Ha elmennek Szíriába a nagyok, és eljönnek…

2015 szeptember 29 12:02 de. Ha elmennek Szíriába a nagyok, és eljönnek… bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva

A szíriai helyzetben új fejleménynek tűnik az amerikai és az orosz elnök majdnem létrejött, és a jelek szerint októberre prolongált, találkozója. Amelynek meghiúsulását a hosszasan megszakérteni kész szakértők fogják talán leginkább sajnálni. Ahogy nem kevésbé igaz az is, hogy alapvetően a kutyát sem érdekelné még a létrejött csúcstalálkozó sem a buszmegállóban ácsorgók közül. Messze és magasan lenne. Holott az amerikai-orosz, illetve a szíriai nemzetközi részvétel általában, könnyen lehet, hogy nagyon is gyorsan fog a hétköznapokba is becsapódni. Egy-egy „részletkérdésben”.

A nyilvánvaló hatások egyike kétségtelenül a történelmi párhuzamokban keresendő, mint amilyen a müncheni értekezlet is. De az is nyilvánvaló, hogy amennyiben nemzetközileg kezdenek dűlőre jutni, akkor ebből mind a háború, mind a menekültáradat eszkalációjára lehet számítani. Ráadásul az utóbbi eszkalációja a menekült-tömeg összetételére sem. Azonban mielőtt ide jutnánk, érdemes talán annyiban visszatekinteni az előzményekre, hogy szó nincs semmiről, amire most kerek szemekkel kellene rácsodálkozni. Még a nemzetközi összefogás felvetését illetően sem, mert már augusztusban felmerült egy hathatós nemzetközi fellépés igénye az Iszlám Állam erőivel szemben. Ami már csak azért is szükséges lett volna, mert Szíriában sem szentek a politikai ellenfelek. Alighanem ott is voltak, akiknek a saját pecsenyéje tűnt lényegesebbnek, mint a vallásháború áldozatainak a problematikája. A hivatalos szíriai kormány azonban ekkor elsősorban Moszkvában talált kevésbé süket fülekre. A suttogások pedig légidesszant-alakulatokról szóltak. Az orosz haderő belépése pedig két dolgot biztosan jelent.

A vallási megosztottsággal is zavarba hozható helyi erőktől eltérően olyan „pihent” állományt jelent, amelynek a tagjait az orosz érdekek védelmén kívül kevés más szempont vezérel. Egyben olyan haderőt is jelent, amelynek a kiképzőire alighanem hatott az egykori afgán kaland, és a jelenlegi felderítési eredmények egyaránt. Összességében alighanem egy, az IS erői számára elég nehezen feltörhető diót szolgálva fel a háborús teríték mellé. Az első pillanatokban talán még vigyázva a nemzetközi látszatokra. Azonban az IS első nagyobb veszteségei után már annyira vigyázni sem kell. Egyszerűen azért, mert aligha lesz olyan állam, mely bevállalja azt a véleményt, hogy: inkább IS terroristákat szeretnének, mint az Iszlám Állam terjeszkedésének orozz megfékezését. A végeredmény tehát még a kezdetben illegitimnek tekinthető beavatkozások utólagos legitimálása is inkább valószínű, mint az orosz beavatkozások tevőleges elítélése. A nyilatkozatok papírjai meg sok mindent kibírnak. S aligha véletlen, hogy hirtelen megtalálták a nemzetközi anti-IS összefogás ötletét. Azt követően, hogy nyilvánvalóvá vált az orosz operatív jelenlét. Ahogy a franciák is rájöttek: vannak repülőgépeik. Az ugyanis biztos, hogy amennyiben nem kíván az USA, illetve az EU lemaradni az IS utáni osztozkodásról, akkor időben le kell porolni az arzenált. Az EU részéről már csak azért is, mert mind orosz, mind amerikai kedvezményezettel is lehet conteokat gyártani.

A menekült-ügyekre visszatérve: növekedésre lehet számítani. A nemzetközi helyzet fokozódása és a nemzetközi erők beszállása az IS ellenében aligha fogja csökkenteni ugyanis azoknak a számát, akik rosszkor lesznek rossz helyen. S igyekeznek kikerülni az éppen aktuális lővonalból. Abban az esetben, ha a szíriai kormány mellett sorakoznak fel az erők, akkor valószínűleg azokkal is bővülni fog a menekültek száma, akik politikai okokból döntenek a távozás mellett. Aztán, ahogy az már lenni szokott, a vesztésre álló haderő dezertőrei is meg fognak jelenni a menetekben. Szintén nem először a történelemben. Ahogy a második világháborút követően sem történt másként.

Ezen a ponton aztán igencsak érdekeltekké válhat a belvárosi buszmegállóban ácsorgó hazánk fia is a fejleményekben. Egyrészt azért mert a menekültek száma miatt ismét a fal adhatja a másikat a kormányzat jórészt csak decibelben mérhető felkészülése miatt. Másrészt azért, mert az említett gyűlölet-decibeleket a menekültáradatban megjelenő ISIS-dezertőrökre mutogatva tovább lehet tekerni. Tovább büntetve az ártatlanokat, és további „rendpárti” intézkedésekhez találva tömegbázist.

Comments are closed