Börtönbe vitték Québec ex-kormányzóját
Tolószékben és megbilincselve szállították szerda este börtönbe II. Erzsébet királynő egykori québeci képviselőjét. A 76 éves, leromlott egészségi állapotban lévő Lise Thibault korábbi kormányzót sikkasztásért ítélték el Kanadai francia többségű tartományában, miután 429.676 dollár értékű luxusutazásokra ment, családi vacsorákat szervett és golf-leckékre fizetett be, mind a kanadai és québeci adófiztők pénzén. A 18-hónapos börtönbüntetésen kívül Kanadának 200 ezer és Québecnek 100 ezer dollárt kell visszafizetnie, ami elég kétségesnek tűnik, mivel kiderült, hogy az egykori kormányzó lényegében nincstelenné vált és most már csupán évi 30 ezer dolláros nyugdíjból él.
Börtönbe szállították Lise Thibault-t, II. Erzsébet királynő korábbi québeci képviselőjét. Fotó: CANADIAN PRESS/Jacques Boissinot.
Thibault ügyvédje – Marc Labelle – kliense börtönbe szállítása után pár órával fellebbezett és felháborodva nyilatkozott a médiának. „A törvényeink szerint a letöltendő börtönbüntetés az utolsó opció, de általában nem alkalmazandó nem erőszakos büncselekmények esetében, amennyiben az elitélt korábban tiszta előélettel rendelkezett, vagy ha legyengült egészségi állapotban van”–érvelt Labelle.
Thibault egyébként tavaly decemberben már bűnösnek vallotta magát, miután a québeci bíróság elutasította azon érvet, hogy mint II. Erzsébet királynő egykori képviselője, ő is „királyi amnesztiát” élvez Québecben és Kanadában.
De Thibault néhány nappal ezelőtt azt nyilatkozta egy québeci újságírónak, hogy már nem emlékszik arra, hogy valaha is bűnösnek vallotta volna magát.
Carol St-Cyr québeci bírónő „mélyen elitélendőnek” nevezte Thibault sikkasztását. „Fontos, hogy a közvélemény is megértse: az Ön magatartása mélyen elitélendő volt. Egy felfüggesztett börtönbüntetés nem elégítette volna ki a jog egyik fontos követelményét, nevezetesen, a közintézményekbe vetett bizalom megóvását”–érvelt St-Cyr, mielőtt a teremből elszállították a volt kormányzót.
A Korona egyébként négy év letöltendő börtönbüntetést javasolt, de elfogadják St-Cyr ennél mérsékeltebb döntését.
Thibault korábban sírva nyilatkozott, mondván hogy romokban hever tekintélye Québecben. „Egészen fiatalkorom óta én mindig csak segítettem másokon. El sem tudom képzelni, hogy unókáim tolvajként emlékeznek nagymamájukra”–mondta korábban St-Cyrnek.
A québeci társadalomban voltak olyan hangok, melyek szerint sokkal durvábban bántak el Thibault-val, pusztán azért mert nő. Szerintük egy férfi politikust nem hurcoltak volna meg így, hasonló mértékű sikkasztásért. De a társadalom túlnyomó többsége nem érez sok szimpátiát Thibault iránt. Sőt, egy eléggé durva paródia született róla:
Három tiszteletbeli doktorátussal rendelkezik.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
9:16 de.
Szégyen és gyalázat!
Megpördült a világ. Az emberek azt hiszik, hogy amit ebben az életükben felhalmoznak, akkor ezt már „vihetik” abba a másik világba is. Mennyire nem így van.
Ahogyan jöttünk, úgy megyünk is.
S, mi marad(na) utánunk?
Legjobb esetben az enyészetre ítélt test a föld mélyén koporsóban, vagy a por/és hamu…
+
az életünkben elnyert becsületünk és dicsőségünk. Valamint munkásságunk, emberi döntéseink (jó döntéseink) után megmaradt hírnevünk.
Ezek az emberek, ezt mind, mind elveszítették.
Lelki szegények maradnak.
S, ez többet jelent annál, hogy minden hivatal és törvény útján elkobozható ingó- és ingatlan vagyonuk – számukra örökre elvész.
*
Azokat az embereket sajnálom, akik hittek benne. Itt is felmerült a cikkben Erzsébet királynő neve. Igen, igen, sajnálom Erzsébet királynőt is, hogy ezt és így meg kellett élnie.
Szánalmas ez a történet.
*
Egy tolószékes embert miért bilincseltek meg? Először agyaltam ezen, majd rádöbbentem. Megszégyenítés okán. Ha ezeket a bűnöket elkövette, akkor kiérdemli a büntetést.
Ismét csalódtam, a jó fenében. Ez akkor is rosszul esik, ha eddig nem is tudtam a hölgyről. Még akkor is.No meg azokért a dolgokért, amelyeket elkövetett.
*
(( 🙁 ))
G.B.
2:16 du.
Kedves Georgina,
engem is megdöbbentett először a bilincselés ebben az esetben. De emlékszem egy másik esetre, amikor egy volt szövetségi politikust bilincseltek meg, amiután elitélték. Sokan felháborodtak, hogy ez a megszégyenlités inkább Amerikában, az ottani igazságszolgáltatásra jellemző, Kanada ennél visszafogottabb. De alapvetően – jogi szempontból – arról van szó, hogy a törvények előtt mindenki egyenlő, és egyenlő bánásmódban kell, hogy részesüljön…az elitélt társadalmi és gazdasági státuszától függetlenül.
3:01 du.
Erre jo a kormanyzoi allas es hivatal. 🙂
10:04 du.
Chris: Magyarországon a rendőrségi törvény írja elő az elővezetés formai körülményeit. Biza, a bilincs és a vezetőszár – aminek látványos demonstrálásával szívesen él a kormányzati média – előírás. Azután majd a bíró eldönti, hogyan tovább.
Azon felül itt van még – mármint kicsi honunkban – a rabosítás fogalma, ami csak egy bűnügyi szakzsargon, ténylegesen a nyilvántartásba vételi eljárásról szól. Elvben az eljárás során felvett adatokat – foto szemből, profilból, geneológiai azonosítók, ujjlenyomat, stb. – 5 év után törölni kellene a rendszerből, de nem törlik, így bárkinek, akit akár csak egy közösségre veszélytelen történés okán is előállítanak (netán tüntetett a rezsim ellen), rögzítenek mindent, mert jó lesz az még valamire – így fordulhatott elő, hogy Rab (nomen est omen) Laci, a Népszabadság illusztris szerkesztő/írója is rabosítva lett (ne kérdezzétek, miért), ahogy én is, mert egy felszámoló biztos bevont egy cég lenullázásának eljárásába.
Érdekes módon, amikor a fegyveres biztonsági őr szolgálatomhoz szükséges bizonyítvány kibocsájtására került sor, valahogy ez nem jött szóba.
Pedig milyen rohadt veszélyes lehet egy rabosított!
10:27 de.
Magam, ennek a megalázó procedúrának nem vagyok a híve.
A különböző büntetési szintek között ugyanis nincs fokozatosság, ill.átmenet. Például tegyük fel, hogy egy adott ügyben az egyik elítéltet „csak” kártérítésre és pénzbüntetésre, míg eközben ugyanabban az ügyben valamely oknál fogva a másik társát pedig börtönbübntetésre ítélik. Micsoda m i n ő s é g i . k ü l ö n b s é g . van a kettő között. És akkor még ez a borzalmas megaláztatás, amelyet utóbbinak el kell szenvednie ország, világ szeme előtt. A börtön pedig önmagában is kimondhatatlan megalzottságot, gyalázatot jelent egy ember számára, miért kell még külön is megalázni és pórázon vezetni. Ez aljasság.
És akkor itt van ez a Magyarországon szokásos bilincs és vezetőszár nem közveszélyes(!), csupán g y a n u s í t o t t (!) számára is. Ha kiderül róla, hogy ártatlan, vagy nem olyan súlyos a vétke mint amelyért eredetileg rabosították, akkor mivel lehet őt kárpótolni??? Mivel? Ezt soha, semmivel. Még bocsánatot sem kérnek tőlük, akik ezt elrendelték. Az elmúlt huszonöt évben láthattunk ilyen eseteket. Ki kárpótolja őket a megalázottság okán ?
Mind eközben, például az olajszőkítők itt vannak közöttünk, békésen csücsülnek az ott szerzett vagyonukon és milliárdjaikon. Van olyan is, aki a legmasabb szinteken politizál… Ez az a különbség, amely az elfogott, és a le nem bukott „bűnöző” közötti . k ü l ö n b s é g e t . a teljes igazságtalanság szintjére „emeli”, vagy inkább süllyeszti.