Hoffmann megszólalt a kultúrákról

2015 október 1 6:29 de. Hoffmann megszólalt a kultúrákról bejegyzéshez a hozzászólások lehetősége kikapcsolva
A kulturális örökségek teljes körének ismerethiánya nem feltétlenül tesz boldogtalanná. Azonban felvágni vele Hoffmann Rózsa egykori munkahelyén nem számít ritkaságnak. A KDNP országgyűlési képviselője azonban elment az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésére. Bebizonyítva, hogy az ostobaságok szóvirágba öltöztetésében a tiszta forráshoz lehet fordulni.
Hoffmann Rózsa a vallásszabadságról folytatott plenáris vitában szólalt fel. Szinte természetesen a kereszténység védelmében. Mely kereszténységet, mint azt Rétváritól is hallhattuk pár éve, lépten-nyomon üldözik errefele. Röpke három év sem telt bele, és már a KDNP-be megtért politikai keresztények egyik mintapéldányáig is eljutott. Nyilván teljesen véletlenül a muszlim és zsidó vallás gyakorlásának szabadságát emlegető megszólalásokat ellenpontozva. S még nyilvánvalóbban véletlenül pont akkor, amikor Orbán Viktor sem gőzi hangsúlyozni a keresztényi Európa keresztényi kultúrájának keresztényi en harcos védelmét. A jobboldali konzervativizmus jegyében. De Hoffmann Rózsának nem csak az említett véletlenek véletlenségének kapcsán felmerülő kétségek miatt állt volna jobban a mélységes hallgatás. Még csak nem is azért, mert a KDNP politikusaitól olyan messze van az kereszténység, hogy az egyik vezető politikusuk szerint a gyermekéhezés pusztán rossz szokás. Még csak azért sem, mert a sokszor hangoztatott kereszténykonzervatív jobboldaliság egyszerűen nem létezhet. Mármint akkor, ha komolyan veszik Jézus tanításait és nem tagadják meg Jézust.
Bár az utóbbi már közelít ahhoz, hogy érdemesebb lett volna hallgatnia. Az említett fából vaskarika ugyanis jól mutatja, hogy egyik kultúrkör sem olyan, amit érdemes lenne árnyalások nélkül, mintegy általánosító címkékkel ellátni. Holott Hoffmann Rózsa munkásságát sokszor jellemezte a kulturális címkézés. Valamiért például a görög-római kultúra egyfajta univerzális adut képviselhet az elképzelésében. Ezért, a tudósítás szerint azt fejtegette, hogy „Európa az antikvitás, vagyis az ókori görög-római örökség, a zsidó vallás, valamint a kereszténység tanainak oszlopain nyugszik”. Mely felsorolásból például hiányzik az iszlám, amely nélkül aligha lenne olyan Európa, amilyennek ma ismerjük. Elég az iszlám vallásgyakorláson is alapuló fürdőkultúrára, vagy a mór építészet európai hatásaira gondolni. A keleti közvetítéssel hazánkba is bekerült élelmiszerekről és fűszerekről már nem is téve említést. Az egykori magyar kultur-helóta kirekesztő szemlélete tehát indokolatlan, és csak tanulatlanságát leplezi le. Ahogy már annak idején sem volt más hatása az oktatási görögözésnek. Nem mintha a hellén kultúra kétségtelen eredményeit és teljesítményét le akarnám nézni. Ám ugyanonnan került be a „magasabb” kultúrába a pedereasztia is. Ahogy a „pornó” sem biztos, hogy csak a véletlennek köszönhetően hasonlít a „pornai” szóhoz. Mely a görögöknél a szexrabszolgákra volt értendő.
Az általánosításban rejlő veszélyt jelezné az a bizonnyal hamis állítás, hogy a görög kultúra előrángatásával szeretné Hoffmann Rózsa mentegetni a katolikus egyházból kipattanó pedofil botrányok szereplőit. Ha pedig már az antik, savas esőktől és szekularizációtól erodált oszlopoknál tartunk, akkor érdemes megjegyezni, hogy az általánosítás a kereszténységre is visszaüt. Nem véletlenül lehet hallani a keresztény vallásossággal, illetve az egyházakkal szembeni vélemények között visszaköszönni az erőszakos térítések hullámait, a szadista inkvizíciós kampányok történelmi eseteit. S még ugyanazt az történelmi körülményt is megítélhetik másként az egyes szereplők. A magyarság esetében például szeretnek elfeledkezni a decibelkeresztények arról, hogy lovas nomádok meghódította területen igencsak tűzzel és vassal ágyazták be azt a hitvilágot, amelyre most annyira melldöngetve hivatkoznak.
De természetesen a magyar poligon ló permanens túloldalainak egyikén sem érdemes leesni. A kereszténység kétségtelenül rányomta a kulturális bélyegét Európára. Ahogy sok más pecsétnyom is jól el lenne ezen a bélyegen. Vagy mellette. Jó lenne azt mondani, hogy a „Hoffmann Rózsák nélkül”. De igaztalanok lennénk a szócsövekkel, ha nem vennénk figyelembe: ők tényleg csak szócsövek.

Comments are closed