Szinte az ország minden zugában hallani lehetett, ahogy a Vezér a díszpáholyban felsóhajt, amint a bíró lefújta a meccset. Egész Európa minket utál, a menekültügy lassan lekerül a hazai placcról, megint jönnek majd a nemzet ellenségei, hogy mi és hogyan rohad, miközben mindent ellopunk, megint minden nap hazudnom kell valamit. Legalább az efféle „nemzeti sikerek” adjanak erőt a kenyér helyett folyton cirkuszt kapó közönségnek.

Boldog lehetett az ezzel a két góllal megmentett új szövetségi kapitány, továbbá az MLSZ elnöke, Csányi úr, a teljes elnökség, benne az Orbánban folyton világpolitikai tényezőt látó politológus. Boldog a Nemzeti Sport, amely Bödét római harcosként ábrázolva néhány napig ismét el tudja adni magyar futballal az újságot.
Ha így vesszük, Böde ténylegy hős. Egy életmentő.

A placebo azonban placebo. Ha a világ leggyengébb csopottjából kijutunk egy olyan EB-re, amelyre gyakorlatilag mindenki kijut, attól még nagy a baj. A futballban is, meg minden másban is. Az a remény, hogy ha van foci, akkor a nép nyugton van, Rákosinak sem jött be. Foci volt, de a népnek mégis elege lett. Ez pedig nem foci, igaz, a nép még csak morgolódik.

Ahhoz világverő csapat kéne, mint az ötvenes években, hogy az emberek legalább egy pár évig ne lássák, mi folyik körülöttük. Attól, hogy Böde Dániel rúgott két gólt, még nem változott semmi, de az elemző cikkek már a sztratoszférában. Már csak azt várom, hogy mikor hasonlítják össze ezt a valóban szorgalmas és tiszteletreméltóan küzdő focistát Orbán Viktorral. A Madocsáról indult fiú épp olyan lesz, mint aki Felcsúton kezdett, és ért fel a csúcsra. Mindkettő gólt rúg a brüsszelitáknak.

Böde boldogsága érthető, és én – sokakkal már ellentétben – a magyar válogatottnak drukkoltam, mert nem akarom, hogy az a látszat alakuljon ki, hogy ha nyerünk, az Orbánnak jó. Ha veszítünk, az Orbánnak rossz. Hajrá magyarok – ez ilyen egyszerű.

Csak ne hazudjunk magunknak eposzokat: ez a két gól épp annyi, mint két gól. Egy leszakadó, egyre reménytelenebb helyzetbe sodródó ország placebója. Két Fradi-gól a szép Fradi-stadionban. Mintha a Mezőkövesdet verték volna. És attól, ha kijutunk az Európa-bajnokságra, Orbán még legyőzhető lenne, hiába lenne olyan politológus, aki leírná, hogy Orbán esélyei megint nőttek, mert igazolni tudja a focira költött milliárdokat. Nem tudja igazolni.

Nem lettünk Futbólia, de még Köztársaság sem. A többi azon múlik, mikor dönt úgy az ország, hogy ebből elég volt. Ha van gól, ha nincs.

Gréczy Zsolt/Sztárklikk