„A férjem nem bűnöző!” Még nem.
A Galambos-sztori ürügyén
Vége a verőfényes napoknak: szürke az ég, szinte folyamatosan szemerkél az eső. Mit csinál ilyenkor az ember? Kutakodik kicsit a neten. Így botlottam bele Galambos Lajos feleségének interjújába.
Tudtam az ügyről persze. Bár a népszerű nevén Lagzi Lajcsinak hívott zenész műfaja nem a kedvencem, a személye mindig is szimpatikus volt. Volt – még az igazi Dáridó (több millióan nézték időnként) idején olyan műsor, amit kifejezetten az ő kedvéért néztem végig, hogy felelőtlenül mosolyoghassak kicsit.
Köztudott volt, hogy a sváb családból származott zenész nem verte el a megkeresett pénzét: családot alapított, birtokot vett, majd vállalkozásként apartman-házat építtetett. Aztán jött a hír, hogy letartóztatták, az áram-, és a gázszolgáltató ugyanis szabálytalan bekötéseket talált mindkét portán. A korábbi számlák meg arról tanúskodnak állítólag, hogy a művész igencsak értett a rezsicsökkentéshez. A közüzemek úgy 30 millió forintra taksálják a szabálytalanul vételezett energiamennyiséget, amiért nem fizetett. Hogy pontosan mi és hogyan történt, azt majd a bíróság dolga lesz megítélni, de valami azért nem volt kerek, mert a szolgáltató alkalmazottját is gyanúsítják, hogy némi készpénz ellenében segített volna „elrendezni” a számlák ügyét.
Mondjuk az jellemző sajnos a magyar viszonyokra, hogy a zenészt és feleségét azonnal előzetesbe kísérték a rendőrök, míg az 50 és 150 milliárd forint közé becsült fiktív államkötvények kibocsátásáért felelős cég – a Questor – vezetői több mint egy hetet kaptak a nyomok elsikálására, és pár nap múlva szabadultak is az előzetesből.
Galambos Lajos még mindig börtönben van, a nyomozás folyik, feleségét azonban hazaengedték. Természetesen mindketten állítják: nem követtek el bűnt, Galambos Boglárkát meg sok médium megszólaltatja. Interjút is adott az egyik tévében, amelyben elmondta, hogy rendesen bántak vele a börtönben, és reméli, kiderül majd ártatlanságuk.
Hanem, volt ennek a beszélgetésnek – illetve inkább monológnak – egy árulkodó momentuma. Teljesen érthető, hogy anyaként attól tartott a legjobban, hogy a gyermekei mit szólnak az eseményekhez? Elcsukló hangon említette, hogy a legnagyobb lánya olyasmit mondott neki: ugyan, anyu, ez olyan vagány dolog! És megkönnyebbülten elmosolyodott.
Hát, kedves Boglárka: nem, nem vagány dolog lopás alapos gyanújával letartóztatásba kerülni.
Jól ismerem ezt a mentalitást: magyar vállalkozó arról nevezetes, hogy ott „spórol”, ahol tud: az adón, a rezsin, a munkabéren. A bevételt legtöbbjük úgy kezeli, mint a saját pénzét, és költi, amíg van – nem gondol a cége kötelezettségeire, a következő üzlethez szükséges tőkére. A legtöbben több vállalkozást is gründolnak egymás után – a hírek szerint Galambos Lajosnak is van a háta mögött tucatnyi csődbe ment, vagy felszámolás alá került cég.
A zenész arra is célozgatott, hogy nyilván valakinek a lábára lépett, és az jelentette föl bosszúból. Az meg sem fordult a fejében, hogy az apartmanházban lévő 9 lakás, meg a saját birtoka után fizetett áram és gázdíj összege feltűnhetett valakinek a szolgáltatónál? Elég drága nálunk az energia, de azért 30 millió forintnyi feltételezett mínuszba kerülni nem kis teljesítmény.
Kevesen ismerik föl még itthon, hogy a hasonló maszatolások, a „megoldjuk okosba” módszerek mindennél többet ártanak nemcsak a magyar gazdaságnak, hanem az itthoni közérzületnek, mindközönségesen mindannyiunknak. Főként bocsánatosnak számít, ha valaki közjószágból lop, nem a táskánkból emeli el a pénztárcánkat. Pedig ebben az esetben nemcsak a lopott holmi a kár, hanem a bizalom, a becsület is odalesz, ami nélkül nincs működő társadalom.
Bizony, kedves Galambos Lajos, a becsület odavan. De vigasztaljon az a tudat, hogy vissza lehet szerezni. Nem könnyen és nem egyszerűen, de sokan emlékeznek még a jókedvű bulizásokra, hogy megadják ismét az esélyt, alakuljon a mostani ügy bárhogyan.
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
3:09 du.
Valamilyen oknál fogva az anya azt gondolja, hogy a gyerekek reakciója is olyan „vagány” !
Én ugyan nem gondolnám, hogy a lánya valóban azt reagálta amit az anya nyilatkozott, mert ez abszolút ellentmondana annak a következetesen keresztényi, szülőket és embertársaikat mélységesen tisztelő nevelésnek, amelyről Lajcsi minden alkalmat megragadva igyekezett meggyőzni a közönségét – de legfőképpen a józan észnek mondana ellent!
Ebben az esetben ugyanis ez a Boglárka című gyermek komoly aggodalomra adna okot!
1:44 de.
„A Quaestor vezetői több mint egy hetet kaptak a nyomok elsikálására…”,
de már ennek előtte bennfentes információkkal látták el a . m i n i s z t e r e l n ö k ö t, hogy az eme információk birtokában még időben fegyelmeztesse bűntársait az oda – azaz egy privát(!) brókerirodába – szabálytalanul „befektetett” állampapírokat [azaz közpénz milliárdokat] még időben visszavetessék… Ez pedig minimum kimeríti a bennfentes kereskedelemre vonatkozó tiltó, illetve a büntetőjogba ütköző jogszabályi rendelkezéseket IS.
Jogszabály rendelkezik arról is, hogy közpénzt hol és milyen módon lehet elhelyezni, ami újabb több-renbeli tétellel terheli a Vezért, mert a bennfentes tartalmú és nyilvános nyilatkozatában akarva, akaratlan elismerte azt, hogy ő mindezekről a titkos és szabálytalan „befektetésekről” már korábban is, és nagy valószínűséggel már tudott… Az aztán már csak hab a tortán, hogy a betett állampapírok értékét KP, forintban vették ki, és hová lettek a kötvények?
Kedves Rátesi Margit, mint szakújságírót kérem, hogy ennek, a Lagzi Lajcsi esetét m i l l i ó s z o r felülmúló, a „bennfentes kereskedelem” fogalmát tökéletesen kimerítő eset részleteinek is járjon utána…
Köszönettel: >V< 🙁
2:00 de.
Állításom alátámasztására felhoznám azt a tényt is, hogy a Quaestor felszámoló biztosa „bennfentes kereskedelem” elkövetésénak gyanújával feljelentést tett, azok ellen a magán ill. kisbefektetők ellen, akik közvetlenül a cég bedőlése előtti napokban – szintén még időben – kivették tőkéjüket, ezzel akadályozva a felszámolás folyamatának szabályos menetét. Nem tehetett mást, mint ezt megtegye, viszont nem egyforma mércével mért a gyanúsítottakkal, hiszen a milliárdokban érintett, pl. Külügyminisztériummal ezt nem tette meg, ellenben és ugyanakkor, többekközt egy 85 esztendős nénikét az ő örökölt egy-két milliójával a bűnözők közé sorolt…
>V<
2:06 de.
Hát persze, hisz a gáz és a villanyáram egy olyan láthatatlan valami, ergo, a közönség szemében, „ez nem lopás”. 🙂
7:41 de.
Az információt is lopják.
Ugyanis az egy olyan valami , ami nincs is.
MErt pl. vegyünk egy zsír új, üres floppy-lemezt , tegyük fel a patikamérlegre és mérjük le, írjuk fel a súlyát neki.
Utána nyomjuk tele egy adatbázissal és ismét mérjük le a súlyát.
Semmivel sem lesz nehezebb.
Tehát , aki ilyet lop, semmit nem lop.
8:07 de.
Voronyezs! Állampapírt, kötvényt, részvényt csak brókercégen keresztül vásárolhatsz,éppen ezért nem „betett államkötvényekről” volt szó a Questor esetében, hanem forgalmazási engedélyről. Egyszerűsítve: engedélye volt 50 milliárd értékű államkötvény „eladására” – és 100 (vagy 150?) milliárd értékben adott el. Ezeket a papírokat ma már sehol nem nyomtatják ki – egyszerűen jóváírják az értékpapírszámládon. Így azután azt se tudja senki megállapítani, hogy a beszedett készpénz ellenében megnyitott értékpapírszámlákon melyik tétel lehet a valódi, engedélyezett kötvényeké, és melyik mögött van fiktív tétel. A befizetett kp. mindenesetre eltűnt.
Nem tudom, lehet-e bennfentes kereskedelemről beszélni, hiszen abban az esetben valódi részvények-kötvények cserélnek gazdát: ott arról van szó, hogy valaki – státuszánál, kapcsolatainál fogva – megorrontja a közelgő árfolyam változást, és ennek alapján vesz vagy elad. Itt más történt. Mivel állampapírokról van szó, nagyjából annyi, hogy a vásárló úgy hitte, az államnak ad kölcsönt, annak fejében kapja a magasabb kamatokat. Mivel az állampapíroknál az árfolyam nagyban függ a bizalomtól – ezért ezek forgalmazása szigorú feltételekhez van kötve, amit a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének kellene ellenőriznie, amely szervezetet épp a mostani kormány rendelte a nemzeti bank alá. Vagyis Matolcsy kezébe adta. Szóval nem lennék meglepve, ha ez az ügy is hozzájárult volna ahhoz, hogy Magyarországot még mindig a „befektetésre nem ajánlott”, bóvli kategóriában tartják a nemzetközi elemzők, holott a makrogazdasági mutatók – GDP, infláció stb. – tényleg nem rosszak. Tehát azt kéne elsősorban kideríteni, hogy hová tűnt a kp, amit Te elvileg az államnak adtál kölcsön? Ki lopta el? Mert nem létező dolgot eladni, az bizony lopás.
11:38 de.
Lajcsi igen szépen megszedte magát a gagyi művészetével.
Egészen jól utolérte a végzet.
2:32 de.
Talalom !
A bennfentes kereskedelem cselekményét ez esetben is az a bennfentes információból származó . b e l s ő . f e l s z ó l í t á s . adja, meríti ki, melynek során az elkövető – O.V. – a saját érdekében utasítja a beosztott minisztérium(ok) és a tárgyban érintett hivatal(ok) felelős tisztségviselőit, hogy a Quaestornál elhelyezett közpénzeket azonnal, – még időben, mielőtt a brókercég tönkremenne, mert ez lesz – vegyék vissza… – Ez pedig egy bennfentes információból származó,piac-befolyásoló lépés, azaz bennfentes kereskedelem szándékával tett kijelentés volt, hiszen az nem lévén nyilvános, a többi magán, illetve kisbefektetőt, illetve, mint miniszterelnök a közvéleményt is szándékosan hagyta ki a tájékoztatásból.
Ezeket az összefüggéseket a . f e l s z á m o l ó(-biztos) azonnal f e l i s m e r v e, bennfentes kereskedelem címén t e t t büntetőjogi f e l j e l e n t é s t a mégis még időben pénzükhöz jutott, v. juttatott(?) magánbefektetők ellen.
Az persze már egy más lapra tartozik, hogy ő, ez esetben rend őre, vajh „az felelős ministerium” ellen ugyanezt miért nem tette meg?
Azt viszont értem, hogy az MNB-be ötvözött, Mtolcsynak álcázott PSZÁF ezt miért is nem tette meg…
2:40 de.
Geyza !
Nagyon igazad van. Te sem gazdagodsz, ha elolvasod mondjuk a Háború és békét. Sőt! Mire a végére jutsz, lefogysz… 😀