1956 közszelleme
„Ennek a forradalomnak volt valamiféle olyan közszelleme, amelyik úgy
irányította az embereket, hogy azok észre sem vették. Egyszóval, itt volt
egy közszellem, amelyik több volt az embereknél, és az embereket arra
indította, hogy túlnőjenek önmagukon… hogy saját magukon túl tudjanak
lépni.”
Bibó István
Göllner András írása eredetileg a réges régen megszűnt demokratikus Magyar Hírlap című napilapban jelent meg 2002-ben. Az 1956-os megemlékezések kanadai hétvégéjén semmit sem veszített aktualitásából ez az éssze és a szerző szavai a kanadai magyarság vezetőihez is szól. Göllner András ezúttal a KMH olvasóival osztja meg akkori – és mai – gondolatait.
1956-ban egymás mellett állt az ország népe, hogy tanúvallomást tegyen a világ előtt szabadságszeretetéről, emberi méltóságáról. 2002 októberében sokan arról tesznek tanúvallomást, hogy képtelenek túlnőni önmagukon, képtelenek méltósággal tisztelegni azok előtt, akik életüket áldozták azért, hogy szabadon, békességben, egymást tisztelve éljünk ebben az országban.
Bibó István a következő példával próbálta megvilágítani ‘56 titokzatos közszellemiségét: “Van két egészen furcsa adalékom két rabtársammal kapcsolatban: az egyik egy tökéletesen szabályos kommunista,… aki a forradalom kritikus pillanatában egy diákegyüttesnek volt a vezetője, és egy olyan hazafias kiáltványt bocsátott ki, amelyik minden elképzelhető brosúrából kilógott… A másik az elmebaj határán antiszemita volt… aki a Sztálin szobor ledöntésében működött közre… valamiféle szószéken állt…és onnan kiabált lelkesítő szavakat. És fölnyújtottak neki mindenféle javaslatokat cédulákon, többek között antiszemita jelszavakat — és az antiszemita jelszavakat visszaadta, hogy nem erről van szó. Egyszóval, itt volt egy közszellem, amelyik több volt az embereknél… én is egyike vagyok azoknak, akiket ez a közszellem arra indított, hogy saját magukon túl tudjanak lépni”. (Huszár Tibor. Bibó István: Beszélgetések. Budapest. Magyar Krónika. 1989. 160-161).
Az 1956-os szabadságharcosok emlékműve Torontóban, a Budapest Parkban.
1956. október 23-án az Országház előtt ez a nép, vezérszónokok győzködése nélkül, megbocsátotta a kommunista párt egyik vezető személyiségének, Nagy Imrének, azt a bűnét, hogy korábban hűségesen szolgálta azt a diktatúrát, azt a Szovjetuniót, amely hihetetlen károkat okozott országunknak, amely embertelen kegyetlenséggel tízmilliókat kergetett a halálba világszerte, és még ennél több embernek örökre tönkre tette életét. Ez a nép, minden felső irányítás nélkül, képes volt megbocsátani Nagy Imrének azt, hogy a Magyar Kommunista Párt legfelső vezetőségéhez tartozott abban az időben, amikor szégyenletes módon, leszalámizták serdülő demokráciánkat. Ennek az országnak a népe 1956. október 23-án megbocsátotta Sztálin titkos ügynökének, Nagy Imrének, hogy a Parlament balkonjáról elvtársnak szólítsa őt. Kérdezem: akkor miért képtelen a Fidesz vezetője, Orbán Viktor, és az általa létrehozott – és cinikusan elnevezett – polgári oldal megbocsátani azoknak, akik 2002-ben demokratikus módszerekkel, szabad választások útján kormányt alakítottak ebben az országban és békésen, zaklatás nélkül szeretnének fejet hajtani 1956 mártírjai előtt?
Kerényi Imre, Orbán Viktor és az általa létrehozott polgári körök nagy rendezvényszervezője a következő szavakkal tanúsította hova távolodott 1956
közszellemétől, amikor a vele egyet nem értő 56-osokat s a miniszterelnököt fölszólította: “Mécs Imre, Göncz Árpád és Darvas Iván urak október 23-án maradjanak otthon. Medgyessy miniszterelnök úr se mutatkozzon nyilvánosan. E napon a parlamenti vadászterem legyen az övé. A vadászterem jó meleg. A vadászterem jó biztonságos”. (Lásd: Kerényi Imre. Média-egyensúly. Budapest. Kairosz. 2002. 199-200 oldal).
Wittner Mária, tagadhatatlan 56-os, szintén megmutatta hova távolodott 1956 közszellemétől, amikor felkérte a két ellenzéki pártot, hogy ne vegyenek részt az idei közös parlamenti megemlékezésen. Szerinte a két szabadon választott kormánypártnak semmi köze 1956-hoz. Sajnálatos módon, a Fidesz vezetői hallgattak ezekre, az 1956-os szabadságharcunk közszellemével ellentétes felszólításokra, a rendszerváltás óta először, távol tartják magukat az ország házából ezen a napon. Érdekes, miért nem tették ezt egyszer sem az elmúlt 12 évben? Miért nem tették ezt, amikor Horn Gyula volt a miniszterelnök ? Miért 12 évvel a rendszerváltás után jut eszükbe, hogy ezen a napon vonuljon vissza az MSZP és az SZDSZ? (Rogán Antal, a Fidesz alelnöke a Nap-kelte, 2002. Október 9-i műsorában a következő szavakat használta: “Legyenek legalább egy nap csendben”).
Hová tűnt az a közszellem, amely még 1989-ben is képes volt arra, hogy összefogjon bennünket, hogy képesek legyünk közösen emlékezni múltunk nagyjaira, hogy legalább akkor legyünk képesek félretenni egymás iránti gyűlöleteinket, indulatainkat, amikor azokra emlékezünk, akik életüket áldozták a szabadságért, az emberi méltóságért. Mert ha már ekkor sem tudjuk ezt megtenni, akkor mikor leszünk erre képesek ?
Bibó István szavaira mindnyájunknak érdemes lenne odafigyelni az idei megosztott megemlékezések alkalmával. Bibó István volt az az ember, Nagy Imre kormányának az a minisztere, aki utolsónak hagyta el az ország házát 1956 novemberében, napokkal azután, hogy orosz tankok és katonák körbe vették az épületet. Először halálra ítélték, később életfogytiglant kapott. A hatvanas években engedték szabadon és élete végéig se kapta meg azt a hivatalos elismerést, tiszteletet amit tagadhatatlanul megérdemelt. Mindannyian tudjuk, hogy nem bolsevik, hanem szabadgondolkodású demokrata volt. Egy olyan Magyar Polgár akit mindenki elfogad, akinek nem kellett bizonygatnia. Felhívnám a Fideszes miniszterelnök és polgári köreinek figyelmét arra, mit mondott Bibó arról a világnézetről amelyet a mai Fideszes vezetők az irigység, a rossz hajlamainkra ösztönző, a szabadságunkat veszélyeztető világnézetnek aposztrofálnak. (ti. e szavakkal jellemezte Orbán Viktor is a szocialista világnézetet a Szabadság téri polgári tüntetésen 2002 augusztus végén). A szocializmust, mondja Bibó, ”…közönségesen az egyenlőség gondolatának a jegyében szokták összefoglalni, holott a szocializmusban a szabadság programja legalább olyan lényeges, mint az egyenlőség… a szocializmus, taktikai okoknál mélyebbenfekvő okokból a demokrácia programjával kapcsolódik össze… a szocialisztikus fejlődés a merev és mechanisztikus formák (magántulajdon, szabadságvesztés stb.) helyett a feloldott és variált, szabad formák felé
mutat”. (lásd: ”Mit értünk szocializmus alatt ?” Huszár Tibor, Bibó István, Magyar Krónika, 1989. 265-167. oldal). Amikor Orbán Viktor a szocialista világnézetet a szabadság ellenfeleként állítja be, egyértelműen megmutatja, hová távolodott mentorának szellemiségétől. Tehát, Bibó szerint igenis van köze, a mai szabadon választott szocialistáknak, a szocialista világnézetnek, a szabadon választott SZDSZ-nek 1956-hoz. Ezt soha senki sem tagadhatja meg tőlük. És aki ezt megtagadja, az ‘56 közszellemiségét tagadja.
2002. október 23-án az országház képviselői padsorai majdnem félig üresen maradtak. Mennyire jó lett volna, ha az előtte levő téren este – akár 1956-ban, oda vonultak volna mindazok a magyarok csöndben, vezérszónokok nélkül egy szál gyertyával a kezükben fejet hajtva Bibó István és az összes igazi ‘56-os előtt és azelőtt a közszellemiség előtt, amely úgy irányított akkor bennünket, hogy észre sem vettük. Úgy irányított bennünket, hogy képesek voltunk saját magunkon túllépni. Úgy irányított bennünket, hogy az egész világnak könnybe lábadt tőle a szeme.
Göllner András
Author: Göllner András
Göllner B. András a Kanadai-Magyar Demokratikus Charta alapítója, országos szóvivője. Kettős – magyar és kanadai – állampolgár. Gyerekkorában, 1956-ban került Kanadába. Egyetemi diplomáit Kanadában, nagydoktori diplomáját politikai gazdaságtanból a The London School of Economics egyetemen szerezte. Szakterületei: politikai gazdaságtan és kommunikáció. Három könyv (Social Change and Corporate Strategy. Sttamford: IAP, 1983; Public Affairs in Canada. Montreal: IRPP. 1984; Canada Under Mulroney (ed. with D. Salee), Montreal: Véhicule Press, 1988.) és számos szakmai tanulmány, cikk szerzője. A rendszerváltás óta gyakran jelennek meg írásai Magyarországon is, vezető napi lapokban, folyóiratokban. A montreáli Concordia egyetem politológiai tanszékén 1977-ban kezd tanítani, ahol ma már Emeritus rangban oktat. A rendszer-váltás első húsz éve során idejét Budapest és Montreal közt osztotta, gyakran szerepelt előadóként is Magyarországon. Fontos szerepet játszott a kommunikációs szakma, a Public Relations, a társadalmi párbeszéd módszertanának, szellemiségének magyarországi fejlesztésében. Ö koordinálta Magyarország EU csatlakozásának első kommunikációs stratégiáját, és több államigazgatási kommunikációs fejlesztésben is részt vett Magyarországon. Göllner B. András Montrealban él, idejét írással, oktatással, zenéléssel tölti.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:16 de.
Igen, mivel akkor ez a bibói közszellemiség is csak látens módon élt, Orbán a teljes szembefordulásával ennek csak azt domonstrálja, hogy észrevétlenül ennek az ellenkezője is virulhat ott, ahol a nép domokrácia felfogása annyira fejletlen, mint hazánkban. A Lajtától nyugatra ez a közfelfogás sokkal fejlettebb és tisztább, hála annak a pár száz év előnyüknek. Ábrándoztunk, hogy ez a szakadék átugorható, de lássuk be, hogy erre még az EU segítség nyújtó keze is gyengének bizonyult.
11:45 de.
Bibó Istvánt NEM végezték ki, mint Nagy Imrét az árulói.
Tehát ő nem gyakorlatban ismerte meg az akkori szereposztást.
Nagy Imre akire a cikk is hivatkozik, húséges kommunista volt haláláig. DE a magyar nép forradalmi hivásának tett eleget, mikor elfogadta a vezető, majd miniszterelnöki megbizatást.
Ezért áruló elvtársai felakasztották.
Ennél igazibb, történelmileg hitelesebb bizonyiték nem kell!
12:29 du.
Nem találom az eredetit, de végül is házon belülről is lehet idézni: http://kanadaihirlap.com/2013/11/06/wittner-mariska-erenyessegerol/
12:29 du.
„…akkor miért képtelen a Fidesz vezetője, Orbán Viktor, és az általa létrehozott – és cinikusan elnevezett – polgári oldal megbocsátani azoknak, akik 2002-ben demokratikus módszerekkel, szabad választások útján kormányt alakítottak ebben az országban és békésen, zaklatás nélkül szeretnének fejet hajtani 1956 mártírjai előtt?”
Szerintem már akkor is a hatalomba készültek, pontosan tudták, hogy nem megy ez hip-hop, ahogy azt is, h amikorra oda kerülnek, a fiatalabb korosztály (jövő béli választók) számára okt. 23. nem 56-ot, hanem 89-et fogja jelenteni. _Ezek_ mindig és mindennel számolnak. És azt, h számolnak, azt szó szerint értem, nem az átvitt értelmében.
„Hová tűnt az a közszellem…” — villákba és svájci bankszámlákra. Cinizmusom nem a cikknek szól, ez a nagy magyar valóság.
Arról, h Nagy Imrének mit bocsátott meg a nép… Orbánnak is megbocsát valami hasonlót. Kovács Bélának meg egészen pontosan ugyanazt (N.I-nek): nem. A magyar nép mindig azt bocsátja meg, ami mondva van neki. Ha egyszer az a mondás, h Kádár meg Biszku volt, akkor 80 folyóméter irat se bizonyítja az ellenkezőjét, ha más van az újságban. Bibó dettó. Nem számít se isten, se ember, csak egy-két lény anyagi érdeke, ami befolyásolja a médiát, amaz meg a köznek mondott véleményt. Hofi is megmondta, egy csőcselékünk van — s ez minden másra igaz.
12:30 du.
Na, mégiscsak meglett:
http://asperjangyorgy.blog.hu/2011/10/28/wittner_mariska_erenyessegerol
12:31 du.
@Figyelő,
múltkor azt írtad, h szereted a kémregényeket. Sokukat a saját „cége” nyírja ki végül…
12:37 du.
Tisztelt Göllner András,
kiegészítésként írom: Nagy Imre kétszeres magyar miniszterelnök soha nem volt „Sztálin titkos ügynöke”, ezt soha senkinek (még Grósz Károlynak és a KGB Vologya-dossziéjának) sem sikerült bebizonyítania, pedig „volt rá igény”.
Tovább: 1956 október 23-a estéjén a forradalmi tömeg nem „megbocsátott” Nagy Imrének (a MEFESZ 16 pontjába már napokkal azelőtt bekerült: Nagy Imre alakítson kormányt!), inkább nem feledte az 1945-ös földosztó minisztert, még inkább az 1953-1955-ös reformkormány-programot megvalósító miniszterelnököt! Aki bezáratta Recsket, az internálótáborokat, megkezdette a politikai perek felülvizsgálatát, törölte a kuláklistát, engedélyezte a tsz-ekből való kilépést, az ÁVH-t felügyelet alá helyezte, kb. 750ezer embernek adatott amnesztiát stb., stb., szóval olyan szabad szellemet hozott el az országba, amelyet a magyar polgárok már nem akartak többé elfeledni. Rákosiék és Moszkva megpróbálta totálisan kiirtani e program emlékét is a társadalomból (Nagy Imrét mindenhonnan kitették, szinte házi őrizetben élt 56-ig), s e politikát a forradalom elárulása után Kádárék is folyatták: Nagy Imréről csak rosszat, vagy semmit. Talán ezért nem emlékezhet Ön sem erre, törölték a magyar történelemből. Nem a megbocsátás miatt, inkább a reformprogram emlékére hívták Nagyot a Parlamentbe. Mi nem válhatunk vakká, mint Orbánék, nekünk ismernünk kell a saját történelmünket, s hogy a kommunista időkben is születtek jó programok, intézkedések, hogy a kommunistáknak nem csak meg kellett bocsátani, hanem elismerésre való tetteik is voltak. Mert ha nem így teszünk, mi is generálisan egy kalap alá vesszük az elítélendő „komcsikat”, magunk is komcsizunk, mint a fideszesek itthon. Ilyen pozitív emlék az 1953-as Nagy Imre-kormányprogram, aminek a mai napig írtják az emlékét — ez is jelzi, valami komoly dolog történt akkor…..
2:13 du.
Kedves Katalin,
magyar ember hogy bizonyította volna be? Én nem tudom, mert nem értek az effélékhez, csak logikusnak tűnhet, h az irat az Фсб (fszb) tulajdonát képezi.
2:42 du.
na igen. Wittner Mariska – akinek tagadhatatlan ’56ossága azért nem éppen makulátlan – felkért valakiket. Hát, felkérni, azt nagyon tud.
Novák Előd kb. 60 tettestársával meg megpróbálta – természetesen ’56 szellemisége jegyében (szegény idióták, még azt sem tudták, hogy a Szabadság-téri szovjet hősi emlékmű nem arról szól)- az ott álló emlékművet lerombolni. Volt hozzá egy létrájuk, meg az Előd-gyereknek egy vésője és kalapácsa.
20 rendőr szép óvatosan elpofozta őket az emlékmű közeléből – mondom, mindezt ’56 szellemében – és amikor az az idióta Novák az emlékműhöz vezető lépcsőt kezdte el farigcsálni, hát – földhöz lapításból kifolyólag – ebben megakadályozták. Ráadásul a jobbikos tüntetők még mécseseket se gyújthattak, ami már tényleg a szabadságjog lábbal tiprása!
De legalább elénekelhették a Himnuszt 😀
2:47 du.
azért a himnuszt, s nem az örömódát, mert az is kommunista. a szerzőjével együtt.
3:20 du.
Nagy Imre KOMMUNISTA volt. Nemcsoda hogy a komcsik feledni és feledtetni igyekeznek…
3:30 du.
A ’45-ös Párizsi Békeszerződés értelmében Magyarország TARTOZIK vigyázni és karbantartani a Szovjet Hősi Emlékművet.
Ha ezek a görények esetleg kormányra kerülnének , nekik is kutya kötelességük lesz ugyanez.
Másképpen a Nagy Orosz Medve öszemorcolja szemöldökét.
Azt meg ugye senki nem akarhatná.
Pár éve Budapest küdöttséget menesztett Genosse Putyinhoz , hogy had helyezzék át a Szovjet Hősi Emlékművet a külvárosba , egy csendes helyre , ahol majd nem esik bántódása.
Putyin titkársága Moszkva főpogármesteréhez irányította őket merthogy az az illetékes benne. Azok meg nem álltak szóba velük..amint hallottam régebben.
Még szerencse hogy a ruszkik nem követelnek meg díszőrséget körötte.
Hogy nézne az ki : Az ötágú csillagot ezek a békazöld Bocskai-imázsú operettkatonák strázsálnák.
Bécsben is van ilyen emlékmű , állítólag gyakran van alatta virág.
4:52 du.
Bocsi de én NEM vagyok Wittner Mariska!
4:55 du.
Nem hinném, hogy Beethoven kommunista volt, t.i. ő szerezte az Örömódát, a 1X. szimfóniában.
5:01 du.
Novák Elődről az jut mindig eszembe, hogy januárban problémázoptt a kis Rikárdó miatt. Miközben lassan számolatlan gyereke lesz. Akár Dórától is.
Wittner, mint ’56-os hős? Hősi qrva? Hősi lincselő? Hősi takarítónő? Milyen hős? Miben hős? Az ’56 utáni megtorlások igazságtalanságát, és igazságtalan joggyakorlatát inkább az jelzi, hogy egy egyetemi lap szerkesztéséért is halálos ítélet járt (Mécsnek), viszont ez a 3+ -es k. is kegyelmet kapott. Talán ráuntak az őrök. Meg ki tudja miket írt alá.
’56? Elég vegyes felkelés volt. Szombathely környékén már nyilasok szervezkedtek a vége felé. Budapesten pedig fegyveres suhancok lődöztek gyújtigattak olykor brahiból.
Vszínűleg azért, mert senki nem tudta mi a francot is akar tulajdonképpen. Az oroszok kiefele mentek, amikor Szolnokról visszafordultak. Nagy Imrének elég lett volna egy hetet, hónapot várni még. Gyakorlatilag visszahívta az oroszokat az elhamarkodottsággal. Amellett sosemn volt antikommunista. Egy gyenge ember volt, akiből akarata ellenére muszájherkulest és áldozatot csináltak. Ő állt a kirakatban. De ki rángatta a zsinórokat?
7:15 du.
Andy, tévesek az információi, de nagyon!Nagy Imre soha nem hívta be az oroszokat! Kádár János nevéhez fűződik ez a cselekedet.A pesti „suhancok” semmit sem gyújtottak, hanem fegyverrel, amit a magyar katónaságtól szereztek, álltak ellen a szovjet tankoknak!
Nyilasokat senki sem látott! A fantizájában születtek csak meg.
Egy kortárs.
7:17 du.
@Figyelő,
karikatúráztam szóban. per se, h nem volt az. tudod, magyar rádió, 1956, örömóda.
7:18 du.
Nagy Imre hithű kommunista volt, elvtársai akasztották fel, amit előre megjósolt.
7:19 du.
@Andy Mage,
„Ő állt a kirakatban. De ki rángatta a zsinórokat?” magam is erre céloztam Figyelőnek fentebb. (12:31)
7:38 du.
Kedves Sebestyén Eszter,
’89-ben Grósz Károly kért a KGB-től anyagot Nagy Imréről, amivel lejárathatnák az akkor újratemetésére készülődő valahai miniszterelnököt, hisz még hamvaiban is féltek Tőle. Az anyagban (melyet a KBG örömmel állított össze hosszas munkával) mindenféle fellelhető korabeli irat van, perdöntő az ügynök kérdésre nincs! Azt gondolom, hogy ha lenne, lett volna, a KGB segítségével azt az MSZMP a magyarok arcába vágta volna — nesztek, itt a mártír! Így csak sározni tudták,s ez folyik ma is, politikai aktualitások apropóján. Igen, a magyar történészek nem tudnak ma már kutatni az orosz levéltárakban szabadon, de anno a KGB-nek lett volna lehetősége az ügynökvádat bizonyítani. Nem tették (mert nyilván nem tehették), így csak megerősítették azt, hogy a vád puszta vád.
7:47 du.
Katalin Jánosi
2015 október 25
12:37 du.
Megbocsájtotta azt is a kommunistáknak, hogy Nagy Imrét felakasztották, kinek dicsérte a programját?
7:48 du.
@Geyza,
„Még szerencse hogy a ruszkik nem követelnek meg díszőrséget körötte.” — nincs rá szükség, az amerikaiak vigyáznak rá. 😀
–
amúgy megrögzött mániám (ok, ez tautológia volt), h a görények nem kerülnek hatalomra.
8:39 du.
Figyelő: miből gondolja, hogy valamit is megbocsátottam volna a „kommunistáknak”? Egyáltalában nem erről írtam……Göllner András írta cikkében, hogy az 1956. okt. 23-án tüntetők „megbocsátottak” Nagy Imrének…Erre reagáltam.
6:14 de.
Andy Mage: — nem voltak olyan nyugodt idők 56 őszén, hogy hetet-hónapot várni lehetett volna, ahogy maga 60 év távolából elgondolja! Aki pedig a vérbírák szemébe vágja, hogy „Kegyelmet nem kérek!” (mint Nagy Imre), az nem lehet gyenge ember. Az az igazság, hogy nem ösmeri sem Nagy Imre életét, sem a forradalom történetét — így aztán könnyen szórja ítéleteit. Nem kívánom, de kipróbálhatná a megtörténteket, maga hogyan állna helyt olyan pillanatokban. Aztán hitelesebben nyilatkozhatna.
10:05 de.
Kedves Katalin!
Megértem az érzelmeit, és azokban még karcolni se szeretnék. De ugye, abban megegyezhetünk, hogy a média valósága nem feltétlenül a valóság?
10:34 de.
Kedves Eszter — egyetértünk, a média nem hogy feltétlenül, de egyáltalában nem a valóság.
10:45 de.
Figyelő,
Látom nem sikerült megérteni amit írtam.
Tehát:
1. Az oroszok távozóban voltak, bár nem nagyon akartak. A nemzetközi egyezmények alapján azonban kellett nekik.
2. Ha Budapesten mindenki kussol, akkor lassan, de bizonytalanul, viszont esélyesen hátrébb vonják a reguláris haderőt, és legfeljebb néhány „szakértő marad”
3. Kb. Szolnoknál jártak a csapatok, egy részük már Debrecen magasságában, amikor Budapesten elkezdődött a „forradalom”.
4. A forradalmi, az oroszokat provokáló fellépés Nagy Imre nevéhez kötődik.
5. Ő még mindig mondhatta volna, hogy mindenki nyugodjon le a pi.ba, mert a ruszkik távozóban vannak.
6. Ehelyett utcára engedte, hívta a népeket, és ezzel feldobta azt a labdát, amit lecsaptak;
7. Az egésznek egyetlen nyertese a CCCP volt, mert jogcímet szereztek nem csak a Budapesten maradásra, hanem arra is, hogy a hasonló esetek megelőzésére Prágában, Berlinben is ott maradhassanak „ideiglenesen”.
8. Ennek fényében kinek az érdekét szolgálta ’56 és Nagy Imre? A magyarokét nem. Akkor??????
10:47 de.
A vita kedvéért, Nagy Imre életéről volt egy magyar film, sajnos a címe most nem „ugrik be”, úgy 15-20 évvel ezelőtt.Nagyon meggyőzőnek hatott, főleg annak aki átélte azt az időt.
10:53 de.
Katalin Jánosi,
Ha valaki tudja, hogy kegyelmetz nem kaphat, mert akkor kinyithatja a száját, az még mindig eljátszhatja a mártírt, mint Nagy Imre.
„Nem kívánom, de kipróbálhatná a megtörténteket, maga hogyan állna helyt olyan pillanatokban. Aztán hitelesebben nyilatkozhatna.”
Ez tiszta demagógia.
Várni mindig lehet. Két lehetőség van:
1. Nagy Imrének volt tekintélye: – ebben az esetben praktikusabb lett volna hazaküldeni az ifjakat. Ha volt tekintélye, megtehette volna.
2. Nagy Imre huszadik senki, tekintélytelen politikai mitugrász volt. Ebben az esetben sodródott, mint sz..r a folyóban. De akkor miért hős?
Olvasgasson Rejtőt. Most nem ugrik be, melyik könyvben, de az egyikben leírja: az igazi hős olykor életben is tud maradni az elveiért.
10:53 de.
Kedves Katalin, valóban figyelmetlen voltaam(!)
Bizony, Nagy Imre NEM volt gyenge ember!
Kétszer bizonyitotta ezt be:
1, mikor a forradalom mellé állt
2, mikor a bíróságon volt, és az élete forgott kockán.
10:53 de.
Ja, és azért, mert olykor nagyobb áldozat életben maradni.
11:20 de.
@Andy Mage,
re 10:53
nem feltétlenül párhuzamos példa, csak hasonló. a tudomány már rég bebizonyította, h akik kirohantak, leugrottak stb. és a töriben hősként tartjuk számon, azok valójában nem bírták a feszültséget.
(Katalinnak és Figyelőnek: természetesen NEM Nagy Imréről állítok ilyet.)
11:52 de.
Andy, mint már emlitettem, az oroszoknak nem volt érdekükben elhagyni MO-t. Azért kellett, hog „kitörjön” a forradalom, mert az bizony nem volt más, min egy akarattal kieröszakolt dolog az oroszok részéről. Nagy Imre az ég világon nem tehetett semmi mást, mint megpróbálni emberségesen megoldani a neki előtárt szerencsétlen helyzetet. És az adott körülmények között, tudta, hogy mi a dolga és tette a tehetőt. Kádár pedig remekül kihasználta a lehetőségeket és boldogan vállalta a legyöző szerepét, persze úgy beállitva, hogy ő lehessen a megmentő. Ocsmány aljas ember volt, méltón kiszolgálta urait.
11:56 de.
Andy, látszik, hogy még életedben nem álltál szemben feldühödött, fegyveres emberekkel. Persze, Imre bácsinak egyedűl ki kellett volna állnia és azt modania, hogy „fiuk ne izéljetek, most mentjetek haza.” Én a helyedben majd egyszer megpróbálnám, persze, ha nem uszod meg élve, majd szóljál, sajnálni foglak.
12:23 du.
Na, szerintem meg az van, hogy Göllner írt 2002-ben egy baromi jó cikket. Chris mint kiváló szerkesztő pedig észrevette, h a helyzet, már első kormányzásuk alatt se volt különb, ezért kitette.
A szerző és szerkesztő remek észrevételei, senkit nem érdekelnek. Ez szomorú.
Ahogy nem veszi észre a többség azt se, h KIK és MIÉRT akarják ezt az emléket eltörölni.
Fentiekkel együtt az érzelemnyilvánításokkal empatikus vagyok.
12:30 du.
Andy Mage
2015 október 26
10:45 de.
Kedves Andy,
Én ott voltam okt.23-án az Országházánál. A tömeg Nagy Imrét követelte, hosszú ideig, más sőtéedett mikor végre megjelent az erkályen. A következőket mondta:
Kedves Elvtársaim( lehuhogták), kedves barátaim’
Mindenki menjen békébe haza!
12:34 du.
Andy, mégegy Rejtó Jenő tévedett, a kommunizmusban nem tudott életben maradni, ahogy Rejtő sem a nácizmusban.
12:37 du.
Továbbá, a tömeg egy része akkor már (okt.23.án este) a Sztálin szobrot verte szét, és a rádiónál harcban állt az ifjúság a rádió ÁVH-s csapataival.
2:48 du.
a Rádiónak ÁVH-s csapatai voltak 😀 ez a hét vicce 😛 Ja, persze, Bencsics biztosan tudja, hiszen ott volt.
2:50 du.
Ille, valóban ott voltam! Ha hiszi, ha nem.
A maga véleménye semmit sem változtat a lényegen….
3:00 du.
Bencsics igazán adhatna már egy leltárt, hogy hol nem volt…
Mert így olyan mesebeli: hol volt, hol nem volt 😛
A lényeg az, hogy már azt se tudja, hol volt és hol nem volt 😀 😀 😀
3:06 du.
Andy Mage: most Figyelőnek igaza van, október 23-án késő este Nagy Imre nyugtatta az embereket, „igen, kell és lesz majd reform újra, menjenek most haza!” Elénekeltette a néppel a Himnuszt és TÉNYLEG hazaküldte őket…. de az a haszontalan nép nem akart otthon ülni, a fene a jó dolgát, kedve volt inkább fegyvert fogni. Némely történész szerint ezután Nagy „csak tárgyalt, csak tárgyalt, sodródott, késett” mert nem akart a tömeg élére állani…. máshol, más történészek pedig elítélik, mert nem állt a tömeg útjába megakadályozandó a forradalom kitörését… Ha van rajta sapka, azért bűnös, ha nincs, hát azért bűnös. Egyébként voltak ott mások is… ha Nagy Imre maga szerint jelentéktelen figura és antihős volt, pld. Kádár miért nem volt oly bölcs, mint szükséges lett volna? Miért dicsőítette a forradalmat még nov.1-én este is, hogy aztán pár óra múlva már elvállalja barátai kinyírását, hazája elárulását? (de több nevet is említhetnénk: Tildy, Bibó, stb., stb. Mindszenty, miért nem tettek „valamit”? Pedig ma ők a haza szentjei, hősei, holott ágyban, párnák közt….)
3:13 du.
Ille, nem látja, hogy a buta meséje ellenem, magára vet rossz fényt?
Nagyon gyerekesnek tartom ahogy viselkedik.
Semmit nem jelent, maga mit állit, vagy mit hisz.
Mikor írtam, azt, hogy nem tudtom hol is voltam?
Szégyellje magát’
3:22 du.
Katalin Jánosi
2015 október 26
3:06 du.
Kedves Katalin, nagyon jó kérdést tett fel.
A válasz, Kádár volt az aki az oroszokat behívta, mert ő maga akart lenni a kormányon. Értesülésiem végesek, lehet, hogy Kádár már eleve, a szovjet által megbizott áruló volt.
A többi emlitett névről csak annyit tudok, hogy Bibó volt legtovább a parlamentben és írt.
3:50 du.
Kedves Katalin,
„Ha van rajta sapka, azért bűnös, ha nincs, hát azért bűnös.” — ebben egyetértek. Ennek tükrében értelmezd, mit írtam neked meg Figyelőnek.
És fenntartom, hogy GA írt egy jó cikket, ami 2002 távlatából napjainkat nézve – jó értelemben vett – jóslatnak is tekinthető, és nem arról van szó itt.
5:03 du.
sebestyén eszter
2015 október 26
3:50 du.
Kedves Eszter,
két dologra szeretnék itt rámutatni.
1, 19556 okt. 23 -át nem lehet a mai magyar politikai problémával összehaonlitani.
2, Göllner András nem volt ott, azon a napon s annak ózenetét másképpen érti.
5:35 du.
Judith Kopacsi, ez a bezzeg Te mit tettéél volna, ott sem voltál, és hogy jössz hozzá tipusú érvelés alapjában véve egy primitív demagógia.
Nem kell felkapni a vizet, az. Ugyanis az állításokról és az érvek világából érvekről a személyemre viszi át szöveg fókuszát.
A személyem ebben nem játszik. Akkor játszana, ha ha valóban én lettem volna ott.
alkalmasint nem azt írtam, hogy „bezzeg én ezt, meg aztcsináltam volna”. Hanem azt, hogy Nagy Imre mit csinált, vagy mit nem csinált. Ami anygjából tény. Eljutottam odáűig, hogy az oroszokon kívül senkinek nem volt szinte érdeke az egész. Ezzel egyet látszik érteni.
Namot, hogy is jön ide az, hogy én mit hol nem csináltam?
Pusztán azért, mert nagy Imre ugyan szovjet érdekeket szolgált, de olyan nagy ember volt, hogy mégsem szabad ezt mondani? Így praktikusabb menekülési ut a személyem támadása?
Na ezért pitiful demagogy
5:40 du.
Figyelő,
Dugovics Titusz ugrásánál sem volt jelen a jelen korosztály, ezért azt üzen, amit ma érteni lehet alatta.
holott ott és akkor,
1. Lehet, hogy megbotlott, és pusztán meg akart kapaszkodni;
2. Elhagyta a szeretője, és öngyilkos akart lenni.
2.a. Lehet, hogy a török megmenteni próbálta, de magával sodorta;
3. D. T. békés öregkort élt meg, mert csak egy hozzá hasonló alak esett le. Vagy puhára esett. Viszont kihazsnálta a lehetőséget, és viszavonult egy török menyecskével.
4. Személyiségzavaros volt és a hangok küldték a mélybe….
5. Az egész egy kitaláció az ifjak épülésére….
5:43 du.
@Figyelő,
többször hangsúlyoztam, h én senkinek az érzelmeit nem szeretném karistolni, a tiédet se.
az 1. pontban igazságot látok. a 2. talán vitatható abból a szempontból, h nem felületes íróról (GA.) van szó, így például lehetnek papírjai, amit és amiről én nem tudok.
amit nagyon finoman próbáltam itt sugallni, és többen is: szerintem NI-t az oroszok tették el láb alól. NI utolsó napjai erősen hasonlítanak Berija utolsó napjaira, és az egész szitu is hasonló, RENGETEG szempontból. NI szerepe Rákosi esetén hasonlóságokat mutat B. szerepével, ahogy Josifnak vége lett. még egy hasonlóság: Berija, miután végzett Josiffal, ugyanúgy nyitott a nyugat felé, majd hirtelen egy hátsó liften (nem éppen élő állapotban) távozott.
hogy a periratokban mennyi párhuzam van NI. és B. közt az nagyon hosszú lenne.
véleményem NI-t NEM minősíti, és véleményemmel, amit a két ügy között hozok mint párhuzamot még véletlenül sem jelenti azt, h NI és B közt vonnék párhuzamot.
5:46 du.
Katalin Jánosi,
Volt egyszer egy vezető. Hatalmas országát szolgálta. A hatalmas országban vallásháború tört ki.
Az említett vezető felszólította a népet, hogy csituljanak el, mert az erőszak nem vezet sehova. Majdnem belehalt. De az iránta érzett tisztelet végül egyre több embert vitt a megbékéléshez közeli helyzetbe.
Igaz, Nagy Imre a fasorban sem volt Gandhi-hoz képest.
De nem az a afatönk irényítja a folyót, amelyik rajta sodródik. Még akkor sem, ha a fatönköt látod, de a víz molekulit nem. Az említett fatönk nem hős, hanem hordalék.
Előre szólok, hogy nem érdekel, ha erre az a reakció, hogy „én is”. Az ugyanis semmi érv-erővel nem bír. Nagy Imrét illetően.
5:55 du.
Eszter,
A cikkhez egy kiragadás kapcsán.
„Hová tűnt az a közszellem, amely még 1989-ben is képes volt arra, hogy összefogjon bennünket,”
Az a helyzet, hogy ’89-ben a sűrűben voltam. Vidéken folgoztam. Az embereket a méhkaptáranként pergethető méz mennyisége jobban lekötötte, mint a „közszellem”.
S alapvetően nagyon keveseket fogott össze bármivel a politika. Falun egész konkrétan a pesti értelmiségiek zsibongásának tartották, az egészet ami majd elmúlik.
Alkalmasint jobbára az is volt, és elég gyorsan el is múlt.
A „közszellem” sokkal inkább az volt, hogy maradjanak Németék, mert nekik már nem üres a szebük.
De ettől még mindenkinek meg lehet a maga ’89-e éppen úgy, ahogy meg van a maga ’56-a is.
6:17 du.
@Andy,
nincs vita köztünk. azért írtam GA-nak ezt, mert a rendszerváltást nem mozgalom érte el, hn egy szűk elit sikeres tárgyalásai.
a vidék problémájában annyira igazad van, h ez most így van. szegeden meg a bakonyban járok elég sokat, s ha van időm, elmegyek a falu végére, ahol van kocsma. 89 és 2015 között a vidék nem változott semmit. napjainkban ugyanezt mondják: ők ugyan nem szavaztak, de maradjanak ezek, mert már tele a zsebük.
az értelmiség zsibongásáról, amit a vidék gondol: pedig annyival rosszabb a helyzet (89hez képest), h bizonyos neveket nem is ismernek vidéken. pölö van egy kedvenc ellenzéki pártunk, annak kedvenc média szereplőivel (kedvenc idézőjelben, ellenzéki szintén) az önkormányzati kampányig (!) „vidéken”, azaz megyeszékhelyeken nem tudták, kik ezek az emberek.
ezért gyanús nekem az a kezdeti 17 százalék. 😀 illetve egy nevet ismertek a pártból, akit te reálpolitikusnak neveztél. na, őt nézi mindenki hülyének…
ebben az országban a budapest központúságból még nagy baj lesz. vagy fordítva: ebből lesz a baj.
nekem nincs 56-om (75-ös vagyok 🙂 ), azt tudom, h a dédi mamám, aki a ranschburg klinikán dolgozott, vitte haza a lakásuktól 60 méterre lévő oviból a kiscsoportos anyámat, akit az 50 kilós dédi (aki akkor még nem dédi volt, és alig idősebb, mint most én 🙂 ) kezéből kitéptek és a falhoz vágtak az amnesztiát kapottak. az utca túloldalán jobb ellenséget találtak, így a dédi megúszta, ezért (és mert klinikán dolgozott) 3 éves anyámat el tudta látni, majd láttatni.
DE EZZEL EGYÜTT EGYETÉRTEK VELED ABBAN, H MINDENKINEK MEGVAN A SAJÁTJA, ÉS TISZTELETBEN TARTOM FIGYELŐ, KATALIN STB. ÉRZELMEIT. -> az amnesztiáról nem ők tehetnek.
89: hogy derűsebbet is írjak. az én 89-em török ferenc filmjében van. annak minden szava és kockája igaz. :))) még, ha erre nem is kéne büszkének lenni. :))
8:24 du.
Andy Mage:
„A személyem ebben nem játszik.” – maga ítélkezik, tehát ma és itt maga játszik.
„praktikusabb menekülési ut a személyem támadása?” – maga támad másokat, a tények figyelmen kívül hagyásával, csak a saját szűklátókörű koncepcióját „nyomva”.
„az oroszokon kívül senkinek nem volt szinte érdeke az egész.”.. mármint a forradalom… Hm. A magyar népet, amely a megszállók és a diktatúra ellen harcolt, kihagyta a valóságból. A maga valóságából. Nem csak helyesen írni nem tud, de ítéletei is igen…. egyszerűek.
„Nagy Imre ugyan szovjet érdekeket szolgált” – Önellentmondás. Miért hagyták volna kivégeztetni, ha az ő érdekükben munkálkodott? Miért kellett egy új kormány? Maga illogikusan összekavarja a dolgokat; Kádár szolgált szovjet érdekeket, mikor leverette a szovjet haderővel a magyarok szabadságharcát.
Értelmetlen e „párbeszéd”… aki nem akar megérteni, felfogni valamit, a mások által jól ismert tények ellenére sem, avval nem lehet.
Jó éjszakát mindenkinek, itt már hajnalodik lassan.
3:09 de.
Katalin Jánosi,
Figyelőnek írtam, de kend is érthet belőle.
Mit kíván cáfolni ezek közül?
– köztörvényesek brahiból lövöldöztek ártatlanokra;
– sorozott katonák égtek bent tankokban;
– az ÁVH-nál is szolgált sorozott állomány akiket vezényeltek;
– Az ártatlan áldozatok, mint emberek, szintén megérdemlik az együttérzést;
– Ja, és az oroszok tényszerűen kivonulóban voltak (visszafordultak, nem Bp-ről keveredtek Bp-re)
– Nekik érdekük volt egy Casus belli, a magyaroknak az lett volna az érdekük, hogy várjanak;
– Az eseményekkel sodródás nem dicsőség.
Az utóbbi valóban ítélet a részemről. Értékítélet. Az a fajta ítélet, hogy részemről a tisztelet nem a pozíciónak, hanem a teljesítménynek szól.
Nem érdekel, hogy valaki traktorista, rektor, vagy miniszterelnök. Ha van miért tisztelni, akkor tisztelem. Ha nincs, akkor nem. Illetve ez sem igaz. Ekkor még mindig tisztelem benne az embert.
De aki összekeveri a kettőt, azzal szerintem baj van.
Egy idős embert tisztelek a buszon és udvariasan átadom neki a helyem. Mert ott az ember, és esetleg az elesett ember iránti tisztelet játszik. De ha ugyenezt az embert kinevezik rektorrá, államttitkárrá, akkor nem tisztelem, mint „főnököt” csak azért, mert öreg.
Ugyanez a helyzet Figyelővel szemben is. Amit ír, azt nem fogom kritikátlanul fogadni, csak azért, mert idős. Attól még hülyeség.
3:15 de.
Amúyg Kedves Katalin,
Az oroszokat nem kellett „behívni”, mert itt voltak.
S esetleg olykor azon sem ártana eltöprengeni, hogy az ismert orosz érdekviszonyok mentén volt-e esélye bárkinek forradalmat szervezni, illetve csak kimunkált casus belli-szolgáltatást végzett.
Ha ezen túljutott, akkor töprengjen el azon is:
Az ország, szintén az ismert viszonyok között, az oroszpárti Kádárral vagy a maoista Münichel járt-e volna jobban.
Ismert ugyanis, hogy Münich hajlott Csu ötletére, ami a városi lakosság megtizedelését jelentette volna.
(s ezzel nem azt mondom, hogy az áldozatokért, a vérbírák által halálba küldöttekért nem kár. Nagyon is kár. Csak kendék szokták előrángatni a magasztos- s alkalmasint embertelen – eszméket)
5:40 de.
Katalin Jánosi Komolyan gondolják, hogy Kádár kérésére maradtak az oroszok? Ha Kádár (Kovács, Asztalos stb) elküldi őket, elmennek?
A magyar nép érdeke volt az oroszok kiűzése? Vélt érdeke, mert mikor sikerült, előbb visszaállították az egypártrendszert, megalkották az egyszemélyes irányítást és személyi kultuszt, megint van a magyar népnek „védelmező apja”, és most már az oroszokat is szeretik. A forradalom tagjai félreértelmezték a nép kívánságát. A magyar nép nem akar demokráciát, ahol tenni is kell valamit a boldoguláshoz.
Már csak az hiányzik, hogy az orosz katonák megint bevonuljanak Budapestre, és helyreáll a „rend”. Sajnos az 56-os halottak tévedésből, feleslegesen haltak meg. Tévedésből!
Ebből a szemszögből, Kádárnak igaza volt. Nem szörnyű?
Semmi nem történt, csak a puhuló baloldalt átnevezték, és leváltották egy radikálisabbra. Tévednék?
7:59 de.
Andy Mage:
Magában prekoncepció él és élt Nagy Imrével szemben ki tudja miért… De:
„Mit kíván cáfolni ezek közül?” — Nagy Imrével kapcsolatos megnyilvánulásaira reagáltam, nem „cáfolással” foglalkoztam.
„Ja, és az oroszok tényszerűen kivonulóban voltak” – miért is? Csak nem „maguktól”? Vagy „valakik” ezt követelték?
„Az eseményekkel sodródás nem dicsőség.” – ezek szerint egy kormány mindig csak sodródik, ha előbb meghallgatja a honpolgárokat és utána dönt és cselekszik??? (összesen 3 napja volt nagy Imrének, hogy döntsön, „sodródjon”)
Sohasem állítottam, hogy az oroszokat be kellett volna hívni – de a fegyveres beavatkozáshoz igenis (még az oroszok is megkövetelték) nemzetközileg szükség volt 23-án egy „behívó-levélre”. Ezt nem Kádár írta, ő (a nagy pávatáncos) akkor még hol itt-hol ott állott – hanem Hegedüs András regnáló miniszterelnök írta alá (Gerő Ernő pártfőtitkár sürgetésére).
„volt-e esélye bárkinek forradalmat szervezni, illetve csak kimunkált casus belli-szolgáltatást végzett.” – valóban, Nagy Imre nem szervezett forradalmat (ahogy a vád ellene szólt), de attól még nem végzett szolgáltatást sem. Mindenhonnan kirakott, kitiltott, titkosszolgálatilag megfigyelt, állandóan elítélt, reakciósnak bélyegzett nyugdíjasként él akkoriban már majd két éve. De úgy látom, maga az egyszerű népet is csak „kimunkált casus belli-szolgáltatást végző” egyéneknek tartja! Fantasztikusan empatikus, és persze objektív gondolat.
Ilanfair:
sohasem gondoltam és állítottam ilyesmit (mármint hogy Kádár kérésére maradtak volna itt az oroszok).
Azt írja: „mert mikor sikerült (kiűzni a szovjeteket), előbb visszaállították az egypártrendszert, megalkották az egyszemélyes irányítást és személyi kultuszt, megint van a magyar népnek “védelmező apja”, és most már az oroszokat is szeretik.” – e mondatban semmi sem igaz, valószínűleg történelmünk nem pontos ismeretéből fakadóan, tételesen bele sem megyek, mert túl hosszú lenne.
„Sajnos az 56-os halottak tévedésből, feleslegesen haltak meg. Tévedésből!” – akkor Ön szerint 1848-49-ben is „tévedésből” haltak meg eleink? Hisz tudhatták volna, hogy a Habsburgokat nem tudják leverni, s jönni fog a muszka is!? Minek is lázadoztak? Nem ajánlanám az egészsége védelmében sem, hogy kifejtse ezt bővebben egy március 15-én a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél ünneplő ezrek előtt.
Egyébként: szép napot mindenkinek!
11:28 de.
Katalin Jánosi Örülök, hogy Ön szerint Magyarországon most nem egypártrendszer van (a valóságban, nem látszatra), nincs személyi kultusz, és nincs egyszemélyes vezetés.
Ennek ellent mond, hogy a TF tornacsarnokáról is személyesen Orbán dönt, az opera vezető karmesteréről is ő dönt, mert ő mindenhez ért, és tudja mi kell a népnek. Megvéd az árvíztől, az iszlámtól és még a jóléttől is. Persze, rosszul tudom a történelmet. Ez természetes. Mitől tudnám jól? De ez a mondat nem történelem, hanem a mai valóság. Ha jól tudom, 56 hősei ez ellen harcoltak.
Nincs akkor. Miért keveri a 48-as forradalmat ide? Egyszerű volt a mondanivalóm, a magyar nép ma nem akar szabad lenni. Tehát a forradalmárok, akik szabadságot akartak maguknak és a népnek, tévedtek. Mert a magyar népnek nem kell a szabadság. Nekik Orbán kell, aki eldönt mindent a helyükben. Már a trón utódlása is eldöntöttnek látszik. Persze ebben is Orbán dönt. Gondolom ezt is rosszul látom.
Köszönöm, hogy félti a demokratikus és intelligens magyar néptől az életemet, mert mást gondolok, mint ők. Ez sokat elmond a demokráciáról. De nem gondolok mást 48-ról. Olcsó fogás volt belekeverni.
De ha már ünnep. Az ünneplő tömegről annyit, hogy Magyarországon mindig azt ünnepli, amit a vezetőjük megenged. Aki mást akar ünnepelni, azt általában megverték és lecsukták. Kivéve a nácikat mostanság, mert ők csak rosszalló fejcsóválást kapnak a rendőrségtől. Hiszen ma már a felszabadulást sem lehet ünnepelni, mert már nem is jó nekünk, hogy kiűzték a nácikat. Sőt, pártunk és vezérünk már emlékművet is állított nekik.
Ezért a házam falai között megünneplem azokat, akik szerintem megérdemlik. Szerintem, és nem vezetőim szerint.
Egyébként szép napom van, kívánom Önnek is.
11:41 de.
Katalin, mindenben igazat adok Neked, de annyit fűznék a vitához, hogy én már régen feladtam a vitát olyanokkal, akik a „másik oldalon vannak”, vagy egyszerűen nem éltek abban az időben és értesüléseik az ellenzék oldaláról jött. Minden hiába.
Azt hittem a külföldön élő magyarok hasonlóan gondolkodnak mint én, hasonló emlékeik vannak stb.
Tévedtem, éppen most néztem meg ezen az oldalon a mostani megemlékezését néhány magyarnak, akik másik oldalon állnak.
Szép megemlékezés volt, nem vitatom.
Csak hiányzott valami belőle, vagy a személyes emlék vagy a személyes meggyőződés.Nem tünt öszintének.
T.i. a magyar közelmultnak van egy szomorú valósága.
Hiába igyekeznek olyasmit megünnepelni ami a hazafiaknak egy dicsóséges,de szomorú emlék maradt, nem jön ki sehogysem.
Olyanok ünnepelik, akik ma is folytatják az az ideológiát, azt az eszmét, ami ellen 1956-ban fellázadt a nép.
12:14 du.
Andy Mage
2015 október 27
3:09 de.
Válaszolni szeretnék néhányy pontjára, ami világosan mutatja, hogy nem személyes élményei alapján vannak, hanem az ellenzéki médián táplált véleményen.:
”
Mit kíván cáfolni ezek közül?
– köztörvényesek brahiból lövöldöztek ártatlanokra;
– sorozott katonák égtek bent tankokban;
– az ÁVH-nál is szolgált sorozott állomány akiket vezényeltek;
– Az ártatlan áldozatok, mint emberek, szintén megérdemlik az együttérzést;
– Ja, és az oroszok tényszerűen kivonulóban voltak (visszafordultak, nem Bp-ről keveredtek Bp-re)
– Nekik érdekük volt egy Casus belli, a magyaroknak az lett volna az érdekük, hogy várjanak;
– Az eseményekkel sodródás nem dicsőség.”
1, köztörvényesek nem az elsőnap szabadultak, hanem mikor a rangáló kormány amnesztiát adott nekik. Tehát nem lővőldöztek senkire, többsége nyugatra ment.
2, Budapesten éltem, ha igaz lenne a katonák megégése a tankban, annak híre elterjedt volna, hazug , hangulatkeltésből származó hír.
3,aZ AVH-nál kétféle beosztott csoport volt: a Határvédelmi és a Politikai.A határvédelmi volt a sorozott.A politikainál képzett, elit csoport működött.
4,Igen, az ártatlan áldozatok valóban megérdemlik az együttérzést.
5, íínEddig nem tudtam arról, hogy az oroszok kivonulóban voltak. Bécsből kivonultak már néhány éve, ezért nem értették Budapesten, miért vannak még ott.?
6, Szerintem, Nagy Imre nem sodrodott az eseményekkel, hanem a magyar nép követelte vezetését okt.23.án, mikor késve,. de megérkezett. Onnan már nem volt visszaút. Ha valaki A-t mond, B-t is kell mondania!
12:17 du.
Figyelő
2015 október 27
Igen Kedves Figyelő. Most egyetértünk. Most éppen olyan hatalom van, ami ma is folytatja azt az ideológiát, azt az eszmét, ami ellen 1956-ban fellázadt a nép. Nem is ünnepeltek vezetőink a néppel.
Ebben nagyon egyetértünk. 🙂
2:08 du.
Ilanfair:
„Örülök, hogy Ön szerint Magyarországon most nem egypártrendszer van (a valóságban, nem látszatra), nincs személyi kultusz, és nincs egyszemélyes vezetés.) – két malomban őrölünk; én az 50-es évekről és 1956-ról írtam; ezek szerint Ön nem, hanem napjainkról. Itt félreértés történt.
„Miért keveri a 48-as forradalmat ide? Olcsó fogás” – mert akkor is szabadságot, önálló magyar államot akartak a magyar hazafiak (1956-ban is, nem?). Talán ha forradalom tör ki ezen eszmék kivívása érdekében – tévednek az emberek? S ha 1956-ban „tévedtek” (mint Ön írja), akkor 1848-ban is nyilván. Csak ezért hoztam fel másik forradalmunk témáját.
Hogy ma mi a helyzet? Fenntartva, hogy én 1956-ról írtam – ma annyiban szabadság van, hogy el lehet menni innen; sajnos fiataljaink, ahelyett, hogy a hazájukat átformálnák a maguk elképzelésére (hiszen nemsokára csak ők fognak itt élni… vagy mégsem?), inkább távoznak a nagyvilágba. Ránk, egy jól irányzott ütéssel földre kerülő idősekre marad az ország….
„Köszönöm, hogy félti a demokratikus és intelligens magyar néptől az életemet, mert mást gondolok, mint ők.” – nemzeti ünnepen (én legalábbis úgy gondolom) nem szokás történelmi hőseinket hm…. ostobáknak nevezni… akik eltévedtek. Nem csak nálunk magyaroknál, de sehol a világon ez nem szülne jó vért.
Végül: azt gondolom, némi egymás melletti elbeszélés történt; sokkal több mindenben értünk egyet, mint sem látszik.
2:21 du.
Hozzátenném még adaléknak, hogy a Hegedűs András akkori miniszterelnök az állitólagos „behivó levelet” két nappal később irta, bár 23-.ára dátumozta. Amikor is már az első szovjet transzport vidáman cikázott Budapest belterületén. Tehát még az sem volt igaz.
2:28 du.
Andy, saját bevallásod szerint nem éltél akkor, azaz 56-ban. Tehát minden információt csupán késöbb, és másoktól, olvashattál, hallhattál. Kiváncsi lennék a listádra, amire alapozod „megfontolt” véleményedet erről az időszakról. Én az enyémet azoktól kaptam, elsőkézből, akik a sürüjében voltak,elötte, közben és utána is és vállalták tetteik következményeit, ami természetesen kihatott közvetlen családtagjaikra is. Javaslom, hogy elöbb informálódj azoktól is, mielött meggondolatlanul itélkedsz.
2:38 du.
Andi, különben meg vagyok gyözödve róla, hogy egy jól informált, intelligens embernek van annyi empátia készsége, hogy beletudja élni magát egy bizonyos szituációba, és nem veszi sértésnek, ha megkérdezik tőle, hogyan is gondolja ezt az árral sodrodást a nagy tömeggel szemben.
7:14 du.
Ilanfair, már hiányoltalak. Mindig is nagyon hasonló véleményen voltam Veled, mint most is. Én Figyelőt és a ráreagálásokat mindig átugrom, mert nagyon felesleges elolvasni, de azért van pár ember, Eszter és Judith, akiknek a véleményét nagyon sokra tartom.
Ez az 56-os dolog nagyon komplex. Az ember olvas több száz véleményt több száz helyről és legjobban teszi, ha mindegyiket visszafogottan fogadja csak el, mert tutti nem létezik.
7:44 du.
@Miklos Banfi,
örülök, h valaki ért és nem pártoskodni akar. köszi.:)
ui. Eszter és Judit, egy kicsit móriczos 😉 -> tudod, a fülbevaló
5:12 de.
Miklos Banfi Köszönöm és örülök. Ritka vagy, általában furcsán gondolkodónak tartanak. Talán mert egyszerre éltem „alul” és „fölül”? Ezért sokszor félreértenek. Mindegy.
Sajnos 56-al bajban vagyok. Nem értem, és egyre kevésbé értem. Például az időpontot. Elhamarkodott volt. A 15 éves gyerekeket sem tudom hősként tisztelni. Láttam már 15-20 éveseket, fogalmuk sincs még a világról. Ők azért gyilkoltak, mert a felnőttek belevitték őket. Utána már lehetett ideologizálni, kellett is, mert a szörnyű és embertelen gyilkosságokat valahogy fel kell dolgozni. Sajnos apám meghalt mielőtt elmesélte volna, édesanyám éppen bátyámat próbálta kihordani, ezért kimaradt belőle. Nem sikerült, bátyám nem látta meg a napvilágot. Én ezt is köszönhetem 56-nak. Az ilyen „potyka?” bácsik voltak a hősök? Jaj ne. Nagy Imre és Kádár fejébe sem láthatunk bele. Már csak vitatkoznak az egészen, és a sok hazugság, tévedés vagy hiányos emlékek miatt, egyre messzebb vagyunk az igazságtól. De ha meg is találjuk, már nem fogjuk tudni, hogy megtaláltuk. Figyelőt sajnálom, érte egy trauma, és még mindig annak a hatása alatt van. Sokan vannak így, de ők megint csak nem hordozzák a bölcsesség kövét, hiszen saját traumáján keresztül látja a világot. Tudom, nem azonos fajsúly, engem gyerekkoromban szétmarcangolt egy Skoda Octavia. Szerencsére átléptem rajta, és az autóiparban és közlekedésben dolgoztam le az életemet. Most is két Skodánk van. (Azért valami maradt vissza 😀 🙂 )
„Hallgatásomnak” egyszerű oka volt). Aljas és nemtelen támadás ért. Lehet engem ostobának, hülyének, tudatlannak nevezni, de hazugnak nem. Egy „kedves valaki”, nagyon durva módon lehazugozott. Miután bizonyítottam igazamat, nem elnézést kért, hanem tovább folytatta, már nevetséges módon. Tudod, van sapka, nincs sapka. A baj, hogy a „saját” oldalamról jött. Akkor gondolkodtam el, ha már egyszer megszabadultam a magyar „virtustól”, örüljek neki, ne mászkáljak vissza. Azóta csak olvastam. Most volt egy téma, ami kimondottan bosszantott, és nem bírtam magammal. Most meg nem tudok kimászni. De nem hiszem, hogy nagy űrt hagytam (hagyok) magam után, nem vagyok egy Voltaire, de még egy Cicero sem 🙁
10:22 de.
llanfair
2015 október 28
5:12 de.
Ne sajnáljon kedves, okt.23 . számomra egy felejtehetetlen émény volt. Traumára nem emlékszem.
1:01 du.
Figyelő Lehet, hogy 23-a az volt. De utána? Tényleg felejthetetlen élmény lehetett a mészárlás, a felkötött és széttrancsírozott emberek, az élve elégő kiskatonák látványa. Ha ezt nem traumaként élted meg, akkor sajnos engedélyed ellenére is sajnállak. Mindamellett azért, mert te nem traumának láttad, attól még az volt. De nem csak 56-ra gondoltam, inkább 45-re.
5:29 du.
Sajnállom, változatlanul tévesek az információi.
A lényeget kifelejtette, hogy hányan haltak meg, hány ártatlan embert akaszott Kádár elvtárs fel. Nagy Imréről már írtam, akit elvtársai elárultak.
3:48 de.
Csak most olvastam bele ebbe a hozzászólás-özönbe.
Az oroszok kivonultak, kivonulóban voltak?
Amikor az emlékezetes események voltak Pekingben, a Mennyei izé téren (amit még mai is Mao szemlél mosolyogva az óriás-óriás-plakátról), és azt hallottam a hírekben, hogy kivonják a csapatokat Pekingből, és kollégáim, barátaim, ismerőseim ujjongtak, akkor kezdtem igazán félni. Megmondtam nekik, hogy hogy azért vonják ki a „megrontott”, „bratyizó” csapatokat, hogy friss, távoli vidékről való csapatokkal váltsák fel őket, akik majd erköcsi fenntartás nélkül, a hatalomhoz feltétlen hűséggel és megfelelő könyörtelenséggel verik szét a lázadást.
Magyarországon is ez történt, ismerős volt a képlet.
12:15 du.
sebestyén eszter
2015 október 26
12:23 du.
Egy dologra szeretném a figyelmedet felhozni: panaszkodol, hogy végsőfokon, Gönner cikkére érdemben nem is volt válasz.
Röviden elmondom miért nem.
Göllner András 9 éves volt a forradalom alatt, de szülei a vesztes forradalom után kimenekültek Kanadába, jól ismertem őket.
András itt nőtt fel s szerzett ismereteket jót és hamisat az akkori eseményekről.
Ami meg a cikket illeti, szerény véleményem szerint, nem az 56-os forradalomról szólt, hanem egybe vette a mai magyar Fidesz kormányt, azaz annak politikáját az akkorival.
Hosszú életem alatt az emigrációban, meggyőződtem arról, hogy az eredeti szellemi, politikai felfogás és „hová-tartozás” nem ismer határokat.
Valakik, Göllnert meggyőzték a baloldali „igazságokról” és ő ennek az oldalnak a szószólója.
Elmúlhat 40-60 év, a politika nem változik, az marad ami volt.
Tehát, nem lehet elvárni, hogy Göllner megértse a magyar forradalom és a mai magyar kormány álláspontját ezen a vonalon.
A mai kormány, lehet, hogy nem szimpatikus, de mivel jobboldali, az 56-os eszméket valja, mást nem tehet. Hogy az idén nem ünnepelt, ez nem tartozik a lényeghez.
Ismétlem, a jobboldal és a balodal mindig az marad, amit eredetileg képviselt.
1:52 du.
@Figyelő,
megértelek. én abból a szempontból hiányoltam, vagy nekem az tetszett, így pontosabb, hogy már így utólag olyan a 2002-es cikk, mintha egy jóslat lenne. ezt talán fentebb is írtam. és erre nem reflektált senki.
6:40 du.
Katalin Jánosi,
Az egfészségem védelmével majd foglalkozom. Végszükségben felékeresem gyógyszerészem és kezelőorvosom.
Hogy miért voltak kivonulóban az oroszok. Hát nem Nagy imre miatt, az biztos, ellenben volt valami nagyhatalmi paktum akkortájt. Tudgja. II. vh. meg ilyesmi. Piti kis ügy. A CCCP érdekszférájának határai ugyanis nem voltak azonosak a katonai megszállás határaival. Ehhez kellett az a bizonyos Crocus bele, vagy campus bolla, vagy ilyesmi. vizszointesen sok betű.
Amugy azt észrevettem, hogy az érvekkel hadi lábon guggol.
Megvan Casus belli.
Na az kellett. Masnival.
Ja és nem rémlik, hogy március 15-én zajlott.
Kézcsókom.
Fujja már le, a törkönyvről a port. De csak óvatosan. sok lehet rajta.
6:45 du.
Figyelő,
Nem hoznám össze anyámmal. Bár megérdemelné. Anyám. betegre röhögné kenden magát. Szóval mégsem érdemelné meg. De csak azért mert betegre röhögné magát. Azért jó mulatság lenne. Amint közölné vele, hogy amit a saját szemável látott az kend szerint hazigság.
Nyilván. Mert kend mindenhol ott volt. S amit az elvtársai (lett légyenek az elvek akármit) nem vittek kendhez házhoz, az nincxs is. Nem is volt. Sőt! nem is lehetett.
Figyelő az elsőosztályú hírszerzési attadsé. Kezében a kis hassé.
A világ és ’56 információs bázisa.
Ne röhögtessen…..
7:03 du.
Judith Kopacsi,
Nem ítélkezem. Ha olvasta a különbö9ző témákhoz írt hozzászólásokat tőlem, akkor láthatta. Kínosan igyekeztem megtartani a „hülye vagy” vs. „hülyeséget csinálsz” distiktiuo-t.
Valóban nem éltem akkor, de ha azt hiszi, hogy hülye hazug libának fogom tartani anyámta csak azért mert I. Figyelő szerint amiről ő nem tud, az nincs, akkor téved.
Alig hiszem, hogy ’56nak lenne egyetlen „ugazsága”. Miközben „gazsága” is számos volt.
BTW, emlékeim szerint Nagy Imrét sem ítéltem el. Pusztán megjegyeztem, hogy az általa elkövetett sodródásnak egyetlen haszonélvezője az orosz hatalmi ambició volt. Alkalmasint ez tényszerűen állítható. Az ’56-ot követő évtizedek elég jól igazolták.
Azzal revolverezni, hogy én mit csináltam volna,ebből a szempontból irreleváns. De vhol már írtam.
1. Ha volt tekintélye, azt megpróbálhatta volna latba vetni a reálpolitika jegyében.
2. Ha nem volt tekintélye, akkor persze nem volt mit latba vetni, de akkor csak egy eseményektől elsodrott emberke volt.
Mint ilyenben nyilván továbbra is tisztelem az embert. de nem tartom hősnek. Alkalmasint a „hős” is relatív. Tehát maradjunk abban, hogy ember volt. As is. Alkalamsinta nem-hősök halálát is sajnálom. Tehát a véleményem még ebben a felállásban is tartható.
Az empátiámat sem zavarja, az, ha valaki nem hős a szó comics értelmében.
Az én szememben a „komcsik”, de a keretlegények is emberek. Ha ítélni kell, akkor a tettüket, és nem az embert. Azt az embert, akit a pillanat lendülete, a családdal való zsarolás, és ezer más dolog is lökhetett egy adott sínre. Aztán amikor jött a vonat, akkor mégaz is előfordult, hogy kjeretlegényként embert mentett, míg másálhumanisták elárulták a népeket.
Ja, és nem tudom, mit tennék, ha százezrek a nevemet skandálva pajzsra emelnének. Lehet, hogy lemondanék, és lehet, hogy diktatúrát hírdetbék ki. Majd kiderül, ha ez megtörténik. a nagy cilklus végéig, még sok élet van hátra.
10:40 de.
Andy Mage
2015 október 30
6:45 du.
Hál Isten, ma már szabad világban élünk! Azon röhög amin jólesik!
A tényeken az nem változtat!