Mindennapi keresetünkről

2015 november 1 2:38 de.8 hozzászólás

Nos, van kérem a NER, meg van kérem a NKR – vagyis, a Nemzeti Kizsákmányolás Rendszere – lásd az alanti betűzést.
Ha ehhez még hozzá vesszük azt a kormányzati baromságot (nem, kérem, ez nem valami hoax, ez, biza, tárgyalásra fog kerülni a közeljövőben dicső parlamentünk előtt), mi szerint az alkalmazottak/munkavállalók létszámát a vállalkozás alapterületének megfelelően kell szabályozni – mondjuk, ez első sorban a kereskedő/kiszolgáló cégeket, nem véletlenül a multikat célozza meg, akik, mint tudjuk, rútul kiviszik a hasznot az országból, a helyett, hogy stanecliban behordanák a NER valamelyik felvevő központjába – érdekes képlet alakulhat ki. Jó lenne tudni, mennyi is az egy négyzetmétere eső alkalmazottak államilag meghatározott száma? Bár, amennyire a Filip-gyerek felméréséből tudjuk, a Hősök terén is elfér másfél millió ember egy Fidesz-nagygyűlésen 😀 Ha még ráhordjuk a jövő adózási elképzelését is – ami amúgy egész jól működik Ejrópában – mi szerint az adócsalás megelőzése érdekében osztott adó lesz, vagyis a kereskedő csak a netto értéket vételezheti be a pénztárába, az árura/termékre eső adót a vevő közvetlenül fizeti be a NAV-nak (a technikai kivitelezés mikéntje még várat magára), akkor azért Andy Vajnának is lesz miért aggódnia. Nomeg, az on-line pénztárgépek is mehetnek a szemétbe, amik évenkénti hitelesítése amúgy a kereskedőnek 30ezer/gép kerül.

A pénz jobb, mint a szegénység, legalábbis anyagi szempontból – ezt Magyarországon csak Woody Allentől tudjuk, nem saját tapasztalatból. A legtöbb szakmában még külföldre kell menni az álomfizetésért, százezrek pedig éhbéren tengődnek. Még Orbán stratégiai partnereinél is.

Korábbi keresete ötszörösét kapja Zürichben Kovács Zita, aki néhány hónapja egy multinacionális cég magyarországi leányvállalatát cserélte le ugyanazon vállalat svájci központjának pénzügyi osztályára. Bár Svájcban a megélhetési költségek is magasabbak, keresete egyharmadából így is kijön a lakbér, a második egyharmadból jó színvonalon megél, kéthavonta hazautazik, és a maradékot könnyen félre tudja tenni. Mindez a régi munkahelyén maradva elképzelhetetlen lett volna. Ráadásul a zürichi irodában adnak a véleményére, és a rutinmunka mellett egyre több kreatívabb feladatot is kap. Az ötszörös különbség sokkoló annak fényében, hogy az utóbbi pár évben Magyarországon a cégek egy része többéves megszorítások után már elkezdte megemelni a béreket – nagyrészt éppen a tömeges elvándorlások miatt. Akkorát azonban kevés helyen tudtak lökni a fizetéseken, hogy az itthon maradók is azt érezzék: jobban élnek, mint például négy éve.

A fizetésemeléseket általában könnyebben kigazdálkodó multinacionális vállalatok – legalábbis egyes munkaterületeken és szinteken – ma már 30 százalékkal többet fizetnek, mint a hazai kis cégek, derül ki a Trenkwalder munkaerő-közvetítő friss felméréséből. Az öt évvel ezelőttihez képest pedig egyes területeken szintén 25–30 százalékkal ugrottak meg a fizetések. Igaz, a gazdaságnak meglehetősen kis szeletére jellemző ez az utóbbi tendencia: döntően csak a húszezres szakemberhiánnyal küzdő informatikai cégek hajlandók az egekbe emelni a szoftverfejlesztők béreit. A tapasztalt informatikusok ma már lazán visszautasítják az évi 80 ezer eurós fizetést kínáló németországi munkákat, mondván: ennyit itthon is megkeresnek – mesélik a munkaerő-közvetítők. „Az informatikusok mellett megfelelően képzett mérnököket és saleseseket is egyre nehezebb találni, így ezekben a szakmákban is elindult a bérspirál” – mutat rá Fülöp Zsuzsa, az Experis magyarországi vezetője. Részben ez a munkaerőhiány miatti kényszer, részben a fegyveres testületek illetményemelése, valamint a szociális ágazatban végre bevezetett kiegészítő pótlékok dobták meg az első nyolc hónapban a havi bruttó átlagkeresetet, amely így egy év alatt 3,7 százalékkal, hajszállal 243 ezer forint fölé emelkedett.

Csakhogy kissé elkéstek a bérfejlesztéssel a spóroláspárti, avagy – nem utolsósorban az újabbnál újabb állami sarcok miatt – szűkös anyagi helyzetükben takarékoskodni kényszerülő munkáltatók. Közülük legutóbb az Auchan lépte meg a „kényszerbéremelést”, miután azzal szembesült, hogy több ezer álláshely betölthetetlen az élelmiszer-kereskedelemben. Akikre ugyanis szükség lenne, azok hátat fordítottak a kereskedelemnek. Főként „mezítlábas” eladók és pénztárosok hiányoznak, de egyre több helyen bottal üthetik a hentesek, a cukrászok és a pékek nyomát is. Ezekben a szakmákban ugyanis Magyarországon minimálbért fizetnek, csakhogy a gyakorlóik tömegesen jöttek rá az utóbbi időben, hogy a szaktudásuk külföldön is jól eladható – mutatott rá a munkaerőhiány első számú előidézőjének számító kivándorlás mozgatórugójára egy szakszervezetis.

A kivándorlási hajlandóság pedig már csak azért is exponenciálisan nő, mert akik maradnak, azoktól – ha már a cégeknek mindenáron többet kell áldozniuk a tehetségek megtartására – a tisztességesen bejelentett bérekért elvárják, hogy látástól vakulásig dolgozzanak. Ebben pedig aligha különbözik egymástól multi és hazai cég, legfeljebb a fizetések szerkezete és legalitásának aránya tér el. „Szerettem volna 20-30 százalékkal kevesebb munkát, arányosan alacsonyabb fizetésért, hogy a családomra több időm maradjon. Az lett a vége, hogy valóban csökkent a bérem, ám hat órában is ugyanazzal a munkamennyiséggel kell megküzdenem” – meséli a HVG-nek egy munkaerő-közvetítéssel foglalkozó hazai cég alkalmazottja.

Miközben az Orbán-kormány a hatalomra kerülése óta azt szajkózza, hogy a hazai kisvállalkozásokat és a középosztályt szeretné helyzetbe hozni, a hazai kisvállalkozások jelentős része épphogy nem képes helyzetbe hozni a hazai középosztályt. Már csak azért sem, mert képtelen a multik által diktált béremelést követni. „Egy húszfős magyar cég nem tudja kigazdálkodni a bérterheket, ezért mind szélesebb körben terjed az a gyakorlat, hogy bejelentik a dolgozókat minimálbérre, aztán a fizetésük egy részét feketén adják oda nekik” – tapasztalja Fülöp Zsuzsa. A jelenség amúgy is egyfajta kulturális örökség – mondják a szakértők –, hiszen amíg az nem természetes, hogy a bébiszitter vagy a bejárónő bére után adót is illik fizetni, addig az sem lesz az, hogy a fodrász vagy a pincér a teljes keresete után adózzon.

A feketén fizetés ismét mindjobban terjed a kisvállalkozói körben, a megélhetési szakadék, vagyis a legalacsonyabb és a legmagasabb jövedelmi besorolású dolgozó bére közti különbség pedig egyre nő. „Női hasonlattal illusztrálva: a főnök Lloyd cipőt vesz, a beosztottak legfeljebb a Deichmann árait engedhetik meg maguknak” – summázza Fülöp Zsuzsa. A Trenkwalder munkaerő-közvetítő friss felmérése szerint ma huszonnyolcszoros a két véglet közti eltérés. Pedig több cégnél azt vallották: éppen a vezetők bére nőtt a legkevésbé az utóbbi években. Ez valószínűleg inkább csak az alapbérre igaz: míg a kilencvenes években a vezetők prémiuma az összjövedelem 10 százaléka körül alakult, addig mára 30-35 százalékra nőtt. A Trenkwalder felmérése is ezt igazolja: a legmagasabb vezetői szint átlagos, havi 2,4 millió forintos alapbére 3,4 millióra ugrik, ha a változó bérelemeket is hozzáadjuk.

Az eltérés persze attól is függ, hol működik egy vállalat, Budapesten vagy vidéken. „Első számú vezetői pozícióért havi 1,8–2 millió forintot kínáltak nekem a közelmúltban egy multi budapesti leányvállalatánál, miközben hasonló munkakörben vidéken 600 ezer forintot keresek” – mondta a HVG-nek egy szolgáltató cég vezetője. Igaz, ha a fővárosból vidékre kell csábítani egy topmenedzsert, akkor nagylelkűbbnek mutatkoznak a tulajdonosok. „Budapestről nehéz kirobbantani valakit, hogy vidékre menjen dolgozni, már Kecskeméten is nagy a harc a munkaerőért” – mondja egy fejvadász, aki azt tapasztalja, hogy szívesebben mozdulnak az emberek külföldre, mintsem akár csak 100 kilométerrel távolabbra az országon belül. Mindez oda vezetett, hogy a vidéki bérek gyorsabb ütemben nőttek az utóbbi időben, mint a fővárosiak. „Egy angolul beszélő ügyfélszolgálatost öt éve még 150–180 ezer forintos bruttó bérrel tudtunk felvenni, ma már legalább 180–220 ezret kell neki ajánlanunk. A több nyelven beszélők bérigénye 200–230 ezer forintról 250–280 ezerre ugrott” – mondja Szmolinka Zsolt, a debreceni Merlin-IT Kft. ügyvezetője. Igaz, a szolgáltató szektorban a budapesti bérek is elkezdtek emelkedni az utóbbi 12 hónapban: egy több nyelvet beszélő fiatalt korábban 320–350 ezer forintért szerződtettek a vállalatok, ma inkább 350–400 ezer forintot kell neki kínálniuk, tapasztalattól és a nyelvtudásuk szintjétől függően. „Egymás elől halásszák el a nagy szolgáltatók a dolgozókat azzal, hogy 10 százalékot ráígérnek a bérükre” – panaszkodik Szmolinka.

Márpedig a mai huszonévesek ekkora különbségért már gondolkodás nélkül átnyergelnek a konkurenciához – mondták egyöntetűen a toborzási szakemberek. Át is formálhatja a munkaerőpiacot a Z-nek nevezett – az 1995 után született fiatalokat tömörítő – generáció ilyetén berobbanása. A mai húszévesek ugyanis türelmetlenek, mindent azonnal szeretnének elérni, és hiányzik belőlük a jó értelemben vett alázat, engedelmesség – mutatnak rá a kutatások. Akkor sem várják ki az előrelépési lehetőséget, ha egyébként alkalmatlanok arra, és – mint egy minapi Deloitte-felmérés is rámutat – irreálisan magas fizetést kérnek. A megkérdezettek túlnyomó részének nagy a mellénye, kezdő bérigénye pedig a valóságtól elrugaszkodott: míg 2013-ban a válaszadók frissdiplomásként első munkahelyükön nettó 170 ezer forintos fizetésre számítottak, idén már átlagosan nettó 255 ezer forintos kezdő fizetésre vágynak, holott a KSH statisztikái szerint a teljes nettó átlag mindössze 160 ezer forint. Egy átlagos szellemi foglalkozású dolgozó jelenleg csak 210 ezer forintot visz haza.

Mindezek a számok a magáncégekre vonatkoznak, miközben a közszférában már nemcsak a közmunkások százezrei, de gyakran a köztisztviselők is a létező legalacsonyabb fizetésért dolgoznak. „A közszférában a keresetek 2014-es értéke nem éri el a 2007-es szint 80 százalékát, vagyis hét év alatt egynegyedével csökkent a javadalmazás” – summázza a helyzetet Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. A helyzet abszurditását jelzi, hogy a 660 ezer közalkalmazott közül csaknem minden harmadik már nem is a hatályos illetménytábla szerint járó bért kapja, hanem a minimálbért, utóbbi ugyanis magasabb. Vagyis átlagosan 70 ezer forintos bérből tengődnek.

G. TÓTH ILDA
HVG HETILAP \ 2015\43. SZÁM

8 hozzászólás

  • Furcsa, hogy még senki sen szólt hozzá. Igaz, nehéz is.

    Nekem is csak kérdésem lenne ahhoz, aki ért hozzá. Jól gondolom, hogy itt hamarosan nagy infláció indul el, ami majd lenyomja a nyugdíjak vásárlóértékét? Vagy inkább az a változat várható, hogy nem lesz áru a boltokban (vagy nem lesznek boltok)? Vagy hogy a vásárlóerő terület szerint is elkülönül, kerítéssel védve, s csak ott lesz áru?

  • sebestyén eszter

    Igen, a nyugdíjak vásárlóerejét fogja lenyomni. Én ugyan nem vagyok közgazdász, nem mondhatok ilyet hitelesen, teljes más dolgokból következtettem erre. Orbán úgy fogja ki ’18ra a baloldal vitorlájából a szelet, h új tömegbázist épít, amit tökélesetes targetál majd. Erről szól a menekült ügy is, egész pontosan a gyűlöletkampány. Az újbalosok és jobbikos fiatal bázisából merít. A szegények és hátrányos helyzetűek után, dobja a nyugdíjasokat is, sajátjait is, tehát az ő bázisát építőt. A tavaly év eleji ország vagy évértékelője (mindig összeverem a kettőt), tehát nem a szeptemberi, hanem a tavaszi, ahol a lelkész-miniszter volt a felvezető és Vajna András bealudt, pl. minden olyan kulcsfogalom be volt építve a beszédébe, ami a Syriza és Podemos paneljei.
    „Szép új világ” következik.
    Egyébként az a kör, aki rám szállt (és őszintén sajnálom, hogy a KMH-n csapódott le) EMIATT UTÁL ENGEM valójában, mert én ezt elég rég nyomatom, ahol csak tudom, és elég sok közös fórumunk van. Ők úgy fogják fel, mintha ez az én vágyam lenne, nem pedig mint realitást.

  • Hát igen. Én nem veszem a fáradságot, hogy az ilyen évértékelő irányszövegeket elolvassam és elemezzem. Jó, hogy valaki megcsinálja, aki ért hozzá.

    A „baloldali” rinocéroszok és széplelkek meg összefognak, és a világért ki nem mondanák, hogy milyen rendszerben élünk. Csak célozgatnak, és piszkálják az elégedetlenséget, de ha valaki világosan fogalmaz, azt leintik, hogy áá, nem egészen úgy van az. Nekik ez a langyos ellenzéki szerep a programjuk, ebből akarnak megélni.

    Ide tartozik az a kitartó hazugságuk is (tévedésnek nem mondhatom, hiszen nem hülyék), hogy a rendszer választásokon legyőzhető, csak megfelelő politikus kell hozzá. De ez ott kezdődött, hogy bennmaradtak az országházban. Nem volt erkölcsi alapjuk vagy bátorságuk kivonulni.

    Ők is okai lesznek, hogy a robbanás nagyon nagy lesz.

  • sebestyén eszter

    Én se vettem volna, csak azt pénzért csináltam, épp nem is volt hozzá kedvem, de muszáj-kategória volt. Utólag nem bántam meg. S mivel már évek óta nyilvános beszélők esetén nem csináltam ilyet, rájöttem, h mégis kell.

    Az elégedetlenség piszkálásban nagyon igazad van. Legalább is szerintem. Nem alkalmas új szavazók megszólítására, a régiek meg bocsánat, de fogynak.A Policy Sol-nak van egy érdekes elemzése: Politikai osztálylétszám a címe. Igaz, vagy fél-egy éves lehet, azóta változtak dolgok. De már az is mutatja, hogy az ellenzéki pártok milyen szűk „fogyasztói csoportot” (választó közönséget) targetálnak. Az a párt pedig amiben a rinocéroszok ülnek, sajnos amíg a Fidesz van, az is életben lesz, a többi meg kapkodhat levegő után.

    A rendszer ekkénti legitimációjával én sem értek egyet. Ők erre azt mondják, hogy megnyilvánulási lehetőség a parlamenti felszólalás, mert utána ugyanazzal a topiccal be lehet menni a tévébe. Miért? Amúgy nem lehet? 😀
    Ezzel kapcs-ban nagyon sokat gondolkozom egy dolgon. Anno nem tetszett a választási boycott. Már nem emlékszem, h a TGM vagy a Molnár Péter ötlete volt-e eredetileg, de nekem ez akkor nagyon nem tetszett. Így utólag: mi is lett volna más? Egy szó mint száz: szerintem se lehet törvényesen leváltani őket. A hitegetés csak arra jó, hogy már meglévő táborukat többé-kevésbe megtartsák, ám ha ez sikerül is, 2022-re elfogynak.

    Én már a robbanásban sem hiszek. 🙁 Tudod, azt is elfelejtettem, mi a demencia és a depresszióhoz sincs kedvem alapon. 😀

  • Nálam a bojkott kitartó követelése Bartus Lászlóhoz kapcsolódik.

    Némi bűntudatom van, mert hetek óta nem válaszoltam felhívására, nem jelentkeztem be az új honlapra, sőt, ki sem nyitottam. De valahogy úgy érzem, hogy minden igazságával együtt nincs hatása, mert hónapokig kiesett a lap a forgalomból. Azt sem tudom, mivel járulhatnék hozzá a hazai események jobbra fordulásához. Nem érzem magamban a tudást és az erőt. Az ő éleslátása és szuggesztivitása belém sajnos nem szorult.

    A bojkott egyébként már elkésett, Nincs, aki bojkottáljon. Ez egyénileg nem megy, új szerveződés esetében értelmetlen.

    Lehet, hogy nem lesz robbanás, de az még rosszabb eset. Akkor vagy lassú rohadás lesz, vagy külső erők fognak szétmarcangolni, vagy a kettő együtt. Nem is tudom, hogy a nemzetközi viszonyok tehetetlensége mellett mi indokolja még egy Magyarország vagy hasonló nevű államalakulat fennmaradását. Hogy a magyar nyelv és magaskultúra nekünk szörnyen hiányozna, az nem elég ok.

  • sebestyén eszter

    Ja, bocs azt nem írtam, h szónokként. Tehát TGM nem írta, hanem bejelentette valamelyik tüntetésen. Hogy Molnárral hogy volt, az már homályos.
    Igen, Bartus is. Akinek elég kemény írásai vannak valóban,és – ami az írásai alapján nem feltétlenül derül ki – szerintem jóérzésű ember is.
    Éleslátás: ebben az országban mindenki hülyének van nézve meg kontóskodással van megvádolva, aki előre lát dolgokat. Nincs ezzel Bartus egyedül. Kétszer írtam egyformát Bartussal (2013), mindkét esetben megvádoltak minket, h az egyik a másiktól lopta. Ebben az sem zavart senkit, h egyszerre jelentek meg, és egy cikket megírni, ugye idő, de hát a tények nem számítanak. Vagy pl. itt a KMH-n Andrew_s írásai: ha visszamész 1-2 régebbire, pontosan látszik, dolgokat lehet előre látni. Mi egyébként onnan ismerjük egymást, h egyszer megkerestem, mert már a tököm tele volt vele, h Budapesten az terjed, h én vagyok álnéven Andrew_s. 😀 Ezt csak azért írom, mert nem vagyok benne biztos, h mindenki hazudik, szerintem egy csomó önhitegető amatőr politikus is van, nem szeretik az éleslátást, és a szavazók se, mert belső önellentmondást okoz nekik.
    A rohadásnak természetes következménye, h megpróbálnak szétmarcangolni minket, és erre jó esély is van. Földrajzi elhelyezkedésünk és picinységünk miatt.
    Hát, hogyan tudnál tenni? Én sem vagyok újságíró, egyszer csak elkezdtem, h hátha így. Van egy barátom (szintén nem újságíró, de a szakterületéről 10 éve ír az Ésbe), aki azt mondta, amikor írni kezdett, ő is azt hitte ráhatással tud lenni. Ma már látja, hogy nem. 2014 óta nem is ír. 2010 és ’14 közt baromi jókat írt a Fidesz propaganda mechanizmusairól. Szerintem oda kellett volna rá figyelni, de hát az ellenzék saját magával volt elfoglalva, a mindennapi túlélésére törekedett, nem gondolt még a holnapra se.
    A magyar nyelvet és kultúrát nem kell elveszteni azért, mert gazdaságilag más feltételek vannak, ez csak politikai marketing-lózung, aminek hatása van, mert hat az emberekre.

  • endre:
    Hát igen.

  • Ha nem lesz magyar állam, akkor a magyar nyelv – lassan, de biztosan – elsorvad.