Egy anya története

A történet szerint a Halál elragad egy kisgyermeket az anyjától, aki elindul, hogy megkeresse őt. Útja során találkozik az Éjszakával, a Csipkebokorral, a Tóval és a Sírásóval. Segítségükért cserébe mindannyian valamit kérnek tőle. Az egyik a lelkét, a másik a vérét, a harmadik a szeme világát, a negyedik a fiatalságát. Az Anya mindent feláldoz azért, hogy eljusson a Halál birodalmába a gyermekért. Frankó Tünde szerint, aki az Anyát személyesíti meg, mindegy hogy ezek valóban megtörténnek-e vagy csak szimbolikus jelentéssel bírnak, ilyen stációkon egy nő, aki elveszíti a gyermekét, érzelmileg biztosan keresztülmegy. „De hiába megy végig, végül ő maga mondja ki, hogy a te véred az én vérem, a te csontod az én csontom, és tulajdonképpen eggyé válik a halállal” – véli a művésznő.

A Halált alakító Dolhai Attila úgy látja, hogy az általa megformált karakter nem negatív, tetteit nem a gonoszság vezérli, egyszerűen csak a munkáját végzi. „Attól nagyon szép a darab, hogy ebben a mesében egyszer csak meglátod a mai világ kiszolgáltatottságát. Senki nem rossz, vagy gonosz, csak éppen mindenki a saját dolgával foglalkozik, a saját boldogulását keresi. És semmi sincs ingyen. Az Anyának minden segítőnek adnia kell önmagából valamit, hogy tovább engedjék. Ettől válik nagyon maivá ez a történet.” Zsótér Sándor úgy látja, „az Andersen mese egyszerű, durva. Az egyetlen meg nem emészthető motívum, az anya döntése a gyereke sorsáról. A zeneszerző a feloldozásra tette a hangsúlyt. Beney Zsuzsa költő, a librettó szerzője, az Anya és a Halál szerelméről írt szenvedéstörténetet.”

Fekete Gyula zeneszerző tíz évvel ezelőtt kereste meg Zsótér Sándort azzal, hogy szeretné, ha megrendezné operáját. Az előadás létrehozására végül 2015-ben, a Budapesti Operettszínház és a Miskolci Operafesztivál együttműködésében nyílt lehetőség. „Úgy látszik most jött el az idő” – mondja Balassa Krisztián, az előadás zenei vezetője. „Nálunk az idei évad az Ikercsillagok éve. Itt most a csillagok olyan szerencsés együttállására volt szükség, amikor Lőrinczy György főigazgató és a művészeti vezető, Kerényi Miklós Gábor is támogatta az ötletet, és Zsótér Sándor is ráért.”

Az előadás egy négy részre osztott házban játszódik, ahol a történet alakjai, mint egy család tagjai jelennek meg. Mindannyian végig színpadon vannak, és ha nem is tartózkodnak egy térben, mindig reagálnak a másik helyiségben zajló eseményekre. „Ez nem könnyű, mert folyamatosan jelen kell lenni testben, hangban és szellemben, ami iszonyatosan nagy koncentrációt igényel”– meséli az Éj szerepét alakító Nádasi Veronika. És bár a mű az opera minden szabályának megfelel, mégis – valamennyi művész szerint – egyfajta crossovernek tekinthető, amely lehetőséget ad arra is, hogy a musicalből érkező Nádasi Veronika a saját stílusában énekeljen. „A szerző kifejezett kérése volt, hogy musicalesen énekeljek. Maga a darab is, a szerepem pedig kifejezetten nagyon dallamos, helyenként szinte popos, könnyűzenei hangzású, fantasztikus muzsika. Amikor az egyik próbán megmutattam Fekete Gyulának, hogy musicales stílusban is el lehet énekelni, annyira megtetszett neki, hogy azt kérte, maradjon ilyen, amivel a rendező is egyet értett.” – idézi fel a művésznő.  „Zsótér Sándor folyamatosan azt mondogatta: felejtsd el, hogy operát énekelsz, most legyen Mick Jaggeres, most Jimmy Hendrixes. Ne érdekeljenek a leszabályozott klisék, amivel egy operát el kell énekelni!” – teszi hozzá Langer Soma, aki a Csipkebokor alakjában tűnik fel. „Gyula valóban nyitott volt a tekintetben, hogy kicsit formálhatjuk a hangokat, de istenigazából az a fajta kettősség, amit Vera is megfogalmazott, az én esetemben nem volt, nem lehetett érvényes. A Halál szerepében muszáj klasszikus módon énekelni” – folytatja a gondolatot Dolhai Attila. „Gyula inkább arra volt nyitott, és ebben a rendezővel maximálisan egyet értettek, hogy mindenki azt mutassa, amiben a legjobb. Ne akarjon más lenni. És az a csodálatos, hogy Fekete Gyula zenéjében ez a sokszínűség egységgé tud kovácsolódni.”

Frankó Tünde szerint nagyon modern az énekelni való és a zenei megfogalmazás, miközben sok helyen populáris a muzsika, „de ahol komplikáltabb a zenei anyag, ott a mondanivaló annyira magával ragadó, hogy a nézőknek nem tűnik fel a darab technikai és zenei nehézsége”. Zsótér Sándor úgy látja, hogy „a zene feszegeti az operai határokat, az előadás meg csak utána megy. A darab oratórium-musical. Statikus és táncos egyszerre. Ladányi Andrea élete legkisebb díszletében statikus táncokkal oldotta fel ezt az ellentmondást. A társulat tagjai közül egy operaénekes, egy musicalből opera felé haladó énekes, egy operettprimadonna, két musical sztár adta tehetségét, lendületét, szeretetét, vérét. Nagyon megszerettem őket” – zárja gondolatait a rendező.

(forrás:operett.hu)

C.H. Andersen meséje nyomán a librettót Beney Zsuzsa írta

 Halál: Dolhai Attila

Anya: Frankó Tünde

Csipkebokor: Langer Soma

Éj: Nádasi Veronika

Tó: Lukács Anita

Sírásó: Blazsó Domonkos

 Koreográfus: Ladányi Andrea

 Rendező: Zsótér Sándor

 Fotók: Gergely Bea