Dúró Dóra valószínűleg úgy ítélte meg, hogy a kulturális bizottság rég szerepelt a hírekben. Meg a Jobbik. Meg a népszaporulat. Ezért elefántot fújt a bolhából. Némi segedelemmel a médiától. A humanizmus jegyében ezt a segítséget kár is lenne tőle, a nagy magyar anyától megtagadni. Fújjuk. Mert fújhatjuk.

Az ügy ott kezdődött, hogy rendeztek egy kiállítást. Nem a menekültek gyermekei számára az aszfalton, hanem a Jobbik Ifjúsági Tagozat művészeti pályázatának égisze alatt, ahol a képviselő-asszony zsűritag volt. Itt fényképezték le a „Kirakós homoszexuális szülők gyermekei részére” című, szerinte „egyszerűen nagyszerű mű” előtt. Amelyen három kirakós-forma látható. Nagyjából azzal az ábrázolásmóddal, ahogy a gyermekeknek szánt könyvekben illusztrálják a humán szaporodásbiológiát. Amikor az apagép és az anyagép összedugja, amijük van, és abból születtél Te is kedves olvasó. Ha egy ilyen könyvet ovis korban megmutatnak a gyermeknek, akkor 9-10 éves korban is tudni fog vele mit kezdeni. Remélhetőleg inkább csak teoretikusan. Miközben minden más esetben valóban lehetnek kérdőjelek a fejében. A kérdőjel ugyanis nem a felháborodás, hanem az információhiány jele. Az arra való figyelemfelkeltés, hogy ilyen esetekben a szülőnek bizony le kell ülni, és beszélgetni erről a gyermekkel, forradalmi jelzés a Jobbik berkeiben. Ami egy olyan pártban különösen forradalmi, ahol a világot homofóbok és heterofóbok egyszerű halmazára osztják. Ahogy ezt kiolvashatjuk Dúró Dóra szavaiból.

  Akinek különben, kulturális bizottság-vezetőként illene tudni, hogy a homofóbia elítélése nem jelent automatikusan  heterofóbiát. A világ történéseiben, nem tagadva a szexualitás fontosságát, a szexen kívül más is létezik. Még akkor is, ha az  említett kép ábrázolás-világa erre teszi a hangsúlyt. valamint Dúró Dóra érvkészlete is, amelyben a „gyerekem van, és ez  mindent visz” vezérelv érvényesül. Nagyjából azt sugallva, hogy az a nő, aki nem dug rendszeresen, illetve nem szül  rendszeresen, az tulajdonképpen nem is ember. Érvei semmit sem jelentenek, és különben is: minek van. Alig rugaszkodva el  attól a vargaistváni Fidesz-érvtől, amelynek keretében a családon belüli erőszak oka a hitvesi ágyban zajló alulteljesítés. A  „feküdj, vagy pofon lesz” pedig szinte már rendben is van. Főleg, ha van egy vak komondor is a közelben. De maradjunk az  említett rajznál.

Annyiban is, hogy amennyiben az valóban 9-10 éves lányokat ábrázol, akkor az üzenete nem is annyira homofób, mint  rémes. Már akkor, ha az említett ovi-könyvi tematikán túllépünk. Akkor arról is szólhat, hogy ennek a korosztálynak azt  üzeni: létesíts mielőbb szexuális kapcsolatot! Amennyiben nem tudod, kivel hogyan, kérdezd meg. De csináld! Amely üzenet  már nem is annyira homofób, mint pedofil. Mely üzenetet egy pedagógusnak, egy szülőnek akár a gyermeki firkák világából i  is illik tudni kiemelni. Egyszerűen azért, mert, hogy az ördögbe tudná megvédeni a gyermeket egy veszélyszituációból,  megtörténte esetén pedig átsegíteni a gyermeket a krízisen, ha nem ismeri fel a jelzéseket. Márpedig, ha egy kislány a rajz  alapján pontosan tudja, hogy mit kell kezdeni szexuális helyzetben, akkor lehet, hogy érdemes elbeszélgetni vele. Nem nemzeti anyaként, hanem „csak” anyaként, pedagógusként.

De persze elengedhetjük ezt a szálat is. Attól a kép még mindig a szexualitásra koncentrál, azt helyezi a centrumban. Minden kapcsolat meghatározójaként, és akár minden emberi értéket felülíró entitásként. Ebben az esetben Azt üzeni a kislányoknak, hogy a szexualitás mindent visz. Mintegy felkészítve őket a karrier-prostituált szerepére. Arra, hogy lehetsz ostoba, lehetsz embertelen, lehetsz szinte bármilyen. A lényeg, hogy jól feküdj. Akkor lesz pénzed, beosztásod, és akár állóképes sofőröd is. Ha kell, jó pénzért. Szinte teljes mértékben visszaigazolva „Pistának jó lesz” botrányban megismert szemléletet. Vérbelien ifjú jobbikos művészként.