A szabadság szelleme és a külhoni magyarság
Kanadai magyarokként, készen állunk egy közösséghez csatlakozni. Valamennyien szeretjük a magyar kultúrát, a történelmet és nyelvet, de alapvetően sokban különbözünk egymástól. Vannak közülünk akik fikciót szeretnek olvasni, mások pedig ismeretterjesztő írásokat. Van akinek jó füle van a zenéhez, miközben van olyan is, aki egyszerűen nem érti a klasszikus zenét. Van olyan, aki értékeli a néptáncokat és aki szívesen fel is öltözik népviseletbe, mások pedig még ennek a gondolatától is rosszul vannak. Vannak közöttünk olyanok, akik politikai fejleményekről szeretnének beszélgetni, mások pedig kerülik a közéleti témákból alakuló konfrontációt. Vannak csoportunkban olyanok akik vallási tanításokat és hagyományokat követnek, másokat viszont hidegen hagy a vallás, vagy inkább filozófiai szinten reflektálnak az életre.
Tehát hogyan lehet egy ennyire sokszínű csoportból egy szervezetet létrehozni? Csak egy nyelven beszéljünk? Esetleg feltételezzük azt, hogy pusztán azért mert egy nemzethez tartozunk, egyformán kell gondolkodnunk a történelemről, vagy éppen a vallásról, illetve értékekről? Esetleg a régen előírt történelmi és nemzeti „értékekhez” kell mai napig igazodnunk?
Lehetne esetleg másképpen, más hozzáállással közösséget építeni?
Kis ottawai csoportunk elkezdte a szervezkedést. Bevallom, hogy az én ötletem volt, hogy néhány tucat embert összehozunk, hogy megbeszélhessük az ottawai közösség kérdéseit és gondjait. De amióta elkezdtük, inkább csak néztem és élveztem, ahogyan a beszélgetés és csoportunk fejlődött. Nem írtunk elő semmit és nem erőltettünk egy nézetet. Vannak köztünk magas képzettséggel rendelkező, analitikus emberek, úgy szintén költői emberek és a nagyon pragmatikusan gondolkodók is. Vannak olyanik akik mindig ki szeretnek próbálni valami újat és vannak olyan akik ragaszkodnak a hagyományokhoz.
Máris négy generáció képviselteti magát sokszínű csoportunkban. És van köztünk hívő keresztény, muszlim és ateista egyaránt. Vannak munkások, egyedülálló emberek, házasok és újraházasodottak.
Kanadai magyarként nem csak egy vagy két nyelvet kellett megtanulnunk, de szembesülnünk kellett egy teljesen új magatartás és gondolkodás formával is. Vajon sikerült-e megértenünk ezt az új élet-felfogást, vagy valamilyen meggondolásból ragaszkodunk a régihez? Egyáltalán meg tudjuk-e fogalmazni a különbséget? Ezen gondolkodom.
Sajnos tapasztalatom szerint Magyarországon és a helyi magyar közösségben sem megengedett a nyilt vita, az elfogadott nézetek felülbírálata, s ezzel nemcsak megnehezítik az újabb generációk és a másképp gondolkodók életét, de egyenesen kizárják azokat. A 90–es években az ún. változások után ez a korlátozó és könnyen elítélő magatartás nem változott. Sok magyar könnyen mond értékítéletet, könnyen vádol. Családok szakadtak és szakadnak szét, barátok nem beszélnek egymással, mert fontosabb az eszme, mint az ember. A magyar a mai napig is jellegzetesen Hungaro-pesszimista.
People Standing / The Knowledge Omnivore.
Keresem ennek a viselkedésnek az okát. Talán a történelem során alakult ki, Mohácstól kezdve a XIX. században a Monarchia “Oszd meg és uralkodj” politikájáig, ami igencsak megfelelt az akkori uralkodóknak, de az ezáltal kialakult bizalmatlanság, a nemzetiségi tudat és különbözőség keresése a mai napig szétválasztja nemcsak a szomszédos nemzeteket, hanem az egy utcában élő szomszédokat is.
Ez nem azt jelenti azonban, hogy mi is ilyenek kell, hogy maradjunk.
A XXI. században élő fejlett társadalmakban a globális gondolkodás az elfogadott. Egy fajhoz, a Homo Sapienshez tartozunk, s ennek részeként mindenkit megilletnek az emberi jogok. A környezet védelme is arra ösztönöz, hogy határok nélkül kezeljük a Földet, ahol mindannyian élünk. Genetikailag 99.5%-ban mindannyian egyformák vagyunk. Akkor miért is kritizálunk másokat a 0,5%-os különbség miatt?
Mi, akiknek megadatott, hogy barátainkkal, családunkkal és környezetünkkel összhangban élve gyermekeinket szabadon és tehetségük teljes érvényesülésével neveljük, nem kell mást tennünk, mint hagyni, hogy teljességükben kibontakozzanak és önmaguk legyenek, ne kelljen megalkudniuk, ne azt figyeljék, hogy másoknak megfelelnek-e. És nem csak a gyerekeinknek adjuk meg az esélyt az önérvényesítésre és kibontakozásra, hanem önmagunknak is.Így azok, akik a különbségeket felismerték és az újat szívesebben befogadnák, egymásra találnak, és bátorítást, megerősítést kapnak.
S mindezt megtehetjük magyar vagy angol nyelven, Radnótit vagy Edgar Allan Poet vagy éppen Goethet olvasva. Rajtunk múlik.
Petényi Judit
*
A szerzőről
Petényi Judit, az Ottawai Magyar Rádió szerkesztője.
Fiatal pedagógusként hagytam el Magyarországot 1984-ben és kezdtem új életet Kanadában, ahol teljesen más munkaterületen tudtam érvényesülni. Első kanadai otthonom Campbellton N.B. olyan kedves kisváros, ahol életre szóló barátokra tettem szert, rajtuk keresztül nemcsak a nyelvet sajátítottam el, hanem egy újabb életszemléletet is. Nyitottságuk és előítélet nélküli befogadásuk azóta is meghatározza szemléletemet.
A kilencvenes években, amikor néhány évre visszaköltöztem szülővárosomba Balassagyarmatra, már ezt a szellemet adtam tovább ottani tanítványaimnak és saját gyermekeimnek is. Azon voltam és vagyok, hogy erőltetés és ítélkezés nélkül kialakíthassák öntudatukat. Ez saját családomban nagyon eredményes volt, amikor betegségemmel és más nehézséggel kellett megküzdeniük, sikerrel.
Author: KMH Vendégszerzők
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
10:32 de.
Bár Magyarországon élek, de 2 éve szerencsém van/volt picit betekinteni a kanadai magyarság életébe. A Torontói Magyar Könyvbarátok Társasága irodalmárainak segítettem egy 2 kötetes Almanach könyv szerkesztésében. Boldog vagyok, hogy Ottavában is alakult egy csoport. Jó tudni, hogy találkoztok és együtt gondolkodtak. Kell valahova tartozni és nagyon jó lenne ha a fiatal nemzedék és megismerné a gyökereit, tudna magyarul beszélgetni, szót váltani valahol. Mert tapasztalatom szerint ez bizony gond lehet. A Torontóban élő régi generáció tagjai is sokat tesznek a magyar kultúra ápolásáért. Sok sikert kívánok Nektek is!
1:02 du.
Kedves Petényi Judit!
örömmel olvastam az itt megjelent írását és csak annyit tudok mondani, hogy Isten hozta!
Bizony szükség van ilyen magyar emberekre a kanadai magyarságnak, akik fontosnak tartják az összefogást és a magyar kultúrát.
Valóban sok fajta az emberek érdeklődése és irányzata.Elmesélem most az én tapasztalatomról.
A nyolcvanas évek elején , én két szervezetet is megalakitottam, a Montreali Kodály Zenei társaságot és a Montreali Magyar Irodalmi Társaságot.
Az elsőt, a zeneit, az akkor érkező zenetanár inspirálta, Takács Miklós karmester, aki a Kodály módszerű zeneoktatást tanitotta a helyi montreali egyetemen.28 tagú magyar gyerekcsoportot tanitott Takács különórán, szombatonként. Majd ez a társaság, meghívott budapesti zenészeket, énekeseket is koncertekre. Itt volt többek között, Pitty Kati és Leblanc Győző is, többszöri szerepléssel. Létrehoztuk előszőr Kanadában, a McGill egyetem koncert halljáűban a Háry János premierjét. Volt Festa Hungarica is kétszer, először egy hetes, majd két év múlva 3 hetes magyar zenészekkel,és múvészekkel.
A Montreali magyar Irodalmi társaság meg kiadott egy antológiát helyi magyar írók esszéivel és verseivel. A könyv címe, Mozaik volt.
Több irodalmi estet rendeztünk, Bánffy György és Mensáros János vendészereplésével!
Műkődik Kanadában egy társaság, neve: Hungarian Study- Magyar Tudományos társaság. Ez a társaság minden évben résztvesz a kanadai nemzetközi konferencián is.
Itt már 5 előadásom volt : Márai Sándor, Wass Albert, Benedek István, Radnóti Miklós és József Attila munkáiról.
1:31 du.
Figyelőkém én nem nagyon vágnék fel azzal hogy a náci gyilkos Wass Albertet „előadom” bárkinek is.
Egy kis izelítő a Wass famíliából :
http://mandiner.hu/cikk/20120629_dr_kende_gyorgy_a_gyilkos_nyilas_grof
1:51 du.
Geyza
2015 november 28
1:31 du.
Geyzam, öreg róka vagyok, nagyon jól tudom a hamis vádakat a Wass család ellen, amít a románok terjesztettek!
Ez nem változtat a „Funtineli boszorkény” című könyv értékén.
4:05 de.
T.rokafi ! Kívánok én is a kanadai magyarságnak csupa jót..Bár találkoztam lehangoló élményekkel is… A sikeres amerikai magyar azt mondja aki otthon is lúzer, az mindenütt lúzer, vagy elmegy Kanadába ! A turbólúzer még köpdös is hazafelé… A fenti dolgozatból kiemelném: „Kanadai magyarokként, készen állunk egy közösséghez csatlakozni. Valamennyien szeretjük a magyar kultúrát, a történelmet és nyelvet, de alapvetően sokban különbözünk egymástól.” – ez a mi nyelvünkön azt jelenti, hogy magyarok vagyunk, ha vállaljuk,és ez nem szörnyű !
12:16 du.
Judit, kettőnk között sok párhuzam van: egyidőben, egyidősen jöttünk ki, majd hazamentünk évekre, majd visszajöttünk.. Úgy tűnik, Te sokkal eredményesebb vagy a cikkben írt gondolataiddal, Te viszed a fáklyát, ami ebben a gyűlölettel feltöltött elidegenedett világban nem könnyű. Konkrétan már írtam korábban, hogy tudtommal Torontóban még nem tartunk ott, ahol Te és Ti.. Szeretnék Torontóból cáfolatot hallani…
12:46 du.
Figyi Figyelő:
Ha egy vödör takonyban látunk egy fínom bonbont , akkor nem halásszuk ki onnan , nem tisztogatjuk le , hogy milyen egy fínom bonbon , kár lenne érte.
2:59 du.
A világ legszebb könyve „A funtinelli boszorkány”, kötelező olvasmánnyá tenném itthon és Romániába is.
5:28 du.
Charlie, hol az az itthon? Én kötelezővé már semmit sem tennék. A kötelező irodalmat azért utálják a gyerekek, mert csak a töredéküket érheti el az író. Az irodalomban és tanításban is számolni kell a befogadó féllel. Nem mindegy kinek és mikor, melyik korszakában ajánlunk egy könyvet valakinek. Én inkább gazdag ajánló listát készítenék… Jobb halászni tanítani, mint halat adni.
5:36 du.
Geyza, én előbb a bonbonnal találkoztam. Finom volt. Ezért kerestem, hogy van-e még belőle. De már csak a takony volt. 😉
6:42 du.
Csárli:
Tudjuk. A maga poshadt fasisztoid szellemiségének leginkább az felelne meg ha a rohatt tanait másokra eröltethetné.
8:04 du.
Tisztelt Judit,
Nem erdekel engem hogy honnan indult el, amit itt szepen leirt: „A XXI. században élő fejlett társadalmakban a globális gondolkodás az elfogadott. Egy fajhoz, a Homo Sapienshez tartozunk, s ennek részeként mindenkit megilletnek az emberi jogok. A környezet védelme is arra ösztönöz, hogy határok nélkül kezeljük a Földet, ahol mindannyian élünk. Genetikailag 99.5%-ban mindannyian egyformák vagyunk.” ezzel 100%-ig egyet ertek es orulok hogy egy kanadai magyar ember szajabol eredo szavak ezek.
Udvozlom British Columbiabol
9:00 du.
Kedves rokafi!
Köszönjük szellemi támogatásodat. Sajnos a kanadai magyarságot megosztja a napi politika és a propaganda, bármely oldalról is jöjjenek azok.
Az itt született magyar gyökerekkel bíró generációknak szükségtelen belefolynia a napi magyarországi konfliktusokba és káromlásokba, ezért inkább kivonják magukat. S bár én Magyarországon születtem, a családom életének jobbá tételében nem kaphatnak negatívumok helyet. Bár biztos vagyok benne, hogy sokan vannak így, azokat inkább elriasztották idáig, s nem volt alkalmuk összejönni.
Most itt az ideje ennek is!
9:16 du.
Kedves Figyelő!
Szeretném, tudni, hogy ezek a szervezetek, amiket említettél, még aktívan működnek-e. A zenei és irodalmi élet fenntartása nagyon fontos, s számomra a Tudományos Társaság a legérdekesebb.
Minden elismerésem a Tiéd és azoké, akik minden akadállyal szemben megtették, amit a lelkiismeretük szerint a közösségért tehettek.
Hiszen minden nap végén a saját szemünkbe nézünk a tükörben és csakis magunknak tartozunk elszámolással.
Az irodalom és a zene hatalmas része a nemzeti kultúrának. Esteket szervezni, alőadókat vendégül látni nem kis feladat, pláne, ha ismert és köztiszteletben álló nevekről van szó.
S ha az évtizedek is elszállnak közben a fejünk felett, megtapasztaljuk, hogy ami ünnepelt és elfogadott volt valamikor, az alutasítottá válik egy más politikai közhangulatban.
Ezt a kockázatot vállaljuk, ha számunkra értékes mondanivalója van alkotásnak.
10:45 du.
T. kende! Sajnos, én is találkoztam lehangoló tapasztalatokkal is. Szándékosan nem arról írtam. Itt most nem éreztem helyénvalónak. Örömöt és üdvözletet szerettem volna közölni. Ha valaki emigrál a világ más részére, attól még nem lesz jobb ember.. Annak örülök, hogy vannak kivételes egyéniségek, akik jobbá teszik a külföldön élő magyarság megítélését. Köszönöm a hozzám-szólást.
10:50 du.
Kedves Petényi Judit!
Igazad van! Nem szabad, hogy a közös összejövetelek szellemét megzavarja a napi politika. Annyi mindenről lehet társalogni, véleményt megosztani. A politika csak megmérgezi az együttlét örömét. Sok örömet és sikereket kívánok – most is csak ezt tudom írni! Köszönöm, hogy megtiszteltél…
10:56 du.
Kedves Geyza!
Keresem a cikkhez való hozzászólásod, sajnos még nem ismertem meg a véleményedet a kezdeményezésünkről. A három hozzászólásodból még mindig nem tudtam meg semmi előremutatót.
A magyarságunk köt össze bennünket. Ha ezt elfogadjuk egy közösség kialakításának indulópontjává és alaptételévé, akkor iskolázottsági, érdeklődési és világnézeti különbségek csak tarkítják ezt az összetett csoportot, de nem bontják meg.
Éppen ezért fontos a lényegen tartani a szemünket és nem elsikkadni a részleteken.
A skatulyázás, a sértegetés, lekicsinylés és egyéb általunk túl jól ismert beszélgetési taktikák nem vezetnek eredményre, hiszen csak akkor fognak hitelt adni a véleményüknek, ha az nem személyes sértésbe torkollik.
Mert ugye a lényeg az a beszélgetés és minél több vélemény megismerése és nem az, hogy ki hogyan tudja tiporni a másikat?!
2:15 de.
Kedves Judit ,
Örülök annak , hogy vannak olyan higgadt és iránymutató szellemiségek mint Te.
Azonban sajnos itthon nagyon eldurvult a helyzet.
Talán ez süt át időnként a hozzászólásaimon.
Elnézést érte.
10:31 de.
Petényi Judit
2015 november 29
9:16 du
Kedves Judit, az Irodalmi és Zenei társaságnak sajnos alapítói meghaltak vagy megöregedtek, sőt többen Kanada más részére költöztek..
Pl. Takács Miklóst az idén februárban temettük. 20-30 év alatt sokminden változik. A Tudományos Társaság viszont még működik, évente publikál egy angol nyelvű szemlét és megtartja konferenciáit. Christopher Ádám oszlopos tagja, Tőle kérj közelebbi információkat.
5:03 du.
Kedved Petényi Judit!
Eddig romantikus ábrándozásaimban úgy képzeltem a külhoni magyarok életét, mint egy családot. Akiket összetart a magyarságuk, a magyar nyelv, kultúra. S mindezt egy rózsaszín fátyolban képzeltem el.
Amíg erre az oldalra fel nem jöttem – ez volt az első kitekintésem -, s láttam az itteni hozzászólásokat egyes cikkekhez. De reménykedtem, hogy csak egy nagyon szűk keresztmetszetet láttam a valóságból s azt is csak egy szempillantásra.
De úgy látom a cikkéből is, hogy ez tényleg csak egy ábrándozás volt.
Na tessék, nagy örömmel olvastam levelét, és ugyanolyan örömmel kezdtem írni e pár sort, s ez is pesszimistára sikerült.
Pedig tiszta szívből kívánom, hogy sikerrel járjon s kialakuljon egy remek magyar közösség. Ez nem csak Önök életterét gazdagítaná, de mieinket is. Az enyémet biztosan.
3:07 du.
Én azt tapasztalom, hogy Petényi Judit, egy kicsit meghátrált a sokféle magyar hozzáállástól!
Sajnos, ezt el kell fogadni és a magyarság ketté válását elfogadni. Másképp, nem megy!
3:20 du.
A politikusok felelőssége, hogy szítják vagy betemetik az árkokat. Jelenleg az van évek óta, hogy a magyar kormányzó párt szít és beleavatkozik a Diaszpóra életébe is elég erősen (óhatatlanul vitákat és nézeteltéréseket generálva), ahogy tette azt ellenzékiként is. Destruktív és destabilizáló, mely politikai erő vezetője épp a múlt héten kapta meg ezeket is alátámasztva a leginkább bomlasztó „Év embere” címet. Orbánnak elemi felelőssége van abban, hogy ezt a helyzetet folyamatosan fenntartja és fikarsznyi erőfeszítést nem tesz annak érdekében, hogy ez változzon és az árkok eltűnjenek, mert akkor a hatalma ingana meg.
3:44 du.
én inkább a médiát hibáztatom, no meg az egyoldalúan tájékozodó egyéneket. Én nem csak a kormányközeli lapokat, s mem csak a szélsőjobbos sajtót olvasom, de el szoktam olvasni a liberális indexen túl az amerikai népszavát is. Pedig annál gyomorforgatóbbat még nem láttam. Javaslom, hogy nem csak Bartus László irományait kell olvasgatni, márcsak azért se, mert attól kirohad az ember agya.
1:14 du.
HunCanada
2015 december 7
3:20 du.
Sajnos, ebben nem értünk egyet!
Orbánnak, az a „felelősége”, hogy Orbán!
Van aki utálja mint a bűnt.
Persze arról ő sem tehet, hogy nem Gyurcsány vagy Meggyesy!
2:15 du.
Figyelő
2015 december 9
1:14 du
De! Látja egyetértünk. Ugyan az, hiszen Gyurcsányt, Bajnait – mint ahogy írja ön Orbánt – csak azért utálják, mert ő Gyurcsány, vagy Bajnai még ma is, pedig már nem is gyakorló miniszterelnökök. Tökéletes egyetértés van köztünk ezúttal kedves Figyelő, egyről beszélünk mint jelenségről.
2:18 du.
Figyelő
2015 december 9
1:14 du.
Opsz, ezt a másik postban lévő hozzászólásához írta igaz? Mert a
HunCanada
2015 december 7
3:20 du.
nem igazán van köze, inkább a másikhoz.
2:25 du.
tropa
2015 december 7
3:44 du.
Tropa, érdekes mód én is ugyan ezt teszem, olvasok jobbról, olvasok balról. Annyi szent, hogy a médiát és még sajnálatosabb módon a közmédiát a kormány tartja zsebben és így óriásinál is nagyobb szeletet ural a saját propagandájával a népek hülyítésére. Ha valamit több helyről és többször olvasnak az emberek, azt hajlamosak el is hinni és ez működik. Tehát igaza van, a média közvetetten felelős és hibáztatható is, mely zsinóron lóg és a kormány mozgatja, olykor képet és híreket is hamisít (A köztévé az emberek pénzéből rendszeresen megteszi, és megtette a hírhamisítást).
Tehát jól látja a média felelősségét és így a kormányét is. (y)
3:58 du.
HunCanada
2015 december 9
2:15 du.
Rossszul értelmezett!
Én arra akartam utalni, hogy egyeseknek, Gyurcsány,Meggyesy etalon, másnak Orbán!
4:06 du.
HunCanada, a liberális diktatura médiamanipulációiról már nem is beszélve.
4:32 du.
tropa
2015 december 9
4:06 du.
Például?
4:35 du.
Figyelő
2015 december 9
3:58 du.
Érdekes én utálatot olvastam nem etelont, de az mindegy is. A lényeg, hogy nem szeretheti mindenki csak Gyurcsányt, vagy Orbánt. Ez teljesen normális. Megint egyetértünk. 🙂
5:19 du.
HunCanada
2015 december 9
4:35 du.
Igen, ez mndenütt így van, ha több választék van egy országnak .
A baj, az, hogy pl. Magyarország nem csak külön-külön drukkol a kedvenc politikusának, hanem szabályszerűen, ketté választja az országot.
Én ezt nem tapasztaltam Kandában, ahol több választást megértem. Éppen novemberben volt egy ilyen szavazás. Az uralkodó kormány ellen szavazott a Liberális párt.
Az utobbi nyert. Egyik párt vagy követői sem gyűlőlkődtek a másik ellen!
11:04 du.
Figyelő
2015 december 9
5:19 du.
Ez így van, hogy az az egészséges ha több választék van egy országnak. Sajnos Magyarországon jelenleg nincs nagy választék.
A gondolata másik felére is kitérve akkor itt a tyúk vagy a tojás dilemmája jön elő, mert ön azt mondja, hogy az emberek választják ketté az országot, én pedig azt mondom, hogy az emberek maguktól nem ilyenek, hanem ilyenné teszik a politikusok kommunikációi. Az embereket informálják és azt fogyasszák ezen a téren is amit kapnak, márpedig kommunikáció szempontjából a kormánypárt régóta élen jár (már ellenzékiként is eredményesebb volt ebben), és a médiafelületek nagy része is az övé. Valamelyik hozzászólásomban már kitértem erre is és a politikusok felelősségére.
Így van Trudeau-ék nyertek és nem köpködtek egymásra. Meglehet nézni, hogy miképpen cselekszik Orbán ezzel szemben folyamatosan. Éveken keresztül elmúltnyólcévezett, Gyurcsányozott, Bajnaizott tudatosan kiírtva a másik oldalt politikailag. Akkor megint csak örülök, hogy látja azt, hogy Kanadában nem gyűlölködnek, ellenben számtalan példa mutatja Orbánék fölényét ebben a témában is, hogy ők márpedig és debizony kőkeményen ezt tartják az egyik legnagyobb fegyvernek, mely eredményeképpen a kettéosztottság politikailag igen kifizetődő számára.
11:19 de.
HunCanada
2015 december 9
11:04 du.
Tudja én éltem a régi, Rákosi, Kádár korban otthon.
Mit gondol, akkoriban mi ment? Az ellenzék bepiszkitása, ellehetetlenitése, sokszor börtön járt annak, aki egy kis ellenvéleményen volt.
Már írtam valahol, a magyar s szerintem a kelet-európai nemzetek mind ilyenek.
Megmondom ez miért van: soha a magyar történelemben NEM volt demokrácia Magyarországon, a valódi, ami nyugaton van.
12:01 du.
Figyelő
2015 december 10
11:19 de.
Tökéletesen igaza van, hogy Magyarországon valódi, nyugati demokrácia nem volt és most sincs. Hála Istennek azok a korszakok, amiket említ azok már elmúltak. Nagyon szörnyű ideológiák voltak akkoriban, ma viszont ha valaki ellenvéleményen van, az csupán az egzisztenciáját kockáztatja. Persze nagyon leegyszerűsítve, mert most nincs kedvem litániákat írni példákkal a különféle társadalmi rétegekkel illusztrálva.
12:09 du.
Na mesejjé.. Mikor éltél te a Kádár-korban? Hol?
Te a forradalom után helyből elhagytad az objektum epicentrumát,- külső vonzóerő hatására.
Februárban. papád mondta- keresett két civilruhás. Azok lehettek akár gázóraleolvasók is, de valszeg mindössze annyi történt, hogy a munkahelyeden bejelentették, hogy nem veszed fel a munkát egy ideje. Minden egyes ilyen bejelentést leellenőrzött a rendőrség, abból állapították meg, hogy az illető nyugatra távozott. Meg az ausztriai statisztikai hivatal közleményeiből, ohol néhányszázas eltéréssel havonta közölték az érkezettek és a távozók számát.
Szal..
Hol éltél te a Kádár-rezsim alatt?
8:34 du.
falusi
2015 december 10
12:09 du.
Már régen tudom, hog rosszindulattal vagy irányomba.
A probléma ott jön be, hogy szeretsz arról is véleményt írni, amiről fogalmad sincs! Kádár uralma alatt valóban NEM sokáig éltem! De az is elég volt. S ha tetszik, ha nem, valóban kerestek, de nem a gázosok.Különben, apámék voltak a főbérlők akkor én csak ott éltem, mert a lányuk voltam.