Az én hazám
Hazám sok táján jártam már – fiatalkorunkban hétvégeken színésztruppot fuvaroztunk haknikra, hogy összejöjjön a saját lakás. Így nemcsak a Balatonnál, a Mátrában és a Lőverekben jártam, hanem a Tisza felső folyásánál lévő eldugott falvakban, Szeged környéki tanyaközpontokban is. A hevesi Mezőkövesdhez, meg a vasi Szombathelyhez, Körmendhez, a csongrádi Szenteshez nagyon szép élmények fűznek, a Zala megyei Göcsej tájegységhez meg gyerekkorom napfényes nyarai. Ma sem tudom eldönteni, hogy a világ legszebb útja a Pápáról Veszprémbe vezető, vagy a Kaposvárról Lengyeltóti felé Balatonföldvárra érkező?
De a Váli völgy valahogy kimaradt. A tájat nyilván szeretném, hiszen – bár megfogott a Szentes környéki lapos puszta, a benne kanyargó Kurca patak fabozontos partjaival, nekem az otthonosságot a Dombóvár környéki szelíd lankák jelentik. A sárközi tájak bizonyosan szépek, bár Fehérvár nekem elég sivár városnak tűnik, és Bicskén csupán átutaztam, de semmi nem késztetett megállásra.
Szegény Felcsútról még csak nem is hallottam, amíg az a szerencsétlenség nem érte, hogy ott nevelkedett egy olyan valaki, aki szilárdan hiszi: a világ azért van, hogy őt csodálja. Ráadásul az ottani falvak pedigréje is kérdéses, hiszen A szülőfalu Alcsútdoboz volt, aminek a neve arra utal, hogy volt/van arrafelé egy Doboz nevű község is. Csút községre nem ad találatot a googlemaps, viszont Budapesten létezik Csúti út – nyilván volt valaha a Fel- és az Alvég között település is, csak felfalta a Fel-, vagy a Doboz.
Nem lenne ezzel semmi baj – a falvak, városok is alakulnak, változnak, nőnek és elhalnak. Hiszen a pesti XVII. kerület magába szippantott öt korábbi települést: (Rákos) Csabát, Ligetet, Keresztúrt, Hegyet, Kertet.
Jól tudom, hogy valami kekec villongás mindig van a különféle településeket lakók között: én ugyan Budapesten születtem, de pestinek tartom magam, a budait hajlamos vagyok urizáló népségnek tekinteni, akkor is, ha a kelenföldi MÁV házak proliközegében nőtt föl az istenadta.
De nem utálom őket – hévvel vitázom, ha szerintem az „élet sűrűjétől” való távolmaradásuk miatt vallanak téves nézeteket. Nekem a Ferencváros, a Józsefváros, Kőbánya, Újpest, Kispest és most Lőrinc a hazám. De dolgoztam a VI. (Terézváros), a VII. (Erzsébetváros) és a XIII. (Angyalföld) kerületben is, úgy hogy tényleg, Pesten akár taxisofőrnek is beválnék, még azt is tudom többnyire, hogy melyik utca merre egyirányú. Miközben azonnal eltévedek, ha a Krisztina körútról, vagy a Szépvölgyi útról egy mellékutcába kell fordulnom.
Ahogy itt fölsoroltam a pesti „hazáimat”, úgy vélem, rájöttem, mi lehet a baja egy felcsútinak ezzel a várossal. Bár egy város, de a sorolt pesti kerületeknek is mind van egyedi hangulatuk, bájuk, vonzásuk, taszításuk – és akkor a személyes élményekről nem is beszéltem. Ráadásul e kerületek közül a legkisebben is hússzor annyian laknak, mint egy Felcsúton. Ez nem jelent minőségi különbséget: de annyit biztosan jelent, hogy míg nekem életem során minimum tíz identitást volt alkalmam megismerni, több tízezer emberrel kapcsolatba kerülni – akárcsak egy buszutazás erejéig is –, addig Felcsúton évtizedekig csak egyetlen identitást, meg pár falueleje véleményét ismerhetni.
Lehetne erre azt mondani: De hát a jelenlegi első szolga tizenévesen került a fővárosba, megismerhette volna! Ja, ha akarja. Azt szoktam mondani: „egy ember hároméves kora után már csak felejt” – és bár ez nyilvánvaló túlzás, azért a tizes éveink végére többnyire kialakul a habitusunk, felfogásunk, ahogy tudományos körökben mondják: befejeződik a szocializációnk. Lehet persze még megtanulni, megszokni új dolgokat – de nem megy mindenkinek. Ahogy nekem 12 évesen a Bakáts tér után meg kellett ismerkednem a Kálvária tér népével (nagyon nem ugyanaz!), később megint új és új kapcsolatrendszerrel, az érdekes kihívás, meg kaland volt. Ennek a felcsútinak (mert nyilván van másfajta is) meg zűrzavar, bizonytalanság és félelem. Ezt a félelmét akarja leverni a városon, ha már egyszer hatalmat szerzett hozzá.
Rátesi Margit
Bortnyik Sándor: Lámpagyújtogató
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
8:37 de.
jó, de enyhe, bár mindedn lényeges benne van a „senki” rettegése a „valamitől”
a nincs skizofrén rémülete a van láttán
és ugye van egy olyan elmélet is, hogy a barbárok rettegtek a „város”-tól ezért megtámadták és lerombolták, Tróját 12x???
az üres senkiség retteg attól aki/ami birtokol valamit, ami neki már sohasem lehet, ha teljesen megbolondúl is: üres belűl és szotyoládzik és amihez ért??? lopik
mexerezni aszt ami a másé mert másként semmilye sem lenne saját jogán
11:54 de.
Magam, nagyvárosban nőttem fel, de hiszem, – és gyermekeimnek meg is adatott – hogy a legszebb dolog falun felnőni, és ott megöregedni. Ettől még nem lesz senki olyan, amilyenné Orbán lett. Sok-sok tényező (köztük a hatalom, és annak akarása, amit nagyon kevesen bírnak el!) formálta azzá a beteg emberré, amivé lett.
5:04 du.
Margit, látogass el egyszer a csodás alcsutdobozi Arborétumba. (Kiváló unokázó hely!) Ide szokott valaha O.V. is kirándulni hajdanában kisgyerekeivel. Rájössz, hogy arrafelé (a Dobozok vidékén) is lehet normális emberekkel találkozni és normálisan szocializálódni, nemcsak a Bakáts téren és Pesten. S talán egy tizenegyedik identitást is megismerhetnél.
9:55 du.
Mennyen a franc a Dobozok vidékére.
Valahogy a gyomrom nem bírná az ottani ájert.
4:38 de.
Valamit félre értesz Evelin. Az alcsútdoboziban ugyan nem, de jártam a zirciben, meg a szarvasiban. Ezt utóbbi esélyes lenne a Föld legszebb helyei dobogós címére ott, a Kőrös (nem tudom melyik, majd megnézem a térképen) partján, mégis a városka részeként.
A falusi élet azonban nem arborétumokban zajlik, ünneplőbe öltözött unokák társaságában. Erről hosszan tudnék beszélni, lehet, egyszer megteszem.
7:53 de.
Evelin írja, hogy „Arrafelé is lehet normális emberekkel találkozni, akik normálisan szocializálódtak…”
Hát, ha az odavalósi egyszeri, vagy inkább néhai juhász, a néhai Várady András meséjét vesszük, akkor ez az állítás máris nem igaz. Azok „a normális emberek” ugyanis e l t ű r i k, hogy a szegényember, aki egy becsületes, törvényes megmérettetésben szerette volna az igazát bebizonyítani az elsőminiszter gázos strómanjával szemben, és jelöltként indult a pg.mester válaszáson, hát nem éppen az azt megelőző éjszaka gázolta halálra a Mercijével egy sem az előtt, sem azután, de senki által még „sosem látott, nem is ismert 90 éves külföldi illetőségű aggastyán”.
Meg aztán az egyszeri asszony jogtalanul kivágott akácosát a Vezér, Tiborc István nevű veje által – azt is szó nélkül hagyják, és eltűrik.
Ugyanezek, a Mucsa-aréna stadionba és foci akadémiába, a kisvasútba és abba a tanyasi repülőtérbe is, meg kitudja még mi minden felesleges úrhatnám vicikvacakba is belenyugvók, éppen ők azok, akik eképp az illiberális diktatúrát támogatják győzelemre itt, ezen az igazi magyar ugaron. [Ők, ezek a becsületes dobozi polgárok tüntettek Várady András ellen is a bíróság épülete előtt, amikor az a Mészáros Lőrinc strómanpolgármester és nagybirtokos által ellopott több tonnás trágyadombját próbálta volna attól visszaperelni.]
…És ők is, pont az ilyen – állítólag normális – emberek, empatikusak a Führer közismert, a fővárossal és annak lakosságával szemben táplált, kisebbségi komplexusból eredő, ösztönös ellenszenve iránt. Ők ott Felcsúton és Alcsútdobozon már csak így szocializálódtak, és így is gondolkodnak…
Na persze; hisz’ minden normális szentnek maga felé hajlik a keze.
.
12:01 du.
A cikkhez: Én kétszer tettem nagy túrát túristavezetővel a Kárpát medencében, beleértve Erdélyt és Felvidéket, de a magyarországi nagyobb városokat is. Ezen kivűl gyerekeimmel is bejártam az országot egy autón.
A múltban, fiatalkoromban voltam a Börzsöny, Bükk és Pilis hegységeiben is.
Mindenkinek ajánlani tudom vegyen részt hasonló túrákon, megismerve „hazáját” és a benne élő embereket.
Sokkal érdemesebb, mint mást.
3:14 du.
Órák óta ülök itt,
s a kérdést bogozom,
hogy mitől jobb az élet
Alcsútdobozon…
3:24 du.
falusi, egy megoldást látok, el kell menni és megnézni, mi olyan jó és szép!
5:12 du.
Figyelő
2016 január 18
3:24 du.
Megtörtént. (2O14 július)
6:01 du.
Falusikám ne légy már ilyen negatív.
Képzeld el tiszta erővel hogy ott jó és akkor ott jó lesz.
( Láttam egy filmben hogy valaki ANNYIRA pozitívan gondolt arra a háburú sujtotta Frenciaországban , hogy 12 kilométer után ott lesz a folyón átívelő híd a tankja számára , hogy tényleg ott volt a híd ! Az egyetlen , 500 kilométeren belül ! Látod mikre képes a pozitív gondolkodás ??! )
6:08 du.
Rodeo36:
TE mijajófenét írtál ?
Látom szavaidat , értem értelmüket,
érzem hogy valami nagy- nagy-nagy és fontos dolog kikívánkozik általuk belőled , de hogy ezek a szavak mit akarnak elmondani az ő egymásutániságukban , az nem világos.
( Lehet hogy bennem van a hiba , dehát az én IQ.-m csak 45.)
–
Összegezve :
a szavaid olyanok mint a nagydolog előtti szellentés. Viszont ezesetben az a nagy-nagy-nagy dolog valahogy mégis benne maradt a lelkedben hehehehe…
3:51 de.
Geyza Sajnos mire odaértek a hídhoz, lebombázták a nácik. (Kelly hősei)
4:05 de.
Gyermekkoromban végigtúráztam az egész országot, és minden nagyobb városában is voltam. Mentünk esőben, hóban, nagyobb hátizsákkal mint én voltam. Mikor pénzem lett, bejártam Európát is.
A Alcsútdobozon is voltam (igaz, én semmi motivációt nem találtam abban, hogy OV is volt ott). Láttam, mi a különbség. Attól semmi nem lesz sem szebb sem csúnyább, hogy magyar.
„Sokkal érdemesebb, mint mást.” Mondja, aki 25 éve hazamehetne, de eszébe sem jut?
3:56 du.
llanfair:
Le hát!De még mennyire hogy le !
Me azok meg negatívak. Azé.
2:20 de.
Figyelő 12.01 és 3.24!
Javaslom, hogy unalmas propaganda pufogtatásai helyett idézzen, inkább Karinthy Frigyestől a Nyugat egyik magyar óriásától:
.
A mi falunkból (kis részlet az Így írtok ti egyik paródiájából)
„A mi falunkban nyáron nő a zab,
És éjszaka van, ha nem süt a nap;
Forgácsot vág ki fábul a gyalu,
Csodálatos, csodálatos a falu.”
.
12:54 du.
DonGolo
2016 január 20
2:20 de.
Nem puffogtattam, semmit, csak amit láttam arról írtam.
Verseket én is tudok idézni, pl.Petőfit.
12:58 du.
Űgy látszik a server pickel rám, azt írja, amit akartam ide hozni, hogy ezt már elküldtem, tehát ennyi!