Mi újság Mádon?
Három nappal ezelött Mádon jártam. Igen, ott voltam, ahol a mádi zsidó. Vagyis mégsem, mert hiszen akkor ott kellett volna lennem, ahonnan elindultam, de nem az történt.
Hallottam, olvastam, hogy egy szép, öreg zsinagóga van Mádon, azt mentem el megnézni.
Mád a Tokaji Borvidék egyik része, gyönyörű pincék szőlőskertek mindenütt, valóságos paradicsom, olyan szép. Nem csoda hát ha a XVIII. században, amikor a hasszid zsidók talpa alatt felforrósodott a föld Galiciában, errefelé menekültek. Megtelepedvén pedig hamarosan beilleszkedtek a helyi bor-kulturába, kereskedtek, termeltek és mint az összes többi helyiek, ők is jól megszedték magukat, jómóduak lettek.
A zsinagóga, amelyet megnézni indultam, 1792-ben készült el, gyönyörü barokk stílusban. Az egyik legöregebb az országban. Nem nagy, de barátságos.
Mádnak fénykorában lehetett úgy négyezer lakosa, ennek egy ötöde, nyolcszáz volt zsidó. A különböző felekezetek észrevétlen szimbiózisban éltek. A gyerekek mind állami iskolába jártak, így azután az elkülönülés sosem történt meg. Legalábbis ezt hallottam Fehér Barnabástól, az idős, de fáradhatatlan férfiútól, aki a zsinagógát több mint ötven évig gondozta, jóban rosszban. Mert bizony volt rossz bőven. A háború után az épület borzasztó állapotban maradt fenn és az azt követő években egyre csak romlott. Fehér úr, azaz ”Barna Bácsi,” egyfolytában tartotta benne a lelket, mígnem az ezredfordulón döntenie kellett az államnak, hogy mit tesz vele: hagyja összedőlni, vagy rendbeszedi.
Szerencsére az utóbbi mellett döntöttek. Zsidók nem élnek Mádon 1956 óta. Ez a zsinagóga tehát mindenek elött idegenforgalmi intézmény a mellete álló szintén gyönyörüen restaurált rabbi házzal. Most mindkettő a Lubavich szekta magyar fiókjának a kezelésében van és kiállítás, valamint alkalmi szertartások céljára szolgál. Nem ritkaság, hogy tengerentúli zsidók, az egykori virágzó közösség leszármazottai, küldik el gyerekeiket, unokáikat, hogy meglássák, honnan indult el a család. Még az is megesik, hogy fiatalok visszajönnek, akár amerikából, hogy ebben az épületben kössenek házasságot.
A restaurálás pazarul sikerült, olyannyira, hogy végül Europa Nostra díjjal tüntették ki a kivitelezőit. Nagyonis megérdemelten. Az egész kis létesítmény oly szép, elegáns és finomművü, mint egy kis ékszerdoboz. Barna Bácsi pedig, aki a gyerekkori barátai emlékére tartja nem hivatalos pozicióját a zsinagógában, elmondta újra, talán ezredszer a szokásos meséjét, hogy katolikus létére miért bajlódik a zsinagógával.
A város három étterméből egy se volt nyitva kedden, amiből arra következtetek, hogy az idegenforgalom még igy a nyár közepén sem éri el azt a szintet, amelyet Mád megérdemelne. Kár, mert valóban gyönyörű városka, ha kissé elhanyagolt is, és ami a helyi borokat illeti, azoknak nincs párja.
A rabbi háza és a zsidó iskola épülete:
Fotó: Kerekes Sándor
Fotó: Kerekes Sándor
A rabbi szobája:
Fotó: Kerekes Sándor
A frigyláda:
Fotó: Kerekes Sándor
Elmondása szerint, Barna Bácsinak, amikor megházasodott, a tanács itt a rabbi házában utalta ki a rabbi lakását. Így nem volt más választása, itt töltötték a nászéjszakájukat a rabbi lakásában. Most már azonban a mellette lévő ház az övé.
Fotó: Kerekes Sándor
Kerekes Sándor
*
Miért csinálja ezt római katolikus létére? Miért „szolgálja” a zsidókat?…Nézze meg Kerekes Sándor videóját.
Author: Kerekes Sándor
Budapesten nevelkedett, mérsékelt sikerrel. 1976 óta Torontóban él, pénzügyi szakember. Irásaiban történelemmel, politikával és közgazdasági kérdésekkel foglalkozik. Kedvelt műfaja a polémia. Az elmult tizenkét évben reszt vett a torontói magyar közösség, a Magyar Ház életében, különös tekintettel a legutóbbi hat évre, amikoris igyekezett a vezetőség kétes tevékenységével szemben a tagság érdekeit megvédeni. Történelmi vizsgálódásai többnyire a XIX. es XX századi magyar társadalmi, kulturális és politikai világgal foglalkoznak, gyakran a zsidósággal is kapcsolatban. Budapest szerelmese. A magyar politikai élet szorgalmas megfigyelője, különös tekintettel a jelenleg folyamatban lévő fasizálódási folyamatra.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
10:56 de.
-„a Rabbi haza es a zsido iskola”
vagyis a Yeshivoth…………….Europa szerte is hires volt az a yeshiva ott Mad-on.
11:37 de.
Több ilyen lelkes, szolidáris és emberséges civilre lenne szükség Magyarországon, mint amilyen az idős úr — a zsinagóga római katolikus gondozója. Érdemes megnézni Sándor fenti kisfilmjét!
6:49 du.
A kozeleben szulettem, de soha nem mentem el oda. Pedig erdekelt.
Ahogy a satoraljaujhelyi „Madi Borozoban” horpoltem a finomabbnal finomabb madi borokat mindig azon gondolkodtam, hogy vajon melyik legyilkolt zsido szolojebol szarmazik ez?
Kivancsi lennek, ma kik tulajdonaban vannak a szolok…
2:37 de.
Tisztelt Kerekes úr
Kedves Sándor !
Nagyon örülök ennek a cikkednek. Számomra ez egy új fuvallat Tőled, írj hasonlókat a jövőben.
Igyekszem majd találkozni veled.
Sincerely
R.T., az ötvenhatos
7:38 de.
Ami azt illeti ez egy nagyon érdekes riport és felfedezés. Ha nem ismerném azt az utolsó vallásos zsidó családot akik itt éltek, és a lányukkal nem jártam volna egy gimnáziumba akkor hozzá se írnák kommentet.
Kezdjük azzal, hogy ennél sokkal nagyobb hajcihő volt a régi jesiva és a zsinagóga -körül. A hetvenes években több külföldön élő mádi zsidó összefogott, hogy megvegyék és renoválják azt ami megmaradt. Nem jött össze a dolog. Főleg azért nem mert egyértelműen nem volt világos, hogy na most ez az államé vagy az országos zsidó hitközségé. Totál le volt robbanva az épület. Ha nem ez a Barna bácsi aki szerintem jóban lehetett valamelyik volt „elszármazottal” ma az épület az ebek harmincadjára került volna. Az ilyen becsületes emberekből sajnos kevés van pedig kellene belőlük jópár. Amit méd tudok. Az utolsó mádi zsidó valamikor a hervenes évek végin került ki Amerikába Brooklynba ment férjhez. A zsinagóga restaurálásához főleg a lubowitsi hívők adták a pénzt. Az állam minimálisan járult csak hozzá, és cserében az épületet a lubowitschi rabbi híveinek adta. Jó nagyon a riportfilm, de a végén elmegy nálam a hang nem lehet hallani.
Mojsele! Mondd már meg, hogy miért kell elrontanod a közbeszólásaiddal mindent? Nem csak a mádi szodók szólőjét lopták el. Más zsidókat is kifosztottak sőt meg is őltek. A baj ott van hogy mai napig léteznek olyanok akik a lopott vagyonokban ülnek. Ámez a mai Magyarországon halál természetes. Itt csak annyi történt, hogy a fekete vagyont megfehérítették azok akiknek ez fontos volt és abszólut nem zavrja őket hogy lopott minden ami a tulajdonukban van. Elsőre az ország mai vezetőit és azok hűséges kiszolgálóit kéne elszámoltatni. Nem csak a zsidó vagyonokkal hanem az összes ellopot javakkal amiket kisajátítottak.
4:29 du.
Kedves Avi!
Nem csak a madi szolok es tulajdonosainak a sorsa erdekel. Hacsak nem nagyanyai agon valahogy, de nincs rokoni kapcsolatom a madi zsidokkal.
Csak mindig eszembe jut, ha a madi borokrol van szo, mert eletemben csak nagyon ritkan ittam olyan finom bort, mint a Madi Borozoban, Satoraljaujhely belvarosaban.
5:28 de.
Mondd Mose!
Te Sátoraljaújhelyről származol? Élt ott egy nagyon jó osztálytársam és barátom. A Lőwy családot ismerted? Három fiú és egy lány. Szinte mindki elment nyugatra kivéve a Tibort aki orvos és Budapesten dolgozik. Tamás és Béla kint élnek New Yorkban. Bélának egy cége van mindenféle fűszerrel foglalkozik. Nagykereskedő.Tomi rabbi sokáig volt a csáky utcai zsinagógában (ma Fürst Sándor utca ha jól tudom)Csak azért kérdezem mert őnekik is volt borózojuk és mádi borokat árultak.
2:10 du.
Kedves Avi!
Nem, en Szikszon szulettem (Miskolctol kicsit eszakra) de aztan a Dunantulon nottem fel.
Satoraljaujhelyre csak azutan mentem, hogy elvettem az egyik helyi zsido orvos lanyat felesegul. A belvarosban laktunk. Majdhogynem a szomszed epuletben volt, felig a pinceben, egy kis borozo. Draga volt, de nagyon finom.
Ujhelyen talalkoztam eletemben eloszor haszidokkal is. Rendes sracok voltak.
Ujhelyen talan meg maradtam is volna, de nagyon be voltam sozva, hogy „el Magyarorszagrol!”
9:57 de.
Kár, hogy félbeszakadt a hangos riport, hogy mit is csinál az „EMIH”, mint hivatalos kezelő, pedig nagyon kiváncsi lettem volna rá. Ti. már kapott az államtól – a Vezérközvetlen közreműködésével – egy pár gazdáját-vesztett zsinagógát ajándékba.
10:30 de.
Moshe és Avi!
Ahogy az idők és a dolgok változását szemlélem, még azt is megérhetjük, hogy a Jobbik akár ebben az épületben tartja [tarthatja] meg országos vándorgyűlését, mint azt az esztergomi zsinagógában 1-2 éve már legálisan(!) meg is tették. A legnagyobb magyar nácik téphették benne azt a mocskos szájukat…
.
UI.
Az idős úr is tesz említést atrocitásokról, sajnos befejezetlenül, hogy azt mondja: „amiket én itt már megértem”… Mik lehettek? Istenem! És-hát az se semmi, amit a riport eleji epizódban említ, amit az a „valaki” mond neki, hogy inkább fizet neki, csak „hagyja abba >a zsidók< szolgálatát".
– A rohadék! Még halálukban is gyalázza az egykor, történelmileg egyáltalán nem régen még igen aktív, templom temetetlen halottainak még az emlékét is.
Ezektől sötét Magyarország!
1:23 du.
Kedves Jichak!
Az az esztergomi zsinagoga at lett alakitva valaminek, ha jol remlik. Mit csinaltak belole, kereszteny templomot?
5:55 de.
Moshe !
Az tény, hogy rendeltetését tekintve már nem lehetett zsinagóga, hiszen a híveket, a rabbit ’44-ben egyszerűen ŐK MAGUK megsemmisítették, vagy likvidálták. Két évtizedig ott állt üresen, berendezés nélkül, 100%-ig kitört – kővel kidobált – ablakokkal. Átfújt rajta a szél… [A 60-as években kirándultam arra.]
Sok ilyen isten-háza állt még így az országban, mígnem, pl. az esztergomit is, a MAZSIHISZ átadta a magyar államnak. Ekkor, a hatvanas-hetvenes években megindult a műszaki átalakításuk – hasznosításuk. A legtöbbet azért, némileg meghagyva eredeti stílusát kulturális célra, könyvtárnak, kultúrcentrumnak, de még [válogatott] vívóteremmé is konvertálták. Történetesen az Esztergomi gazdátlant „kultúrházzá”, ami persze nem jelenti azt, hogy az újra virágzó magyar nácizmusnak is helye lenne benne, hogy most már arcátlanul pont ott gyűlésezzenek a nyilas-testvérek, ahonnan történelmi távlatban nem is oly rég ők, ill. eszmei elődeik és példaképeik még marhavagonokba pakkolták, vagy a Dunába lőtték e templom hívő gyülekezetét, többek közt így csinálva helyet maguknak.
És most képzelj el egy zsinagógát homlokzatán az árpádsávos lobogóval… Nemcsak a városra, de az országra nézve is szégyenletes provokáció.
.
6:00 de.
ui.:
Berendezés nélkül, értsd:
azt ugyanis szétrhordta a helyi lakosság.
Abba már nem is érdemes belegondolni, hogy mindezt az Esztergomi r.kat. Főszékesegyház [bazilika] szinte tőszomszédságában… 🙁
.
2:49 du.
Kedves Jichak!
Hat valoban visszas az ilyesmi, de ha az epuletet ilyen celra (is) hasznaljak, a legjobb nagy ivben elkerulni.
Mellesleg epp tegnap hallottam egy ismerostol, hogy Esztergom az utobbi 20 evben 10 000 lakost vesztett.