A Jobbikkal való választási együttműködés értelmetlenségéről

2016 december 1 9:10 de.15 hozzászólás

Az elmúlt időszakban új keletű bizonyossággá vált a demokrata ellenzéki táboron belül, hogy a Fidesz-kormány leváltása nem lehetséges a Jobbikkal való választási együttműködés nélkül. Indokként a széttöredezett ellenzéket, a kevés szavazót és a választási rendszert szokás felhozni. Reálpolitikai érvként pedig azt, hogy akár rájuk is szabad szavazni, ha ez megdönti az Orbán-rezsimet.

Szerintem ez teljes tévedés. Elvileg elfogadhatatlan, reálpolitikailag pedig szükségtelen a választási együttműködés a Jobbikkal. Ez nem segíti a nem nacionalista választói tábor kiszélesítését, és nem eredményez több Orbán-váltó parlamenti mandátumot sem. Már önmagában a Jobbikkal való választási együttműködés szükségességéről való beszédet is károsnak tartom az Orbán-rezsim előremutató leváltása szempontjából, mert félreérti a választási rendszert, a választókat és a centrista, liberális és baloldali erők előtt álló politikai kihívást.

Mindenki csak veszít vele

A Jobbik 2014-re a korábbiaknál földrajzilag országosan kiegyensúlyozottabb támogatottsági szerkezetű párttá vált. Támogatóinak értékvilága ugyan továbbra is radikális, de nem kizárólag szélsőjobboldali. Számos kérdésben mérsékeltebben a fideszeseknél. Megnőtt a rendszerrel, a piacgazdasággal, a gazdasági- és szociális helyzetükkel, várakozásaikkal elégedetlen középosztályi választók aránya a Jobbik táborán belül. A párt erősödött ugyan Nyugat-Magyarországon, de a modernizációs központokban, és különösen a központi régióban nem hogy áttörni nem tudott, inkább csak a korábbi táborát tudta stabilizálni. A 2014 óta eltelt időszakban a Jobbik támogatottsága ingadozott, nem látszik erősebbnek a 2014-es helyzetnél. Reális célja lehet a pártnak egyes, a Fideszből kiábrándult választók megszerzése, és a fiatal szavazók körében a rendszerkritikus hangúak megszervezése. Feléjük immár taktikai érdekből nem is cigány-ellenes, nacionalista hangon beszél a párt, hanem nemzeti technokrata hozzáállással, pragmatikus problémavezéreltséggel és megoldás-látszatokkal.

A valóságban a Jobbik küzd saját tábora szélsőségességével. A radikális választók tudják, mit keresnek, tudják, mit akarnak hallani, és számukra részben kénytelen is fenntartani a nacionalizmuson túl rendpárti, az etnikai jellegűként dekódolt hazai feszültségek élezésére épített politikát a Jobbik. Közben, szemben azzal az értelmiségi közhellyel, hogy a Jobbik már minden falu minden egyedülálló idős nénijének felvágta már az összes hátralevő télre való tűzifát, az igazság az, hogy bár a pártnak van szervezett bázisa, és ez versenyképes a nagyvárosok alatti települési körben a nagyobb pártokkal, de a hálózatépítés számukra is nehézségekkel teli. Ennek oka ugyanaz, mint másoknál: az elvándorlás, és a félelmet, elnyomást hozó helyi fideszes függés.

A Jobbik maga semmilyen formában nem érdekelt egy széles együttműködésben. Számukra politikai hitelességük feláldozását jelenti a Fideszével azonosan károsnak tekintett baloldalinak hívott politikai világgal való együttműködés. A mai Jobbik inkább várakozik tovább ellenzékben az Orbán-rezsimben, semmint hogy együttműködéssel váltsa le a rendszert. Sok Jobbik-szavazó számára e két nagy politikai csoport egyaránt a legyőzendő régi status quot jelenti, akikhez még csak közel sem szabad lépni. Ennek rövidtávon persze következménye, hogy mindaddig, amíg a Fidesz nem omlik össze, ebben a választási rendszerben a Jobbik legfeljebb blokkoló kisebbség lehet a Parlamentben.

Velük szemben egy, a saját kihívásait megoldó liberális és baloldali ellenzék könnyebben válhat kormánytöbbséget alkotni képes parlamenti erővé önállóan, a többségi jellegű választási rendszerben. A másik oldal felől nézve a nyílt együttműködés a Jobbikkal a liberális demokrácia hívei számára meggyőződésbeli okokból kizárt. A párt hazánk geopolitikai kihívásait félreérti, a szegénységet és a megosztottságot rosszul kezeli, és folyatja a Fidesz nemzeti jellegű, bezárkózó válságkezelési megoldásait. Ezt egészíti ki a gyűlölet öncélú felkorbácsolása, amit a trumpi sikertől megrészegülve nyilván a valóságról való bátor beszédként értelmeznek önmaguk számára. Pedig csak a megoldásra váró jövedelemegyenlőtlenséget, elbizonytalanodást és félelmet használják ki hitelesnek ható módon, megoldások nélkül.

A Fideszen kívüli politikai világ teljes és nyílt együttműködése feloldhatatlan értékkonfliktusokat jelentene, összezavarná a választókat, és számos csoportot el is idegenítene. Ebben az esetben is igaz volna az a közhely, hogy a politikában a szövetségkötés önmagában nem eredményezi különböző szavazótáborok összeolvadását. Aki a Jobbikot a Fidesz zsákutcás politikájának folytatójának látja, nem tud együttműködni a párttal. Egy ilyen út teljes hitelességi és későbbi szavazatszerzési csődöt jelentene.

Mandátumok is elvesznek

Segítené-e az Orbán-rezsim leváltását, ha egy 106 egyéni választókerületre kiterjedő ellenzéki együttműködésbe a Jobbikot is bevonnák a további ellenzéki pártok? Könnyebb lenne-e a mandátumszerzés, ha a felek a politikai törésvonalak felett átívelő döntéssel nyíltan arra jutnának, hogy számos egyéni választókerületben nem indítanak egymás ellen jelölteket?

Nem, nem lenne könnyebb, inkább nehezebb volna, nem segítene.

Közös listát és közös egyéni jelölteket még a Jobbikkal való szükségszerűnek nyilvánított együttműködés legfőbb pártolói sem akarnak.

Ha egymás javára való visszalépésekkel és külön listákkal kívánná a Jobbikot is magába foglaló ellenzéki együttműködés segíteni a mandátumszerzést, akkor az országoslista-állítás, a kampányfinanszírozás és a helyi jelenlét fenntartása is aránytalanul nehézzé válna a résztvevők számára. És amennyiben politikai retorikai eszközökkel pedig még kísérletet is tennének a választók vállára nehezedő morális teher csökkentésére, és megmagyaráznák a Jobbikra is való szavazás Orbán-ellenes értelmét, akkor sem következne mindebből automatikusan több mandátum.

Számos olyan egyéni választókerület van, ahol mostanra hárompólusú politikai viszonyok stabilizálódtak. Igaz volt ez már 2010-ben is, de 2014-re végképp. Márpedig egy hárompólusú egyéni választókerületben körülbelül azonos szintű a liberális demokrata ellenzék, a Jobbik és a Fidesz tábora. Szinte kizárt, hogy ilyen területeken olyan mértékű szavazói átalakulás menjen végbe, hogy ne éppen abban volna a Jobbik is érdekelt, hogy legyen egy olyan harmadik szereplő az egyéni választókerületi versenyben, aki a többi szavazó lekötése révén a szélsőjobboldali jelölt számára 30-35 százalékos relatív szavazatszinten biztosítja az egyéni mandátumszerzést. Ha egy ilyen választókerületben a liberális demokrata ellenzék nem indítana egyéni jelöltet, akkor szavazói szétszavaznának a Fidesz és a Jobbik között, jelentős részük pedig otthon maradna. A taktikai jellegű átszavazásnak mindenképp komoly politikai költsége volna az átszavaztató oldalán.

A veszprémi és ajkai–tapolcai időközi választások éppen azt bizonyították, hogy a Jobbik nem érdekelt az ilyen típusú választókerületekben a duális versenyben, hiszen a győzelemhez szükséges 40-50-os szintre nehezen tudják felvinni a szavazati százalékukat. A választási adottságokat elemezve, figyelemmel a 2016 őszi népszavazás szavazat eloszlási mintázataira is, beazonosítható a 106 egyéni választókerületből 10-15, ahol a Jobbiknak reális esélye lehet akár a győzelemre is. Ezeknek azonban csak a kisebbsége olyan, stabilan, évtizedek (évszázadok) óta jobboldali országrész, ahol minimális a progresszív, liberális, baloldali politika beágyazottsága, tehát kétpólusú Fidesz–Jobbik verseny várható. De Pest megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye vagy Bács-Kiskun megye egyes részein – ahol történelmileg nagyon alacsony a liberális demokrata mozgalmak támogatottsága – a Jobbik jelenlegi támogatottsági szintjén nehéz elképzelni, hogy képesek lennének fej-fej melletti, kétpólusú versenyben, 15 százalékos átlagos támogatottság alatti libeális demokrata ellenzék mellett megszerezni a mandátumot. Ha mégis, akkor e cél eléréhez éppen nem arra van szükség, hogy Budapestről postázott szórólapon megüzenjék az ellenzék túlsó végéről, hogy akkor mi is volna a választók helyben rendelt feladata, helyénvalónak tekintett taktikai szavazói viselkedése.

Mindebből következően megállapíthatjuk, hogy az egymás javára történő, reálpolitikai megfontolásúnak szánt jelölt-visszaléptetés (amit ugyebár lehetetlen letagadni) káros a Jobbik mandátumszerzési esélyeire nézve, és mindkét fél számára komoly politikai költséggel jár. Ahol hárompólusú a verseny, ott éppen ez kell a Jobbiknak is, ahol pedig kétpólusú a Fidesz–Jobbik szempontjából, ott pedig a választók is ki tudják találni, mely jelöltbe kell beleálmodniuk a helyi változás esélyét, ha a Jobbik jól politizál.

Van más út

A liberális demokrata ellenzék a mai, többségi választási rendszerben széttöredezettsége ellenére is közelebb áll a Fidesz abszolút többségének megtöréséhez és legyőzéséhez. A szavazótábor bővítését versenyben kiválasztott, közös miniszterelnök-jelölttel, külön listákkal és előválasztási versennyel lehet biztosítani. Egy ilyen stratégia pedig inkább közelebb hozza egyes hárompólusú egyéni választókerületek megszerzésének esélyét is, a Jobbikkal való együttműködés nélkül, természetesen. Ezért is képviseli ezt az Együtt. A szavazók Jobbikra történő taktikai szavazásra való rábeszélése helyett ugyanezt a politikai erőfeszítést a liberális demokrata politika bátor megújítására kell felhasználni.

A társadalmi egyenlőtlenségek csökkentéséről, a biztonságérzet megerősítéséről, a jövedelmi válság fenntarható kezeléséről és a liberális demokrácia radikális eszközöket is igénylő helyreállításáról, a hideg polgárháború befejezéséről kell beszélni inkább. Szembe kell fordulni az elmúlt évtizedek néhány politikai tabujával a megújulás érdekében akár az igazságtétel, akár az oktatási reform, akár pedig középosztály megerősítése területén. Versenyben hitelesített, új, harcedzett helyi és országos kihívókkal minden pesszimizmussal szemben lehetséges a liberális demokrata tábor bővítése.

Mi, az Együtt részéről a megújulás listájának megszervezését tesszük hozzá a győzelemhez. És bátorítunk mindenkit 106 egyéni jelölt előválasztással hitelesített indítására, hogy ne egymástól és a győzelemtől vegyenek el szavazatot helyi politikusaink. Várjuk, hogy más ellenzéki pártoknak milyen, kidolgozott terveik lesznek a 2018-as győzelemre. Szerintünk a változatlanság és a 2014-es kudarc megismétlésének útja nem jó terv.

És utána mi következik?

A Jobbikot a magyar választók legitimálták, így legitimációs vitát róluk folytatni felesleges. Ráadásul a nép véleményét lenéző elitizmus is. Mivel ők magukat nem mondják olyan pártnak, amely osztja a liberális demokrácia alapelveit, így identitássértő módon felesleges minden politikai együttműködés velük a választások során. Normalizálni sem kell őket, engedni sem szabad ezt. Sokkal fontosabb a valós problémák empatikus megértése, a jövedelemelosztási igazságtalanságok és más félelmek megválaszolása. Mindebben kulcsfontosságú a nehezen elviselhető jelenkori valóság bátor megváltoztatásának képviselete.

A Jobbikkal egy új köztársaság parlamentjében együtt lehet működni bizonyos döntéseknél. Az új politikai rendszer kialakításába mint legitim pártot be kell őket vonni a Fidesz leváltása után, hiszen részei a magyar pluralizmusnak. Az illiberális Orbán-rezsim leváltásához azonban sem a választások előtt együttműködő partnerként nem szükségesek, sem pedig magához a rezsim megtöréséhez.

Utóbbi, demokrata módon végrehajtott alkotmányos forradalommal önmagától végbemegy. A kormányváltás tényével megszűnik Orbán Viktor illibeárlis alkotmányos rendszere, tisztviselőinek mandátuma ömagától megszűnik az új köztársaságban. Ehhez csak az kell, hogy erre kérjen felhatalmazást egy liberális demokrata választási együttműködés, amelynek milliók jogos bizonytalanságára és félelmeire is empatikus, hiteles megoldást kell ajánlania. A rezsimváltás után pedig egy új köztársaság alapítása, amelynek – szemben a Fidesz rendszerével – tekintettel kell lenni hazánk plurális politikai közösségére. A kulcskérdéseket érintő nemzeti egység megteremtése lehet csak a cél egy új rendszer alapításánál, aminek véghezvitele sokáig eltart majd.

Mindennek alapja a változás, amely csökkenti az egyenlőtlenségeket, növeli a biztonságot, és nyugatias együttműködéssel biztosítja a magyar politikai nemzet megerősödését.

Szigetvári Viktor

15 hozzászólás

  • Göllner András

    A liberális oldalról ugyan azok sürgetik az együttműködést a Jobbikkal, akik 1994-ben és ezután, az MSZP’s „összeborulást” sürgették. A magyar liberális politikusok, ex-SZDSZ-esek egy része képtelen önálosulni, képtelen felfogni, hogy csak akkor válhat önálló erővé ha saját lábán,országos hálózattal rendelkezik, és a hétköznapi emberek nyelvén képes kommunikálni. Az SZDSZ, 15 éven át, az MSZP-vel karöltve cseszte el a liberalizmus esélyeit Magyarországon. Most ezt szeretnék tenni a Jobbikkal karöltve. Szigetvárinak igaza van. Hogy képes e igazát apró pénzre váltani az viszont egy más kérdés.

  • …” Göllner András
    2016 december 1
    9:33 de.

    A liberális oldalról ugyan azok sürgetik az együttműködést a Jobbikkal, akik 1994-ben és ezután, az MSZP’s “összeborulást” sürgették. A magyar liberális politikusok, ex-SZDSZ-esek egy része képtelen önálosulni, képtelen felfogni, hogy csak akkor válhat önálló erővé ha saját lábán,országos hálózattal rendelkezik, és a hétköznapi emberek nyelvén képes kommunikálni. Az SZDSZ, 15 éven át, az MSZP-vel karöltve cseszte el a liberalizmus esélyeit Magyarországon”…..
    Göllner András: Ez igazán tiszta helyzetértékelés.Ez messziről is jól látszik.( különösen az emberekkel való megjegyzés jó).
    Az igazság nem mindig fáj,de az mindig megvan üdvözletével.

  • Göllner A., neked sem sikerül „hétköznapi emberek nyelvén kommunikálni”. Ugyanis a ” Jobbikkal karöltve” azt jelenti, hogy a karjaikat egymásba fűzve. A „hétköznapi emberek” itthon tudják, hogy erről szó sincs. A jelenség tényszerű leírása inkább ez: újabb „gazdatestet” keres a parazitizmus.

  • Az „Orbán – Trump telefont” itt három cikkben is gúnyolóknak egy méretes nyakleves:
    ……
    http://mandiner.hu/cikk/20161130_jeffrey_d_gordon_trump_tanacsado_csodaljuk_orban_viktort
    ……

  • Avi Ben Giora

    Szigetvári úrnak igaza van de sajnos a hülye média kifogja forgatni az egészet. A Jobbik úgy ahogy van lejátszott és most fogják szalámizni.
    Göllner Andrásnak mint sokszor ismét igaza van. Amig az SZDSZ nem lesz képes lábra állni és megerősödni (sajnos nagyon kevés ennek a valószinősége hiszen saját maga játszotta el a lehetőségeit és a mai napig csak frázisokat pufogtatnak de igazi megvalósítható programjuk nincsen)addig nem rúg labdába. Hiába fognak majd esetleg összeborulni boldog boldogtalannal esélyük nincsen visszatérni a politikai palettára

  • Vajon, mikor szünik meg ez a nagy amerikai érdeklődés a magyarokban? Nem találok semmi hasznot abból, hogy most esetleg Amerika szimpatizál a kormánnyal, elletétben elődjével.

  • Szigetvári úr, álmodik a NYOMOR ! Lassan a Kétfarku Kutya szavazótáboráról kell majd elmélkednie, s velük állítani helyre a „liberális demokráciát”. Nincs más ut, mert a dagonyászó magyar nép egészen jól megvan a Clinton bábok nélkül. S holnapután már az osztrák nép is megteszi az első szabad lépését.
    Omlóban a liberális világ! Schulz is kihúz Brüsszelből (amig teheti…s közben készül az érettségijére), Hollande az elnöki székből, J.C. is már csak heti 3 nap jár be a bürójába (s már Viktort se meri lefasisztázni)..
    Trump, az aduász pedig nyomul, ahogy kell!

  • Mi a f@szom az a „magyar politikai nemzet” manapság?

    Szóba került itt IV. Károly király a minap. Rövid ideig volt uralkodó, de mégis bekerült a történelembe. Azzal, hogy békés úton lehetővé tette a nemzeteknek, hogy kiváljanak az Osztrák- Magyar Monarchiából.

    A leszerepelt ballib elit erre képtelen, nem bírják emelt fővel elhagyni a csatamezőt. Pedig el kéne ballagni szép csendben Szigetvári úrnak is, akihez csak három bukott ballib politikus neve kötődik. Akkor még van esély, hogy szépen emlékeznek rájuk a történelemkönyvekben, de így csak rohanunk a káosz és anarchia felé …

  • Ötvenhatos, érdemes megemlíteni a „liberális demokrácia” üzenetét is, Hollande támogatottsága jelenleg 4% – négy!! százalék – és így vezetheti a franciákat. Ez a berendezkedés tetszik Szigetvárinak is.

  • Karcsi, Szigetváriék is 4 százalékon vannak…
    Olvastad nyilván Trump főtanácsadójának tegnapi nyilatkozatát:”We’re gonna make America-Hungary relation great again!” (Kicsit amerikásan van de azért Göllner biztosan megérti. Föld urban már nem vagyok annyira biztos…)
    Előre várom Avi ur (hogy is jellemezte őt Gyuri10 a minap?)
    elemzését az osztrák vasárnapi elnökválasztásról. Megdöbbenve értesültem, hogy a zöldpárti uriembernek voltak náci felmenői..Megáll az ész!

  • Göllner András

    @ ötvenhatos

    Jól érzed magad a tökkel ütött amcsik közt mi? Erre vágytatok mi? Örülj szépen. Meg is érdemlitek egymást. 🙂

  • Göllner, mindig arra vágytál, hogy idősb korodban csak a zenével foglalkozol. Most eljött ez az IDŐ !

  • Nos, az osztrák elnökválasztáson jelentős előnnyel győzött a zöldek és szocialisták jelöltje.

  • Göllner András

    @ hazai lámpa

    Mi a f@szom az a “magyar politikai nemzet” manapság?

    Hogy lehet így beszélni kérem ? Megvadult, asszonyom ?

  • Göllner András

    @ ötvenhatos

    „Göllner, mindig arra vágytál, hogy idősb korodban csak a zenével foglalkozol. Most eljött ez az IDŐ !”

    Mi van. barátkozni akarsz ? Fáj, hogy nem veled foglalkozom?? Ne fájjon. Mos már jobb ?