LePISAlt oktatás
Sőt! Nem csak le, hanem körbe is. Körkörösen. Kiverve a biztosítékot most hirtelen: a nemzeti szövegértési, és általában, oktatási eredményhalmaz apróka. Vagy annál is kisebb. Immár számokban is kifejezve, hogy a funkcionális analfabéták országa vagyunk. Azonban ez egyrészt csak egy állomás, másrészt nem a végállomás. Bármilyen magasra is horgad az indulat.
Alkalmasint mindenfele. Az egyik oldal kizárólag az Orbán-kormányt teszi felelőssé, míg a másik, a kormányzati, a felmérés módszertanában, no meg az elődkormányokban látja a problémát. Azonban nehéz lenne, tiszta lelkiismerettel, akár az egyik, akár a másik vélemény kizárólagossága mellett lándzsát törni. Azt ugyanis nehéz lenne őszintén állítani, hogy az Orbán-kormány oktatáspolitikája a remeklés maga. A persely-páter vezette minisztérium által képviselt, és immár második ciklusban érvényesített oktatáspolitika elévülhetetlen érdemeket szerzett a zuhanórepülés demonstrálásában ezen a téren (is). A kétségtelenül régóta lefele csúszó oktatást szinte szabadesésbe sikerült taszítani az utóbbi években. Azonban ehhez maga az oktatási lózungpolitika kevés lett volna, és sohasem jöhetett volna létre, ilyen mértékben, számos terület hallgatólagos, illetve tevőleges támogatása nélkül. A minisztérium közzétehet idióta oktatási terveket, alkothat az oktatást nem igazán támogató háttérrendszert, és a frontvonalba küldhet olyan politikusokat, mint az oktatáspolitika éjszakáját képviselő Hoffmann Rózsát, vagy az önnön butaságára még büszkén fel is néző Czunyinét. A másik serpenyőben mindig is ott lesznek a többiek.
Ott lesznek azok a tanárok, akik mindezt éveken keresztül szolgailag végrehajtják. Akik még sutyiban sem tesznek kísérletet arra, hogy megtanítsák a diákot olvasni, számolni, gondolkodni. Nem a remekbe elcseszett tanterv mentén, hanem az érdeklődést felkeltve, a diák látókörét szélesítve. Tisztelet természetesen a kivételeknek. akik a jelek szerint túl sokan nem lehetnek. Aztán persze ott vannak a tanárokat képviselő ilyen-olyan szervezetek, akik olykor már majdnem sztrájkolnak, vagy esetleg sztrájkolnak is. Olyan hihetetlen agilitással, hogy még a tanárok nagy részét sem képesek megnyerni az ügynek. S természetesen ott vannak a szülők, akikkel igen sokszor igen magas lóról kommunikálnak az előbb említett tanárszervezetek és tanerők. Nem partnert, hanem az önmegvalósítás, és önfényezés zavaró tényezőit látva a szülőkben. Akik természetesen maguk, de a jelenlegi tanárok is, a korábbi oktatáspolitikák „végtermékei”. Alig kevésbé funkcionális analfabéták, és a saját bőrükön is megtapasztalhatták a társadalom tudást elismerő mércéjét. Azt, hogy a bő nyállal elkövetett helyezkedés milyen viszonyban van a szellemi eredményekkel. Úgy általában. A hétköznapokban.
Az Orbáni kultúrharc tehát ráerősített egy folyamatra, de a folyamat nem idén indult. Ezt még a címében az orbáni oktatáspolitikát kritizáló írások egy része is elismeri. S valóban. 2000 körül már látszott, hogy igencsak baj van az oktatáspolitikával. Nem sokkal később már az is látszott, pont az érettségi rendszerrel kapcsolatban, hogy baromi nagy baj van. Egy olyan minősítő rendszerrel is többek között, amely jószerével a vizsgán való megjelenés képességét már elégséges eredménynek tekintette. 2009-ben a felsőoktatásba már bekerült hallgatók esetében külön ki kellett emelni, hogy miként járjanak el azok, akiknek a középiskolai tanulmányai során, de az érettségin sem derült ki az olvasási, szövegértési, számolási képesség-problémájuk. A teljes oktatáspolitika szintjén feledkezve meg édesdeden annak az elemzéséről, hogy miként is jutottak túl a tanulmányaikon az említett képességek zavaraival. Úgy, hogy nem tűnt fel sem a tanároknak, sem a vizsgáztatóknak. De még az érettségin sem okozott észrevehető hátrányt számukra. Hét évvel később rácsodálkozni a kialakult helyzetre kissé anakronisztikusnak tűnik. Holott a 2009-es hivatalos tájékoztató alapja 2005. évi CXXXIX. törvény volt. Így az említett tendencia nem is hét, hanem alsó hangon tíz éve ismert lehetett.
S igen. Az Orbán-kormány hivatalba lépésekor is ismert volt. Valóban nem gátolta volna semmi, hogy megpróbáljon ellene hatni a tendencia erősödésének. Mert aligha lehetne azt állítani, hogy az oktatás ideológiai beszűkülése, az iskolai kontraszelekció fokozódása, az alternatív oktatási lehetőségek kizárása, a nemzetközi felmérésben kapott eredményekre adott álságos válaszok bármit is segítenének. Rontani ellenben sokat rontanak. S mert a jelen érettségizői lesznek a holnap szülőgenerációjának tagjai, a probléma inkább mélyülni fog a közeljövőben. Különösen akkor, ha nem csak a kormány feledkezik bele az egymásra mutogatás nemzeti társasjátékába, hanem azok is, akik tehetnének valamit. A sápítozás helyett.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
10:51 de.
“He who controls the past controls the future. He who controls the present controls the past.”
― George Orwell, 1984
—————
Chomsky Tízparancsolat.
Érdemes elolvasni a #7 és #8 pontot. A kormánynak álcázott maffia rablóbanda a diktatúra és a hatalom fenntartása érdekében céltudatosan, szándékosan és rohamosan butítja a társadalmat. Ez a Világon a legaljasabb bűn, amit ember elkövethet, egy nemzet jelenjét és jövőjét teszik tönkre, multjáat pedig meghamisítják
Érdekes ma olvasni, miképp látta a következő időszak vezetőinek ideológiai irányvonalát.
1.) Az emberek agyát és figyelmét le kell foglalni másod- és harmadrangú problémákkal. Ennek érdekében figyelmüket el kell vonni a valós és súlyos szociális gondokról, mégpedig olyan hírekkel, amelyek társadalmi jelentősége kicsi ugyan, de érzelmileg erősen megérintik őket. Támaszkodjunk a bulvársajtóra, amely hű szolgánk lesz.
2.) A nép úgy kell tekintsen politikai vezetőire, mint a nemzet megmentőire. Ennek érdekében (elsősorban a média segítségével) hamis riasztások és nemlétező fenyegetések tömkelegét kell rájuk zúdítani, amelyek miatt aggódni, később szorongani kezd. Ha a szorongás elérte a kritikus szintet, lépj közbe és oldd meg a (máskülönben nemlétező, illetve általad gerjesztett) problémákat. Hálásak lesznek, s önmaguk fogják kérni szabadságjogaik csorbítását.
3.) A nemzetnek mindig készen kell lennie arra, hogy valami rosszabb következik. Ennek sulykolása érdekében használd fel a „fehér” propagandát (vagyis nyíltan a kormány irányítása alatt álló médiumokat), a „szürkét” (azokat a sajtótermékeket, amelyek csak részben állnak kormánybefolyás alatt), s a „feketét” (amelyekről senki sem gondolná, hogy valójában a hatalom szolgálatában állnak). Ezek karöltve azon kell munkálkodjanak, hogy egy olyan kormány képét vetítsék a lakosság szeme elé, amely minden erejével azon munkálkodik, hogy a jövő egét beárnyékoló sötét fellegek legalább egy részét elhessentsék a nemzet feje felől. A kemény, megszorító intézkedéseket fokozatosan kell bevezetni, mert így az emberek hozzászoknak a rosszhoz, sőt: örülnek, hogy még mindig nem a legrosszabb következett be.
4.) A nemzetet meg kell győzni, hogy minden rossz, ami aktuálisan történik, az kizárólag azért van, hogy a szebb jövőt biztosítsuk számára. Vagy ha nem a számára, akkor a gyermekei számára. Az emberek reménytelenül idealisták és hiszékenyek, akik ezt az érvet („majd a következő generációknak sokkal jobb lesz, nekünk ezért kell áldozatokat hoznunk”) évszázadokon keresztül hajlandó benyelni és elfogadni.
5.) Az embereket le kell szoktatni a gondolkodásról, s arról, hogy a történésekben felfedezzék az ok-okozati kapcsolatokat. Ennek érdekében a politikai vezetők egyszerűen kell megfogalmazzák az üzeneteiket, már-már infantilis módon, minimális szókinccsel, rövid mondatokban. A hallgatóság ily módon megszokja a felületességet, naív lesz és hajlamos az információs beetetések elfogadására.
6.) Minden adandó alkalommal az emberek érzelmeire kell hatni, nem a racionális gondolkodásukra. Bátorítani kell mindenféle emocionális megnyilvánulást, mert az érzelmeket sokkal könnyebb manipulálni, mint a rációt.
7.) Az embereket a lehető legnagyobb tudatlanságban és műveletlenségben kell tartani, mert így nem lesznek motiváltak magasabb ideálok és összetettebb tervek megvalósításában. Butítsd le az oktatásügyet, tedd korrupttá és hozd a működésképtelenség küszöbére. Egy ilyen iskolarendszer a közvélemény manipulálásának ideális eszköze.
8.) A népet el kell zárni az objektív, korrekt és teljes tájékozódás/tájékoztatás minden forrásától. Ennek érdekében pénzügyileg támogatni kell azokat a médiumokat, amelyek butítják és félretájékoztatják az embereket, s gazdaságilag el kell lehetetleníteni azokat, amelyek ennek ellenkezőjét próbálják elérni.
9.) A nyájszellem erősítése prioritás! Az egyénben fel kell ébreszteni a szégyen- és tehetetlenség-érzetet, s választható (pontosabban választandó!) alternatívaként ezzel szembe kell állítani az igazodási, csatlakozási kényszert. Az egyéniségeket nélkülöző nyájat mindig könnyebb irányítani, ellenőrizni és befolyásolni.
10.) Mindent meg kell tenni az egyének megismerése érdekében. Ezt elérendő belső (és titkos)nyilvántartásokat kell felfektetni az egyén különféle (ízlésbeli, politikai, ideológiai, viselkedési) preferenciáiról, opcióiról, egyszóval teljes pszichológiájáról. Törekedni kell arra, hogy jobban megismerjük az egyént, mint ahogy ő ismeri önmagát. Fel kell használni a társadalomtudományok (szociológia, lélektan, csoportképzés pszichológiája, stb.) legújabb vívmányait céljaink elérése érdekében, de ezeket a lépéseket a legnagyobb titokban kell tartani. Megfoghatatlan, érzelmi töltetű, nagy és közös célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy lelkesítsék a tömegeket. Ha nyilvánosságra kerülnek, ezeket a törekvéseinket határozottan (ha kell: erőszakosan) tagadni és cáfolni kell..
12:40 du.
A jó öreg Chomsky 🙂
No igen.
De az oktatásban azért konszenzus volt a züllés. Ahogy a tanármozgalmárok mostanság is azt a 2010-es visszaállást óhajtják ami egyrészt szintén rossz volt és amit a katedráról agitálva segítettek megbuktatni.
12:41 du.
Chomszky egy rossz kommunista volt!
Soha nem élt a diktaturájukban, könnyű neki tanácsokat adni!
Tanácsaiban is megvan minden üzenete a régi elvnek.
Aki már élt abban, könnyen ráismer!
4:24 du.
Sajnos a tanárnak tartania kell magát a tantervhez. Nem állhat meg óra közben azért, ha néhányan nem értik a tananyagot.
Sajnos sok szülő elvárja tőle, hogy a vizsgákra készítse föl a diákokat, és már elsőben elkezdődik a teljesítményhajsza. Persze, mert Magyarországon nem a kreativitással jutsz előre, hanem a Fontos ember/Illetékes elvtárs ismeretségével …
4:27 du.
hazai lámpa
2016 december 9
4:24 du.
Az érettségi vizsgán – ami ellen Széchenyi a diliházból tiltakozott a Bach rendszerben, azért nem derült ki az alkalmatlanság, mert begyakoroltatták a tételeket a tanárok.
A mostani rendszer más, sok feladat van, nem csak esszékérdés.
7:55 du.
Chomasky a diktatúrákról és manipulációról írt. Goebbels is hasonlóan „működött”
4:21 de.
Azt hiszem, ebben a gödörben mindannyiunk „munkája” benne van: irányítóké, tanároké, szülőké, sőt a gyerekeké is. Azért a mindenkori irányítóké, meg szakértőké talán nagyobb súllyal. Mert miféle iskolában tanulhatott az a szegény H. Rózsa?
Úgy látom, nem kizárólag magyar ügy ez, legfeljebb egyéb nehéz gondjaink mellett rikítóbban jelentkezik. Bizonytalanul vélem, hogy az alapgond valahol ott lehet, hogy a tanulás, az információ tömegessé válásával sokan megpróbálkoznak a tömegtermelésből átvenni a módszereket. Egy csavar, egy szoknya, egy bármi gyártásánál nagy előny, ha valamennyi azonos minőségű. Ezt el lehet érni, ha a gyártó az előírt azonos mozdulatokat végzi el. De az emberpalánta nem csavar, így azután az azonos „megmunkálási folyamat” minden egyénnél más eredményre vezet.
Egy nagyon szemléletes példa. Nemrégiben kapott jogosítványával vezetett az illető, és elég sok hibát követett el. A mellette ülő már kissé türelmetlen – és aggódó lett. Amikor a piros, hatszögletű Stop tábla mellett gond nélkül elhajtott a friss sofőr, centikkel elkerülve a csattanást, az utas ráförmedt: Az isten áldjon meg, mi az a tábla, ami mellett elhajtottál?! Mire a kormányos: 9c3.
Magyarázat (ha igényli valaki). A KRESZ vizsgán is tesztekkel vizsgáznak a jelöltek, ahol a közlekedési jelek, szituációk mellett három válaszlehetőség szerepel, amiből ki kell választani a helyeset. Elég hát, ha az aspiráns bemagolja, melyik kérdésre melyik pontban rejlik a helyes válasz. Sikerrel teljesíthet úgy is, hogy fogalma nincs mit, tartalmaz a helyes válasz sőt, akár a kérdést sem kell elolvasnia.
A mai magyar kormánynak az a baja, hogy ebben az esetben is egyetlen dologra figyel: arra, hogy hány helyes választ x-elnek be a tesztlapon, az már nem érdekli, tudja-e az illető, hogy az a piros hatszög annyit tesz: Állj, elsőbbségadás kötelező! Ebből pedig előbb-utóbb csattanás lesz.
4:21 de.
Chromsky apó, ez az anarcho szindikalista, libertariánus szocialista zsidó filozófus 25-30 éve írogatott. In illo tempore! Amerikát támadta/bírálta, az akkori amerikai valóságon keresztül.. Nem tartotta magát arra méltónak, hogy Közép-kelet Európával egyáltalánban foglakozzon, s jövendöljön egy későbbi kormánynak álcázott maffiáról.
Azért arra is kiváncsi lennék, hogy egy magyar nyelvre zagyvául áttett PISA-szöveggel miként vitézkednek a kognitív tudományok itteni nagyjai. Beszámolhatnának! (Tele van az internet „magyar”nyelvü PISA-tesztekkel, lehet próbálkozni…!)
1:05 du.
talalom
2016 december 10
4:21 de.
Úgy tudom, ez a tesztrendszer amerikai divat. Gondolom könnyebb javítani, és fölkészülni rá.
De azért vannak értelmes módszerek is az amerikai oktatásban, a magyar tanárok pl. a Kooperatív tanulás c. könyvet használják.
8:34 du.
Szerintem elég nagy diletantizmus a magyart az angolszász nyelvekkel és főleg a franciával egy kalapba téve összehasolítani, mert a magyar elég logikusan fonetikus nyelv, ezért jóformán elég a beszélt nyelvre koncentrálni, nem kell a gyerekekkel a sok rendhagyó és az idők folyamán leegyszerüsödött nyugati nyelvek szavait a logikátlan rendhagyó esetek miatt agyon magoltatni, fejből betűztetni hogy, 10-12 éves korukra a beszélt nyelvet leírni is hibátlanul tudják. A magyar gyerekeknek ez harmad annyi fárasztó szómagolást eredményez, azon kívül a külföldieknek megtanulhatatlan magas és mély hanzóju toldalékokat is ösztönösen tudják alkalmazni, nekik jóformán csak az LY-os szavakat kell bemagolni, meg a nyelvtant. A kisebb erőfeszítés meg a most divatos trendi kütyük, a médiából áradó hülyítés és a közotatás szinvonalának drasztikus hanyatlása miatt, valószínüleg a mi gyermekeink sajnos ellustultak, eltunyultak.