A Futótűz című bemutatóval nyitja az évet a Radnóti Színház január 7-én. A darab egy megrázó női sorson keresztül ad betekintést a történelemnek kiszolgáltatott egyén életébe.

Wajdi Mouwad darabja forrponton lévő társadalmi kérdésekkel foglalkozik. A dráma egyszerre hozza testközelbe a szülőföld élhetetlenségét és az egyén új, biztonságos lakóhelyre való menekülésének mozgatórugóit.

A  Futótűz középpontjában a szerelmes lány, Nawal, a későbbi anya története áll. Ő Kanadában végrendeletben adja békében felnőtt ikrei tudtára, hogy valahol él az apjuk, és van egy bátyjuk is. Az ikreket a végakarat nyomozásra sarkallja a Közel-Keleten. Egyre mélyebben belemerülnek a múltbéli háború máig ható borzalmaiba, és egyre tisztábban látják, hogy közös életük során anyjuk őket védte, midőn elhallgatta a vele történt borzalmakat. Nyomozásuk során megelevenednek a múlt jelenetei: Nawal a megpróbáltatások közepette is folyamatosan küzd és túlél, legyen szó nyomorról, háborúról, anyaságról vagy a traumák feldolgozásáról. A darabban megjelenik a nemek felelőssége: széthullott családokat látunk, a férfiak egyszerre áldozatai és okozói a katasztrófáknak, szerelmükkel vagy erőszakosságukkal elindítanak életeket, amelyekkel aztán a nők az új generáció felnevelésének ősi parancsát teljesítve magukra maradnak.

Wajdi Mouawad műve attól válik remekművé, hogy nem egy konkrét történelmi valóságra koncentrál. A libanoni háború értelmetlensége, pusztító ereje mellett a dráma központi témája a hagyományos szerepből a tanulás által felszabaduló nő döntései, sorsa és a múltbéli, generációkon átívelő traumák feldolgozása áll.

Wajdi Mouawad libanoni származású kanadai drámaíró és rendező. Nyolcéves volt, amikor a családja Kanadába menekült a virágzó Libanont széttépő, tizenöt évig tartó felekezetek közötti polgárháború elől. A szerző a kétezres évek közepén robbant be a nemzetközi színházi köztudatba, Futótűz című darabja pedig világhírűvé tette. A dráma számos színházi díjat nyert. 2010-ben film készült belőle, amelyet a legjobb idegen nyelvű alkotásért járó Oscar-díjra jelöltek (Magyarországon Felperzselt föld címen vetítették).

A darabban szereplő anya életének epizódjai között kiemelten fontos az, amikor nagyanyja a halálos ágyán arra kéri, hogy tanuljon meg írni és olvasni, és hazatérve vésse bele nevét a sírkövébe. Az anyát alakító Kováts Adél a színház blogján olvasható interjúban idézi a darab egy részletét. Mielőtt Nazira elküldi Nawalt, hogy tanuljon meg írni és olvasni, erről beszél: „a mi családunkban a nők, mi olyan nagyon régen beleragadtunk a haragvásba: én haragudtam az anyámra, a te anyád pedig haragszik rám, ahogyan te is haragszol az anyádra.” Kováts Adél hozzátette: „Nawal feladata, hogy megtörje ezt a sort – és ezért kell elmennie tanulni, hogy rálátása legyen a nagy egészre, és a sajátján kívül mások történetére is.

Csak azt vagyunk képesek elengedni és megbocsátani, amit megértünk.

(forrás: Fidelio)

Szereplők:

HERMILE LEBEL — LÁSZLÓ ZSOLT

JEANNE MARWAN — MARTINOVICS DORINA

SIMON MARWAN — OLASZ RENÁTÓ eh.

NAWAL MARWAN — KOVÁTS ADÉL

NAZIRA — CSOMÓS MARI

ANTOINE | KATONA 2. — SODRÓ ELIZA

SAWDA — LOVAS ROZI

NIHAD — PÁL ANDRÁS

CHAMSEDDINE — SCHNEIDER ZOLTÁN

WAHAB | KATONA 1. | FOTÓRIPORTER — RUSZNÁK ANDRÁS

ZSIHAKE | IDEGENVEZETŐ — CSARNÓY ZSUZSANNA

ELHAME | MALAK — MARTIN MÁRTA

ORVOS | GONDNOK — GAZSÓ GYÖRGY

valamint: Németh József, Schór Ádám

RENDEZŐ: ALFÖLDI RÓBERT

Fotók: Gergely Bea