A színházat a közönségnek csináljuk!

2017 február 4 10:22 de.1 comment

Majdnem pontosan tíz évvel Béres Attila, és huszonkét évvel Szinetár Miklós rendezése után – ezúttal Szabó Máté elképzelése szerint – állítja színpadra a Budapesti Operettszínház Lehár Ferenc világhírű művét. A bemutatóra március 31-én és április 1-én kerül majd sor.

vig-2

A Víg özvegy – melynek próbái már elkezdődtek – kétségtelenül sikerdarab. Számos világslágerét olyanok is dúdolják, akik azt sem tudják honnan, miből származik. Mint az operettek általában – ez is fordulatos szerelmi történet, a szövegkönyvét még 1861-ben írták. A bemutatója körül volt némi bonyodalom, nem volt mentes a maga korának politikai áthallásaitól sem, előfordult később, hogy még tüntettek is ellene. Ám a zene, mely Lehár Ferenc első nagy sikere volt, megalapozta a szerző nemzetközi karrierjét. A Theater an der Wien-ben 1905. december 30-án tartott ősbemutató után, 1906 novemberében már Budapesten, a Magyar Színházban tapsolt neki a közönség. A darab még ebben az évben elérte a századik, 1907-ben pedig meghaladta az 1500. előadást Európa szerte. Azóta megállíthatatlan – de ki is akarná megállítani?

Lorinczy-1

A sikerhez a zene mellett kell látványos díszlet, jelmez, ezekért mindent meg is fogunk tenni – erősítette meg a sajtó munkatársai előtt megtartott olvasópróbán Lőrinczy György, a Budapesti Operettszínház főigazgatója – és kell még hozzá sziporkázó mai rendezés, tette hozzá. Elárulta azt is, hogy bár még a próbák zajlanak, a színháznak máris meghívása van Japánba, Olaszországba és Németországba az előadással. Ez jól mutatja az Operettszínház nemzetközi rangját, a művészei iránt megmutatkozó bizalmat. Az előadások zökkenőmentes lebonyolítása érdekben a színház vezetői úgy döntöttek, hogy bizonyos szerepekben a máshol szokásos kettős helyett, most hármas szereposztás lesz. A karmesteri pulpituson is hárman váltják egymást: Makláry László főzeneigazgató mellett, Somogyi-Tóth Dániel és Dinnyés Dániel kezében lesz majd a pálca.

Kero

Évek óta próbálkozunk azzal, hogy az operett műfaj olyan megújítását hozzuk létre, amiben megtartjuk az értékeket, és csak apró lépésekben haladunk előre – mondta el Kerényi Miklós Gábor, (KERO), a színház művészeti vezetője. A Víg özvegy nagyon nagy feladat. Külföldön nagyon szeretik és tőlünk valamilyen „hagyományos” előadást várnak. Most viszont modern, feszes, mai, életszerű, konfliktusokban gazdag – késpenge élességű előadás készül. Nagyon jól kell tudni énekelni és közben színészileg meg kell találni a nem alpári, mégis szórakoztató előadás formáját. Lesznek benne izgalmas színházi pillanatok, ami valamennyiünket izgat és érint. A színházat – ez nagyon fontos – a közönségnek csináljuk – emelte ki. No meg magunknak is! Ha nekünk nincs meg benne az örömünk, hogy amit csinálunk az jó, az érdekes, akkor nem érdemes folytatni, és ha nincs bennünk a végén az érzet, hogy ennek „onnan föntről” örül valaki – akkor sem érdemes!

Szabo-M (1)

Amikor elkezdtem ezzel foglalkozni – mondta el Szabó Máté, az előadás rendezője – azt a kérdést tettem fel, hogy mi az a fájdalom, ami ebben a darabban benne van? Érezhető, mert iszonyatos erőt ad a zenének és azon keresztül a történetnek is. Tudjuk, feljegyezték: Bécsben először Heubergert bízták meg a komponálással, de nem voltak megelégedve a zenével és ezért döntöttek úgy, hogy Lehárra bízzák a darabot. A szövegíró szerzőpárosnak az övé sem tetszett, de a társulat a zeneszerző mellé állt. Megéreztek valamit a muzsikában. Számomra – avatta be a hallgatóságot a rendező – azt mondja el, hogy a társadalomba való beilleszkedéshez mindenképpen el kell árulnunk vagy magunkat, vagy a párunkat egy olyan társadalomban, ahol mindenféle szempontok fontosabbak, előnyt élveznek a szerelemmel szemben. Ebben a darabban viszont van két kőkemény, erős személyiség, aki ezt széjjelrobbantja! Ráadásul a mű irgalmatlan képet fest a férfiakról. Morálisan teljesen leszerepelnek. Mégis úgy kell az egészet megcsinálni, hogy nevetni tudjunk rajta.

vig-3

A történetet 1936-ba helyeztük át, de nem kap szociológiai vonatkozást. Csak ezt a kort akartuk megjeleníteni. A háttér – mint az eredetiben – itt is Páris, a szereplők viszont nem bálteremben, hanem egy tetőn tartják a fogadást. A II. felvonás – az eredetivel szintén egyezően – Hanna házában játszódik, de kerthelyiségben, amolyan szabad, nyitott, wellness környezetben. Még szökőkút és látványos vízi revü is lesz benne. A harmincas éveket idéző jelmezek szándékosan expresszívek, sokan igen elegánsan, mások viszont fürdőruhában állnak majd a színpadon – műsorban műsor jelenet részeként – egy képzeletbeli ország, Pontevedro uralkodójának jubileumát ünnepelve. Valóban sok kellemes meglepetést tartogat az előadás, az aggódókat pedig bizonyára megnyugtatja, hogy korszerűsítés ide vagy oda, a közkedvelt slágerek szövege nem változott, a dalokat a korábban megszokott szöveggel hallhatja majd a közönség.

Révay András 
(Fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

1 Comment

  • Pontosabban: A közönség programozására.
    Eleve erre találták ki.
    Ezért kellett a görög színdarabokat a legutolsó rabszolgának is legalább egyszer megnéznie.
    Amikor a görög drámák voltak műsoron az oskolában, nem értettem, miért áll tőlük a szőr a hátamon.
    Ma már tudom.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.