Lendvay Kamilló 1978-as operáját, A tisztességtudó utcalányt először láthatják az Opera műsorán, csakúgy, mint a fiatal zeneszerző, Mezei Gábor Péter A ravatallal szemben című művét. Mindkét mű női sorsokat állít középpontba, az egyik egy klasszikus Sartre-színdarab feldolgozása, a másik egy kortárs kamaradarab. A téma mégis hasonló: mindkettő egyetemes szinten feszegeti azt, hogy mások feláldozása árán elérhető-e a valódi boldogság és boldogulás.

A ravatallal szemben

I. felvonás
Rita és Dóra, a fiatal testvérpár fáradtan érkezik haza apjuk temetéséről. A férfi köztiszteletben álló üzletember volt, a ravatalnál maga a miniszter olvasta fel az elnök levelét. Dóra végigbőgte a szertartást. A két lány feleleveníti a múltat, a közös karácsonyokat, születésnapokat. Apjuk egyedül nevelte fel őket, de így is gyönyörű gyerekkort teremtett számukra. Bár a lányok erősen kötődtek hozzá, kapcsolatukban mégis volt valami különös és titokzatos. Dóra meg van róla győződve, hogy Ritát sokkal jobban szerette apjuk, ő volt a kedvence. Ezzel Rita is tisztában volt, de igyekezett elérni, hogy apjuk a testvérét is ugyanúgy szeresse. Ám apjukat Dóra anyjára emlékezteti, és talán ennek is köszönhető, hogy a lány minden közeledését elutasította, sőt, egyenesen feszélyezte, ha kettesben voltak.
Dórának a temetésen egyetlen kellemes emlék sem jutott eszébe apjáról, ezért még keservesebben sírt. Rita ezalatt felfigyelt egy férfira, aki pontosan a ravatallal szemben állt, távol a tömegtől. Ritát elöntötte a forróság. Ettől kezdve csak vele tudott foglalkozni a gyász perceiben. A férfi le nem vette róla a szemét, majd szégyellősen elfordult, ha Rita rajtakapta.
Az este folyamán Rita belehajszolja Dórát az önostorozásba és öngyűlöletbe, ami végül megérleli benne az elhatározást: végez magával.

II. felvonás
Rita és a ravatallal szemben álló Férfi érkezik Dóra temetéséről, amire alig néhány ember jött el. Rita remélte, hogy a Férfi újra ott lesz, bár azt nem tudja, honnan ismerte a nővérét. Kiderül, hogy a Férfi gyakran megfordult náluk korábban, mint apjuk üzleti partnere. Rita egyáltalán nem emlékszik rá a múltból, mint ahogy apja egyetlen más üzletfelére sem. A Férfi úgy emlékszik Ritára, mint aki állandóan apja nyakán lógott. A Férfit mérhetetlenül bosszantotta, hogy Rita észre sem veszi, rá se hederít.
A Férfi nagyon sajnálja, ami Dórával történt. Úgy emlékszik rá, mint aki nagyon sokat nevetett, előzékeny volt, kedves és figyelmes. Rita is sajnálja a történteket, Dóra után mehetett volna, talán megakadályozhatta volna az öngyilkosságát. Ám azt érezteti, volt tettében némi szándékosság, azért terelte nővérét az öngyilkosság felé, mert újra akarta látni a Férfit, és ennek ez volt az egyetlen módja: remélte ugyanis, hogy ezen a temetésen is ott lesz.
Az is kiderül, hogy röviddel a lányok apja halála előtt a Férfi üzleti megállapodást kötött az apjukkal. Az apa aláírt egy számára előnytelen szerződést, majd átutalt a Férfi számlájára egy olyan összeget, ami aztán csődbe vitte. Mindez azért történt így, hogy Rita végre észrevegye a Férfit. Két embernek azért kellett meghalnia, hogy ők végre egymásra találjanak.

(forrás:színház)

Ősbemutató

Évad szereposztás

Karmester — Vajda Gergely

Rita — Ducza Nóra

Dóra — Szalontay Tünde

A férfi — Sándor Csaba

Alkotók

Zeneszerző — Mezei Gábor Péter

Szövegíró — Anger Ferenc

Rendező — Székely Kriszta

Díszlettervező — Pallós Nelli

Jelmeztervező — Pattantyus Dóra

Dramaturg — Keszthelyi Kinga

Bemutató 2017. március 3.

Fotók: Gergely Bea