Fejenként napi 8 dollárt költenek az Ontario tartományi idősek otthonokban az étkezésre
Sokakat megdöbbentett a hétvégén az a hír, miszerint Ontario tartomány idősek otthonaiban napi 8 dollár 33 centből oldják meg a reggelit, ebédet és vacsorát az idősök és a betegek számára. A $8.33 (kb. 1.800 forint) rendkívül szűk keret, ha ebből kell biztosítani a napi háromszori étkezést. A tartomány kevesebbet költ az idősek étkeztetésére, mint a börtönökben felszolgált kosztra, ugyanis a rabok napi étkeztetése fejenként 9 dollár 73 centbe kerül. Civil csoportok felszólították a tartományi kormányt, hogy minél hamarabb emeljék meg ezt a keretet, akár csak szerényen, hogy több friss gyümölcsöt és zöldséget lehessen felszolgálni. Összesen 9,5 millió dolláros plusz pénzt kéne fordítani az idősek otthonaira, hogy javuljon a jelenlegi helyzet–mondta Cathy Gapp, az Ontario tartományi Non-Profit Lakhatás és Idősöknek nyújtott Szolgáltatások Egyesületének igazgatója. Csaknem kétszáz otthont, illetve 27 ezer idős lakóst képvisel Gapp szervezete.
Utóljára 2014-ben emelte meg a tartományi kormány az étkeztetésre szánt büdzsét 7 dollár 80 centről a jelenlegi szintre. Amikor a Toronto Star című lap felkereste az idősek otthonaiért felelős minisztériumot, elmondták, hogy szigorú szabályoknak és táplálási elvárásoknak felelnek meg az otthonokban felszolgált ételek. A menüt egy bejegyzett dietetikus hagyja jóvá minden esetben.
Ezt az ebédet egy Ontario-i idősek otthonában szolgálják fel: zöldbab, spenót felfújt és kompót.
Kathy Pearsall, a Concerned Friends (Aggódó Barátok) nevű civil csoport vezetője elmondta, hogy egy magányos és idős ember számára sokszor a reggeli, ebéd és vacsora jelentik a nap leginkább várt pillanatait. De amikor leülnek enni, az amit felszolgálnak gyakran ócska, feldolgozott ételek. Gyakoriak a diszkontos áron, nagy mennyiségben beszerzett felvágottak, a hot dogok és és olcsó húsok. Van aki pedig azt mondta Pearsall szervezetének, hogy az utóbbi időben az adagok is kisebbek lettek. Például megtudta, hogy egy idős, súlyosan cukorbeteg asszonynak rendszeresen csirke falatkákat (chicken nuggets), illetve pulyka pitét (turkey pot pie) adnak enni.
A torontói West Park nevű idősek otthonában például korábban rendszeresen szolgáltak fel roast beef-et vagy töltött pulykát friss zöldségekkel. Manapság viszont egyre gyakoribb a pizza, hot dog, virsli és a fagyasztott zöldségek.
De nem csak az étkezésre fordított tartományi támogatást kéne megnövelni, hanem az ágyak számát is. Jelenleg ugyanis több mint 26 ezer idős, beteg ember várakozik kórházakban, vagy otthon arra, hogy bekerülhessen egy idősek otthonába. A civilek arra kérik a tartományt, hogy az elkövetkező két év alatt 5 ezerrel növeljék az ágyak számát.
Az érdekvédelmi szervezetek abban reménykednek, hogy a tavaszi büdzsé része lehet több támogatás és fejlesztés az öregotthonok számára. Nem kérdés, hogy ez egy olyan ügy, amely az alapvető társadalmi igazságosság kérdését érinti.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
11:41 de.
Nem elfelejtendő,hogy még soha nem volt”idős lázadás”,éhség sztrájk vagy személyzetek foglyul ejtése az idősek otthonaiban. Ellentétben a börtönök lakóival.Ezt azért Kanadáról nem tételeztem fel.
12:09 du.
Sajnos ez a minőségi éhezés.
12:13 du.
Egy társadalom fejlettségi foka azon is mérhető, hogyan gondoskodik idős polgárairól. Nyugdíjazásban, egészségügyi ellátásban, lakhatási körülményeiben.
Öregkorukra sokan maradnak egyedül ilyen-olyan okoknál fogva. Magyarországon működik idős otthonos ellátás havi díjbefizetés ellenében. A működtetők általában nonprofit szervezetek és egyháziak. A havi díjfizetés jóval meghaladja az átlagnyugdíj összegét, így aki valóban teljesen magára maradt, állnia bírni kell a havi 180 ezer forint körüli ellátási díjat. Pedikűr-fodrászat stb. külön díjfizetéssel.
12:57 du.
Hmm, nálunk sokkal jobb a helyzet, legalábbis a börtönökben, ahol tízezer forintba kerül egy személy, egy napi fogva tartása. Lehet eltérő étkezést kérni muszlim, zsidó vagy más vallási szokásokhoz szokott rabnak és a sarki étteremből kapja majd a menüt. Gondolom Kanadában is jobb dolga van a bűnözőknek, mint egy életet ledolgozó időskorúnak.
1:03 du.
Azok akik csak az alanyi jogon járó öregségi nyugdíjra szorulnak tényleg ilyen tartományi otthonokba kerülnek, amikor már nem tudják saját magukat ellátni. Nagymamám (aki immár 6 éve elhunyt) egyik utolsó élő barátnője is ilyen otthonba került sajnos, amikor 91 évesen elesett otthon és nem tudott többé visszamenni lakásába. Nem panaszkodik, sőt természeténél fogva ezzel a nagyon minimális szolgáltatással is elégedett. De azért szomorú amikor az ember életének utolsó éveiben nem tud ennél kényelmesebb körülmények között élni.
Akinek viszont van egy háza amit el tud adni, illetve megspórolt pénze vagy magasabb nyugdíja az rengeteg magán kézben lévő otthon közül választhat és itt már egészen más a szinvonal. Nagynéném életének utolsó évét is egy ilyen otthonban töltötte: gyönyörű ebédlőben szolgáltál fel a reggelit, ebédet és vacsorát, ami olyan minőségű volt, mint amilyent egy jobb vendéglőben kaphatunk. Az ebédlő a Szt. Lőrinc folyóra nézett rá, a szobák, illetve lakások modernek és otthonosak voltak Benti fűtött úszómedencével, wellness központtal, kandallóval felszerelt kellemes nappalival és szalonnal rendelkezett az otthon. Olyan volt mint egy jó szálloda. Nagynénémnek volt egy viszonylag jó nyugdíja, így az elég magas havi díj még megfizethető volt számára. De azért egy havi 1.200 dolláros öregségi nyugdíjon, illetve pótlékon ez sajnos lehetetlen.
1:12 du.
Minden államnak egy külön „nyüg” az idős emberek ellátása. Nyugdíjat kell adjanak, ellátást kell biztosítsanak az öregeknek ami rengeteg pénz. Lenne rájuk is mert hiába siránkoznak mindenütt. az a pénz amit a most idős nyugdíjasok egykor befizettek az kamatozott sőt még most is kamatozik. Mert ugyan hova teszik azt a pénzt ahol nem maradt senki hozzátartozó akinek kéne fizetni. Azt a pénzt nyugodtan belehetne ide forgatni. A most még aktiv dolgozók befizetéseit ugyan mire fordítják? Tudjuk, ránk a mostani nyugdíjasokra ami csak részben fedi a valóságot. Rosszul kötötték le a pénzeket sok milliárdnak lába kelt és az állam úgy gondolja hogy ez neki nem rentábilis. Lehetséges, sőt biztos hiszen ezek az idős emberek már nem hoznak a kasszába hanem elvisznek. Ezért ha lehet minél előbb szabadulni szeretnének tőlük. Csökkentik az ételadagjukat az ellátást (még ha fizet is érte maga és nem a hozzátartozók vagy az állam) és az ágyak számát, hogy a kiadásokat valahogy csökkenteni tudják.
Gyuri, megint csak szépíteni akarsz. Voltak lázadások sőt éhségsztrájk is, csak ezeket igyekeznek elhallgatni. Nem egy olyan téma amit ki lehetne teregetni, mert aból mindenütt balhék lennének. Emlékszel arra amikor baArec maguk az öregházak dolgozói lázadtak fel az ápoltak miatt? Nem fizetésemelést meg hasonlóakat követeltek,pusztán annyit hogy akik üzemeltetik az öregházakat ne lopjanak el vagyonakat és ne silány a börtönkosztnál is rosszabb ellátást adjanak. Én elég jól emlékszem egyik ismerősöm Tivonban dolgozott egy bejt avotban (öregházban) És az sem volt semmi amikor a sűlyos beteg emberek orvosi ellátását akarták csökkenteni. Csakhogy Izraelben ezzel foglalkoznak és ha tetszik ha nem fizetni kell az öregek ellátását mig másutt a szönyeg alá seprik.
1:51 du.
Az eddig itt olvasottakból úgy tűnik, világjelenség az öregek, a szépkorúak magára hagyása. Nyűg a hozzátartozónak, nyűg az államnak. Addig élnek, amíg magukat ellátni bírják. Ha ebben betegség, vagy természetes elöregedés megakadályozza őket, akkor volna számukra megváltás a halál. Csakhogy ezt ők nem így gondolják, hiszen minden ember ragaszkodik az életéhez, amíg valóban meg nem hal.
Ma már nem lakik együtt több generáció. Legidősebb az együtt-lakó családban már nem a nagyszülő, vagy a dédszülő, hanem csak a szülő. De végül ők is magukra maradnak, ha az a gyerek közelít a harmadik X-hez. Magyarországon a lakások mérete se alkalmas több generáció együttlakásához. Még egyes családi házak sem, amikben egy konyha, egy fürdőszoba és egy WC található. Az végképp (és nagyon régóta) nem működik, hogy az anyós a házvezetőnő, az ifjú meny meg a cselédlány.
(talán a magyar közkórházak ebben nyújtanak segítséget, a halál előszobáinak számítanak, öregeknek mindenképpen az)
2:02 du.
Legjobb ezek szerint, korán meghalni.
Édesanyám is volt Montrealban egy öregotthonban és ott is halt meg. Nem volt „prívát” hanem csak az ő nyugdíját kellett beadnia. Anyám, soha nem dolgozott Kanadában, tehát csak egy átlag alap öregségi nyugdíjat kapott-.Apám is. Mindkettőnek úgyan más más otthonban voltak, normális kosztot kaptak. Anyám nagyon szerette a fagylaltot és néha egy extra adagért lementem a konyhába.Apámnak pépe kosztot adtak, de neki is is felhoztam extra desszertet. A helyzet az, hogy a kanadai öregotthonok nem rosszak, elég emberségesek, koszt is beleértve. Minden esetre, sokat SEGÍT, ha a vezetőség és az alkalmazottak tudják, hogy az öregnek van hozzátartózója. Akkor jobb ellátást kap az illető.
2:11 du.
Hát nem semmi,amikor egy tisztességes,idős emberre csak ennyi jut
a börtöntöltelékekkel szemben.
Ilyen több helyen és sajnos nálunk is előfordult,ami felháborító és igazságtalan!
Ez alól csak azok kivételek,akik a lakásukat is „feláldozzák”,vagy a nyugdíjukból sokat tudnak fizetni,vannak nagyon jó,teljes ellátást,programokat,állandó orvosi ellátást és külön lakrészt biztosító otthonok is,ahol becsületes,szakképzett személyzet van,de ennek „ára” is van….
3:47 du.
Figyelő!
Örülök,hogy Te másként látod…Nekem normális(sőt jó)nyugdíjam van, de gondoskodtam a későbbiekről is(ezt nem részletezem),remélem
csak addig élek, amíg el tudom látni magam…..,de szerencsére van akikre számíthatok….,meg nálunk az önkormányzat is rendes,vannak családsegítők,gondozók,több kedvezményes,olcsó szociális juttatás,étel házhoz szállítás,takarítás stb….!
4:12 du.
Avi,
nem akartam semmit elsimítani,csupán az történt,hogy eddig ez a téma nem foglalkoztatott.Most,hogy mondod valóban emlékszem ilyesmikre.Ez alkalommal kitárgyalás nélkül elfogadom amit itt mondasz.
4:26 du.
A hozzászólásokból úgy látszik, hogy amikor a befizetett magánnyugdíj pénzeket államosították, az jó ötlet volt – nehogy elpárologjon mint az USA-ban – és az a törvény is szuper, ahol a gyerekeket az idősek ellátására kötelezik.
A szinglik meg így jártak.
5:59 du.
charlie befizetett magányugdíj pénztár államosítása nem volt rossz ötlet,mivel sok pénztár lenyelte,illetőleg rosszul,kétesen fektette
be a megtakarításokat…az állam vállalta az esedékesség időpontjában a kifizetéseket!
Ami a gyerekeket illeti,hát az bizony nagyon bizonytalan dolog…vannak ,akik a törvény ellenére sem képesek fizetni,mert nincs munkájuk….és persze vannak, akik megtehetnék,de nem is akarnak gondoskodni az őket felnevelő,szerető szülőkről…
Minden idősnek időben kellene ezen a dolgon elgondolkozni!
Én megtettem!!!…
6:01 du.
Charlie -t akartam írni,de kissé félresiketült,az előző hozzászólásomban!
6:36 du.
60 éves korban még felír a rendőr,ha átmész a piros lámpánál. 65 évesen már szabad átmenni.
70 éven felül kötelező!
7:32 du.
gyuri10
2017 március 12
6:36 du.
Sőt, ha átlépted a nyugdíj korhatárt a Nyugdíjfolyósító premizálja a gázolódat! 🙂
3:59 de.
Ősrégi vicc:
Miért kell a zebrákon átkelni az úttesten?
Hogy ne kelljen a gyalogosokat egyenként elütni…
8:13 de.
Régen olvastam egy novellát, a címére nem emlékszem, japánokról szólt. Az öregek kötelességüknek érezték fölvitetni magukat fiaikkal a szent hegyre, ha közelgett a dédunoka megszületése. Szégyenkeztek, ha élt az unoka, és ép fogsorral ehették el a többiek elől a főtt rizst. Szép öregnek a foghíjas számított, így kevesebb rizst fogyasztottak. Ja, és a szent hegyen magukra hagyták őket meghalni. Azt a halált tartották a legszebbnek, ha leesett és befedte őket a hó. Fagyhalált haltak.
9:39 de.
Gyuri! Én pusztán csak azért tettem említést erről, hogy lássa a nagyérdemű, az egész világon pusztán csak a zsidókat érdeklik az öregek. És a példát azért írtam, hogy ha akadnak szemét emberek, mert mindenütt vannak és mindentől független, akkor ott a társadalom saját maga gyakorol nyomást az államra hogy intézkedjen. Drizari! Ez kicsit nem így van. Japánban az öregnek nagyon nagy tiszteletet adnak. Létezik valóban ez, hogy saját kérésére felviszik a Fujima tetejére s otthagyják. Ám ez sem minden esetben valósulhat meg, mert az állam nem engedélyezi ezt a fajta „öngyilkosságnak” beállított gyilkosságot.Az öngyilkosság a japánoknál teljesen normáisnak tartott dolog. Még ma is dívatos a harakirí, de sokkal inkább elfogadott a vonat vagy másféle. Van japán ismerősöm elég sokat tudok erről első kézből. Japánban eleve egy ember ahol elkezdett dolgozni onnét is megy nyugdíjba. És eléggé jó kondícíókkal tudnak elmenni nyugdijba negyven év munka után. Nem gond sem egy öregház, amit sok esetben a cég fizet ahonnét nyugdíjba ment az illető, de az sem ha otthonában akar maradni és csak bejárónőt akar, a főzésre takarításra. Az orvos és a korház ott sem olcsó de eleve biztosított az ilyen emberek számára.
11:24 de.
Boda Marcsi
2017 március 12
5:59 du.
Valamikor, mikor én voltam gyerek az öreg szülő nálunk lakott haláláig. Így ismertem meg Nagyapámat, aki erdélyi volt és repatriált a háború alatt, és Nagyanyámat, aki velűnk élt és nálunk halt meg, de sajnos akkor már Kanadába kötött ki velem a hajó.
12:25 du.
Avi Ben Giora,
az a novella nem a 21. századi Japánról szólt, talán a 16-17.-ről. Több generáció lakott együtt, és a rizs mennyisége volt a fő kérdés, átvészelik-e a telet, vagy elfogy a családban idő előtt a rizs. (nem volt mindegy, mennyi egy családban az éhes szájak száma … abban a korban)
5:38 du.
Figyelő!
Köszi a választ!
gyuri10!
Jó a vicc,itthon is megjelent….viccnek jó,de azért szerencsére
nem a valóság…bár ha a Bajcsy Zs.és az Andrássy úti átjáróra,illetőleg az ott lévő „lámpákra” gondolok,néha úgy érzem,hogy igaz….én szerencsére még gyorsan tudok menni!
5:48 du.
https://www.facebook.com/MTLBlog/videos/1396608550411031/
Ma így néz ki Montreal!
6:22 du.
Avi,
ellentétben a”múlttal”így már egy hajóban evezünk.
12:02 du.
Ez se semmi…
index.hu/gazdasag/2017/03/17/nebih_nyul/