6 hozzászólás

• Drizari

  2017 március 13
  12:41 du.

  Másokkal össze nem téveszthető stílusban és nyelvezettel írt. Élmény írásait olvasni.
• Hollósy Gerti

  2017 március 13
  4:33 du.

  Én ifjú koromban még a Magyar Nemzet címú napilapba írt (nem összetévesztendő a maival) tárcáit olvastam. Rövidek, frappánsak voltak. Megérdemelne egy szép nekrológot.
• DonGolo

  2017 március 14
  6:49 de.

  …

  Én pedig az egykori, e . c i k k b ő l . k i f e l e j t e t t .
  Orbanisztán által nem is oly rég egyetlen hátbadöféssel kivégzett
  N É P S Z A B A D S Á G Bodor Pál által írt és szerkesztett
  >D I U R N U S< rovatát olvastam rendszeresen és nagy élvezettel.

  🙁
• Hollósy Gerti

  2017 március 14
  8:40 de.

  DonGolo, igazad van, azt is, csak a régebbi még jobban megmaradt, még az oldal is előttem van, ahol rendszeresen megjelent, mindig ugyanott…
• Mircea Serban

  2017 március 21
  7:44 de.

  Mottó :
  „Ha a világ papírból volna
  haragból felgyújtanám,
  de a világ kőszikla,
  nem gyúlna meg soha .”

  Bodor Pál emlékére

  Legtöbbször úgy beszélünk a fényről és a szeretetről, mintha egyedül ezek töltenék be egészen a világmindenséget, holott ez nem teljesen igaz…
  Az életnek nagyon sok sötét, kegyetlen zuga van, tele erőszakkal, ami ellen az embernek (is) küzdenie kell…
  Elég meggyújtani egy gyertyát a sötét szobában, és a sötétség nyomban visszahúzódik. Innen következtethetjük azt, hogy a sötétség rossz, a világosság pedig jó… A világosság olyan önmagában létező, amit a sötétség nem birtokolhat.
  A világosság elnyeli a sötétséget, de a sötétség nem tudja elnyelni a világosságot…
  A sötétség ellen nem harcolhatsz sötétséggel, mert akkor semmivel sem vagy jobb annál, mint ami ellen harcolsz.
  A szeretet és a világosság örök ellensége a sötétség és a rossz ( a Sátán)!
  Ezek a fogalmak a megértés hiányában évszázadokon át rémuralomban tartották az emberiséget, kételkedővé téve sokakat a jóval szemben. Ezek vonják kétségbe Isten létezését is, mondván: ha létezne istenség, akkor az irgalmas Isten nem engedne meg ennyi kegyetlenséget… Ha viszont magasabb távlatokba helyezzük gondolatainkat, inkább úgy tehetjük fel ezt a kérdést: létezhet-e világosság sötétség nélkül?
  Van értelme valamit „jónak” nevezni akkor, ha a „rossznak” még a fogalma sem létezik?
  A világosság és a világosság hiánya, a jó és a rossz, részei egyazon egésznek, amit Világmindenségnek nevezünk!
  Maga a sötétség azonban lehetőséget is ad arra, hogy teljes egészében értelmezzük és értékeljük a világot, mivel azt sem szabad elfelejtenünk, hogy végső soron a sötétség is – a térben megtört fényként – egy kevés világosság.
  Akik a világosság szolgálatában állnak, azokat bizton nevezhetjük építőknek, építő mestereknek, azokat viszont, akik a sötétséget szolgálják pusztítóknak, megsemmisítőknek.
  Bodor Pál úgy épített, akár egy gyermek az ő derűjével és szeretetével, vagy mint egy bölcs, Istennek szentelt, szelídfényű férfi. Ő nemcsak az irodalmi, újságírói, pedagógiai műveivel járult hozzá a Nagy Egészhez, hanem azzal is, hogy sokak tanácsadója, tanítója volt, „a kíváncsiság mestersége” felé terelvén lépteiket, – ezzel gyarapítván az én világosságomat is.
  És leginkább nevezhetjük őt – a román Pop Simion mellett – a legtehetségesebbek egyikének, aki azonban teljesen hasonulva Kőmüves Kelemen legendájához, a magyar-román és román-magyar kapcsolatok boldogtalan építőmesterévé vált!

  Mircea Şerban

  Felsővisó-Aknasugatag, 2017. március 17.

  (Fordította Maria-Louisiana Şerban)
• Mircea Serban

  2017 március 21
  7:50 de.

  10 éven át Budapeströl a SZER, BBC és a DW román adásait tudósitodtam és Pali bácsi volt a mentorom…sajnos elhunyt igy emlékét a fenti szöveg probálja életbe tartani… remélem sikeressen.
  A viszont látásra kedves Pali bácsi!

  Felsövisó, 21. 03. 2017