Öt perc a kismetrón

2017 szeptember 26 9:51 de.66 hozzászólás

Tegnap átéltem egy csodát.

Két megállónál hosszabb a történet, mégis belefért.

– Ki volt Kodály?

Ezt kérdezte egy kisfiú, amikor a Köröndnél becsukódott mögöttem a szerelvény ajtaja. Hárman voltak a gyerekek a kocsiban, ketten ültek, a harmadikat, egy kislányt meg-megölelte a velük szemben helyet foglaló hölgy, akinek nekidőlt.

Na, ki volt Kodály?

Ezt a kérdést a hölgy a másik két gyereknek tette fel.

A kisfiú mellet ülő lány tudta a választ, de egy csöppnyi kérdőjellel a végén adta meg.

– Zeneszerző?

– Nagyon jó!

A hölgyön látszott az öröm. És örült a kisfiú újabb kérdéseinek is.

– Mikor halt meg?

– Ötven éve, éppen ötven éve.

– Magyar volt?

– Magyar bizony, még hozzá nagyon híres magyar. Világhírű.

– Bartók a barátja volt?

A hölgy ragyogott és visszahúzta magához a vele szembeforduló kérdezőt.

– Nagyon jó barátja. Tudjátok, ők mindketten gyűjtötték a népdalokat. Járták a falvakat és megénekeltették az időseket, és nem magnóra, hanem fonográfra rögzítették a dalaikat. A fonográfnak olyan recsegő hangja volt, de a dalokat, amiket a városlakók már nem ismertek, lekottázták, s így fennmaradtak.

És a tanítónő – mert biztos az volt – dúdolni kezdett.

Felismertem: egy Ady-vers utolsó szakaszának szövegét dúdolta.

“Lement a Nap a maga járásán,
Sárgarigó szól a Tisza partján,
Sárgarigó, fülemile, Szép a rózsám,
hogy váljak meg tőle?”

Épp a végére ért, amikor a kisfiú ismét kérdezett.

– Bartók mikor halt meg?

– Most le kell szállnunk. Nem is tudom így hirtelen megmondani.

– Ezerkilencszáznegyvenötben, Amerikában – szóltam volna utánuk, ha biztos lettem volna a dátumban, de örülök, hogy nem tettem meg. Láttam, hogy a tanítónő a peronon még beszél az őt körülvevő gyerekeknek.

Nem tudom, mit mondott el nekik. Egy ilyen csodának, mint ennek hölgynek Bartókról talán még több mondanivalója van. Hogy miért kellett emigrálnia, hogy előtte Svájcba menekítette ki a műveit, hogy Amerikában híres emberként koncertezett, hogy élete végéig alkotott, s hogy azért halt meg a legnagyobb nyomorban, mert kielégítő jövedelemhez menekültstátusz hiányában nem jutott, az utóbbiért pedig azért nem folyamodott, mert élete utolsó percéig hazakészült.

És hogy éppen ma, szeptember 26-án van a halálának évfordulója.

Aczél Gábor

(Bartók Béla)

66 hozzászólás

  • Ki volt Kodaly? Bartok szerint a legnagyobb magyar zeneszerzo. Õ pedig ertett hozza. De azt hiszem, Magyarorszagon az ismeretlen zeneszerzo statuszt foglalja el.

  • Christopher Adam

    Kodályról egész kicsi koromtól fogva tudtam, annak ellenére, hogy Kanadában születtem és nőttem föl. De ennek alapvetően családi okai voltak. Apám első unókatestvére – Borsai Ilona – Kodály tanítványa volt. A hatvanas években Kodály Egyiptomba küldte, ahol kopt népzenéket gyűjtött. De nekem gyerekfejjel Kodály és Borsai Ilona nem is annyira a kopt vagy egyéb “komoly” népzenéket jelentette, hanem a magyar népi gyerekdalokat, illetve a Kodály módszert, amit a nyolcvanas években a kanadai iskolákban is alkalmaztak.

  • Mashol mar irtam errol. Montrealban a nyolcvanas evek elejen meghivta a Montreali Francia Egyetem Takacs Miklos karmestert es zenetanart Budapestrol, a Kodaly modszer oktatasara, a zene-tanarkepzobe.

    Takacs Miklos Kodaly tanitvany volt es nagy hive. A Kodaly-modszer zeneoktatast en megszerveztem Montrealban Takacs segitsegevel, es 27 magyar gyerek jart a szombtonkent szervezett zeneorakra. A tarsasag neve: Montreali Kodaly Zene Tarsasag. T.i. itt az iskolakban nincs enekora, vagy tantargy, ahogy tornaora sincs.

    A tarsasag kereteben, tobb koncertet adtunk a McGill egyetemen es mas nyilvanos helyen. A magyar kozossegben is tobbszor volt koncertje Takacs egyetemi korusanak.

    Ket eve halt meg

  • Bocsi, megugrott a masina.
    Takacs M. ket eve halt meg, 83 eves koraban, Montrealban.

  • Llanfair, visszajöttél az önkéntes száműzetésből?
    Vagy csak hiányoznak az őszinte hangok?

  • “Ot perc a kis-metron”.
    Van talan u.n. nagy-metro is ?

    Mivel fogalmam sincsen azon, azert kerdezem.
    Vagy talan mint az Alcsuti metro ?

  • Charlie. Nem. Olvasok, csak nem irok. Egyszeruen imadom Kodaly es Bartok zenejet, ezert erdemes volt irni, megerdemlik a tiszteletet. Kodaly nem a Kodaly modszerbol all, csodalatos zenet is csinalt.

  • Llanfair
    2017 szeptember 26
    10:17 de.

    “De azt hiszem, Magyarorszagon az ismeretlen zeneszerzo statuszt foglalja el.”

    Engedd meg hogy, nagy örömmel(és tisztelettel) megcáfoljalak, mert szerintem Magyarországon sokkal többen ismerik és kedvelik, mint Bartókot, főleg a kórusművei, kevésbé modern, egyszerű emberek számára is élvezhetőbb stílusa, népzenei feldolgozásai és a világhírü Kodály módszer miatt. Lehet hogy Bartók nagyszerűbb, de Kodály szerintem kicsivel népszerűbb, ez azonban csak az én szerény véleményem, emiatt nem kell ismét kibékülnünk! 🙂

  • Az ismeretlen szerzo cim, nem igaz, mert nagy Kodaly modszer divat van otthon is.

  • Llanfair
    2017 szeptember 26
    10:17 de.

    Ezért olyan torzak a Magyarországról való ismereteid! Általános iskolában aki ének órákon részt vesz, minden gyereknek kell tanulnia Bartókról és Kodályról is! A mi időnkben csak a lelkesebb, tisztességesebb énektanárok tették, ma kötelező tananyag! 🙂

  • Orsós Elemér Osszevesztunk? Nem emlekszem ra.
    Lehet, hogy igazad van, de en maskeppen tapasztaltam. De az ismertseget felre teve, hallgatni kevesen hallgatjak. Probaltal Kodaly darabokat hallgatni koncerten, vagy szerezni hanghordozon? Nem egyszeru feladat.

  • lelszi Az, hogy tanitottak az iskolaban, az semmit nem jelent. A szogfuggvenyeket is tanitottak, megis elhanyagolhato azok szama, akik tudjak hasznalni. Negyvenot eve hallgatok klasszikus zenet, olvaok, tanulok rola,
    beszelgetek a zenerol emberekkel. A tapasztalataimat nem tudod megcafolni. Keves a nevuket ismerni, az semmi, hallgatni is kellene. De elismerem, Te ezt is jobban tudod nalam. Mikor hallgattad utoljara Oket? Nem hatterzenekent, hanem ZENET hallgatva? Mitol is torzak az ismereteim? Amikot megkaptuk az ir allampolgarsagot, nem toroltek az emlekeinket. Itt nem szokas.

  • Llanfair
    2017 szeptember 26
    2:25 du.
    Igazad van, de aki rajongó és elég makacs, az azért talál, függetlenül attól, hogy Bartókot tényleg jobban preferálják.

  • Orsós Elemér Tudom. Nekem van sok, hanglemezen is es cd-n is. De a statisztikak azt mutatjak, keves fogy. Bartok tenyleg mas formatum, sokkal elismertebb a zeneje, sokkal konnyebb hozzajutni. Legujabb szerzemenyem a bracsaversenye Primrose-zal es Serlyvel. Kodalytol ilyeneket nehez szerezni.

  • Llanfair
    2017 szeptember 26
    2:39 du.
    Elolvastad az alabbi a beirasomat? Miert panaszkodsz?
    Llanfair
    2017 szeptember 26
    2:39 du.

  • Figyelő Kedves Figyelo Nem tudlak kovetni. Hol latsz te panaszt? De a Kodaly modszer hangoztatasa nem Kodaly ismerese. Azzal demonstralod Kodalyt, hogy beteszel egy ariat Erkeltol? Minden tiszteletem mellett, nyomukba sem er. Ezt komolyan gondoltad? Mas hallani rola, es mas ismerni. Elmondtam amit gondolok, a tobbi csak szocseples. Jo ejszakat. 🙂

  • lelszi, Figyelő
    2017 szeptember 26
    1:51 du.

    Azért kíváncsi lennék azokra az ismeretekre amit annak idején tanultál az iskolában – vajon mennyire működne ma, ha bármely Bartók vagy Kodály művet megszólaltatnám, hogy nevezd meg mit hallottál? Mert, hogy egy zeneszerző ismerete nem pusztán abból áll, hogy tudod mert az általánosban tanultad, hogy Bartók Béla, vagy Kodály Zoltán magyar zeneszerző volt! És? Mennyit és mit tudsz még róluk? Csak úgy nagyhirtelen, hány művét tudnád felsorolni bármelyiknek is – Wikipédia nélkül? Ahhoz, hogy egy tetszőlegesen kiválasztott művet, ill. annak részletét felismerd, sokat kell hallgatni, mondhatnám nagyon sokat míg eljutsz oda, hogy annyira beleivódik a zsigereidbe, agyadba, hogy bárhol, bármely részét felismerd vagy ha a konkrét művet nem is, de a stílusból a hangzásból a csak rá jellemző dallamfoszlányból megtudjad határozni, mit vagy kit hallasz éppen! Ez egy sajátos tudomány, nem igényel különösebb tehetséget, vagy képességeket, csak rengeteg gyakorlást, és határtalan zeneszeretetet.

    Valóban,kedves Figyelő, Kodály nem pusztán a róla elnevezett “módszerről” híres, és nem elég minden cikk alatt 5-ször elmondani, hogy Montreálban mit szervezett, ha hivatkozásul és “szemléltetőnek” – nem tudni miért – Erkel Ferenc Bánk Bánjából idéz?! Hamarjában nem talált sem Bartókot sem Kodályt?
    Nem szeretnék senkit sem tudatosan megérteni, nem is “bántásiból” mondom, de tényleg őszintén érdekelne hányan ismernék fel a jelenlévő “tuti nyilatkozók” közül mondjuk a Galántai táncok c.-számomra a leggyönyörűbb – Kodály művet, annak bármely részletét bejátszva? (Bár ez nem is a legnehezebb) Vagy bármelyik ismert vagy kevéssé ismert művét? Természetesen nem jellemhiba ha nem sikerül, nem is különösebb fogyatékosság – pusztán arra szerettem volna felhívni a figyelmet, mennyire nem elég hivatkozni arra, hogy “az iskolában kötelező tananyag!”
    Szóval kedves lelszi, hátrébb egy kissé, amikor mások ) “torz ismereteiről” értekezel! Egyébként LIanfair is itt járt iskolába,alig néhány éve él az íreknél – minden valószínűsége megvan tehát, hogy egyike azoknak a régi lelkiismeretes tanároknak tanította őt is ének-zenére aki téged!

  • Besancon
    2017 szeptember 26
    5:55 du.
    Ha tetszik, ha nem, “otthon”, nem ismertem sem Kodalyt, sem Bartokot. Pedig berletunk volt a hangversenyekre.
    Nem volt soha hangversenyen vagy a radioban. Itt ismertem meg, egy koncerten Bartok csodalatos zenejet es ahogy irtam Takacs karmester altal, Kodalyt is. Budapesten, 1957 ig “nem volt divatban” egyik sem.
    Ne engem bantsatok emiatt is!

  • Llanfair
    2017 szeptember 26
    5:43 du.
    Elnezest, hogy betettem Bank Bant. Az interneten belebotlottam es eszembe jutott, hogy betegyem. Azert Erkel sem volt senki.

  • Kösz Besancon, hogy helyre tetted ezeket már megint.. Hihetetlen, ahogy az ostoba kivagyiság ostorcsapásait mérik.

    Röstellem elkezdeni, hogy apám 50 évet húzott le a Budapest kórusban és Kodállyal is annak idején napi szinten találkozott, ahol én is többször ott voltam.. Sose felejtem el, amikor 7 éves koromban ő nyújtotta ki felém a kezét… Én akkor konkrétan Istent láttam benne… Röviddel utána halt meg, amit nagyon nehezen hevertem ki..
    Akkor kezdtem komolyzenei tanulmányaimat. Középiskolában ez már abba is maradt, bár azóta is csak komoly zenét és jazzt hallgatok.
    Aztán itt Torontóban énekeltem a Kodály kórusban, akinek a vezetője maga is Kodály tanítvány volt. Most 10 éve ment el. Így aztán mi elég sokat énekeltünk tőle. Bárdostól még többet. Őt aztán már tényleg kevesebben ismerik – érdemtelenül…
    Tény, hogy Bartók és Kodály óriás volt. Apám szerint még Kádár is meghajolt Kodály előtt.

  • Ja, es mi hoztuk szinre eloszor Montrealban, Takacs Miklossal Kodaly Hary Janos-at, a helyi koncert teremben.

  • CSAK TISZTA FORRÁSBÓL

    “Magyarnak lenni” ez annyi, hogy benne élni a kultúrában, felismerni és tudni a művészi alkotások legjellemzőbb vonásait, azok stílusjegyeit és rajtuk keresztül a történeti összefüggéseket is fölismerni…

    A Bartóki-Kodályi felfogásban nem elég például a “Hazám-hazámat”, ))) 😀 ((( [egyébként Erkel “zeneszakmailag” Bartóki szempontból nem magyar, csak magyaros*], vagy “ott ahol zug a négy folyó” típusú giccses műdalokat pl. meccsen kornyikálni. A hazát művészi értékei alapján – vagyis népművészeti alkotásai és népzenei – azok összefüggéseiben kell ismerni és felismerni, vagyis ezek kellő ismeretében kell szeretni…

    Bartók és Kodály nagysága nem pusztán zenei tehetségükben nyilvánult meg – pl. abban, hogy a magyar zenét beépítették, klasszikussá tudták tenni – hanem méginkább abban, hogy történelmi felfedezés erejével ők ismeték fel igazán, mutatták ki, hogy a legtisztább értelemben vett zenei anyanyelvünk mélyen a paraszti, az ún. népzenében gyökerezik, shogy ez mennyire távol áll, míly idegen is a “műdalok” világától, a nótától, az operettől és az álhazfias műtermékektől…

    Az utolsó pillanatban Ők teremtették meg annak a feltételét, hogy ez a felismerés gyökeret verhessen még az elvárosiasodott lakosság köreiben is. Ennek keretében csak Bartók egymaga mintegy 13’000 népi dallamot, illetve variánst jegyzett föl. Összehasonlítva más nemzetek (angol, francia, német) így föltárt népzenei termésével, a legnagyobbaknál is mindössze csupán 1, maximum 2-ezer ilyet tudnak felmutatni.

    Az is lényeges vonása pl. Bartók Béla magyarságának, hogy ő tudatosan gyűjtött és objektíve elemzett a kárpátmedence népeinek, főleg a szlovák, és a román nép parszti zenéiből, dalaiból is felfedve azok szükségszerű zenei hasonlóságai mellett még a felépítésük törvényszerű összefüggéseit, közös vonásait a magyar népzenei elemekkel.

    Ennek jelentősége már jóval túlmutat a zenei vonatkozásukon, mert megmutatja, hogy magyarnak lenni nem azonos a félrevonulással, bezárkózással, de leginkább nem az ellenség képzéssel, hanem az elválaszthatatlan (testvéri 🙂 ) összetartozás érzésével élni és gondolkozni a mindennapokban is.

    .

    *Bartók jogosan teszi kritika tárgyává a magyarkodó műdal, opera és operett “kincsünket” mert, ha valaki, hát ő bizony végigjárta, megismerte a zsinóros mentétől, a maga subáig tartó göröngyös és gyötrelmes útját, közben felismerve az előbbi teljesen, nemcsak hamis, de hazug mivoltát is…

  • .

    A MAGYAR ZENÉN VITÁZÓKNAK VALÓ:

    Bartók: Concerto For Orchestra (1943.)

    Minden kérdés és válasz benne van. 🙂

    .

  • Bocs, kicsit off, de a kismetróról B79-nek, mert szülővárosomban ez az egyik nagy kedvencem. A linken képeket találhatsz róla.
    https://www.google.hu/search?q=Budapest+M1+metr%C3%B3+k%C3%A9pek&tbm=isch&imgil
    Kevesen tudják, hogy az európai kontinensen az első földalatti vasút volt a londoni után: 1896-ban adták át. De a VILÁGON AZ ELSŐ villamoshajtású földalatti.Azért hívjuk kismetró-nak, mert nem fúrt az alagútja, hanem ásott, tehát nem megy olyan mélyen, mint a nagytestvére: nincs is mozgólépcső: az állomások legtöbbjére 25-30 lépcsőn lejutsz. Kisebbek az állomások is, keskenyebb a villamospálya. De gyönyörű: többször felújították, mindig az eredeti állapotában: szépséges öntöttvasoszlopok tartják a födémet, csempézett az állomás, tölgyfából készülnek a jegyellenőri fülkék, stb. Eredetileg a belvárosi Vörösmarty tértől az Állatkertig közlekedett – úgy emlékszem, a nyolcvanas évek végén meghosszabbították a vonalát Zugló és Rákospalota felé – az új állomások már nagyobbak, és nem a milleniumi stílust követik. Az első “nagymetró” átadásakor átalakították, bővítették a Deák téri állomást is, hogy közvetlen kapcsolata legyen a két vonalnak.
    A II. vh-ban a megsérült a lejáratokat védő fa-üveg házikók többsége: ezeket nem állították helyre, amit sokan kifogásolnak. De az Andrássy út megnövekedett forgalmát nem bírták volna ki. Kicserélték többször a vonalon járó villamosokat is: több férőhellyel, gyorsabb szerelvények járnak ma már.
    Mindenkinek ajánlom: ha Budapesten jár, ne hagyja ki! Legalább egyszer utazzon a Vörösmarty tértől a Széchenyi fürdőig (25-30 perc): páratlan élmény egy teljes szépségében ragyogó MŰKÖDŐ műemlék! Évtizedekig jártam ezzel dolgozni – és nem untam meg, hogy rábámuljak a Opera megállónál a színházi álarcokkal ékes oszlopfőkre, a biztosító berendezéseket takaró míves, félkör íven hajló tölgyajtókra. (A sárga színű M1 feliratú lejáróknál lehet lemenni.)
    Bocsánat még egyszer: természetesen Bartók és Kodály nevét ismerem: a zenéjüket csak annyira, amennyire az átlag. Magam is fújtam az iskolai karénekben Kodály dalait, talán a Psalmus Hungaricus (Kodály) dallamait is felismerném. Bartókról egy élményem van: felkavaró, megrázó zenét hallottam, meglepően szentimentális betétekkel. Nem tudtam, mi az, utánanéztem: Bartók volt.

  • Ja – ha felülnének a kismetróra, ne csúcsidőben tegyék: a vonal ma is a város fontos, élő útvonala: reggel és délután meglehetősen zsúfolt.

  • Besancon Nem igazán értem, mi ez a nagy felzúdulás. Magyarországon sokat hallani Kodályról, de kevesen ismerik. Ez nem változik meg attól, hogy engem torz látásmóddal vádolnak (mennyire meglepett). Sajnos az én énektanárom nem volt lelkiismeretes, a kor akkori szokása szerint csak az énekkar számított. Tőle sosem tanultam volna zeneszeretetet, az később jött meg.
    A híres Kodály módszert sem használják a hazájában, és az ének-zene oktatás is silány. Az, hogy most zongorát akarnak minden iskolába, az édes kevés, nincs aki tanítsa. Egyáltalán, a klasszikus zene ismerete Magyarországon (is) a béka feneke alatt van. Ez tény, az adathordozók eladási statisztikája fényesen igazolja. Nem véletlen, hogy a Mezzo-t állandóan meg akarják szűntetni, szinte senki sem hallgatja, nézi. Igen, tudják Kodályról, hogy Kodály módszer, népdalok és kórusok, de ez csak felületes ismertség, csinált Ő mást is.
    Most felbúzdulva a cikken, elővettem egy nagyon régi, nagyon féltett kincsemet, egy hatvan éves Concerto felvételt, még mono kiadásban, amelyet Ő maga vezényel (Toscanininek dedikálva, az átdolgozott verzió). Tudom, én elvetemült vagyok, kevesen tudnak ilyen kincset találni, de tapasztalatom tényleg azt mutatja, hogy nem hallgatják az emberek. Persze, akik kórusban énekelnek, Ők talán ismerik, mert gazdag kórusanyaga szinte kimeríthetetlen, de egy ilyen kóruskoncertre sem mennek a rokonok kivül sokan. Ha tévedek, annak nagyon örülnék, mert nagyon tisztelem az “öreget”, és itt sokáig nélülöznöm kellett, mert hanglemez gyűjteményemet csak idén tudtam kihozni, nem egyszerű a szállítása.
    A klasszikus zene ma Erkel áriája, és természetesen csak Simándyval. Szomorú. Igazából Erkelt sem hallgatják, és nem is csodálom. Őt tényleg nehéz hallgatni, a Bánk bán és a Hunyadi néhány részletén kivül nem igazán élvezhető operák. Neki inkább politikai jelentősége volt, de az már elmúlt.
    Egyébként már hat éve eljöttünk, múlik az idő. Annyira, hogy az állampolgársággal is megtiszteltek minket.
    Ezért is örülök, hogy sok magyar zeneszerzőtől van lemezem fiatal koromból, megérte éhezni érte, mert ma már alig hozzáférhetőek. Nem üzlet ma már, Bartókon, Ligetin és talán Kurtágon kívül. De Kodályt, Szokolayt, Ránkit, Marost, Petrovicsot, Durkót, Hubayt stb már művészet találni, ha igen, akkor is csak a “slágerdarabokat”. Erkel is ha jól emlékszem, a Kolozsvári Opera felvételén hallható, nem döntött eladási rekordot. A youtube minősége pedig…..
    A Presto Classicalon egyébként lehet Kodályt kapni, igaz már csak cd-n.

  • Jó Magyar szokás szerint, Kodályt, a korai 1900 évek elején lenézték és a népművelő munkáját gátolták. Ezen nem kell csodálkozni, hiszen az akkori vezető elit, értelmiség többsége németűl beszélt. Budapest előkelő társasága a német zeneszerzők, Wagner, Strauss, Bach, Brahms, Beethoven stb., műveit tartották civilizáltnak és Kodály elleni irányuló indulatok lényege így összegezhető: mindegy, hogy mi az, de ha Kodály, akkor rossz ! A Zeneakadémián is meghurcolták, sőt még magyartalansággal is vádolták. Munkáját mindenáron lehetetlenné akarták tenni. Hubay Jenő, a Zeneakadémia akkori igazgatója Kodály nyugdíjaztatását kérte, stb.
    A megaláztatások, a megpróbáltatások közepette Kodály hite töretlen maradt. Semmit sem engedett elveiből. Nem bókolt azoknak, akiknek a jólét érdekében akkor bókolni kellett volna.

    Kodály, népdalgyűjtő munkájában fáradhatatlan volt és idővel kiszorultak az idegen mintákra szerkesztett tandalok. Helyettük ízes, szép magyar népdalok kerültek az óvodai, az általános és a középiskolás ének-zene oktatásba. (Pl. Hopp, Juliska…, Szegény legény vagyok én… stb.).

    Kodály évről évre egyre elismertebb zeneszerzővé vált és ma a kiemelkedő világhírű művészete írott történelem.

  • Valaki itt föntebb kérdezi, hogy mi az a “kismetró” ?

    Középeurópa első “metrója”, amelyet 1896-ban a millenium évében avattak Budapesten. A maga idejében, ill. pl az én gyerekkoromban földallatti villamosnak, vagy egyszerűen földalattinak nevezték, neveztük…

    Érdekes, meghosszabbított hintószerű romantikus kocsikból állt a flotta, amelyek nem szerelvényekben, hanem csak egymagukban, egyenként szállították a pesti utazóközönséget. Minden kocsiban egy kalauz képviselte a Beszkártot, de főleg a nem automata “kétszárnyú” ajtó kallantyús zárását, illetve nyitogatását és az állomások hangos (nem hangszóróban, csak natúr) bekonferálását is végezte.

    Az áramvezeték alul, azaz a földalá süllyesztett valamilyen –
    ahogy én láttam, úgy fél méter mély – csatornában helyezkedett el, amely az ötvenes években még megfigyelhető is volt a Dózsa György útra az Állatkert mellett (a Szépművészeti mögött) kivezető mellékvágányban, amely még a ma is meglévő külszíni remizhez vezetett. Sajnos az ehhez illő aláramszedőt már nem láthattam, mert akkora már az áramszdőket 2 felső föl-le rugózó szerkeztre cserélték ki.

    A 70-es években az állomásokat megosszabbították, amennyire lehetett az eredeti, korhű, szegecselt oszlopkkal öntöttvas oszlopfőkkel, valamint Zsolnay csempékkel borítva. Így álltak össze az esztétikailag gyengécske 3 kocsis mai szerelvények, amelyek funkcionális egyszerűségük révén csak valamelyest hasonlítgattak a jobbhelyeken, ill. a többi budapesti metrónak nevezhető szerelvényre sem.

    A kocsik belmagassága per sacc – természetesen az alagút méretei miatt – nem haladja meg a 2,2 métert.

    Azért a többi között így is szeretjük Bp. eme szintén nevezetes műtárgyát, amely mellesleg meghosszabbított vonalon a Mexikói útig, naponta most is százezreket szállít…

    Én mindenesetre ma is szeretem a Földalattit és majd’ minden nap használom is… 🙂

  • Pityi Palko Azert ez tulzas. Bach es Beethoven es akar Brahms es Wagner mestereket nem lehet es nem szabad megkerulni. Kodaly is felhasznalta peldaul az olasz elodoket, a Concertojaban. A nagy elodoket nem szabad figyelmen kivul hagyni. A nepdalgyujtes tenyleg szalka volt a vezetok szemeben, ezert Bartokot hazaarulonak is neveztek, hiszen nemzetisegi nepdalokat is gyujtottek (szlovak, roman). De a nepdalkincs megorzese nem Bach es Beethovennel valo szembefordulas. Ilyet Kodaly sosem tett volna. Bach es Beethoven a vilag nagy kincse, nem allitanam szembe vele Kodaly muveszetet. Hubay hiusaganak lett aldozata, O nem Kodalyra haragudott, hanem sajat muveszetenek lekicsinylese bantotta. Ez termeszetes es ertheto. Kodaly csodalta Bachot es Beethovent, ha nem igy tett volna, nem ert a zenehez. Ennek nem mond ellen, hogy Bartokkal es Vikar Belaval megmentettek a nepdalokat. Attol a Kilencedik kilencedik marad, a vilag egyik csodaja. Es ne feledjuk Kodaly, Bartok es Dohnanyi politikai kiallasat sem, ezt sem bocsajtottak meg soha a jobboldalrol.

  • Figyelő Nem haragszom. De azert jellemzonek tartom, hogy egy Bartok es Kodaly cikkhez egy Erkel ariat tettel be. Nem csak azert, mert Erkel nem kozeliti meg Oket (szerintem nem), hanem azert mert egy olyan ariat tettel be, ami nincs is az eredeti darabban, kimondottan nacionalista ize van manapsag. Nem baj, csak jellemzo. Haragrol szo nincs, Te ilyen vagy.Nem volt akarki, de Kodalyhoz es Bartokhoz szerintem nem merheto.

  • Illanfair
    2017 szeptember 27
    10:59 de.
    Igazad van, megbantam, hogy betettem. De eppen egy idoben, leveltarsamnak kuldtem, mert az operarol volt szo altalaban vele az interneten. Sajnalom.
    Mellesleg, arrol senkinek sincs semmi velemenye, hogy Montrealban megalakitottam a Kodaly Zenei Tarsasagot, ami 1O evig mukodott es gyermekeim megtanultak szolazni is, meg 27 mas magyar gyerekkel egyutt. Majd a magyar iskola atvette ennek oktatsat.

  • Figyelo Ha szamit az en velemenyem, gratulalok hozza.

  • Itt mindenfele beiras van, beteszek egy linket , ami par perce ugrott be hozzam.

    https://dailynewshungary.com/baths-budapest-lonely-planets-incredible-video/

  • llanfair 2017 szeptember 27 9:48 de.

    “Pityi Palko Azert ez tulzas. Bach es Beethoven es akar Brahms es Wagner mestereket nem lehet es nem szabad megkerulni.”

    llanfair! Erről szó sincs az én hozzászólásomban ! Te is a jó magyar szokás szerint kiforgattad, eltorzítottad a hozzászólásom értelmét.

    Hogy ezt Te miért tetted azt csak te tudod !

  • Christopher Adam
    2017 szeptember 26
    10:35 de.

    Emlékeztetnék, hogy volt itt egy cikk és vita a Mindenki c. díjnyertes kisfilmről.

    Sok diáknak bizony a kudarcot és a nyilvános megaláztatást hozta a dogmává tett Kodály-módszer a magyar iskolákban. A zenei általános iskolákban és az énekkarokban bizony előnyben voltak a kiváló tehetségek, mert velük könnyen lehetett haladni
    bármilyen módszerrel. A többieknek maradt a tátogás.

    Szóval nem lett a “zene mindenkié”. Sokkal jobb hatást ért el, mikor bejött a modern technika, vagyis sokan tudtak venni lemezjátszót, magnót. Azon az emberek szép, tiszta éneket tudtak hallgatni. Ugyanis a diák hiába gyakorolja otthon százszor is a népdalt, ha hamisan tudja, akkor rosszul fogja begyakorolni.

  • Dubois
    2017 szeptember 27
    1:16 de.

    Kis képzavarral élve “zene füleimnek minden sorod”…!
    Egyetértek!

  • Pityi Palko Annyira unalmas ez a Te is ” jo magyar szokas szerint”. Ha nem ugy ertetted, vagy en ertettem felre, vagy egyszeruen tovabb gondolom, akkor jelezni kell a valasz kommentben. Ha en a ” jo magyar szokasokat” akarom kovetni, akkor meg mindig otthon ajuldoznek a kitalyodtol. De mivel utalom ” jo magyar szokasokat”, nem igy teszek. Mikor eleg egy pici cafolat, felesleges sertegetni. Vagy azt sosem felesleges? Miert akarnam egy szamomrs teljesen ismeretlen valaki szavait kiforgatni? Honnan tudjam, hogy egy szamomra teljesen ismeretlen ember pontosan hogy is gondolja egy rovid kommentbol? Erre van a valasz lehetosege, nem?

  • Figyelő
    2017 szeptember 26
    10:23 du.

    Besancon
    2017 szeptember 26
    5:55 du.
    Ha tetszik, ha nem, “otthon”, nem ismertem sem Kodalyt, sem Bartokot. Pedig berletunk volt a hangversenyekre.

    Kedves Figyelő! “Ha tetszik, ha nem” nekem totál mindegy, hogy Ön itthon mit ismert vagy mit nem – ez a tromf tehát célt tévesztett! Hozzászólásom változatlanul arra irányult,
    hogy a magam részéről felhívjam a figyelmet (az önét főleg)nem elég féltéglával verni a mellünket, hogy hallottunk a Kodályról vagy a módszeréről netán alakítottunk ezt meg azt, ha alapjaiban fogalmunk sincs az mi fán terem!
    Kicsit több szerénységgel higgye el többre menne,nem kell ez a nagy mellény, a továbbiakban pedig ha kérhetem felejtse el a hozzászólásai részévé tenni az “akár tetszik akár nem” c. szófordulatot, mert 1.ez önmagában nem meggyőző, azaz semmit sem bizonyít
    2.csupán azt húzza alá, hogy önmaga sem biztos saját magában – ilyenformán kontra produktív a dolog!

    Egyébként meg ha még nem tette volna ajánlom elolvasásra, és megszívlelésre Dubois higgadt, szép és hozzáértő értelmezését a szóban forgó témáról!

  • A kismetrót én személy szerint nagyon szeretem, gyakran hallottam már ezt a kifejezést, szerintem nagyon jól aláhúzza a lényegét. Nekem egyébként is Budapest legkedvesebb pontja az Oktogon és környéke, az Andrássy út oda-vissza, és a földalatti állomásainak fehér-bordó csempéje, faburkolatos szekrényei nagyon a századelő hangulatait idézi. Nem véletlen a ragaszkodás, ez a kor volt nekem a legvonzóbb, ha egy időgép ide-oda repíthetne, és megkérdeznék mikor mely korban szeretnék élni, én biztos ezt választanám!

  • Egyébként, hadd gratuláljak a cikk szerőjének, ehhez a szellemes, gondolat és hangulatébresztő, rövid írásához. A cím maga is katartikusan elragadó…
    Elolvasván, párás szemekkel (mindjárt itt ezen a stereofon laptopon) rácsatlakoztam a You Tube-on a Bartók Concerto-ra. Merészeltem ennek a “vitának” az ő hatalmas háttérzenéjével a fülemben nekimenni…

    Köszönöm 🙂
    .

    ˙
    Ui.

    Naponta járok el Kodály-mester egykori lakása előtt a róla elnevezett Köröndön, amely a kis földalatti nevezetes megállója.

  • Besancon
    2017 szeptember 28
    4:59 de.
    Ugyan, ugyan! Szerenyseg szep szo, maga el vele?
    Mit tegyek, ha valoban megalakitottam a Kodaly Tarsasagot a 8O-as evekben? Maga mit csinalt akkor?
    Mivel Kanadaban ilyen tarsasag nincs, foleg Montrealban. Nekem egy szep emlek maradt az a 1O ev!

  • Figyelő
    2017 szeptember 28
    10:52 de.

    Szerintem azért nem válaszolt senki a beírásodra, mert sok itthoni magyar ember közömbös vagy föláll a hátán a szőr, ha meghallja a Kodály-módszer nevét. Eszébe jut a sok szolmizálás, amivel az énektanár kínozta meg az anekdota, hogy Kodály mester csak akkor adott autogramot, ha helyesen kottát olvasott neki a gyerek.

    Lehet, hogy a japán gyerekek ugyanígy vannak a Suzuki-módszerrel. Nekünk érdekesség, ők meg arra emlékeznek, hogy gyerekkorukban nyekergetni kellett a hegedűt.

    Bartókról. Hihetetlen, de több, mint száz éve szerezte az operáit/színpadi műveit. Ezek Magyarországon akkor nem arattak sikert, túlságosan modern hangzásuk miatt. A helyzet azóta nem sokat változott. Mai embernek is élvezhetetlen a dallamtalan zene, hát még a 100 évvel ezelőttinek. Bartóknak a zenekari művei, zongoraművei kedveltek inkább.

    1911: A kékszakállú herceg vára. Opera egy felvonásban, ősbemutatója 1918-ban.
    1914–1916: A fából faragott királyfi. Balett, bemutatója 1917-ben.
    1918–1919: A csodálatos mandarin. Balett, bemutatója 1926-ban.

  • Besancon
    2017 szeptember 26
    5:55 du.

    “Azért kíváncsi lennék azokra az ismeretekre amit annak idején tanultál az iskolában – vajon mennyire működne ma, ha bármely Bartók vagy Kodály művet megszólaltatnám, hogy nevezd meg mit hallottál?”

    Bocs, de tudod, hogy ez a legtöbb nagy emberről elmondható. Hányan tudnák megmagyarázni a kémiai képleteket, akik pl. a Nobel-díjas magyar professzorok munkáival dicsekednek? Vagy hányan olvasták a Sorstalanságot, mielőtt megkapta Kertész Imre a Nobel-díjat? (Teljesen ismeretlen volt idehaza a szerző.)

    Közhely, de a modern kultúrában teljesen szétvált az elit és a tömeg kultúra. Elit kultúrán azt értem, akiket csak a legközelebbi kollegák vagy szakmabeliek tudnak megérteni.

    Az az igazság, hogy sok sznobság keletkezik abból, ha valaki megjátssza, hogy ő mennyire művelt és járatos a “magas művészetben”. És a gyerekekre ezt a szemléletet rákényszeríteni, nagyon nagy hiba. Szóval a cikkben szereplő tanár néni lehet jószándékú, de a magyar iskolákban rengeteg sznob tanár működött a legutóbbi időkig. Nemcsak humán szakosok között, de ez különösen látszik pl. a magyar, rajz, idegen nyelv szakos tanárnőknél. Nem tehetnek róla, így képezték őket a szocializmus idején.

    Szerintem sokkal jobb, ha megmondja a tanár őszintén, hogy ne haragudjatok gyerekek, ezt muszáj megtanulni, de én se találom valami szépnek ezt a zeneművet. Nekem egy ének szakos tanárképzős mesélte, hogy ők mennyire utálták hallgatni a Bartók műveket a főiskolán.

  • hazai lámpa Kedves lámpa A tanár NE mondja meg a gyerekeknek, hogy Ő sügér Bartók zenéjéhez, és nem “tetszik” neki, nem az a dolga, hogy rossz irányba befolyásolja a gyerekeket. Ha pedig egy énekszakos már az iskolában utálta Bartókot hallgatni, akkor inkább menjen közmunkásnak, kevesebb kárt okoz. Az ének tanároknak nem az lenne a dolguk, hogy tingli-tangli “Bitliszre” és “Sztonszra” tanítsa a gyerekeket, hanem igenis a magas kulturát kell megszerettetni velük. Ha erre képtelen, akkor csapnivaló tanár. A tingli-tanglit nem kell tanítani, az igénytelenség az ember sajátja, csak van aki túllép rajta. A tanár feladata ennek segítése lenne. A magas kultura szeretete és megértése csak annak tűnik sznobságnak, akinek képzettsége és lelke nem teszi lehetőve ennek a kulturának a befogadását. Nem adják ingyen, “dolgozni” kell érte.
    Egyébként nem sokat hallgathatsz Bartókot, rengeteg dallam van a zenéjében, de abban igazad van, hogy a zeneileg műveletlen embereknek a dallam az egyetlen értékelhető valami a zenében. Az mp3 világában, mikor az emberek tömegei soha nem voltak hangversenyen vagy operában, a zene teljesen elveszti hatását. Csak az elektromos hangszereket ismerik, azokat is csak a hangmérnökök által. Ma a fiatalok nem zenét hallgatnak, hanem hangmérnököket. A zene mégis csak a hangzáson alapul, amiből nem sok marad az mp3 “lebunkozó” hatásától. Nagyon szereted használni a sznob szót, óvatosabban kéne vele bánni.
    Egy miskolci hülyegyerek szerint nem kell az opera, mert mindenki discoba jár (TV riport). Akkor dobjuk ki az operákat? Ha egy ostoba énekszakosnak nem tetszik Bartók, akkor Bartók rossz? De tudod, még mindig jobb a sznob, mert Tőle legalább életben marad a művészet, mert életben tartja. Megveszi a lemezt, megveszi színházjegyet, könyvet, ha nem is érdekli. Az igénytelen viszont megöli. Azután marad a “Bitlisz”, Mága és Havasi. Szép új, művészet nélküli világ?
    Igen teljesen szétvált a “magas” kultura a tömegek igényétől. De ez nem a magas kultura hibája, hanem a tömegek igénytelensége. Éljen Isaura és Szulejmán? És ebben benne van az a énekszakos is, aki nem fogja fel Bartók zenéjének csodáját, büdösen és koszosan megy el egy hangversenyre, mert ő “lázadó”. Mert ő nem öltözik fel, mert az olyan “konvencionális”. Pedig csak igénytelenek magukkal szemben, a művészekkel szemben, embertársaikkal szemben és nem tisztelik meg a művészetet.
    Ma a látvány nagyon fontos, mert így elvonja a figyelmet a rossz zenétől. Botrányokat kell csinálni, mert attól lesz valaki nagy művész, ezt imádják az emberek. Két hete jöttem haza Pestről, és előttem ült egy szerény fiatalember. Senki nem tudta talán a gépen, hogy a világ egyik nagy művésze, és kopott táskájában egy Stradivari (Lady Harmsworth) lapul. Az Ő művészetét kell tanítani, nem a tingli-tanglit, még ha az énekszakosnak az is tetszik, és szinte semmit nem kell tenni a megértéséhez. Persze tudom, Baráti Kristóf és Schiff András nagyon ügyetlen, nekik napi 6-8 órát kell gyakorolni, mig egy könnyűzenész ezt megoldja akár évi 6-8 órával is. Mégis úgy gondolom, érdemes küzdeni a magas kultura megértéséért. A sznobizmus nem itt kezdődik.

  • Sajnos csupán csak most tudtam ide jutni, hogy elovassam és pár gondolatot én is ideírjak. Kodály népzenei gyűjtései csupán csak a felszabadulás után lettek elismertek. Bartókot meg szégyen ide vagy oda ma is jobban ismerik külföldön mint Magyarországon.Igen azokban az időkben a magyar fülnek túl disszonáns és modern volt az ő zenéje. Mai napig sajnos így van. Ha kicsit megnézi valaki a nagy lemezkiadók listáját komolyzeneileg abban érdekes módon szerepelnek Bartók művek. (itthon elkezdődött egy újászülető Bartók korszak, aztán abba is maradt)
    Kodálynak a művei szinte csak a népzenéről szólnak, pedig nem csupán ezzel foglalkozott. Főleg a Kodály módszert ismerik és nem a műveit. Maga a rendszer is igen csak ellene tett. A Hary Jánoson kívűl volt egy daljátéka amely csak a benutatóig jutott el és már ott bukott. Talán páran emlékeznek a Cinka Pannára. Nem is volt ez olyan rossz hogy kifütyüljék és ne mutassák be többet (lehetséges, hogy már akkor sem volt valami előnyös dolog cigánysággal foglalkozni. Megjegyezném, hogy Kodály volt az aki a cigány muzsikusok gyerekeinek beiskolázását támogatta kevés sikerrel)
    Kedves Figyelő. Ezzel a tevékenységével miért nem dicsekszik? Ennyire nem kell szerénynek lennie. Ez sokkal nagyobb cselekedett volt a maga részéről, mint hogy azt fejtegette hogy soha sem volt párttag és a kommunizmusnak is megvannak a maga áldozatai

  • Besancon 5:55

    Rá se ránts! Hazai Lámpa 7:19 – egy korábbi kommetje alapján – sértődött tanú, ami az ő véleményét illeti a “sznob” tanárokkal kapcsolatban, elfogultság…
    Egyszer például orrfelhúzva jegyezte meg Kodályról, hogy csak szolmizálásra adott autogrammot. Most, akinek ez a pozitív nem tetszik, szerintem annak szubjektív problémái vannak – valami gyerekkori sérelem…
    Avagy HLnak biztosan bot füle van. Bár tanárúr módszere szerint éppen ez az objektív hiba is javítható. Ennél jobb koncepció pedig a világon nem létezik.

  • ˙

    “Hangzavart? – azt! Ha nekik az,
    ami nekünk vigasz.
    Azt! Földrehullt pohár fölcsattanó
    szitok-szavát, fűrész foga közé szorult
    reszelő sikongató
    jaját tanulja hegedű
    s éneklő gége – ne legyen béke, ne legyen derű
    a bearanyozott fennen
    finom, elzárt zeneteremben
    míg nincs a jaj-sötét szívekben.”…

    (Illyés Gyula Bartók I.szakasz {1955.])

    [A szedet szimmetrikus, fenyőfa-szerű felépítésben.]

  • Avi Ben Giora
    2017 szeptember 29
    10:30 de.
    Koszonom!
    Sajnos, feljebb lathato, hogy mit ertem el vele. Valaki megtamadott, hogy “felteglaval verem a mellemet” , mert itt megemlitettem a montreali Kodaly Zwenei Tarsasagot.

  • Llanfair
    2017 szeptember 29
    10:24 de.

    Márpedig a sznob vagy a kultúrnáci tanár ugyanannyi kárt okoz, mint az igénytelen!

    Hiába nevelnek úgymond nagyon művelt gyerekeket (felszínes műveltség), ha a gyerekek a legegyszerűbb szöveget sem tanulják meg értelmezni. Lsd. Pisa-felmérések. Inkább keveset tanítsanak, de azt alaposan.

    És az énekszakos sem a Bartók zongoraműveket utálta, hanem a színpadi műveit, ahogy fentebb írtam.

  • Dubois
    2017 szeptember 29
    10:40 de.

    Foglalkozzál a saját gyerekszobáddal, ha volt olyan neked egyáltalán!

    Besancon nem hinném, hogy magára vette volna a sorokat, amiket írtam. De téged eltalált valami, azt látom.

    A sznob tanárokból lettek a kiégett, a világra sértődött vénlányok, és a sorsuk inkább szomorú.

    Függetlenül az én ének-zenei tudásomtól mondom, amit mondok. Nem hiszem, hogy egy kisdiáknak fejleszti a zenei érzékét, ha az egész osztály előtt kell felelni a népdalból. A zenei írás-olvasás biztos fontos, de nem lehet erre motiválni a diákokat, ha egyeseket oszt ki a tanár annak, aki nem tudja.

  • Avi Ben Giora
    2017 szeptember 29
    10:30 de.

    “Kodály népzenei gyűjtései csupán csak a felszabadulás után lettek elismertek.”
    Ez így azért nem igaz. Bartók és Kodály is a Népzenei intézetben dolgozott a Horthy-korban.

    “Bartókot meg szégyen ide vagy oda ma is jobban ismerik külföldön mint Magyarországon.”
    Bocsánat, én nem azt írtam, hogy nem ismerik. Én azt írtam, hogy a színpadi művei nemcsak Figyelő gyerekkorában voltak népszerűtlenek, hanem manapság is.
    A Holt költők társasága filmben az amerikai nemzeti költőjüket még ki is figurázzák a diákok, és nem szégyenkeznek miatta. Nincs előírva kötelezően, hogy meg kell játszani a rajongást. De ettől még persze megadja neki mindenki az alapvető tiszteletet.

  • hazai lámpa
    2017 szeptember 29
    2:51 du.

    Bocsánat, nem tudom, miért írtam Népzenei Intézetet. Most megnéztem Sebő Ferenc Népzenei olvasókönyvét.

    Bartók és Kodály a Magyar Tudományos Akadémián dolgoztak, és rendszerezték a többezer magyar népdalt az 1930-as években.

    A Magyar Népdalok Egyetemes Gyűjteménye címen jelent meg Bartók munkája, amin 1940-es emigrálásáig dolgozott, amiben különböző osztályokba sorolja a magyar népdalokat a stílusuk alapján.
    A Magyar Népzene Tára, amit Kodály tervezett az ötvenes években jelent meg.

    Kodály a Horthy-korban megkapta a Corvin-koszorút, amit pl. Hóman Bálint és Tormay Cecil is megkapott.
    Buda és Pest egyesítésének évfordulójára írta a Psalmus Hungaricust állami megrendelésre. Nyilvánosan tiltakozott a zsidótörvények és Norvégia német megszállása ellen. Baloldali tiltakozás nem biztos, hogy lehetséges lett volna, ha a Horthy-korban diktatúra van.

  • Dubois
    2017 szeptember 29
    11:00 de.

  • Dubois
    2017 szeptember 29
    11:00 de.

    Mikor gimnazista voltam, a magyar irodalom OKTV témája a magyar zsoltárok voltak egyik évben. A középkori prédikátor magyar nyelvű zsoltárfordítását Kodály fedezte fel 400 évvel később. Budapest egyesítésének évfordulójára Bartók, Kodály és Dohnányi szerzeményét adatta elő a fővárosi vezetés 1923-ban. Kodály párhuzamot látott a zsoltárszerző és a magyarságot ért tragédia (Trianon) között.

    “Akarok inkább pusztában laknom,
    Vadon erdőben széjjelbujdosnom;
    Hogynem mint azok között lakoznom,
    Kik igazságot nem hagynak szólanom.

    Éjjel és nappal azon forgódnak,
    Engem mi módon megfoghassanak,
    Beszédem miatt vádolhassanak,
    Hogy fogságomon ők vígadhassanak.

    Egész ez város rakva haraggal,
    Egymásra való nagy bosszúsággal,
    Elhíresedett az gazdagsággal,
    Hozzá fogható nincsen álnoksággal.”

    https://hu.wikisource.org/wiki/55._zsolt%C3%A1r

  • "tisztelthölgyeimésuraim"

    E pillanatban a Klasszikon árad:

    Kodály Galantai táncok című csodás opusa. 🙂

  • Ilanfair!

    “Nem adják ingyen, dolgozni kell érte.”

    Jómagam a klasszikus zenét “csak rádión hallgatva” illetve kitűnő, kodályon nevelt énektanáraim által tettem magamévá.
    A hetvenes évkben egy zenész házaspár baráti körét élvezhettem, nem csak zenei értelemben… A nő egy német főiskolai brácsa tganár volt… A férfi ÁHZ-ben kürtös.
    Egy beszélgetés alkalmával, elmeséltem nekik, hogy úgymond “Kodály még elmegy, de Bartók muzsikájára mennyire nem vagyok fogékony, képtelen vagyok megérteni”, mire Uta majdhogynem fölcsattanva, így szólt:

    “A zene, a művészet* nem sültgalamb, ami csak úgy berepül a szánkba, arra is éppúgy oda kell figyelni mint bármi másra, amikor barátkozni akarunk vele…”

    Mondanom sem kell, hogy az azóta elteltelt évtizedek, többek közt eme intés hatására is gyökeresen kitörölték a szemléletemből a fiatalkori “felületes műélvezet” hibáját.
    Nyitottsággal minden megközelíthető, és nem sznobizmus a szépre való törekvés, mert csak
    nemes többletet nyújt a léleknek.

    .

    *Ez általánosságban is igaz a művészet minden műfajára nézve is, legyen az képző, iparművészet, építészet stb…

  • Dubois A zenében és az irodalomban hamar sikert értem el. Persze vannak írók zeneszerzők akik később jöttek be, Mahler, Bruckner vagy Schnittke például nem magától jött. De Bartók érdekes módon első pillanatban lenyűgözött (Allegro Barbaro és a Cantata Profana). Azonnali szerelem volt.
    A festészet nem jött be. Szép volt, jó volt megnézni, de semmi különös. De nem adtam fel, “sznob” módjára jártam a képtárakat. És akkor megláttam élőben a Mona Lisát. Villámcsapásként éltem meg. Az a mosoly tényleg földön kívüli. Akkor már könnyebben ment, Madridban a Quernica (ennyi fájdalmat egy vásznon elképzelni sem lehet, pedig addig utáltam Picassot). Utánuk már egészen másképpen láttam a festményeket. Például Klee Kiránduló pajtásait, ami addig egy “nem tudom mi ez” volt, ma szobánk egyik dísze (sajnos nem az eredeti). Ha feladom, rengeteg szépségtől és élménytől esek el. Nem bántam meg “sznobizmusomat, megérte. 🙂 Persze élőben az igazi, a reprodukció kiöli az igazi szépséget a képekből (mint zenében az mp3).
    Ha jó tanáraim vannak, nem kellett volna végig járnom ezt az utat, könnyebb lett volna útmutatással. De lehet, így többet ér? 🙂

  • llanfair
    2017 szeptember 30
    8:54 de.

    “Mindennap hallgass néhány ütem zenét,
    ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. (…)
    Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy. Az emberi szellem teljessége a tiéd is.
    Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember.” (Márai Sándor)

  • Dubois
    2017 szeptember 30
    4:12 de.

    Szerintem nagyon rossz dolog, amit a zenésznő mondott. Mert lehet, hogy ma Bartók kritikátlan csodálatára akar rávenni, holnap meg egy politikuséra (csak a példa kedvéért mondom).

    Nekem sokkal szimpatikusabb, ahogy a Holt költőkben a tanár szinte kényszeríti a diákot, hogy mondja ki a véleményét Whitmanról.
    Más példa. A kereszténység miért terjedt el gyorsan az őskeresztények között? Mert volt evangélium az egyszerű embereknek, és volt a vájtfülű vallásmagyarázóknak (János evangéliuma). Ki áltathatja magát azzal, hogy megértette a János evangéliumát, ráadásul elejétől a végéig?
    Na hát, így vagyok én azzal az emberrel (akkor is, ha szakmabeli), aki azzal dicsekszik, hogy ő megértette ezt vagy azt a nagy festőt vagy zeneszerzőt.

  • Érdekesség.

    Utánaolvastam, hogy Budapest egyesítésének 50. évfordulóján a közönség hatalmas sikerrel fogadta Kodály Psalmusát.

    Bartók Táncszvitjét, amelyben román népdalok is voltak (magyar kultúrfölénnyel), fanyalgás fogadta, talán érthető okokból.

    A harmadik, vagyis Dohnányi munkássága teljesen ismeretlen számomra. Az ő zenéje tabutéma volt a szocializmus idején. Az interneten olvasható hírek szerint valamiért pikkeltek rá a szocialista kultúrpolitika fejesei.

  • Bocsánat: a közönség hatalmas tetszéssel fogadta Kodály Psalmusát

  • hazai lámpa Szerintem von Dohnányira “teljesen jogosan” pikkeltek a szocialista kultúrpolitika fejesei. Életútja nem az elvárt szocialista életút. Nemesi nevét sem tette le, és hát járta a világot, mindig német néven. A rengeteg pletyka sem tett jót neki, bár minden rágalom bizonyítatlan maradt, semmi sem állta meg a helyét, sőt. Hubay is dolgozott ellene rendesen.
    A Hungaroton ha nem is túl sokat, azért adott ki von Dohnányi zenét, tiltva nem volt.
    Miután 49-től megint Amerikában tanított, majd 55-ben állampolgár is lett, teljesen elveszett a szocialistáknak. De hát volt egy Bartók és Kodály, könnyű volt elfelejtkezni egy von Dohnányiról. Az akkori kulturpolitika amúgy is a kórusok felé fordult, Kodály és Bartók jobban belefért.
    De nem hallottam 89 óta, hogy nagyon foglalkoznának vele, továbbra is a külföld gondozza műveit. Igaz, hallottam néhány kezdeményezést, de valamiért most csak Bartók Béla volt a célpont, az is szűk keresztmetszetben, kimondottan Kocsis Zoltán “magánügyeként”. A Fidesz szerint, csak Kocsis érti Bartókot. (Fidesz állásfoglalás, nem én találtam ki). Pedig neki már volt egy összkiadása, jó is volt, szép is volt, talán egy második összkiadás helyet jobb lett volna egy Kodály-Dohnányi összes. Vagy mindhárom? De aki ma Dohnányit akar hallgatni, gond nélkül megteheti, teljes zeneanyaga megszerezhető, még eredeti zongorafelvételei is.

  • Avi Ben Giora

    Szóval, hogy az MTA az akadémia elismerte és kiadta a gyűjtésüket az nem sokat jelentett azokban az időkben. Homann elöbb adott állami díjat egy Cecikének mint Bartóknak vagy Kodálynak. Bartrók felesége zsidó vot és ezért emigráltak. Kodálynak meg nagy szerencséje volt, hogy bátor politikai kiállásai miatt sem Horthy sem a nyilasok nem törték ki a nyakát. A felesége (jópár évvel volt fiatalabb és a rossznyelvek szerint mint tanítványát vette feleségül)zsidó származású volt.
    Dohnányi valóban el lett lehetetlenítve miután kint maradt nyugaton, amerikai lett, és nem sokat adott arra, hogy Magyarorrszágon ócsárolják és ha lehetett volna fekete listára teszik. Semmi más nem volt a dologban csak nagyfokú irígység pár kortárs zeneszerzőzől akikkel valaha barátsáágban is volt (Hubay vagy Szervánszky)

  • Avi Ben Giora
    2017 október 1
    9:28 de.

    Az MTA nem csak egyszerűen elismerte a gyűjtésüket. Szerintem a hazai népzenetudomány az volt, amit Kodály meg Bartók alapozott meg az MTA keretében. Még Járdányi Pál neve említhető, aki rendszerezte a népdalokat.

    Az se kis dolog, hogy Budapest egyesítésének 50. évfordulóján ott van a felkért három személy közt Kodály és Bartók.
    A Corvin-koszorút Kodály 1930-ban kapta, amikor Klebersberg Kuno volt a kultúrminiszter. Igaz, hogy Tormay Cecil is megkapta.
    Szóval nem fehér-fekete a Horthy-kor, én csak erre akartam fölhívni a figyelmet.

    “és ha lehetett volna fekete listára teszik.”
    Valóban feketelistára tették Dohnányit a kommunista kultúrpolitikusok az ötvenes években. Ez azt jelentette, hogy műveit nem adták elő, sőt, a zenetörténetben sem foglalhatta el az őt megillető helyet.

    Később talán átkerült a tűrt kategóriába, ami azt jelenti, hogy nem tiltotta a művei kiadását, de nem is népszerűsítette az állami kultúrpolitika vezetése, pl. tankönyvek, koncertek keretében.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.