Boldog Hálaadást kívánunk olvasóinknak!

2017 október 8 8:25 de.8 hozzászólás

Kanadában hat héttel korábban ünnepeljük a Hálaadást mint az Egyesült Államokban, de az ünnep mindkét országában hasonló hagyományra épül. A pulyka, a töltelék és a vörösáfonya, illetve a tök és a pite különböző formája mindkét országban kimagasló helyet kap az ünnep asztalnál. És abban is hasonlít a kanadai és amerikai Thanksgiving, hogy mindkét országban a tizenkilencedik században terjedt el a Hálaadás megünneplése. Az USA-ban Sarah Josepha Hale, egy nők lapjának a szerkesztője és a rabszolgatartás eltörlésének egyik aktivistája 1827-ben Northwood című könyvében utalt arra, hogy a Hálaadásból legyen nemzeti ünnep.

“Legyen ez köztársasági intézményeink kitevője, mely intézmények arra az elismerésre épülnek, hogy az Isten a mi urunk és, hogy nemzetként Tőle származnak jogosultságaink és áldásaink”–olvasható a Northwood-ban. Végül az amerikai Polgárháború után nyilvánították ki nemzeti ünnepnek a Hálaadást az Egyesült Államokban.

Kanadában csak a huszadik század közepén került erre sor, bár nálunk is a tizenkilencedik században kezdett elterjedni és Amerikához hasonlóan, itt is nemzetépítő szerepet szántak az ünnepnek. Például 1865-ben a Globe and Mail című országos napilap arra kérte olvasóit és Kanada népét egy szerkesztőségi cikkben, hogy “adjunk hálát az isteni gondviselésnek, mindazokért a különleges kedvezményekért, amelyeket országunknak adományozott.” Szintén ebben a szerkesztőségi cikkben kérte azt a Globe and Mail, hogy a szabványosítsák azokat az imákat és szertartásokat, amelyek a hálaadás alkalmából elhangzanak. “Az az ország, amely együtt imádkozik, együtt is marad”–érvelt a lap.

Peter Stevens történész szerint a kanadai Hálaadás arra is alkalmas volt, hogy a kanadai lelkészek – különösen Ontario tartományban – Kanada erkölcsi felsőbbrendűségéről prédikáljanak, az Egyesült Államokkal szemben. Gyakran az volt az érv, hogy mivel Kanadában nem volt az USA-hoz hasonló szisztematikus, intézményesített rabszolgaság, hazánk számított az valódi ígéret földjének. A Hálaadás másik szerepe Kanadában a tizenkilencedik században az őslakosság asszimilációjáról, a kereszténység terjesztéséről szólt. Vannak ugyanakkor olyan jelek is, miszerint egy-egy őslakossági nemzet – ilyen volt például a Haudenosaunee kultúra – már az európai találkozás előtt is ünnepelték a Hálaadást. A Haudenosaunee kultúrában ez egy hét napos ünnepből állt, amikor családok és barátok egymáshoz ellátogattak, együtt étkeztek, táncoltak és spirituális szertartásokban vettek részt.

Kanadában a sporttal is össze kívánták kötni a Hálaadást, de természetesen a késő novemberi időponthoz képest október alkalmasabb volt, hiszen ekkor még nem állt be a tél. A protestáns egyházak ezért a tizenkilencedik század vége felé álltak át az októberre és ekkor prédikáltak a hálaadás fontosságáról.

Végül 1957-től vált nemzeti ünneppé a Hálaadás Kanadában, a parlament döntése, illetve a főkormányzó proklamációja után. Vincent Massey, Kanada akkori főkormányzója elmondta, hogy október második hétfője (és természetesen így a hosszú hétvége) lesz az az alkalmom amikor “Kanada hálát ad a Mindenhatónak a bőséges termésért, amivel Kanada meg lett áldva.”

Egyébként nem mindenki örült a korai dátumnak. Például pont a farmerek jelezték, hogy október második hétfője még Kanadában is túl korai, hogy az aratást ünnepeljék. A parlament azért döntött e dátum mellett, mert nem akarták, hogy a karácsonyi munkaszüneti ünnephez túlságosan közel szüneteljenek a gyárak és mivel az ötvenes években Kanada lakossága már alapvetően inkább urbánus volt, inkább a városlakók és városi intézmények érdekeit vették figyelembe, amikor kihirdették a Hálaadást. Sokan a vidéki társadalomban ezt nehezményezték is.

Mindenképpen kacskaringós a Hálaadás története, annak változó narratívája, központi üzenete és dátuma. Ugyanakkor manapság Kanadában fontos családi ünnepnek számít a sokok által várt hosszú hétvége a káprázatos kanadai ősz kellősközepén.

Boldog Hálaadást kíván a Kanadai Magyar Hírlap olvasóinak!

8 hozzászólás

  • Viszont kívánom! 🙂

    Megjegyzem, Magyarország tele van vallási ünnepnapokkal, csak közülük sokat elfelejtettek. Például a mai nap, október 8. Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya napja. Az október a régi kalendáriumok szerint amúgy is “Mindszent hava”, jut szinte minden napjára egy-egy szentre emlékezés.

    Érdekesség: a mai nap Magyarországon Szent Thais napja is, akinek élete mozgalmas volt. Személye irodalmi művek, festmények központi alakja. Érdemes utána kutakodni, ki is volt ő. 🙂

  • BOLDOG HALA ADAS NAPOT MINDEN KANDAIAKNAK !

    Az US-ban a Halaadas az Pylgrimekkel kezdodott.

    Akik igen keson keltek a hajo utra, s rem keson erkeztek meg az uj-foldre.
    S nem volt lehetoseguk vetni, s termelni szukseges elelmeiket.
    De az evben igen sok vad-pulkyka volt az erdokben, s azon teleltek. Meg az Indianaok is adtak nekik kukoricat.

    Azert a Hala-adas letezett meg az 1620-as evektolo, mint csladi szokas. Csupan a XIX szazafban lett az egy lerogzitett napra teve a Congressus altal.

    November utolso Csutortoke,az amikor mindenki sult pulykat eszik amig csak le-nem esik a szekrol.

  • DRAZIRI’ Hala-adas napja NeM vallasos unnep, sem politikai.
    Inkabb “csaladi unnepnek” lehetne velni. Mert a csalad es rokonok mind egyutt tartjak, sot rem sokat utaznak ma azt kovetni.

    Igazi hagyomany eszak amerika betelepitesenek az eredetet emlekeztetve.

    Meg az osi Indianok, sot minden nepek, tarsadalmak elismertek mindeg egy felsobb ero letezeset.

    Talan elfelejtette a Rosh ha Shanatjat, meg a Yom Kipur-t.

    mindnek van eredete es ertelme.

  • Robert Morrison

    Christopher!

    Köszönet ezért a rövid történelmi visszatekintésért.

  • Sebaj gyerekek! Az ilyen unnepek sertik a bekeharcosok “erzekenyseget”, tehat hamarosan be lesznek tiltva.
    Ennek sok pulyka fog orulni.

  • Robert Morrison

    Miklós hagyd abba a jövendőmondást, még akkor is ha erre már van bőven példa. Legyünk optimisták, ráérünk később is sírni.

  • Viszont kívánok kellemes ünneplést és finom pulykamellet.

  • Robert Morrison

    Figyelő 2017 október 9 3:17 du.

    “finom pulykamellet”

    Én inkább a női mellet kedvelem!
    Ooops, ezt nem szabad mondani mert az sexist, homofóbik, és ellene mond az Ontario-ban bevezetett oktatási előírásoknak.

    Tehát helyesbítek, én az emberi mellet kedvelem!
    Ezt egyenlőre még szabad mondani, habár az állatokkal sexelők az élőlények közötti sexuális egyenlőség jegyében ezt is hamarosan megbélyegeztetik.

    Bocsi, de én már csak ilyen politikailan inkorrekt szeretnék maradni még itt Kanadában is. Tehát mégiscsak a női mellet kedvelem méghozzá párosával 🙂

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.