Rejtett értékek

2017 november 1 10:12 de.6 hozzászólás

A világ bármelyik nagy múzeumának díszére válhatna az a kiállítás, ami „Párizs-Budapest” címmel, október 27-én nyílt meg Budapesten, az V. kerületi Falk Miksa utcában, a Virág Judit Galériában. A XIX. század végétől a XX. század első feléig terjedő időszakot öleli fel, magyar művészek ekkor keletkezett alkotásait mutatja be, ráirányítja a figyelmet egy lassan feledésbe merülő kor csodálatos kincseire.

Elöljáróban fontos megjegyezni: a rendezők külön érdeme a nagyszerű megvilágítás. Nyoma sincs annak a – sajnos más helyeken gyakran megfigyelhető – hibának, hogy a lámpák visszacsillognak a képek felszínén. Itt a fények egyenletesek, a színek mégis ragyognak, ha kell, ha pedig nem, akkor is minden pontosan, tisztán látszik, a festő – feltételezhető – eredeti szándékának megfelelően. Ezen a kiállításon nem lehet végigrohanni. Már csak azért sem, mert a helyiségek több szinten helyezkednek el – de nem ez a lényeg! Minden falon vannak olyan alkotások, amik szinte kinyúlnak a fal síkjából, megfogják a nézőt és nem eresztik, amíg magába nem szívja a látványt. Ami az utcaszinten van, az csak az ízelítő, az étvágycsináló, a hors d’oeuvre – ha már Párizsról beszélünk. A java a szuterénban, a tágas pincében várja a látogatót. A falak feketék, a képek pedig már a belépés pillanatában megszólítják az érkezőt.

Ennek a tárlatnak – több más mellett – egyik különlegessége, hogy még soha nem dolgozták fel ennyire átfogóan Párizs hatását, szerepét a magyar művészetre. A város szabad szelleme, virágzó kulturális élete nagy vonzerőt jelentett. A fiatal magyar festők első generációja – Csók István, Perlmutter Izsák, Rippl-Rónai József, Vaszary János – látva Munkácsy Mihály sikereit, az ő nyomán érkezett meg a francia fővárosba. Párizsban 1906-ban már „magyar negyed” is volt a Montparnasse-on! Az 1905-ös párizsi Őszi Szalon kiállításán egy festőcsoportot képeik után „vadaknak” neveztek, az új stílust a magyar festők is gyorsan elsajátították. „A francia főváros kulturális sokszínűsége lényegesen szabadabb mozgásteret, formabontó kísérletezést – a konvenciók feltűnés nélküli figyelmen kívül hagyását – tette lehetővé a fiatal művészek számára.”- olvashatjuk a kutatások eredményeit összegző, gazdagon illusztrált, impozáns könyvben, melyet a Galéria a kiállítással egy időben jelentetett meg.

A fiatal magyar festők telente a párizsi akadémiákon és a szabadiskolákban tanultak, műveikkel rendszeresen szerepeltek a Függetlenek és az Őszi Szalon tárlatain. Nyaranta – magukkal hozva új szemléletüket – visszajöttek Budapestre és a nagybányai művésztelepre. Új látásmódjuk felkavarta a hazai művészeti életet, ami végül a nagybányai alapítók és a fiatalok közötti konfliktushoz, különváláshoz vezetett. A magyar „vadak” új szín- és formakultúrát teremtettek, elsőként léptek túl a hagyományos, naturalista szemléleten és utat nyitottak az első magyar avantgárd művészcsoport számára. Fokozatosan kialakultak a haladó szellemiségű művészet nyilvános fórumai. Ha Budapest nem is jelentett ekkor még a fiatal művészek számára ideális körülményeket, viszonylag gyors változás jelei mutatkoztak és ez egy részüket visszacsalogatta Magyarországra.

Mások viszont, mint például a korszak két fiatal tehetsége, Csók István és Perlmutter Izsák, akik a XIX. század végén érkeztek Párizsba, a közönséget az ottani szalonokban kívánták meghódítani. Csók a díjazásra vagy kitüntetésre érdemesnek tartott műveit először a Champs Élysée-i szalonokban mutatta be, majd azt követően a képeket, olykor azok változatait hazaküldte, hogy itthoni vagy más nagy nemzetközi kiállításon szerepeltesse. Igaz, Párizsban nem nyert díjakat, hírnevét idehaza mégis kamatoztatni tudta. Nála jóval szerencsésebb volt Rippl-Rónai József, aki már 1892-ben, az első párisi önálló kiállításával sikeresnek bizonyult. Barátságába fogadta Gauguin, befogadta Debussy, Jarry és Toulouse-Lautrec társasága. Ekkor festett képeit markáns kontúrok, sziluett hatás jellemzik.

A sok magyar művész által látogatott École de Paris-nak sem intézménye sem határozott stílusirányzata, programja nem volt. Gyűjtőfogalomként a Párizsban alkotó, de nem francia származású képzőművészek elnevezésére használták. Inkább a Montparnasse negyedhez köthető, ahol főleg emigráns külföldi művészek laktak, köztük olyanok, mint Chagall vagy Modigliani is. A magyarokra nézve a hatása elsősorban a KUT (Képzőművészek Új Társasága) és az UME (Új Művészek Egyesülete) csoportkiállításain szereplő festők munkáiban volt felismerhető. A két csoport tagjai a haladó szellemű művészet mellett szálltak síkra, művészi elképzelésük a naturalizmus és az absztrakció között foglal helyet, de megmaradtak a figurális ábrázolásnál. Alkotásaikat idehaza a Nemzeti Szalon reprezentatív kiállításon mutatta be, 1929-ben.

Az École de Paris figuratív festészete mellett a nonfiguratív, absztrakt irányzatok is jelen voltak a párizsi művészeti életben. Az 1920-as években két csoportba tömörült művészek eltérő hitvallást képviseltek. Egy részük az organikus, tehát a természet formáiból levezetett, mások a tisztán formai elvek alapján megvalósuló absztrakció hívei voltak. Végül 1931-ben létrejött egy harmadik, az Abstraction – Création csoport, amely a non-figurativitást jelölte meg követendő példának és legfontosabb feladatként az absztrakt művészet nemzetközi népszerűsítését tűzte ki célul. A non-figuratív jelenségek magyarországi fogadtatása sokáig igen hűvös volt. Első, csoportos kiállításukra Budapesten csak 1938-ban kerülhetett sor. A II. Világháború utáni magyar absztrakció egyik fő képviselője a korábban ugyancsak Párizsban tanult és önállóan először ott kiállító Gyarmathy Tihamér volt.

Az egyes non-figuratív jelenségek mellett a szürrealizmusnak is egyre nagyobb hatása volt Magyarországon. Ez az irányzat a fiatal művészek azon vágyát fejezte ki, hogy a valóságnál is valóbb dolgokat alkossanak. Martyn Ferenc 1926 és 1940 között dolgozott Párizsban, eleinte a szürrealistákhoz csatlakozva, majd az Abstraction – Création művészcsoport tagjaként. Festői felfogása a hazatérése után sem változott, noha absztrakt műveit – ismerve a kor légkörét, felfogását – egészen 1969-ig nem szerepeltette a nyilvánosság előtt. A Virág Judit Galériában most tőle is találunk képet. A köz-és magángyűjteményekből válogatott műtárgyak között nemcsak festményeket, hanem szobrokat és fotográfiákat is bemutatnak, köztük számos olyat, amelyek még sosem voltak kiállítva, így a közönség itt láthatja őket először. Ezeken kívül korabeli filmrészletek, kollázsok, plakátok, folyóiratok és újságok is megtekinthetők. A Párizs-Budapest kiállítás november 26-ig, minden nap 10-18 óráig látogatható ingyenesen.

Révay András

6 hozzászólás

  • Vajon, Nemes Jozsef festomuvesz kepei is szerpelnek? O is Parizsban dolgozott evekig..

  • Révay András

    Nemes Lampérth József, Városliget (1912) képe szerepel.

  • Szukits Rezső

    Köszönöm, András!
    Jövő héten Pesten leszek. Meg fogom nézni.

  • Nagyszeru !!!

    Vegre egy muveszeti erteku jelentes.Politikai mentesen.

    Azert kedvelem Ms. Gergely jelenteseit is mindeg.

    De be kell vallanom, hogy utalom a “katonai-jelzes” szerint a kiallitas idoponyjat.

  • Haranglabi Nemes Jozsef-re gondoltam , 1976 ban halt meg.

  • OK Mr.Adam, egyszeru kerdesemet eltorolte azonnal.

    Lenne ember oszinten bevallani hogy kiket lat maga az elso kozolt ket ket-ferfi arcaban az also reszen ?

    Allitana, hogy az talan nem ertelmezese lehetett volna meg az akkori idokiben is az anti-semitizmus korai abrazolasanak ?

    Szukseges lenne ismetelten tenni kerdesemet amig vegre maga belathatna hogy abban semmi negative jelentes nem letezik ?

This site is protected by Comment SPAM Wiper.