Egy Lukács György könyv sorsa — Kerekes Sándor levele Marosán Györgyhöz

2017 november 25 9:07 de.35 hozzászólás

Kedves Marosán György!

Mondanom sem kell, bizonyára, hogy a mai talákozásunk, a sok ÉS-beli cikk után, melyeket az évek során tőled elolvastam, és szerettem, nagy öröm volt találkoznom veled és látnom, hogy szóban és életben még érdekesebb vagy, mint írásban.

A mai találkozóra tőlem szokatlanul korán érkeztem és így módom nyílt, hogy belenézzek a könyvszekrénybe. Nem volt ott semmi érdekes, kivéve egy könyv Lukács Györgytől, amelyet azonnal, észrevétlenül a magamévá tettem és a táskámba csúsztattam, mondván, hogy itt úgyse olvas senki ilyesmit.

Virágot és könyvet lopni már kamaszkorom óta a morális érzék kényelmes felfüggesztésével kezelem, a saját könyveim mások általi ellopásának a kivételével. Így tehát tiszta lelkiismerettel távoztam, kissé korán.

Lukács Györggyel és az ő jelentőségével először ebben az évben kerültem csak kapcsolatba. A tavasszal megnéztem az archivumát, majd nem sokkal később az ELTE nemzetközi Lukács konferenciáján is részt vettem, hogy megtudjam és megértsem, hogy az a több mint száz külföldi résztvevő, a világ minden sarkából, nem véletlenül vette a fáradságot, hogy ide eljöjjön. (Mint Te magad is mondanád: írtam is egy cikket róla.) Lukács a világon mindenhol ismert, változatlanul egy intellektuális óriás, mindenhol csodálják, tisztelik és tanulmányozzák, kivéve Magyarországot, de az nem olyan nagy dolog. Lukács kibírja.

Persze, ha ez a könyv az Etika lett volna, azt értelemszerüen nem mertem volna ellopni, (nem lett volna etikus!) de az Esztétika az rendben van.

A szinház után a villamoson végre elövehettem a könyvet, Lukács György: Az esztétikum sajátossága. A belső címoldalon a következő, kézzelírott ajánlás: „Marosán Györgynek barátsággal Budapest V/20 1969 Lukács György.”

Még szerencse, hogy nem vagyok babonás, sem vallásos, mert így sem csoda, sem az elhúnyt átka nem jutott eszembe. Nem éreztem libabőrt és nem kezdtem el reszketni. Ehelyett megpróbáltam elképzelni, hogy ez az ördögi véletlen miképpen történhetett. Ennek során két lehetséges magyarázatot találtam. Az egyik az, hogy egyszerűen elhoztad atyád példányát, mondván, hogy erre otthon már nincs szükség, betetted a könyvszekrénybe, hadd okuljanak a dékások is. A másik, sokkal tetszetősebb lehetőség, az, hogy a könyv irodáról irodára, könyvszekrényről könyvszekrényre hánykolódott éveken át és éppen ma, éppen Te és én jöttünk össze vele, valamely elképesztő véletlen folytán, amely véletlen elöbb felkeltette a tolvaj impulzust bennem, majd utóbb erkölcsi „nehézségeim” támadtak amiért nem csak a DK könyvtárát, de Téged is megloplak, miután nem veheted birtokba „atyai örökségedet” az én lopásom miatt.

Megkérdezlek hát egyenesen és kérlek válaszolj egyenesen: mit tudsz Te erről a relytélyes esetről és ha a tied volt a könyv, akkor hajlandó vagy-e azt rám testálni (hamár vettem a fáradságot, hogy ellopjam,) és ha nem a Tied volt, akkor kívánod-e, hogy eljuttassam hozzád mint a jogos jussodat?

Mi itt az igazság és mi itt a teendő?

***

További adalékok a Lukács Györggyel kapcsolatos tegnapi bűnügyhöz

Torontoban van egy kis társaság, szlovákiai magyarok, akik a Kassa és Pozsony között fekvő kis falvakból, városkákból származnak. Ez a kis csoport csupa remek, kiváló emberből áll, mérnök, tudós biologus, pszihiáter, akik gyerekkoruk óta ismerik egymást és akik mind véletlenül Torontoban kötöttek ki, részben a szüleik választása folytán, évtizedekkel ezelött, mint gyerekek. Ma már mind nyugdíjas koruak. Évente egyszer-kétszer összejárnak, amikor is hatalmas duma partit rendeznek, sok finom magyar kajával és annyira jól érzi magát mindenki, hogy amikor már elköszöntek és mindenki hazafelé készülődik, akkor még egy további órácskát dumálnak az előszobában, kabátban, kalapban, mert senkinek nem akaródzik hazamenni. Nagy megtiszteltetés és kitüntetés az, hogy feleségemmel együtt ez a társaság befogadott és tagjainak tekint bennünket.

Ebben a kis társaságban találkoztam Yuri Dojc-cal a kitünő és nagyon szimpatikus fotoművésszel.
Yuri néhány évvel ezelőtt egy hallatlanul sikeres karrier vége felé, visszament dél-Szlovákiába, hogy dokumentálja az egykori ott élt zsidóság után még megmaradt tárgyi emlékeket. Végig is járta az elnéptelenedett, roskadozó zsinagógákat és készített róluk egy fénykép sorozatot, amelytől elszorul a torok, és égni kezd a szem. Készített továbbá egy videot is egyidejüleg.

Ennek az expediciónak az utolsó napján, az utolsó néhány fénykép elkészítéséhez elővett a zsinagógában hátrahagyott könyvekből egyet, amely, amikor kinyitotta, a nagyapja sajátkezü bejegyzése szerint, a nagyapa imakönyvének bizonyult.

Talán megérted, hogy ennek a történetnek az ismeretében nem csoda, ha mindez eszembe jutott abban a pillanatban, amikor Marosán György és Lukács György nevét a lapon megláttam.

Kerekes Sándor

35 hozzászólás

  • Nekem M. Gy. neve láttán nem könyv, hanem azonnal egy tőle származó hírhedt mondat jut eszembe : Mától kedve lövünk.

    A salgótarjáni munkástanács két tagjával találkozva mondta ki ezt az elhíresült mondatát, akikkel nem sikerült neki megegyezni. Ezután máig tisztázatlan körülmények között 1956. december 8-án délelőtt 11 óra környékén, a salgótarjáni Tanácsháza előtti téren összegyűlt, nagyjából 400-500 fős tömegre a karhatalmisták, a rendőrök, a szovjet katonák, és a helyszínen tartózkodó tankok géppuskásai is tüzet nyitottak. A fegyvertelen tömegben álló embereket halomra lőtték, sokakat a hátukon ért a halálos lövés.

    Nekem M. Gy. neve ezt jelenti, és gondolom még sokunknak, és aki felelősségre vonás nélkül, ágyban párnák közt halhatott meg 1992 decemberében. Egy gátlások nélküli demagóg ember volt, aki nem érdemli meg, hogy leírjam a nevét.

    Annyit fűznék még hozzá az esetleg ezt a bejegyzést magyarul elolvasni tudó fiatalabb kanadai magyarok számára, hogy a salgótarjáni fegyvertelen tüntető tömegbe leadott sortüzet követték Miskolcon, Egerben, Gyomán, Kevermesen, Gyulán, Zalaegerszegen és Hódmezővásárhelyen a fegyvertelen tüntetőkre leadott sortüzek.

  • a cikk alapvetően azt jelenti nekem, hogy a magyarok között érdemtelenül elfeledett sőt lesajnált Lukács György-öt visszategye oda, ahol a világ elismeri, a filozófia nagyjai közé, művei hatalmas alkotások és bármilyen összehasonlításban megállják a helyüket, újdonság erejükkel, azaz tudományosan fel is fedezett sok mindent
    Marosán György fiáról van szó és nem a “proletárforradalmárról” aki egy véres időben (1948 – 1955 magyarországa a teljes nihil és a túlélés abban amibe bele lettünk kényszerítve (nem érdemtelenűl, kérdezd Horthy őseggségét) és a jóvátétel kinyögése, a lerombolt ország élhetővé tétele és a lehetséges segítség szinte nulla, de a SZER és az amerika hangja recsegte bele, hogy az szar amiben vagytok és kavarjátok habosra de semmi más…1956 karácsonyra a nemzetközi vöröskereszt egyes városok egyes iskoláiban svájci csokoládét osztott…mekkora nagy tett? a mi lett volna ha azaz a történelmietlenség hahahahahahaha kategóriája tehát nem említem 1945-1948 és 1948-1955 közötti idők különbségeit az sem ment senkit, hogy nemcsak a vasfüggönyön innen, hanem azon túl is is hasonló mószerekkel operált a politika lásd McCarthy és bűntársai mai napig ártatlanok és európai híveik… a finánctőke győzött és mindenki más vesztett! és ennek ma is mindenki, kivétel nélkűl issza a levét a két VH-t ki és miért finanszírozta?

    sohasem mentek fel senkit nem az én rangom! de …maradjunk Lukács Nagyságánál aki a vérzivataros időkben is “valaki” tudott maradni…lesznek róla is benyálazó benfenteskék, nem érdekel

  • Göllner András

    @ Kerekes Sándor

    Nem egészen értem ezt a kabát-lopást, bocs, könyv-lopást amiről feljebb büszkélkedtél. Szóval miért is gondolod, hogy jogos ellopni egy könyvet, akármilyen könyvet, valakinek a könyvtárából? Ha ezt szabadon megtehetjük, akkor miért is ne dobjunk egy párat a mágjára is, nem? Én ezek után, be nem engednélek saját könyvtáramba, az tuti. 🙂 Talizzunk majd egyszer egy kávézóba, csak nehogy onnan is valami a zsebedbe maradjon Sanyikám 🙂

  • Rodeo36:
    “a cikk alapvetően azt jelenti nekem, hogy a magyarok között érdemtelenül elfeledett sőt lesajnált Lukács György-öt visszategye oda, ahol a világ elismeri, a filozófia nagyjai közé, művei hatalmas alkotások és bármilyen összehasonlításban megállják a helyüket,”

    Ezúttal a legteljesebb mértékben egyetértek Rodeo36 bejegyzésével.

  • Kerekes Sandor

    Marhaság! Kedves Göllner András. A helyzet az, hogy a könyvlopásnak nemes és hosszúéletű hagyománya van, amint arról Ráth Végh István (https://www.scribd.com/book/257863923/A-konyv-komediaja), beszámol. Ez nem jelenti a legkevésbé sem, hogy könyvet lopni helyes, vagy pláne kívánatos lenne, csak annyit jelent, hogy bizonyos esetekben ez bocsánatos bűn. Ugyanúgy mint akármi mást lopni. Habár én személy szerint semmi esetre sem lopnék mást, mint legfeljebb virágot és alkalmasínt könyvet, de mint látod a lelkiismeret még így sem hagy nyugodni. Ami pedig a saját könyvtáradba szóló meghívást illeti, eddig nem számítottam rá, de nem tartom kizártnak, hogy ha egy ilyen súlyos megpróbáltatásnak kellene megfelelnem, talán mégis képes lennék ellenállni a kísértésnek. Noha magam is a derék Oscar Wilde követője volnék, no nem ”abban,” hanem abban, hogy ”mindennek ellen tudok állni, csak a kísértésnek nem.”

  • Rodeo36
    2017 november 25
    10:31 de.

    “a magyarok között érdemtelenül elfeledett sőt lesajnált Lukács György-öt visszategye oda, ahol a világ elismeri, a filozófia nagyjai közé,”

    A nyugatiak Marxot is nagyon tisztelik, mert nekik nem kellett elszenvedni, amit Marx tanításaiból kihozott Lenin meg Sztálin.

    Lukácsot lehet, hogy mi is szeretnénk, ha nem kellett volna elviselni egyéb irányú tevékenységét. És most nem a vöröskatonák lelövésére célzok.
    A magyaroknak azt is el kellett viselni, hogy Lukács György és Révai József az ötvenes években kialakították a kommunista irodalmi kánont.

    A magyarok azóta szépen megutálták Petőfi forradalmi verseit,
    meg a sok balos forradalmi szavalást József Attilától és Ady Endrétől.
    Ahhoz képest a fidesz kezdő. Mert most erőltetik ugyan Wass Albertet, de közben senki nem tiltja Babitsot, Márait vagy Weöres Sándort.

  • deMagóg lánya, Hazai Spaletta 5:47

    – Lenin és Sztálin, Marxot csak hivatkozásul használta úgy, hogy az ő sarkalatos eszmei pontjaival éppen ellenkező gyakorlatot folytattak…

    – Babitsot és Veörest senki nem tiltotta, utóbbit pedig ráadásul pop együttesek százai, Halász Jutka, stb. a Magyar Rádióban szavalva és megzenésítve hanglemezek millióin többen olvasták és hallgatták, mint annak előtte bármikor…

    – Lukács népbiztosi tevékenységére mindenképp rányomta bélyegét a Tiszánál és északon egy időben vívott honvédő háború. [Román-magyar háború és Északi hadjárat.] Márpedig háborúban a dezertálást és a bomlasztást a világon egyetlen hadsereg sem jutalmazza…

    .

  • Drága Spaletta!5:47

    Ugyanitt, magas objektivitású kultúr-összefoglalójában ugggyan miért is hagyta ki legfőbb vesszőparipáját, sértett lelke sötét csücskét és fájdalmát, Kodály Zoltánt ?

    .

  • Drizari
    Ez fia annak a Marosánnak.
    marosan.hu
    Valszeg kevés köze van eszmeileg hozzá, de nem ismerem elég jól

  • Kerekes Sandor
    2017 november 25
    4:11 du.
    ti itt a Göllnerrel “szellemeskedtek” vigyázzatok rá nehogy kibújjon a köcsögből…könyvet elcsórni (az nem lopás) félnetek nem kell…idézzétek meg Karinthy-t… csiribí csiribá már itt is van

  • hazai lámpa
    2017 november 25
    5:47 du.
    kedves pilács, te teljesen bizonyos vagy benne, hogy Marx-ot valósították meg, ha egyáltalán megvalósítottak akármit?

    milyen evidenciáid vannak és fel tudod e mutatni schlagwort-okban itt a nagyérdeműnek, meg nekem?

  • Baldwin,

    “Nekem M. Gy. neve láttán nem könyv, hanem azonnal egy tőle származó hírhedt mondat jut eszembe : Mától kedve lövünk.” Sokan gondolják ugyan így, és még fogják sokáig.

    A fia helyében nem lennék büszke erre a névre, ragasztanék hozzá egy megkülönböztető betűt, ha éppen nem cserélném le.

  • Marosán György az én emlékeimben, hithű kommunista volt. Tehát elnézek a cikktől és az egész űzenettől.

  • Tovább: már mindenki vőröset lűtoot, ha a nevűk felmerűlt.
    Végerdény? Nem voltak népszerűek a magyar nép számára’

  • Figyelő
    2017 november 26
    3:32 du.
    lődd le! a cikk -ha jól értem, és miért ne- arról szól, hogy hogyan került egy dedikált Lukács “a” Marosán polcára, és ugyanez a cikk: arról beszél, hogy a két személy különbözőségét figyelembe véve…milyen lehetett az a politikai légkör amelyben ez előfordúlhatott (megtörténhetett) és én belemagyarázom azt a következtetésemet is, hogy a mai napok (utóbbi 30 év) ugyanilyenek… és egy fidexkft “akadémikuss” is kaphat a zorbántól lovalagkeresztet azért a “szolgálatért” amit a’ ártunk és ormányunk “tudományosch” felmagasztalásáért Őseggsége a Világ Fénye és Majdnem Isten ad neki jutalomként

  • Rodeo36
    2017 november 27
    1:49 de.

    Elnézést, de Lukács György úgy él az ember emlékezetében, hogy a hazai kommunizmus “atyja” volt.
    Nekem mehet a szemétbe. Elnézést.
    Hál Isten, elmenekültem a zavaros komcsi mentalitástól, ami látom még a mai napon is él és virul kis hazánkban.

  • Figyelő
    2017 november 27
    1:09 du.

    #1 a kommunizmus mint olyan még sohasem valósúlt meg, tehát lesajnálni sem lehet
    #2 Lukács György attól még egy nagy aesteta és filozófus mert figyelőnek nem tetszik
    #2 te is azon “lelkek” közé tartozol, akik csakis tőmondatokkal képesek felfogni a világot, holott könyvtárakkal sem könnyű, nagyon kevés olyan kérdés van amire igen vagy nem lehet a válasz

  • Rodeo36
    2017 november 27
    2:48 du.
    Ne a könyvtárakban keresd, nem találod sem Istent, sem embert. Csakis az embe magában taláűlhatja meg.

  • Rodeo36
    2017 november 27
    2:48 du.
    Ne a könyvtárakban keresd, nem találsy sem Istent, sem embert. Csakis az ember magában találhatja meg.

  • Rodeókám én ugyan útálom magát, de néha egész jókat mond.Olyankor gondolatban megtapsolom.

  • JÓZSEF ATTILA

    Vidám és jó volt s tán konok,
    ha bántották vélt igazában.
    Szeretett enni s egyben másban
    istenhez is hasonlitott.
    Egy zsidó orvostól kapott
    kabátot és a rokonok
    úgy hívták: Többé-itt-ne-lássam.
    A görög-keleti vallásban
    nyugalmat nem lelt, csak papot –
    országos volt a pusztulásban,

    no de hát ne búsuljatok.

    1928 eleje

  • Figyelő
    2017 november 27
    4:47 du.

    figyelj sokkal jobban, már megint se eleje se vége se értelme nincs amit ide körmicélsz…annyi bizonyos, hogy valaki jól kibaltázott a többiekkel és feltalálta hideg víz helyett istent amit mostmár allah, jáhve, buddha, szentháromság (ez utóbbi a legkacifántosabb) meg azt is, hogy a semmiből lehetett valamit teremteni, azaz a fából vaskarikát alapon ha semmi sem volt akkor istenke sem létezett mert a semmi az nulla érted amiben nincs semmi isten sem…és akkor ídézzem Rocco mestert Beethoven Fidelio jából (pragmatikus eccerű lélek de arany szíve van) akaszongya: két nagy semmit összeadva semmi lesz az higgyed el… (a hozomány nélküli menyasszony és vőlegény akinek szintén csak a pucérja van házasságáról szól a mise)

    szóval ha te találtál istent magadban akkor nagyon jól porold le, fényesíccsed ki és tedd fel a polcra mingyárt Orbán viktor képe mellé (esetleg neked van egy mellszobrod is gipszből a “nagy emberről”…mint írád könyvtár az smafu azaz még nem láttál olyat belülről? akkor nincs sok mindenen csodálkozni való amikor idebeteszeda nincsmit…sokan vagytok akik semmilyen nyelven sem nem írnak sem nem olvasnak de semmiképpen sem értenek?

  • Geyza
    2017 november 27
    5:33 du.

    tudod gájza az útálatot egy paraszthajszálnyi távolság választya el a szeretettől? azért jókat kuncogok…és nem zavart soha, ha vannak ellenségeim mert akinek ellensége nincs annak értéke sem sok van…barát mint a pejva pláne napos (najó legyen derűs) időben (amit én nem igazán kedvelek)

  • Geyza
    2017 november 27
    5:33 du.

    történelmi és shakespear-i tény (Aiskülos ról nem is beszélve)
    az útálat, gyűlölet sokkal erősebb kötődés mint a szeretet

    én nagyon szeretem Dürrenmatt -ot és Déri Tibort (is…) GB Shaw az meg kénsavas

  • Rodeo36
    2017 november 27
    2:48 du

    “…#2 te is azon “lelkek” közé tartozol, akik csakis tőmondatokkal képesek felfogni a világot, holott könyvtárakkal sem könnyű, nagyon kevés olyan kérdés van amire igen vagy nem lehet a válasz…”

    Ez a gondolat megfogott, bölcs és nagyon igaz, ha megengeded elraktározom fejemnek rossz bögréjébe (Petőfi)hogy sosem felejtsem! Nem tudom sajátod e, vagy te is úgy olvastad valahol, de nagyon meghatározó -köszi!

  • Rodeo36
    2017 november 27
    10:34 du.
    Sajnos, fogalmad sincs miről írtam. A hit nem a könyvtárakban van, hanem a csodálatos természetben, emberekben és mindennapos “csódákban” jelentkezik.

  • Besancon
    2017 november 28
    4:33 de.

    egészségedre!
    olvasván figyelő-t, kipattant a fejemből mint Pallas Athené a Zeus -éból, de ez nem jelenti azt, hogy olvasmányaim valamint tapasztalataim nélkűl ez előfordúlhatott volna

  • Figyelő
    2017 november 28
    10:59 de.

    én a hitről semmit sem szóltam, mert hülyeségnek tartom…nemlétező izékről ömlengeni sőt imádkozni hozzájuk és fizetni a földi képviselőiket az a világ agyhúgyköve

  • Rodeo36
    2017 november 28
    12:48 du.
    csak sajnálni tudlak. Szerencsére nem leszek ott mikor majd halgúdokolni fogsz, mint minden ember.

  • haldokolni fogsz

  • Rodeo:
    G.B.Shawnak egyszer a Társaságban odaszólt egy úri hölgy:
    -Ha maga lenne a férjem, mérget tennék a teájába…
    Mire G.B. Shaw :
    -Tudja mit asszonyom? Ha maga lenne a feleségem,meg is innám !

  • Figyelő
    2017 november 28
    2:24 du.
    azokban a pillanatokban én bizonyosan be leszek alaposan rúgva és dúdolva megyek ki az árnyékvilágból az anyagi állapotom másik formáiba (nálam ez bizonyosan hamu lesz, az nem büdös és gusztustalan)

  • Geyza
    2017 november 28
    3:36 du.
    igen, ő ilyen (volt?) és nagy Wagner rajongó volt

  • Én csak a Walkürök Lovaglását kedvelem Wágnertől.
    Igazi ” repülős-zene”

  • voronyezs
    2017 november 26
    3:47 de.

    Az “ötvenes években” (Rákosi-korban) Weöres Sándor műfordításokból élt, mert a versei nem jelenhettek meg. Ezt a felesége is leírja a visszaemlékezéseiben.

    Bizonyára voltak ezek között irodalmi remekművek is, a gond csak az, hogy ezeket Magyarországon senki nem ismeri.

    PO CSÜ-JI: Po Csü-Ji versei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1952
    SEVCSENKO, Tarasz Grigorevics: Kobzos. Válogatott költemények. Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1953
    CSÜ JÜAN: Csü Jüan versei. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1954
    RUSZTAVELI: A tigrisbőrös lovag. Új Magyar Könyvkiadó, Budapest, 1954

This site is protected by Comment SPAM Wiper.