William Nicholson: Visszavonulás a Rózsavölgyi Szalonban

2017 november 28 12:07 de.1 comment

Magyarországi bemutató: Edward és Alice több mint harminc éve házasok, az életük békés és kellemesen unalmas. Látszólag minden rendben van velük: egészségesek, szeretik a munkájukat, egy takaros kis házban élnek, és egyetlen fiúk, Jamie is felnőtt, már a maga útját járja. Mégis most úgy tűnik, hogy annyi közös emlékkel és élménnyel a hátuk mögött, a házasságuk zátonyra futott.

Vajon a szeretet, egymás kölcsönös tisztelete vagy a megszokás elég ahhoz, hogy megmentsen egy házasságot? Lehet-e, érdemes-e új életet kezdeni ötven fölött? És mihez kezdjen egy felnőtt fiú, aki azt látja, hogy a szülei éppen felforgatják, elszúrják az életüket, és minden, ami eddig a biztonságot jelentette számára, darabokra törik.

William Nicholson angol író műve szívet melengető, megrendítően szép és felkavaróan őszinte darab a házasság buktatóiról, a szeretetről, az öregedés elleni küzdelemről, a feladásról és a visszavonulásról.

A színdarab ősbemutatója az angliai Chichester Festival Theatre-ben volt 1999. októberében.

A színdarab Magyarországon a The Agency (London) Ltd. és a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség között létrejött szerződés alapján kerül színre.

  • Szereplők:
  • Rátóti Zoltán, Söptei Andrea, Porogi Ádám
  • Díszlettervező: Enyvvári Péter
  • Dramaturg :Kovács Krisztina
  • Fordító: Kovács Krisztina
  • Rendezőasszisztens: Herpai Rita
  • Rendező: Valló Péter

Fotók: Gergely Bea

Mélyen a szívben játszódó történet

Óriási sikerrel futott New Yorkban William Nicholson Visszavonulás című darabja jó tíz évvel ezelőtt. Most kerül először magyar színpadra: 2017. november 27-én a Rózsavölgyi Szalonban mutatják be a művet. Interjú Valló Péterrel a szinhaz.org oldalon

Szereplők: Söptei Andrea, Rátóti Zoltán és Porogi Ádám. Valló Péter, az előadás rendezője azt mondja: nagyon jó színészeket látunk nagyon közelről, nagyon jó szerepekben.

– Megkérdezték egyszer a kortárs angol szerzőtől, William Nicholsontól – aki egyébként az Árnyékországot is írta –, hogyan összegezné, amiket ír. Lélektani színdarabok azok? Vagy mifélék? Nicholson azt válaszolta: „Afféle kereső műveket írok.” Szereplői közül akad, aki kapcsolatot keres, más kiutat a kapcsolatból, de igazából mindenki mindig saját magát kutatja. Vajon a Visszavonulásban is?

– Ebben a darabban nincs semmi bonyolult, mégis remekmű. A lehető legtragikusabb történetet dolgozza föl, amely sokaknak lehet ismerős, és ha sikerült megúszniuk, komolyan gratulálok nekik. Arról van szó: harminc év házasság után férj és feleség nem bírja tovább együtt. Hétköznapinak tűnhet, ám kicsit sem az. Hiszen emberöltőnyi élet hirtelen megkérdőjeleződik. Nemcsak a jövő válik félelmetessé, hanem a múlt is. Mindenesetre igazi színészdarab ez.

– New Yorkban volt a premierje 2003-ban. Színészóriások játszották a szerepeket: John Lithgow és Eileen Atkins a házaspárt, Ben Chaplin pedig a fiukat. Az előadást rögtön három Tony-díjra jelölték – a legjobb színdarab kategóriában is.

– Az én színészeim is igazán sokat próbált harcosok, és nagyszerűek. Nem is játszhatják mások, csakis óriások ezeket a figurákat. A történet ugyanis nagyon mélyen a lélekben vagy a szívben játszódik, és ebben a legnehezebb az ember önfeltárulkozása. Muszáj személyesnek lenni, ha nem megy, akkor nincs meg az előadás. Mindenkinek, aki részt vesz benne – rendező, színész, fordító, dramaturg – elő kell vennie a „vérébe mártott tollát”. Ugyanígy írt a szerző is: szülei válástörténetét dolgozta fel. Nagyon személyes a darab, ettől is remekmű. Külön csodája, hogy mérhetetlen finomság, elegancia, polgári jó modor van benne, s tisztelete a másiknak még olyan helyzetekben is, amelyekben ilyenkor sokan már konyhakést rántanak, ricsajoznak. Mindeközben az asszony próbál kapaszkodni valamilyen istenhitbe: a túlélés lehetőségét keresi. Kétségbeesett törekvése arra is irányul, hogy az életnek mégiscsak lehet egy magasabb rendű értelme. Lényegében tagadja, hogy vele mindez megtörténhet. De megtörténik. Elválnak – kiszakítva a másikból személyiségük nagyobbik felét, amelyet harminc év alatt összeboronáltak egymásban.

– Ön bukkant a darabra?

– Nem. Kovács Krisztina dramaturg találta meg – nekem. Mostanában elég sok, az emberi lélekkel foglalkozó színdarabot rendezek. Nyilván fakad az életkoromból is, abból a felismerésből, hogy ez biztosan olyan szegmense a színházcsinálásnak, amelyből nem lehet kiöregedni. A formai újításokat már nem a mi generációnktól várják, előálltam én meghökkentő elemekkel huszonévesen. Az emberi lélekismeretbe ugyanakkor csak beletanulni lehet. Kicsit szorongva is látnék neki, ha zsöllyés színházban kellene megrendeznem.

– Miért is?

– Mert attól félnék, hogy hagyományos színházi térben a játszó személyek és a nézők közötti távolság elnyelné a darab lélektani közelségét. A Rózsavölgyi Szalonnak az a legnagyobb varázslata, hogy nagyon jó színészeket látunk nagyon közelről nagyon jó szerepekben. Mint most a Visszavonulásban is.

(forrás: színház)

 

1 Comment

  • Hol van ma szinhaz a Rozsavolgyben ?

    Az nem letezett az en idomben. Persze az igen regen volt.

    Mindeg elveztem es becsyuom a szinhazi eletet, eloadasokat, s nem csak a szineszek kepessegeit es szorgalmait. Mert igen sok gyakorlatot kovetel a termeszeteshez allo performance. De egy sikeres eloadas osszeallitasa igen kovetelo mindenkitol.