Anna örök

2017 december 4 11:19 de.114 hozzászólás

Szinte kivédhetetlen, hogy a Nemzeti Múzeum legújabb kiállítása kapcsán ne Juhász Gyula jó kilencven évvel ezelőtt írott verse jusson a látogató eszébe. Mindkettő – a kiállítás és a vers – tárgya az elhibázott élet, amiről persze csak utólag tudjuk megállapítani, hogy elhibázott. Mindkettő rokon még valami másban is; az életben és a kiállításon is mi magunk hozzuk meg a döntést, a következmények csak később lesznek láthatóak.

Két dátum is összecseng, de ez már véletlen játéka. A Nemzeti Múzeumban 1920 óta nem volt arra példa, hogy átvettek volna valahonnan egy teljes, kész kiállítást. Most ez történt. Az „Anna. Változatok székely asszonysorsra” című kiállítás a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum időszaki kiállítása – mely 2017. november 30-tól 2018. április 29-ig látogatható – két fiktív történeten keresztül, a kisember szemszögéből láttatja az elmúlt évszázadot. Főszereplője, Anna, 1920-ban született. Ez az Anna nem valós személy, sosem létezett. Alakját a képzelet szülte, megannyi megtörtént eset alapján. Benne egy egyszerű székely lányt ismerhetünk meg, akinek fiatalon sorsfordító döntést kell hoznia: megtartja-e egy szerelmes este nem kívánt gyümölcsét vagy sem? Akár igent mondunk Annával, akár nem, mindkét esetben megnézhetjük, hogyan alakult az élete a 20. század viharai közepette.

Ez olyan kiállítás, mely nőről szól és a nők szempontjából közelíti meg a társadalmi problémákat – de férfiak találták ki: Miklós Zoltán a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Kinda István pedig Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban dolgozik. A látogató a kiállítás területére egy 1816-ban készült székelykapun át lép be, a történet viszont száz évvel később kezdődik. Anna 17 éves korában komoly döntés elé került, melyet erősen befolyásoltak a társadalmi normák, a család véleménye a székely, falusi társadalomban és – ott volt még az egyház is, amely szigorú korlátok közé szorította a párkapcsolatokat. Anna történetei nem betűkön, olvasmányokon keresztül jutnak el a látogatókhoz, hanem Bocskor Bíborka (a Magashegyi Underground énekesnője) hangján, egyes szám első személyben, mobiltelefonos applikáción keresztül hallgathatók meg. Ezáltal a fiktív elbeszélés és a hiteles múzeumi tárgyak is jól megkülönbözethetővé válnak, hiszen a hagyományos tárgy- és enteriőrleírásokon keresztül a díszletek mögött láthatóvá válik a tudomány által feltárt valóság is. Mobiltelefonokat a látogatók ingyenesen kölcsönözhetnek az információs pultnál!

A székelykapun belépve egy csűrbe jutunk, ott zajlott a falusi mulatság, mely során Anna majd elmegy egy legénnyel és pár lépés után a látogató választhat, először melyik életutat kívánja végignézni. Megtartja Anna a gyereket és a társadalmi nyomás hatására férjhez megy egy idős férfihez vagy pedig magzatelhajtás után távozik a faluból és cselédnek áll a városban. Annyit már most – elöljáróban – elárulhatunk: bárhogyan is dönt a látogató, bármelyik úton indul el, egy idő után visszakerül a kiindulási pontra, hogy onnan bejárhassa a második életutat is. Látni fogja, milyen lehetett a házasságba belekényszerített asszony sorsa? Milyen lehetett a cselédé, a gyári munkásé? Hogyan befolyásolta a történelem változása az egyén életét? Hatalom volt-e a néphatalom? Szabadság volt-e a magány? Ezekről szólnak majd Anna, szinte csak saját magának elmondott, gondolt szavai.

Ha elindulásnak azt az utat választjuk, amikor férjhez megy egy idős, enyhén rokkant, de az akkori viszonyok között tehetősnek számító férfihoz egy másik faluba, látjuk a még XIX. századvégi kor szerinti falusi otthon tárgyait, 1938-ban. Anna sehol nem látható – hiszen ő mindenhol ott van, ő mesél. Megszületik a gyerek, a kis Ferike, a férj tisztességes, a nevére veszi fel is nevelik ketten a jóeszű fiúcskát. Anna lelkiismeretesen ápolja öregedő férjét haláláig, közben kitör a második világháború, majd jön Erdélyben a „román világ”, a kollektivizálás. Annát – ahogy elmeséli – ez nem viseli meg, beadja mindenét a közösbe, hiszen a vagyon, a termény, az eszközök, amiket elveszít, eredetileg sem volt az övé. Munkát kap a városban, ingázik. A fia tanul, mérnök lesz, felnő, elszökik Magyarországra, majd onnan is továbbáll. Néha érkezik levél tőle.

Anna – életében először – a maga ura lesz, a kornak megfelelő körülmények között, de régi életéhez képest feltétlenül viszonylagos jólétben él. A férjétől rámaradt házat eladja és beköltözik a városba egy szép új panellakásba, „a városi kényelembe”. A kiállításnak ebbe a terébe lépve, a mai fiatalok könnyen felismerik szüleik, nagyszüleik tárgyait, lakásaik berendezését. A nyolcvanas években a Székelyföldön is hasonló volt egy átlagos lakás. Elérkezünk 1989 decemberébe, a romániai forradalom hírei, képei a televízión keresztül jutnak el hozzá. Ám Anna életét Ceaușescu bukása már nem változtatja meg – 69 éves. Halljuk a hangját, töpreng, emlékein vívódik – talán más sorsa is lehetett volna, ha akkor – 17 évesen – másként határoz, más utat választ.

A kiállítás látogatója, sétája közben itt ér vissza arra a pontra, ahol az útelágazás kezdődik. Most lehetősége van bejárni azt az utat, ami megmutat egy olyan lehetőséget, melynek kezdetén Anna a gyermek elvetetése mellett dönt. A XX. század első évtizedeiben egy falusi „megesett leány” számára a kiút – hogy meneküljön a falu szája elöl – szinte készen állt. A magzatelhajtás után elment cselédnek egy városi családhoz. Anna is ezt teszi, mint oly sokan abban az időben. A kiállítás Weinberger Jakab kolozsvári lakásába viszi el a nézőt. Anna is ott él egy aprócska szobában. Mos, varr, takarít, vigyáz a gyerekekre, a kimenőjén a több cseléddel sétál. Az asszonya varrni is megtanítja, oly jól bánnak vele, hogy szinte családtagnak érzetheti magát – tudjuk meg tőle, amikor az itt töltött éveiről mesél.

Ezért volt számára különösen drámai az a pillanat, amikor 1944-ben a zsidóknak fel kellett varrni a sárga csillagot. Sírva segít az asszonyának esténként felvarrni a csillagot még a gyerekek ruháira is. Néhány hónap alatt Erdélyből is elviszik a zsidókat, a deportálásból a Weinberger család egy tagja sem tér vissza. Anna úgy érzi nincs többé maradása Kolozsváron, 1944 nyarán hazatér Székelyföldre. A románok ebben az életútban is megérkeznek Anna életébe, 1944. szeptember 12-én már Romániában találja magát, Magyarország helyett. Amint pedig ez ebben a korban Európa sok országában hasonló módón történt, a most már nem falusi, hiszen városon „világot látott”, írni-olvasni tudó lányt, az újonnan berendezkedő hatalom a bűvkörébe vonzza, saját szolgálataiba állítja.

A negyvenes évek második felének történései felforgatták a korábbi gazdasági berendezkedést. Államosították az ipart, kereskedelmet és a földet is. A fiatalok közül nagyon sokan elhitték, amit az akkori eszmék sugalltak: a kevesek birtoka mindenkié lesz. Mindenki jobban fog élni. Ennek persze voltak hivatalnokai is, akik a „papírmunkát” elvégezték – Anna is egy lett közöttük. Elhitte, hogy új világ épül, a nép kezében van a jövő, a dölyfös nagygazdák ideje lejárt. Megtanult írógépen írni, jó hasznát vette a „Bizottság”. Eljárt a falvakba felvilágosító munkát végezni. Udvarlók is akadtak, de újból férjhez menni már nem akart: „minek megint cselédnek állni egy ember oldalán?” Majdnem húsz évet dolgozott a Néptanács titkárságán, jó fizetése volt, kiutaltatott magának egy szép új lakást – nyugodtan él „a városi kényelemben”. Ahová e csöppet sem hétköznapi kiállítás látogatója ismét visszaérkezik a második életút bejárása végén – és, ha engedte hatni magára a látottakat-hallottakat, bizony akad még elgondolkodni valója, kifelé menet a múzeumból.

Révay András

114 hozzászólás

  • Érdekes kor leirása és egy emberi sors. A szomorú az egészben az, hogy “Anna” életében, idősebb korára egyedűl marad, mert a szép , berendezett lakás NEM minden, azzal nem lehet beszélgetni vagy nem lehet családi reményt elképzelni, hogy majd lesz unoka , családi szeretet stb A fenti, sokkal fontossabb, mint egy berendezett lakás, stb.

  • Elsokben is koszonet Revay urnak a kivaloan nyujtott ismertetesert. Egy cikk amely nem koveteli meg az olvasoit csodalkozni, kerdezgetni hogy mirol is lehetne a mogotte levo nem kozolt teny.

    Az “Anna” allitolagos kepezeletbeli tortenetenek a valogathato esete nagyban a mult tortenelmi esemenyeit emlekezteti a felnott-korosztalyok szamara, s velhetoen tortenelmi lecke lehetne a serdulo ifjusagnak. Remelve tanulnanak belolle.

    De hol van az 1816-os faragott Szekely kapu? Nagyon szerettem volna azt latni mint eredeti regi faragott Szkely hagyomany.
    (Tehat meg is egy kerdes).

    Volt a film-iparban tobb nehany evtizedekkel ezelott egy otletes ujjitas, amely szerint a kozonsegnek lehetosege volt valasztani a film kialakulasanak eredmenyet egy gomb-kattintasaval. De az soha nem lett nepszeru, s azzal teljesen ismeretlenne lett.
    Vlehetoen talan, hogy a kozonseg szorakozni ohajt a filmeken , nem hatarozataikat valasztani a film tortenteik kialakulasan.

  • Ennél a rendezvénynél a . k i á l l í t á s, mint műfaji meghatározás nem helytálló, mert a valóság itt csak keveredik a mesterkélt, illetve a csinált fikcióval, az utóbbi javára.

    A . h a p p e n i n g . talán jobban fejezte volna ki a Magyar Nemzeti Múzeum valódi – alighanem felülről diktált – jószándékát…

    Ez a . m ó d s z e r . – persze csupán a véletlen műve – csak hasonlatos a terrorháza, “múzeumnak” titulált művi, de főleg propagandisztikus, fikcionált kiállítási, illetve “bemutató” technológiájával, ahol szinte csak készített, manipulált (akár még eredeti is lehetne) tárgyakat “mutatnak be”, mint a régi idők “valódi” tanúit, hogy aztán buszok százai hordozzák rá – mint egy valódi élmény-illúzióra – szervezett, napi sűrűséggel, ártatlan naiv kisdiákok ezreit.*

    .

    .

    Épp tegnap is láttam egy ilyen, talán 8-éves sisera gyerekhad csevegve csicsergő, önfeledt sokaságát, amint már majdnem odértek s akkor az egyik tanárnő váratlan fölmutatva megállította a sort, amely megtorpantában egymásra torlódva, szó szerint percekig tátott szájjal bámulta ama TERROR feliratú, a Schmidt Mária féle hatásos, álmúzeális propaganda ihlette pengefal sziluettjét. – Sose felejtik el… 🙁

  • “egy falusi „megesett leány” számára a kiút – hogy meneküljön a falu szája elöl – szinte készen állt. A magzatelhajtás után elment cselédnek egy városi családhoz.”

    Szerintem nem biztos, hogy jó ötlet volt átvenni ezt a kiállítást.

    Én családi történetek alapján is tudom, amit az Édes Anna regényből is tudhatunk, Kosztolányi örökbecsű regényéből. A kis cselédlányok erkölcsei nem egyszer a városi munka során kerültek veszélybe!

    A városi ifjú vagy nem ifjú urak a kis kiszolgáltatott cselédet elcsábították vagy erőfölényükkel visszaéltek. Aztán akkoriban nem volt apasági per, a lányok nem is számíthattak segítségre az apa részéről. A lányok családja nevelte a kis pulyát! Ennyit a falu szájáról, ami elől állítólag menekültek a lányok …

    (A fenti retró képhez. Az étkezőgarnitúra nagyszüleim falusi házából is ismerős. Lovas kocsival hozták el anno a félegyházi boltból, mert a hatvanas években igen kevés embernek volt autója. De szerény véleményem szerint az a fotel olyan ronda és kényelmetlen lehet, hogy azt józan, jó ízlésű, egyszerű ember be nem tenné a lakásába, még ingyért sem!)

  • Még az angyalcsinálásról.

    Sajnos a magzatelhajtást férjes asszonyok is gyakran alkalmazták, azért hogy kevesebb gyerek szülessen. Ennek oka lehetett a földbirtok megtartása, az egykézés. De lehetett oka a szegénység is, vagy a szegénységtől való félelem. Persze a megesett lányok is alkalmazták.

    A “zabigyerek” sorsa nehéz volt, de ugyanúgy részt vett mindenben, mint a többi gyerek. Még híres írót is ismerünk, aki így nőtt föl vidéken.
    Szerintem Székelyföldön is hasonlóak voltak a szokások. Tehát a lány férjhez mehetett egy idősebb férfihoz, de választhatta volna azt is, hogy megszüli a gyereket egymaga (és persze vállalja a sok megszólást).
    Ha meg úgyis a városba megy, akkor talán lelencbe adta volna a gyereket, miután megszüli. De szerintem az volt a jellemző, hogy olyan fiatalon kerültek a lányok cselédnek a városba, hogy nem is volt “múltjuk”, mikor a szülői házból a városi helyre elszegődtek.

  • Volt egyszer egy cikk a Nők lapjában a cselédekről.

    Egy zsidó családnál 1944-ben arra ment be a konyhába a nagyságos asszony, hogy a cselédlány pakolja be a drága a fehérneműt, és adja föl postán a csomagban. “Minek az már maguknak?”

    Sok volt a megaláztatás a cselédek részére, és nem volt előmenetelük, nem tanulhattak. Persze, a városi szokások ismerete előny volt, miután visszatértek a falujukba.

    A kommunisták az ilyen elnyomott társadalmi rétegeket megcélozták a propagandával, és persze hogy ők szívesen hallgatták, hogy most ők is egy kicsit jobban élhetnek. Előnyben voltak a lakáskiutalásnál, és a pártmunkában is számítottak rájuk.

  • Ha Anna 1920-ban született, akkor a kiállításból kimarad a román világ, ami a két háború közt sújtotta az erdélyi magyarokat?

    Hátrányos megkülönböztetésben részesültek a román hatóságok részéről, lsd. pl. Tamási Áron írásait.

    Ezért örültek annyira 1941-ben Horthy bevonulásának a magyarok és székelyek, nem azért, mert fehér lovon érkezett.

  • Hat nekunk a haboru elott mindig volt cseledunk!
    MI sokszor baka marcsiknak hivtuk oket, mert mindegyik bakakkal randevuzott a kimenojen. az vasarnapi nap volt.
    |Altalaban videkrol feljott lanyok voltak.

  • Figyelő
    2017 december 5
    3:13 du.

    “MI sokszor baka marcsiknak hivtuk oket,mert mindegyik bakakkal randevuzott a kimenojen.”

    Talán az úrilányok nem randevúztak, pl. a tánciskolában majd a kávéházakban? Neked hogy esett volna, ha kávéházi marcsának hívtak volna?
    A polgárlányok között talán nem volt megesett lány? Az számított igazán szégyennek, ha a városi lányok közül valaki “bajba került”, aztán gyorsan férjhez kellett adni. Szerintem a cselédeknek is megvolt a véleménye a városi családok kis titkairól.

    Van egy örökzöld magyar film, Bakaruhában a címe, Darvas Iván és Bara Margit főszereplésével. Ott a fiatalúr megcsömörlik saját romlott életétől, és egy cselédlányba lesz szerelmes, de aztán őt is becsapja.
    A cselédlányok azért randevúztak kimenőn lévő sorkatonákkal, mert azok között voltak falusi származású ifjak.

    Egy novella volt a film alapja, a neten is olvasható.

    http://mek.oszk.hu/11500/11512/11512.htm

  • Tudnék még írni a témáról, de ugye Géza szerint nagy rajongója vagyok a Horthy-kornak, tehát a kis cselédekért ennyit tudtam tenni.

    Majd jöhet Géza, a nagy gavallér, a Horthy-korban elnyomottak védőszentje, aztán majd ő biztos szót emel a kiszolgáltatott lányokért.
    Illetve van itt nem egy szocialista, aki a mellét szokta verni, hogy a “munkás is ember”. Majd most kiderül, hogy nekik a cseléd is embernek számít-e?

    Még leírnám, hogy voltak emberséges munkaadók is. Pl. tudunk olyan esetről, hogy a nagyságos asszony ajándékba adott egy szép darabot a használt ruháiból a “lányainak”, ami akkor nagy szó volt.

  • hazai lámpa
    “Tudunk olyan esetről “…asszta ! Tényleg ?! És ezt emberségesnek tartod ?!
    Ja, a cseléd bizony ember. Az anyám is az volt.
    Horthyt meg remélem kiveti magából a föld.
    Szervusztok, jó napot !

  • Nem ismerem a székelyudvarhelyi múzeum koncepcióját, de még egyszer megjegyezném, hogy a megesett lánynak nem csak az abortusz vagy a rossz házasság volt a lehetősége (persze ilyen is volt sajnos.)
    Azért a férfiak sem vadállatok, volt, aki nevére vette más gyerekét, említhetném pl. Jókai Mór családját, ahol több ilyen eset volt.
    Másik lehetőség volt, mint írtam fentebb, hogy megszülte egyedül a lány a gyermeket. Nem tudom, hogy ezt a lehetőséget miért nem járták körül a szervezők?

    Van egy magyar író, aki cselédlány gyermeke volt (“zabigyerek”), és mégis tanult ember lett belőle, még Baumgarten-díjat is kapott! Ráadásul a Horthy-korban. Pikáns részlet, hogy az apja valami magasabb társadalmi rangú személy lehetett.

    https://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Lajos_(%C3%ADr%C3%B3)

    Olvastam, hogy a gyerekkora nem volt könnyű a származása miatt, de mégis elmondható, hogy a nagyszülei fel tudták nevelni a kis faluban vagy városban, ahol laktak. Sajnos, a székelyföldi szokásokat nem ismerem, de nehezen hiszem, hogy ott ne történt volna ilyesmi.

  • hazai lámpa
    2017 december 6
    8:35 de.

    javítanám, kimaradt a lényeg:

    “Azért a férfiak sem vadállatok, volt, aki nevére vette más gyerekét,” ÉS szerelemből vette el a feleségét!

    Másik, amit nem értek, a háború utáni életutai Annának.
    1. Egy magyar nagygazda felesége a 2. v.háború utáni Romániában, szerintem üldözött volt a román rendszer részéről. Nehezen hiszem, hogy csak úgy beköltözött a nagyvárosba, és mérnöknek adta a fiát!

    2. Az hihető, hogy a volt cselédlányt felkarolta a román kommunista rendszer, de a magyarsága akkor sem volt előny. A román pártban pont egy magyart kérnek föl agitátornak? Inkább azt hinném, hogy kapott a tsz-ben valami fizikai munkát.

    Ezenkívül mindkét úton kényelemben él a városi lakásában, amit 1. a pénzéből vett 2. kiutaltatott. Én emlékszem, a román lakótelepek a rendszerváltás környékén mindenről voltak híresek, csak éppen a kényelemről és komfortról nem. Magyarországról vitték a gyufát meg szappant, mert ott hiánycikk volt.
    Ormos Mária megírja a könyvében, hogy egy bukaresti bolt előtt éppen akkor öntöttek le egy vagon káposztát a teherautóról, mikor a nemzetközi delegációk érkeztek valami díszfogadásra. A román emberek ott taposták egymást az utcán a káposztáért, mert hiánycikk volt az is.

    Na mindegy, vannak itt okosok, majd ők megmagyarázzák.

  • hazai lámpa
    2017 december 6
    7:32 de.
    Látom, téged is megcsapott a szocializmus szele.
    Először is NEM mindenki volt romlott abban az időben. Az igaz, hogy akkor még volt egy bizonyos “rangkorság”, de ettől fűggetlenűl, a cselédlányok JÓL érezték magukat mint cselédek, pláne, ha olyan volt a ház asszonya, mint az én anyám. Abban az időben, a cseléd, igen boldog volt, hogy felkerült Pestre, uri házba ahol jól bántak vele. Különben, ha otthon maradt volna, a földeken kéne mennie bátyja után és hajlongani, gazolni és űltetni a földeken.

  • 🙂 MINDENKI figyelmébe ! Abszolút témába vág a

    BAKARUHÁBAN
    magyar filmalkotás:
    Hunyadi Sándor regénye,
    Fehér Imre rendezésében,
    Hubay Miklós forgatókönyvéből,
    Badal János operatőr keze műve
    1 9 5 7 – ből .

    (Főszerepekben: Bara Margit, Darvas Iván, Pécsi Sándor, Lázár Mária…)

  • Figyelő
    2017 december 6
    12:02 du.

    ” a cselédlányok JÓL érezték magukat mint cselédek”

    Természetesen a háztartási alkalmazott is egy szakma, semmi baj nincs vele. Manapság már be is perelheti az alkalmazott a munkaadóját, ha bántalmazza testileg vagy lelkileg. Pl. a híres celebnek, Naomi Campbellnek is bíróság elé kellett állnia ezügyben.
    Nos, ez azóta van, hogy vannak demokratikus rendszerű országok, olyanok, ahol pl. te is élsz, mint Kanada!

    A mai demokratikus országokban kb. 150 éve indult meg a munkások összefogása, hogy jobb béreket, jobb helyzetet vívjanak ki maguknak. Voltak kommunista szervezetek is, de bizony voltak szociáldemokraták is (ők nem a fennálló rendet akarták megdönteni). Ezeket nevezed te összemosva szocializmusnak?

    Akkoriban a nagyságos asszonyok nem dolgoztak, és csak délután mentek 5 órai teára, áruházba vagy este színházba, táncolni. Otthon ugráltatták a cselédet, mikor nem volt semmi dolguk. Természetesen az emberséges, lelkiismeretes munkaadó úgy tanította be a lányokat, és úgy foglalkozott velük, hogy nem basáskodott, nem alázta meg őket. De ez tisztára a szerencsén múlott, hogy ki milyen munkaadót fogott ki.
    Pl. a regénybeli Vizyné állandóan a cselédkérdéssel foglalkozott, és szinte élvezettel panaszkodott, sajnáltatta magát, milyen nehéz jó cselédet találni (Édes Anna c. regény).

  • mavtelep
    2017 december 6
    7:59 de.

    Az jobb lett volna, ha kidobja a ruhát a szemétbe?

    Ma is sokan járnak mások levetett ruhájában (turkáló!), ami Nyugatról jön, hogy ne mondjam Brüsszelből. Nem ismered az előző tulajdonost, ami lehet előny, de van, akinek meg pont a személyesség hiányzik.
    Az sajnos frusztráló lehet egyeseknek, mikor olyan kicsi a fizetése a DOLGOZÓNAK, hogy új ruháról már nem is álmodhat (már a kínai sem olcsó). Még örülhet, ha fehérneműből és cipőből újat vehet, ami nem esik szét egy hónap után.

  • cukihara
    2017 december 8
    4:36 de.

    Egy rugóra járt az agyunk, lsd. dec 6. 7:32-es kommentemet.:)

  • Örülök, hogy megjelent két “szocialista” kommentelő is ennél a fontos témánál.

    Érdekes, többen, akik itt állandóan verik a mellüket, hogy a “munkás is ember”, valahogy nem törték magukat eddig ennél a témánál, hogy hozzászóljanak.
    Vagy éppen egzecéroztatni kell a bejárónőt, és nem érnek rá?

  • hazai lámmpa.
    Szerintem a téma idejét multa ,ma már nincs cseléd Magyarorsyágon, de külföldön sem. Ez az idő elmult.
    Jobb nem beszélni róla.

  • Figyelő!

    Miután kiörömködte magát a “boldog cselédlányokon” akik egyenesen repestek, hogy olyan “úri házakban” szolgálhattak mint az önöké – gondolt egyet, és belinkelte nekünk Petőfi örökbecsűjét: Itt van az ősz…címmel! Mi az apropója? A cikkel még köszönőviszonyban sincs, hazaival a cselédek sorsáról és mennybemeneteléről értekezik, majd mellékeli a szép őszi tájat és verset, december 7.-én, advent havának második hetében!

    Még valami – Ön netán cselédként dolgozott Pesten, esetleg közeli hozzátartozója, bizalmasa stb. hogy ennyire ismeri a lelkivilágukat, azt hogy ki mennyire volt boldog, hogy a családjuktól, falujuktól távol, vadidegeneket szolgálhatott, a legnagyobb kísértéseknek és a háziak kénye kedvének kitéve, gyakran hajnaltól késő esetig, néha alig 14-15 évesen! Drága asszonyom, Ön olyan idilli képet fest a kis cselédlányok boldogságáról, hogy felmerül a gyanú, csak nem közvetlen közelről ismerte az életüket?
    Eszméletlen az a gyermekes naivitás ami egy egy témával, cikkel kapcsolatban néhány hozzászólását jellemzi – bár ez talán már nem is naivitás, valami egészen más.

  • A munkás is ember?
    Ja. A jómagyar munkásember …

  • Besancon
    2017 december 8
    11:29 de.
    Igaza van, amiről én irok egészen más: Már rendkivűl unalmas a régi propaganda, ami mát lassan elvan temetve. Még ma is vannak olyanok, akik szeretik idznni és feleleviteni a régi szép komcsi maszlagot. Én benne éltem, nem tud meghatmni vele.

  • Általánosságban: az egyenjogúság harcosai jól tennék, ha a háztartási munka megfizetéséért állnának ki elsősorban (alapjövedelem). Azért kardoskodnak, hogy azonos bért kapjon férfi és nő, ha ugyanazokat az aktákat tologatják: holott azért kellene harcolnunk, hogy annak is számon tartsák a munkáját, aki “csak” mos, vasal, takarít, főz, bevásárol stb., stb.
    És egy sztori Figyelő “boldog cselédlányaira”. Anyukám úgy került a fővárosba, hogy a kis faluban a nagy család legidősebb lánya volt (nyolcan voltak testvérek). A Pesten vendéglős nagybátyja fiatalon megözvegyült, így a család úgy határozott, hogy menjen a Manci átmeneti kisegítőnek (egy Ráday utcai kiskocsma anno nem volt nagy egzisztencia). Végül itt ragadt: összeházasodtak a csapossal. Az isten háta mögötti zalai faluban (ma is 320 km) kevés ember járt a fővárosban, de lányok persze néhányan fölkerültek cselédnek, bár nem rokoni alapon. A rendszerváltás idején Anyu mesélte. A keresztanyád (az egyik öccsének a felesége, akik mindvégig azon a tájon maradtak) meghibbant. Régi szép időkről hadovál, amikor a Pestre került cseléd két hónap múlva aranylánccal büszkélkedve tért haza. Én meg tudtam, hogy melyik cseléd volt képes két hónap alatt, és milyen munkával aranyláncra szert tenni. Keresztanyád meg elfelejtette: sose kellett munkába állnia – nem is tudott volna, hiszen nem volt hol – az öcsém olyan megbecsült főfúrómester lett a szakmájában, hogy saját balatoni nyaralóra is tellett.
    Figyelő! Nem kérek mást: csak nézz meg egy, a negyvenes években készült amerikai, meg egy magyar filmet, és figyeld meg, hogy beszél az amerikai naccsasasszony a többnyire színesbőrű cselédjével, és hogyan egy magyar a szőkecopfos “lánnyal”. Meg fogsz lepődni, melyik emlegeti a “mindjárt odacsördítek” kitételt, és melyik beszél az embernek kijáró megbecsüléssel.

  • talalom
    2017 december 8
    3:04 du.
    Ne haragudj de ebből ay időből kinőttem, mert már azóta uj világ van, nem csak otthon, hanem egész nyugaton. Ma már nincsennek “cselédek” akik 7O éve voltak, sem itt, sem a magyaroknál.

    Ma a lányok gyárakban dolgoznak, ha még van ilyen.

  • talalom
    2017 december 8
    3:04 du.
    Ne haragudj de ebből az időből kinőttem, mert már azóta uj világ van, nem csak otthon, hanem egész nyugaton. Ma már nincsennek “cselédek” akik 7O éve voltak, sem itt, sem a magyaroknál.

    Ma a lányok gyárakban dolgoznak, ha még van ilyen.

  • Figyelő
    2017 december 8
    1:04 du.

    Kedves Figyelő, most tulajdonképpen mi a fenéről beszél?
    Egy cseppet sem zavarja, hogy köszönő viszonyban sincs mindazzal amiről én írtam és kérdeztem?

  • A táncrend társadalmi koreográfiája a következő volt:

    A falusi lány fölmegy a városba cselédnek.
    Kellék: cselédkönyv és a nagysasszony, v. a nagyságosúr ajánlása…
    A városban töltött 7-8 év alatt akár több helyen is szolgál.
    Nem egy eset volt, amikor a cseléd lúgot ivott…
    …Majd, de ha szerencséje van, élettapasztalattal fölszerelkezve visszamegy a falujába és férjhőő megy egy helybéli legényhez…

    .

  • DonGolo
    Majdnem igazad van, csak ugye mindenkinek megvan a saját élettörténete, – anyámnak is, aki cseléd lett egészen fiatalon.
    Valamint anyósomnak is, akiből nem cseléd, hanem “gyári lány” lett, és éppen mint anyám, a 6 elemi után nem tanulhatott legalább valami szakmát.
    Ez utóbbi viszont a “komenizmusban ” magától értetődő volt, ahogy anyám kommentálta : ” a szocializmusban az a jó, hogy lehet tanulni és dolgozni.”
    Na, kis Fidesz hívők, ezt übereljétek…)))
    Szervusztok, jó napot !

  • mavtelep
    2017 december 9
    10:31 de.
    Elnéyést, de a Fidesz azután jött, időben. Én is voltam gzári munkás korábban , de mivel li akartam abból kerülni, elvégeztem a Kandó Kálmán technikumot, ami mindenki számára nyitva állt.
    Tehát, minden munkás ha nem szerette beosztását tovább tudott jutni, természetesen saját akaratából.

  • Besancon
    2017 december 9
    2:42 de.
    Olvassa a fenti irást mavtelepnek, arról beszélek.

  • Figyelő! 4:25

    Ecseteli mavtelepnek, ill. nekünk, hogy akkoriban is csak akarat kérdése volt az egész:

    “…elvégeztem a Kandó Kálmán technikumot, ami mindenki számára nyitva állt.”
    “Tehát, minden munkás, ha nem szerette a beosztását tovább tudott jutni, természetesen a saját akaratából.”- írja

    Maga végülis, lassan de biztosan mégiscsak egy tanulékony női személy. Pontosan ezt magyarázzuk itt magának évek óta arról a maga által annyira gyűlölt szocialaista rendszerről, ott az egyén szabad lehetőségeiről…
    – És érdekes, hogy ama szintén tök “reakciós” barátnéja ez a BodaMári kommenttárs, még ha burkoltan is, de véletlenül őszintén ugyanilyen önkéntes karrierről számol be…

    Gratulálok ! 😀

  • DonGolo
    2017 december 10
    3:04 de.
    Tudja, én csak arról irok amkit átéltem. Szerintem abban téved a szocializmus, (már ezt máshol is irtam), hogy minden ember egzforma. Ez a megállapitás ami téves.
    Nem mindenki egzforma. PL. Miért csak én mentem a technikumba, miért nem ment a többi munkás?

  • Kedves Figyelő!
    Nem azt mondja a “szocializmus”, hogy minden ember egyforma, hanem azt, hogy minden ember egyenlően fontos. Egyenlő jogok, egyenlő lehetőségek járnak mindenkinek, beleértve az életben maradást (lakhatás, ennivaló, öltözet). Továbbá azt is mondja burkoltan, hogy minden ember ÉRTÉK.

  • Egy kedves néprajzos ismerősöm ajánlott nekem egyszer egy könyvet, Nagy Olga: Asszonyok könyve címmel.

    Mindenkinek ajánlom, akit érdekel a két v.háború között és a szocializmus idején élő erdélyi asszonyok élete.

    Mondom, nem ismerem a fenti kiállítók koncepcióját, talán kitűnő művészettörténészek. De ha a valódi sorsok érdeklik az olvasót, akkor inkább azt a könyvet ajánlanám! Az valóban az asszonyok életutairól, választásairól (lehetőségeiről) szól.

    Még egy ellentmondás a kiállításból:
    “egy falusi „megesett leány” számára a kiút – hogy meneküljön a falu szája elöl – szinte készen állt. A magzatelhajtás után elment cselédnek egy városi családhoz.”

    Már bocsánat a kérdésért, de ha elvetette a gyereket, akkor nem tudódott ki a szégyen. Tehát mi elől menekült a városba?
    Mi lesz legközelebb, azt írják, hogy a cselédség jótékonysági intézmény volt a városi úri családok részéről? Nem lett volna egyszerűbb azt írni, ami a valóság? Hogy ez egy álláslehetőség volt falusi lányok részére, jobb-rosszabb fizetéssel, bánásmóddal.

  • Figyelő
    2017 december 9
    4:25 du.

    “minden munkás ha nem szerette beosztását tovább tudott jutni,”

    Nem lehet, hogy a munkás magát a munkát szereti? Csak éppen vannak olyan főnökök, hogy ki tudja hány bőrt akarnak a rókáról lehúzni.

    Ilyen munkahelyen biztos az a megoldás, hogy mindenki menjen el? Hová? Ha mindenki irodán dolgozna, nem lenne, aki takarítson, buszt vezessen vagy főzzön az éttermekben.
    Aztán néhány főnök úgy el van magától szállva, hogy ha lehetne, a föld fölött repülne két méterrel. A kis cselédnek is nem az volt a baja a munkájával, hogy söprögetni kellett vagy felszolgálni.

    Hanem az, hogy ha valami kár érte a munkaadó hibájából, akkor még neki kellett a kárt viselni! Pl. ha urambocsá’ gyereket csinált neki a nagyságos úr, akkor még a cseléd családja tartotta el a kis gyereket is, nem volt segély meg tartásdíj akkoriban!

  • Figyelő:
    Remélem tudsz róla hogy Yves Montand megygyőződéses KOMMUNISTA volt? Igen ?

    (nem ám Kisboda féle ócska komcsi )

  • Geyza
    2017 december 11
    10:57 de.
    Nem tudtam, de jó hangja volt és ezt a dalt nagyon kedveltem.
    T.i. 56-57 ben ez volt a nagy szám Budapesten.
    Magyar forditásban így szólt a dal:
    ” A két szemét még most is látom,
    nem szólt egy szót sem, csak nézett vádlón.
    Egy percig állt még és elmenet némán…
    sárga falevél húlt a fákról, elvitte őt az őszi szél.-
    De én mégis minden este visszavárom, mert a szívem, csak érte él.”

  • hazai lámpa
    2017 december 11
    9:20 de.
    Ahogy már írtam nekűnk is volt cselédűnk, gyerekkoromban. Minden házban volt valaki segitő, ha más nem bejárónő.
    Ha jól emlékszem nem is egyre, meg volt olyan is aki férjheyment, vagy hazament. Az én apámat nem érdekelték a cselédlányok, ha jól tudom.
    A ház ura legtöbb helyen egésznap dolgozni volt, hogy a családot fenntartsa.
    Azt hiszem könyvekben olvastad a cseléd és az úr viszonyát, ami persze megint a “szociálizmus “kor terméke.

  • DonGolo
    2017 december 10
    3:04 de.

    A válsyom Alműnak is szól.

    Mindenütt a szabad világban ma mindenki azt tanul és olyan formán, amire képes.
    Ebben nincs szűkség a szocializmusra, a sötét kapitalizmusban is módja van rá.

  • Figyelő:
    Meg van egy igen jó ( és drámai) játék-filmje is.
    (Biztos volt több is de én csak ezt az egyet láttam gyerekkoromban.Most újra szinkronizálták egész jó lett.
    )
    Címe : ” A félelem bére ”

  • @Figyelő írta:
    Mindenütt a szabad világban ma mindenki azt tanul és olyan formán, amire képes.
    Ebben nincs szűkség a szocializmusra, a sötét kapitalizmusban is módja van rá.
    _________________________

    Ha van pénze (neki vagy a szüleinek)!!!!!

    A kádárizmusban viszont az oktatás majdnem teljesen ingyenes volt elemitől egyetemig (ha nem buktál meg egyetlen tárgyból sem).

    Azért ez óriási különbség.

  • Figyelő
    2017 december 10
    3:34 du

    “Szerintem abban téved a szocializmus, (már ezt máshol is irtam), hogy minden ember egzforma. stb…….
    Nem mindenki egzforma. PL. Miért csak én mentem a technikumba, miért nem ment a többi munkás?”

    Ebből hogy következik, hogy ki egyforma és ki nem? Az egy dolog, hogy Ön technikumba ment, a többi munkás meg esetleg máshova, vagy sehova, mert másféle elképzelése volt az életével – de nem ez a mérték az “egyformaságra” hanem az, hogy bárki megtehette volna ha akarja, joga és lehetősége volt rá, és ha egy kicsit is volt benne hajlandóság, vihette valamire! Egyébként ezt az “egyformaságot” már nem először írja, de a szocializmusban nem uniformizálni szerették volna az embereket, mert mi abban a pláne ha minden ember egyforma? Helyette használja inkább az egyenlő kifejezést,ez jobban lefedi a szocializmus törekvését.
    Az egyforma és az egyenlő kifejezés nem ugyanazt jelenti.

  • Figyelő
    dec.11.9.48.

    hazai lámpa

    “Azt hiszem könyvekben olvastad a cseléd és az úr viszonyát, ami persze megint a “szociálizmus “kor terméke.”

    – hát ha valami, akkor a cseléd és az úr viszonya épp nem a “szocializmus” kor terméke volt! Ám akkor sem volt minden háznál cseléd, vagy bejárónő, ezt a ház vagy a lakás mérete, a társadalmi és az anyagi helyzet határozta meg! Az ön által felidézett cselédes “ántivilág” nem a szocializmusról szólt – de meg is fordíthatja. Akkoriban jellemzően nem dolgoztak az asszonyok, illetve ritkán voltak állásban, otthon a háztartás összefogása, vezetése, a gyermekek nevelése és a “ház ura” testi lelki kényelmének megteremtése, egyfajta családi tűzhely melengetése volt a feladatuk. A társadalmi egzisztenciát, anyagi biztonságot (vagy bizonytalanságot) a férj teremtette meg, hozzá a családi háttér biztosítása a feleség dolga volt – de, mint már feljebb írtam, ez erősen függött a valós társadalmi pozíciótól és az anyagi helyzettől. Az övenes-hatvanas években nagyot változott a lakhatási helyzet, általánosabbá vált, hogy a nők is munkába álltak, tanultak, dolgoztak de a háztartás is megmaradt nekik – a cselédség mint olyan megszűnt, és jobbára inkább a bejárónő fogalma vált gyakoribbá, de ez sem volt általános: nagyobb háztartásokban, meghatározott pozíciókban, beosztásokban lévő “ház ura” jó anyagi helyzettel engedhette csak meg magának, hogy hetente X alkalommal bejárónőt alkalmazzon, és ezzel némileg levegye a terhet a “ház asszonyának” válláról. Ezt a módozatot ma is alkalmazzák, ahol a férj-feleség is elfoglalt, kevés idejük vagy kedvük van egy nagy ház/lakás rendben tartására, plusz meg is tudják fizetni. Többnyire nem napi feladatok végzésére alkalmazzák őket. Állandó háztartási alkalmazottak un. házvezetőnők ma kevés családban vannak.

  • Besancon
    2017 december 12
    5:50 de.
    Köszönöm értelmes és igaz véleményét a témáról.

  • Almási Alma
    2017 december 12
    3:04 de.
    Nem tudom, ma mi van Pesten, de itt a diák, ha nem tud fizetni hitelt kap, a probléma csak az, hogy mikor már elvégezte és dolgozik vissza kell adnia.
    Viszont, van aki kap ösztöndíjat, mert jó a bizonyitványa.-Az ősztöndíj ajándék, azt nem kell visszaadni.
    Van egy barátnőm, aki elvégezte a mérnőkit a legrangosabb egyetemen a McGillem. Igaz, akkor ő magyar menekültnek számitott és talán azért úszta meg a visszafizetést.

  • Geyza
    2017 december 12
    2:46 de.
    Emlékszem a filmre. Igen nagy hatással volt rám, kitűnő film volt.

  • Besancon
    2017 december 12
    4:39 de.

    “Az egyforma és az egyenlő kifejezés nem ugyanazt jelenti.”
    Ebben igaza van.

  • Figyelő
    2017 december 11
    9:48 du.

    “Azt hiszem könyvekben olvastad a cseléd és az úr viszonyát, ami persze megint a “szociálizmus “kor terméke.”

    Ne idegesíts, mert mindjárt írok valami csúnyát! Nem várom el, hogy elolvasd az összes kommentem, de máshol és itt a dec. 5-i beírásomban pontosan és érthetően leírtam a forrásaimat!

    Nem szeretem magánéleti dolgokkal traktálni az olvasó közönséget, de itt mégis csak muszáj megszólalni. Bizony CSALÁDI EMLÉKEKBŐL is tudom, hogy milyen volt a cselédlányok helyzete! (Te talán még azon is csodálkozol, hogy cseléd volt a családomban, én meg tudok írni-olvasni, ugye?)

    Anyu anyai nagymamája a tizenegyedik gyerek volt a családban, tehát mint a legkisebb lánynak a legjobb volt a helyzete. De bizony a nővérei közül nem egynek a városban kellett szolgálni, hogy megéljenek! És ez az első v.háború előtt volt, tehát a dualizmusban, nem a sokat szidott Horthy-korban!

  • Besancon
    2017 december 12
    5:50 de.

    “– hát ha valami, akkor a cseléd és az úr viszonya épp nem a “szocializmus” kor terméke volt!”

    Bocs, de szerintem Figyelő, nem túl udvarias módon, arra célzott, hogy amit a cselédségről tudunk, azt a “szocialista propagandából” hallottuk!!

    Nem vitatva, hogy volt szoci propaganda, itt most ebben a témában súlyosan téved Figyelő, és nem túl kíméletesen, ezt az érintettek tudomására is hozza, semmibe véve mások családi emlékeit!
    A marxista propagandában nem a munkaadókról, hanem a cselédekről írtak több rosszat, ti. hogy ők gyengék voltak, és szolgának álltak! Nem más írja ezt, mint a népszerű csíkos lányregények szerzője, Thury Zsuzsa!

    A marxizmus szerint a szocialista embernek nincs szüksége szolgára, ahogy te is írod. Hiszen a “családi” ebédet az üzemi étkezdében készítik. Ebből a megfontolásból lett a panellakások konyhája mini méretű, teakonyha.

  • Figyelő
    2017 december 11
    9:48 du.

    “Az én apámat nem érdekelték a cselédlányok, ha jól tudom.
    A ház ura legtöbb helyen egésznap dolgozni volt, hogy a családot fenntartsa.”

    Ennyire nem lehetsz naiv!

    A fiatalurak, akik nem dolgoztak, ők ráértek az iskola után, tanulás helyett a cselédlányok után járni. Természetesen nem minden lány esett meg, pl. ahol kisasszonyok voltak, ott nem fenyegette őket ez a veszély.
    De akkor meg fönnállt a lehetőség, hogy a szeszélyeit a szobaleány ugráltatásával élje ki a ház asszonya!

    Lsd. egy polgári író, Kosztolányi regényét! Ugyanis a Horthy-korban leginkább a POLGÁRI írók, gondolkodók foglalkoztak a társadalmi problémákkal.

    Mivel a cselédségnek nem volt szakszervezete, ezért volt kiszolgáltatva a munkaadójának. Ezért érzékeny ez a téma Magyarországon, nem azért, mert a szocialista propaganda miatt. A rendszerváltás óta újra előjött ez a beidegződés nálunk, hogy a kormányok semmibe veszik a munkások érdekeit és szervezeteit!

    Ezért él ez a téma, mert a neoliberalizmusban megint a tőkéseknek kedveznek, és a kormányok “biorobotnak” tekintik a dolgozót!

  • Figyelő
    2017 december 11
    9:48 du.

    Annyira kíváncsi vagyok, hogy nagy kedvencedre, Máraira mit fogsz ráfogni?:)

    Hogy szocialista volt, mikor a cselédekről írt, vagy nem ismerte a kort, amiben élt, de te már hétéves voltál?:))

    Ezúton kijavítanám kis tévedésem: Márai leírja, hogy bizony voltak gavallér nagypapák, akik fizettek tartásdíjat, ha a cseléd megesett a jóképű fiúunokája férfivá válása közben: két-három forintot havonta!
    Ráadásul Márai felvidéki családjában szlovák kis cselédek voltak, tehát még azt sem lehet ráfogni, hogy az önérzetes magyar parasztlányok találták ki a panaszokat.

    http://epa.oszk.hu/00000/00022/00571/17833.htm

  • Besancon
    2017 december 12
    4:39 de.

    “a szocializmusban nem uniformizálni szerették volna az embereket,”

    A köpeny, a házgyár vagy az egyetlen divatlap (Ez a divat), nem az egyformaságot segítették elő?

    A demokráciában alapelv, hogy a törvény előtt minden ember egyenlő legyen!
    A szocializmusban ezenkívül megcélozták az egyenlő fizetéseket (távlati cél) is. Valamint nem ismerték (el) a művészi szabadság fogalmát, tehát a művészeti és építészeti alkotások “egy kaptafára”, séma szerint készültek.

  • Almási Alma
    2017 december 12
    3:04 de.

    “A kádárizmusban viszont az oktatás majdnem teljesen ingyenes volt elemitől egyetemig”

    Már máshol kérdeztem tőled, hogy mekkora nyereség az, ha az uniformizált szocialista oktatásban ingyenes részt vehetsz? Talán abban a rendszerben nyereség. Ha az a rendszer bukik, akkor a tudásod nagy részét kidobhatod a kukába, talán a matematikai képleteket kivéve.

    Gyönyörűen kifejezi a helyzetet a román karácsonyi énekből lett Cantata Profana. Ahol az öregember nem tanította semmi mesterségre a fiait, és azok felnőve eltiporják lábaikkal az öregapót.

  • hazai lámpa
    2017 december 13
    7:22 de.Fiatalkoromban n, nem figyeltem mega syexualis életét a cselédeknek, de azt tudom akkor volt a II. Világháború, a fiatalurak elmentek katonának, és a cselédek viszont a bakákat kedvelték, vidéki fiatalembereket akiket besoroztak.

    Márai sajnos, nagy szegénységben halt meg, azaz lótte fejbe magát. Volt egy fényképem róla abban a korban, milyen sovány volt.
    Mikor jól ment nekki még, akor sem nézett a cselédekre, mert LOLA volt a mindenkori szerelme, 23 éves korától
    , aki később felesége lett.

  • hazai lámpa
    Jó kérdés…Ugye nem baj, hogy szólok : a mai értelmiség zöme a Kádár korszakban szerezte ingyen és bérmentve tudását, mint pl. a jogi és szociológiai ismereteket, a történelem és közgazdasági tudományát, nem beszélve a hittudományról, pedagógiáról.
    Valamint megjegyezném, hogy a szegényparaszti és cselédsorsról
    Móricz és Veres Péter, Erdei Ferenc, Illyés Gyula stb. is írt, műveik ma is irodalmi értékek.
    A cselédsorsról röviden annyit, – szegény család tanulatlan leánya így tudott pénzt keresni. Sok esetben ez a szerény havi bér jelentette a család BIZTOS bevételét.
    Szervusztok, jó napot !

  • Hazzyakám nagyon jó kis oktatás volt az.
    Te kis horthysta mindentjobbantudó…

  • hazai lámpa írta:

    Már máshol kérdeztem tőled, hogy mekkora nyereség az, ha az uniformizált szocialista oktatásban ingyenes részt vehetsz?
    ________________________

    Tudatlan vagy, és kötekedő.

    1957-61 között jártam gimnáziumba. A mi iskolánkban a mi évfolyamunkon a következő osztályok indultak:

    Latin humán.
    Angol humán.
    Német reál.

    Az alaptantárgyakon kívül (magyar, történelem, matematika, fizika, orosz = érettségi tárgyak) mindegyikben más órák voltak, de az alaptantárgyakat is más-más óraszámban tanították. Nálunk, a német reálban például kétszer annyi matek és másfélszer annyi fizika volt, mint a többieknek, akik történelemből, nyelvekből, irodalomból voltak felturbósítva. Mást ne mondjak, még az alapvető matematikai tételeket is más-más módszerrel bizonyították nekünk, mint a humánosoknak. Nálunk volt ábrázoló geometria (na, eszik-e, vagy isszák?), filozófia és logika, és derekasan kémia (istenem, de utáltam… 😀 )

    Ennyit az uniformizált oktatásról.

  • hazai lámpa
    2017 december 13
    8:40 de.
    Elolvastam a Márai linket, amit idehoztál.
    Márai kitűnő író volt, a kedvenc magyar íróm.
    DE. mivel ismerem minden írását, azért vannak némi irói túlzások is a mellékelt részletben.
    Tudom, hogy Márai édesapja képviselő és szenátor volt, addig, amig Kassán éltek, majd menekűlniűk kellett. Nekik ILLETT , hogy legyen cselédjük.
    Már írtam, hogy Budapesten is volt a 19-2O században cselédje, minden hivatalnok családjában. Apám újságíró volt, és nekünk is volt mindig.
    Viszont anyám soha nem játszotta meg az “uri nőt”, hanem mindig emberséges volt az alkalmazottakkal.
    Szerintem ebben sem szabad általánositani, voltak ilyen és olyan házak. Attól függött ki a ház asszonya.

  • Ami meg a szocializmust éritni, már írtam, hogy abban voltam gyárimunkás is.
    Az “urhamság” ki lett üzve, viszont bejött helyette egy új. Ha párttitkár felesége voltál, akkor minden rendbe volt, ha a cseléd kor meg is szűnt, volt bejárónő is.

  • Figyelő
    A szocializmusról sajnos nagyon keveset tudsz, azt például biztosan nem, hogy az alapjait 61-re sikerült leraknunk…)))(c)
    Kádár
    Nagy kár, hogy az épület viszont soha nem készült el teljesen.

  • Alma:
    Nem tud semmitse ez az önjelölt ál-történész-nő csak a száját járattya.
    Már többször megbukott a valótlanságaivel de mindig kimagyarázza magát valami kilóméteres obskurálással.

  • Almási Alma
    2017 december 13
    1:58 du.
    Irigykedve gratulálok, mert ilyen elit gimnáziumokba csak a nomenklatura gyermekei járhattak bőrkabátos kisérettel vagy bentlakással!

  • Örök Tamás
    Frászt ! Én ugyanilyen gimnáziumba jártam, 1948-1989 között voltunk ilyenek jó párszázezren.

  • Ökröském hogy maga mekkorát téved..
    Nagyjából-körülbelül ilyen volt anno minden gimnázium.

    De..ezt egy szélsőjobber trollnak kár magyarázni, hisz saját maga is jól tudja hogy hazudik.

    Az a dolga neki itt hogy hazudozzon.

  • mavtelep
    2017 december 13
    4:31 du.
    Örülök a szerencséteknek, sajnos az én környezetemben senkinek nem adatott meg ez a lehetőség. Ennyire hülyék vagy élhetetlenek lettünk volna?

  • Geyza
    2017 december 13
    4:51 du.
    Nos, ha hárman is bizonygatják, akkor beismerem tévedésemet, mert én sajnos a perifériáról beljebb kerülve nem ezt tapasztaltam, de elfogadom az állításukat, mert emlékszem rá, hogy egykor még vagonszámra hordták haza a csillogóbbnál csillogóbb érmeket a diákolimpiákon vetélkedő pályatársaim, akik azért valószínü nem autodidaktaként szerezhették tudásukat!

  • Örök Tamás írta:
    …ilyen elit gimnáziumokba csak a nomenklatura gyermekei járhattak bőrkabátos kisérettel vagy bentlakással!

    Buta vagy és elfogult. Semmi nomenklatúra, sőt… én akkoriban “egyéb” voltam – ha tudod, mi az – és a mi osztályunkba két X-es is járt. Különösen a reálba. Mondjuk “erős” gimnázium volt, erős hagyományai voltak még a háború előttről, és néhány régi tanár is (képzeld, nem rúgták ki őket… 😀 )…
    Sőt, 56 után az egyetemről kirúgott oktató is landolt nálunk, három is!

    Egyre inkább azt látom, hogy ezek a sztereotipiák, amiket lámpa is terjeszt, a rendszerváltás utáni demagógia termékei. Volt persze diktatúra még a gimiben is, de az valami egészen más volt, mint amit a mai “Móricka” elképzel. Egyszer majd talán erről is mesélek… 😀

    Mindenesetre tény, hogy például fizikából a tényleges tudományos eredményeket tanították, és nem a mai kókler “net-tudósok” tanait, ennyiben tényleg “uniformizált” volt az oktatás… 😀

  • Geyza
    2017 december 13
    4:51 du.

    “Ökröském hogy maga mekkorát téved..
    Nagyjából-körülbelül ilyen volt anno minden gimnázium.”

    Nagyjából olyan volt, ahogy Alma leírta …, kivéve, hogy pl. nem volt angol, német és latin tanítás. Tagozatok sem voltak, csak általános gimnáziumi osztályok. És ne hazugozz, mert anyám gimnáziumba járt a hatvanas években, és egy unokatestvérem a nyolcvanas években.

  • Almási Alma
    2017 december 13
    1:58 du.

    “Tudatlan vagy, és kötekedő.”

    Nem tehetek róla, ha neked fáj az igazság! Személyeskedés helyett próbálj tényeket idehozni, de ne csak kiragadott példákat!

    Most nincs időm többet írni, mert esti műszakos vagyok, és most inkább túrós pitét sütök a családnak.
    De annyit megjegyeznék, hogy kissé agymosottnak tűntök néhány témában. Pl. óramű pontossággal ki lehet számolni, hogy mi az a cikk a KMH-n, amire a jobb és baloldali olvasók ugrani fognak, és ujjongani vagy gyalázkodni! Nem unjátok még ezt?

    Ha valami olyan téma van, amit a szocializmusban a nacionalista jelzővel illettek, és gyaláztak vagy tabusítottak, akkor ti szaladtok, és írjátok a jól belétek vert propagandát!
    Sokszor át sem kell olvasni a kommenteket, az ember már tudja, hogy mit fogtok írni! Pl. Horthy-témában vagy Trianonról, a dualizmus meg aranykor volt nektek.

  • Hazai Lámpa:
    “mekkora nyereség az, ha az uniformizált szocialista oktatásban ingyenes részt vehetsz?”

    Bezzeg az Ön áldott emlékű Kormányzójának a rendszerében… amikor a többmillió szegényparaszt fia általában csak akkor juthatott be a gimnáziumba, ha valamelyik püspökségtől anyagi támogatást kapott, a lánya még ritkábban. Az volt ám a jó világ: a “büdös paraszt” fiának ugyebár bőven elég a négy (jobb esetben a hat) elemi. A parasztlánynak még ennyi sem kell.
    (Orbán Vezér és Balog tiszteletes középtávon sikerrel látszik restaurálni a régi helyzetet.)

    Megjegyzem, kevesen tudják, hogy az 1989 óta a szocik által is bálványozott néhai gr. Klebelsberg Kuno m.kir. kultuszminiszter az 1920-as évek közepén (ha jól emlékszem, 1924-ben) fölvetette a tandíj bevezetésének szükségességét az elemi iskolákban is. Ebből aztán szerencsére semmi nem lett.

    Hazai Lámpa:
    “Talán abban a rendszerben nyereség. Ha az a rendszer bukik, akkor a tudásod nagy részét kidobhatod a kukába, talán a matematikai képleteket kivéve.”

    Ezzel Ön csak annyit állít, hogy a tudomány, a tudás szimpla hatalomszolga. (Ebben akár lehet valami részigazság is.) De nézzen csak körül, hogy akár 1945 után, akár most a korábbi rezsimben szerzett tudással nagyon sokan milyen ügyesen szolgálják ki az éppen regnáló hatalmat is.

    Talán abban a rendszerben nyereség. Ha az a rendszer bukik, akkor a tudásod nagy részét kidobhatod a kukába,”

  • Geyza
    2017 december 13
    1:25 du.

    “Te kis horthysta mindentjobbantudó…”

    Ide figyelj te Nagy Vörös (Tökfej)! Te meg szocialista kisokos, mindentjobban tudó vagy!
    Teljesen lesz.rom, hogy szerinted milyen ista-mista vagyok, mert az már látszik, hogy te csak egyfajta véleményt tudsz elfogadni (a magadét, hehe).

    Annyit azért megjegyeznék, hogy én nem vagyok rajongó, nem mondom egyik régi korszakra sem, hogy az aranykor volt (veled ellentétben)!
    (Amúgy gyengébbek kedvéért: horthystának azt lehet nevezni, aki osztja a korabeli Horthy-kultuszt vagy annak mai feltámasztását! Majd ha ilyet olvasol a kommentjeimben, akkor szóljál!)

  • Almási Alma
    2017 december 14
    4:10 de.

    ” amiket lámpa is terjeszt, a rendszerváltás utáni demagógia termékei. ”

    Az egy dolog, hogy az én személyes/családi emlékeim nem érnek föl a Nagy Alma emlékeivel! Amit te írsz, azt rögtön készpénzként kell elfogadni, de ha valaki ismeretlen ír egy szerény vidéki gimnáziumról, arról te rögtön föltételezed, hogy hazudik!!

    Más dolog, hogy nagyon sok ismert ember hasonlóról számol be, mint én! Ők is hazudnak szerinted? Mondtam már, Ormos Mária az új könyvében is szóról szóra hasonlóról számol be, talán ő is demokrata demagógiát terjeszt?
    Az 56-os egyetemi oktató nagyon örülhetett, hogy a gimnazista kamaszokat taníthatja! Az országnak is biztos “nyereség” volt, hogy a kutatás helyett a nebulókat oktatja a tananyagra! Mert büntetésből oda helyezték …

  • Almási Alma
    2017 december 14
    4:10 de.

    Még annyit, hogy én semmit nem írtam bőrkabátról meg bentlakásról, valakivel összekeversz!

    Fogalmam sincs, hol tanították az elit gyerekeit, de nem is érdekel!
    De arra nagyon büszke vagy, látom, hogy az állítólagos demagógiát megcáfoltad, de a valódi tényekre és problémákra egy szó válaszod sincs!

    Valódi kérdések: mennyire használható az emberek többsége számára a szocializmusban szerzett tudás a demokráciában és kapitalizmusban? Szerintem kis mértékben, de a nagyobb baj, hogy már a szocializmusban is csúfos kudarcot vallott a saját oktatásuk!
    Közhely, de köztudott volt, hogy az iskola már akkor sem az életre nevelte a gyerekek nagy részét! Sajnos ez folytatódott a balliberális kormányok alatt is!

    (Az, hogy voltak a régi rendszerből régi tanárok, akik több-kevesebb ideig a hátukon vitték az oktatást, az nem a kommunista oktatáspolitika érdeme, ha jól sejtem. A marxista alapokon lévő kultúrpolitika az 1947-49-es években indult be az államosítással, és a Párt által meghatározott központi tantervvel.)

  • Hazai Lámpa:
    “De annyit megjegyeznék, hogy kissé agymosottnak tűntök néhány témában. … Nem unjátok még ezt?”

    Az Ön iderótt szövegeit? Hát.. Ha egy pillanatra félreteszem az ezerszer áldott nyolcadik kerületben belém nevelt úri udvariasságot, akkor be kell vallanom, hogy gyakran unom. Nem mindig, de igen gyakran.

  • Figyelő
    2017 december 13
    2:06 du.

    Nem hiszem, hogy Márai csak a rosszra emlékezik.

    Nézd meg, hogy leírja, mennyire szeretett a konyhában üldögélni (amíg az anyja ki nem parancsolta onnan.) Az édesanyja egyébként nagyon jól bánt a cselédekkel, ami az anyagi dolgokat illeti, pl. külön szoba, udvarias bánásmód stb.

    Viszont azt is leírja Márai, hogy a basáskodó nemes uraságnál egy rosszabb volt: az úrhatnám polgár. Ugyanis a polgár is basáskodott, de inkább a külsőségeket vette át, nem a bensőséges hagyományokat! (És amelyik polgár jól bánt a cseléddel anyagilag, még ott is gond lehetett a szeretetlenségből.)

    Szerintem a cselédkérdés egy szimbólum. Azt, hogy egy társadalom mennyire demokratikus, jól meg lehet figyelni, hogyan bánik az alárendeltjeivel. Az itt tárgyalt korban a két véglet a tőkés és a szocialista volt.
    1. A kapitalista polgár biorobotnak tekintette a takarítónőt, nem vette emberszámba. (Tisztelet a kivételnek.)
    2. A szocialista meg bratyizott vele, próbált leereszkedni a stílusához. Természetesen nevetséges, mikor egy középosztálybeli értelmiségi próbál úgy beszélni, mint egy takarítónő.

    Manapság sokkal jobb a helyzet, és ez szerintem a demokratikus szokásoknak köszönhető! Különösen a skandináv országokban, Észak-Európában figyelhető meg ez a stílus!

  • Örök Tamás!
    dec.13.3:55,5:06

    Tévedni tetszel – hogy a klasszikusokat idézzem! (by falusi).
    Én sem voltam a “nomenklatúra gyermeke” bőrkabátot is csak az oldalkocsis motorosokon láttam, néha utcán szolgálatot teljesítő közlekedési rendőrökön, kísérni meg a kutya sem kísért még “lódenban” sem de a gimi ahova jártam ugyanilyen megosztásban oktatott, ahogyan Alma és Mávtelep is írta. A mi osztályuk felezve volt, 42 fővel indultunk, 37- en érettségiztünk, az osztályunk fele németes volt, a másik fele angolos – a németül tanulók un. reálosok voltak, mi humán szakosok. Heti 6 órában tanították a nyelvet (érettségi tárgy is volt) plusz heti egy napon du. két órában kötetlen, szabad beszédgyakorlat is volt,bár ez nem volt kötelező, de ajánlott volt eljárni mert mindenki rinyált az érettségi miatt! A matek természetesen mindkét csoportnak érettségi tárgy volt, a fizika csak a németeseknek, az angol csoport választhatott a fizika,biológia, és a kémia között, de valamelyik kötelező volt. Nem gondolnám, hogy ez hülyeség, vagy élhetetlenség kérdése volt, tudomásom szerint a gimnáziumok jó része így működött (bár lehet, hogy nem mindegyik, ott viszont volt más plusz képzés, pl gyors és gépírás, akkoriban ez egy megélhetést nyújtó foglalkozás volt). Nálunk pl volt orosz-tagozatos osztály (ők voltak az A-sok) volt latinos osztály (B-sek) francia szakosok (C-sek) de az ABC tagozatosok csak heti 4 órában tanulták a nyelvet, nem volt du. gyakorlás, és a fizika érettségi kötelező volt nekik is. Egyedül a D/tagozat tanulta kiemelt óraszámban a már említett német/angol nyelvet, ezért volt meg a választási lehetőség érettségi tárgyként a fizika-biológia és a kémia között. De azt ugye mondanom sem kell, hogy az orosz alapból valamennyi osztálynak kötelező tárgy volt, ha jól emlékszem heti 2 vagy 3 órában, erre már nem emlékszem. És hogy meglegyen a “nagyrököny” a mi giminkben volt egy plusz szakközepes fiú osztály, akik érettségi mellett valamilyen szakképzésben részesültek, de nem tudom mire oktatták őket. Ők az épület oldalszárnyában egy kissé elkülönülve birtokoltak néhány termet, mi lányok nem igen sétálgatunk arra, mert hangosak voltak, “vadultak” és nálunk egykettőre beindult a majré! Hozzá teszem, hogy a miénk egy abszolút átlagos fővárosi gimi volt, annyiból, hogy bárki számára elérhető (a bizi mondjuk nem volt mindegy)és jártak hozzánk másik kerületből, sőt Budapest környéki településekről is diákok akik vonatoztak. Felteszem valamennyi gimnázium kínált valami pluszt az átlag kötelező tárgyakon kívül, mert akkoriban a középiskolával sokaknak befejeződött a tanulás, miután akkor még súlya, jelentősége volt az érettséginek! Az én családom egy átlagos család volt Budapest egyik kerületéből, se párt, se befolyásos mecénások nem egyengették az utunkat, mégis mind a ketten a nővéremmel itt érettségiztünk, csak a húgom járt egy másik gimibe (Vörösmarty) ahol ha nem is teljesen ilyen de hasonló felállásban működött az oktatás.

  • Belzebub
    2017 december 14
    7:44 de.

    “a “büdös paraszt” fiának ugyebár bőven elég a négy (jobb esetben a hat) elemi. A parasztlánynak még ennyi sem kell.”

    Nekem mondod pestinek, hogy zöld a villamos?

    Hányszor leírtam már itt a KMH-n, mikor a holokauszt túlélők leszármazottai a numerus claususról írnak, hogy a paraszt fiataloknak még a polgári iskola se volt elérhető tömegesen? (Másrészt viszont diplomás munkanélküliség volt, és az ipar se volt túl fejlett, tehát nem is mentek volna sokra a végzettséggel a munkaerőpiacon.)

    A “büdös parasztot” nem kívánom minősíteni, nyilván voltak előítélek abban a korban is, éppen úgy mint a mai korban.

    Klebersberg talán kitalált dolgokat, amik a tandíjjal kapcsolatosak, de általában nem ezért tiszteljük, és nem is a numerus clausus-ért.
    Az egyetemek és tudósok támogatása mellett sok népiskolát alapított és modernizált, ezt már máshol leírtam. A mai öregek még ma is elszavalják a verseket, és fejben számolnak, ahogy az elemi iskolában tanulták.
    A mai gyerekek és fiatalok közt meg sajnos nem kevés a funkcionális analfabéta meg a disz-es, lsd. a PISA felméréseket.

  • Belzebub
    2017 december 14
    8:07 de.

    “Az Ön iderótt szövegeit?”

    Senki nem kötelezett rá, hogy olvassad! Pláne, hogy válaszolj is rá!

    De te gyakran megteszed mindkettőt, úgyhogy ne panaszkodj!

  • Besancon
    2017 december 14
    8:36 de.

    Ha akkoriban lett volna PISA-felmérés vagy nyelvvizsga rendszer, szerinted milyen eredményt ért volna el a tanulók átlaga?

    Arról nem is beszélve, hogy szerencsére nem is kellett az oroszt használni a legtöbbeknek a munkaerőpiacon, még csak az hiányzott volna! Mindenki oroszul tanult, de a baráti országokba csak vékony réteg ment dolgozni! Turistáskodni lehetett vele a bolgár tengerparton, meg vásárolni a lengyelpiacon.

  • hazai lámpa
    2017 december 14
    8:16 de.

    Figyelő, még az előző kommentemhez írnám, hogy eszembe jutott még egy regény.

    Szabó Magda Az ajtó c. regénye nagy siker volt nemrég filmen. Szerintem az megközelíti az ideális munkaadó és munkavállalló (háztartási alkalmazott) viszonyát. Mégha csak képzelt is egy része a történetnek.

  • Hazai Lámpa:
    “Közhely,de köztudott volt, hogy az iskola már akkor sem az életre nevelte a gyerekek nagy részét!”

    Ez részigazság, félig sajnos vitathatatlanul helytálló, félig pedig hamis.

    “Sajnos ez folytatódott a balliberális kormányok alatt is!”

    Sőt, romlott is.

    Viszont nagy szerencséje az országnak, hála a mai Vezérnek és slepjének, hogy a mai (és előreláthatóan sajnos a holnapi) iskola
    valóban a várható életre neveli a gyerekeket. (Vö. a tankötelezettség 16 éves korra történt leszállítása, az új Taigetosz-törvény, stb., stb.) Ha szerencséje van a kölyöknek, 16 éves korától talán akár még félanalfabéta gyártósori összerakó, később netán közmunkás vagy munkanélküli is lehet. Különben is, már épül tíz új börtön.
    🙁 🙁

    Igy hát ezen a téren ma minden rendben van – Hazai Lámpa szerint.

  • Besancon
    2017 december 14
    8:36 de

    Köszönöm neked, és mindazoknak, akik a saját élményükkel megtámogatták az én gimnáziumi élményeimet.

  • kedves lámpa, én ugyan semmiféle bőrkabátról nem írtam… Sajnos már nem látod az ingerültségtől azt sem, ami ide le van írva.

    Különben pedig mostantól teljesen felesleges csúsztatnod és hazudoznod (bocs: “álmodoznod”) arról, ami nem volt. Írjál inkább regényt.

  • hazai lámpa dec.14. 7:27
    Ezzel föltetted a koronát a butaságodra !!! “Nem tanítottak angolt, németet és latint”
    Szervusztok, jó napot !

  • Besancon
    Úgy, úgy…))) Én meg ráadásul a politechnika című kísérletben is részt vettem, az érettségi után páran műszerésznek tanultak a Gammában.
    Közmunkás meg egyikünkből sem lett hál’Istennek.

  • Almási Alma
    Nem tanított véletlenül Kamarás Zoltán tanár úr ? Mat.-fiz.

  • @mavtelep
    Fizikából Szabó Balázs (zseniális tanár volt), matekból változó, minden évben más. Én egy olyan leánygimibe jártam, amelyik a háború előtt élvonalbelinek számított. A háború után pedig egy nagyon “vonalas” igazgatónőt kapott, egy vezérőrnagy feleségét, akivel derekas ütközeteim voltak… (ha ismered az 50-es évek Budapesti iskoláit, ebből már akár ki is találhatod, melyikbe… 😀 )

  • Nézzenek mán oda!
    Ez a Lámpa már nem is lámpa hanev valóságos mágja!
    Lobog és füstölög mint egy miniatűr Vezúv hehehe

    Valaki dobjon már rá pár lapát havat.
    Neki is jobb lenne, az tutti !

  • Hazai Lámpa:
    “Klebersberg talán kitalált dolgokat, amik a tandíjjal kapcsolatosak, de általában nem ezért tiszteljük, és nem is a numerus clausus-ért.

    Tiszteli, aki tiszteli. Mint említettem, vannak ilyenek a szocik között is.

    Ami a numerus clausus törvényt illeti, azt viszont nem Klebelsberg, hanem Haller István készítette elő és terjesztette a Nemzetgyűlés elé, amely Bernolák Nándor módosító indítványával fogadta el. Speciel Klebelsberg, ha jól tudom, a végszavazáskor nem jelent meg, a törvényt nem szavazta meg.
    A törvény szövegén 1928-ban a népszövetségi kölcsön megszerzése céljából módosítani kellett, előtte Klebelsberg – nem nyilvánosan – így írt erről Bethlennek: “A törvényt tehát majd revideálnunk kell, de nem azért, hogy a zsidó egyetemi hallgatók ezreit megint nyakára bocsássuk a nemzetnek, hanem azért, hogy bizonyos racionális enyhítéssel az intézmény lényegét megmentsük.”

    Hazai Lámpa:
    “sok népiskolát alapított és modernizált, ezt már máshol leírtam.”

    Igaz. A békeszerződés szerint Magyarország nem modernizálhatta jelentősen az erősen korlátozott létszámú hadseregének fegyverzetét, nem lehetett sorozott hadereje, nem hozhatott létre légierőt, stb., az így kényszerből megtakarított összeg egy részét a vidéki elemi iskolai hálózat fejlesztésére fordíthatta. Hogy ebben – ti., hogy erre fordították és nem másra – mekkora személyes érdeme volt Klebelsbergnek, azt nem tudom; ehhez át kellene nézni minimum az éves költségvetések szakbizottsági és plenáris nemzetgyűlési (1927–től képviselőházi) vitáinak jegyzőkönyveit.
    (De én nem foglalkozom ilyesmivel, se kellő műveltségem, se iskolázottságom hozzá, se hozzáértésem. Megvan a magam szakmája, a család, általában munkám is akad itt vagy ott.)

  • Nem igazán ismerem, de a Lórántffyt azaz Móriczot saccoltam, – ezek szerint tévedtem…)))
    DE, sok iskola mentette át a minőségi oktatást a háború utáni időkre, így a bátyámat hajdani paptanár is tanította.
    Az én gimnáziumomban is ugyanaz az oktatási színvonal és fegyelem maradt meg, amit még az apácák vezettek be.
    Lámpácska, hallod ?…)))

  • Látom, egyes balliberális kommentelők kedvenc foglalatosságukat űzik: a Lámpaoltást!:)

    Ennél nagyobb örömük ne legyen az életben!

    mavtelep
    2017 december 15
    4:19 de.

    “Ezzel föltetted a koronát a butaságodra !!! “

    Rólad meg sok mindent elárul, ahogy siránkozol azon, hogy nem sikerült a munkát befejezni 61-ben. Vajon milyen munkát?

    Nem az a butaság szerinted, hogy minden magyar tanult oroszt az iskolában, de oroszul beszélni csak nagyon kevesen tanultak meg?

  • Almási Alma
    2017 december 14
    10:50 de.

    “nem látod az ingerültségtől azt sem, ami ide le van írva.”

    Ezer bocsánat Almácska, hogy nem jól követtem a sajátos észjárásodat és a fenti kommntjeidet. Ugyanis valamiféle “rendszerváltó demagógiával” kapcsolatban emlegetted szerény személyemet.

    Velem is előfordul, hogy tévedek. Ha nem túl nagy kérés, akkor fejtsd már ki bővebben, hogy ugyan mire céloztál
    2017 december 14
    4:10 de.-i
    kommentedben?

    Nem aggódom különösebben, de azért furdal a kíváncsiság, hogy tudsz-e arra bizonyítékot hozni, amivel vádolsz? Milyen előítéletet írtam a szocialista oktatással kapcsolatban, ami szerinted nem igaz?
    ” a sztereotipiák, amiket lámpa is terjeszt, a rendszerváltás utáni demagógia termékei.”

    Kíváncsian várom válaszod.:)

  • mavtelep
    2017 december 15
    9:44 de.

    “Az én gimnáziumomban is ugyanaz az oktatási színvonal és fegyelem maradt meg, amit még az apácák vezettek be.
    Lámpácska, hallod ?…)))”

    Ne haragudj, te most azzal büszkélkedsz, hogy ott működött a szocializmusban az oktatás, ahol nem verték szét a régi rendszert?

    Gyengébbek kedvéért újra leírom:

    1. Ugyan a topik témája a cselédkérdés, amire a KMH több oszlopos balliberális kommentelője egy betűt volt képes írni.

    2. Viszont szokás szerint eltérítették a témát egyik kedvencük felé, az előző rendszer vélt vagy valós sikereinek az ajnározása felé (oktatás). Na most ahelyett, hogy kimoderálta volna őket Chris, még a mi válaszainkat is átengedte.

    Lényeg, hogy az 1949-es kommunista hatalomátvétel idején egy új oktatáspolitika alapjait rakta le a Párt. Ez a politika az életben súlyosan elégtelenre vizsgázott.
    Erre jönnek itt nekem a rendszer haszonélvezői, hogy de őket az apácák tanítványai és az 56-ban elbocsátott egyetemi oktatók milyen remekül oktatták az ötvenes, hatvanas években…

    Ez már önmagában cáfolat a saját érveitekre, ha nem tévedek.

  • Almási Alma
    2017 december 14
    10:46 de.

    “Köszönöm neked, és mindazoknak, akik a saját élményükkel megtámogatták az én gimnáziumi élményeimet.”

    Újból felhívom kedves figyelmedet, ha netalán elkerülte volna, hogy az én eredeti kérdésem nem az elit és a fővárosi gimnáziumok szerencsés tanulóira vonatkozott. Hanem a többiekre!

    Vagyis a magyar emberek nagy részére! Újra megkérdezem, mit adott a magyarok többségének a szocialista oktatási rendszer a negyven év alatt?
    Pl. funkcionális analfabétizmust, többek között.

  • hazai lámpa
    2017 december 16
    8:17 de.

    Bocs, javítok.

    “a topik témája a cselédkérdés, amire a KMH több oszlopos balliberális kommentelője egy betűt NEM volt képes írni.”

    Kíváncsian vártam volna a véleményüket. A Horthy-korban “cselédkérdés” volt. A szocializmusban elvileg nem volt ilyen szakma, de a valóságban mégiscsak volt, lsd. pl. Szabó Magda regényét.

    A mai korban meg újra vannak házvezetőnők, kertészek, pesztonkák (bébiszitter) stb. hivatalosan is. Hogy milyen a helyzetük?
    Hogy az egyik balliberális zászlóshajó, a Heti hetes sztárját idézzem: “Ki az a h.lye, aki bejelenti a bejárónőjét”?

  • Hazzaykám ne fárasszad magadat utólagos javítgatásokkal, nem vagy Te valami Microsoft hehehe..

    ( Javítások nélkül is mindent értünk a mondókáidból.)

  • @lámpa
    írj regényt…

  • Minek írna?
    Okos leány ő,jól tudja hogy a kiadók hajukat tépnék ha beadná..

  • hazai lámpa 2017 december 16 8:17 de. Ne haragudj, de Te nem vagy kíváncsi más véleményére, csak várod, mire tudsz ellentmondani.
    De nem hiányzik, hogy írjanak Neked, mert ha nem írnak, írsz magadnak, hol itt a probléma?
    Mit akarsz hallani a cselédségről? Azt, hogy rabszolgamunka volt, és ki volt szolgáltatva a munkaadójának, aki verte, megalázta és gúnyolta ha akarta? Lepedőnek is használhatta, ha a nagyságos asszony alkalmatlan volt rá. Jó volt nekik? Mihez képest? Igen, nem kellett túrnia a földet, cserébe kiszolgálhatta a pesti polgár elkényeztetett kölykét. Ma is érezni a kommentjein. A Csengetett Mylord nagyon jó kigúnyolása a rendszernek, érdemes megnézni. Nincs baj a bejárónővel, kertésszel vagy mindenessel, ha embernek nézik, emberként kezelik, és méltón megfizetik. De ezt Te is tudod, miért írjam le? De azt is tudod, hogy a “bakamarcsikat” mindig le fogják nézni azok, akiket kiszolgálnak. Pedig csak jó helyről jött ki, ez pedig csak szerencse kérdése. Érdeme semmi nem volt benne.

  • hazai lámpa
    Mivel Győr megyeiek vagyunk lány unokatestvéreim Győrben végeztek technikumot, gimnáziumot (a latin jól jött az orvosi és gyógyszerészi tanulmányokhoz), unokabátyám Pannonhalmán érettségizett 1954-ben. Azért ott, mert gyalog járt át a “hegyen”, nem kellett útiköltséget fizetni.
    Keveset tudsz ahhoz, hogy kioktass néhányunkat arról amit átéltünk…)))
    ” Egy húszéves ne mondja meg nekem, hogy mit csináltam 40 évvel ezelőtt.” (Bródy János)

  • Llanfair
    2017 december 16
    11:34 de.
    Mindent vegigolvastam, ezt is.
    A helyzet az, hogy nem szabad ‘altalanositani, es foleg a balos propagandanak bedolni. T.i. en vegig eltem a gyerekkortol a Horthy kort es mind ami utana jott.
    Nekunk is volt cseledunk, ez termeszetes volt, minden pesti csaladnak. Minden attol fuggott, hogy a haz asszonya milyen volt?
    Az en anyam is tartott cseledet mert eleg nagy lakasunk volt es a noverem megbenult, gyerekparalizisben,
    Soha nem volt problemaja anyamnak a cseledekkel, akik egyszeru falusi lanyok voltak es be kellett tanitani a varosi eletre. Termeszetesen anyam viszont nem adta at a fozest, mert nagyon szeretett fozni, viszont a takaritas ;s mas munka mar sok volt neki.
    A cseledtartas megszunt a szocialzmusban tiltott volt. Szoval, az egesz tema, mar teljesen idejet mult .

  • mavtelep
    2017 december 16
    11:56 de.

    Te meg lehet, hogy 30 éve kerestél munkát a munkaerőpiacon utoljára! Tehát milyen alapon oktatod ki a mai fiatalokat?

    Aki nem tanult meg rendesen írni-olvasni sem a szocialista iskolában, az nem fogja neked megköszönni az oktatást.

  • Almási Alma
    2017 december 16
    10:09 de.

    Nem lennék jó regényíró, mert én ragaszkodom a tényekhez.

    Pl. akit érdekel, olvassa el Vekerdy Tamás írásait, amiben összehasonlítja az írni-olvasni tanulást a szocializmus iskolájában, ill. a békebeli tanítónéni keze alatt!

    Amíg a kommunisták nem alakítottak át mindent “tudományos alapon”, addig jó volt a hagyományos módszer is az elemi iskolákban. Pl. az abc-vel kezdték a betűtanulást a gyerekek, és nem kellett karácsonyra írni-olvasni az elsősnek!

  • Llanfair
    2017 december 16
    11:34 de.

    “Mit akarsz hallani a cselédségről?”

    Nem ilyen civil, érdekvédő, liberális hajtépést, amit te itt előadsz, az biztos. Az oké, hogy védjük egy társadalmi csoport érdekeit, de nem kérjük a részletek horrorisztikus felnagyítását, kösz!
    Először is, a traumatizált csoportot nem kéne még egyszer sárba taposni a sérelmek túlzó felsorolásával. (Ha segíteni akarsz rajtuk.)
    Másodszor, alkalmat adtál Figyelőnek, hogy megint kifejtse a már többször megcáfolt elméletét.

  • Figyelő
    2017 december 16
    1:51 du.

    “A helyzet az, hogy nem szabad ‘altalanositani, es foleg a balos propagandanak bedolni.”

    Újra megkérdezem, szerinted Márai Sándor balos volt? Az Egy polgár vallomásaiban azért ír a cselédekről, hogy balos propagandát fejtsen ki?

    Mikor Magyarországon beindult a kapitalizmus és a polgárosodás (a dualizmus korában), akkor sokan költöztek nagyvárosba. Szükségük volt háztartási alkalmazottra, már csak azért is, mert nem volt akkoriban porszívó és mosógép.

    Csakhogy másként alakult a háztartási cselédek sorsa a demokratikusabb országokban. Pl. a svédeknél szinte családtagnak tekintették a szakácsnőt és a szobaleányt is a polgári családoknál! A tekintélyelvű országokban pont az ellenkező irányban haladtak a dolgok.

    Tehát Márai szerinted a cselédtartás ellen emeli föl a szavát?Vagy inkább azért, hogy fölhívja a figyelmet a cselédek problémáira? Nem mindegy.

  • Figyelő:
    “Nekunk is volt cseledunk, ez termeszetes volt, minden pesti csaladnak.”

    Ez Ön komolyan írja? Minden pesti családnak volt cselédje? Hát… Ön tudja, de szerintem az ilyen állításokkal csak nevetségessé teheti magát. (Még jó, hogy nem azt írja, hogy minden cselédnek is volt cselédje.) “Úriemberek”, állásban lévő köz- és magántisztviselők, értelmiségiek, a jobb módú kereskedők családjában gyakori volt, de a munkásoknál… még az un. “munkásarisztokratáknál” is, mint a fehér holló.

    Ha Ön nem Kanadában élne, ajánlanék egy-két a Horthy-korban keletkezett munkás-szociográfiát, de gondolom, ott nehéz hozzáférni.

  • Hazai Lámpa:
    “a topik témája a cselédkérdés, amire a KMH több oszlopos balliberális kommentelője egy betűt NEM volt képes írni.
    Kíváncsian vártam volna a véleményüket.”

    Az enyémet valóban hiába várta, ismeretségi körömben egyetlen olyan család, olyan ember nincs, akinek cselédje lenne. Ismerek ugyan pár fiatal vagy idős, akár nyugdíjas embert, akihez 2-3 hetente jár valaki óradíjban takarítani.

    Hazai ámpa:
    “A Horthy-korban “cselédkérdés” volt.”

    Bálint György: Cselédek

    »Mindenes, kinek udvarlója nincs, felvétetik« – közli egy apróhirdetés. Természetesen a címet is megadja és nagyon valószínű, hogy néhány órával a lap megjelenése után egymás kezébe adták a kilincset a mindenesek, akiket a csábító ajánlat a megadott címre vonzott. Mennyi lehetőség a mai nehéz világban! A mindenes, mint neve is mutatja, mindent csinálhat, teljesítménye elé nem emelkednek féltékeny korlátok. Főzhet, takaríthat, moshat, vasalhat, foltozhat, gyereket és kutyát sétáltathat, esetleg a kertben is tevékenykedhet, időnként kifutószolgálatokat végezhet, – csak egyetlen csekélységről kell lemondania: nem lehet udvarlója. De ezért az apróságért igazán bőven kárpótolja a gazdag munkakör, különösen ha a család népes. Itt nincs lélektelen racionalizálás és munkamegosztás, a mindenes valóban mindent csinál és a kellemes, hosszantartó súrolással és mosogatással olyan jól elszórakozik, hogy valószínűleg nem is gondol udvarlóra, meg más effélékre. »Nem is tudják, milyen jó dolguk van« – mondogatják a háziasszonyok a mindenesekről. Valóban, nem is tudják!

    Az apróhirdetés egyébként gondolkodóba ejti az embert. Arra a képzettársító játékra csábítja, aminek ez a lényege: »Mi lenne, ha…« Például mi lenne, ha nagyvállalat igazgatót szerződtetne, akinek mindent szabad, csak éppen barátnője nem lehet? Nagy felháborodás lenne szakkörökben, sokat beszélnének a magánélet jogáról és a szabadságról? Vagy, mondjuk, mi lenne, ha ilyen hirdetés jelenne meg a lapokban: »Ország honatyát keres, akinek nincsenek közgazdasági érdekeltségei?« Vagy egy ilyen: »Meghitt népszövetségnél tagok felvétetnek, akiknek nincsenek fegyverkezési terveik?« Igen, mi lenne, ha ilyen hirdetések jelennének meg? A kérdés, azt hiszem, fölösleges, a játék csak játék marad. Ilyen hirdetések sohasem jelenhetnek meg. Kikötésekkel csak az állhat elő, aki erősebb, aki tudja, hogy szabadon diktálhatja a feltételeket. (Ez az, amit általában szabadságnak neveznek.) A mindenesnek mindent elő lehet írni és mindent meg lehet tiltani. Mint Bernard Shaw mondja, a mai kisembernek még a legliberálisabb országban is előírhatja a főnöke, hogy milyen színű ruhát viseljen. A mindenes mindenkinél kisebb. Van egy kisember, akinek a hivatalban csupa főnöke van, akinek mindenki parancsol. Mikor azután hazamegy a hivatalból, végre van valaki, akinek ő parancsolhat: a felesége. A felesége viszont, aki olyan kicsi, hogy még ő is parancsolhat neki, szintén talál valakit, aki még nála is kisebb. Ez a mindenes. Társadalmunkban tehát a mindenes fontos szerepet tölt be: ő enyhíti a legkisebb kispolgár kisebbrendűségi érzését. Ő az egyetlen, akinek főnöke megtilthatja, hogy udvarlója legyen.

    Ő az, akinek egyáltalában nem lehet magánélete. A legnyomorgóbb munkás is hazamehet a gyárból, miután meghozta áldozatát Bedeaux oltárán: a mindenes viszont egy hétig nem hagyhatja el munkahelyét és egyheti munka után is csak egy félnapra. Egyébként bent él a családban – bent és mégis egészen kívül. Szobája (mely gyakran csak konyha) gettó a család zárt falain belül. Ő a benszülött, aki csak dolgozni járhat be az európai negyedbe, mely az előszobából nyílik. Ő az, aki előtt a régimódi családok németül vagy franciául kezdenek beszélni. Titkolják előtte magánügyeiket, ami sokszor elég kínos nekik, – néha meg kedélyesen és bizalmaskodva beavatják, ami viszont neki kínos. Általában az érintheti a legkínosabban, amikor egyes, nagyon szabadelvű helyeken »nem éreztetik« vele; amikor feltűnően és erőltetetten igyekeznek tudtára adni, hogy »azért ő is ember« és amellett természetesen gyakorlati kérdésekben éppen úgy kezelik, mintha nem volna az. Meglepő, hogy elméletben felvilágosult, úgynevezett modern szellemű munkaadók milyen keményen ragaszkodnak apró, filléres jogokhoz a mindenessel szemben. Meglepő? Nem is. Az sem volt meglepő, amikor az angol munkáspárti kormány keményen bánt a gyarmataival és Kínával. A polgári családban a mindenes képviseli a gyarmatokat. Együttélésük torz, hazug és megalázó. Kölcsönös megértés, együttérzés, egyes homályos esetektől eltekintve, szinte lehetetlen. Sok munkaadó azt mondja, hogy a cseléd fizetett ellenség. Valóban az, még hozzá legtöbbször rosszul fizetett. Igaz, hogy néha tűrhető ellátást kap, sőt egyes helyeken még az udvarló fölött is szemet húnynak, ha éppen jókedvük van, – de mit változtat ez a kapcsolat lényegén és az arányokon? Megértés csak egyenrangúak között lehetséges: a kölcsönös megértés alapfeltétele a kölcsönös kabátfelsegítés. Amíg mindig csak az egyik fél segíti fel a másik fél kabátját, addig minden megértés csak utópia vagy hazugság.

    Az utóbbi évtizedek egyik legszebb magyar regénye a mindenesekről szól: Kosztolányi Dezső »Édes Anná«-ja. Olyan csodálatos erővel és finomsággal írta meg Kosztolányi a magyar mindenes tragédiáját, hogy azóta is mindig eszembe jut egy kicsit a könyve, ha cselédet látok. Fellebbezhetetlenül bizonyítja be, hogy a cselédkérdésnek mennyire nincs megoldása. Többek között ez is olyan kérdés, melyre nincs felelet: magának a kérdésnek kell megszűnnie. Addig csak apróbb enyhítések történhetnek, de erre sincs sok kilátás. A magyar mindenesnek, kinek udvarlója nincs, legfeljebb csak munkaköre bővül.

    Hazai Lámpa :
    “A mai korban meg újra vannak házvezetőnők, kertészek, pesztonkák (bébiszitter) stb. hivatalosan is.”

    Ez így van, de erről sem tudnék sokat mondani; olyan ismerősöm nincs, akinek házvezetőnője, kertésze vagy főállású bébiszittere lenne. Az alkalmilag 2-4 órára felkért bébiszittert, aki néha vigyáz a kicsire, vagy alkalmilag hazakíséri az iskolából a 6-7 éves gyereket, ha éppen mindkét szülő túlórázik, én semmiképp nem keverném a főállású kertésszel vagy házvezetőnővel. Egészen más kategória.

  • En a Horthy korrol irtam, amiben gyerekkoromban eltem. Akkor volt a pesti hazaknal cseled. Mivel a szocializmusban nem szokas ha jol tudom es mai lanyok inkabb gyarakba mennek dolgozni mint cselednek.
    Tehat, a tema idejet multa es eroltett.

  • hazai lámpa
    2017 december 18
    5:48 du.
    Marai arrol a korrol irt amiben en gyerek voltam.
    Altalaban szeretett emberi sorsokat, helyzeteket lefesteni, nem irt sem melletuk , sem ellenuk, csak egy kornak a kepet bemutatta.

  • Figyelő
    2017 december 19
    4:40 du.

    “mai lanyok inkabb gyarakba mennek dolgozni mint cselednek.”

    Nekem nem egy gimnáziumi osztálytársam kiment au-pairnek Angliába az érettségi után!
    Amellett, hogy vigyáztak az angol gyerekekre, főztek, mostak az angol családra! Nem is tudom, hogy az angol nők csinálnak-e még valami háztartási munkát vagy az már nem trendi?

    Van középkorú ismerősöm, aki az USA-ban dolgozik, bentlakó háztartási alkalmazott. A magyar családoknál jó dolga van, de pl. volt már más kelet-európai családnál is. Na, ott be volt kamerázva a szobája. Mellesleg szakképzett ápolónő, de itthon nem tudott megélni, illetve eladósodott.

  • Belzebub
    2017 december 18
    8:30 du.

    Kosztolányi nem a “mindenes tragédiáját” írta meg, de ne zavarjon. Nem szociográfiát írt, hanem egy olyan lányról írt, aki gépiesen teljesítette a gazdái parancsát, de közben a tudattalanjában egész más dolgok játszódtak le.

    Ugyanígy egy cikkről sok minden eszébe juthat az embereknek. Szerintem a kommenteléssel erre lehetőség van, hogy leírd, ami eszedbe jut. Almának, Gézának úgy látszik, semmi nem jutott eszébe erről a kiállításról.
    Neked meg az jutott eszedbe, hogy egyik ismerősöd se tart mindenes cselédet, csak alkalmit. Hát igen, mindenki a lényegét adja:) … Ami a szívedben van, az lesz a szádon (billentyűzeten) is 🙂 …

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.