A nyugati áramlat nyelve — Tiszteletadás Arisztotelésznek (utolsó rész)

2017 december 5 9:52 de.65 hozzászólás

Something is happening here,
But you don’t know what it is,
Do you, Mr. Jones?
Bob Dylan. Ballad of a Thin Man

Bevezető

November elején útjára indított sorozatom, a nyugati áramlat nyelvét boncolgatta, s ezzel a fejezettel, ér véget. (Az első rész itt olvasható, a második, harmadik és negyedik pedig itt.) Egy olyan nyelvről beszéltem, mely nem a szentlelkeket, a filozófusokat, hanem a hétköznapi embereket próbálja rávezetni az igazságosság, az alkotmányosság, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető útra.

A nyugati áramlat nyelve nem idegenkedik egyetlen olyan nyelvtől, még az útszélitől sem, mely az igazságosságot, a társadalmi jólétet szolgálja. Nem tartja alkalmatlan úti társnak a keleti nyelveket sem. Egy hasonló megközelítést szorgalmazott maga Siddhartha Gautama is, négyszáz évvel Krisztus születése előtt. /1/  Bemutattam, hogy Konfucius, Mohamed, Ábrahám vagy Krisztus nyelvét is rákapcsolhatjuk a nyugati áramlatra, abból sem lesz égés Európa égboltja felett. Az igazságosság, a jogállamiság, a fenntartható társadalmi jólét céljai, az emberiség közös, egyetemes értékei közt szerepelnek. Azokat nem megvetni, hanem átölelni illik annak a fajnak, mely egy idő után két lábra állt, s többek közt, egyenes gerincéről, tartásáról szeretné másoktól megkülönböztetni magát.

Akik a nyugati áramlat karbantartásával foglalkoznak, tudják, hogy az áramlat nem lineáris módon, vagy kizárólag két polaritás közt mozog: több, egymástól eltérő pólus közt villog, feszeng. /2/  Sorozatom utolsó része a nyugati áramlatnak azt a feszültségét vizsgálja, mely immáron nem csak a fenntartható társadalmi jólét, az igazságosság, vagy alkotmányosság értékeit, hanem maga, az utolsó emberi faj, a Sapiens, fennmaradását veszélyeztetik. A téma, e sorozattal nem lett kimerítve, lezárva, annak további boncolgatása viszont innentől már más felületeken, másféle nyelveken, folytatódik. A fenti bejátszás is erre utalt. /3/

Göllner András

Visszapillantás a kijárat küszöbéről /4/

A tudomány és a technológia forradalmainak köszönhetően ma már jóformán senki se tudja, mi folyik körülöttünk, ki mond igazat és ki hazudik. Annak hiszünk, aki a legszimpatikusabb, aki a saját nyelvünkön beszél.

Lóvá lettünk téve. Ami még megmaradt a tömegkommunikációs páholyokból, már nem a tényszerű, társadalmilag felelős tájékoztatásról, hanem az ugratásról, az új kommunikációs technológiák által szított helyzet meglovagolásáról szól. Basta!

A valóságot egyre inkább érzelmi, mint értelmi szinten közelítik az emberek. A troll-farmok uralják a tájékoztatási piacokat.  Ma már csak két dolog számit – az, hogy érezzük már végre jól magunkat, és az, hogy minél többen lássanak bennünket. Ma már nem attól félünk, hogy elszakadunk a valóságtól, hanem attól, hogy esetleg láthatatlanná vállunk.

A kommunikációs technológiák nyomulásának köszönhetően, atomizálódik a hírközlés. Mindenki mondja a magáét, hozza saját formáját. Ma már bárki tudósító lehet. Bár ezzel semmi baj, vegyük észre azt is, hogy mind e közben visz bennünket egy globális hullám, amelyet sajnos nagyon kevesen értenek, nagyon kevesen képesek áttekinteni, amelyről nagyon kevesen tudósítanak, és akik ezt megteszik azokat vagy riogatónak, vagy seggfejnek, nézik embertársaik.

A hagyományos tömegkommunikáció és az új kommunikációs technológiák – a Twitter, Instagram, Facebook, a Blog és a többi, élet-halál harca folyik a szemünk előtt. E harcnak még csak a küszöbén állunk. A mikrocsip körül kialakult technológia köpte ki az asztalunkra a mócsingot: Donald Trump-ot, az Osztrák fasisztákat, a bal és jobb oldali populistákat, az „alt-right” bloggerjeit, az ISIS-t, a Lengyel ultrakonzervatívokat, és azt az átverést is, mely a szeretet és összefogás nevén terjed Magyarországon. Hogy ez a trend erősödni fog a jövőben az biztos. Hogy végleg kitart é, arra csak azt lehet némi biztonsággal mondani, hogy semmi se tart örökké.

Az elvarázsolás terepén még csak most jönnek az igazi nagy fejlesztések, az igazi nagy dobások. Most tűnik el végleg a határvonal az illúzió és a valóság közt. Kapcsolja be mindenki a mentőövét.

Előrepillantás

A neves Izraeli társadalomtudós, Yuval Noah Harari tézisével szeretném ezt az előrepillantást kezdeni. (A magyaroknak nem kell tartaniuk tőle – nem egy Soros ösztöndíjas.) Harari, egy oxfordi nagydoktorátussal a zsebében, egy híres egyetem katedrájáról, a legkorszerűbb adatokra hivatkozva bizonyítja, hogy az utolsó emberi fajt, a Sapiens-t, az különbözteti meg korábbi rokonaitól, hogy ő képes a legnagyobb csoportokba fogni társait, céljai megvalósítása érdekében. /5/ Őseink, a korábbi emberi fajták, akiket Harari szerint, nem az időjárás, hanem a Sapiens tett el láb alól, képtelenek voltak ilyen monumentális közösségépítő erő felmutatására, ezért is tudtunk velük viszonylag gyorsan végezni. A Sapiens közösségépítő képességének titka, viszont már nem annyira megnyugtató.

Harari azt állítja, hogy az utolsó emberi faj sikerének titka nem a koponyája nagyságában, hanem a nyelvében, kommunikációs beállítottságának kettőségében bujkál, abban, hogy leginkább fiktív, érzelmi narratívákra gerjedünk. E sajátos hajlamunk, vonzódásunk miatt vagyunk különbek minden más élőlénytől, ez a nyelvi vonzódásunk képes minket nagy közösségekbe toborozni. Ezért tudtuk kinyírni a rokonokat, s nem azért mert azok butábbak lettek volna nálunk, vagy kevesebb agysejttel rendelkeztek volna.

Sajátos nyelvi beállítottságunk, Harari szerint, a mesterséges intelligencia felé vezető úton, egyre veszélyesebb tájakra fog bennünket terelni. Ha így haladunk tovább, egy olyan helyre fogunk kerülni, ahol már valóban nem lesz szükség a politikára. Azt, hogy ki kapjon mit, mikor és hogyan, nem a hétköznapi emberek politikai diskurzusa, hanem a mesterséges intelligencia fogja eldönteni. Nekünk már csak az lesz a dolgunk, hogy jól érezzük magunkat. A tudást, a jó érzés létrehozásához, pedig a mindenkori gázszerelők, a mesterséges intelligencia által kitermelt nagyfejek fogják mesés kisvasutakon szállítani a vérkeringésünkbe, az agysejtjeinkbe. Konyec filma. (Ide már nem kell bejátszani a Beatles, „We all Live in a Yellow Submarine” című slágerét.)

Harari nélkül is tudjuk, hisz még itt vagyunk, hogy az emberiség egyszer se halt bele a demokráciák öngyilkosságába, pedig azokból volt jó néhány az évezredek során. Tudta ezt Arisztotelész, tudta ezt John Adams, az amerikai demokrácia alapító atyja is, az USA második elnöke, amikor ezt írta egyik barátjának: “A demokrácia nem egy tartós rendszer. A demokráciák általában elpazarolják, felélik, végső soron meggyilkolják önmagukat. Még nem volt olyan demokrácia, mely előbb utóbb ne lett volna öngyilkos.”  /6/

Én azok közé tartozom, akik úgy látják, hogy túl lehet élni a demokráciák legújabb öngyilkossági kísérleteit is. (Ezért is élek most Kanadában, s nem a Paksi Halászcsárda árnyékában.) Az, hogy az „illiberalizmus” és egyéb neveken terjeszkedő politikai rendszerek egyre több népet letérítenek az igazságosság, a jogállamiság, a fenntartható társadalmi jólét útjáról manapság, számomra sem jelenti a világ végét. Ki is ne látná, hogy működik Kína, vagy azt, hogy annak egyre nagyobb az ázsiója. A tőzsdék oda vannak Donald Trumpért.  A villamos is aluszik. Aludj hát szépen te is, kis Balázs.

Akik még ébren vannak, tudják, hogy amiről Harari beszél, az már nem a demokrácia, hanem az utolsó emberi faj túléléséről szól, arról, amitől még a felcsúti gázszerelő is bedobná a taccsot.

Nézzük hát: milyen igével közelítenek felénk az új mesemondók? (Ami most következik az nem titok, mert már megírták. Több nagy-nevű nyelvész, üzleti tanácsadó, kvantum fizikus, marketing-szakember, életmód-tanácsadó nézeteit, tanácsait foglalja egy csokorba. Magyarországon és világszerte egy bomba-sikerként jegyzik, s fogyasztják az emberek. Számos nagynevű magyar üzletembert, politikust ismerek, akinek ez a bibliája. ) /7/

Az ember végtelen lény. Maga a tudás, a tökéletesség, a nagyszerűség. Se korlát se plafon. A hiány, mint olyan, nem létezik. Alapvető bőségre vagyunk teremtve. Nem kell mást tenned, mint arra gondolni és arról beszélni, amire vágysz, hisz Mindenható vagy. Azt pedig nem kell tudnod miként fognak teljesülni vágyaid, az nem a Te asztalod… A részletek kidolgozását bízd csak az univerzumra. Nem a te dolgod kitalálni, hogy a pénz miként, milyen úton találjon meg téged. A leggyorsabb módja a meggazdagodásnak, ha most boldog vagy. A hála és a hit ereje mindent legyőz… Mindehhez csak derűsen kell gondolkodnod, és úgy általában vidámnak kell lenned.  A szegénység, a nélkülözés, a hiány mindig abból fakad, hogy saját gondolatainkkal elzárjuk a felénk áramló bőség útját. Azokra a dolgokra, amelyek épp nem úgy mennek, ahogyan szeretnéd, ne pazarold az energiádat. Hinned kell benne, hogy megkaptad amit, kértél abszolút és tökéletes bizalommal. Úgy kell tenned, mintha a vágyad tárgya már most a birtokodban lenne… érted már? Felesleges panaszkodással és mások hibáztatásával foglakozni. Az ellenállás értelmetlen és felesleges. Ha nem foglalkozunk velük, és a szeretetre összpontosítunk, az akadályok egyszerűen eltűnnek. Tudnod kell, hogy ha negatív érzések mellett döntesz, akkor elvágod magad a jótól. Fogd hát a kételyeid, és változtasd hitté… hidd, hogy megkaptad, amit kértél, és ezek után már nincs más dolgod, mint jól érezni magad… érezd jól magad, most.” /8/

Milyen nyelven értékesítik az emberiség új mesemondói ezt az igét, azt a jövőt, ahol az embereknek már csak az lesz a dolguk, hogy jól érezzék magukat, ahol már nem kell arról vitatkozniuk, hogy ki kap mit, mikor és hogyan, ahol már végleg megszűnt a politikai élet, s mindenki a Breitbart tudósításait fogja lapozgatni, az okos-telefonján. (Előre is köszönet, Gorka Sebestyénnek, a magyar kiadásért.)

Az új nyelv, poszt-Machiavelli prototípusát, két Amerikai társadalomtudós 1975-ben tárta a nyilvánosság elé, s ezzel valóban hadat üzentek a nyugati áramlatnak. /9/ Ennek az áramlatnak a nyelvről már korábban részletesen beszámoltam itt most csak röviden fogom összefoglalni annak alap-téziseit.  /10/

Az új áramlat nyelve nem tiltja, de gyakorlatilag nagy ívben kerüli az igazmondást, mert állítólag, az semmit se hoz a konyhára, nem hasznos. Idézem a szentírást: Az új áramlat nyelve „nem tart igényt arra, hogy objektíven igaz legyen. Célja, hogy hasznos legyen. Van néhány igen hasznos alapelve. Javasoljuk, hogy viselkedjen úgy, mintha ezek igazak lennének.” /11/ Donald Trump napi tweetjei már több mint egy éve erre a nyelvre trenírozzák Amerika népét, és a nemzetközi döntéshozókat. Egyre több véleményformáló azt tanácsolja, hogy szokjunk már végre hozzá. Ez van, s kész. Nemsokára már senkit se fog zavarni világszerte, hogy a világ vezető politikusa napi szinten hazudik.

Ha már nem kell arra figyelni, hogy vezetőink igazat mondanak vagy hazudnak, mire figyeljünk? „Mindenáron arra kell figyelnünk, hogyan teremtsünk összhangot: arra hogy hogyan hozzunk létre bizalmon és rokonszenven alapuló kapcsolatokat azokkal, akiket érzelmi eszközökkel egy másik valóságba akarunk átemelni, és azt szeretnénk elérni velük, hogy hasznosan szolgálják céljainkat.” /12/  

Mégis, gyakorlatilag, hogyan is működne mind ez? Az új nyelvészek szerint, egy célközönség ráhangolásához először is összhangot kell teremtenünk, azt pedig csak úgy tudjuk elérni, ha feltérképezzük, mire kattannak érzelmileg a nyáj tagjai. „Azzal kezdjük, hogy írjuk le jelen idejű érzékszervi tapasztalatukat, és ehhez igazítsuk a nyelvünket, akkor majd könnyen és természetesen követik mondandónkat..  A nyelvezet illesztése csodát tesz az összhang létrehozása során.” /13/  Itt egy rövid szünetet tartanék, mert a sorok közt bujkál a lényeg.

Az érzelmi térképek készítését, tehát azt az első lépést, amiről a fenti nyelvészek beszélnek, korábban a közvélemény kutatókra bízták Ma már, a legújabb algoritmusok eszközeivel, kérdezésünk, vagy tudatunk nélkül, mind ez úgy leszedhető az internetről, mint cseresznyék a fáról. (Erre szakosította magát Robert Mercer amerikai multi-milliárdos, a Cambridge Analytica és a Breitbart vállalatok fő részvényese, akinek szerettei berepítették Gorka Sebestyént és Steven Bannont a Fehér Házba és összedolgoztak azokkal az „alt-right” írnokokkal, akik befészkelték magukat Budapestre is, hogy onnan, a szeretet és összefogás védő szárnyai alól, szállítsák a szükséges szövegeket a Trump kampány, és az Orosz troll-farmok számára. /14/

„Big Data” adatbankokban ma már jóformán minden egyes amerikai, vagy magyar állampolgárról több-száz fajta érzelmi „adat” áll a politikai marketingesek rendelkezésére. A Trump kampány körüli vizsgálatok többek közt azt próbálják kideríteni, ki adta oda az Oroszoknak az érzelmi térképet, a regionális céltáblákat, amelynek birtokában, több-százmillió Amerikai állampolgárt úgy tudtak testreszabott érzelmi narratívákkal megszólítani az Oroszokkal összedolgozó nemzetközi „troll-farmok” hogy azoknak halvány gőzük se volt arról, ki üzengetett nekik. /15/

Az új áramlat egyik apostola, Milton Erickson volt. Róla majdnem olyan áhítattal beszélnek az új nyelvészek, mint a Szkíták leszármazottjai, a magyar táltosok, vagy maga, Wass Albert beszél, Szent András névrokonomról. (Andrást, Krisztus legelső apostolaként ismerteti az Új Szövetség.) /16/. „Erickson művésziesen homályos módon használta a nyelvet. …egyik tipikus eszköze a kétértelmű szavak használata volt. A Milton-modellben a nyelv használatával, többféle módon értelmezhető szavakkal, idézzük elő és tartjuk fenn a transzállapotot. Egy burkot alakítunk ki, hogy ezáltal tapasztalataink szubjektívabbá váljanak, befelé irányuljanak és kiszorítsák a fejünkből az objektivitást” /17/

A szeretet és összefogás pártja Magyarországon, az új áramlat nyelvét, többek közt egy magyar származású amerikai professzortól, Csikszentmihályi Mihálytól tanulta el már a 90-es évek során. Ezzel a nyelvvel került a topra 2010-ben, ezzel a nyelvvel tartja magát a hatalomban. /18/

Mivel a hazudozás etikailag sokakat irritál, a poszt-modern nyelvészek kénytelenek voltak egy koncessziót tenni. Bár nem szorgalmazzák az igazmondást, azt megengedik, hogy ha az igazmondással nagyobb haszonra tudunk szert tenni, hát egye fene, tegyük azt. Ez a nyitás, valójában az egyedüli és egyben az utolsó lehetőség arra, hogy a nyugati áramlat túlélje a poszt-modern politikai nyelvészek fejlesztéseit. Ha nem köpi ki az érzelem nyelvét a szájából, hanem rátapad, és lázba hozza azt, akkor még van remény a túlélésre.

A nyugati áramlat követőinek egyetlen vállalható alternatívája maradt, a mesterséges intelligencia felé vezető úton: az, hogy megkérdőjelezhetetlen módon bizonyítsa, és nem kizárólag az értelem, hanem az érzelem nyelvén is, hogy hasznosabb, mint az a nyelv, amelyik ki akarja szorítani az objektivitást az emberiség fejéből. Ha a nyugati áramlat képtelen felvállalni az érzelem nyelvét, kizárólag az értelem nyelvét használja, akkor valóban egy olyan áramszünetnek leszünk a tanúi, mely nem csak a demokráciával, hanem magával az emberiséggel is előbb utóbb végezni fog. Nézzük hát a megoldást.

Az érzelem és az értelem nyelvének párbaja, feszültsége

Komoly emberek manapság már sehol sem bíznak abban, hogy az érzelemmentes, racionális emberi ész, kizárólag optimális megoldásokat képes letenni az emberiség asztalára. /19/ Erre figyelmeztetett már több száz évvel Harari előtt, a Skót filozófus, David Hume. Azt állította, hogy mind azok, akik megfeledkeznek az emberek érzelmi tapasztalatairól az ismerkedés (tudás) felé vezető úton – kihagyják a tudás algoritmusából, az érzelmi elemeket – el fognak veszni. Ezt állítja, Dante is, vagy akár Carl Jung. Én őket követem.  /20/ (Mind három Arisztotelészt követte. Gondolatvilágukat, Pascal módszerével én egy mondatba foglalnám: minden kiút befelé vezet, a felfelé vezető út lefelé indul, aki kerüli a bizonytalan utakat, s csak a biztos utakon menetel, már eleve elveszett. /21/

A nyugati áramlat kortárs fejlesztői, Arisztotelész egyik legismertebb tanítványa, Immanuel Kant, tanácsait követik a fenti megosztottság kérdésében. Kant az, aki Arisztotelész cipőiben járva, felfigyelt Hume figyelmeztetésére, és kiegyezést köt az értelem és az érzelem közti vitában. A következő szavakkal vezeti le ezt a feszültséget. “Az érzéki szemléletek fogalmak nélkül vakok, a fogalmak szemléletek nélkül üresek.” /22/ A nyugati áramlat ma Kant nézetét követi, de nem kizárólag azért, mert kiegyezett Hume-al, hanem azért, mert visszatért Arisztotelészhez. Arisztotelész után, Kant az első nagy nyugati gondolkodó, aki újra összekapcsolja a jó kormányzást, az ésszerű kormányzással, a kommunikatív cselekvés fogalmával. Ezzel az eszközzel lapátol az igazságos, fenntartható társadalmi jólét irányába.

Kant, legfontosabb nézete a következő: a racionális gondolkodásmód nem azért tör a felszínre, hogy ott vákuumba zárt, elszigetelt módon éljen, magában elmélkedjen, hanem azért, hogy a környezetével kommunikáljon. Kant szerint, az értelemnek, a racionalitásnak, az érzelemnek, közösségre van szüksége, fenntarthatóságát a párbeszédből meríti. Kant az a nyugati gondolkodó, akinek politikai, szemléletében, döntő szerepet játszik a cselekvő nyelv fogalma. Szerinte, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető út, a szólásszabadság biztosításával valósítható meg.

Mindazok számára, akiket az ésszerű kormányzás és a kommunikáció közti kapcsolat foglalkoztat, Kant megkerülhetetlen. Nélküle nem vitorlázhatunk a demokrácia nyílt vizein. Mint azt Jürgen Habermas is megállapítja: “A modern kor, Kanttal kezdődik.” /23/ Hasonlóképp nyilatkozik Kantról Michel Foucault, francia filozófus is, “Ha hátat fordítunk Kant elméleti hagyatékának, minden bizonnyal az irracionalitás veszélyébe kerülünk” /24/ Kant az az ember tehát, aki már évszázadokkal ezelőtt, és Arisztotelész nyomában ki mondja: akik korlátozzák a szólásszabadságot, az érzelem és az értelem nyelvén vallott politikai nézetek szabad megmérettetését, az emberiséget egy újabb áramszünet felé, a sötétség felé terelik.

Az utóbbi évtizedek során, az előbb említett két gondolkodónak, Jürgen Habermasnak és Michel Foucaultnak köszönhetjük a nyugati áramlat nyelvének legérdekesebb fejlesztéseit. Foucault és Habermas közt mindig is nagy volt a feszültség, akár Kant és Hume közt. E feszültség elsősorban annak köszönhető, hogy míg Habermas a társadalmi konszenzusban, Foucault a társadalmi konfliktusokban látja a túléléshez szükséges életerőt. A nyugati áramlat követői, mint a Kant-Hume közti feszültség esetében is, a feszültségben rejlő erőre építkeznek. Idézném Bent Flyvbjerg-et. aki a Habermas és Foucault közt húzódó feszültség egyik elismert szakértője: “Habermas és Foucault szemlélete közt olyan alapvető különbségek húzódnak, hogy minden erőfeszítés mely őket egy közös teoretikai vagy meta teoretikai zubbonyba szeretné öltöztetni, eleve kudarcra van ítélve. Ugyanakkor, Habermas és Foucault nem csupán egymás ellentéte, hanem egymás árnyéka is: mindketten a racionalitás és a hatalommal való visszaélés problematikájával foglalkoznak, és mindketten ezeket sorolják korunk legfontosabb feladatai közé.” /25/

Habermas szerint a nyugati áramlat korább említett öngyilkossági kísérleteit kizárólag úgy tudjuk elkerülni, ha a társadalmi nyilvánosság struktúráit szigorúan karbantartjuk, továbbá, olyan biztosítékokat építünk be a nyilvánosság struktúráiba, amelyeknek köszönhetően a társadalmi nyilvánosság szereplői, egyenrangú, szabad, és racionális módon érvelhetnek egymással a közös megértés érdekében arról, hogy ki kap mit, mikor és hogyan. /26/ Tanácsa nem egyenlő a megváltással, több helyen is kiegészítésekre szorul az általa készített korszerűsítés, de annak alapjai megkerülhetetlenek. /27/ Habermas a következő négy kommunikatív magatartásformát hangsúlyozza, mindenek felett:

  • A diskuráló partnereknek érthető üzeneteket kell egymás felé közvetíteniük. A vitapartnereknek nem szabad homályos, kétértelmű szavakat használni.
  • A feleknek következetes álláspontokat kell kommunikálniuk. Ha meggyőződéseinkkel ellentétes nézeteket bocsájtunk ki, akkor nem a megértést, hanem a félrevezetést szolgáljuk.
  • A diskurzus során az igazmondásra, az őszinteségre kell törekedni. Ha tudatos hazugságokkal próbáljuk megtéveszteni a nyilvánosság szereplőit, kiverjük a nyugati áramlat biztosítékait. Abból sötétség születik.
  • Az érvelő feleknek biztosítani kell állításaik hitelességét. A demokratikus politikai diskurzus addig a határig nevezhető racionálisnak, amíg adott a kritikus felülvizsgálat, a számon kérhetőség lehetősége, amíg a kételyeket nem söpri az asztal alá a hatalom, amíg azokat szabadon megvitathatják a felek. A parlamenti demokrácia azt jelenti, hogy a hatalom nem korlátozza a fenntartható társadalmi jóléttel kapcsolatos versengő nézetek szabad áramlását, nem zavarja az egymással versengő állítások, érvelések etikai megmérettetését.

Mit mond mind erről Foucault? Szerinte a társadalomtudósnak egyetlen feladata van: “kíméletlenül rámutatni minden, a hatalommal való visszaélésre, függetlenül attól, hogy azt ki követte el vagy annak ki az áldozata” /28/ és ez által “lendületbe hozni, kiszélesíteni a szabadság térnyerését.” /29/ Bár sokan nem így látják, Foucault magát mindig is egy társadalmilag aktív, cselekvő lénynek tartotta. Saját szavaival, “egy műszerkereskedő, egy recept készítő”, akart lenni, egy olyan ember “aki célokat fogalmaz meg, egy kartográfus, egy tervrajzoló, egy fegyvergyártó.” /30/ .

Foucault nem volt szótlan a korábbi egy-párt rendszerek politikai gyakorlatával szemben sem, azokat mindig is élesen bírálta. A szovjet típusú, a kollektív érdekek maximalizálására létrehozott egy-párt rendszerek hanyatlásának, bukásának okait is arra vezeti vissza, hogy ezek a rendszerek tudatosan, tervszerűen és erőszakosan leszűkítették, visszafojtották a társadalmi vitát, a társadalmi és politikai konfliktusok térnyerését. Ha élne, ugyanez lenne a mondanivalója a jelenlegi Orosz, Török, Kínai államokról vagy arról az államformáról, amelyet a szeretet és összefogás neve alatt működtetnek Magyarországon. Foucault számára, “Egy mindenki által elfogadott morális rendszer felállításán fáradozni, pontosabban, azt mindenki számára kötelezővé tenni, egy tragédia.” /31/ mert az kiveri a nyugati áramlat biztosítékait, nem az igazságos, fenntartható társadalmi jólét, hanem a sötétség felé vezet.

Miről szól a társadalmilag felelős polgári magatartás? Foucault szerint nem arról, hogy összefogjunk a hatalom által reklámozott közösségi vagy egyéni érdekek védelmében, hanem arról, hogy kritikus és éles szemekkel figyeljünk mindenre, ami kiverheti a nyugati áramlat biztosítékait. Csak így tudják az emberek jól szolgálni az igazságosság, a jog keretei közt haladó menetet a fenntartható társadalmi jólét felé. A nyugati áramlat jelenleg Magyarországon tapasztalható áramszünetéből kivezető út többek közt Foucault receptjével érhet célba. /32/

Zárszó

Egyesek szerint a választók világszerte elsősorban aszerint ítélik meg vezetőiket, aszerint tekintik őket legitimnek és szófogadásra alkalmasnak, hogy képesek-e fogyasztói jóérzést kelteni a bőrükön. /33/ Ezt a valóságot vágta négy szóval, brutális egyszerűséggel és elismert sikerrel, az Amerikai választók fejéhez 1992-ben, James Carville, Bill Clinton kampánystratégája. (It’s the economy, stupid) Tulajdonképpen erről beszélt 70 évvel korábban, a pátosz szavait használva, Márai Sándor is: „A tömegeknek védettség kell, semmi más… és ezért a tömeg mindig hajlandó feláldozni a szabadságot… Nem akarnak többé liberalizmust, sem szabadságot: biztosítékot akarnak a munkanélküliség, betegség, és öregség veszélyei ellen” /34/

Pár évvel ezelőtt, két nemzetközi kutató, akik Mancur Olson „public choice” szemlélete szerint vizsgálják a valóságot, ekonometrikai módszerekkel bebizonyították, hogy Magyarországon a gazdasági jó érzést a hatalom nyelvi eszközökkel, a szeretet látszatát keltő átveréssel gerjeszti. Magyarország jobban teljesít! Ez a szlogen folyt a csapból is, miközben a magyar gazdaság teljesítése, az ország szomszédjaihoz, és a korábbi évekhez hasonlítva, empirikus módszerekkel verifikálható módon, alul teljesített. A két kutató azt állítja, hogy az „illiberális” rezsimek, kisebb gazdasági visszaeséseket ki tudnak bekkelni, de nagyobb sokkok esetében gyorsan veszélybe kerülnek. Elsöpörheti őket egy puccs vagy akár a népharag. (Választások nem söpörhetik el őket, mert az igazságos – angolul fair – politikai versenyt, az illiberális rezsimek, amilyen gyorsan tehetik, beszüntetik. Ezt az utóbbi tényt igazolta a transzatlanti közösség egyik szervezete, az OSCE, a 2014-ben tartott magyar választások esetében. /35/

Az alig egy éve tartó gazdasági fellendülés némi önbizalmat nyújthat a magyar politikai vezetőknek, a 2018-as választások célegyenesében. A közgazdászok, persze jól tudják, hogy a reál üzleti ciklusok, olyanok, mint a fecskék: nem maradnak egy helyben sokáig, jönnek és mennek. A jól képzett közgazdászok azt is tudják, hogy a magyar gazdaság egy nagyon beteg fecske, mely mások jóvoltából képes csak repdesni. (Az EU által nyújtott anyagi szubvenciók nélkül nagyon nagy bajban lenne. A magyar állami fejlesztési költségek több mint 90%-át külföldi adófizetők kénytelenek fedezni, a fecske önerőből képtelen lenne repülni. Az is segít, hogy manapság, több olyan fecske besegít nekünk, akik rajtunk keresztül szeretnének befészkelni a nyugati piacokon. Itt most Azerbajdzsán, Kína, vagy Oroszország jut az eszembe. Csak egy darab Azeri baltás gyilkos, 7 millió dollárt tud a konyhára hozni.) /36/ Egy valami viszont nem hidalható át, nevezetesen az, hogy Magyarország népének vezetői, az új áramlat-elmélet nyelvészeinek tanácsára, ipari módon, és sorozatosan hazudnak arról, hogy ki kap mit, mikor és hogyan, ebben az országban. A nyugati áramlat nyelve, Arisztotelész követői, azért beszélnek ez utóbbi magatartás ellen, mert tudják, hogy az nem a fenntartható társadalmi jólét, hanem a társadalmi fosztogatás irányába vezet.

Sorozatom idáig egy valamiről nem beszélt, bár erről másutt már többször is beszéltem. Ez a nyugati áramlat gerinc-hálózatának karbantartásáról, folyamatos bővítéséről szól. A szeretet és összefogás látszatát keltő átverés Magyarországon nem csupán annak tudható be, hogy az átverő, varázslatos módon mozgatja a nyelvét, hanem annak, hogy a nyelve nagyon messzire nyúl (angolul: reach) és nagyon mélyre tud behatolni (angolul: penetration). A szerteágazó elérés és behatolás nemcsak az átverő nyelvmozgásának, hanem a hálózatépítő tehetségének együttes eredménye. Itt a vállalkozói szféra, a polgári körök, az egyház, a helyi választókörzetekben szorgoskodó emberekre, a média-hálózatokra, a nem-kormányzati civil szervezetekre, vagy akár a diaszpórában működtetett kapcsolati hálózatokra gondolok. (Az utóbbiak példájaként említeném azokat a határon-túli szervezeteket, melyekkel Észak-Amerikában, a magyar adófizetők pénzén, a helyi magyarok szájában mozgatja a nyelvét a szeretet és összefogás pártja: The Friends of Hungary, a Magyar Diaszpóra Tanács, The Magyar Foundation, The Hungarian Initiatives Foundation, A Magyar Lobbi, a Kanadai Magyarok Országos Szövetsége, a Kőrösi Csoma Program, a Magyar Kulturális Tanács, stb, stb..)

A korszerű, hatékony politikai nyelvhasználat, messzire és mélyen behatoló hálózatok nélkül csak azt biztosítja, hogy önmagunkkal beszélgetünk. A mai demokratikus ellenzéknek Magyarországon két kiemelkedő kihívással kell szembenéznie: nem csak a nyelve, hanem a kommunikációs hálózata is elkopott. Mindkettő, szuboptimális módon teljesít. A magyar demokratikus ellenzék nem a nyelvének és kommunikációs hálózatának korszerűsítésével, hanem egy másik testrészével foglalkozik. Ennek a haszontalan elfoglaltságnak az elemzése viszont már egy más lapra tartozik.

Göllner András

Lábjegyzetek

  1. A Buddhizmus téziseibe most nem lenne szerencsés elmerülni. Inkább olvassuk Herman Hesse csodálatos regényét, a Siddhartha szövegét. Én Joachim Neugroschel németről angolra fordított változatát kedvelem. (New York. Penguin Books. 1999.) A következő szavak, a nyugati áramlat nyelvén rezegnek: „Govinda, Siddhartha felé fordult: Mond, hová tartasz Siddhartha? Nem tartok én sehová, csak mozgásban vagyok.” (Saját fordításom.) 82 o.
  2. A váltakozó áramkörök fogalmáról, itt csak röviden beszélnék, nehogy újfent megrázzak egy pár emelettel lejjebb szórakozó nyugdíjas magyar fizikust. Rájuk való tekintettel, nem szeretném túl feszíteni a hasonlatokat, de számomra, hálózati szemléletem a váltakozó áramelmélettel is rokonos. A jól képzett villanyszerelők tudják: a két pólusú, egyenes áramkörökkel ellentétben, a váltakozó áram esetében, az áramot létrehozó váltakozófeszültség értéke ismétlődően, ellentétes értékeket vesz fel (vagyis a pólusok váltakoznak). A váltakozó feszültség, tehát, egy olyan feszültség, amelynek nagysága és iránya periodikusan változik. Nagyságától függően nevezik törpefeszültségnek, kisfeszültségnek, nagyfeszültségnek vagy különlegesen nagy feszültségnek. Egy különlegesen nagy feszültség példájaként említeném azt a feszültséget, mely Hegel és Marx szemléletei közt alakult ki abban a kérdésben, hogy a szellem, vagy az anyag mozgása irányítja az emberi fejlődést. Egy másik ilyen különlegesen nagy feszültség az, amelyik a szekularizmus és a klerikalizmus között húzódik már évszázadok óta, s melyet, sorozatom 4. része feszegetett. A nyugati áramlat, az én műszaki kézikönyvemben, 7 egymással ellentétes polaritásról ismert. E sorozat, csak kettőre világított rá. A többiről, és egyéb más dolgokról majd egy most készülő könyvemben beszélek– Hazátlan szavak: az átmenet nyelve a demokráciából az önkényuralomba. (2018).
  3. Ezúton szeretnék fejet hajtani Polányi Károly előtt is, aki már gyerekkora óta tisztelte Arisztotelészt, és akit a nyugati áramlat egyik legkülönlegesebb fejlesztői közt tartok számon. Mindmáig szoros szálak fűznek szellemiségéhez, és közvetlen családtagjaihoz. Polányi legfontosabb műve A Nagy Átalakulás. (Budapest. Napvilág Kiadó.) Annak első változatát angol nyelven, 1944-ben készítette el. Első amerikai kiadása, The Great Transformation: The Political and Economic Origins of Our Time címen és Robert M. MacIver bevezetőjével, 1957-ben jelent meg. (Boston. Beacon Press). Javasolnám azt az elemzést is, amelyet lánya, nemrég a nyilvánosságra hozott, többek közt azokról a „polaritásokról” melyek apja gondolatvilágát „fűtötték”. Lásd: Kari Polanyi Levitt. „Polanyi’s Vision of a Socialist Transformation: Freedom of Action and Freedom of Thought” Kézirat. Montreal. 2016. E kéziratban is olvashatunk Polányi, Arisztotelész iránti vonzódásáról (ibid. 114. para.) A vonzódásról, Polányi saját szavaiban, itt olvashatunk: Karl Polányi. “Aristotle Discovers the Economy.” in Karl Polányi, Conrad M. Arensberg and Harry W. Pearson (eds). Trade and Markets in the Early Empires. The Free Press. 1957. 64-94 oldalak. Krisztus iránt vonzódásáról nem csak a lányától tudok, hanem Polányi saját írásaiból is. Lásd: Karl Polányi, John Lewis and Donald K. Kitchin. Christianity and Social Revolution. Books for Libraries Press, 1935.
  4. Az alábbi futamot egy korábbi számomból improvizáltam ide. Lásd: Göllner B. András. „Mi Van?” Kanadai Magyar Hírlap. 2016. Május 25. „So What?”, Miles Davis korszakindító slágerével ajánlom. https://www.youtube.com/watch?v=zqNTltOGh5c .
  5. Yuval Noah Harari. Sapiens. New York. Signal Paperback Edition. 2015, illetve Homo Deus. New York. Harper Collins. 2017.
  6. John Adams levele John Taylor-hoz, 1814. április 15. (Saját fordításom.)
  7. Rhonda Byrne. A Titok. Édesvíz kiadó. Budapest. 2007.
  8. Ibid,. 13, 15, 48-52, 89, 98, 99, 102, 111, 129, 133, 151, 164, 169, 183, 184 oldalak.
  9. Itt most Richard Bandler és John Grinder két kötetes könyvére, The Structure of Magic (A Mágia Struktúrája) (Palo Alto. Science and Behavioral Books. 1975.) illetve, Patterns of the Hypnotic Techniques of Milton H. Erickson (A hipnotikus technikájának mintái) (Meta Publications, 1975.) tanulmányaira gondolok.
  10. Lásd: Göllner B. András. „A Fidesz nyelve”. Kanadai Magyar Hírlap. 2015. Április 24. http://kanadaihirlap.com/2015/04/24/a-fidesz-nyelve/. Továbbá: Göllner B. András. „Egy érzés, ami mindent eltakar.” mely 5 részletben futott 2012 során a Kanadai Magyar Hírlap Angolul: András B. Göllner. „RCA Viktor: His Masters Voice”. Hungarian Free Press. 2015. Május- Július.
  11. Joseph O’Connor és John Seymour. Neuro-Lingvisztikus Programozás. Bioenergetic könyvkiadó, Budapest. 1996. 27. o.
  12. , 42, 55, 134 oldalak
  13. , 134 o
  14. E témáról, rajtam kívül sokan értekeztek. Két 3 részből álló korai dolgozatomat, mely elsőként beszélt a magyar szálakról, itt olvashatjuk. András B. Göllner. „The Budapest Bridge.” Hungarian Free Press. 2017. Április 13, 14, 21. Illetve: András B. Göllner. „Creatures in the Budapest Hills”. Hungarian Free Press. 2017. Április 28, 30 és Május 2. November vége felé, ezek a szálak már erősebb figyelmet kaptak a kongresszusi vizsgálatok során: Lásd András. B. Göllner „US Hearings on Russia Point finger at Hungary.” Hungarian Free Press. November 8, 2017. Ez a téma még nagyobb nyilvánosságot fog kapni a következő hónapok során. Lásd: Anna Nemtsova. „How Putin’s Using Hungary to Destroy Europe.” Daily Beast. November 9, 2017.
  15. Egy jó betekintés az új „cyber” technikákba melyek szerepet játszottak a 2016-os amerikai választások kimenetelében itt olvashatunk. Sue Halpern. „Our Hackable Democracy.” New York Review of Books. August 10, 2017. A Nemzeti Konzultációk, a 2014-es és 2018-as választások előestéin, Magyarországon, egy hibrid adatgyűjtő modell használatáról árulkodnak, mivel odahaza az új algoritmusok használata még nincs olyan szintre kifejlesztve, mint Amerikában. A kérdőívek, nem véletlenül voltak orosz adatbázisokba csatlakoztatva. 2018 tavaszára, már jelentős lépéseket fogunk látni Magyarországon is e téren.
  16. Ellentétben a többi apostollal, akiket Jézus szólított fel a szolgálatra, András saját meggyőződéséből vállalta fel az Anaxot. Egy józan gondolkodású, szellemileg nyitott, tettre kész tanítványként beszél róla az Új Szövetség. Nyitottságának egy példájaként említik azt az esetet, amikor szívélyes módon fogadta a görög migránsokat Júdeában. Az ország, azokban az időkben, idegengyűlöletéről volt ismert. András meghallgatta az idegeneket, megértő módon tolmácsolta kérésüket Krisztus felé. A szkíta emlékezet szerint az Anax hírét ők közvetlenül Andrástól kapták, s nem áttételesen, holmi hittérítő papoktól. A szkíták, az ő nyelvének hatására vállalják fel a kereszténységet. A magyar táltosok, mind máig, az András által hozott hit őrzőinek tartják magukat. Hivatástudatukról nem más, mint a Szent Korona tan követői által nagyra tartott Wass Albert regélt, anno. (Lásd: Wass Albert: Hagyaték. Mentor Kiadó- Duna International Könyvkiadó. Marosvásárhely-Budapest, 2011)
  17. O’Connor és Seymour, op cit., 139-145 oldalak).
  18. Csikszentmihályit, a “Flow Theory” (magyarul: Áramlat Elmélet) feltalálójaként tartják számon. Csikszentmihályi szerint, az áramlat élménye, egy teljesen koncentrált, a motivációt a maximumig fokozó élmény, amelynek során az ember kizárólag egy dologra figyel, minden mást – pl. a vitát – kizárja környezetéből, mivel azok zavaró hatással vannak a céljaira. Az áramlat élmény az egész pályás letámadást jelenti. Érdemes itt röviden idézni Csikszentmihályi magyar nyelvű könyvének előszavából, amelyben a szerző a magyarok alkati fogékonyságát ecseteli az áramlat fogalma iránt. „Bár a magyar nyelvben nincs olyan szó, amely pontosan visszaadná a flow jelentését, biztos vagyok benne, hogy nincs a világon még egy olyan hely, ahol az olvasók jobban megértenék mit is jelent ez a fogalom”. (Lásd: Csikszentmihályi Mihály. Flow – Az Áramlat: a tökéletes élmény pszichológiája. Akadémiai könyvkiadó. 1997.) Akár azt is mondhatta volna, hogy nincs a világon még egy hely ahol az embereket könnyebb a szeretet és összefogás látszatával átverni, mint Magyarországon. A Fidesz, alig hogy hatalomba került 2010-ben, a Széchenyi díjjal tüntetett ki nyelvi mentorát, mert többek közt ennek az amerikai professzornak köszönheti választási sikereit.
  19. Ezt bizonyította Max Horkheimer and Theodore W. Adorno a második világháború végén kiadott könyvükben, mely az úgynevezett, „Frankfurti Iskola” tankönyve. Lásd: The Dialectic of Enlightenment, Stanford: Stanford University Press, 2002.
  20. Hume 1739-ben kiadott magnum opusának legfrissebb magyar nyelvű változatát itt olvashatjuk: David Hume. Értekezés az emberi természetről. Budapest: Akadémia Kiadó, 2006. Carl G. Jungtól – Kovács Dóra fordításában – Emlékek, álmok, gondolatok, című munkát javasolnám. (Budapest. Európa kiadó. 1987.). Dante, Isteni Színjátéka, Babits Mihály fordításában, elektronikus formátumban. innen lehívható.: http://mek.oszk.hu/00300/00362/html/index.htm
  21. Aki netán nem ismeri Pascal módszerét, azt felvilágosítanám, saját szavait használva: „A mindenség úgy ölel magába, úgy elnyel, mint egy pontot. Az agyammal én viszont egy szempillantás alatt átölelem őt.” Blaise Pascal. Gondolatok. Szeged. Szukits könyvkiadó. (Pődör László fordítását kissé átalakítottam az angol fordítás birtokában) 91. o.
  22. Kant legfontosabb írásai a témában magyar nyelven: A tiszta ész kritikája; Bp. Atlantisz, 2004., Az ítéleterő kritikája; Bp. Osiris, 2003 (2. jav. kiad.), illetve A gyakorlati ész kritikája; Bp. Osiris, 2004 (2. jav. kiad.).
  23. Jürgen Habermas, The Philosophical Discourse of modernity. Cambridge, MA: MIT Press, 1987, 260 o.
  24. Michel Foucault, “Space, Knowledge, and Power,” in Paul Rabinow, ed., The Foucault Reader, New York: Pantheon, 1984, 248 o. Továbbá, M.Foucault, “What is Enlightenment?” in Rabinow, ed., The Foucault Reader and Foucault, “Kant on Enlightenment and Revolution,” Economy and Society, vol. 15, no. 1, 1986.
  25. Bent Flyvbjerg, Ideal Theory, Real Rationality: Habermas Versus Foucault and Nietzsche. Paper for the Political Studies Association’s 50th Annual Conference, The Challenges for Democracy in the 21st Century, London School of Economics and Political Science, 10-13 April 2000. (Saját fordításom az eredeti szövegből.) Továbbá, “Empowering Civil Society: Habermas, Foucault, and the Question of conflict.” In Mike Douglas and John Friedmann, eds., Cities for Citizens: Planning and the Rise of Civil Society in a Global Age. New York: John Wiley and Sons, 1998, pp. 185-211. “Habermas and Foucault: Thinkers for Civil Society” Journal of Sociology, vol. 49, No. 2, June, 1998, pp. 210-233 and Rationality and Power: Democracy in Practice, Chicago: The University of Chicago Press, 1998.
  26. Jürgen Habermas szerteágazó írásai óriási területet ölelnek fel. Itt Habermas egymással legszorosabban összefüggő, egymásra építő tanulmányaira hívnám fel a figyelmet. A kiindulópont az 1962-ben megjelent, Strukturwandel der Öffentlichkeit, magyarul A társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása, Budapest: Osiris, 1999. Ezt követi 1981-ben egy kétkötetes opus, a Theorie des kom­mu­nikativen Handelns, magyarul A kommunikatív cselekvés elmélete (ELTE, 1985). A diskurzusetika témájában 1983-kiadott Moral Bewusstsein und kommunikatives Handel a mérvadó, magyar változatban, A kommunikatív etika, Budapest: Új Mandátum, Szintén megkerülhetetlen olvasmány az 1992-ben megjelent Faktizitat und Gel­tung című könyve. Ennek magyar nyelvű változatáról sajnos nem tudok. Magyar nyelvű tanulmányok közül javasolnám, Felkai Gábor: Jürgen Habermas, Budapest: Áron, 1993. Karácsony András: Eljárásbeli racionalitás és a társadalomkritika lehetősége (kézirat), Mezei Tibor, Cselekvés, politika és normativitás (Kézirat), illetve Weiss János: Habermas magyarországi recepciójáról (kézirat).
  27. Heller Ágnes: “The Discourse Ethics of Habermas: Critique and Appraisal,” Thesis Eleven, no. 10/11, 1984-85. Habermas nézeteit kielégíteném még John Rawls’ és Amartya Sen’s igazságelméletével, képességelméletével, melyek sok mindenben eltérnek egymástól, egy alapvető dologban viszont megegyeznek: az igazságossághoz, a fenntartható társadalmi jóléthez legfontosabb képességek kiválasztása értékalapokon nyugszik, és azokat kizárólag társadalmi vitán keresztül tudjuk beazonosítani. Lásd: John Rawls. Theory of Justice. Harvard University Press. 1999, illetve, „The Idea of Public Reason Revisited” in The Law of Peoples. Harvard University Press.1999, Sen képességelméletéről, igazságelméletéről itt olvashatunk. The Idea of Justice. Belknapp, Cambridge.2009. Magyar nyelven javasolnám Pataki György. „A fejlődés gazdaságtana és etikája: Tiszteletadás Amartya Sen munkásságának.” Kovász. II évfolyam, 4. szám. 1998.
  28. Michel Foucault, “Face aux gouvernements, les droits de l’Homme,” idézi James Miller, The Passion of Michel Foucault (New York: Simon and Schuster, 1993), 316. oldal (Saját fordítás)
  29. Michel Foucault, “What is Enlightenment?” oldal (Saját fordítás)
  30. Jean-Louis Ezine, “An Interview with Michel Foucault,” History of the Present, 1985. február, 14. oldal (Saját fordítás)
  31. Interjú, in “Le Retour de la morale,” Les Nouvelles (1984. június 28, 1984), 37 oldal. (Saját fordítás)
  32. Ennek a receptnek Parrhesia a neve. E szó Arisztotelész idejéből származik, Ó’Görög kifejezés, a félelemmentes, bátor közéleti beszédre utal. A nyugati áramlat nélkülözhetetlennek tartja ezt a fajta beszédet az igazságosság, alkotmányosság, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető útról. Erről bővebben: Michel Foucault: Fearless Speech: The problematization of Parrhesia,
  33. Ez tulajdonképpen Mancur Olson „public choice” néven ismert politikai tézisének lényege. Lásd: The Logic of Collective Action. Boston. Harvard University Press. 1965. Közel áll ehhez Anthony Downs is: An Economic Theory of Democracy. Cambridge University Press.
  34. Márai Sándor. Napló: 1945-1957. Occidental Press, Washington, 1958.
  35. Lásd: Hungary: Parliamentary Elections, April 6, 2014. OSCE/ODIHIR Limited Election Observation Mission, Final Report. Warsaw. 2014, July 11.
  36. Itt nem óhajtok elmélyülni az Orbán rendszer gazdasági teljesítésének boncolgatásában. Három nemzetközileg elismert közgazdász kollega véleményére hívnám fel a figyelmet, akiket nem azért tisztel a szakma világszerte, mert hazudoznak, hanem azért mert igazat beszélnek. N. Vadász Zsuzsa. „A Remény hal meg utoljára: interjú Surányi Györggyel.” November 18. http://fuhu.hu/suranyi-gyorgy-remeny-hal-meg-utoljara/. Szentkirályi Balázs. „Ha a pénzcsapot elzárják, Orbán megbukhat.” Interjú Urbán Lászlóval.” Index. http://index.hu/gazdasag/2017/04/04/urban_laszlo_ner_paks_momentum_orban_viktor_eotvos_csoport/. Kornai János. Látlelet. Budapest HVG Kiadó Zrt. 2017.

65 hozzászólás

  • Kant az Isten? Kant más megvilágításban: Állításait radikalizálva mára a közgondolkodás alapdogmájává vált, hogy igazság nincs, csak vélemények vannak. Ki így látja, ki úgy. Minden véleményt tolerálni kell, a másságot tisztelni kell. Minden vélemény egyenlő súlyú… és éppen ezért súlytalan! A tolarencia diktaturája ez a tömegekre erőltetett világnézet.
    Arisztotelesz nyilván egy jó fej volt, nagyságát még nyilván fokozza, hogy jó régen élt…. de azóta nem csak Kant született. Én most éppen Martin Heideggert olvasom, ha van egy kis időm. (Nem csak az olajbányászatból élünk…)

  • Az Isten kan ?
    (Akkó már értek pár magyarosch káromkodási fordulatot..)

  • Nagyon elveztem a reszletes es alapos analizalasat a temarol. Termeszetesen nekem sokban mas a velemenyem, de ez nem fontos. Igen attekintheto es ertekes munka volt!

  • Meg valami, a kep szerint, mintha lefogyott volna.

  • Parács Péter Pál

    Nem egészen tudom nyomon követni a cikket.
    A “babla” nyelv körülírása égtáj szerint vagy már megint Magyarország a “célpont”. Valahogy ….?!
    PPP

  • ppp, mindig az a c;elpont ezekben a cikkekben,

  • Peldaul az, hogy elore megjosoljak, hogy a kovetkezo evben mar nem lesz gazdasagi eredmeny, vagy elismeres, mert akkor mar jon a nyomor es a szegenyseg.

  • Miután az elmém nem filozófián edződött, így mindig félve fogalmazom meg gyalogjáró kérdéseimet, megjegyzéseimet.
    A nyelvi közlekedés – kommunikáció – irracionális, érzelmeket használó módozata mintha a kiteljesedése lenne a majd 200 évvel ezelőtt kezdődött folyamatnak, az elidegenedésnek.
    Más. Igen tanulságosak a hsz-ek is. Úgy látom sokan nem képesek átlátni: bonyolult társadalmi folyamatok nem hétfőről keddre változnak élesen, inkább szivárgás-szerűen, akár több évtizedet is átfogva,foltszerűen terjedve: itt a moralitást már igényli a többmilliós szervezet, ott még az álmok sulykolása a nyerő. Talán,mint a float-technológia a síküveggyártásban…
    A magyar kormányfőhöz hasonló diktátorocskák mindig lesznek,a nagy kérdés az, hogy a vágyott jog és igazság társadalma, valamint a fenntartható jólét hogyan közelíthető meg, immár globálisan. Arra kell-e vágynia az embernek, hogy a legújabb mosógépe (autója, ruhája, mindegy) legyen, amint megkívánja? Vagy a jól-lét forrásának másnak kell lennie? Pl. annak, hogy nem rúgjuk szét magunk alatt a Földet azért, hogy mindenki 220-al száguldhasson.
    Nagy István: A tolarencia diktatúrája legalábbis érdekes szókapcsolat egy fizikus szájából. És igen: minden vélemény egyenlő súlyú – egészen addig,amíg bizonyítást nyert ténnyé válik.

  • Érdekesnek találom, hogy évszázadok óta bevándorlók ezrei áramlanak keletről nyugatra – évszázadok óta a nyugati, kelet felé áramló eszmék, hétköznapi keleti embereket próbál rávezetni az igazságosság, az alkotmányosság, a fenntartható társadalmi jólét felé vezető útra.

  • “A mikrocsip körül kialakult technológia köpte ki az asztalunkra a mócsingot:”
    Na azért a mikrocsip körüli technológia sok jót is kiköpött a mócsingon kivül az asztalunkra; pl. az emberek sokkal egészségesebbek ma mint tegnap, amit részben orvostudományban elért sikerekhez vezet. Számtalan példák közül csak egy: amikor 2009-ben a sertésinfluenza pandémiája fenyegette a világot, az orvostudomány egy nap alatt izolálta a vírus genomját és a tudósok kevesebb mint hat hónap alatt oltóanyagot állítottak elő.
    Ebben a dolgozatban sok minden le van írva, de mi is az igazság az illúzió és a valóság közt ?
    Mindent figyelembe véve az, hogy a világ embereinek még soha nem volt jobb mint ma.
    A jó hír az, hogy a Teremtő, ki a világmindenséget velünk együtt teremtette, állandó alkotó folyamatban van.

    Mindnyájunk figyelmébe egy jó olvasmány ;
    Progress: Ten Reasons to Look Forward to the Future.
    By Johan Norberg. Oneworld; 246 pages; $24.99 and £16.99.

  • Kanr egy agorafóbiás paranoid pasas volt.
    Nem igazán volt a kommunikatív cselekvés gyakorlója (életében állítólag egyszer hagyta el (majdnem) a faluját, és napokig a házból sem lépett ki állítólag.

    Nekem szimpatikusabb megközelítés Holbach “társadalmi szerződés” modellje. amit ugyan nem így hívott meg pl. az öngyilkossággal kapcsolatban csak körbeírt, de azért úgy-ahyogy értelmezett

  • Pityi Palkó
    2017 december 6
    4:08 de.

    A mikrocsip körüli köpködés önmagában is megérne egy misét.

    Anno a piac egyik leggagyibb architektúrája (8bites Intel procik) köré épített és a kor leggyengébb operációs rendszere (MS DOS) terjedt el.

    Akkortájt mind a Motorolo, mind a Sinclair Z processzorok messze jobbak voltak. Az utóbbiakhoz integrált grafikai rendszer is járt.
    A Motorolát lenyúlta hadiipar és csak a “selejt” került közprédákba. A Sinclair pedg nem kapott támogatást.
    Opremdszerekből a CP/M messze stabilabb, a DOS-ok közül a DR (Digital Research) DOS messze jobb volt (valós multitaszkos operációk).

    Az Intel+VGA rendszernek közel 10 év kellett míg utolérte azt a szintet, amit az Enterprise 128c 1980/85 körül már tudott.

    Az, hogy a legjobbat majd kiválasztja az élet, az nem mindig igaz.

  • Hm ? Meg az ipari-forradalom eredmenyeinek az emlitese is tilos mar itten ezen a lapon.

    De valojaban annak hianyaban mindannyian Arisztatelesz let-korulmenyei modajn elnenk ma mindannyian.
    Nem lenne electricity, folyo-viz, kozlekedeses csupan lovaskocsuikon , stb. nem is emlitve a mai minden modern higy-tech eredmenyeit es luxussait.
    Mind azok a nagy nevu filozofusok,PhD-k gyertya-feny alatt irnak muveiket.
    Na hat mi abban oly oriasian ellenezheto mind azt napvilagra hozni az elmeleti, ill. a kepzeletbeli elvekkel szemben.
    A cenzura az adja a hatalmat, de nyujt-e az elorehaladast barkinek barmi formakban?

    Mint az osi mondas, mit akar az emberi leny, a hosszu elet, jo egeszseg, rengeteg vagyon, s talan rendkivulli sex melett eleteben?
    A valasz igen egyszeru. Hatalmat, uralmat embertarsa folott!!!
    Csak annyit a filozofizalason !

  • PITYI PALKO tette a megjegyzeset soraiban, hogy ma az emberiseg sokkal egeszsegesebb mint a multban.
    Abban ketsegtelenul igaza van ,hogy az orvostudomany, a technika es a gyogyszerek elohaladasai hoszabb elet, sokkal tobb egeszsegugyi modszerek es beavatkozasok lehetok, s gyakorolva ma naponta amik nem reg meg elkepzelhetetlenek voltak.

    De az eremnek is van masik oldala.
    S az az hogy ma az emberiseg nagyobb szama esik aldozatul a leheto leg egeszsegtelenebb eletmodnak.
    Tobb nyavajakkal szenved tobb emberi leny mint valaha is.
    Betegsegek, nyavajak amik nem letezok voltak az elobbiekben.
    A modern orvossagok okozta az u.n. “super-bug” letezeset ami ellen nem letezo orvossag. Inkabb mondva, az emberi szervezet oly mertekben elarasztva orvosi-kemiai anyagokkal ,hogy a mutalt virusokkal/bakteriumokkal, nem kepes semmi orvosi vegyszer ellenalni.

    Hasonloan a modern, ill. iparilag keszitett elemiszerek es minden italok tomve a leg-egeszsegtelenebb anyagokkal.
    Az allati-eredetu zsiradekok, cholestorok, so, cukor ami az emberi egeszeg pusztitoi.
    Nem is listazva a vegyszereket amiket azok az elelmiszerek tartalmaznak.
    Egyetlen azon vegyszer nem bizonyitva hogy nem befolyasolja az emberi szervezetet negativan.
    Sot, mint a mesterseges elelmiszer szinesitok bizonyitva hogy igenis negativan befolyasolj minden elo szervezetet.
    Sot meg a chlorine es flourine is az ivovizekben.
    A chlorine a vizben letezo bacteriumok pusztitasara alkalmazva. Ami azt a nem ohajtott szervet elpusztitja az enzymjanak pusztitasaval. De hogyan reagal amikor az emberi szerv enzymjat tamadja ?
    Hasonloan a fluorine is egy halogen element.

    Orvostudomany ma 4,500+ nyavajakat (betegsegeket)listaz, amelyek a szerv-mutacioinak eredmenyei. S mutaciot csupan kisugarzas es vegyszerek okznak.

    Tehat barmi modern lehetoseget elvezunk, mindenek letezik ellen hatasa ami nem kivanatos.
    Az a jobb es egeszsegesebb elet ma.
    Persze az emberisag altalaban hosszabb eletet el. De a “hosszabb” idotartamat nem az egeszseges evekben elvezi. Tahat csak a halal van kisse elhalszthato manapsag a modern tudomanyos modszerek altal.

  • Kedves Mr. Göllner!

    Elolvastam újra mind az öt részt, a jegyzetekkel együtt.
    Azután százig számoltam.
    Azután vettem egy nagy lélegzetet…

    Beírtam a fenti néhány sort…

    Aztán mégis inkább rákattintottam a
    “Submit Comment” gombra… 😀

    Vigyázzon a szaxofonjára…

  • Konyec filma!
    Van Isten….

  • Almának és a többieknek.
    ÉN azt látom csak a hazai problémák felsorolásánál, hogy a legfontosabb az anyagi siker és előrejutás-
    Én, mióta kijöttem, mindig szegény voltam, most már szegény nyugdijas.
    Viszont elárulok valamit, mindig boldog voltam’
    Itt szabadon éltem, senki sem szólt bele kire szavazok, kire nem’
    A szabadság a legfontosabb az ember életében, nem a pénz.
    Régi mondás, de igaz: a pénz nem boldogit’

  • Parács Péter Pál

    Kedves Pityi Palkó és a Csapat!

    Elnézést, de viccesen ki kívánkozik belőlem:

    -Az ellentétek állítólag vonzzák egymást. Pl. É-D; K-NY.
    Nos ezen fizika törvényét lehet nézőpont kérdésével ki kellene egészíteni. Konfliktus helyzetben a pólusok szinte vonzzák, sőt kihívják egymást, amíg egy egyszerű mágneselméletben ez nem igaz. Egy párkapcsolatban is a külön neműek vonzódása természetszerű. Azaz Kelet és Nyugat vonzódása jó lenne, ha lenne közös nevező, mint pl. ez USA-RU közötti kérdés is lehet.

    bocsi a viccelésért

    PPP

  • Göllner András

    @ Almási Alma

    “Elolvastam újra mind az öt részt, a jegyzetekkel együtt.
    Azután százig számoltam.
    Azután vettem egy nagy lélegzetet…”

    Nagyszerű. Én is ezt csináltam, miután befejeztem. Tvábbra is köszönöm, hogy aggódik a szaxofónomért. Be van biztosítva, hisz egy Selmer tenor, csodálatos hangokat ad ki amgából, ha az érzelem nyelvén szólítom. Az értelem nyelvére ő se hallgat. Mintha a falnak beszélnék.

  • Az érzelem nyelve a biológia nyelve. Az ember attól különös, hogy az értelem nyelvén is tud. De ha nem használja, világéletében az orránál fogva fogják vezetni.

    Biztos, hogy boldogok lesznek ettől?

  • Kedves Mr. Göllner!

    A maga szaxofonja boldog, hiszen megvédi őt a Biztosító… (Hmm… BIZTOS, hogy a szaxofont védi, és nem a maga anyagi helyzetét? De hát egy szaxofon ezt nem tudja, hiszen nem tud az értelem nyelvén.)

    A hívő ember boldog, hiszen őt megvédi Isten, a magyar ember pedig boldog, hiszen őt megvédi Orbán Viktor. Az ember minek foglalkozna az értelem nyelvével, hiszen akkor saját magának kellene megvédenie magát…

    Azt hiszem, ezért nem becsülöm sokra a társadalomtudományokat…

  • ISTVAN Nagy
    2017 december 6
    12:14 du.

    Konyec filma!
    Van Isten….
    _____________________

    NINCS.

  • Kedves ALMA!
    Amikor (és ahogy) Édesanyám meghalt, akkor végképpen megbizonyosodtam, hogy VAN !

  • Tisztelt Professzor Úr !
    Mély együttérzéssel olvastam élete fő művét, nem akarom bántani… De én is biztos megöregszem, és én is biztos röhejes leszek..
    Amivel egyet lehet érteni : – “Mivel a hazudozás etikailag sokakat irritál, a poszt-modern nyelvészek kénytelenek voltak egy koncessziót tenni. Bár nem szorgalmazzák az igazmondást, azt megengedik, hogy ha az igazmondással nagyobb haszonra tudunk szert tenni, hát egye fene, tegyük azt.”
    Ez, a mai “filozófia” nyelvén annyit tesz, hogy ” nem az a hunyó aki hazudik, hanem aki elhiszi”…Úgy tetszik, hogy néhanyan csak orbánozni járnak erre felületre, de ilyen gazdag /egyébként, nyelvezetében kifogástalan/ szöveg túltengéssel senki sem dicsekedhet…
    Tisztelt Professzor Úr !
    Úgy látszik, Önnek sikerült, a forgalommal szemben, becsukott szemmel biciklizni, és közben szakszofonozni …

  • Avi Ben Giora

    Kedves András!
    Sajnos csak megkésve tudtam elolvasni az egészet. Nem ért váratlan, meglepetés, hiszen mindig is nagy érdeklődéssel olvastam az esszéidet ami elég gyakran verték ki a biztosítékot a “nagyérdemű” olvasók körében. Mint ahogy a végin itt valaki beírta, erre a felületre sokan csak Orbánozni és Sorosozni jártak., De hála az új “irányelveknek” és persze ebben te is közre játszottál, lényegesen megváltozott minden. Végre nem minden második mondat erről szól, és értelmesebb viták generálódnak. Gratulálnák így utólag is. Megragadom az alkalmat még arra is (ha esetleg ne volna időm erre járkálni)hogy Kellemes Ónnepeket és BUÉK-ot kívánjak neked és a KMH valamennyi olvasójának és természetesen a főszerkesztőnknek Ádámnak is.
    Ami meg a saxofont illeti., Ha egyszer elvetődsz Prágába ajánlom a múzeumot, ahol az ösrégi első saxofonok vannak kiállítva. Valamint a Svejk nevű kocsmában többféle kiváló sört mérnek és jó jazzenekarok váltogatják egymást.

  • Göllner András

    @ Slapaj

    “Én is biztos megöregszem, és én is biztos röhejes leszek..”

    Egyetértek magával. Sok sikert hogy elérje céljait. Jó úton halad.

  • Szukits Rezső

    A “Nyugati áramlat nyelve”, amit keletről fújt ide a szél – teszem hozzá huncutul- (Jézus Buddha, és tudnánk folytatni, hiszen talán Arisztotelész is keleti ((Legkeletibb nyugat? Ki tudja)). Mindenesetre van a kultúrák csúcsának (a gazdaságnak is) egyfajta vándorlása. (Görögország és és Dánia közt kb. akkora a különbség, mint anno, csak az előjel változott.)
    Természetesen ezt érezteted is.
    Amennyiben a nyugat Európa, annyiban ennek a kultúrának forrása borzalmas kétezer év: az európai háborúk kétezer éve, amit az I. és II. Vh-k szörnyűségei koronáztak meg.

    Ez a kultúra ezerforrású (nagy rész keleti) és mégis találó a nyugati áramlat nyelve elnevezés, (bár nem hiszem, hogy a nyugat jobb lenne keletnél). Valószínű, hogy nyugati áramlat nyelve az elmúlt kétezer év hulladékának komposztján ( Demokratikus gondolkodást teremtő, borzalomkomposzt)sarjadt..
    Óvjuk és gondozzuk!

  • A demokráciát az angolok találták ki, ők azok akik még ma is jól-rosszul probálják gyakorolni.
    Átvette tőlük Észak Amaerika és Kanada.-
    Természetes, az alap idea Aristotelesztől módósult, a modern világ fejlődésével.
    Sajnos , a mai politikusok me, olvassák se Arisztoteleszt sem Kantot Mind Magyarországon, mind Kanadában vagy az USA-ban az államfők csak egyre koncentrálnak, saját hatalmukra, annak
    megszerzésére és megtartására.

  • llanfair
    2017 december 12
    2:44 du.
    A Kelet-Indiai Társaság demokráciája is szép példa. Node az összes gyarmatosítóból(franciák, belgák, hollandok, olaszok, spanyolok, portugálok), akik most a kifosztott gyarmatokról hazalátogató jogos követelőzőket szét akarják teríteni az összeurópai szolidaritásra hivatkozva, azokat is lehetne ilyen szép emlékképekkel minimum lelkifurdalásra, de leginkább jóvátételre sarkallni!

  • Figyelő írta:
    A demokráciát az angolok találták ki, ők azok akik még ma is jól-rosszul probálják gyakorolni.
    ______________________

    Ja! A parlamentet, meg a szimbolikus királyt is ők vezették be először. Mindez azonban csak akkor működik, ha az állampolgárok komolyan veszik és önként is betartják a szabályokat. Mi magyarok viszont egyáltalán nem vagyunk önkéntes szabálybetartók, hanem pont ellenkezőleg… Hát alighanem ez a baj nálunk.

  • Almási Alma
    2017 december 13
    2:28 de.
    Eltaláltad. A magyaroknál soha nem volt demokrácia, az idegzetűkben nyoma sincs a megértéshez, hogyan is működik.
    Nem is képesek ahhoz alkalmazkodni.
    Nekik, soha nem jó aki éppen hatalmon van az a kormény.
    Mindig kell találni valamit amit kritizálni lehet és ellenkezni vele.
    Már írtam máshol is, a magyaroknak senki sem elég jó , ha Jézus Krisztus lenne a kormányon azt is kritizálnák és támadnák.

  • Kedves Figyelő!
    Való igaz, ma tényleg Jézus Krisztus Első Megbizottja, Miviktorunk van hatalmon, oszt “ezek” csak szapulni tuggyák…

  • Almási Alma:
    “Mi magyarok viszont egyáltalán nem vagyunk önkéntes szabálybetartók, hanem pont ellenkezőleg… Hát alighanem ez a baj nálunk”

    Nem kedvelem a nemzetkarakteológiai teóriákat, mégis, most kivéteesen hadd engedjek meg magamnak egy gonosz és igazságtalan régi viccet:

    A mai, modern Vergilius látogatást tesz a Pokolban.
    Az első teremben egy hatalmas medence, benne emberek, nyakig forró, gözőlgő ürülékben. A medence körül korbácsos őrök mászkálnak, ha valamelyik kárhozott egy picit is kiemeli akárcsak a vállát is a medencéből, valamelyik őr többször rácsap.
    – Kik ezek? – kérdi az Utas.
    – Oroszok – feleli a Vezetője – muszáj fegyelmezni őket, különben kimásznának.
    A következő teremben hasonló a kép, hatalmas medence, benne az emberek nyakig forró, gőzölgő ürülékben. Őrség nincs, de a falakon nagy táblák, “Kibújni tilos!” felirattal.
    – Ezek kik? És miért nincsenek korbácsos őrök? – kérdezi az Utas.
    – Itt nem kell őr. A táblákon láthatják, hogy tilos kibújni, és ez elég. Németek.- így a Kísérő.
    A harmadik terem. Ugyanaz a helyzet, mint az előző kettőben, de nincsenek őrök és nincs tiltó felirat sem a falakon.
    – Hát ezek? S miért nincs se őr, se tiltó tábla? – szól az Utazó.
    – Ezeknél nem kell. – mondja a Vezető – Magyarok. Ha bármelyik megpróbálna egy kicsit is emelkedni, a többi rögtön visszarántja.

  • Almási Alma:
    “Jézus Krisztus Első Megbizottja, Miviktorunk van hatalmon”

    Blaszfémia. 🙂

    A “Miviktorunkból” rám eső részt szívesen odaadom karácsonyi ajándékként bárkinek, aki kéri. Vagy, mindenki adja nekem belőle a saját részét, és hadd küldjem a Pokolba. Belzebub 🙂 🙂

  • Kedves Belzebub, blaszfémia? Ő maga mondott olyasmit az egyik beszédében, hogy ő Isten kegyelméből miniszterelnök. Mire Iványi Gábor helyesbített: Nem isten kegyelméből, hanem isten türelméből…

  • Almási Alma:
    “blaszfémia? Ő maga mondott olyasmit az egyik beszédében, hogy ő Isten kegyelméből miniszterelnök. ”

    Kedves Alma
    Smiley ide, smiley oda, úgy látszik nem elég érthetően fogalmaztam. Félreértett.
    Én magam láttam egyszer a Margit körúton az Orbán mellett demonstráló CÖF tagjait. Közülük sokan nagy táblákkal vonultak, a táblákon szeretett miniszterelnökük színes fotója, alatta a felirat: “Az élő Isten”. Ön is beláthatja tehát, hogy amit írt, az bizony blaszfémia a javából. Magát az “élő Istent” csupán annak megbízottjának nevezni… felháborító. 🙂

    Almási Alma:
    “Mire Iványi Gábor helyesbített: Nem isten kegyelméből, hanem isten türelméből…”

    Iványi Gáborral sok mindenben egyetértek, de ebben nem; Istent én semmiképp sem keverném bele se pro, se kontra a mai magyar társadalom elemzésébe, magyarázatába.

    Egyébként sem Orbán Viktor hozta létre a magyar társadalmat, hanem – sajnos! – a magyar társadalom jelentős részének történelmi hagyománya, elvárása alakította őt, illetve az ő ilyesféle regnálását. Ez pedig több mint kínos. Azt vetíti előre, hogy bár semmi sem tart örökké, még Orbán uralma sem, de amikor véget ér, könnyen meglehet, hogy pár jobb év átmenet után a magyar társadalom talál magának majd egy másik kalandor senkit, akit önkényurává emel.

    (A félreértést elkerülendő. Nem démonizálom Orbánt, nem is gyűlölöm. Utálkozom, de ez magánügyem . Normális viszonyok még azt se bánnám, ha Orbán a személyiségéhez passzoló komolyabb karriert futna be, tőlem pl. akár még az alcsuti focicsapat szertárosi tisztségét is elérhetné.)

  • Ne hidd, kedves Belzebub, hogy ez a magyar nép sajátja. Hanem valamiért nincs más út errefelé. A rendszerváltáskor sem volt olyan, amelyik “nyugatra” vezetett volna – legfeljebb Horn Gyula, na de az már mégis csak snassz lett volna, egy komcsival…

    Ami viszont sajátosan magyar, az a kettéosztottság. Ez már Szent István óta így van. Az ok valószínűleg, hogy a hatalmi harcokban nálunk majdnem mindig kelet-nyugat szerepelt, egyik elől menekültünk a másikhoz, osztrák, bajor, lengyel, német, török, cseh, orosz kapcsolataink is voltak, és mindig lavirozni kellett…

  • Göllner András

    @ Belzebub

    “bár semmi sem tart örökké, még Orbán uralma sem, de amikor véget ér, könnyen meglehet, hogy pár jobb év átmenet után a magyar társadalom talál magának majd egy másik kalandor senkit, akit önkényurává emel.”

    Ejnye bejnye Belzebub, maga nagyon pesszimista. Mint Orbán pardicsom befőttje, a magyar alkat sem örökéletű, az is válozásra képes, ha beráncigálják, albeit, a nyakánál fogva, a 21. századba, ha rákapcsolják, végre, a nyugati áramlatra, ha foglalkoznak annak politikai kulturális nevelésével.

    A saját optimizmusomat ma már csak az tompítja, hogy az új technológiai forradalom, a mikrócsipp, a mesterséges értelem, nagyon bele fog ebbe kavarni, oszt jónapot.

    Elnézését kérem, hogy váratlanul beledugtam orromat kettőjük beszélgetésébe.

  • Pityi Palkó:
    “Jó dolog a haladás, csak egy baj van vele:nem akar végeszakadni”

    /Murphy/

  • Az új technológia (az internet) elterjedése a legkiválóbb fegyver arra, hogy dezinformálja a társadalmat, de arra is, hogy oktassa. Valahol már írtam, a társadalomtudósoknak meg kellene alkotni azt a bármikor elérhető fórumot (hivatalt? hírközlőt?), amely – mint a fizikában például a Tudományos Akadémia, vagy a szakmai lapok – minden jelenségről, eseményről, mérésről a HITELES eredményt közli, amelynek az alapján bárki elválaszthatja az áltudományos hablatyot a tényleges fizikától.

    Hiába hirdeti Széles Gábor a maga antigravitációs “eredményeit”, a tudományos “hitelesítő” szervezetek (Akadémiák, szaklapok) önkéntes munkája, hiteles tájékoztatója (összefonódva egy korrekt iskolai oktatással) mégis azt eredményezi, hogy még az ostobább közönség sem igen hiszi el. Ezzel szemben minden kusza, politikailag elterjesztett rémhírt az internetezők nagy része lelkesen terjeszt.

    De amíg csak különféle politikai szemszögből torzított hírekkel találkozunk, addig az átlagember nehezen disztingvál.

  • Göllner András:
    “Ejnye bejnye Belzebub, maga nagyon pesszimista.”

    Az optimista versus pesszimista témakörből jónéhány kitünő és bölcs viccet tudok; ha csak Ön meg én lennénk ezen a fórumon, be is dobnám ezeket, de humanista lévén, humorérzékkel nem bíró kommentelő-társainkat nem kergetem velük a kétségbeesésbe.

    Maradjunk abban, hogy egyik-másik optimista, még ha nem is olvasta a Candide-ot, biztos benne, hogy e létező világunk a lehetséges világok legjobbika. Legrosszabb pillanataimban néha egy-egy percre bennem is felmerül, hogy … hátha igazuk van.

    Göllner András:
    “a magyar alkat sem örökéletű, az is változásra képes”

    Ezt a legkevésbé sem vitatom. Csak hát.. az a bizonyos Braudel-i “longue durée”. Ön is tudja, hogy a “The General Theory of Employment, Interest, and Money” megismerését követően a neoklasszikus nézetet valló kollégái Keynesszel szemben felhozták, hogy az Általános Elmélet gyakorlati alkalmazása hosszú távon milyen anomáliákhoz, az állam gazdasági túlhatalmahoz, bürokratizálódáshoz, inflációhoz, stb. vezetne. (Mindezek többé-kevésbé valóban be is jöttek – a ’70-es évekre.)
    Keynes rövid és frappáns válasza e kritikákra: “Hosszú távon valamennyien halottak leszünk”.
    Szóval nem vitatom az Ön állítását, csak hát… hosszú távon valamennyien halottak leszünk.

    Göllner András:
    “ha beráncigálják, albeit, a nyakánál fogva, a 21. századba, ha rákapcsolják, végre, a nyugati áramlatra, ha foglalkoznak annak politikai kulturális nevelésével.”

    Értem én, alapvetően és történelmileg “hosszú időtartamot” tekintve egyet is értek Önnel. Egy (ősrégi) kérdésem, és egy aggályom azonban van. A kérdés: ki neveli a nevelőket? (Ki őrzi az Őrzőket?) Platonnak ugyan van erre válasza, csak éppen megvalósíthatatlan és (legalábbis nekem) elfogadhatatlan. Az aggályom viszont 20.századi, Hannah Arendtől származtatnám; szabad -e nevelni a felnőtteket? Aki felnőtteket próbál nevelni, vajon nem diktaturát készít elő?

    Göllner András:
    “az új technológiai forradalom, a mikrócsipp, a mesterséges értelem, nagyon bele fog ebbe kavarni”

    Ezt én is valószínűnek tartom, s nemcsak a “nyilvántarthatják, mit telefonoztam” (ez már most is így van) vonatkozásában, hanem egyéb szempontokból is, pl. hogy az automatizálás egyik következményeként önmagában a (bér)munkavégzés is kiváltsággá válhat.

  • Almási Alma:
    “Ne hidd, kedves Belzebub, hogy ez a magyar nép sajátja.”

    Kedves Almási Alma!

    Nem hiszem ezt, sőt… Ha csak arra gondolok, hogy pl. 1918-ban a régió szinte valamennyi állama liberális demokráció volt, és mi lett belőlük – az egyetlen első Csehszlovák Köztársaság kivételével, melyet viszont épp 20 év múlva Anglia és Franciország odadobtak Hitlernek – 20 év után…

    Almási Alma:
    “Hanem valamiért nincs más út errefelé.”

    Van ilyen vélemény, mások mellett a 20.század elejének politikailag – szerintem – legvilágosabban látó magyar koponyájától, Ady Endrétől, egy-egy borúsabb pillanatában. (Pl. “A Duna vallomása”) Nem gondolnám, hogy ez valami örök végzet, csak hát… bizonyos, hogy történelmileg hosszú időtartam szükséges a változáshoz. (És mint Göllner úrnak fentebb írtam: hosszú távon valamennyien halottak leszünk.)

    Almási Alma:
    “Ami viszont sajátosan magyar, az a kettéosztottság.”

    Ez miért baj? Ezt nem értem
    Hmm.. most páran majd nekem jönnek, lHL. szinte bizonyosan, de lehet, hogy Ön is.
    Vajon nincs -e esetleg valami távoli, laza összefüggés aközött, hogy az 1920-as fehérhegyi csatában a cseh nemesség túlnyomó része elpusztult, a 15.században a harminc évig tartó rózsák háborújában
    pedig az angol nemesség nagy része sikerrel kiirtotta önmagát – és aközött,hogy a 19. század első felére ez a két ország milyen fejlett lett. Szemben pl. Lengyelországgal, ahol a lakosság kb. 10%-a, vagy Magyarországgal, ahol a lakosság kb. 5%-a volt nemes.

    És miért lenne ez sajátosan magyar?
    Angliára, Franciaországra, vagy német államokra ez talán nem volt jellemző?

  • Kedves Alma, ebben is egyetertek.
    Nekem is ez faj a legjobban, a kette osztotottsag. Ezert nekemm is, ezert nem megyek haza tobbe.Eleg volt ezt 2OO6-BAN
    ezt megfigyelni.,

  • Persze , mint Gollner is Orbant okolja. Szerintem, , Orban, csak kihasznalja a magyarok erzelmeit ebben az iranyban. A haza ket fele van osztva, van kommunista es van aki nem az.
    Ez van sajnos.

  • Kedves Figyelő!
    Nem az a baj, hogy kétféle (vagy többféle) vélemény van, hanem hogy ezek a vélemények sablonosak és kérlelhetetlenek egymással.

    Mi az, hogy kommunista és nemkommunista? Ki mitől kommunista szerinted?

    Ilyesmiről a valóságban szó sincs. Hanem az van (Göring után szabadon), hogy kommunista az, akit TE annak mondasz.

    Most majd jönnek mindjárt egyesek a “náci”-val… Én ezt sem szoktam használni, mert nem erről van szó legtöbbször, hanem tekintélyelvről, REND-ről és a FAJMAGYASÁGRÓL (bocs). De például “szocializmusról” még nemzeti értelemben sincs szó, vagyis dögöljön csak a szegény magyar is, mert akinek nincs semmije (nem lopott eleget), az annyit is ér… ugyebár.

  • Megint sikerült valamit rendesen elgépelnem. A fehérhegyi csata természetesen nem 1920-an, hanem 1620-ban volt. De ez a kommentem logikájából (ha van néki ilyesmije) ki is tünik.

  • Figyelő:
    “A haza ket fele van osztva, van kommunista es van aki nem az.”

    Kedves Figyelő,

    nagyon lekötelezne, ha megnevezne nekem néhány ma élő magyarországi kommunistát. Nem kell sokat, mondjuk csak egy kicsivel többet, mint ahány igaz volt Szodomában.

  • Belzebub
    2017 december 15
    7:34 du.

    “Vajon nincs -e esetleg valami távoli, laza összefüggés aközött, hogy az 1620-as fehérhegyi csatában a cseh nemesség túlnyomó része elpusztult, a 15.században a harminc évig tartó rózsák háborújában
    pedig az angol nemesség nagy része sikerrel kiirtotta önmagát – és aközött,hogy a 19. század első felére ez a két ország milyen fejlett lett. Szemben pl. Lengyelországgal, ahol a lakosság kb. 10%-a, vagy Magyarországgal, ahol a lakosság kb. 5%-a volt nemes.”
    ___________________________

    Ez tényleg érdekes gondolat, eddig még nem jutott eszembe. Annyi bizonyos, a lengyelek és a magyarok nemesi szerkezete nagyon hasonló volt (túl sok elszegényedett kisnemes volt, derekas belepofázási jogokkal 😀 ), valószínűleg ez is képezte a lengyel-magyar barátság lényegét.

    A franciák és a németek hasonló kultúrákkal voltak körülvéve, de a Kárpátmedence környékén három kultúra találkozott. Egyszer egy interdiszciplináris Kárpátmedence konferencián hallottam egy régész előadását, amelyben elmondta, hogy három-négyezer évvel ezelőtt a Kárpátmedencében három jól megkülönböztethető kultúra létezett, amelyeknek a határai gyakorlatilag a török időkben három részre szakadt Magyarország belső határaival volt azonos… Ennek az oka állítólag az, hogy a Kárpátmedencébe három irányból lehet “beszivárogni”: a Bécsi Medence felől, az Al-Duna mentén, és a Vereckei Hágón…

  • Figyelő:
    Magyar a magyart ilyen vagy olyan ,többnyire mondvacsinált oknál fogva gyűlöli.
    Ha elolvasol egy elemista történelemkönyvet, világosan láthatod hogy Mátyás királyunk halála óta ez az ország egyre inkább csak lefelé megy.

    A ruszkik ’45-ben ugyan (a nép akarata ellenére) megmentették az országot és a magyarságot a FIZIKAI (!) megsemmisüléstől, de a magyar szorgalmas, kitartó nép.

    Nem adja fel.

  • Belzebub
    2017 december 16
    4:16 de.
    Nem kell messze mennem,.
    pl Gyurcsany baratunk, aki 2OO6/ban rank eresztette a rendorseget, mert feltette a hatalmat, meg a boret.
    Termeszetesen, meg ma is vannak lelkes kovetpi akik sok helyen hazudoznak minden rosszat a jelen kormanyrol.
    Igaz, lehet oket “ellenzeknek” hivni, a mai kormnynak, ami szintene nem jobboldali, esetleg, csak “konzervativ” barmi legyen amit ez a szo takar.

  • Ismetelnem kell magam.
    Magyarorszagon soha nem volt demokracia, es ez meglatszik nem csak a vallasztaskor, hanem utana is.

  • Geyza
    2017 december 16
    5:08 de.
    Elnezest, de ez nem a ruszkik erdeme. Ha meg emlekszik ra a nyugati hatalmak tarsultak a ruszkikkal, hogy leverjek a nacizmust. A ruszkiknak jutott kelet Europa, k0ztuk mi is. Igy kaptuk meg ay oroszt es a 45 eves uralmukat.

  • Figyelő:így igaz.A franciáknak jutott az USA, nekünk meg az oroszok.
    Háát..megint nem jó helyen voltunk…

  • Figyelő:
    “Nem kell messze mennem, pl. Gyurcsany baratunk,”

    Gyurcsány akkor volt kommunista, amikor én a Pancsen Láma voltam Tibetben. Az lehet, hogy esetleg tagja volt az 1989 őszén megszünt MSZMP-nek. (Lehet, hogy nem volt az, csak KISZ-funkci.) Mindegy. A volt MSZMP, vagy a jelenlegi MSZP-s párttag úgy viszonylik a kommunistához, mint a megkeresztelt a keresztényhez. Nagyon nem ugyanaz.

    Gyurcsány. még MSZP-vezérként (egy beszédben vagy interjúban? nem emlékszem) kifejtette, hogy Magyarország 1945-ben tért le a fejlődés normális szerves útjáról. Szerinte tehát 1945 előtt nagyjából minden rendben rendben volt. Ön az itteni kommentjeiben hasonló véleményt szokott mondani. Ha Gyurcsány kommunista (nem az), akkor Ön is az? Ugyan már!

    Szóval nem talált. Szíveskedjen másik ma élő magyar kommunistát megnevezni. (Én egyetlenegyet ismerek, akit bizonyos – de semmiképp sem moszkvai, nem kínai és nem is keleteurópai – értelemben talán-talán akár kommunistának is lehetne mondani. De nagyon-nagyon nem tipikus “kommunista”. Nem mondom meg a nevét. Ha kedve van, tessék találgatni. Bár nem hinném, hogy eltalálja.)

  • Belzebub, igaza van reszben. Ma, nem annak hivjak ezeket, hanem bal es jobboldalnak. De a balosok , akik meg ezen az oldalon is, erosen annak tunnek.

  • @Belzebub
    Moldova

  • Belzebub
    2017 december 16
    2:21 du.
    Beletrafáltam, ha Gyulára tippelek, akinek a fia viszont annyira elfajzott, hogy fidesz csahos újságíró lett? Mellesleg tényleg lehet csodálni megrendíthetetlen elvhűségét!

  • Na, a GYULA biztosan NEM…
    Érdekes, hogy mennyire nincs fogalmad a múlt politikusairól… Na de azért szerencsére lehet őket gyalázni…

  • Ugy tudom, ma is letezik kommunista part otthon is. Az USA ban is van.Szoval ez nem probl;emaa. Ha jol emllksyem a magyarnak egy T betu

  • Almási Alma
    2017 december 17
    8:47 de.
    Ha nem Thürmer, akkor tényleg fingom nincs, hogy ki lehet! Ha a szerénységet meggyőzően imitáló Kádárra gondolt volna, akkor ne ábránduljon ki belőle, ha tapintatlanul felvilágosítom, hogy ötven valahány darab milliókat érő prémium kategóriás vadászpuskája volt!

  • Figyelő:
    Jobb ha szót sem ejtünk erről a hazai úgynevezett kommunista pártról.Inkább sztálinistának nevezném őket.

  • Göllner András

    @ Belzebúb

    Valóban nem szabad forrón enni a kását. Körültekintő módon kell sétálnunk kinn az uccán. Az, hogy hol jár az agyunk, senki se tudja, a felett mi döntünk, az a mi kezünkben van. Az enyém, éjfél után gyakran Szent György Hegy balatoni oldalán, Hegymagas felett csavarog, kedvenc fekete macskám, a kis Montenegró, társaságában. Néha leszedek egy pár szőlőszemet is, talán Csabagyöngyét ha mázlim van, és megtalálom őket a sötétben, majd leülök a volt présházam sarkánál és belehalgatok a sötétségbe, a macskám dorombolásába, vagy néha elbeszélgetek Hamvas Bélával, mert ő is erre felé bóklászik, amikor kicsit nyugtalan a lelke. Ilyenkor leküldöm a macskát a pincébe, hogy hozzon fel nekünk egy liter Olaszrizlinget a hordóból, gyertyát gyujtunk, leterítjük a tölgyfa asztalomat egy rózsaszín abrosszal, egy szál cíniát rakunk a vázába, rágyujtunk, és hol Pindaros, hol Keats, vagy akár Arisztotelész emlékére emeljük poharunkat. Mindezt halkan és láthatatlanul, nehogy valamelyik ex párttitkár a szomszédságból elkezdjen üvöltözni, hogy takarodjatok már innen komcsik.

  • Almási Alma:
    “Moldova”

    Lehetséges, de Moldova írásait nem ismerem különösebben (talán csak egy réges-régi írását, a “Mandarin, a híres vagány”-t tartom jónak, beleolvastam néhány másikba is, de azok…), őt magát pedig egyáltalán nem ismerem . Ja, meg, elolvastam vagy öt-hat kötetét az akkor még nem kiadott “Az utolsó töltény” c. irományából; mint önéletrajz érdekes, de az irodalom szintjét nem éri.
    Egy szó, mint száz, nem Moldovára utalok.

    Akire célzok, a régi rezsim kifejezett, nyílt ellensége volt, az un repülő egyetemen, magánlakásokban a rezsimnek nem tetsző előadásokat tartott, emiatt, bár Magyarországon nem volt különösebb üldözésnek kitéve, de kisebb rendőri eljárásoknak, állandó megfigyelésnek, útlevélbevonásnak, állásvesztésnek, bizonyos Berufsverbotnak, ünnepek előtti pár órás őrizetbe vételeknek, ilyesminek igen.
    A régi rezsimről ma is az a véleménye, ami 1990 előtt. Viszont a mostani rezsimről (nemcsak az 2010 utáni, hanem a előző időről is) sem sokkal jobb a véleménye, sőt, bizonyos vonatkozásaiban még rosszabb.
    Mehet tovább a találgatós játék.

  • Thürmer nem tudom, mikor volt kommunista, úgy vélem, hogy soha.

    Kádár pedig már csak azért sem jön szóba, mert ma élő emberrre gondoltam.

    Ha valaki figyelmesen elolvassa a dec.16.2:21.du-i és a dec.18. 9:32 du.-i kommentemet, szerintem nem nehéz kitalálni a nevet.

This site is protected by Comment SPAM Wiper.