Otthonuk az országút — Nem mindenki van otthon karácsonykor (7. rész)

2017 december 29 8:07 de.3 hozzászólás

Ezen a héten a következő részt már karácsony napján kezdtem el írni. Bár még csak hétfő volt, nekünk ez olyan volt, mint a vasárnap. Reggel hétkor kutyaetetés, utána pakolás és indulás. A férjem előző este (igen, Szenteste volt) kivasalta és bepakolta a ruháit, reggel, miután lezuhanyzott, a pipere csomagját is eltette. Ki tudja, hol és mikor fog tudni tisztálkodni megint! A ládáiban palackozott víz, apró rágcsálnivalók és most jön a hűtőláda. Persze télen nem kell neki hűtés, mégis könnyebb az ételeket belepakolni, mert kb. olyan nagyságú, mint a hűtője a kamionban.

20 perc vezetés után a parkolójában voltunk. Alig volt forgalom. Ott, miután beindította a motort és körbetisztította a kabint, bepakolta a heti munícióját. A hűtőláda visszakerült az autóba üresen, és kilenc órakor elváltunk. Ő indul Torontó felé én pedig haza.

Amíg odaértünk a kamionhoz, 2007 karácsonyáról beszélgettünk. Akkor keddre esett karácsony napja, ami annyit jelentett akkor, hogy mint rendesen, előző hét péntekjén elindultak, hogy időben leadhassák a rakományt Vancouverben hétfő reggel. Péntek délután azonban még a Tulajdonos farmjának egy eldugott sarkában olajat cseréltek, és átnézték a kocsit. Hogy ez illegális? Tudta azt a tulaj is. Akkor az ünnepre való tekintettel csak ketten mentek a Tulajdonossal, hogy a többiek élvezhessék családjuk körében a karácsonyt. A Tulajdonosnak volt egy nagy gyengéje: a Tim Horton’s kávé. Minden megállásnál, amit mindig megpróbáltak Timmy’s közelében megejteni, a Tulajdonos az akkori legnagyobb papírpohár közel 6 dl-es volt, azt vette meg minden alkalommal. A Férjem, amikor először meglátta a nagy poharat, azt mondta a Tulajdonosnak:- Van nálam egy csomó víz, szívesen adok, ha kell! Nehezen tudta elképzelni, hogy kávé is lehet ilyen sok! Azóta Tim Horton’s 2012-ben kihozta a több, mint 7 dl-es kávéspoharát is.

A vasárnap éjszakát akkor is szállodában töltötték. A Tulajdonos éjjel két órakor hirtelen felkelt, felöltözött és elment. Tíz perc múlva megjelent 6 dl kávéval, amit a szemben lévő Timmmyből hozott. A Férjem el sem tudta képzelni, hogy tud egyáltalán pihenni ilyen fogyasztás mellett.

A következő héten, szilveszterre a Szépfiúval ment párban a férjem. Ő a harmincas éveiben járt akkor, itthon volt a felesége és két kisgyermeke. Otthoni óvodát tartott fenn a neje, így a hét közben 5 kisgyermek rohangált a házban. Őt ez csak akkor zavarta, ha esetleg péntekenként dél előtt valaki felébresztette. A Szépfiú piperés csomagja sokszorosa volt a Férjemének. Amikor megálltak szünetre, a Szépfiú eltűnt vagy fél órára és rendbehozta magát. Zselét a hajra, minden göndör tincset a helyére, testre megfelelő parfüm. Az út nagy részében ezt a férjem egyáltalán nem értékelte, hiszen senki mással nem találkoztak hosszú órákon keresztül. Azonban az biztos, hogy minden egyes lehetséges lerakóhelyen, Winnipegben Calgaryban és leginkább Vancouverben névről ismerték őt a lányok és ő névről ismerte őket. A szállodában nem kevesebb, mint egy órát töltött gőzfürdőben, s amikor kilépett, bevetésre készen volt. Jó munkatárs lévén a férjemnek is felajánlotta egyszer, hogy menjen vele, bemutatja őt valakinek. Ő ezt szépen kedvesen elutasította. Miért vagyok ebben olyan biztos? Mert a Férjem csak minimum készpénzt vitt magával és csak itthon készült ételt evett. A lányokat nem építettem be a költségvetésébe.

(Man in the Mirror – Castiel / fuileachd)

A legutolsó céges útján is a Szépfiúval volt párban a férjem. Mikor elindultak, még nem tudta, hogy ez lesz a végső. Megvolt a leadás, a szálloda, a lányok. Visszafelé, már valahol Ontárióban történt, hogy a piros lámpa megállította őket, éppen a Szépfiú vezetett és a férjemnek aludnia kellett volna. Talán a harmadikok lehettek a sorban? A gond csak ott volt, hogy a vonat vágánya is közel volt a közlekedési lámpához, így a kamion legeleje a vágány előtt volt, de az alvófülke és a rakomány már a vágányon. A férjem észrevette és kinézett. Vajon a vonatnak mennyi ideje lenne megállni, ha éppen piros lámpa alatt ér oda a kereszteződéshez? A Férjem akkor döntötte el, hogy ennyi volt az ő munkaviszonya a Tulajdonossal és tarka csapatával. Hazajött és azonnal felmondott. Elmondta az okát is, hátha okulnak belőle.

De arra már nem volt sok idejük. 2008-tól a gazdaság és ezzel a kamionos szállítás megtorpant. A kis cégek lettek az első károsultjai ennek a helyzetnek. A velük leszerződött nagyobb vállalatoknak már nem volt olyan rakománya, amit cégen belül ne tudtak volna rendezni, így nem kellett nekik alszerződő sem. Nem kellett egy év sem és a Tulajdonos elvesztette a kamionjait és csődbe jutott. Néhány évre rá láttuk, hogy üzemanyagszállító tartálykocsit vezetett.

A férjem pedig egy olyan családi vállakozáshoz szerződött, akiknek több tucat kamionja volt. Akkor még nem tudta, hogy a felvételekor már azt a céget is megvette a mostani cége, tehát 2008 májusától, lassan tíz éve dolgozik itt.

Petényi Judit

3 hozzászólás

  • György Molnár

    Nagyon élvezem a sorozatot, remélem lesz még folytatás…..

  • Aha, tett megjegyzeset hogy az egesz foldreszen valo fuvarozasok alatt a terherszallitok vezetoi talalkoznak nem csak masik vezetokkel, hanem meg holgyekkel is.
    Arra tettem megjegyzest soraimban az elozo reszre vonatkozoan, de a cenzor elvtars azt is eltorolte.
    De a valosag az valosag,nem lehet szemet hunyni a valosagnoknak.

    Ugy mint remelve, mindenki elismerne hogy azok az u.n. “kamionosok” teszik a modern eletet lehetove.
    Mert megallas-nelkulli munkajut szolgalja mindenki szamara minden szuksegleti cikkek lehetoseget, mindenkor es mindenhol.
    Nekik nincsen megallas, pihenes, kifogas munkaukat nbem vegezni.

  • Szepfiunak en a mostani miniszterelnokunket hivom. Jot mosolyogtam a torteneten!

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.