Miért pont a Facebook-tól féljünk?

2018 január 11 9:27 de.26 hozzászólás

A Facebook nyilvánvalóan egy olyan fórummá, platformmá vált, ami egyre több szempontból hasonlít a hétköznapi életterekhez. Egy legutóbbi írás szerint már félni is lehet miatta. Mármint amiatt, hogy ki mit „lájkol”, illetve kinek az ismerőse. Holott ez egyáltalán nem a közösségi oldal sajátja, és nem is okvetlenül politikai indíttatású jelenség.

A hétköznapok félelmei igen régóta adottak. Már a barlangban sem volt okvetlenül könnyű lefolyású testi sértés záloga a törzs vezetőjét az orra előtt froclizni. Valójában ezeket a félelmeket szinte minden hierarchikus rendszerben megtapasztalhatja az, aki nem a csúcs közelében éli az életét. Lehet azt mondani, hogy ez a diktatúra sajátja, és ez nagyon jól is hangzik. holott inkább arról van szó, hogy a diktatúra, mint szintén erősen hierarchikus hatalmi rendszer, kihasználja az említett jelenséget, hajlamot. Ahogy a sorok közti lét sem okvetlenül a diktatúrák sajátja, hanem a diktatúra az, ami az általános közéletbe is uralkodóvá teheti. De ettől még igaz, hogy egészen normális jelenség lehet a sorok közé olvasás készségének megtanulása.

Annyira, hogy meg merném kockáztatni annak a kijelentését, hogy az életre felkészítő szülői nevelés részének tekinthető. Már csak azért is, mert aligha hiszem, hogy a családban elhangzó minden megjegyzést, kritikát, vagy akárcsak információtöredékeket mindenki a gyermeke tanárától szeretné visszahallani. Márpedig a „de ezt ne mond el az iskolában” az első lépés azon az úton, amelyen a ki nem mondott gondolatok iránt is érzékenyítjük a gyermeket. A közösségi médiák kapcsán pedig különösen jelentős lenne ez a fajta szülői közreműködés, nevelési tevékenység. Egyszerűen nem lehet elintézni, elkenni ezt a felelősséget azzal, hogy „nincs semmi baj, csak a diktatúra miatt félünk”. Ettől még nagy hasznát veheti ennek az ismeretnek valaki a diktatúra hatalmának kiépültsége esetén. Nem egy esetben a túlélés záloga lehet.

Ahogy egy munkahelyen szinte mindig az egzisztenciális túlélés záloga lehet annak a felmérése, hogy kinek, mit, mikor, és hogyan lehet elmondani. Beleértve azt is, hogy valaki „levegye” azokat a jelzéseket is, amikor viccesen mondanak valamit, de véresen komoly a tétje. Ahogy a mindennapi élet egyes részei, például a napi pletykák is, átkerültek, és folyamatosan átkerülnek a virtuális világba, ez korántsem sokat változott. Csak kibővült. Minden politikai indíttatás nélkül sem ártott, korábban sem, ha valaki nem az összes munkatárs orra előtt szidta főnökét. A Facebook, illetve a hasonló rendszerek, valójában ugyanazt az óvatosságot igényelték már évekkel korábban is, ami egyébként szinte természetes volt a cég folyosóin, vagy a munkahelyi büfében. Ahogy, szerintem, ahhoz sem kell politikai fenyegetettség, hogy ne álljon le valaki anyázni, illetve az ismerőseit sértegetni. Amit a Facebook, illetve a többi hasonló rendszer „hozzátett” ehhez, az az azonnali nyilvánosság. A vélemény közel azonnali „lebukása”. De az, aki ettől tart, az valószínűleg egyébként is inkább a magában morgó, mintsem a nyíltan kiálló típus. Ami nem baj, és nem is dicsőség. A többség ilyen, és ezt a hatalom rendre ki is használja. Ahogy azt is, hogy sokan meggondolatlanabban viselkednek a világhálón, mint a munkahelyükön.

Amely érdemessé teszi, hogy érdemes legyen figyelni a világhálót. Munkát adva a jelentgetőknek, az „ébereknek”. De ez sem újdonság. A világháló jelentgetőinek eszmei elődeit ott találjuk a Gestaponak, majd az ÁVH-nak jelentő éber házmesterek, a diáktársukat, katonatársukat megfigyelő, illetve feljelentő beépített provokatőrök között. Azok között, akiknek a munkásságát verőszobákban szerzett lila foltok, statáriálisan elítélt áldozatok nyomai szegélyezik. De velük, vagy a feljelentő-mozgalommal is kár lenne az internet fórumait azonosítani. Már csak azért is, mert az internet világa nem kis részben olyan is, amilyenné a hálólakók teszik. Mind maguknak, mind egymásnak.

Nem a sorok közti olvasás utáni vágyak, hanem inkább az okszerű használat megtanulása lehet a felbukkanó pánikrohamok megoldása. Tudomásul véve a sajátságokat is. Ahogy azt, hogy amit két ember tud, az nem titok, illetve azt is, hogy ami egyszer felkerült a világhálóra az igen sokáig ott is maradhat.

26 hozzászólás

  • Nekem már a 90-es években volt „internetem” a munkahelyemen, de az még akkor főleg a szakmai dolgok megtárgyalására való volt.

    A 2002-es választások közötti két hétben kezdtem fórumozni, először a 168óra fórumán. Nem kellett hozzá sem e-mail cím, se password, az ember megadott egy bármilyen nichnevet, akár minden hozzászóláshoz mást, és írta a véleményét.

    Ennek ellenére nemigen volt gorombáskodás, a hangnem eléggé korrekt volt. Egyetlen nickre emlékszem („lótetű”), akinek a hozzászólása helyett mindig egy piros nagybetűs sor állt: „KIMODERÁLT HOZZÁSZÓLÁS”… 😀

    Az idők múltak, és a jólismert liberális népvezér-palánta körül csoportosult jámbor liberális „trollok” mellett – akik inkább csak hülye propagandaszövegeket nyomtak, de nem gyűlöletet, – megjelent egy valódi, gyűlölettel teljes, de mindenféle politikai nézet nélküli troll szinte óránként más nickkel. Akkor már egy ideje volt password és e-mail cím is, szóval nem kis munka lehetett egyszerre négy-öt nicken dolgozni. Mivel én akkor is már eléggé türelmes fórumozó voltam, és mindig válaszolgattam neki a magam módján, egy idő után rám szállt…

    Egy idő után ez eléggé megijesztett, mert mindenféle fenyegetéseket írt, és nem csak a fórumon, hanem e-mailokban is. Mivel én nem vagyok naiv madárka, hanem számítástechnikában eléggé járatos ember, természetesen tudtam, hogy MINDENKI lenyomozható, ez csak befektetett energia kérdése, ezért egy kicsit kezdtem rosszul érezni magam, hátha megszerzi a lakcímemet, és rámles egyszer a sötétben. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy na és?

    Ettől kezdve nem tartok a trolloktól. Sőt, később a különféle elejtett megjegyzéseiből nemcsak a lakcímét és nevét, hanem az egész rokonságát felderítettem magamnak… Mindehhez semmi titkos eszközt nem használtam, csupán csak az ő évek során elejtett szavait. 😀

  • Én 1998 óta nyomom.
    Sok mindent láttam-tapasztaltam azóta.
    Nem hinném hogy érhet még meglepetés.Bár…kitudja?

  • Hala Isen, en leszokta a felelemrol.
    Ma mar mindenki tudja ki vagyok, sot talan a sotet multamat is.
    Ezt feltetlenul a szabad orszagnak koszonhtetem, ahol mindenki egyelo akar mi a politikai bealitotsaga.

  • Sokan használják felelőtlenül a Facebookot, köztük gyerekek is. Érthetetlen, hogy miért közölnek magukról annyi mindent, ezzel mintha a lakásuk bejárati ajtajában kívülről hagynák a kulcsot.

    Sajnos a munkahelyi vezetők között is akadnak, akik visszaélnek ezekkel a megosztott információkkal, ami különben nem tartozna rájuk, de még az sem, hogy éppen milyen a beosztottja politikai hovatartozása.

    Ami meg a nick neves fórumos hozzászólásokat és IP címeket illeti, Magyarországon dinamikus IP címek a használatosak. Ha tehát valaki ez alapján akarná megtudni az illető személyét, annak ugyanazt az utat kellene bejárnia, mint amikor a rendőrség kéri IP cím alapján az azonosítást az internetszolgáltatótól.

  • Almási Alma
    2018 január 11
    10:52 de.

    Mint írod is: az interneten nincs valós anonimitás.
    A félelem lehet megalapozott, de valójában az emberek a mindennapokban is a sorok közé kényszerülnek. A céges büfétől a szomszédokig bezárólag.
    Az ’50-es években nem volt internet. De besúgók igen.
    Csak a módszer változik. A szemét marad.
    Annyira, hogy ma is működik az a cég, amelyik egyszer igen szemét módon rúgta ki egy teljes igazgatóság szinte teljes létszámát. Akkor „megírta az újság”. Alatta különböző nickeken olvashatóak voltak a vélemények. Olyanok is, amelyekről látszott: belülről ismeri a céget. A cégvezetés külön csapatot állított fel/bérelt ki ezek „levadászására”, majd akiről igazolódott, azt is kirúgták. Akkor rövid időre a „csótányírtós topik” egyfajta fogalommá vált. Aztán elmúlt, mert kiderült: számos cég gyanusítható, hogy komoly erőforrásokat fektet be az alkalmazottak internetes megfigyelésébe.
    A politikától akár függetlenül is.

  • „Magyarországon dinamikus IP címek a használatosak.”

    Kedves Drizari, ez nem teljesen van így. A címek ugyan dinamikusan lesznek kiosztva, de a „véletlen”, vagy akármi sokszor közbeszól. Ez nyilván függ a szolgáltatótól is. Nekem volt nem egyszer – amikor ezt még egyáltalán nézegettem – hogy hónapokig ugyanaz volt az IP címem, és csak akkor változott, amikor egy-két hétre elutaztam, és nem léptem be a netre.

  • A legnagyobb problema a „Facebook”-al, es mas szocial-media webekkel,hogy nem kevesebben mint nyolc (8) millio egyen szemlyi adatait lopjak el gazemberseget gyakorlok.
    Nem csak hogy bizonyos tetteket kovetnek el masok szemlyiadataikat alkalmazva, de sokan meg bankszmlaikat is kiuritik.
    S a legsajnosabb dolog, hogy amiutan az megtortent, senki nem kepes semmit tenni egy fillert is visszaszerezni.
    Ami eseteeb a bankot vadolhato, azok csupan %50 ertekig felelosek.
    A torvenyhatosagi szervek elvannak arasztva az u.n. „fehergalleros buntettekel”. S meg ha sikeresen eloallithatnak a buntett kovetojet annak bizonyitasa a birosagok elott vesztet ido, penz es aggodalmak.

    Az egyedulli vedelem, VIGYAZZON !!!

  • Drizari
    2018 január 11
    1:36 du.

    Ahogy Alma is írta kvázidinamikusak a címek. DHCP osztja ki, de a router a teljes csatlakozási sessionban megtartja a címet. A MAC alapján a szolgáltató adminisztrációs okokból, sokszor azonosat oszt ki az adott eszköznek.
    De ettől függetlenül: a fórumlakókat a saját elszólásaik, szóhasználatuk sokszor azonosítja.

  • DRAZIRI csodalakozik miert sokan oly nagyumertekekben adnak minden egyeni letuk reszleteit?

    Velhetne talan mert mindenki ohajt, a regi mondas lapjan; egyszer elismertnek tunni masok szemeben.
    Az identity es elismeres ‘ehezese’.

  • Bendegúz79 és Drizari Uramék!

    Sokak – főleg a nagyon fiatalok – élete válhat így „nyitott könyvvé”, amit
    . k é s ő b b . n a g y o n . m e g k e s r ü l h e t n e k.

    Manapság ismét egy rossz értelemben futurisztikus korszakhatáron billeg az emberiség. Közel van, hamarosan nemcsak kutyák, de ember számára is megvalósul a beépített . c h i p e k . korszaka, s akkor az egyes államok nem lesznek restek milliárdokat költeni az így – pl. a Facebook eddigi adattáránál – „megfogható” számukra értékes szenzitív magán adatok részletes felhasználására… Az adatvédelmi szabályokat a hatalom érdekében – persze egészen másra hivatkozva – majd mindenki teljesen félredobja… Ez úgy lesz, mint most a mobillal. Vagyis az pl., hogy éppen hol tartózkodsz, hol jártál, ma már egy csöppet sem titok. Akkor majd már azt sem rejtheted véka alá, hogy milyen hobbinak hódolsz, ki a szeretőd, milyen egészségi problémákkal küszködsz, mi a szexuális izlésed, a politikai, vallási, stb. identitásod…

    Most van csak igazán közel az az orwelli világ, csak győzzük legyőzni… 🙁

  • Folytatás:

    Ha tudnám, én ezért tartanám távol a gyerekeket és fiatalkorúakat a Facebook-tól.

  • DonGolo
    2018 január 16
    6:27 de.

    Szerintem a cikk arról szól, hogy Magyarországon bizonyos szint felett veszélybe kerülhet a munkahelyed, ha politikai véleményt nyilvánítasz.

    Jó reggelt! 30 éve vannak szekértáborok a magyar „elitben”. Mert ebből élnek, hogy ordítják egymásra, hogy fasiszta vagy kommunista. Mást nemisigen tesznek, a zsebeik megtömésén kívül.

    Ennek több oka lehet, de valójában egy. A balliberális oldal képviselőiben pl. Puzsér szerint a holokausztsérültség dolgozik. Egyszerűen nem tudnak semmit más szemüvegen nézni, csakis a holokauszt jut eszükbe mindenről. A másik oldal pedig attól fél, hogy rájuk sütik a náci bélyeget, ezért küzd foggal-körömmel, hogy eltagadja a múlt hibáit. Patthelyzet.
    Illetve a jobboldal a jogos számonkérést is elutasítja, kettős mércére hivatkozva, ami sajnos nem csak az ő hibájuk.

    Vagyis ahogy Ormos Mária írja egy kis írásában: Magyarországon a holokauszt kibeszéletlensége rontja folyamatosan a közéletet
    több évtized óta.

  • hazai lámpa
    2018 január 16
    8:30 de.
    Allitasodban nem kis igazsag van. Viszont a nwmzetkozi politikaban kisse veszelyesnek tartom.
    Pl. meggyozodesem, hogy Merkel kanccellar azert fogadott be annyi bevandorlot, mert attol felt hogy a nemeteket ismet nacinak fogjak tartani.
    Soha nem felejtem el azt az egy hetet, mikor Merkelnek errol dontenie kellett.(Akkor volt annyi ember a pesti Keleti palyudvaron)
    A het elejen hallani sem akart roluk, A het kozepen ingadozott, a het vegen „tart karokkal fogadta oket”!

  • Bendeguz,

    Eloszoris, a Faszbuk, es a tobbi hozza hasonlo egy teljesen felesleges idotoltes. Hulyegyerekeknek talan jo.
    Masodszor, enyhen szolva undorito, hogy nem lehet letorolni onnan dolgokat.
    Vegezetul, ma mar a nacikat es a komcsikat megszegyenito modon cenzuraznak, de azt is ugy, hogy van egy bizonyos csoport, aminek mindent szabad, a tobbinek pedig be kell fognia a pofajat.
    Arrol nem is beszelve, hogy a demokracia es szabadsag olyan pinnacle-jaiban, mint Nemetorszag es Anglia mar a rendor is kimegy az illetohoz, ha nem megfelelot irt a Faszbukra.

  • Szikszai Akkor jó sok hülyegyerek van a világon. Csodálatal látom, Te nem tartozol közénk. Mindig szerettem és irigyeltem a nagy szellemeket. Gondolom TV-d sincs, az is hozzátartozik a Facebook utálathoz. A lila ködért tenni kell.
    Lehet nem találtad meg a használatához a megfelelő módot? De nem, Te biztos sokkal okosabb vagy annál a kétmilliárd embernél. Mindent lehet jól használni, rosszul használni, nem használni, és lehülyézni azt aki használja. Szeretek hülye lenni, és szeretem a kapcsolatot tartani a világon szétszórt barátaimmal, és ebben segít az annyira lenézett Facebook. Ha megtudja a NER, hogy van barátom Kanadában is, hát akkor megtudja. De elég ha megkérdezik, nem kell nyomozni utánam.

  • Kenny
    2018 január 17
    12:57 du.

    „Szikszai Akkor jó sok hülyegyerek van a világon. ”

    Ebben egyetertunk.

  • Kenny
    2018 január 17
    12:57 du.

    A Wikipédia használata is megtanulható, ráadásul ahhoz kevesebb érdek fűződik! Ezért van több megbízható információ a wikin, mint a fészbukon.

  • Figyelő mi
    2018 január 16
    11:47 de.

    Nemcsak a németeknél, hanem a magyaroknál is megtalálható ez a szemlélet. Hogy inkább beengednék a muszlimokat egyesek, csak nehogy még egy holokauszt kapcsolódjon a magyarok nevéhez.

    Pl. Konrád György nagy bánatára, mert neki sok baja van a nácikkal, de a „migráncsokat” se öleli a keblére. Na most, akármelyik ujját harapja a magyar ember, mindegyik fáj. Mert ugye, eddig, ha elutasítottad az antiszemitizmust, akkor jó demokratának tartottad magad. Na most, sokan ezt átvitték a muszlimokra is, tehát nincsenek előítéleteik. Ezek az emberek két szék között a pad alá estek. Ugyan a ballib propaganda szerint minden ember egyenlő, de szerintük a muszlimok azért mégsem úgy egyenlőek, mint a többi.
    Tehát az ember politikai párt nélkül találhatja magát, ha nem kell neki sem a Soros-terv, se a határvadász propaganda.

  • hazai lampa A Facebook-ot a vilagon szetszeledt baratainkkal valo kapcsolattartasara hasznalom. Arra tokeletes, bar most megtudtam, hogy minden baratunk hulyegyerek, legyen barmennyivel is okosabb es kepzettebb Szikszainal. Szikszai ebben is teved, a barataim nem hulyegyerekek. A wikipediaval az a bajom, hogy szabadon szerkesztheto, igy nehezen ellenorizheto az informacio igazsagtartalma. Ezert nem tudom elfogadni gyanakvas nelkul a wikipediarol levett informaciodat. Mas bajom nincs vele, jo ha van.

  • hazai lámpa
    2018 január 18
    9:17 de.

    ” Ugyan a ballib propaganda szerint minden ember egyenlő, de szerintük a muszlimok azért mégsem úgy egyenlőek, mint a többi.”

    Ezzel nagyon fontos reszre tapintottal. Ok ugyanis egyenloebbek.

    Legutobbi pelda a 11 eves kanadai muzulman kislany esete, aki bejelentette, hogy egy csunya bacsi odament hozza es szo nelkul szetvagta a fatylat. A provincialis vezeto, a feleszu Trudo es meg ki tudja kik nekialltak sirni az iszlamofobia e ronda megnyilvanulasan.
    Aztan kiderult, hogy a kislany hazudott. Valoszinu a szulei tanitottak be. A rendorseg bejelentette, hogy ezzel az ugy lezarult.
    Namost, ha en jajgatnek, hogy a kippamat leverte valaki a fejemrol, eloszoris nem lenne jajveszekeles se a Trudotol, se a tobbi aljas feregtol. Ha kiderulne, hogy hazudtam, vagy penz, vagy bortonbuntetest kapnek.
    Ez ma Kanada es a „fejlett”, valamint „halado” Nyugat. Es ez hianyzik az ide irogato bolsi magyaroknak – akiknek raadasul jelentos resze zsido is. Felelmetes!

  • Szikszai. Nem, nem ertunk egyet. Meg ebben sem.

  • Kenny,

    Hat ha te visszakozol, akkor en is.

    A Faszbukon is vannak ertelmes dolgok, beszelgeto csoportok, amiknek a temaja esetleg erdekelne. Csak az, ahogy van kicsit vontatott, akarcsak itt a KMH-n. No meg ami surun elofordult mar mindenhol, hogy a temaba nem vago hozzaszolasok letiltasa miatt az egesz nehany honap vagy ev alatt elsatnyul.

    Ha a barataimmal akarok csacsogni a Skype-ot hasznalom, vagy privat email-t kuldok. Nem kell hozza feliratkozni, nem kell bejelenteni hogy ki vagyok, hol lakom, a telefonszamom… stb.
    Es legfokepp ott nem cenzuraznak. Legalabbis egyelore.

  • Szikszai
    A skype jó dolog, de ott én személyesen zavarok valakit, aki nem biztos, hogy ráér, vagy beszélgetni akar velem arról a témáról.
    Nem hívok fel mindenkit azért, mert Beethoven születésnapja van.
    Kiteszem a falra, saját fényképekkel esetleg zenedarabokkal, aki gondolja megnézi és meghallgatja. Rengeteg olyan Beethovennek kapcsolatos saját fényképem van, amit interneten nagyon nehéz összeszedni. Én egy csokorban át tudom nyújtani. Most Respighi Róma kútjai művét illusztráltam saját fényképekkel, mellékelve a darabot. Ha egy ember meghallgatja, már nem volt hiába. Bár nekem élvezett volt a felkutatása, tehát nem volt elveszett idő.
    Az utazásainkat is dokumentáljuk utólag fényképekkel, sok barátunk élvezettel nézi meg a képeket. Én is a másét. Ötletgyűjtésnek is jó. Annak is aki már volt például Rómában, és annak is aki még nem volt. Mindenkiben más érzelmet kelt. Aki akar hozzászól, és kialakulhat egy beszélgetés. Ha nem érdekel senkit, akkor senki nem nézi meg. Ennyi. Nincs időhöz kötve mint a skype, hiszen sok barátunk jó nagy időeltolódással él. Ezeknek az összekészítése és kiválasztása is külön élmény, megint átéled az utazást
    Még olyan barátom is van (nem buta ember a Volvo mérnöke), aki imádna enni de már nem teheti, de szereti megcsodálni a szépen terített asztalt, a szépen szervírozott ételekkel. Ő igényli az ételek fényképét, mert tudja mindig igényesen terítünk. Persze mindig van gúnyolódó aki ezért lenézi a másikat, de hát ez mindig így volt. Azért mert valamit nem tudok már csinálni, azért nézni szerethetem.
    Vannak akik a kertünket szeretik megcsodálni, de Göteborgból Houstonból, Montrealból, Ausztráliából vagy Budapestről nem tudnak havonta átugrani. Én is örömmel nézem barátaim örömét, szívesen csodálom volt kollégám Tiszáról küldött fotóit, vagy szomorúan nézem a montreali hóhelyzetet. Bizony örömmel tölt el Falusi fényképe, amikor unokái társaságában gitározik. Gyarlóság? Alig hiszem. Simán a technika használata a kapcsolattartásra. Meg kell adni a címemet? Nem érdekel. Ha akarnak, megtalálnak. Miért akarnának, kicsi pont vagyok. Ráadásul az én Facebook oldalamat akárki megnézheti, nem bántok rajta senkit. De így sokkal többször tudok osztozni barátaim és családom örömeiben vagy bánatában, tudok tanácsot adni vagy kérni. Még a bóvli oldalaknak is van haszna. Leányom nálunk vendégeskedett, és arra ment haza, hogy autóját lerombolták. Papír semmi, feldobta a Facebookra. Másnap már jelentkezett a hunyó, hagyott papírt, de mint kiderült, egy sz@rházi eldobta, mert olcsón akarta megvenni a roncsot. Így két nap alatt tisztázódott a dolog, leányom autóját kifizette a biztosító. Nem kis összegről volt szó, majd 600 ezer forintról.
    Megszoktam, hogy Magyarországon mindig hülye vagyok valamiért. A Facebook-ért, mert TV-m van, mert szeretem a tweedet, mert ragaszkodom a Skoda márkához, pedig annyi pénzért már Mercedest is vehetnék és gyakorlatilag valaki valamiért mindig hülyének tart. Néha torkig leszek vele, főleg azért mert itt egészen másképpen működnek az emberek. Most torkig lettem, majd elmúlik.

  • Kenny,

    Mindenkinek mas az erdeklodesi kore, attol meg senki sem hulye.

    Annak idejen en is talaltam nehany ertelmes beszelgeto listat a Faszbukon, volt vagy 200 „baratom” a vilag minden tajarol, nehanyukkal meg a Skype-on is beszelgettem. Tobbsege persze zsido volt, mert a beszelgeto listan is tobbsegeben zsidok voltak.
    Akkor kezdtem megunni a Faszbukot, amikor az egyik angliai zsido not egymasutan tobbszor is kitiltottak egy-egy hetre, vagy par napra. Kezdtem magam a kommunista dedoban erezni.
    Volt egy masik lista is, ahol valaki egy szeparatista partot probalt alapitani. Oda beleptem tagnak, de mivel szanalmasan kevesen voltunk, se partkonyv, se tagsagi dij, se jelveny… 🙂
    Aztan amikor elegem lett a Faszbukbol akkor kiderult, hogy ki sem lehet belole szallni olyan egyszeruen, es minden marad fenn a neten – hacsak kulon nem adsz be nekik kervenyt.

    Engem az idoeltolodas nem zavar, ki tudom varni, ha valakivel beszelni akarok a Skype-on. De mondjuk nem is zavarok senkit sem foloslegesen, nem kuldozgetek kepeket ha senki sem keri, se mas dolgokat, amiket en magam sem szeretnek kapni. Inkabb azzal toltom az idomet, hogy a hireket olvasom kulonbozo orszagokbol, mert nalunk a bolsevik media szinte mindent elhallgat ami a vilagban tortenik.
    Par hete vettem egy kisradiot es el kezdtem ujra hallgatni az itteni egyetlen „joboldali” hircsatornat a munkahelyemen, ahol van ra idom. Nagy meglepetesemre mar ez sem a regi. Bemondanak 4-5 total erdektelen hirt az orszagbol, aztan megy tovabb a „vita” az alproblemakrol. Ezek utan kepzelheted milyen lehet a bolsevik media.

    Most jut eszembe: Persze hogy meg tudnak talalni barkit az IP cime alapjan. Nem attol felek. Hanem peldaul semmi kedvem kiadni a mobil szamomat, mert aztan jonnek csostul a hirdetesek text formajaban. Kuldjek azokat az edesanyjuknak, illetve aruljak az edesanyukajuk telefonszamat, ne az enyemet. (Es teljesen veletlenul tudom, hogy kik aruljak a telefonszamokat, mert egy darabig dolgoztam ket jotekonysagi cegnek is, akik vettek a telefonszamokat.)

  • Szikszai Én nem látom ilyen tragikusnak a dolgot. A reklámok ellen tudok védekezni, azt pedig régóta tudom, hogy ami felkerül az internetre, az ott is marad. Így próbálom intézni levelezésemet. Nekem csak 30 barátom van, és még harminc körül aki nem tudom miért jelölt be. Azokat egyszerűen letiltom, és ha nem szól hozzám személyesen három hónapig, akkor törlöm. Idáig egy ember szólt, hogy ne tegyek fel képeket. Annak leírtam hogyan kell letiltania illetve törülnie a „barátok” közül. Nekem ilyen egyszerű a dolog. Azt is látom, mikor tőmondatokban válaszolnak, ami egyértelmű. Aki kerülni akar, azt nem zavarom meg a kerülésben. Aki olyan oldalra tesz be a kérdezésem nélkül, ami nem tetszik, azt azonnal törlöm a csoporttal együtt. Gyakorlatilag csak zenei és a csodálatos Írország blogokon vagyok fent, ahol is zenei ötleteket illetve írországi szépségeket látok. Ez 10 csoport tán. Miután minden reggel írogatunk a leányommal egymásnak, így van időm átolvasni a Facebook-ot és a KMH-t. Nekem tetszik a benne levő jó, így eltűröm a benne levő rosszat.
    Politikai csoportokban nem vagyok tag, nem tudok olyat, amely maradéktalanul megfelelne. Én egy olyan idióta vagyok, aki a szavazással kimeríti politikai igényeit, és az élet élvezetének szenteli maradék életét. Egész életemben harcoltam, meguntam.