Egy kis mosoly — Védának ajánlva
Mentem nyugodtan reggeliért, de az az átkozott béka nagyot ugrott előlem. No persze, megint Mamma miatt: a szerencsétlen olyan ügyetlen, hogy a csörtetésével mindig felzavarja a kaját. Onnan kapta a nevét is: amikor éhen marad, panaszosan mammmááá-zik. Csakhát: az a Mammma az én Anyukám is, aki viszont nagyon dühös tud lenni, ha elugrálok a Mamma elől, hogy nyugodtan falhassak valamit: kapom ám a szidást! Mellé meg nyomatékul egy-egy maflást is: rendes testvér nem hagyja a málébbat bajban!
Hát így kerültem én ebbe a nagy bajba! Megláttam egy keskeny ösvényt: arra még nem jártam, ráadásul egy nagy zsombék el is takart a mögöttem loholó Mamma elől. No, gondoltam, befalok valamit, aztán – amilyen nagy szívem van nekem -, viszek egy falatot ennek a maflának is. De ahogy haladtam, egyre nagyobb fényesség támadt körülöttem. Az ösvény is széles lett, alig lehetett látni az oldalát. Az alja meg olyan kemény volt, amihez hasonló csak annak a nyílásnak az anyaga, amitől szigorúan óvtak mindig az öregek: arra ne tévedj, nagy, villogó szörnyetegek járnak arra, és kérdés nélkül eltapossák, aki/ami az útjukba kerül! Itt meg óriási csapatokban rohantak a szörnyek, és micsoda zajjal! Eszembe is jutott: ezek előbb utóbb éhen halnak: nincs olyan süket béka, de még egy nyomorult vízibolha sem, aki ekkora zaj elől el ne menekülne.
Aztán megállt pár ilyen szörny, és még szörnyebb szörnyek léptek elő belőle! Éles hangon morogtak, na de engem se a gólya költött! Az egész rokonságban én tudok a leggyorsabban futni! (Na jó, a Zelma azért néha gyorsabb: nem tudom utolérni, hogy megtöltsem az erszényét olyan apró kis babákkal.) Szóval jöttek a szörnyek, persze nem értek utol. Hogy is érhettek volna? Hiszen nyomorékok! Kész csoda, hogy egyáltalán meg tudnak állni a hosszú hátsó lábukon, és nem esnek hanyatt! Nincs farkuk, egy picike sem! Nem is értek volna el: de akkor megcsípett egy átkozott szúnyog – csak az lehetett, van elég belőlük a környékünkön! – én meg úgy elaludtam szinte futtomban, ahogy azt okos öregek mesélték, amikor óvtak az aljas kis repkedőktől. Éreztem, hogy itt a vég.
De nem: nagy fényességre ébredtem, egy kemény izén feküdtem, körülöttem meg egy-két ilyen farkatlan lény nyüzsgött: nyomogattak, tettek ide, tettek oda: Na, gondoltam, nekem végem! Most nézik, melyik részem legyen az ebéd, melyik a vacsora. Hacsak fel nem falnak egyszerre. Legalább a torkukon akadok! A farkamat még az az éles fogú settenkedő sem bírja elrágni: pedig jó sok hús van rajta – de kemény, mint a kő.
De nem történt ilyesmi. Csak megint rám eresztették a szúnyogokat: fura, hosszú, fényes izébe bezárva tartják őket. Enni is adtak: nem lennék elég kövér? Azt még nem is mondtam, milyen undorítóan néznek ki ezek a szörnyek. A bundájuk sima, mint amikor a zsombékok között a melegben megnyálasodik a víz. És mindenféle rikító színű! Hát hogy bújnak el ezek, ha jönnek a szörnyek – bocsi, hát ők azok.
Most itt ülök egy helyen, amit erős pálcák vesznek körül: olyanok, mint azok a nádak, a mocsárban. Csak nem tudom őket elhajlítani az útból. Szinte sajnálni kezdem szegény szörnyeket: csupa ilyen kemény dolog veszi körbe őket: sehol egy puha zsombék, ahová lehajthatnák azt a magasban trónoló fejüket.
Csak abban reménykedem, ha eddig nem ettek meg, megláthatom még valaha az otthonomat. Még annak a mamlasz Mammának is örülnék. Miket fogok én mesélni, én leszek a legokosabb, engem tisztelnek majd a legjobban. Annak meg kijár minden elfogott békából, zamatos hajtásból néhány falatnyi. Nem kell rohangálnom mindenféle idegen ösvényen. Csak ülök, és elmesélem, micsoda gusztustalan óriások támadtak rám! És milyen hősiesen szabadultam! Ugyan még nem tudom, hogy milyen módon harcolok majd az otthonomért – de azért jó, ha kicsit félnek is tőlem, hiszen legyőztem a lényeket! Szívesebben hordják majd a zsákmányukat nekem. Talán még Zelma is hajlandó lesz megállni végre…
(Hír: Sidney-be betévedt egy mocsári kenguru, „aki” rémülten ugrált a forgalomban, amíg rendőrök és állatvédők el nem fogták. Az állatorvos megvizsgálta, néhány nap múlva visszaengedik a mocsárba. A kis kenguru morfondírozását lejegyezte: Rátesi Margit)
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
Aczél Gábor
Andy Boyer
Aszalos Sándor
Avi ben Giora
Bogdán Géza
Búzás Huba
Christopher Adam
Egri-Eiben István
Endre István Simay
Eörsi Mátyás
Éry Balázs
Fényes István
Föld S. Péter
Gadó György
Garai-Édler Eszter
Georgina Bojana
Gere Gábor
Gergely Beatrix
Göllner András
Gulyás András
Hirschler Tamás
Hollósy Gerti
Ille István
Kalmár Szilárd
Kerekes Sándor
Kertész Ákos
KMH Vendégszerzők
Kopácsi Judith
Lázár György
Petényi Judit
Rátesi Margit
Révay András
Róna György
Rosu Mária
Szigetvári Viktor
Szücs Balázs
Szukits Rezső
9:48 de.
zsebi baba a micimacko-bol
2:01 du.
Nem tudnam hogy mit velt „mocsari kengurunak’?
De az egy kis „Joey” a kepen.
Kanguruk nem mocsari lenyek. Persze letezik tobb mas marsupial-sub-fajaik, ill. valtozataik. Sot meg a rodentok kozott is letezik, az u.n. kenguru-patkany es a kisseb „kenguru-eger”.
Marcilial-ok rem ritkak Australai kivetelevel, mert a nagyobb ragadozok sokasodtak nagymertekben mas vilagreszeken ahol a legelo fajok boven leteztek. A tobb eledel, tobb ragadozott jelentett.
Auistraliaban a ragadozok alig leteztek meg az oskorban is.Nem ismerunk letuknek peldait mint egyetlen feline letet, amely ki-halt reges regen. Ugy mardtak meg a marsupial-ok.
Azok, mint mind a marcupialok embrionik letukben szuletnek, de a kenguri-joek nem hagyjak el anyukajuk tasakjat az elso evben.Sot mag aztan is csak neha neha ugranak ki.
A kiseb marcupiolok alfajai gyorsabban fejlidnek es novekednek.Sot mint pl. az Opossum-ok a mamajuk hatan utazgatnak majdnem teljes felnott korukig.
Azt az utazasi modszer persze a majmok is kedvelik,az igazi ‘matternal-instinct’ alapjan a mamak vedik kolykeiket.
3:27 du.
Bendeguz79 Ez is egy olyan magyar elnevezés, mint a tengerimalac. Úszni sem tud, és nem is malac. A mocsári kenguru pedig nem mocsárban él. Érdekes a magyar nyelv. De az írás azért tetszett?
7:10 du.
Nagyon kedves cikk. Gratulalok Margit, nagyon jol irsz.
1:06 du.
KENNY valaszara;
Az nem a magyar-nyelv furcsasaga, inkabb a magyarok ertelmezeseik.
Barmi magyaros ertelemu szavakat, ill. neveket alkothattak volna azon allatfajok neveiknek.
De miert abban is a valotlansgu furcsa nevezeseik ?
1:47 du.
Bendeguz79 Gondolom mindnek megvan a múltja, oka, hogy így nevezték el, felesleges megváltoztatni. Azt kellene megkérdezni, aki elnevezte. Ott a latin neve, pontosan fedi az állatot. Puccini operáját 100 évig Pillangókisasszonynak hívták, most megváltoztatták. Nem sok értelme volt. A hanglemez anyaga is a vinyl, de a magyar fejekben a bakelit él. Nincs nehezebb, mint a rossz beidegződések megváltozássa. Nem is biztos, hogy érdemes megváltoztatni. Nem olyan fontos dolgok.
Ha jó tudom, az USA is csinált hasonló hibát a Mississippivel és a Missourival. Azóta sem változtattak rajta. Nem számít, jó ez így.
3:25 du.
KENNY;
Nem a „megvaltoztatasaikat” veltem, sem jeleztem. Csupan hogy mo gondolkodas mod vitte oeket azokra.
A „Bakelit” es a „Vinyl” teljesen mas anyagok. mas vegyuletek, s a bakelit az igen regi.
A US-ban a geological nevek az eredti oslakok altal nevezettek. Orszagok;pl. Massachusetts.Illinois, Kentucky, Conneticutt, Ohio, Hawai ,stb.stb.
Folyok; Mississippi, Missiuri, Oklawaha, Niagra, Okichobi,Rapahana,
Vagy mint a telepulesek,varosok a bevandorlok altal az os-hazabol ismetelt neveiket vettek.pl.London, Dublin, Berlin, Bismark,stb.
Ugy szinten az ertelem altal. Mint a Nagy-ko-hegyseg. A Rockies. De minden csucsaik az osi nepek altal nevezetten.
4:06 du.
Bendeguz79 Pedig egyszerű a gondolkodási mód. Miután a tengeri malac Dél-Amerikából származik, ezért a tengeren keresztül jutott Európán keresztül Magyarországra. Miután a tengerről jött és hasonlít a malacra, így tengerimalac lett. Ez teljesen logikusnak tűnik. A kukoricát is hívják tengerinek. Ez is logikus, hiszen az új világból jött.
A vinyl és a bakelit harcára nem tudok mit mondani, mint nagy hanglemezgyűjtő és audiofil, engem bosszant, elég sokat küzdök ellene SZiszifuszi módon. Igazad van, közük sincs egymáshoz. Az egyik hőre keményedik, a másik hőre lágyul. De hát, van ami soha sem változik.
9:28 de.
B79! Töredelmesen bevallom: hazudtam. Nem jártam Sydney-ben, nem ültem az állat mellett, aki/ami nem panaszkodott a testvérére, aki lehet, hogy nincs is, csak kitaláltam. Mivel nem a nagy Brehm-hez készült szócikknek az írás, simán elhittem a híreknek, hogy a kistermetű erszényes „mocsári”, és fogalmam sincs,hogy eszik-e békát, vagy szigorúan vegetáriánus.
3:37 du.
TALALOM; Rendeben van .
A kozolt kepen az valoban egy kis Joey, de nem baba kanguru. Serdulo kenguru.
S ha valami mas leny lett volna, lenne kedves kozolni valojaban az allatka nevet?
Mi az amit ottan maguk „mocsari-kenguru”-nak neveznek?
7:21 du.
Istenem..de fárasztó ez a Bendeguz…
3:43 de.
bendeguz, át vagy verve! Az a helyes kis állatka, akit a képen látsz, Bambi, a kis őzike… 😀 😀
5:10 de.
Bendegúz79 Beütöd a google keresőjébe a mocsári kenguru nevet, és már ki is adja. Íme, Wallabia bicolor. Ugorhatnánk már szerencsétlen kengururól? Teljesen mindegy az írásban, hogy Bélának vagy Jucinak hívják. Sikerült a lényegtelen dolgot meglovagolnod.
5:55 du.
KENNY;
Hat mi a feneert nem irtad rogton amint azt kerdeztem.
S TALALOM is kepes lett volna adni a nevet a cikkevel.
Az a „Wallaby”. De az NEM letezik magyarorszagon. Talan a Pesti allatkertben.
De ketsegtelenul TALAOM nem talalkozott azzal amikor ment reggelizni.
A Wallaby a marcupiolok egyikke, a sokaik kozoott.
Mint vannak az u.n. kenguru-paykany es kenguru eger is. Azok a legkissebb meretu kozottuk.
Tehat read vettem a vadat, mivel tudtad hogy mi volt az eredeti allat. Maga aki a „meglovagolasat” okozta !!!
5:57 du.
ALMASI ALMA;
„ozike” ???
Latott mar maga valaha is egy kis ozt?
6:03 du.
Bambi konyvre ki eml;eksziK? Ez is olyan, film is volt rola.
3:59 de.
Bendeguz79 Ne legyél már gyerek. Szerinted Verne volt a Holdon, körbeutazta a Földet? Ne legyél már ilyen szögletes. Almási viccét sem értetted Bambival. Tudom,nem lehet egy nyelvet a szavak pucér fordításával megérteni, de már valamit próbálj meg, mert nem érted a szatírát, viccet, gúnyt és a többi árnyalatot. Pedig ez elengedhetetlen a nyelv megértéséhez. Tudom, a hangsúly hiánya nehezebbé teszi, de ezt Neked kell megoldani. Azt is, hogy itt teljesen mindegy, hogy ez az állat Bambi vagy Valami (Wallaby), ez egy kedves képzeletben született mese. Mint az írások többségében, a fantázia mesél.
A hogy Verne nem volt a Holdon, Karl May nem volt az indiánok között, Arany János sem Wales-ben, úgy Rátesi sem volt Sydney-be. Ez miért is gond?
Talán egy példa. Angolszász területen ha azt mondom, ugorj be ha arra jársz, az azt jelenti, hogy ne gyere. Magyarországon ha ilyet mondok, azt jelenti ugorj be hozzám. Ugyan az a mondat, gyökeresen ellentétes jelentéssel. A fordítás ezt nem adja ki.