Felix Salten: Bambi a Bábszínházban

2018 január 16 8:41 de.3 hozzászólás

A vén tölgyfa tövében egy tavasszal őzgida születik. Az ifjú herceg lábra áll, megteszi első bizonytalan lépéseit, elkezdi felfedezni a világot maga körül. Először a tölgyfát, majd a mezőt, végül az egész erdőt. Megismerkedik a bőbeszédű szajkóval, a hiú fácánkakassal, a károgó varjúval. Barátja lesz a mókus, a macskabagoly és a többi fiatal őz. Megtanulja, mi a játék és mi a veszély. Átéli a Nagy Rémületet és féli Őt, akinek villámok fakadnak a kezéből.

Ahogy a tavaszból nyár lesz, a nyárból ősz, az őszből tél, Bambi is változik: kinő az agancsa, és az egykori kisgyerekből fiatal felnőtt lesz. Megismeri a szerelmet, legyőzi az ellenfelét, megtanul egyedül járni az erdőben. Megérti az élet nagy körforgását. Amikor pedig a harmadik tavasz is eljön, már ő az, aki a fák rejtekéből figyeli a világot épp felfedező őzgidákat.

A Felix Salten regényéből készülő előadásban a sűrű erdő, a tágas rét, az évszakok örök körforgása mind belefér egy gyerekszobába. A költői és humoros felnövéstörténetben minden, a világot épp felfedező gyerek és minden, az erdőn már egyedül járó felnőtt magára ismerhet.

Szilágyi Bálint rendező:

Egy kis őz felnő. Otthona az erdő. Úgy tanul, hogy közben kérdez. Mi az ősz? És mi az őz? Anya mögött megy a kis őz. Mellettük a fák falak. Őzek a mezőn. Ismerkedés fűvel és felhővel. Sok-sok őzzel. De mi az a veszély, kérdezi a kis őz. Az Ő. Retteg tőle az erdő. De az őzeket nem lövik le, ugye? Anya mögött megy az őz. Így élnek együtt az őzek és Ő. A kis őz felnőtt. Körülveszi az erdő. Az otthonában: Ő. És nem is sejti: az is egy erdő. Az állatokat mindenki szereti: én is. De tényleg mindenki? Akkor miért esszük meg őket?

Olvasom a Bambit és vele futok a mezőn. Megsimogatnám vagy megmenteném. És eszembe jut az is, hogy még sosem láttam igazából őzet. Állatkertben talán. Vagy még ott sem. Szomorú, nem? A természet ma: utópia. Jó lenne, ha valami emlékeztetne még arra, hova tartozunk. Egy előadás, talán. Amióta a Bambira készülök, nem eszem állatot.”

Író: Felix Salten
Színpadi adaptáció: Hársing Hilda
Látványtervező: Árvai György, Szűcs Edit
Zeneszerző: Tallér Zsófia
Rendező: Szilágyi Bálint

Szereplők:
Fiatal Bambi: Márkus Sándor
Felnőtt Bambi: Teszárek Csaba
Faline: Pájer Alma Virág
Anya: Pallai Mara
Perri: Spiegl Anna
Macskabagoly: Blasek Gyöngyi
Öreg Fejedelem: Hannus Zoltán
Gobo: Barna Zsombor
Ena: Ellinger Edina
Szarka: Beratin Gábor
Szajkó: Rusz Judit
Varjú: Hoffer Károly

Bemutató: 2018.01.18

Fotók: Gergely Bea

 

 

 

3 hozzászólás

  • A darabok egy kicsit a “nem megenyero” seguket mutatja, de a mestereik nyilt muveleteik igen megnyeronek tunik. De nem a regi modszer amire mi az oregebb generacio elvezett kisgyerek korainkban. Na de ki probalna versenyezni a regi, sot a mai modern modszereivel a regi modszer ellen.

  • DE kedves tortenet volt a Bambi,meg ma is emlekszem ra.

  • Jó lehet az előadás, de talán nem kéne a rendezőnek vegetarianizmus melletti propagandára felhasználni!

    Ott van a bemutatóban is, hogy Bambi az embergyereket szimbolizálja. Ez teljesen más kérdés, mint az, hogy mi történik a háziállatokkal (vagy esetleg a vadon élő állatokkal, akikre vadásznak). Egyébként a háziállatokat az ember úgy tenyésztette ki, hogy azok ragaszkodnak az emberi társasághoz, és nem is tudnának élni a vadonban. Sőt, nekik az emberi környezet fontosabb, mint a természeti környezet (Csányi Vilmos: A kutyák szőrös gyerekek).

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.