Végre tavaszodik Ottawában — Egy séta a Caldwell-Carver természetvédelmi területen

2018 április 22 10:49 de.11 hozzászólás

Áprily Lajos „Tavaszodik” című verse jutott eszembe amikor az első igazán tavaszias napon sétáltam az Ottawa belvárosától pusztán 5 kilométerre fekvő Caldwell-Carver természetvédelmi területen. A tél jelei most már gyors tempóban halványodnak és egy kis szerencsével néhány napon belül a jég és a hó maradványait felszívja a víz és az ismét életre találó föld. A végtelennek tűnő tél a legtöbb ember számára valószínű nem tartozik az ottawai élet legkedvesebb oldalához. Ugyanakkor az is kétségkívül igaz, hogy nincs még olyan G7-es főváros, ahol a belvárostól és sűrűn lakott területektől szószerint néhány lépésre már kint is vagyunk a természetben.

(A természetvédelmi területen egy kis tábla jelzi a legközelebbi utcát. Fotó: C. Adam)

A Caldwell Carver természetvédelmi terület az egykori Rockcliffe Park nevű falú szélén található–ezt a községet 2001-ben csatolták Ottawához. A természetvédelmi területet Ewan Caldwell és Humphrey Carver, két helyi lakos után nevezték el, még amikor külön önkormányzatként létezett Rockcliffe Park. Körülbelül négy kilométernyi ösvényekből áll a terület, továbbá egy tavacskából (amit nemes egyszersűggel A Tavacskának, vagyis The Pond-nak hívnak), illetve a közvetlen mellette lévő McKay tóból. A terület leginkább a sokféle madárfajokról ismert.

A Tavacska tulajdonképpen nem más mint egy régi homokbánya. A XIX. században innen és környékéről szerezték be az anyagot, amely a vörös, illetve fehér téglákhoz volt szükséges. Körülbelül 1870 után álltak át a kőről a téglára és Ottawában a házakat rendszerint vörös téglából építették, a templomokat pedig leginkább fehérből. Homokbányaként üzemelt ez a terület egészen 1949-ig. Ma már amit korábban Sand Pit-nek hívtak The Pond-két vált ismertté a helyiek körében. Télen egy vastag réteg jég fedi, ami csak áprilisban kezd olvadozni, nyáron viszont úszni lehet a vízben, a homokos parton pedig napozni. (És vajon hogyan néz ki ez a Tavacska egy meleg nyári napon, amikor azt ingyen strandként használják? Erről korábban itt írtam.)

(The Pond április 21-én. Lassan olvad a jég… Fotó: C. Adam)

A természetvédelmi terület tulajdonképpen a Tavacska, illetve a szomszédős McKay tó körüli ösvényekből és keskeny erdős részekből áll. Bár néhány méterre vagyunk Rockcliffe Park lakott utcáitól, viszonylag ritkán találkozunk másokkal akik netán itt sétálnának.

(Az egyik ösvényről látható terület. Fotó: C. Adam)

(A tél halvány maradványai. Fotó: C. Adam)

Az ösvények tulajdonképpen magánházak kertjei mögött húzódnak meg. Van ahol kerítés választja el a mindenki számára nyitott területet a családi házaktól, másutt pedig csak a növényzet. Rockcliffe Park egy kimondottan jómódú környéknek számít, mégis: a házak általában visszafogottak, ízlésesek és építészetileg érdekesek.

(Egy családi ház az ösvény mentén. Fotó: C. Adam.)

A természetvédelmi terület kocsival könnyen elérhető, illetve az 5-os számú busszal is. A The Pond Street-en érdemes parkolni, a Whitemarl Drive kereszteződés környékén. Innen pedig egy jelzett bejárat és kissé meredek ösvény vezet le a Tavacskához, a tóhoz és a további ösvényekhez. A Tavacska körülötti terület szinte egésze önkormányzati tulajdonban van, így bárki előtt nyitott, a McKay Lake területe pedig részben nyitott. Ha Ottawába látogat, illetve ha itt lakik, a város egyik legszebb, mégis viszonylag kevesek által ismert területét érdemes bejárni–különösen most, hogy beköszönt a tavasz.

11 hozzászólás

  • Nálunk itthon szerencsére nagyon szép kora nyári idő van, nincs hólapátolás mint kint…de remélhetőleg a kinti hideg talán időben lehűtötte a kedélyeket?…..

  • Babits Mihaly irt egy gyonyoruseges tavaszi verset…

    Tavaszi zápor… bús barátom,
    fáradt vagy és szomorú, látom:
    tán sírhatnál – nevetek én!
    No, bizony, ilyen nagy legény!

    Lásd másnak is volt baja szinte,
    más is volt már szomorú, mint te,
    és könnye, mint folyós parázs:
    nem kellett a vigasztalás.

    De víg szavak… tavaszi zápor…
    kiragadták a mélaságból,
    s mint horgony, parthoz vert hajót,
    örömbe vonták kis kacsók.

    És hullt a, hullt a csók a bajszra,
    mely félreállt csáléra, hajszra,
    tavaszi zápor… hullt a csók:
    öleltek a bársony kacsók.

  • Karinthy Babicsról:
    (idézem, fejből.Kisebb tévedésekért culpa.)

    Babics Bihály.
    Születése előtt pár nappal titokban rávette anyját, hogy utazzék Szekszárdra, nehogy a „Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem” című gyönyörű szép poémájában elrontsák az alliterációt.

  • Áprily Lajos:
    TAVASZODIK

    Sáncban a hóvíz
    könnyű hajót visz,
    füstöl a fényben a barna tető.
    Messze határba
    indul az árva,
    lenge madárka: billegető

    Titkon a Bükkben
    moccan a rügyben
    – mint csibe héjban – kandin a lomb.
    s mintha a róna
    kedve dalolna
    úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

    Indulok. Értem.
    Jól tudom: értem,
    értem üzenget a zsenge határ:
    „Szíved a bomlott,
    ócska kolompot
    hozd ide, hozd ide, hozd ide már”!

  • Figyelő
    nem hóvíz van itten
    hanem már lassan kánikula.

  • Geyza, otthon elhiszem. Itt meg az van amirol Aprily irt.

  • Figyelő:
    Tegnap 140-valahány éves meleg-rekord dőlt meg itthon.

  • Geyza, latod ez viszont nem ” normalis'” Minden idonek megvan az oka es szepsege.

  • Figyelő:
    Hát komolyan mondom ez borzasztó!
    Ma egész nap motoroztam,mintha legalábbis június lett volna !

    Nem temészetes dolog ez..

  • Figyelő, nálunk gyönyörűen virágzik minden, ilyen szép nálam a gyöngyvirágfa és a júdásfa:
    https://1drv.ms/u/s!AtoWUJISKpViiV3XnX2URha6UZhq

  • charli, enyhen szolva, kisse irigyellek!
    Tegnap, meg hofoltokat lehetett itt ott latni, ha kineztem az ablakon, Latom, ma esik az eso javabol, talan mindet elolvassza.