Bányavidékből túravidék – 2. rész

2018 május 30 9:53 de.13 hozzászólás

Salgótarján környéke már a két világháború közötti időszakban is a bakancsos turisták egyik paradicsoma volt. Az enyhe emelkedők nem tették igazán próbára a természetjárókat, a táj szépsége, a várromok romantikája elegendően vonzónak bizonyult. Ma sincs ez másként, a helyzet annyival jobb, hogy a környék várait látogathatóvá tették és bár a szakemberek egyik-másik megoldást vitatják, azért mégis csak folyt helyreállítás.

Aki ere jön, jól teszi, ha legalább kétnapos kirándulást tervez. Szállásról, jó ételekről számára Etesen, a Palóc Vendégházban gondoskodnak. A konyhája egészen kiváló, a szobák barátságosak és a szolgáltatások minőségét jellemezni egy adat is elég: akkora az érdeklődés, hogy kénytelenek bővíteni, növelni a szobáik számát. A „vendégház” kifejezés nem is egészen pontos, ilyenkor az ember – ha még nem járt ott – valamiféle jobb turistaházra gondol. Hát nem! A szobák igencsak a négycsillagos hotelszoba szintjén vannak, a berendezésük bármelyik elemét tekintve. A Vendégház alkalmas nagyobb rendezvények, konferenciák, esküvők, csapatépítő tréningek megtartására és attól sem kell félni, hogy a nagyobb létszámú vendégsereg esetleg éhen marad. Nemcsak a mennyiség, az ételek minősége is állja a versenyt bármilyen – akár fővárosi – étterem konyhájával.

A helynek van még egy – igaz csak felnőttek számára értékelhető – vonzereje. Ez pedig a közvetlen szomszédságában működő Öregetesi Palóc Pálinkafőző. A működését 2010 augusztusában kezdte, célul tűzve ki, hogy a nógrádi, palócföldi pálinkakészítést – a hagyományok tiszteletben tartása mellett – korszerű, napjaink követelményeinek megfelelő irányba vigye. Az alapanyag feldolgozásától a cefrekészítésen keresztül, a késztermék előállításáig, végig a legmodernebb felszerelést használják, noha a hagyományos, magyar kisüsti pálinka készítésnek meghatározó elemével, a vörösrézből készült, kétlépcsős lepárló berendezéssel dolgoznak. A különböző versenyeken nyert díjaiknak számát sem tudják, sokat beszélni erről nem is érdemes. Oda kell menni, meg kell kóstolni!

Nincs messze Etestől egy másik kis nógrádi falu; Eresztvény. Valaha bazaltbánya volt, innen eresztették le a csilléket – a neve ebből származik. Most viszont már másról nevezetes, itt van a Geopark másik látogatóközpontja. Az épület egykor bányakaszinó volt, ma a Geocsodák háza kapott benne helyet – no meg még más is! Zenthe Ferenc, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, Salgóbánya szülötte volt, emlékszobát rendeztek be számára. A központba a belépés ingyenes, érthető, ha hétvégenként 4-500 ember is felkeresi. A munkatársak diákcsoportok számára is szerveznek programokat, mindig van bent olyan ember, aki érdekes információkat tud adni, de vásárolhatók itt helyi termelők gyümölcsborai, pálinkái, mézei, lekvárok, gyümölcslevek, népművészeti, kézműves tárgyak. A vidéket családok, idősebbek is bejárhatják, túratapasztalat sem kell hozzá. Az ismeretterjesztő túrák – az igénytől függően – 1½ vagy akár ötórásak is lehetnek, mert közben megállnak, magyarázzák a helyi érdekességeket. Nyáron a napközis táborban száz gyereket tudnak egyszerre elszállásolni. Igen széleskörű kapcsolatokat építettek ki, mert azt tapasztalják: aki tájvédelemmel foglalkozik, nem nélkülözheti a társadalmi elfogadottságot!

Innen elindulva több érdekes kirándulásra nyílik lehetőség. Még csak nem is fárasztó, inkább kellemes sétának nevezhető az út, ami hazánk legnagyobb kiterjedésű bazaltfennsíkjára visz. Az 550 méter magasan fekvő Medvesen állandó a szél, ezért sárkányeregetésre ideális. A középkorban itt medvék éltek, néha ma is felbukkan egy-egy, de hiúzt, farkast is láttak már errefelé. A fennsík 17 km2 területű füves puszta, ahonnan körben vulkáni kúpok láthatók, jó kilátással a Salgó várra, mely alatt a vulkáni kúp 6,5 millió éves! A várral szemben emelkedik a Boszorkánykő, aminek két legendája van: ott gyűltek össze szombatonként a boszorkányok, de az is lehet, hogy onnan dobták le őket! A vár ingyen látogatható. A környék kerékpáron is bejárható, lehetőség van kerékpár kölcsönzésre is.

A Salgó várától az út Somoskő várára Petőfi nevét viseli – nem ok nélkül. A költő maga is járt itt, verset is írt róla. Ám azt nem sejthette, hogy száz év múltán a hely inkább másról lesz nevezetes. A trianoni határokat oly „bölcsen” húzták meg, hogy következtében a falu Magyarországhoz, a hozzá tartozó vár viszont már Csehszlovákiához került! Amíg mindkét ország tagja nem lett az Uniónak, a vár előtt határőrök álltak, útlevelet kértek! Ennek nyomai ma is láthatók, hiszen a határ most is ugyanott húzódik a két ország között. A vár felújítását is szlovák pénzből, szlovák régészek végezték. Az út Eresztvénytől Somokőig kevéssel több, mint két kilométer, szintkülönbség alig van. A faluból a várba viszont már le kell győzni az ötszáz méternyi hegyet, de a látvány kárpótol a fáradtságért. A várat úgy állították helyre, hogy belül – fedett térben – piknikezni is lehet, padok, asztalok kínálják magukat az éhes, fáradt turistának.

Van a közelben egy másik vár is, de annak már csak a romja. A Baglyaskő-vár környékén ma természetvédelmi látogatóközpont működik. A baglyas-kői vár romjainak műemlékké nyilvánítását még 1925-ben kezdeményezték, de csak 1975-ben került rá sor. Ám igazi sikert csak 2008-ban a Magyarország-Szlovákia Határon Átnyúló Együttműködési Program hozott. Ennek keretében készült el 2010-re a Baglyas-kő Vár Természetvédelmi Látogatóközpont és a védett értékek megóvása érdekében a területet bekerítették. Belül a Kárpát-medence fás szárú növényeit bemutató kert kapott otthont, a növények előtt ismertető táblák állnak. A kertet óvodai, iskolai csoportok gyakran látogatják. Várra persze itt már ne számítson senki, egy henger alakú bazaltkúp tetején állhatott egy, valamikor a XIII. század közepén. Némi nyomai fellelhetők, a kúpra kiépített út vezet.

Érdekesség viszont néhány kisebb barlang, inkább bazaltüreg, ami az utóvulkáni tevékenység következménye lehet. A központ munkatársai – a természetvédelmi munka részeként – sérült madarak átmeneti otthonát is kialakították, őket a gyógyulás után elengedik. Évente mintegy ötven, fészekből kiesett vagy áramütést kapott madárral foglalkoznak és a kertbe mesterséges odúkat is kihelyeztek. Jól látható tehát, egy kirándulás erre a vidékre sok érdekes ismerettel gazdagíthatja mindazokat, akik rászánnak egy vagy akár több napot!

Révay András

13 hozzászólás

  • “a két világháború közötti időszakban is a bakancsos turisták egyik paradicsoma volt.”

    Vagyis a Horthy-korban kezdett kiépülni a modern turizmus, ahogy a trappista sajtot is akkor találták fel. T. szerző ezt itt nem is merte leírni, nehogy kinácizzák a honlapról. Merthogy abban a huszonöt évben csakis a zsidózással volt elfoglalva a magyarság, az itteni törzstagok szerint.

    Kiegészíteném az egyébként érdekes, olvasmányos cikket annyival, hogy sok látványosság, üdülőhely valószínűleg az EU-s pénzekből valósult meg. És a határok jelképessé válása is az EU-csatlakozásnak köszönhető, ha jól tudom.

  • hazai lámpa
    2018 május
    Koztudott, hogy Magyarorszagon es Erdelyben az egyik Horthy fiu, gondolom, Miklos csinalta meg a turista jarast, azaz a turista jelzeseket Magyarorszagon es Erdelyben, en bejartam ketszer Erdelyt es Magayrorszagot turista vezetokkel, valahol lattam, talan Balvanyoson egy tablat is errol.

  • Meg annyit, hogy Szechenyi Istvannak is lattam tablajat, aki elkezdte ezt az ertekes munkat, tabla volt Erdelyben errol.

  • Hazzay..

    (géjza szomorúan konstatájja hogy megint Horthy-fényezés lesz a terítéken..)

  • Olvasva az útikalauzt, azt kérdeztem: de hová tűnt a Karancs? Néhány évtizede szinte minden a hegy nevét viselte: a tarjáni szálloda és az ott készült gáztűzhely is.
    Megnéztem a guglin: Megvan. A Karancs is, a Medves is hegység, egy úgynevezett kistáj részei. A közöttük húzódó szűk völgyben bújik meg Salgótarján. A Medves a nagyobb (450 négyzetkm), a Karancs a kisebb (50nkm) területű,viszont a Karancs a magasabb: csúcsa 729 méter, míg a Medves magosa “csak” 671 méter. Érdekesség, hogy bár a két hegység közel van egymáshoz, 29 olyan növényfaj létezik, ami csak az egyik,vagy csak a másik hegység erdeiben található meg.
    Köszönet t. Szerzőnek a mindig hangulatos invitációiért.

  • A bakancsos túrizmusról én elég sokat tudok, hiszen a szüleim és a testvéreik, de még nagyanyám és testvérei is bakancsos túristák voltak már a harmincas években is, erről nekem több képem is van, mivel nagyanyám egyik unokatestvére lelkes fotós volt – máig megvannak az üveglapra exponált fotónegatívjai valahol a sutban…

    Kétségtelen, hogy Horthy is nagy buzdítója volt ennek a sportnak, hiszen így remélte a baloldali ifjúságot valamivel “lekötni”. Nem tudom, mennyi anyagi támogatást juttatott erre, de azt tudom, hogy az akkori túristaházak nem állami pénzből épültek, hanem a gyalogos túristák legtöbbször téglánként hordták össze hátizsákban az építőanyagot.

    Ezek a túristaházak részben kocsmák voltak, esetleg egy tányér bableves erejéig, maga a szállás pedig elég szegényes, emeletes vaságyak, matrac, pokróc, 8-10 személyes szobák. De olcsó volt, mi, diákok is ki tudtunk fizetni egy-két éjszakát. Mint tájfutó, és mint bakancsos túrista, 1952-től 1980-ig magam is rendszeresen jártam az edőket.

    A túristaházakat szinte valamennyit téglánként hordták szét a rendszerváltás után. Nem tudom, egy csóró kamaszcsapat hogyan fizetné ki ma a “csillagos” hoteleket…

    De hát nincs is már valódi bakancsos túrizmus.

    (A helyesírásról: az én időmben a túristát hosszú ú-val írtuk, erre emlékezve írtam így most is. Nekem a “turista” nem gyalogost, hanem fizető külföldit jelent…)

  • ALMASI ALMA;

    ” ..nekem fizeto kulfolfit jelent…”

    Csak penz, csak a penz.

    De ha nem fizet, vagy nem kolt ?
    Akkor minek nevezi ? Vagy mit tenne ?

  • A Kadar-evekben exportaltak magyar borokat es palinkat a US-ba.
    Nem igen ment jol az uzlet, de azota sem talalhato sehol, mert senki nem hajlando importalni azt onnan.
    Hasonloan tortent a Yugoszlav borokkal is.

  • 1999-ben voltam ket turista uton. Magayrorszagban is turista hazakban szalltam meg tobbnyire, amit elore telefonon lefoglaltam Mikor a Borzsonyt vegig jartam es a Bukkot, meg voltak ilyen turistahazak. Nem volt draga, altalaban fiatalok, iskolak jartak akkoriban.

  • Figyelő
    2018 május 30
    12:33 du.

    Figyelő és Alma

    A Horthy-korszakban biztos költött az állam a turizmusra, azt nem tudom, hogy sokat-e vagy keveset. Talán majd Belzebubika megnézi a statisztikát, ha egyszer hajlandó lesz a “nép” közé vegyülni …

    Én Bugac pusztáról olvastam, hogy ott a pusztai turizmus a Horthy-korban kezdődött. Móricz Zsigmond írta nekik a reklámot, többek között a kisvasutat ő nevezte el “bugaci kispöfögőnek”.

    Mint máshol írtam, a bugaci ménest is elhajtották Nyugatra a nyilasok, hogy “felperzselt földet” hagyjanak az oroszoknak. A tenyésztés a Kádár-korban indult újra. A rendszerváltáskor a német turisták kedvence volt a pusztai turizmus.

    http://users.atw.hu/mlotenyesztes/puszta.html

  • hazai lámpa
    2018 június 1
    4:42 de.
    En is voltam Bugac pusztan es lattam a gyonyoru lovakat.A korulmenyhezz illoen szekeren erkeztunk mi is. A bugaci csardaban ebedeltunk! Szep emlelkek meg ma is.

  • Figyelő
    2018 június 1
    11:12 du.

    Kedves Figyelő, ismételten felhívom kedves figyelmedet a történelmi korokra!

    Magyarország 20. századi történelme bemutatható a lótörténettel. Amit a Horthy-korszakban létrehoztak, az igencsak pusztult a nyilasok és a kommunisták idején (Rákosi-korban). Aztán a Kádár-korban újraépítették, és még az angol herceg is látogatást tett itt.

    Sajnos manapság nem úgy állunk, hogy egyhamar ellátogasson ide az angol királynő és a férje.
    És hozzáteszem, hogy amíg a Habsburg birodalomhoz tartoztunk, addig a lótenyésztés igen költséges, királyi monopólium volt a hadsereg szükségleteire. (Főurak hobbija is volt, de az állami lótenyésztés a császári hadsereg szempontjai szerint történt, ha jól tudom.)

  • hazai lámpa
    2018 június 5
    4:50 de.
    Nem kutattam a magyar lotenyesztes tortenelmet, en csak szemelyes tapasztaltra hivatkoztam/. Elhiszem, hogy Horthy idejeben nagyba ment a lotenyesztes, de akkoriban a lovat a haboruban is hasznaltak es a loversenyeken,nemzetkozi dijat is nyert magyar lo a “:Kincsem”! Nekem, csaladi oroksegem a kicsinyitett bronz szobra megvolt, lanyomnak adtam, aki nagy lobarat.
    Megegy: Horthy idejeben nemzetkozileg fontos volt a lotenyeztes, minden szempontbol,ma mar nem divat.

Leave a Reply


Trackbacks

This site is protected by Comment SPAM Wiper.