Amerika – a megunhatatlan – I. rész: Álom helyett rémálom

2018 szeptember 6 12:45 du.6 hozzászólás

Úgy hozta a sors, hogy az itt következő beszámoló szerzője csak kétjegyű számmal írhatná le, hányszor tette meg a Budapest – New York távolságot. Igénybe vette a Malév, Delta, Air France, British Airways, Air Berlin szolgáltatásait és máskor, más irányokban is megismert még néhány légitársaságot. Összehasonlítási alapja tehát elég széles. Idén Pennsylvaniába utazott.

A cikksorozat első részének alcíme lehetett volna az is: „Fizess azért, amit nem kapsz meg!” – de ez így túl általános. Jelen esetben is csak a LOT légitársaságra vonatkozik, az utazás pedig nem velük kezdődik. Az utazónak több lehetősége is van Budapesten, hogy kijusson a Liszt Ferenc repülőtérre. A legolcsóbb megoldás a 100 E autóbusz a Deák tértől. Húszpercenként indul, persze zsúfolt lesz, de a 8.20-as busz kilenckor már meg is érkezik az 1 A Terminálhoz. New York-ba a gép a 2 A-ról indul, ám a távolság csak pár lépés, bent a tájékozódás könnyű. A bőröndöt, ha csak picit is értékes dolog – mondjuk egy üveg drágább ital – van benne, érdemes lefóliáztatni. Utána, a beléptetéshez a pult előtt hosszú a sor, de többen is dolgoznak, ügyesen, gyorsan. Az indulásig még sok idő van. Ferihegyen viszonylag új szolgáltatás a Master Card Lounge, aki teheti – a feltételeknek megfelel – kényelmesen eltöltheti ott a várakozás idejét. Az étel és italválasztékra panasz nem lehet, különösen a burrito ízletes. Bár a kávéfőzőgép éppen elromlott, helyette kétféle Nescafé is rendelkezésre állt. A dolgozók figyelmesek, ami fogytán van, pótolják. A tervezők viszont – sajnos – elkövettek egy hibát: nincs bent WC. Talán volna még rá megoldás?

A tényleges, a repülőgépbe való beszállásnál viszont egyszerre több meglepetéssel is találkozott az utas, melyekhez képest az előző kényelmetlenség szóra sem érdemes aprósággá zsugorodik. Mindenki nagy örömmel fogadta, amikor a LOT lengyel légitársaság meghirdette, hogy közvetlen járatot indít Budapestről New Yorkba. A szándékosan tönkretett – boldog emlékezetű – Malév után több társaság is próbálkozott a járattal, de ezek sajnos rendre elhaltak. Amikor a LOT a járatnyitást bejelentette, azt is elmondta: a távon a legkorszerűbb, Boeing 787-800 Dreamliner repül majd. A meglehetősen borsos jegyárak is ehhez igazodtak. Ráadásul a LOT-nál az interneten vásárolt jegyekhez csak külön díj megfizetése mellett lehet előre, ülőhelyet választani. Ám a beszálláskor kiderült: az álom elszállt! Dreamlinerről szó sincs (a dream szó jelentése angolul álom), az utasokat a spanyol Air Europa társaságtól bérelt, igen elhasznált állapotú Airbus A 330-as várta és a kifizetett helyfoglalás is érvénytelen – nem azt adták! A jogtalanul felvett pénz visszatérítését eddig még nem ajánlották fel.

A belső állapotok siralmasak. A kötelező biztonsági bemutató csak angolul hangzott el, nem képernyőn, hanem személyesen mutogatva. A távolabb ülők nem látták, az angolul nem tudók nem értették. Az ok rövidesen kiderült. Az ülések háttámlájába szerelt képernyők egy része nem működött, volt, amelyikről még a kezelőgombok is hiányoztak, a kézi szabályozóval sem lehetett „életre kelteni”. Ennél is súlyosabb, hogy az egyik WC-ben a kézmosókagyló már az indulás utáni percekben eldugult, a használt víz nem folyt le belőle. Az utasok jelzése alapján javítgattak rajta valamit, de a beavatkozást az út során számtalanszor meg kellett ismételni. Ugorjunk egyet előre, elárulom: két hét múlva, a visszaúton még ugyanez a gép repült, repedt, piszkos üléstámlákkal, és ugyanezeket a hibákat két hét alatt sem volt képes kijavítani senki!

 

Essék szó az egyéb szolgáltatásokról is! Ahol működött a szórakoztató rendszer, ott egyetlen klasszikus zenei, egyetlen jazz és egyetlen pop program volt elérhető. Stíluson belüli választási lehetőség egyáltalán nincs. A zene hangminősége az egykori Mambó magnetofonét – van, aki még emlékszik rá? – sem éri el. Film is csak egy van, egy harmatgyenge Tom Raider változat, több nyelven, de a magyar nincs köztük! Az üléskarfából kiemelhető távirányítóhoz egyik járaton sem mellékeltek használati utasítást. Kellő türelemmel és sok próbálkozással – elvégre a hosszú úton van ideje az utasnak – azért rá lehet jönni a távirányító működésére. Színvonala nagyjából a nyolcvanas évek táján rekedt meg. Az odaúton az üléstámlák zsebében még volt néhány tájékoztató kiadvány, a visszaútra – két hét múlva – a többségük eltűnt. Hiányzott a géptípust és a menekülési útvonalakat bemutató lap csakúgy, mint az utaskísérők által – magyarul is – bemondott, különféle szolgáltatásokat, vásárlási lehetőségeket kínáló füzet.

 

A fedélzeti ellátás, némi jóindulattal közepesnek mondható. Meg sem közelíti azt, ami a Malévnél még megszokott volt, de azt sem, amit a British Airways vagy a nemrég megszűnt Air Berlin nyújtott. Az utazómagasság elérésekor előbb italokat kínálnak. Kapható víz, sokféle üdítő, a Csanádi pincészet fehérbora és az Etyeki Kúria vörösbora, 0,33-as Dreher sör. Ez utóbbi sem oda, sem vissza, nem hideg. Jégkockát – ha kérünk – kaphatunk hozzá. Elég nehéz megérteni, hogy egy olyan térben, ahol inkább a melegítés a nagyobb feladat, a hűtés miért megoldhatatlan? A Budapest – New York úton az étkezés sok szót nem érdemel, mindenki pontosan tudja, hogy ilyenkor különösebb lakomát nem várhat. A visszaúton viszont, beszélgetve a magyar utasokkal, felmerült néhány gondolat. A főétkezés kiszolgálásakor mindenkit megkérdeztek, csirkét vagy marhát óhajt-e? Az ételről többet megtudni nem lehetett, pedig nem ártott volna. Az előételek – egy kis tálban sonka és sajt, a másikban farfalle, külön csomagolt olasz dresszinggel – hidegek voltak. Ez utóbbi végül jól jött a pörkölthöz. A marhapörkölt(?) ugyanis – azon túl, hogy a hús kemény – meglehetősen csípős volt még a magyar ízléshez képest is. A mellé tálalt sárgarépa és apró szemű burgonya ezt tompítani nem volt képes, a tészta segített. Többen, akik szeretjük a markáns ízeket, így már kellemesnek tartottuk, sokan viszont még így sem! A külföldiek véleményét jobb nem idézni. Arra bizony figyelmeztetni kellett volna az utasokat, hogy ez a hús magyarosnak semmiképp, inkább thai ízesítésűnek volna nevezhető – ha tudta egyáltalán valaki, mi is van a csomagban. A málnás-túrós desszert kocka kellemes volt és arra feltétlenül jó, hogy a méregerős ízt semlegesítette. Az étkezés után, az út folyamán bármikor, aki hátrament a gép végébe, ott mindig kaphatott még a kínálatba tartozó italokból, fizetség ellenében másból is.

(folytatjuk)

Révay András

6 hozzászólás

  • milyen jó, hogy engem semmilyen módon nem lehet repülésre rávenni az utolsó tapasztalataim jók de 911 után minden tönkre lett téve, gyógyíthatatlanul

    sztrájkolni kellene azaz nem utazni semmi mást nem hallani mint panaszt

    az Emirates légitársaság úgy hirdeti önmagát, hogy mi nem vagyunk ilyen szarok (és be is mutatja a “szar” java részét mozgóképen szinesben)

    szégyen gyalázat és aljas szemétség a légitársaságok részéről és az egész biztonságosdi az meg semmi más mint ki….szás értelme nincs

  • aztan ha “olyasmi” lesz egy repulon,……………..ami nem oda valo-(bomba,etc)-ne tessek pofazni jo!!!?

  • Én még ott tartok, hogy örülök, ha élve eljutok A – ból B – be!
    -Egyszer együtt utaztam, Kanadából kiutasított, romákkal, akik gyűlöltek, mert azt hitték kanadai vagyok…mondtam nem, – magyar vagyok, – ezen még jobban berágtak…
    Hogy romlik a kiszolgálás ?
    Mindenki saját felelőségére utazik…!

  • Oh boy, you are sure full of hate !
    Can not even comment about one’s flight experience .

  • LEV;
    Bomb on an airliner ?
    Can not even take toothpaste, deodorant,electronics,etc.

  • Bizony, hatalmas ellenorzes van minden amerikai repuloteren. Senki ne rem;nykedjen bombaba.!

This site is protected by Comment SPAM Wiper.