Cyril Gely: Diplomácia a Rózsavölgyi Szalonban

2018 október 29 2:12 du.2 hozzászólás

Párizs, 1944. augusztus 25. A „fény városa” felett még horogkeresztes zászló. Németország ugyanakkor már minden fronton vesztésre áll. Harmincezer fős francia felszabadító hadosztály közeledik. Von Choltitz tábornok csapdába kerül. Mindössze kétezer katonája van, ám ha elveszíti Párizst, a háborút is elveszíti. Hitler parancsba adja neki: aknázza alá és robbantsa fel a francia fővárost. Kétmillió civil élete a tét. Choltitzot ugyan kétely és lelkiismeret-furdalás gyötri, de nem lát más kiutat. Egy órával azelőtt, hogy kiadná a végzetes parancsot, egy titokzatos svéd diplomata, Nordling jelenik meg Choltitz szobájában váratlanul, hogy meggyőzze, és lebeszélje a tábornokot kegyetlen tervének végrehajtásáról. Vitájuk Choltitz döntéséről elkeseredett párbajjá változik. Mit tegyünk egy kiúttalan helyzetben? Behódoljunk-e az elnyomásnak, ha családunk élete a tét? Mi minden múlik egyetlen emberen? A 20. századi európai történelem egyik legtitokzatosabb története: hogyan menekült meg a meggyötört, összetört Párizs 1944-ben Hitler bosszújától. A Diplomácia feszült lélektani krimi, mely a mindannyiunk számára egyik legégetőbb kérdést járja körül: mit jelent helyesen és emberhez méltóan dönteni az életben.

A darab jogainak képviselője a „L’Agence DRAMA” – 24 rue Feydeau 75 002 PARIS (www.dramaparis.com) – Magyarországi partner: Hofra Színházi és Irodalmi Ügynökség (www.hofra.hu)

Bemutató: 2018. október 30.

(forrás: színház)

Fotók:

Gergely Bea

 

2 hozzászólás

  • ‘mely a mindannyiunk számára egyik legégetőbb kérdést járja körül: mit jelent helyesen és emberhez méltóan dönteni az életben.’
    Minden döntésünk hosszú távú és a jó és a gonosz között lebeg. Kit fog érinteni és milyen hatása lesz az általam hozott döntés másokra ? Egy döntésben a jó szándék önmagában nem elegendő – lényeg az, hogy jó és ténylegesen lehetséges legyen egy adott helyzetben. Gondolom ennyi !

  • Nem ismerem a darabot, és a francia esetet, de szerintem a valóságban kissé másképp történtek a dolgok.

    Hitler kollektív öngyilkosságra vette rá a környezete és a nácik egy részét. A többieket meg akarta büntetni azért, hogy elveszítették neki a háborút. A németeket azzal akarta büntetni, hogy felperzselt földet csinál az országukból.
    De nemcsak a németeket. Budapest ostromának nem igazán volt katonai előnye. De meg lehetett vele büntetni a magyarokat, akik nem érdemelték meg szerinte, hogy ilyen szép fővárosuk legyen.

    Hitler darwinista szemléletét kiterjesztette a háborút elvesztő németekre is, vagyis a vesztes kihullik az evolúció során, és maradnak a győztesek. Ezenkívül nem volt tekintettel másokra, és csak másokat hibáztatott a kudarcért. Azok a náci politikusok is hasonlóképpen gondolkoztak, akik nem a haszonért, hanem elvakultságból követték Hitlert. Szeretném én látni azt a svéd diplomatát, aki fanatizált kollektív öngyilkosokat lebeszél a tervéről!
    Ezenkívül a szövetségesektől is joggal féltek a németek, mert a nácizmus teljes kiirtása volt a kinyilvánított cél, a feltétel nélküli győzelem (ez a gyakorlatban nem mindig volt így).

    A mai világban szeretném én azt látni, aki eldönti, hogy ki van a jó és rossz oldalon! A radikális jobboldal szavazói meg vannak arról győződve, hogy ha az ellenfél győz, bevezeti a kötelező abortuszt, kábítószert és genderizmust.
    A baloldaliak meg liberálisok a kisebbségek jogait féltik emezektől.