Eperleves

2019 március 28 12:00 du.22 hozzászólás

Rátesi Margit legutóbbi cikkét olvasva én is kedvet kaptam!

Értekezésünk tárgya mindössze a leveskészítés leírása (receptje) azonban a világtörténelmet helyére igazító vágyunktól hajtva nem hagyhatjuk szó nélkül azt a jelentős gasztronómiai tévedést, miszerint az eperleveshez leginkább eperre volna szükség.

Hamis gondolatokat hessegetve említjük, hogy a reformkonyha, az egészséges táplálkozás, és bioizék tisztelőiként távol áll tőlünk a kémia, ezért mindenféle vegykonyhákban kimunkált ízfokozók alkalmazását határozottan elutasítjuk. Sőt a gyanú árnyékában könnybe lábadt szemmel jegyezzük meg, hogy még olyan kemikáliák, mint a só és a cukor használatát is a modern gasztronómia kevésbé kifinomult eszközének tartjuk. Engedményként legfeljebb, mutató és hüvelykujj közé csippentett mennyiségben (kisujjunkat elegánsan eltartva), himalájai kristály só vagy barnacukor formájában tudjuk tűrni.

Természetesen nem állítjuk, hogy az eperleveshez nem szükséges eper, sőt a friss, érett, vegyszermentes epret kifejezetten hasznosnak véljük. (Itt csak terjedelmi korlátok miatt nem említjük az nyúl-, és őzszarral trágyázott, kullancsok közül válogatott, guszta csokrokba gyűjtött erdei epret, alias, szamócát.) mindössze annyit állítunk, hogy az eper nem a legfontosabb, mert a legfontosabb, mindjárt az elkészítéshez szükséges edényt megelőzve Tündér Ilona.

Tündér Ilona nem fenékig eperleves, akarom mondani tejfel. Amikor reggel hétóra körül beszól: „Kész a reggeli” és héttől nyolcig egy szelet vajas kenyér és egy csésze tejeskávé mellett türelmesen hallgatja élete párját, aki csak beszél és beszél a világ megismerhetőségéről, bibliáról, kertről, szerelemről, szeretetről, Lin-Csi apátról és taoról, akkor bizony Tündér Ilona. Amikor élete nagy szerelmét „… rád semmit nem lehet bízni”, „… minden elfelejtesz”, „… és én?”, jellegű mondatokkal bombázza, akkor Tündér Ilona csak a tejföl savója. Azonban amikor eperlevest készít (figyelem: nem főz(!) készít), akkor ismét a tejföl színe, tetőtől-talpig Tündér Ilona.

Tehát eperleves ügyben egyszerű földi halandó számára legfontosabb hozzávaló egy (minimum egy) Tündér Ilona.

Fentiekből látható, hogy ha Tündér Ilona megvan a többi már gyerekjáték: venni, szedni, lopni, kapni kell valamennyi érett epret, valamennyi tejet, és feledve korábbi proccságunkat némi vaníliacukrot.
Tündér Ilona meglátva a hozzávalókat a mosott, durvára vagdalt eperrel megtölti a mixert, annyi tejet önt rá, hogy ellepje, rászór egy zacskó (brrr) vaníliacukrot és a géppel összekeveri. Mi, érzékenyebb lelkű földi halandók a keverés időszakában, a porszívózáskor megszokott módon sürgős kerti teendőt találunk. (Vajon nő a fű?) Egy-két perc múlva, mire fárasztó kerti teendőnkkel végzünk, Tündér Ilona elmosogatja a mixert, üvegtálakba tölti a levest, tetejét a legpirosabb eprek darabkáival díszíti, és szigorú tekintettel nyugtázza, amikor kérdésére kanalunkat meg nem állítva az opálosan csillogó, krémes csoda és szánk közötti útján, tömött pofával válaszolunk: Jó.

Szukits Rezső

22 hozzászólás

  • szép kép, de nem lettem éhes tőle én az epret tésztaszűrőből alapos mosás után kézzel szoktam…másképpen el sem tudom képzelni és az összes lehetséges gyümölcsöket…vagy ahogy mi anno elkonzerváltuk őket télire isteni sárgabarack dzsemm és a többi meg a szóló lógott a szeren és márciusban érett meg az Afus Ali

    igazán a jófajta húslevest, csirkelevest és még néhányat beleértve a krumpli levest is annak minden változatában

  • Rezső! Gyönyörű kép! Elgondolkodtam: lehet, hogy azért nem szerettem főzni, mert a férjem nem volt valami nagy gourmand? A páromnak meg egyenesen tiszta kudarc volt főzni, mivel maga is tudott,ráadásul ritkán találtam el az alföldi szájaízét az Anyutól tanult, inkább svábos ételeimmel. Egyszer nagyon kitettem magamért, úgy éreztem, csak kijárna nekem valami dícséret-féle. Addig forszíroztam, amíg végre annyit mondott: Hát megettem, nem? Szóval, semmi Tündér Ilona…

  • Nahát..egyeseknek mikre nem tellik télen.. 😀 😀
    Én most vacsoráztam meg egy tányér kátrányt.
    /Már Karinthy is javallotta,nyilván a kalóriatartalma miatt/
    Csak legyen kéznél benzin, felszedni ha lecsöppen az asztalra.

  • Jo kis írás!
    A biodivat jó, csak szerintem abban is van sok túlzás, amint a mai élelmiszeripar is extrém átalakításokba megy a természetessel szemben. (Pl. A tejnek, joghurtnak, túrónak, tejfelnek, túrórudinak alig maradt köze – sőt már nem is igen mondhatjuk tejterméknek! A frissen fejt tejet veszem es iszom. Úgy napi átlag 2 litert.
    Ami feldolgozott hus, – felvágottak, sonkák, virslik – a hushoz alig van közük! Én szinte csak a vágott állat nyers és füstölt részeit veszem. De már ott is kérdéses a ^füstölt^! Sőt, a csirkénél már a hús szó is kérdéses sokszor….
    Igazábol a nadcukor az olcsobb! Afrikaban, Azsiaban harmada, ötöde, mint nálunk. Nekem mindketto izlik.
    A so pedig a legnagyobb kamu. Kismennyisegben használjuk, de szerintem meg sem kulonboztethetó egymastol a keszetekben.
    Étteremben mindig a himalajai sot valasztom, de otthon a tengeri es a banyaszottat hasznalom, de kulonbseget nem talalok.
    A vegyszerek? Talan szukseges rossz….
    Nemet kornyezetvedelmi tabori tortenet, amikor az egyen méretű paradicsom kozul kiveszik az eltérot- abbol lesz a bio!
    Ma mar azert rendszeresek a meresek.
    Inkább a zöldenszedes es szallitási idő problematikája, ami adott. De, hat nem kotelező januárban paradicsomot enni.
    De még ezt is át lehet hidalni az Afrikai téli szállitmányokkal, v.a törökkel.
    De a paRából is többszáz fajta van, es az őshazájában is ettem nem túl finom fajtát az Amazonasz-medencében a vándorló indiánok bódéi mellett.
    Az úgy működik, h az asszonyok 1-2 honappal korábban elkezdik az új helyet belakni, pl. A paradicsom
    maradekat eldobaljak, majd kikel….
    Azért a természeti népek messze nemoptimális kaját esznek a szabadból, hanem amilyet sikerul. Sőt, versenyeznek a vadakkal! Ki eszi meg előbb?!
    Azt esznek, ami éppen akad! Éretlent, túléretlent, halat, pókot, rágcsálót….
    Engem nagyra tartott a törzsfőnök, mert több halat fogtam, mint a legjobb horgászuk. Sőt, a fúvócsővel messzebbre lőttem, mint a legjobb vadász kamasz srác. Bár ő jobban célzott. A rutin….
    Viszont kaja nemsok volt, még hal sem, mivel más törzsekből átvonulók méreggel halasztak.
    A kajmán és a majom volt a kedvencuk. Meg a tapir, ha dárdával sikerült ritkán a közelükbe férközni….

  • Rodeo. Egy különleges krumplileves. Beáztatsz egy marék szárított vargányát (más gomba nem jó). Egy maroknyival több krumplit teszel föl sós vízbe, babérlevéllel, meg a vargányával. Amikor a krumpli megpuhult, kiveszel belőle egy maréknyit, botmixerrel pépesre kevered, hozzáteszel literenként másféldeci tejfölt, ezzel habarod be a levest. Hidegen-melegen isteni krémleves.

  • talalom
    2019 március 28
    6:26 du.
    itt nincs vargánya! a szárított gombát már láttam a Bulk & barn ban a többit el tudom képzelni, bizonyosan megcsinálom

  • KEDVES REZSO!
    GRATULALOK AZ IRASODHOZ, NAGYSZERUEN IRTAD MEG!

  • talalom
    2019 március 28
    6:26 du.
    Kedves Margitka, én ugyanezt szárított és porráőrölt ízletes rizikével művelem, mert rájöttem, hogy az amúgy frissen szedett rizike ízletes csemege, de szárítás után nem akar visszapuhulni! Így, porítva viszont kiváló izesítő! (Van egy kiterjedt fenyő zárvány a közeli tölgy erdőnkben, ahol esős ősz esetén kaszálni lehet a rizikét, esős nyáron a tölgyesben meg a királyvargányát, ilyenkor mániákusan túlgyűjtöm Őket!)

  • Bibi! Én fővárosi vagyok, itt nincsenek erdők. A gyerekkori zalai nagyszüleimnél, meg nagynénéimnél töltött nyarakból emlékszem ilyesmire – a mostani vargányáimat is a zalai rokonaimtól veszem (veszem,mert mi a fenével tudnám viszonozni? Írok róluk egy portrét?). Gyerekkoromban Dusi nagynéném reggel nyolckor, mire én éppen ébredeztem, már nagy kosár gombával tért haza az erdőből. Főként vargányát, meg galambicát gyűjtött – az ottani asszonyoknak ez kereseti forrás is volt. A szárított galambica kilóját 30 forintért, a vargányát viszont hetvenért vették át.Reggelire csinált egy isteni gombásrántottát, aztán vékonyra szelte az aznapi gyűjtést, amit keretekre feszített lepedőkön szárított a napon. Az én dolgom volt, hogy figyeljem a terítéket: nem került-e férges a szeletek közé. A rizike neve rémlik, de nem tudom, melyik fajta volt. A galambicának sokféle neve van gombatermő helyeken – jól megtermett gombafajta, fehér lemezzel, a kalapja viszont lehet galambszürke vagy halványlila is. A vargánya frissen utolérhetetlenül finom, akár rántottába, akár kirántva, vagy pörköltnek. Szárítva inkább fűszernek való, mert koncentráltan őrzi azt a csábos erdőízt.Szarvasgombát még nem ettem:azt még megkóstolnám.

  • Találom A szarvasgomba nagy csalódás volt. Nem mondom, hogy rossz, de nem lett a kedvencem. Lehet az a baj, hogy túl nagy volt a híre, és sokkal többet vártam tőle. Több étteremben próbáltam, nem jött be. A libamájban pedig kimondottan feleslegesnek éreztem (pedig jól hangzott). Tudom hamisítják már ezt is, de nem hiszem, hogy nekem mindig kínai hamisítvány és rossz szakács jutott. Lehet velem van a baj, majd még próbálkozom.

  • Hej, ha én is, én is köztetek lehetnék, szép magyar huszárok, aranyos leventék…

    De én ÚÚÚÚÚÚTÁLOK főzni…
    (A krumpi-krémlevesbe, ha nincs gomba, ajánlok egy kis zellert, szintén beleturmixolva…)

  • Alma! Én is csak elméletben szeretek: amúgy hozatok menüt, mióta egyedül vagyok.

  • talalom
    2019 március 30
    9:27 de.
    anyám és az egész család összes nőtagja (svábok) istenien főztek… sohasem unatkoztak, nálunk otthon pontosan nekem ha nagy meglepetést akart csinálni akkor friss ropogós kyeret sütött olyat semmilyen pék nem tudott a lábos belefért a sütőbe és azt az illatot én nem vagyok egy sütemény mániás a réteseket és mákos diós bejgli kalács és néhány mást kivéve (hahahahaha) de a friss forró ropogós kenyér a csúcs

    és az eperhab tejszínhabbal amit a kútban hűtött le mert még nem volt elektromos hűtőnk és a jeges akadozott az ellátással

    na jó elméletben nem jó főzni meg enni mert gyomorfekély a vége

    és az ember nagyokat nyel

  • talalom
    2019 március 30
    9:27 de

    jaaaaa és mindenekfelett mindjárt a kenyér után a kismillió féle pogácsa dús fantáziája volt és hideg havas téli estéken (nem volt még tv…) kakaóval és a szabócsaláddal, vagy a szomszédok jöttek pletyizni és ők is hoztak némi ezt azt

    ismered a kvircetlit? na az még valami művészet pláne igazi sárgabarack lekvárral tálalva és citromos teával

  • talalom
    2019 március 30
    9:27 de

    a hölgyek ugye estére ünneplőbe öltöztek mindegyiknek volt saját készítésű brokát pongyolája és mamusz hozzá beöltöztek mikor már minden az asztalon volt és a szomszédokat is elrendezte akkor snapszli parti a gyerekek meg társasjátékokkal amíg nem dugtak bennünket ágyba a lányok anyám és az összes nőtestvérei meg a “szomszédlányok” asszonyok versenyben (brigádverseny) ki tud szebb függönyt horgolni és szebb pongyolát varrni saját magának… az a hülye otthonka az már csökevény inkább kötényt használtak

  • Alma:

    Én KÍVÁLÓAN értek a keménytojás főzéshez.
    Akarod a receptemet ?

  • Geyza Lágytojást nem tudsz. Tegnap is három órát fŐzted, mégis kemény maradt. 🙁

  • Kenny
    2019 március 30
    12:22 du.

    Maraggyá’ má’ tegnap nyersen ettem meg 😀 😀 😀

  • Kenny
    2019 március 30
    12:22 du.

    Gondolom láttad az “Imádok férjhezmenni” c. örökzöldet?
    Abban elhangzik a következő: /nem szószerint idézem, egészen kis gyerekkoromban láttam a faterommal/

    -Mióta sül ez a kb másfél kilónyi hús?
    – Öt órája..
    -Megörültél ???!
    -A szakácskönyvben az van hogy végy egy tiz dekás szelet húst és süssed húsz percig. Ha felszorzom ennek a súlyára, akkor
    lassan kész is lesz..
    -Ezek szerint akkor 150 kiló húst egy hétig sütnél ?

  • Rodeo11
    2019 március 30
    10:29 de.

    Meg is látszik a nyomorult gyermekkorod a szar viselkedéseden

  • Geyza
    2019 március 30
    2:53 du.

    undorító egy alak vagy… a többit majd az olvasó… azt nem értem, hogy a talaj hogyan bír el egy ilyen izét, mint a geyza

  • talalom
    2019 március 29
    9:21 du.
    Kedves Margitka, én is csak 10 éve vagyok pestközeli vidéki, ezért a gombászás nevű élvezetes hobbit is itt fedeztem fel, a kirándulás, az állandó házfelújítás és barkácsolás mellett. Először én is a lepedős szárítással kisérleteztem, de amikor a gomba szeletek undorító büdösen, nyúlósan ráragadtak a lepedőre, a kidobott helyetti új lepedő mellett -nejem sűrű kiátkozása hatására- vettem egy szuper, öt tálcás elektromos aszalót, amivel nem csak gombát, hanem gyógynövényeket, gyömölcsöket és paradicsomot is lehet szárítani, egy tizednyi tárolási kapacitással a befőzéshez, sózáshoz, savanyításhoz vagy lefagyasztáshoz képest. Az ízletes rizike, csak erdei fenyő erdőben termő, narancssárga színű, megvágva zöldre váló nedvet eresztő, mással össze nem téveszhető kedvenc a másik össze nem téveszthetővel, a királyvargányával egálban.

This site is protected by Comment SPAM Wiper.