Annotáció a Föld! Föld! – vesztőhelyünk c. műhöz

2019 június 5 11:01 de.1 comment

A szerző – Búzás Huba – jelentős alakja a kortárs lírának. Éjféltől hajnalig játszódó – Föld! Föld! – vesztőhelyünk című – grandiózus elbeszélő költeménye szervesen kapcsolódik korábbi művei összetéveszthetetlen költői nyelven alkotott képi és formavilágához, amely kezdettől helyet követelt és szerzett magának a magyar irodalom kincsestárában. E megrázóan szép alkotása is képzettársítások hordozta tudatfolyam-líra, mintha hajótörött rapszódoszok zsonganának az Agora partvidékén – a szerző fejében. Hangján mégis a XXI. századi ember kiált – egy kórházi ágyon, súlyos műtétet követően – „a szellem nagyjaihoz”: az értelemig ordít föl, hogy a Föld „életünk új tavaszának bölcsőhelye” legyen, ne vesztőhelyünk.

A világirodalom e kevéssé ismert nyelvén alkotó szerző a lelkiismeretének hívását meghalló ember. Akár a nyájat őrző pásztor, aki belehallgat az éjszakába, s hallja, hogy közeledik a farkas, széttépni akarja a bárányokat. Irányt és lehetőséget keres számunkra az emberi populáció túléléséhez, a végső kataklizma elkerüléséhez. Eközben újabbnál újabb  súlyos tények és gondolatok rejtett ajtóit nyitja fel. Belépve hatalmas, már-már elfelejtett lét- és tudatvilág tárul elénk: az ember sorsa, mindennapjai, művészete, világirodalma, a megtett út.

A magasszférákat és mélységperspektívákat megragadó alkotás kultúrhistóriánk látomásos átlényegítését célzó nagyszabású kísérlet, az ön-, a lét- és a világmegértés maradandóan értékes dokumentuma. Miközben átéljük múlandóságunkat, kettős erőpróba résztvevői vagyunk: életben maradásáért küszködik a test, ám kínjain felülkerekedni látszik hitünk, heroikus küzdelmünk az értelemért, egymás iránti szolidaritásunk, amely még megmentheti az embert. A kórterem ágyain az életükért küszködő magányos, beteg emberek a történet valóságos alakjai; egyben jelképes hősei  is a totális küzdelemnek. Kiderül: egymás felé, egymásért nyújtva a kezüket – sohasem adják fel. A költő teremtő képzeletének valóságában egy jobb világra vágyakozó missziójuk körvonalazódik.

A mű – az  emberről szerzett tudásunkat gazdagítva – az  emberiség megnemesítésére irányuló eszményi humanizmus egyetemes jelentőségű univerzális mondanivalóját fejezi ki. Szerzője hitet tesz a kultúra hatalma mellett és felsorakozik világirodalmunk –  lázálmában felidézett –  klasszikusai jobbat akarásának történetileg igazolható törekvései mögé; és a lélek ősi védekező hitvallását nyújtja át az olvasónak.

1 Comment

  • Göllner András

    “Búzás Huba – jelentős alakja a kortárs lírának.”

    Én ezt teljes egészében aláírom, de megtoldanám még azzal, hogy ennek az alúljárónak és annak ami odafenn helyezkedik el, az egyik legjózanabb, tiszteletre méltóbb látogatója, vendége. Igaz szavakból építkezik.

This site is protected by Comment SPAM Wiper.