Kacsóh Pongrác : János vitéz az Operett Színházban

2019 november 21 3:47 du.11 hozzászólás

A Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján született daljáték 1904-es, Király Színházbeli ősbemutatóján a darab elsöprő sikere még az alkotókat is meglepte. A színpad hol felpezsdült, hol megnyugtató vidámságot árasztott, a közönség derült, nevetett, majd Bagó meghatóan szép dala alatt már a sírás kerülgette a nézőket. A dal befejeztével újrázást követeltek, de az ismétlés egy kicsit váratott magára, mert a Bagót alakító Papp Mihálynak is könnyek peregtek az arcán. Kukorica Jancsi és Iluska megindító szerelmi története, a csodás, magyar népmesei motívumokban bővelkedő daljáték, mely híven követi az eredeti művet – és amely több mint száz éve visszatérő sikerdarabja a hazai és határon túli színpadoknak -, negyven év után ismét látható lesz a Budapesti Operettszínházban.

(forrás: színház)

Szereplők:

Dolhai Attila, Bordás Barbara, Langer Soma, Bodrogi Gyula, Fischl Mónika, Papadimitriu Athina, Pete Ádám, Faragó András

Rendező: Bozsik Yvette

Fotók: Gergely Bea

 

11 hozzászólás

  • ééééééés, nincsen benne NER

    beeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeee

    csak a csoda meg a színház varázsa Dr Palló Imre mint Bagó?

    és a többiek

    köszi Bea… szépek a képek, végre a mese mese és nem rémálom

  • Kedves Gergely Beatrix, köszönet a szép fotókért! Maga a darab, ahogy elnézem, a következő negyven esztendőben is kimarad majd az életemből.

  • Gyermekkoromban sokat hallottam a szüleimtől – no meg a rádióban – dr. Palló Imre nevét, egy idő után össze is kötöttem azzal a számomra akkor nagyon szép dallal amit Bagóként előadott. Különlegesen szép hangja volt, mint megtudtam, a János vitéz c. daljátékból volt egy részlet. Egy idő után társult az ismereteimhez Iluska és a francia királylány dalai is, és bár magát a darabot csak jóval később láttam teljes egészében amikor a gyerekemet vittem “osztályostól” az Új Színházba – ennek már több mint 20 éve – nem lett a kedvenc műfajom, bár az említett dalbetétek továbbra is tetszenek, Bagót pl sűrűn dúdolgatom magamban, mert nagyon beleköltözött a fülembe! Elfér a többi kedvenc mellett. A képek tényleg nagyon szépek, bár nekem Iluska a klasszikus szőke hajfonatával az igazi, és bár nem énekelhet mindenki úgy, mint dr. Palló Imre vagy Házy Erzsébet, azért így is biztos nagy élmény lesz annak aki ma ismeri meg!

  • Besancon
    2019 november 22
    6:28 de.

    Házy Böskét Manon ként Puccini ben és Dr Palló Imrét Marques Don Rodrigo Posa Verdi Don Carlos

    és akkor nem kell szégyellned del hospite di pietra előtt, hogy a szép dallamok akkor is szépek ha ….hahahaha

    nem lehet többször Erbarme Dich-et komponálni, az universumban és a végtelen időben csak egyszer !!!!

    hahahaha

    vagy -esetleg- Wir setzen uns…. azt sem lehet… bár sokan próbálkoztak egyszerűbbekkel, mint Beethoven-t saját képükre…

    keress rá

  • Besancon
    2019 november 22
    6:28 de.

    ebben a témában a “kővendéget”=hospite di pietra ne hallgasd meg! bár azt teszel amit akarsz!

    szóval a Németh Marika, Petress Zsuzsa… mások (a Honthy ról ne beszéljünk mert ő volt az operett maga ahogy annak lennie kell!!!)
    voltak a kezdő magyar TV ben még fekete fehérben operett sztárok és operett slágerek (ha emléxel?) és az egyiken megjelent a Házy Böske és ő is előadott egyet a nagy bécsiek közül és akkor nekem mint apró gyereknek “leesett a tantusz” volt egy kattanás… teljesen operettesnek öltözve maszkírozva de!!!!!!!!!!!!!! azokkal az égszinkék szemekkel amik villámlottak bármikor … megértettem lehet így is!!!

    egy sokkal későbbi operabérletem vendégénekesekre dec 25 karácsony este ez volt az ajándékom… Házy Böske volt Manon és De Grieux egy fiatal olasz tenor aki a rettenetes pesti száraz hidegben megfázott és az első felvonásban könnyekkel küszködve csinálta amit bírt, de függöny és a Böske kitolta karonfogva, átölelve (emberi nagyság) és valamit mondott… majd eltüntek a gégészek csináltak valamit (lehet van rá gyógyszer nagyon kemény és (szvsz lehet hogy egy két pohárka Tokaji aszú is bedolgozott)) a továbbiakban szárnyalt az olasz és hatalmas este lett a szürkeségből és rideg hidegből, mert egy olyan művész akinek nagyobb szíve van mint ő maga, ezt megoldotta

    szóval … ez idetartozik… mert a János vitézt is elő lehet adni mint igazi mesét gyermekeknek és nagy felnőtt gyerekeknek is, amitől … nem akarom kavarni nagyon de a Székelyfonó csak azért mert Kodály nem sokban más még ha ezt sokan gyalázkodásnak is veszik… nem az a dal és a dallamok melódiák szeretete beszél belőlem

  • Rodeo!

    Elnézésedet kérem, kicsit késve válaszolok, mert nem szoktam meg hogy ebben a rovatban is előfordulnak “beszélgetések” így meg is lepődtem mikor idetévedtem.

    Bár a cikk a János vitézről szól, úgy tűnik a “sót” ezúttal mégis Házy E. viszi, de talán Gergely Bea nem bánja.
    Egyetértek, az operettet mint műfajt nagyon meghatározta és beskatulyázta, hogy kik képviselték évtizedeken keresztül, anno, és milyen formában, tálalásban. ( Honthy Hanna, Zentay Anna, Lehoczky Zsuzsa stb) Részemről sosem értettem a Honthy körüli őrjöngést, mert bár az operett nagyasszonyként szokás említeni alig tagadható, hogy a hangja – már ha volt egyáltalán – igen jelentéktelennek tűnt, talán a megjelenésében volt valami sajátos, csak rá jellemző, de ez ma már kevés lenne akkora karrierhez mint amekkorát ő befutott akkortájt. Zentaynak pedig kifejetetten fülbántóan szólt az “éneklése” nem különben Lehoczkyé aki sok éven keresztül bitorolta Eliza Doolittle szerepét minden különösebb tehetség, báj, vagy rátermettség nélkül, és a nézők akkoriban megszokták, hogy ez a műfaj az operett /musical, így és ezt fogadták el, ám ahhoz, hogy évtizedeken keresztül az operett egy kissé lenézett műfaj volt – én így emlékszem legalábbis – ahhoz ők sokban hozzájárultak. Németh Marikát némileg megkülönböztette, hogy egyrészt volt egy nőies, szép arca, megjelenése, másrészt miután Mozart énekesnőnek készült, az énekhangja is nagyságrendekkel különbözött a fent soroltaktól, és bár volt egy kissé kellemetlen nazális színezete, ami miatt kissé affektálósra sikeredett, ám neki legalább volt egy sajátos színezetű énekhangja – nem elhanyagolható tényező ez egy énekesnőnél! Az az általános nehézkesség és “nagyfenekűség” azonban ami a hazai operett színpadot akkoriban jellemezte szinte mindannyiukra jellemző volt. Ezért aztán ha néha akadt egy egy énekesnő aki alkatilag és előadásban is különbözött az addig megszokottól, a közönség felkapta a fejét – hát így is lehet? Egyetértek veled, ilyen volt Házy E. is, aki nem csak a fantasztikus hangjával, de színpadi jelenlétével is merőben más volt.
    Én őt először egy operaesten láttam hallottam talán 10 éves lehettem, amikor a Bajazzókból énekelte a Madár-dalt (Nedda) na onnantól ő volt a kedvencem, róla gyűjtöttem a képeket, híreket. Még gyerekkoromból emlékszem egy Film Szinház Muzsika c. újságra, kis alakú barnás színezetű hetilap volt, mint egy kis füzet (később nagyobb formában jelent meg) és mi alig vártuk a szombatot, meg a piacról hazatérő apukámat, aki hazafelé az újságosnál mindig megvette nekünk – Házy gyakran szerepelt benne valamilyen szerepe vagy egyéb hírek kapcsán. Azóta tudom, hogy az operett nem feltétlenül az amit mi addig annak hittünk.

    Gimis koromban meg Mimiként láttam az Erkelben – úgy tűnik ez a pártfogó szerep rajta ragadt – ahol szintén egy olasz vendégénekes volt a partnere, ha jól emlékszem Gaeteno Bardini, aki nem volt egy nagy eresztés, elég jelentéktelennek tűnt Mimi mellett, és érezhetően a közönség is Házyra koncentrált, ám ő olyan fantasztikusan oldotta meg a színpadi lélét, úgy mozgott, gesztikulált, és tekintett a partnerére, sürgött forgott körülötte, hogy szinte rádumálta a közönséget, hogy figyeljenek már oda Rodolph-ra is, hát szegény mi mindent megtesz, hogy magára vonja a figyelmet! Házyról többször, többektől olvastam, hogy nagyon jó kolléga volt, de mint énekes a színpadon – nekem – magyar viszonylatban ma is utolérhetetlen.

  • Köszönöm a hozzászólásokat!
    Bár én laikus vagyok, de zeneszerető, ha a mai énekeseket hallgatom –most csak az Operett háza tájáról–, akkor Fischl Mónikát emelném ki.Csodás a hangja a játéka,és nagyon dekoratív.
    A Wikipédia ezt írja:
    Magyar Állami Operaházban: Gildát (Verdi: Rigoletto), Frasquitát (Bizet: Carmen), Genovában: Violettát (Verdi: Traviata) és Németországban egy turnén az Éj királynőjét, Mozart: Varázsfuvolájában. Fellépett Londonban, Baden-Badenben, Frankfurtban, Münchenben, Amszterdamban, Rómában, Moszkvában és Szentpéterváron, koncertezett Japánban, Dél-Kelet Ázsiában, Izraelben, Németországban, Ausztriában, Kanadában, az Amerikai Egyesült Államokban és Dubajban is.

  • Kedves Bea!

    Fischl Mónikát kb egy hete volt alkalmam látni, hallani mikor valamelyik adón ismételtek egy nem túl régi gála koncertet, talán a Budavári palotából – de lehet, hogy más alkalomból készült, ebben nem vagyok biztos, ám nem is ez a lényeg. Tényleg figyelemfelkeltő az egész jelenség, szép hanggal és a “kornak megfelelő” megjelenéssel. De, meglepve tapasztaltam, hogy egyik női partnere épp az a Frankó Tünde volt, akit én addig csak az Opera színpadáról ismertem, és nagyon megkedveltem, viszont álmomban sem gondoltam, hogy daljátékokban, operettekben is fel-feltűnik – mert gondolatban nem tudtam összehozni, és lám! Ez is csak azt bizonyítja, hogy 1. még mindig nem sikerült teljesen levetkőznöm azt a “Petress Zsuzsás primadonna világot” ami általában az operett szó hallatán beugrott, 2. mindent lehet, de nem mindegy, hogy hogyan kivel miként.

    Ha egy énekes maga is nyitott a műfajokra, kellő felkészültséggel, hangterjedelemmel és tehetséggel bír, sőt alkati adottságai mellett /vagy épp ellenére a külsejében is alkalmazkodik, akkor bármit megtehet és vállalhat, a közönség max. ámul ! -:))))
    Régebben pl azt gondoltuk, hogy egy operaénekesnőnek kell a kondi és megszokott látvány volt, hogy jól megtermett drámai szopránok haldokoltak tüdőbeteg Mimiként – mert a hang viszont szárnyalt, és az volt a lényeg. Aztán jött a nagy változás, és ma már láthatóan nem kell 80 kilósnak lenni egy egy szerep sikeres megoldásához.
    A fenti két énekesnőn kívül nagyon tehetségnek találom Sümegi Esztert és Horthy Lillát is – utóbbi még nagyon fiatal – szerintem sokat hallunk róla, én pl őt is Mimiként hallottam két éve karácsonykor (úgy látszik engem kísértenek a Mimik) és nagyon elvoltam ragadtatva tőle!

  • Besancon
    2019 november 27
    6:36 de.

    most egy Carmen felvételt hallgatok Sir John Barbirolli vezényel, Nicolai Gedda Don José és Carmen Victoria de los Angeles

    ugye sem ő sem Caballé (és még sokan mások (Jessey Norman !!!) nem voltak “azok” a szilfid alkatok.. Victoriát könnyebb volt átugrani mint körülfutni

    de amit és ahogyan előadott bármit (van egy CD-m csak spanyol dalokat ad elő a kis katalá)

    ezért színház a színház, hogy “el tudja hitetni” és meg is történik, ha az előadás olyanra sikerül

    mégis mikor egy nem mai de élő felvételen Caracas ból adták Caballe val többek között Casta Díva-t… hát ott volt ünneplés

    rá tudsz keresni a net őrzi ezeket különösen ezt a Casta Dívá-t ajánlom

    ugye az a szoprán éneklés csimborasszója

    jó nézést és hallgatást és ez már nem is fiatalkori felvétele de ő 80 on felül is sikeres volt ez 1987 ben volt

  • Besancon
    2019 november 27
    6:36 de.

    bocs, de a bemondó Barbirolli-t mondott és a műsorfüzetben Sir Thomas Beachem… most majd keresgélhetek

  • Gergely Beatrix

    Ha az operaénekeseknél tartunk, akkor megemlítek két csodás hangú énekesnőt, érdemes a pályafutásukat is figyelemmel kísérni. A két hölgy: Keszei Bori és Fodor Beatrix

This site is protected by Comment SPAM Wiper.