Lészen ágyú!

2019 november 22 12:08 du.4 hozzászólás

A budapesti Hadtörténeti Múzeumban állítják ki 2019. november 18-tól a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum egyik leghíresebb darabját, Gábor Áron ágyúját, valamint további hatvan értékes műtárgyat. A ritka emlékeket felvonultató kiállítás 2020. június 30-ig látogatható.

A „Lészen ágyú” című kiállításnak, amely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc háromszéki emlékeit mutatja be, legértékesebb tárgya a Gábor Áron által öntött ágyúk egyetlen megmaradt példánya. A most kiállított löveget 1906. augusztus 18-án találták meg vízvezeték-szerelés közben Kézdivásárhelyen, a hajdan a löveggyárnak is otthont adó Rudolf Kórház udvarán. Az ágyú 1923-ban Kézdivásárhelyről a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumba került, majd 1971-ben Bukarestbe, a Román Nemzeti Történeti Múzeumba szállították. Végül a székely ereklye, 2010-ben kerülhetett vissza a Székely Nemzeti Múzeumba, ahol 2011. március 15-től állandó kiállításon volt látható. A hányatott sorsú, becses ereklye budapesti bemutatását az tette lehetővé, hogy a Kós Károly által tervezett sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületét felújítják, így a féltve őrzött műtárgy – más egyéb 1848–49-es ereklyékkel együtt – a Hadtörténeti Múzeumban vendégeskedhet, 2019. november 18-tól 2020. június 30-ig.

Magyarországon nincs olyan gyermek, aki ne tudná, már óvodás korától kívülről fújni a „Gábor Áron rézágyúja” kezdetű dalt, mely az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ágyúöntő hőséről szól. Gábor Áron mindenkihez közelálló hős lett, alakjában ott van a székely találékonyság, a meg nem alkuvás, a tettrekészség. Emellett nagyon is emberi, olyan személy, aki akár a szomszédunk is lehetett volna. Fennmaradt magánleveleiből egy jó kedélyű, jó humorú, saját értékeivel tisztában levő, de túl nem becsülő ember képe bontakozik ki. A legendás „Lészen ágyú!” kijelentését tartalmazó beszédét 1848. november 16-án tartotta, elnyerve ezzel az ágyúöntésre a felhatalmazást. Az irányítása alatt Túróczi Mózes kézdivásárhelyi öntőműhelyében legalább 63, teljesen felszerelt löveget gyártottak, nem rézből, hanem bronzból! A most kiállított ágyú az egyetlen hiteles fennmaradt példány.

A magyar kormány 1848. május 16-án elrendelte a Nemzetőrség megszervezését. A felállítandó sereg a terv szerint a tíz gyalogos zászlóalj mellett egy lovasüteget is magában foglalt A honvédütegek a császári és királyi hadsereggel ellentétben nem hat, hanem nyolc lövegből álltak és ez nagyobb tűzerőt is jelentett. A tüzérek részben a műszaki tanulmányokat folytató diákok köréből kerültek ki. A honvédtüzérség lövegeinek nagy része hatfontos volt, de szükségből háromfontos ütegeket is létrehoztak. Mellettük létezett még hét, tizenkétfontos üteg és öt röppentyűüteg is. Gábor Áron először négy, háromfontos ágyút öntött és csak később tért rá a nehezebb lövegek öntésére, melyek mindegyike harctéri követelményeknek megfelelő, a csatatéren alkalmazható fegyver volt. A tüzérséget sokan a Honvédség legjobb fegyvernemének tartották.

A kiállításon egy jól szerkesztett rövid videó részletesen bemutatja a Gábor Áron által kitalált ágyúöntés menetét, megmagyarázza az eltérést a fegyvergyárakban alkalmazott módszerhez képest. Gábor Áron ötletének nagyszerűsége éppen abból állt, hogy nem kellett hozzá komoly felszerelésű hadiüzem, egy vidéki rézöntő műhelyében – egyszerű eszközökkel – minden elvégezhető volt.  Máshol az ágyút egy tömbből öntötték és a cső üregét később fúrták ki. Itt az ágyúcsövet először fából kifaragták, hosszában kettéfűrészelték és a két fél csövet használták két fél homokforma elkészítéséhez. Mielőtt összeillesztették, a közepébe egy „magot” tettek, az öntéskor ez benne maradt, üreget képezett, nem kellett utólag kifúrni a cső üregét. Mivel a réz lágy, rosszul önthető fém, ágyúanyagnak alkalmatlan. Helyette az ónnal ötvözött rezet, a bronzot használták.

Az ágyún kívül igen sok más, eredeti tárgyat is felvonultatnak a kiállításon Látható ott Kossuth Lajos szipkája, Damjanich János tábornok akasztófájából készült kereszt, díszes fémfoglalatban megőrizve, melyet Makray Lászlóné, Thorma Lujza készített. A fát saját maga gyűjtötte a kivégzést követően. Ott van Makray László honvédezredes kitüntetése, amit személyesen Bem tábornok tűzött a mellére. Egy vitrinben Bem tábornok sétabotja mellett ott áll Dálnoki Miklós Péter hadnagy puskája és nem téved az, akinek – e név olvasatán – egy olyan tábornok jut eszébe, aki a II. Világháború végén játszott fontos szerepet! Pontos felvilágosítást kaphat a látogató arról, hogy mi volt a hatfontos ágyút kezelő öt honvéd feladata és egyebek között például arról is, hogy mikor jelentek meg először magyarok a császári tüzérségnél és miért nem voltak jelen korábban ennél a fegyvernemnél? A jól felépített kiállítás kitűnő alkalmat kínál egy élménydús történelem óra megtartására, de arra is, hogy érdeklődő diákok önálló kutatási feladatot oldjanak meg általa.

Révay András

4 hozzászólás

  • Nagyanyám bátyja az Óbudai Hajógyárban volt “mintaasztalos” a XIX. század végén. Ez nem bútorkészítést jelentett.

    Minthogy a hajógyárban készült gőzhajók egyedi példányok voltak, a hajógép minden egyes alkatrészéről nemcsak rajzot készítettek, hanem az alkatrész másolatát fából is elkészítették. Ezeket készítette a “mintaasztalos”, amelyeket aztán a rajzokkal együtt raktároztak, és törés vagy meghibásodás esetén eszerint készítették el a pótalkatrészt fémből.

    Most az ágyúkészítés kapcsán eszembe jutott ez a ma már szokatlan technológia.

  • Almási Alma
    2019 november 22
    12:51 du.

    Álmaink Almája

    nem ritka és alapvető

    a fa (kellő kezelés után meg 50-80 évig szabad levegőn szárítva, örökre megőrzi méreteit

    a minta asztalos az öntvény és egyéb hasonló folyékonyból szilárddá válók alap technológiai lépése enélkül még nagyon sokáig nem lesz semmi mert a 3d nyomtatás anyagait nem lehet grafittal és szénnel kőzúzalékkal körbe döngölni (az az öntőforma) tehát marad a fa és nem is akármilyen ezek nem művészek voltak bár egy Michelangelo tudott hasonlót amikor nekiállt az alaktalan sziklának kalapáccsal és vésővel és “kifejtette” belőle a régen benne rejtező Il Gigante-t csak a felesleges követ kell eltávolítani a fa ugyanaz az eset próbálj egy több száz éves kőrist kisbicskával…

    hahahahaha

    rokonod csodákat csinált naponta többször

  • Ismét nagyon élveztem Révay úr írását. Köszi.
    Alma!A mintaasztalosi munka truvája az, hogy negatívban készíti el a darabot – és mégsem. Később mintakészítőnek hívták e szakmát,miután fémmintákat is készítettek. Ez aluöntvényeknél használatos, mert az Al olvadáspontja jóval alacsonyabb, mint a vasé. A mintakészítő az öntő-szakma arisztokratája volt,mint a vasasoké a szerszámkészítő.Bár a formakészítő sem egyszerű:úgy kellett a mintát körülvevő formát kialakítania, hogy a beömlő nyílások ne kerüljenek a mintában lévő keskeny falak közelébe – a forró fém ne szakítsa át azokat -, de a legkisebb hézagba is eljusson.
    Pár évig dolgoztam az Öntő c. világlapnál – ettől vagyok ilyen “bölcs”. Ezért volt nagyon rámszabva ez a szakma: az újságíró, aki semmihez se ért – viszont mindenre kíváncsi. Ezért én nagyon tisztelem mindazokat, akik értenek is valamihez – pl. a nővéremet, aki Rád nézve közli: a választott kosztüm szabása az alakodra nem előnyös,de ha keskenyebbre veszi a bezecet, meg hosszabbra szabja a kabátot, pont jó lesz.
    Ennek a szakmának is megvannak a szigorú ismérvei.És bár politikai a mesterség – vagyis segítenie kell a közösség irányítására tett különböző ajánlatok közötti eligazodást – nem tartozik a feladatai közé az igazság (pláne IGAZSÁG) hirdetése. Az IGAZSÁG fölkent harcosai a Bodkodák. Tervezem, hogy egyszer kifejtem bővebben.

  • talalom
    2019 november 23
    12:14 du.
    annyi kiegészítést engedj meg nekem, ez minta ez a negatív negatívja (hahahaha) és erre készítik el az öntőformát ami általában grafitos homok acél ketrecben vibrációval döngölve, hogy kibírja a beömlő acél nyomását és hőmérsékletét valamint ugye az egész lényege az osztó síkok, mert ki is kell tudni venni a mintát a formából… különben “bennszülötté” válik és akkor nincs hová önteni az akármit, az alumíniumot nagyrészt kokillába öntik, ami ugye megint osztósikkal van és ez az öntősorja látszik minden egyes aluöntvényen és külön szakma annak eltávolítása anélkül, hogy méretprobléma és felületi sérülés nyomai látszanak a kész darabon amit azután forgácsolással alakítanak véglegesre…

    namost az osztósík az alapvető téma ebben a szakmában ezt még az öntők napilapjában is illik tudni…
    baráti és szakmai üdvözlettel, maradtam gebernye elek …

    hahahahaha

This site is protected by Comment SPAM Wiper.