Konyhatündérország

2020 szeptember 14 1:20 du.13 hozzászólás

Talán már önmagában a címadás nyelvi leleménye is elegendő volna, hogy felhívja a figyelmet erre a könyvre, ám a tartalma még sokkal érdekesebb. Mi több, az állítás igaz akkor is, ha tekintetbe vesszük, hogy szakácskönyvekből jelenleg némi túlkínálat mutatkozik.

Korcsmáros Nóra nevét évekkel ezelőtt a nagysikerű Operabálok szervezése kapcsán ismerte meg az ország. Azóta nemcsak a bál, de az ő életének menetében is komoly változás állott be. Háromgyerekes családanyaként figyelme a konyha felé fordult, ám – ahogy azt már tőle korábban megszoktuk – itt is képes volt különlegeset létrehozni. Hat évvel ezelőtt erről már megjelent egy könyve, annak is ugyanez volt a címe, csak akkor még nem viselt számot. Ez a mostani, a Konyhatündérország 2, az eltelt időben létrejött és kipróbált újdonságokat tartalmazza. Csupa olyat, amit akármelyik háziasszony is képes elkészíteni, egyik sem igényel túl sok pénzt vagy túl sok időt. Így azután igazzá válik a könyv címe is: ahol a sok finom étel készül, az valódi Tündérország, aki pedig benne dolgozik – ő a konyhatündér. A birodalma nem is lehetne más: Konyhatündérország.

A könyv négy részből áll. Az első még visszatekint az előző kötetre, ugyanis abból kimaradt egy csoport. Az akkori Háziasszony-iskola legfiatalabb társasága, a mindössze hétéves tündérpalánták. Azt gondolná az ember, hogy az ő körükben még a játékos, egyszerű, de lehetőség szerint mutatós ételek lennének népszerűbbek – nem így történt. A legtöbbjük érdeklődését, furcsa mód, a lasagne ragadta meg. Vannak, akik azóta sem lettek hűtlenek a főzéstudományhoz, szerepelnek is ebben a könyvben, amint éppen néhány kitűnő recept megvalósításán szorgoskodnak. A sort persze a lasagne nyitja, de van mellette még számos kedvelt édesség, mint például az almás muffin – aminek a dekorálásához kapunk tanácsokat – vagy a profiterol és hasznos lehet a diétás csokis fatörzs. Különleges reggelit kínál a színes omlettszendvics.

A második rész a „Lilivel a konyhában” címet viseli és az olvasó betekintés kap: milyen is az élet egy kisbabával – együtt a konyhában. Kezdve onnan, hogy a picit hordozókendőbe bugyolálva kell főzés közben tartani, egészen odáig, amikor már bevonható a játékba, mert hiszen neki még az, ha a formával kivághatja a tésztából a sütemény figurákat. Bizonyosan nagy élmény számára, hogy az ő közreműködésével készül el a sós rénszarvas süti. Igen egyszerű, mindössze öt alkotórészből áll. Kell hozzá tehéntúró, vaj, liszt, sütőpor és só. Persze a kiszaggatáshoz bármilyen más forma is használható. Nem sokkal bonyolultabb a szilvás palacsintafelfújt sem. Tízpercnyi munka, húsz perc a sütőben – és már készen is van! A gyerek-szülő közös sütögetős receptek listáján pedig bizonyára az első helyre kerül a színes, cukorkás díszes keksz. A színes díszítés elkészítését bátran a gyerek fantáziájára bízhatjuk.

Két és fél évvel ezelőtt az életmódváltás mellett döntött Korcsmáros Nóra. Az oka roppant egyszerű volt: nem tetszett önmagának, az akkor készült nyaralási fényképeken. A hiúságom szólalt meg bennem – mondta el most, a könyv bemutatásakor. Bár tisztában voltam vele, hogy a sok édesség evés nem tesz jót nekem. Legelőször azt kezdtem el csökkenteni, de nem úgy, ahogy sokan próbálják, hogy akkor most semmi édességet nem eszem. Tudtam: lelkileg nem bírnám ki! Minden nap megengedtem magamnak egy falatot valamiből, így ezen a téren is megvolt a napi „boldogságforrásom”. Közben átalakult az ízlésem és már nem vagyok olyan édesszájú. Van olyan sütemény, ami régen a kedvencem volt, ma már nem szeretem, túl édessé vált nekem. De nemcsak az édességekre vonatkozik ez az életmódváltás.

Odafigyeltem olyan dolgokra is, hogy nem veszek többször egy ételből, legyen elég belőle egy tányérral. Igyekeztem este hat után már nem enni. Mindig is szerettem a zöldséget, most szempont lett a még több zöldség, így egyéb téren is csökkenteni tudtam a szénhidrát bevitelt. Szerencsére a család is jól fogadta a változásokat, a nagyfiamnak még egy kis vegán korszaka is volt. Kipróbált ilyen ételeket. A család egészére viszont inkább a sok hús – sok zöldséggel étrend a jellemző. Így hát nem hiányozhat a könyvből az aszalt áfonyás-kolbászos- édesburgonyás egytálétel, az ugyancsak édesburgonyás frankfurti leves vagy a cukkíniből padlizsánból vegyesen készült muszaka, bárány-, marha- vagy sertéshúsból, kis vörösbor sem árt belé! No meg ott van még a lecsó, amibe egy kis cukkíni is kerül – súgta meg a szerző, aki azért mégsem tagadta meg teljesen régebbi önmagát.

A könyv negyedik része az édességekről szól. Elvégre az ünnepek elképzelhetetlenek ünnepi desszertek nélkül – nem igaz? A karácsonyi menü minden háziasszony számára kihívás, hát még, ha az iskolába is vinni kell valami nyalánkságot! A karácsonyi marcipános süti alapja piskótatészta. Csillag, szív vagy fenyőformával kiszaggatjuk, ha megsült és vajkrémmel ragasztjuk rá az ugyancsak formára vágott marcipánlapocskákat – kész! Tortaformában, darált kekszből, cukorból készül a sajttorta alapja, sütés előtt még durvára tört vagy darált diót keverünk bele. Megszórjuk bármilyen friss gyümölccsel, leöntjük a mascarponés krémmel. A trükk: a formát több réteg alufóliával alaposan körbecsomagoljuk, úgy hogy az oldalára is jusson. Magas falú tepsibe 1-2 ujjnyi vizet öntünk, belehelyezzük a becsomagolt torát, 120 fokon 90 perc alatt készre sütjük a gőzfürdőben. Több órányi hűtés után vágjuk csak fel.

Korcsmáros Nóra:

Konyhatündérország 2

Magánkiadás – 2020

Gyomai Kner Nyomda

ISBN 978-963-9833-74-6

 

13 hozzászólás

  • Kisbabajat a mellere kotve a fozeskozben a forro serpenyu melett.
    Wauuuu.

    A csalad es gyerrmek-vedelmi szervek nem tartoztatak le azt az anyat????

    Bizonyara nem hajlando belatni hogy mi rettenetes kovetkezmenyekenek teszi ki gyermeket.

  • Hallottam egy esetről, hogy az anya leforrázta a gyerekét, akit a hordozókendővel magára kötött, amíg főzött.

    A másik, hogy ez a bálozás, akár Operabál, akár orvosbál meg gazdabál, vállalkozók bálja stb. nagy divat lett a rendszerváltás óta. Csakhogy ez a szocializmusban egy lenézett cselekedet volt, és társasági lapok se voltak, amik beszámolnak a hölgyek ruhájáról. És a közéleti személyiségek közül pont azok kezdtek bálozni az ilyen eseményeken, akik legjobban éltek a Kádár-korban is. Képmutatás, köpönyegforgatás csúcsa. Félreértés ne essék, voltak akkor is társasági összejövetelek, de a hivatalos propagandában nem volt “bálozás”.

    De erről talán a fiatal bálozók, esetleg szervezők nem sokat tudnak. Biztos, hogy ez a könyv nem erről szól, és akár lehet jó is, olvasmányos. De nem biztos, hogy ez a jó ajánlólevél, hogy a hölgy bálszervező.

  • Gyermekeket tanitani hogy az eletben mindenre kepesek es hajlandol legyenek az igen erdemletes tett.

    De a kisbabalat a tuzheky es a forro serpenyo-ele tenni mint egy pajzsot maga es a veszely kozott, az remesen felelotlenseg.
    Sot veszelybe helyezni kis-babat ,az valoban felelotlenseg es buntett is.

    Fokent az a ontot-vas serpenyu, a tuzon a forro olaj, vagy zsiradekkal egy oriasi eletveszely meg felnotnek is, de kisbabaknak eletre-veszlyes allapot.

    Egyetlen csopp hideg folyadek a fooro serpenyobe mint egy kis granat robban szet, s az egesi sebek eletfogytiglanok, remesen fajdalmas ,konnyen fertozo es remlassu-gyogyulasik.

    KONYORGOM , MINDENKI A KISGYERMEKEKET MINDEG BIZTONSAGOS TAVOLSAGRA TARTANI A TUZHELYTOL es FORRO EDENYEKTOL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!1

    A kozolt fenykep teljes felelotleng elkovetni es publikalni!!!!!!!

    Idosebb gyeremekek, mint a kisleany a kepen, szaggatni a sutemnyt, az es segiteni, tanulni az elelem elkesziteseit, az javaslatos !

  • Az apám 1945 előtt is, utána is jól keresett, vagyis ennivaló mindig volt nálunk elegendő. A mamám jól is főzött meg sütött, úgyhogy nálunk mindig volt “vendégség”, hétköznap is, hétvégén is. Barátok, kollegák, rokonok, ismerősök, szomszédok a gangról, szóval mindenki. Ebédre, vacsorára, nasira… Viszont soha nem volt nálunk ez a (sznob?) úrias flancolás, mi mindig egyszerű, laktató, jóízű ételeket ettünk, és a világot meg a környezetünket a maga természetességében szerettük.

    Ma más világ van. A társadalom elvette tőlünk a természetes környezetet és a józan ítélőképességet. Cserébe mindenféle sütő-főző raffinériákat találtak ki nekünk. Elvégre valamivel csak le kell kötni a figyelmünket…

  • Elfelejtettem az előbb kihangsúlyozni: A társadalom manapság elvette a barátainkat, kollegáinkat, szomszédainkat, ismerőseinket. És még a barátkozásra való képességünket is elvette. Néha kísérletezek az utcán, boltban… Megszólítok idegeneket, és mosolyogva felhívom a figyelmüket valami érdekességre a környezetünkben. A legtöbben feszengnek, vagy elfordítják a fejüket zavartan, és nem reagálnak. Mintha süketek lennének.Csak az öregektől kapok reakciót. Illetve mostanában mintha az emberek oldódnának. Lehet, hogy a koronavírus-járvány miatt?

  • Almási Alma
    2020 szeptember 18
    4:12 du.
    Álmaink Almája
    tökéletes, kiegészítésképpen:

    mióta a fölöslegest létszükségletté lehetett tenni (nálam ez sem jött be), azóta “az” van amit leírsz, csúcs (lehet már írtam?): két tini a buszon egymás mellett ülve az okostelón nyomkodta a gombokat és egy idő után vettem észre egymással “kommunikálnak”
    a nagyipar a monopolizált versenygyilkos attitűdjei végleg betették a kaput

    most itt olyanokat tesznek a tv be, hogy: támogasd a helyi Üzleteket”: cipész, hentes, tortakészítő, ruhajavító és a gúgli tud neked ebben segíteni hogyan!

    dehát nem …van meki minden kész bármilyen rossz, randa, egészségtelen de kész és csak… nem fogod elhinni életemben egyetlen egyszer voltam meki ben mikor Pesten megnyílt a luxus meki azóta semmilyen ilyenben soha és nem is eszem meg az itt gyárilag készített “sütiket” mert ránézésre hányingerem van tőle, és már hónapok óta nem ettem kenyeret, mert amilyet szeretek az ott sütik ahol 2 órát kell érte az utcán sorbaállni az izé miatt és mire beérek elfogy és aznap már nem sütnek többet és sok minden más is

    a mi konyhánk is hasonszőrű mint tietek volt az anno Háztartási Bolt, Gyógyszertár, Drogéria a sajátos illataikkal és légkörükkel az ma már nincs mindent a Nagy Pharma gyárt javarésze placebo de hatalmas üzlet nekik

    majd “valaki” megjegyzi, hogy “ez” a fejlődés(SIC) hát nem kérek belőle…
    800 tv csatorna 16 műsort ad azaz eltartunk 784 csatornát drága havi díjért amelyek egymás műsorait adják és azokból is a java része élvezhetetlen és tele van reklámmal én meg ugye nem veszek reklámból…

    és a ngy hatalmas bőségben bármi speciálisat keresek az napokig tart és a végén derül ki hazugság és nem is az amit kerestem még jó, hogy nem vettem

  • ALMASI ALMA;

    Igen csofalkoztam allitasan, hogy vajon hogyan vette el Magatol barki is a Maga “itelokepesseg”-et?

    De amit jelzett, hogy az emberek baratsagtalanok es figyelemtlenek, azt en is meglepoen tapasztaltam 1990-91-beni elso es utolso ottani-utazasamkor.

    Csupan az idossek voltak hajlandok vagy kepesek masokkal szotvaltani. Meg iranyitasi kerdesekre reagalni.

    A szocialista nevelt generacio csupan a vallaikat vonogattak.

    Az tisztan a szocialismus, atheismus, evoluconism, humanism, stb.stb. kovetkezmenye!!!!!!!!!!

    De akik annak hivei, kovetoi es terjesztoi meg itten is, vajon miert nem buszkek ra es elvezik???????????????

  • Alma és Ro de jó

    Igen, a bizalom hiánya!

    A médiumok és lapok folyton azt sejtetik, hogy vigyázzunk, sok a rosszember sőt a pedofil és a gonosztevő…!

    Szóval az emberek
    – m i n t . r é g e n .gyerekkoromban is . t e t t é k – nem is mernek, még a szülei társaságában lévő kisgyereket se, legalább megdicsérni, mert mit fognak róla gondolni, pláne mondani… Ha a sétáló ember ilyet lát, hát elfordul…

    Ehelyett inkább a kutya és a gazdája felé fordulnak, azt dicséri és azzal fecsegnek összevissza mindenféle marhaságot, mint ez a kényszercikk is teszi. Érintkezési formának pedig megmarad a kutyázás, hisz’ d o g o f i l i á v a l . azért talán mégse gyanúsíthatnak senkit, s ha mégis, hát akkor az lesz a társadalom végső elkutyulódása… 🙁

    Mi lesz veled emberiség ?!
    DG

  • Bendeguz, el vagy tévedve. A mai idősek szinte valamennyien a “szocializmus” neveltjei. A szocialista-kommunista világrend ugyanis 75 évvel ezelőtt kezdődött itt nálunk…

  • folyt:

    Hasonló a helyzet a nőkkel szemben gyakorolt udvariassággal is.

    Amerikában ha előre engedsz egy hölgyet az ajtón, az már zaklatás. Nevetséges! – Vagy inkább tragikomikus.
    Azonban akár rögtön rád süthetik a zaklatás gyanúját is, s ha ki is magyaráznád magad, 25(SIC) év múlva manapság így is rád sütik az “abúzus” tényét. Őrület és förtelem !!!

    A múttkor, barátommal beszélgettünk erről az évekig tartó amnézia, majd a hirtelen felbukkanó évtizedekkel korábban történt abúzus fölvillanó jelenségéről…
    Barátom dühös lett már magától a témától is, majd ezt kiáltotta:

    “Hát hogyan is lenne igaz, mikor már a f..om se emlékszik őrá?!”

    😀

  • Sajnalom ALMACSKA, maga van “eltevedve” !!!!

    Mint irtam, az 1990-91-ben volt.

    Azok az 1990-91 beli magyar idossek mar 10-20 ev-ota por es hamu.

  • Almási Alma
    2020 szeptember 18
    4:12 du.

    Kedves Alma, lehet hogy rossz helyen próbáltál barátkozni! 😀 Figyelmedbe ajánlom hazánk legkeletibb -méltatlanul nagyon lenézett- régióját, ahol a tolakodóan udvarias és készséges megszólítottat alig lehet illedelmesen lerázni! Történt ugyanis hogy, 2 hete nyíregyházi barátommal vonatos nosztalgia kiránduláson voltunk a Nyíregháza-Záhony-Vásárosnamény- Nyíregyháza vonalon kizárólag fapadon és mivel sokat kellett várni Vásárosnaményben a következő vonatra, elhatároztuk hogy, a centrumban megebédelünk majd megnézzük a Bereg Múzeumot(volt Tomcsányi kúria). Mivel vagy 10 éve jártunk ott és azóta a Bereg fővárosa is átalakult, láthatóan tétováztunk hogy, merre is lehetnek az általunk már régebbről ismert meglátogatni szánt intézmények, ezt érzékelvén többen is megálltak és készségesen még a kíséretüket is felajánlották, a múzeumban csak mi ketten voltunk látogatók, ennek ellenére egy fiatal múzeológus lelkesen végigkisért bennünket a tárlatokon. (Mellesleg megjegyzem hogy, az alatt a 35 év alatt amig a VII. kerületben laktam egy 40 lakásos bérházban, próbálkozásaim ellenére csak a két közvetlen szomszédommal tudtam köszönő viszonynál barátibb kapcsolatba kerülni, a rezedaillatú -Budapesttől csupán 25 km-re levő- városkámban pedig már a 2. héten! Jelenthet ez valamit? 😀 )

  • Kedves Elelmér, az én egész rokonságom, felmenőim négy generáción keresztül Pesten illetve Óbudán éltek. Semmi falu, semmi vidék. De néha úgy tűnt, a város egész lakossága az ismerősük. És még én is – aki pedig már hozzájuk képest egy magamnak való mufurc voltam – még én is a 90-es évek végéig akármikor, akárhová mentem Budapest utcáin és járművein egy órán keresztül, garantáltan találkoztam egy ismerőssel. A legváratlanabb, leglehetetlenebb helyeken.

    Hát azóta legtöbbjük meghalt már.