Articles by: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.

Kérdések Andorra után

2017 július 11 10:33 de.18 hozzászólás
Kérdések Andorra után

Miből? Minek? Az egykori labdarógó, napjaink legtehetőebb futballbarátja Orbán Viktor Puskás Ferencről elneveztetett felcsúti akadémiájának neveltjei immár ismét az első osztályú bajnokság keretében az alábbi – nem ismert összegekért – szerződtetett labdarúgóktól tanulhatják a dörgést: Radó András 23 éves csatár legutóbb a Ferencváros, korábban a Haladás játékosaként az NB I-ben összesen 129 mérkőzésen 35 gólt szerzett és 33 gólpasszt adott, az U19-es és az U21-es válogatottban lőtt góljainak száma kilenc, de a Fradiban kevésszer lépett pályára és nem tündökölt. Patrick Mevoungou 31 éves középpályás, Diósgyőrből igazolt kétszeres kameruni válogatott, aki megfordult a Sturm Grazban, az Admira Wackerben, az ETO FC […]

Read more ›

Ej, haj, kaszakő, hát az egész kassza kő?

2017 július 5 9:21 de.24 hozzászólás
Ej, haj, kaszakő, hát az egész kassza kő?

A lápos sík tájékot láttató kilátók számát illetően kétségkívül világrekorder magyar faluról alább olvasott sorok, néhány kommentjével együtt nekem legelőbb Megyesi Gusztáv a Hócipőben öt éve pulikált örökzöldjének címét juttatták eszembe: “Ej, haj, kaszakő”. Miközben az írást “fellapoztam”, magamban mormoltam (és rögvest a fenti címmé alakítottam) az apai nemi szervre vonatkozó népnyelvi folytatást, mert, bizony, az uniós pénzből építtetett tyukodi kilátók létét semmi más nem indokolhatja, mint a pénzlenyúlás lehetősége, hiszen a tizenegy kilátóból megfigyelhető ecsedi láp turisták tízezreit aligha vonzza az alföldi faluba. Megyesi Gusztáv ötéves írásának, az akkor még élő Váradi András cselekményei“kölcsönözték” a témát, talán sokan is […]

Read more ›

Egy palacknyi pernahajderek

2017 május 30 8:18 de.2 hozzászólás
Egy palacknyi pernahajderek

Felmerül-e vajon bárkiben, hogy Kubatov kopaszai mit fogyasztottak a minap a Godunov nevű belvárosi kricsmiben? És ha igen, ki állta a cehhet? Mert ha például vodkáztak volna, noha a fantasztikusan gazdag választék bizonyára még őket is meglepte, talán gazdáik felfrissült ízlésvilágához igazodva a Kremlin vodkába kortyintottak, amiből mindössze 2600 forint egy mai feles (4 cl). Igazán nem túl drága, ráadásul ha palackkal rendeltek volt belőle (0,7 l) 45 ezer forintért, akkor stampedlije alig 2575 forint volt, a hülyének is megéri. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az itallapon, igaz, nem kimérve, hanem csakis palackban (0,7 l) kínálnak 89 ezer forintért is orosz […]

Read more ›

Elcsíptem egy párbeszédet

2017 május 14 8:08 de.17 hozzászólás
Elcsíptem egy párbeszédet

Valahol a Parlamentben. – Itt van. – Mi ez? – Ötlet. Az emelésemhez. Bevétel. – Egyeztetve? – Lázárral. Nem kérdez. Beterjeszt. Indokol. – Hogy én? – Nincs idő. Hogy Istennek tetsző lesz, amire fordítjuk. – Értem. – Még jó! Rövid szünet. – Isten átkát szabadítja ránk… – Mi van?! Mi az? – Próba. Isten átkát szabadítja ránk, aki ezt nem szavazza meg! Az indoklás eleje. – Jó! Nagyon jó, Zsolt! Ezért tartalak. Aczél Gábor

Read more ›

A jászok borscsa

2017 május 7 8:26 de.3 hozzászólás
A jászok borscsa

Kedvem szottyant a borscsra. Utoljára Vlagyikavkázban ettem, amikor már és még Ordzsonikidzének nevezték az akkor Észak-Oszét Szovjetköztársaság fővárosát. A borscs (borscht) különben egy ukrán céklaleves, borscsnak az oroszok nevezik (akik jobbára marhahússal eszik, és vodkát isznak előtte étvágyfokozónak), de az oszétok is szeretik (akik a ficsin nevű lángosukat is sült céklával bélelik, és azt zöld színű mentaitallal öblítik). Szóval a borscsnak (borschtnak) a cékla a meghatározó eleme, de sütve! Előre kell elkészíteni, mégpedig zárt edényben, a hámozott céklát kisebb darabokra vágva, sózva, borsozva, egy ágacska rozmaringgal, kevés vízzel, 200 fokos sütbőben jó félórán át, legfeljebb 40 percig párolva olivaolajon. Savanyú […]

Read more ›

Nemzetünk Mészárosa

2017 április 27 3:26 du.82 hozzászólás
Nemzetünk Mészárosa

Örülhetünk megint! Ajánlatos a csatolt felvételen rögzített gyáravató beszédét végighallgatni, ami mindennél többet mond róla magáról, nemzetünk mészárosáról, a szempillantásonkénti vagyonnövekedés világrekorderének szellemi gazdagságáról. Akinek eme elemzéséből emellett megtudhatjuk például, hogy ők (azaz egymaga az alapos okkal királyi többesben fogalmazó gázszerelő) nagyon nagy sikereket szeretnének a gyárukkal elérni. És erre kétségkívül van esély, hiszen a gyárban a szavai szerint nulla százalék hulladék mellett kétszázötvenezer búzát lehet majd feldolgozni keményítőnek, alkoholnak és takarmánynak. Nemzetünk e kiválósága ebben a beszédében azt persze nem árulja el, hogy a takarmányként hasznosítandó melléktermék mennyisége mellett hány tonna keményítőt, hány hektoliter alkoholt állítanak majd elő a […]

Read more ›

Lotti néni

2017 április 17 7:51 de.104 hozzászólás
Lotti néni

Emlékezzünk! Emlékezünk. Hetvenhárom esztendeje, 1944-ben ezen a napon vette kezdetét a budapesti holokauszt, ettől a naptól kezdve kellett zsidó származású honfitársainknak gettóba költözniük. Négyéves voltam akkor. Engem a szüleim megmentettek. A családomból a holokausztnak egyetlen áldozata volt: Lotti nénit, a KERESZTANYÁM édesanyját lőtték a Dunába a nyilasok. Jól emlékszem rá, a parketten játszottam, fölöttem a Singer varrógéppel varrta a kabátjára Lotti néni a sárga csillagot, olyat, amilyenekből több is volt a varródobozában. Nekem tetszett. És azt szerettem volna, ha nekem is felvarrna egyet. Anyámnak mondtam, hogy kérje meg erre. Összesen két pofont kaptam az anyámtól, ekkor kaptam az elsőt. Mintegy […]

Read more ›

Lokális eset

2017 április 3 11:29 du.14 hozzászólás
Illusztráció: Holly Donohoe

Kis LOKÁL a nagy Duna mentében, jutott eszembe tegnap este a millenniumi földalatti vasút egyik állomásán az ingyenes nyomtatvány hosszú ideje fetöltetlen dobozai láttán, amelyekben, amikor naponta telehordták őket, se volt újság sohasem. A dobozok tartós üressége lett újság nekem, a folyamparti lépcsők köveire űzött szobor mögül jövet, a tanszabadságért tüntető ezrek egyikeként – mintha bizony én is száz ezer éve nézném, amit meglátok hirtelen – megláttam, amit mások nem láttak, hogy olvasók híján hazugságot terjeszteni nem lehet, s hogy hívők fogytán tán hazudni is egyre kevésbé éri meg. Ezért próbálják hívőkké (hívőikké) formálni a gyerekeket. És megfosztani a szabad […]

Read more ›

Orvosság az ünnepre

2017 március 14 9:00 de.8 hozzászólás
Orvosság az ünnepre

Reggelenként, jobbára pontban nyolckor látok hozzá napszakokra porciózni aznapi (a feleségem szerint életmentő) tablettáimat, ez ma is így történt, miután a kifogyottak helyébe tegnap vásárolt gyógyszeres dobozokat besoroltam. A művelet során – miközben egy, a vásárláskor ért bosszantó körülményre gondoltam – hívott valaki telefonon. Az illetőt nem zavarta, hogy a bemutatkozását követő szövege hallatán felröhögtem. A tegnapi bosszúságom oka, hogy a gyógyszerész hiába ütütte be a gépbe az egyik receptre felírt tabletta neve helyett a vele azonos hatóanyagot tartalmazó, de olcsóbb tabletta nevét, a gép azt nem árazta be, hanem kiírta, hogy a helyettesítést jogszabály nem engedi. Néhányszáz forint volt […]

Read more ›

Rákosi pávatánca

2017 január 2 10:48 de.149 hozzászólás
Rákosi pávatánca

Az a tavalyi állítás egy szélsőjobboldali honlapon, amely szerint “Rosenfeld-Rákosi a budai Várat is el akarta bontatni”, legalább akkora marhaság, mint amit az idei karácsony előtt – a 444.hu című “felfedezése” nyomán – terjesztett róla néhány honi sajtóorgánum, hogy tudniilik Rákosi Mátyás 1952-ben túl nagy luxusnak tartotta és nem volt szándékában beköltözni a budai Várba. Ez azért se lehet, mert az idő tájt Rákosi rendre a vendégeinek dicsekedett el vele, hogy hol fog lakni ott. AKINEK SÜRGŐS VOLT Ezt nemcsak onnan tudom, hogy a Bezerédi utcai általánosban Molnár Gál Péter, az őrsvezetőnk (igen, a későbbi színikritikus MGP) fehéringes, kéknyakkendős kisdobos […]

Read more ›

Petri György emlékére

2016 december 26 8:25 de.78 hozzászólás
Petri György emlékére

A magunk mögött hagyott évszázad nyolcvanas éveinek utolsó negyedében a Beszélő – és a korszak – költőfejedelmének tartottam, de az a törekvésem kudarcba fulladt, hogy a Központi Sajtószolgálat szerkesztőjeként a megyei lapoknak postázott valamelyik karácsonyi csomagba a közlésre ajánlott versek közé besuszteroljam egy, az ünneppel – mondjuk így – autentikus költeményét. Most idemásolom… Apokrif Zakatol a szentcsalád Isten tömi Máriát, József nem tud elaludni, keres valami piát. Nem lel, felkel. Pizsamára húz fel inget és gatyát, lemegy a Háromkirályba, hogy egy fröccsöt legalább— —“Megint Isten?” —“Az hát, megint.” Sóhajt, nagyot húz és legyint: —“Különben, múltkor kivertem a huppot. Ha az […]

Read more ›

Hárman egy étteremben

2016 december 23 8:58 de.24 hozzászólás
Hárman egy étteremben

Az interneten közzé tett fotó tanusítja, hogy Németh Sándor, az állam által egyházként elismert Hit gyülekezete frontembere, egyszersmind az ATV tulajdonosa a budapesti Nobu elnevezésű luxusétterem ben tárgyal Andy Vajnával és Habony Árpáddal, illetve, hogy az utóbbiak tárgyalnak vele. A menüről nem lehet fogalma senkinek. Csak találgatni lehet. Én is azt teszem. Természetesen fogalmam sincs, hogy mit fogyasztottak az étteremben találkozásuk alkalmából ők hárman (Andy Vajna, Habony Árpád és Németh Sándor), meglehet, hogy az ebéd- és vacsoraajánlatok közül csupán középáras suhsi tekercseket (ami hat darabos adagonként hármuknak, ital nékül úgy kilencven rongyot kóstál), de az is lehet, hogy csupán bekaptak […]

Read more ›

Mint eb a szarát

2016 december 8 10:27 de.8 hozzászólás
Mint eb a szarát

E heti hírünk egy kormánydöntés, amelyről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azonnal értesítette a Nyílt Kormányzati Együttműködés kormányzó bizottságát. Hogy tudniillik kilép belőlük a magyar kormány. Otthagyja őket, mint eb a szarát. Miért is? A Külgazdasági és Külügyminisztériumnak az MTI-vel közzé tétetett közleménye szerint nem azért, mintha bizony tagadná a részes országként egykor vállalt elkötelezettségét a nyílt és átlátható kormányzás, valamint az ebben való társadalmi részvétel erősítésében, korántsem azért, mert nem vállalja többé a költségvetési adatok és a közpénzek felhasználására kötött szerződések nyivánosságra hozatalát, a közbeszerzési adatok kereshetőségének javítását, és így tovább, és így tovább, hanem mert a Nyílt Kormányzati […]

Read more ›

A nagy ötlet továbbfejlesztési javaslata

2016 december 5 10:32 de.10 hozzászólás
A nagy ötlet továbbfejlesztési javaslata

A nagy ötlet vitathatatlanul Orbánunké, szabadalmaztatni kellene, hogy felhasználása esetén bármely más országtól rengeteg pénzt lehessen kapni érte. A leendő világszabadalom lényege, hogy egy ország nyugdíjasait karácsony alkalmából egymástól nem megkülönböztetve, egyazon – nem túlzottan nagy – összeggel ajándékozza meg az állam, amely ezt az ajándékösszeget a nyugdíjtól viszont szigorúan megkülönbözteti, elválasztja tőle, mert nem csapatja hozzá, amint azt a kósza értelem diktálná, nem is a postással kézbesítteti, aki a címzettet nyugdíjasként ismeri, nem, nem, nem, ez egy olyan különleges ajándék, amelynek nem az értéke a fontos, nem az tehát, hogy mennyit is ér, hanem az ajándékozója, akit az ajándék […]

Read more ›

Elcsíptünk egy telefont

2016 november 26 8:58 de.28 hozzászólás
Elcsíptünk egy telefont

– Halló, itt Trump. – Köszöntöm önt, elnök úr! – … – Hall engem? – Igen, de kit! – Orbán Viktor vagyok, tisztelettel. – Igen, a nevét már mondták nekem, örülök is, hogy emlékeztetett rá, mert őszintén szólva elfelejtettem. Tudja, amióta nem vagyok fekete bárány az országomban, ha-ha, többen hívnak engem, mint korábban. Szóval honnan beszél és milyen ügyben hívott? – Magyarországról, elnök úr. És Orbán Viktor vagyok, akit az Egyesült Államokban mindeddig szintén fekete báránynak tartottak. – Ne mondja, ez új nekem. Legalábbis eddig nem jelentette senki. Miért hívott? – Hogy gratuláljak elnök úr! Egy kicsiny, de bátor és […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.