Articles by: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.

Kutyasors

2016 szeptember 8 11:03 de.4 comments
The Old Man and the Dog

Előszőr ülök mellé a padra. Disztingvált öregúr, nyakkendővel, műanyag borospalackkal az ölében, de sose láttam, hogy meghúzta volna. Ha engem nem ismer is, a kutyámat ismeri: mindig rámosolyog. Most őt nézi. – Tacskóm volt nekem is. Nemrég halt meg. Reszelős a hangja. A kutyám helyet keres magának a padon, kettőnk között. – A kutya jobb társ, mint amilyen az ember tud lenni. – Mi lett vele? – Megmérgezték. A futtatóban szórták ki a mérgezett eledelt aljas kamaszok. Láttam őket, ahogy vigyorognak, mielőtt eltűntek volna a bokrok mögött. Ölben vittem szegényt, rámnézett és öklendezett. Véres volt a szeme. Hamar vége lett. […]

Read more ›

A lovagkereszt és a zsidók

2016 augusztus 23 8:44 de.67 comments
Tiltakozva Bayer Zsolt kitüntetése és azon állami szinten képviselt gyűlöletpolitika ellen, amelynek e kitüntetés szerves része, visszaküldjük a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét a Sándor-palotába. Csatlakozunk azokhoz, akik díjuk visszautasításával fejezik ki felháborodásukat, mert meggyőződésünk, hogy Tamás ugyanígy tenne.
Koltai Tamás családja

Ebben a pillanatban valamivel több, mint ötven lehet a lovagkereszt elnevezésű kitüntetést visszaszármaztatatók tábora. Név szerint – többek között – Bruszt László, Catherine Feidt, Dióssy László, Erdélyi Ágnes, Felcsuti Péter, Galkó Balázs, Heisler András, Inotai András, Kaltenbach Jenő, Kenyeres István, Kertesi Gábor, Koltai Tamás családja, Koncz E. Katalin, Köllő János, Köves Slomó, Krausz Tamás, Lőcsei Jenő, Mosonyi Alíz, Polgár András, Péter Wladimir, Rózsa Péter, Szuhay Péter, Takács Imre, Tóth Bálint, Varga Júlia, Varga Kálmán és Wittinghoff Tamás. Mindazonáltal a nemvisszaadók némelyike (éppenséggel ama bizonyos kitüntetett lény – meg, persze a kitüntetők – védelmében) nem átallja lesajnálni őket. Így tesz a […]

Read more ›

Vétkesek közt a némák cinkosok

2016 augusztus 1 9:19 de.6 comments
Deception / Abril Andrade  Griffith

A rendkívüli közgyűlésről beszámoló tudósítás címe szerint egy perces néma csenddel emlékeztek az áldozatokra  - értelemszerűen -Érd megyei jogú város képviselőtestületének tagjai. Mert, hogy ezt megtették-e, avagy sem, ennek a tudósítás szövegében nincs nyoma, benne az aktusról csupán ennyi áll: “A polgármester arra kérte a közgyűlést, hogy egy perces néma csenddel adózzanak az áldozatok emléke előtt.” Nem irígylem a tudósítás megalkotóját, mert roppant nehéz dolga volt. Akkor is, ha ő maga újságíróként részt vett ebben a néma emlékezésben, és akkor is, ha a Polgárok Háza Dísztermének csaknem üres széksoraiban ülő képviselők (meg az első sor szélén helyet foglaló államtitkár) felállását […]

Read more ›

Egy állásajánlat

2016 július 29 7:44 de.40 comments
"Állásajánlat"

A csatolt értesítésben a megyei kormányhivatal csornai járási hivatalának csornai foglalkoztatási osztálya arra hívja fel egy állásajánlatról tájékoztatott közfoglalkoztatott szíves figyelmét, hogy amennyiben 2016. 07. hó 28. napján 10 órakor a Honvédelmi Minisztériumnak a győri Bercsényi liget 99-101. szám alatti Honvéd Szállójában kialakított 8. Katonai Igazgatási és Érdekvédelmi Irodában tartott toborzáson a neki felkínált munkahelyet nem fogadja el, ha tehát a számára nyilván megfelelő szerződéses katonai jogviszony létesítési lehetőségével nem él, abban az esetben még közfoglalkoztatott se lehet három teljes hónapon át. Hogy három hónapig éhbérért se nyírhatja a füvet, tisztíthatja a csatornát, ha nem lesz katona. Itt és most […]

Read more ›

Mielőtt áttörnének

2016 július 27 10:39 de.10 comments
Mielőtt áttörnének

Figyelj, Pintér, bémeg, ez itt egy mozgókép, mozgó és hangos, bémeg, mert felvették, bémeg, amint az egyik emberedre, a te rendőrödre, bémeg, majdhogynem örjöngve ráförmed egy dühödt alak. Dőlj hátra, bémeg, tekintsd meg újra, meg újra ezt a felvételt, és töprengj egy kicsit. A fiatal rendőr – tiszt lehet, mert nem sisakot, hanem sapkát visel – lelép valahonnan, narancsszínű kobakkal a fején valaki jelzi neki, hogy merre várják, ráadásul a könyökét fogva egy sárgamellényes, termetes férfi irányba segíti, majd a kezét a hátára téve – figyeled, bémeg, csak egy pillanatra érintve sapkás rendőr hátát – őt a fehéringes, dühödt kifakadó […]

Read more ›

Olajosok

2016 július 25 9:12 de.30 comments
Illusztráció: Daniel Dove

Nem tudtam, hogy a rendszerváltoztatást követő – az eredeti tőkefelhalmozás több tényét, alanyát és áldozatát ismertető – 85 évre titkosított történéseknek ilyen gazdag “filmirodalma” van. Meglehetősen fárasztó figyelmesen végignézni és -hallgatni ezt a különös dokumentációt, de fontos. És szükséges is ahhoz, hogy sokak meggazdagodásának eredeti forrásáról, továbbá napjaink gátlástalan rablásának megalapozásáról némi fogalmunk legyen. Nem volt ez maffia – mondja az összeállítás egyik, az akkori állapotokat behatóan ismerő szereplője –, piti bűnözők gazdagodtak meg viszonylag rövid idő alatt. Ezer fölött volt azok száma – mondja az egyik film készítője egy másik filmben, amelyet az ő életveszélyes megverettetését követően mások készítettek […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (9) – A hinta

2016 július 20 8:42 de.3 comments
Discombobulated dream / Mirek Bialy

Szondy Györgynek, nekem, s Fahéj nevű, hosszúszőrű tacskómnak a szemünk se rebbent, amint a Kodály körönd fölötti bárányfelhőben eltűnt a repülőgép. Ez érthető az arrafelé meredten figyelő Szondy György esetében, aki így “álla halála vérmosta fokán”, kivont karddal, s másfélszáz katonájával várja Ali pasa tízezres seregét pontosan 462 esztendeje, illetve ez eseményre emlékeztető szoborként 58 éve már, érthető továbbá a lábamnál heverő, arrafelé néző, de a mai távoli látványt ugyancsak nem érzékelő kutyám esetében. Én azonban láttam gépet, de a vele ellentétes irányba haladó kicsiny felhőből kibukkanni hiába vártam. És megvontam a vállam. Igen sok fontosabb téma volt a fejemben, […]

Read more ›

A privát jet életérzés, avagy exkluzív világcsavargás repülővel (és néhányszor luxushajóval) huszonnégy napon át

2016 július 13 9:20 de.0 comments
Húsvét-sziget

Azt, hogy a privát jet életérzés mibenlétét olvasóim közül gyanítja-e valaki, nem tudhatom. Viszont tudom, hogy akinek van erre költhető tízmillió forintja (egy kicsivel több, vagy egy kicsivel kevesebb, de ezen a szinten – ahogy a Hyppolit a lakájban Csortos mondja Kabosnak – nem is érdemes beszélni róla), az a jövő évben személyesen megtapasztalhatja. Ilyesfajta, évente egy, exkluzív világcsavargást eddig négy alkalommal, mindig máshonnan, ám mindahányszor teljes létszámmal indítottak. A különleges egzotikus helyszineket – amilyen például a tömegturizmustól óvott Paulu túlnyomórész lakatlan szigeteinek világa  –, fantasztikus látnivalókat – a többi között a legendák övezte, ezerágú Iguazu-vízesést a Húsvét-szigeti, mindmáig rejtélyes […]

Read more ›

Turulizmusunk, avagy a Tejút magyar termék

2016 július 12 9:35 de.57 comments
Tejút

A magyar mitológiában a Tejút a Hadak útja, Attila fia, Csaba királyfinak a csillagösvénye, amelyen a székelyek vezéreként eltávozott a földi világból, s amelyen visszatér, ha a népének segítségre van szüksége. A monda emlékét őrzi a székely himnusz két sora: “Vezesd még egyszer, győzelemre néped, / Csaba királyfi, csillagösvényen!” De azt még monda se mondja, hogy a Tejút magyar termék volna. Sir Arthur Stanley Eddington asztrofizikus, akinek megfigyelései igazolták Einstein általános relativitáselméletét, A természettudomány új útjai című, 1934-ben publikált művében a tejútépítés receptjét így fogalmazta meg: “Végy tízezermilliárd csillagot és szórd szét őket úgy, hogy a fény átlag három-négy év […]

Read more ›

​Aczél Gábor ausländeriái (8) Százezer szűzanya

2016 július 10 9:40 de.11 comments
Szűzanya

Tudtam-e vajon nem egészen három évtizede, amikor családom adriai nyaralásából Bosznia hegyei között loptam el egy félnapot, hogy az ottani állítólagos jelenés okán az idő tájt világhíresedő tájék Mária-kultusza az erőszakos horvát nacionalizmust és Bosznia-Hercegovina ama részének bekebelezését legitimálja? Dehogy tudtam! Még azt se tudtam biztosan, hogy a katolikus egyház ezt a kultuszt hivatalosan majd megtagadja, hogy tudhatam volna, hogy éppenséggel e békét hirdető vallási jelkép jegyében, a katolicizmus védelme érdekében alig valamivel később embereket ölnek, háborús bűnöket követnek el, koncentrációs táborokat létesítenek, muszlimokat irtanak. Tudta a fene, hogy az általam akkor megjelenített mesterséges Mária-szimbolika a második világháború óta a […]

Read more ›

A gárda, a gárda, meghal, de megadni nem adja magát!

2016 július 4 6:24 de.30 comments
A gárda, a gárda, meghal, de megadni nem adja magát!

“Ilyen gárdát akarok Magyarországra!” Véletlenül bukkantam a fenti óhajtást követő alábbi mocsadékra, amit azonnal felismertem: A halál ötven órája című filmből való. Amelynek végét (a “gárda” végét, a csak a filmen diadalmas, legyőzhetetleneknek mutatott Tigrisek és a harckocsizók – köztük a fess vezénylő tábornok – tűzhalálát) nyilván nem vetítik le azoknak a diákoknak, akiknek – a legújabb tantörvény értelmében – nem taníthatók a történelem olyan jelentéktelen részletei, mint például az ardenneki áttörés kudarca. Akik így a filmrészlet megtekintését (és az induló meghallgatását) követően örülnek annak, hogy nem “mocskos cionisták”, mert bíznak a kétszavas kívánság őszinteségében (aminek a múltját szintén nem […]

Read more ›

Elie Wiesel halálára

2016 július 3 6:42 de.95 comments
Elie Wiesel. Született 1928-ban,  Máramarosszigeten. Meghalt 2016. július 2-án New Yorkban.

Megviselt, hogy meghalt, pedig mindenki meghal, aki születik. És vele ellentétben én nem hiszem, hogy el-, vagy visszajő a Messiás, bár abban egyetértek vele, hogy nélküle a holokauszt valójában feldolgozhatatlan traumája az emberiségnek. Valójában a hasszidizmust sem ismerem, de Elie Wiesel regényeit igen, amelyek mindegyikét hasszidikus történetnek nevezte. Most, hogy meghalt, azokon a polcokon kerestem őket, amelyeken emigráns magyar, vagy emigráns magyar szülőktől származó írók kötetei sorakoznak (például Kooestler, Habe, Vercors és Lenard Sándor, Salamon Pál írásai, vagy éppen az Új-Zeelandba szakadt Ann Beaglehole A múlt parjai című regénye), de nem voltak ott. Más nemzetek zsidó anyanyelvű íróinak (Franz Kafka, […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (7): Ifiúr, avagy csaknem hiteles beszámoló a hatvankilencedik magyar ügetőderbyről, amelyet Z. Z. a maga testi valójában már nem láthatott

2016 június 29 2:49 de.4 comments
Ifiúr

Most, július 2-án, szombaton futják a százkettedik magyar ügetőderbyt, az idén decemberben lenne 110 éves Zelk Zoltán, nekem pedig a derbygyőztes Ifiúr nevű ügetőménről írt tárcámba rejtett emléksoraimat éppen negyedszázada, egy napilap karácsonyi mellékletében sikerült megjelentetnem róla. Zelk Zoltánnak két megmentője volt, mindkettő a felesége. Az első Bátori Irén, aki az életét, a második Sinka Erzsébet, aki a költészetét mentette meg. Kettejük között még egy nőt szeretett, Koszó Marit, akiről az irodalomtörténet megfeledkezett. Bátori Irén a munkaszolgálatból megszökött Zelket bújtatta, aki ezért élhette túl a holokausztot. Az ’56-os forradalomban való részvételéért elítélt, korábban ünnepelt költőt a börtönből hazatérve, 1958 októberében […]

Read more ›

Orbánpáva mondta, hiszi a bolondja

2016 június 25 3:46 du.27 comments
Illusztráció: kapcsolat.hu

Orbánpáva a Kossuth Rádióban elmondta, hogy bár Nagy-Britannia unióban maradása mellett tette le a voksát, őt nem érte váratlanul a szavazás eredménye, s felelős politikusként felkészült erre az eshetőségre is. Orbánt – pávátlan mivoltában – AZÉRT nem érhette váratlanul a szavazás eredménye, AMIÉRT ő Nagy-Britannia unióban maradása mellett tette le a voksát, TEHÁT felelőtlen politikusként készült erre az eshetőségre is. * Fölszállik a páva? Fölszállik a páva a budai várra Bérelt bamba barmok bámészkodására. Táncol ez a páva, nap nap után ropja, Megbabonázottan lesi a bolondja. Szuverén bélszélre tátja ki a száját, Mert talán mással is tömheti pofáját. Csikkje is […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (6): Szenvedély

2016 június 23 10:25 de.3 comments
A végvacsorán...

Ami mély, annak van alja. Egy bármilyen mély völgynek is. Akár egy gödörnek, vagy egy sírveremnek. Nem lehet mély, aminek alja nincs. Bánat van, ami ilyen. Aljatlan. Befelé végtelen. Ami a szenvedélyt végtelenül sok aljas tettre is késztetheti. Ez az írás figyelmeztetés. Akárcsak Shakespeare (aki tán mindent megírt) Titus Andronicusa, fenyeget: “Hát bánatom nem mély, hisz alja nincs? Szenvedélyem is legyen végtelen.” “… Magyarország 1956-ban azért válhatott a tiszta politikai forradalom tankönyvi példájává, mert az uralkodó réteg totálisan elvesztette legitimációját.” Ez a mondat a Magyar Füzetek elnevezésű, 1981-es párizsi kiadványban volt először olvasható. Fehér Ferenc és Heller Ágnes e mondatot […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.