Articles by: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.

Mai meccsünk

2018 október 15 7:53 de.84 hozzászólás
Mai meccsünk

Ilyen még nem volt: ma, bizony, Kleinheisler Lászlónak és Sallai Rolandnak az általam semmirekellőnek tartott miniszterelnökkel együtt drukkolok. A különbség abban van, hogy én a tipp-mixen és a nyugdíjamból néhány száz forintért fogadtam rájuk (illetve a magyar labdarúgó válogatott észtországi győzelmére), ő pedig személyesen és a maga jövőjéért szurkolhat nekik Tallinban, ahova repülőgép viszi. A kockázatvállalásunk egyirányú, de az sem összemérhető. Nekem ebben a hónapban ugyan nagyon is hiányozhat az esetlegesen elvesztett összeg, ő azonban a nem túl távoli jövőben hívei hadának támogatásából veszíthet mérhetetlenül sokat. Nekem nem kellett és nem kell ígérnem semmit a velem rokonszenvezőknek, és legfeljebb a […]

Read more ›

Hírfej helyett — A keresztény szellemiség szolgálatában

2018 október 9 10:04 de.29 hozzászólás
Hírfej helyett — A keresztény szellemiség szolgálatában

A MI NAGY EMSÉNK ÁLMA, EURÓPA BIKÁJA A KERESZTÉNY SZELLEMISÉG SZOLGÁLATÁBAN 2RUL-NEMZETTE TÖRÖK BÁTYJÁRA VÁRVA A fotón a korántsem elégséges számú mikrofon mögött – összeszorított fogsorára tapadó keserű mosolyú, igazmondó Havasi Bertalan társaságában – nagy múltú országunk nagy arcú, nagyszájú, nagy tokájú, nagy mellényű (golyóálló), nagy zakójú, nagy zsebű nagyja, a mi nagy emsénk álmában áradó folyamból fakadó fenségek legnagyobbika, a turul-nemzette török bátyjára váró legnagyobb bika Európában, a keresztény szellemiség szolgálatában. (A fotóhoz írt soraimból minden bizonnyal HÍRFEJ lett volna az egykori nyomtatott sajtóban.) Aczél Gábor

Read more ›

Sorsfordító náci időket élünk

2018 október 5 9:42 de.185 hozzászólás
Sorsfordító náci időket élünk

Takaró Mihály a Duna Televízió Száműzött magyar irodalom című sorozatában „a XX. század első felének elhallgatott, világhírű és világirodalmi szintű szerzőit helyezi vissza a kánonban megérdemelt helyükre”, köztük van Tormay Cécile, Szabó Dezső, Wass Albert és Nyírő József, akik 2012-ben az ő kezdeményezésére kerültek be az új Nemzeti Alaptantervbe. „Nemzeti szellemben tanít.” „A magyarság körében világszerte ismert és elismert tevékenysége okán 2013. novemberben megválasztották a Kárpát Medencei Magyartanárok Kulturális Egyesülete elnökének is.” „Évtizedek óta ezt a lelket, szellemet, tudományt és iskolát: azaz nemzetet teremtő tevékenységet műveli. Illesse hát méltó köszöntésünk a nemzet irodalomtanárát!” (Raffay Ernő laudációjából) „Amikor vitéz Nagybányai Horthy […]

Read more ›

Az elveszett gyülekezet

2018 szeptember 28 7:43 de.28 hozzászólás
Az elveszett gyülekezet

avagy a kimondhatatlan nevű HDKE és a legalább minden további nélkül kimondható nevű KKTTKK. Azt írta a Magyar Idők a minap, hogy „a kimondhatatlan nevű HDKE eleve elhibázott koncepció alapján került egy zsinagóga épületébe, illetve területére…” A Holokauszt Dokumentációs Központ és Emlékhely (HDKE) a holocaust áldozatainak emléket állító intézmény, amely azonban nem „került egy zsinagóga épületébe”, hanem létesítésének alapvetése ennek az épületnek, a pusztulóban lévő Páva utcai zsinagógának a megmentése volt. Az 1923-ban Baumhorn Lipót tervei alapján emelt zsinagóga a vészkorszakban internálótáborként működött, 1982-ig roskadozott, akkor bezárták, de amelyet 2004 óta felújítva, „acsarkodó tűzfalak szorításában”, tehát az épületegyüttesen belül láttatnak […]

Read more ›

Othello a Nemzeti Közműveknél

2018 szeptember 13 8:25 de.3 hozzászólás
A képen Konstantin Stanislavski Othello szerepében 1896-ban.

Első felvonás, első szín. Velencze, utcza. Othello, a törökök ellen harcoló keresztény velencei hadak vezére még nincs itt. A Nemzeti Közműveknél várok a soromra, egészen pontosan a Nemzeti Közművek földgázszolgáltató fővárosi ügyfélszolgálati irodáinak egyikében. A színen Rodrigo (velencei nemes), Jago (Othello zászlótartója) és – később – Brabantio (velencei tanácsos). Aki nem tudná: a Nemzeti Közművek ügyfelei több mint egy éve már nem csupán a földgáz-, hanem az áramszolgáltatással kapcsolatos ügyeiket is országszerte egyazon irodákban intézhetik. A Nemzeti Közművek „hosszú távú célja, hogy szolgáltatás portfoliójának fokozatos fejlesztésével a lakosság teljes körű otthonszolgáltatójává váljon.” RODRIGO. Mi szerencsés leend E vastag ajkú mór, […]

Read more ›

Amire a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára Zalaegerszegen rámutatott

2018 augusztus 22 8:26 de.73 hozzászólás
Amire a Miniszterelnöki Kabinetiroda parlamenti államtitkára Zalaegerszegen rámutatott

Mivel Dömötör Csabának Zalaegerszegen a város Szent István-napi megemlékezése során és keretében nyílt alkalma szólni, a határvédelem indoklása gyanánt a „keresztény talpazat” szükséges voltára rámutatni az első dolga volt. „A határokat ma is védenünk kell” – mondta még -, „mert a függetlenségünket meg kell erősítenünk.” És idemásolom, amit a tudósító szerint az államtitkár magához ehhez a rámutatáshoz fűzött hozzá: „Ezért áll a déli határzár és ezért döntött úgy pár hete az Országgyűlés, hogy alkotmányba foglalja: minden állami szervnek kötelessége a keresztény értékek védelme. Az előttünk álló években látszik majd jól, hogy ennek mekkora jelentősége van.” Ezt követően Dömötör Csaba kitérni […]

Read more ›

A komolyzenéről komolyan

2018 július 31 11:29 du.38 hozzászólás
A komolyzenéről komolyan

Egységes komolyzenei koncepció mindeddig nyilvánvalóan nem létezett, mert ha létezett volna, akkor nem kellene kialakítani. Valóságos rejtély, hogy ennek hiányában mi frászkarikát tanítottak és tanítanak a Zeneakadémián. De ennél is nagyobb rejtély, hogy amennyiben a komolyzene valamennyi alkotója – a legnagyobbakat is beleértve – kizárólag a maga egyedi koncepcióját érvényesítette a műveiben – a remekműveket is beleértve -, akkor milyen célt szolgálhat a kialakítandó egységes komolyzenei koncepció. A cél meghatározása vélhetően kormányzati feladat lehet, vagy lehetett, mindenesetre erre utal a miniszterelnökségi kompetencia. Van okom feltételezni, hogy voltaképpen már meghatároztatott a cél is, hiszen ennek hiányában az ügyben felelőssé tehető kormánybiztos […]

Read more ›

A Turulunk is török?

2018 július 30 4:50 de.142 hozzászólás
A Turulunk is török?

Első Valósághajlító Viktor főméltósága – jó szokása szerint – a külhoni, magyarok által is lakott Tusványoson kegyeskedett a multikulkuralizmus és a bevándorlás elutasításának nemzeti jogáról és szükségletéről, valamint e szükséglet a határok, a piacok, a keresztény kultúra és a magyar nyelv védelmének a többség által kinyivánított népi igényéről, akarásáról szónoklani. Ostoba okvetetlenkedő – persze, nem ott és nem akkor – akadt ugyan, aki szerint a százötven évig tartó török és iszlám világ ellenére megmaradtunk magyarok, megőriztük a többségi vallásunkat, a kultúránkat és a nyelvünket, egyesek még a gasztronómia fejlődésével és fürdőkultúra meghonosításával is előhozakodtak, egy istenbarma pedig a valósághajlításra fittyet […]

Read more ›

Nagyon ideje lenne egy kis tisztogatásnak? avagy „nincsen velök semmi baj, csak maradjanak az ök föld részükön”

2018 július 16 7:58 de.155 hozzászólás
Nagyon ideje lenne egy kis tisztogatásnak?  avagy  „nincsen velök semmi baj, csak maradjanak az ök föld részükön”

Egy magát Patrióta Európai Mozgalomnak nevező náci egylet 2018. július 2-án 7 óra 30 perckor a Facebookon ÉLETKÉP A VILÁGBAJNOKSÁGRÓL címmel, FRANCIA GÓLÖRÖM alcímmel az alábbi, nyilvánvalóan hazug fotót (hiszen Evra az idei vébén már a kispadon se volt ott) tette közzé. Az orbáni gyűlöletkeltő propaganda hatása a publikáció (a jelenlegi 554 megosztás véleményezésével együtt számolva) több ezernyi, talán húszezernél is több, kifejezetten rasszista indítású fogadtatásában is érzékelhető. 1. Szinte senki nem vette észre a csalást. Szinte, mert az általam átnézett csaknem ezer hozzászólásban csupán két ilyet leltem. 2. Az ellenvélemények arányát legfeljebb három százalékra becsülöm. 3. Örömömre szolgált, hogy […]

Read more ›

Meleg van

2018 július 14 7:52 de.12 hozzászólás
Meleg van

Meleg van. Az utcán a hőség rám szakad. Nehezen viselem. 1. Melege van a kiskutyának is. Egy alig árnyékoló lámpaoszlop tövében fekve liheg a Bajcsy Zsilinszky útba torkolló Andrássy út utolsó gyalogátkelője mellett, a kismetró (hajdani nevén földalatti vasút) lejáratánál. Felismerem, de nem vagyok biztos benne, hogy ő az. Gazdája a lassan induló autósorból aprópénzzel teli sapkával bukkan elő, ő is ismerős. A lány az, aki az úton átkelő gyalogosoknak háttal a karikával, és a kutyával egyperces műsort ad a megálló kocsisor utasainak, majd kalapozik náluk érte. Vagy ő egy másik lány? Két és fél éve, amikor a mutatványa engem […]

Read more ›

Édler Olga Sarolta emlékére

2018 június 21 10:58 de.25 hozzászólás
Budapesten, velem, csavargás után. Az utolsó gesztenyepüré (2018. febr. 11, vasárnap).

Az idős hölgyet nemrég és csak egyetlen egyszer láttam, de olyan élénknek, hogy azt hittem róla: száznál több évig fog élni. Ki, hogyan és miért ölte meg? Ezt a kérdést egy kommentelő tette fel nekem, s (amiért az itt június 20-án közzé tett Anyám mindig menni akart című írás olvastán azt állítottam, mi több, kétségtelennek tartottam, hogy szerzőtársam anyját megölték) felelőtlennek nevezett. Belátom, hogy igaza van. Felelősen nem állítható, hogy nem megnevezett személyek megöltek valakit. Ha valakit megölnek, az ölésnek van elkövetője (vagy vannak elkövetői), az elkövető(k) pedig ezt valamilyen módon megteszi(k), s jobbára okkal. Az esetleges emberölés tényét, az […]

Read more ›

A vén csömöszölők háza az

2018 május 29 2:43 du.31 hozzászólás
A vén csömöszölők háza az

A vén kosok, választékosabban a vén csömöszölők háza az, amelyben lakom. Merthogy az utcámban a 11-es számmal jelölt épület kapuja fölött az OLD RAMS feliratú tábla lóg. A lakcímkártyám, azaz a számomra kiállított LAKCÍMET IGAZOLÓ HATÓSÁGI IGAZOLVÁNY pedig tanúsítja, hogy ebben az utcában a 11. számú épület a lakhelyem. Nem egy lakás a házban, hanem maga ház. A vén kosok (csömöszölők) háza. A hatóság szerint. Valójában azonban az OLD RAMS elnevezés az épület teljes alagsorát beöltő zenés vendéglátóhelyet jelöli, én pedig e társasháznak egy olyan lakásában élek, amelynek a számát a tulajdonosok közgyűlése ugyan elfogadta, ám a hatósági elfogadtatásához ezt […]

Read more ›

Egy Bajkai nem győzhet itt

2018 április 8 8:11 de.30 hozzászólás
Egy Bajkai nem győzhet itt

Megyek szavazni. Engem is dühít, hogy választókerületemben (a budapesti 5-ös számúban) Moldován László, az LMP jelöltje a szombat délelőtti határidőig nem lépett vissza a szavazatomra okkal számító DK-s Oláh Lajos javára, mégse értek egyet azokkal, akik emiatt Bajkai István, a Fidesz-KDNP jelöltjének győzelmére fogadnának. Szerintem még Földes Péter is téved, aki közvetlenül a határidő lejárta után a facebookon arra tippelt, hogy az első helyen Bajkai végez, mögötte alig lemaradva Oláh Lajos lesz a második, Stummer János (Jobbik) a harmadik, Moldován pedig csak a negyedik. Nézzék meg ezt a képet! Ez egy kerületi közéleti magazinnak nevezett, 16 oldalas színes nyomtatvány első […]

Read more ›

Egy Stein

2018 február 13 8:15 de.86 hozzászólás
Egy Stein

„Alapállapotunk a mulandóság. Az idő sarába vágunk nyomot.” Ezt gondolta Albert Einstein elsőszülött fiára várva a hajóállomáson 1938-ban, New Yorkban. Legalábbis az elfeledett második fiáról írt regény szerzője, Laurent Seksik megfogalmazásában, az író feltevése szerint. „Eine Stein, csak egy szóban”, mondja magáról a svájci elmegyógyintézet lakójaként orvosának a regényben ez a második fiú, Eduard, aki tudja, hogy ott van, aki pszichiáternek készült, így – noha állítja, hogy nem beteg – talán azt is tudja, hogy nem gyógyulhat meg. Hogy Eduard ott van, hogy odavitték, s hogy miért vitték oda, ezt az apja 1930-as év végén az első feleségétől, telefonon azon […]

Read more ›

Budapesti életfoszlányok

2018 február 11 11:40 de.15 hozzászólás
Budapesti életfoszlányok

Fahéj nevű tacskómmal járva az utcát nem nekem szánt beszédfoszlányok rakódnak le a fejemben. A mai termést itt megörökítem. Egy minket jobbról kerülő lány válaszol a bennünket balról előző fiatalemberek egyikének: Nem tudom. Szinkronban vagyunk amúgy. Pindurnyi szőke szakállt viselő, már nem fiatal férfi élelmiszerbolt előtt, sörösüveggel a kezében mesél a társainak: Akkor én acélbetétes bakanccsal berúgtam az ajtót. Egy jobb autó vezetőjének mondja egy szakadt fiú, mielőtt az felhúzná a járda felőli ablakot: Olyan fáradt vagyok, hogy a fogdában elaludtam. Bundás hölgy a kismetró lejárójánál tart szóval egy fiatalabbat, akinek nincs bundája: Az én igényemet kielégíteni?! Hm. Rendőrbusz mellett […]

Read more ›