Articles by: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.

Aczél Gábor ausländeriái (2)

2016 május 31 7:43 de.1 comment
Agony / Asbjorn Lonvig

Ausländeriáim sorában különleges helye lehet a világ talán legterjedelmesebb napilapriportjának, amit, ha nincs rendszerváltoztatás, napilapban nem közöltek volna sohasem. A jobban emészthetőség kedvéért itt, a KMH-ban is három részre bontva olvashatják, akiknek van hozzá idejük. Az orbáni magyar igazságszolgáltatás sűlyedése is tartósnak ígérkezik, mert bár egyelőre még nem merült el a múlt század nyolcvanas éveinek e riportban feltárt mélységeibe, de már léket kapott, s vannak előírások, amelyek akadályozzák e lék betömését, illetve vannak felhatalmazottak, akik a lék tágítására törekednek. Itélet és sikoly Megkésett adalékok egy elutasított kegyelmi kérvényhez Velőtrázó sikoly. Amíg nem hallottam, valójában nem tudtam elképzelni, hogy egy sikoltás […]

Read more ›

Aczél Gábor auslanderiái (1)

2016 május 28 9:05 de.1 comment
Vivid Recollections / Aleksandar Matejic

Atyai felmenőim Auslanderek voltak. Hogy mikortól és miért lettek azzá, azt nem tudom. Tizennégy évesen értesültem arról is, hogy a keresztanyám anyja amiatt nem él, mert a varródobozában tartott – általam egy évtizeddel korábban fellelt – sárga csillagok egyikét felvarrta magának. Archívált írásaim egyike az idő tájt született, amikor szovjet állampolgárok Budapest érintésével emigráltak Izraelbe. Ezt az írásomat soha nem tudtam felvarrni magamnak, azaz a hazai sajtóban sem a rendszerváltoztatás előtt, sem a rendszerváltoztatás után nem akadt rá vevő. Ezért illik ide, dátum és forrásmegjelölés nélkül, auslanderiáim élire. Életkép, zsidóval Parkolnék a ferihegyi reptér előtt. Közeg jő és int: – […]

Read more ›

Két éve volt fizetett ünnep Pusztaottlakán

2016 május 21 9:48 du.5 hozzászólás
Simonka György és a dinnye

Az alábbiakat most, május 19-én tették fel a facebookra az orosházi DK-sok: Évekkel ezelőtt Simonka György, dél-békési fideszes képviselő kitalálta, hogy a térság több települését egyesítve háztáji gazdaságokat hoznak létre, amelyben a többnyire munkanélküli lakók megtermelhetik a maguk számára szükséges terményeket, állatokat. Ehhez a Belügyminisztérium mintegy egymilliárd forintos támogatást adott. Azóta azonban kiderült, átverés volt az egész. A megtermelt és eladott termények értékes alig érte el a százmillió forintot, a bérköltség ennek négyszerese, a szükséges eszközök pedig két és fészeresébe kerültek. Persze, fideszes módra ugyan az egész projekt tönkrement, de jól jártak Simonka cégei, rokonai és barátai. Ugyanis a termeléshez […]

Read more ›

Újabban Karinthyt olvasok…

2016 május 19 12:02 de.5 hozzászólás
Karinthy Frigyes

Újabban Karinthyt olvasok. Ő Európa huszadik századának valóságát vélte-érezte minden képzeletet felülmúló kalandnak, magam összemérhetetlenül csekélyebb képzelőerővel a huszonegyedik századot röstellem itthagyni anélkül, hogy változtatni próbálnék rajta bármíly keveset. Mert Karinthyval vallom: a világot nem hagyhatjuk meg olyannak, amilyen, s amiként ő remélte, én is remélem, hogy előbb-utóbb törvénybe (esetleg alaptörvénybe, lánykori nevén alkotmányba) iktatják ebben a mi országunkban “az emberi szolidaritásnak azt a minimumát, aminek be nem tartása éppen úgy gazságnak minősül mint a gyilkosság”. Szóval Karinthyt olvasok megint. És Európa ide, migránsok oda, Orbán amoda, olykor könnyesre röhögöm magam. Aczél Gábor

Read more ›

Sára testvérünk kerülete

2016 május 17 8:09 de.24 hozzászólás
Sára testvér

Alábbi írásomat a húsz éven át megjelentetett (tervezett, jórészt írt, szerkesztett és tördelt) országos önkormányzati havi folyóirat alapító főszerkesztőjeként jegyzett utolsó előtti, 2009. márciusi számában, a 17-29. oldalon közzé tett Legyenek elevenek az árnyak című összeállítás részeként publikáltam. Érdemes az újságot “fellapozni” is. – Sára testvérünk tette és a róla elnevezett templom a főváros XV. kerületében – mondta Hajdu László polgármester – összeköti a Biblia éve tavalyi és a holokauszt éve idei eseménysorozatát. Testvérként említette Boldog Salkaházi Sárát a biborosprímás is, aki tavaly december 27-én felszentelte „a szolgáló szeretet budapesti vértanújáról” elnevezett – még nem teljesen befejezett – katolikus templomot. „Tekintsünk fel […]

Read more ›

A jó pásztor temploma

2016 május 12 12:56 de.7 hozzászólás
Az alapkő elhelyezése.

Egy pünkösdszombati templomszentelést követő sajótájékoztatóról adtam hírt nemrég a Facebookon, értetlenkedőn idézvén a hír egyetlen sorát, ami szerint a tájékoztatóról központi felvétel nem készül. Értetlenkedésemet indokolja, hogy ezt az igen sok tekintetben különleges templomot nem állami, hanem önkormányzati támogatással, több egyház összefogásával, a helybéli és nem helybeli művészek (építészek, szobrászok, üvegfestők), orgonaművész által vezérelt mesteremberek kétkezi munkájával, lakossági hozzájárulással nem egészen egy esztendő leforgása alatt emelték. Ráadásul egy olyan településen, amelynek több mint fél évszázada ugyanaz az öt ciklust megélt tanácselnök és hét ciklusra újra meg újra megválasztott polgármester a vezetője. A kérdésemre azonban, hogy miért nem készül központi felvétel […]

Read more ›

A kiút a kapitalizmus válságából

2016 május 1 7:06 de.28 hozzászólás
Új sportcsarnok épül egy magyar vidéki kistelepülésen...

Olvasom az MTI Önkormányzati Sajtószolgálatának honlapján, hogy Pázmándon, ahol eddig tornaterem se volt, a gyerekek kérésére fantasztikus sportcsarnok épülhet, amelynek alapkőletétele hamarost bekövetkezik. A kétezernél alig több lakosú, Fejér megyei, a Velencei hegység keleti nyúlványai alatt fekvő település emellett a 2010-ben bevezetett utcabizalmi rendszerről is nevezetes (a harminchárom utcarész mindegyikének helyben választott „bizalmi” emberének feladata az ott élők panaszait, igényeit az önkormányzati testületnek közvetíteni, az utcaszintű konfliktusokat elsimítani). A most közzé tett cikkben a leendő sportcsarnok május ötödikei alapkőletételéhez fűzött kérdés releváns: ”Vajon meg tudják e valósítani a mi európai keresztény kultúránkban azt, ami Bhutánt a világ legboldogabb embereinek államává […]

Read more ›

A mi káoszunk

2016 április 20 10:24 du.11 hozzászólás
Chaos after /  Darwin Leon.

Tegnap délelőtt, féltíz után az Oktogon megállójában rostokolt egy, a Margit-híd felé tartó villamos. Benézve a nyitott ajtaján nem volt nehéz felismernem a viszonylag tartós megállás okát; fekvő, ájult nőt élesztgettek a kocsi padozatán. Csak az erőtlen kezét láttam, de nem szálltam fel, mint mások, én is vártam a mentőt. Amíg ott álltam – szűk tíz percen át –, az nem jött. Előbb jött a villamos, amire felszálltam. Sárga mellényt viselő köztájékoztatótól tudtam, hogy a Margit-híd felől érkező járat megy visszafelé, mert az Oktogon és a Blaha között villamospótló autóbuszok fuvarozzák az utasokat. Ennyi volna történet. Máshol. Itt, Budapesten a […]

Read more ›

Valakinek le kell győzni a sötétséget

2016 április 4 10:30 du.62 hozzászólás
Fighting Darkness / styzers / DeviantArt

Most hát lassan elbúcsúzunk a demokráciától… Jó egy hete, hogy keresni kezdtem ezt a mondatkezdetet, mert amellett, hogy a prágai tavasz elfojtására emlékeztetett, nem jutott eszembe a fasizmusra vonatkozó folytatása. Írójáról az interneten alig-alig van információ, pedig a könyvespolcomon Jan Zábrana két magyarul megjelent krimijét Hasek, Capek, Hrabal, Kundera, Páral és Skvorecky köteteinek szomszédságában – Eduard Fiker A C-L sorozat című detektívregénye mellett – helyeztem el. Ennek nagyobb a jelentősége, mint gondolnák, mert a legismertebb, klasszikusoknak nevezhető krimiírók (Conan Doyle, Samuel Dashiell Hammett, Agatha Christie, Erle Stanley Gardner, Edgar Wallace, Maurice Leblanc, John Grisham, Raymond Chandler) rengeteg könyve is a […]

Read more ›

Őrizzétek a TEKeTEK!

2016 március 10 8:20 de.4 hozzászólás
TEK-gyakorlat.

Az Orbán kormány által létrehozott Terrorelhárítási Központ (TEK) bejelentette: “a védett személy” biztonságának érdekében, az erőszakszervek megmotozhatják a 2016. március 15-én tüntető ellenzékieket. Ez válasz arra, hogy a Demokratikus Magyarországért Civil Társaság tüntetést jelentett be a nemzeti ünnep alkalmából a budapesti Múzeum körútra. (A szerk). * Lezárathat a TEKeTEK, igazoltathat a TEKeTEK, átvizsgálhat a TEKeTEK, lefoglalhat a TEKeTEK, távoztathat a TEKeTEK. Ti félTEK! Ti nagyon-nagyon félTEK-TEK-TEK-TEK-TEK. De mit képzelTEK? Hogy nemzeti ünnepünk csakis a tiéTEK? Meg akik nekTEK lefeküdTEK. Meg akiket megvetteTEK, vagy csupán a részvételért megfizettetteTEK? Bennünket bolondnak hiába vélTEK, tudjuk, hogy a mi pénzünkkel van tele a zsebeTEK! Nem, mi nem végzünk […]

Read more ›

Az eredmény… (a szó után három ponttal)

2016 március 5 7:38 de.26 hozzászólás
Swans Reflecting Elephants by Salvador Dali.

Nemrégiben olvastam újra (sokadszor) Lion Feuchtwangernek Az eredmény… című regényét. Ma éjjel – éppen 12 órával a Szabadság téri Hazatérés Templomának náci rendezvénye elleni tüntetés előtt  – levettem a polcról, mert emlékeztem rá, hogy egy számomra fontos helyen könyvjelzőt hagytam benne. Most fellapoztam. Martin Krüger halálánál. Az utolsó gondolatsorát nem másolom ide, tessék megkeresni (Nova-kiadás, 1935., Braun Soma fordításában, 160-166. oldal), de ami utána jön, azt igen: “Ez volt Martin Krüger utolsó gondolata, amit ki lehet fejezni szavakkal. Mert azután fölemelkedett a csöbörtől. Fuldoklott. Talán kiáltani is akart, Pockorny felügyelőnek, valakinek. De nem kiáltott. Csak kezeit emelte a feje fölé. […]

Read more ›

Tejkék Balaton

2016 február 20 8:24 de.18 hozzászólás
"Tejkék" Balaton. Fotó: Christopher Adam.

A Bezerédi utcai általános iskolában történelemre és magyarra tanított Wenner József. Kopott zakója alatt jobbára kockás inget viselt. De nem ezért szerettem. Hanem mert ő szerette, amit az óráin előadott. Sose felejtem el, ahogyan történelemből felelevenítette az alig néhány évvel korábban befejezett második világháború eseményeit. Sokszor előfordult, hogy az általa oly élvezetesen felidézett történésekből a tankönyvben csak egy-egy mondatot leltem, olykor még annyit se. Például Dunkerque homokdűnéiről beszélve, miután a fekete táblára lendületesen felírta az általunk ismeretlen város nevét, ugyanazzal a lendülettel vázolta fel a Doveri-szoros innenső tengerpartjára szorított francia katonák egyre zsugorodó hadállásait, szinte láttuk a minden oldalról rájuk […]

Read more ›

Kockás Pierre figyel

2016 február 19 8:24 de.1 comment
Kockás Péter / Lorre meg én.

Kockás Pierre (aki rövid életének születése előtti szakaszában Nagy Károlyként volt kevéssé ismert alkotója az irodalomnak) annak idején alighanem felrobbant Ukrajnában. Munkaszolgálatosként tette ezt, egy aknamezőn, amelyre őt magyar testvérei odavezényelni voltak szívesek. Emlékszem rá, amint az algériai Sidi bel Abbesben időző légionárusok egyikeként a helyi kocsma kasszája felé imbolyog, és Angyalka, a tekintélyes termetű, folyvást pipázó Levegő Királynője két pöfékelés szünetében elbűvölően feléje mosolyog. Látni vélem, ahogyan (a kocsmában senki se látja, honnan) Kockás az egyszál rózsát elővarázsolja, s hallani vélem, amint csillagokról beszél, amelyeket (ha valamivel könnyebben lehetne hozzájuk jutni) szívesen rakna Angyalka lábai elé. Kockás Pierre, alias […]

Read more ›

Halott huszáraink és a mi Tesselynk

2016 február 1 9:07 de.52 hozzászólás
Tessely Zoltán

A Vértes hegységben 2013 óta van emléktáblája az 1945 elején itt elesett magyar huszároknak. Vérteskozmán, ahol az emléktáblát felállították, az idei megemlékezésnek állami szónoka Tessely Zoltán, a miniszterelnök ötödik biztosa volt. Ahhoz képest, hogy immár Orbán Viktor biztosaként mondhatott beszédet, meglehetősen kevesen hallgatták, s mondhatni, hogy az eseményről a sajtó is hallgatott. Ráadásul az Önkormányzati Sajtószolgálat honlapján megjelentetett rövid tudósítás is csupán a szónokok egyikeként – az új funkciójával együtt – említette őt, és amit mondott, abból semmit nem közölt. Pedig ez az ember minden tőle telhetőt megtett, előbb azért, hogy elnyerje, majd, hogy a mostani beszédében meghálálja ezt a funkciót. […]

Read more ›

A keresztfiú

2016 január 28 7:17 de.91 hozzászólás
Szerb Antal

„A Szépség aranyüledéke gyakran mocskos folyók iszapjából csapódik le, és ezért szeretjük a nagy zavaros folyót, a Történelmet.” Ezzel a mondattal fejezte be Szerb Antal 1943-ban írt utolsó novelláját. A herceg a címe. Főszereplője az olasz reneszánsz egy kisszerű, ám Galilei nyomán a Földet magát is a megszámlálhatatlan világok egyikének tartó zsarnoka, „… valami lényegtelen és nemtelen közember a csillagok megdöbbentő hierarchiájában. És ha ez így van, kérdezi (maga a zsarnokocska) eltűnődve és riadtan egyik levelében, vajon akkor hogyan lehet az, hogy Isten éppen ennek a tizedrangú kis csillagnak a megváltásáért áldozta fel Egyszülött Fiát?” Szerb Antal egy évvel korábban […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.