Articles by: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.

​Aczél Gábor ausländeriái (8) Százezer szűzanya

2016 július 10 9:40 de.11 hozzászólás
Szűzanya

Tudtam-e vajon nem egészen három évtizede, amikor családom adriai nyaralásából Bosznia hegyei között loptam el egy félnapot, hogy az ottani állítólagos jelenés okán az idő tájt világhíresedő tájék Mária-kultusza az erőszakos horvát nacionalizmust és Bosznia-Hercegovina ama részének bekebelezését legitimálja? Dehogy tudtam! Még azt se tudtam biztosan, hogy a katolikus egyház ezt a kultuszt hivatalosan majd megtagadja, hogy tudhatam volna, hogy éppenséggel e békét hirdető vallási jelkép jegyében, a katolicizmus védelme érdekében alig valamivel később embereket ölnek, háborús bűnöket követnek el, koncentrációs táborokat létesítenek, muszlimokat irtanak. Tudta a fene, hogy az általam akkor megjelenített mesterséges Mária-szimbolika a második világháború óta a […]

Read more ›

A gárda, a gárda, meghal, de megadni nem adja magát!

2016 július 4 6:24 de.30 hozzászólás
A gárda, a gárda, meghal, de megadni nem adja magát!

“Ilyen gárdát akarok Magyarországra!” Véletlenül bukkantam a fenti óhajtást követő alábbi mocsadékra, amit azonnal felismertem: A halál ötven órája című filmből való. Amelynek végét (a “gárda” végét, a csak a filmen diadalmas, legyőzhetetleneknek mutatott Tigrisek és a harckocsizók – köztük a fess vezénylő tábornok – tűzhalálát) nyilván nem vetítik le azoknak a diákoknak, akiknek – a legújabb tantörvény értelmében – nem taníthatók a történelem olyan jelentéktelen részletei, mint például az ardenneki áttörés kudarca. Akik így a filmrészlet megtekintését (és az induló meghallgatását) követően örülnek annak, hogy nem “mocskos cionisták”, mert bíznak a kétszavas kívánság őszinteségében (aminek a múltját szintén nem […]

Read more ›

Elie Wiesel halálára

2016 július 3 6:42 de.95 hozzászólás
Elie Wiesel. Született 1928-ban,  Máramarosszigeten. Meghalt 2016. július 2-án New Yorkban.

Megviselt, hogy meghalt, pedig mindenki meghal, aki születik. És vele ellentétben én nem hiszem, hogy el-, vagy visszajő a Messiás, bár abban egyetértek vele, hogy nélküle a holokauszt valójában feldolgozhatatlan traumája az emberiségnek. Valójában a hasszidizmust sem ismerem, de Elie Wiesel regényeit igen, amelyek mindegyikét hasszidikus történetnek nevezte. Most, hogy meghalt, azokon a polcokon kerestem őket, amelyeken emigráns magyar, vagy emigráns magyar szülőktől származó írók kötetei sorakoznak (például Kooestler, Habe, Vercors és Lenard Sándor, Salamon Pál írásai, vagy éppen az Új-Zeelandba szakadt Ann Beaglehole A múlt parjai című regénye), de nem voltak ott. Más nemzetek zsidó anyanyelvű íróinak (Franz Kafka, […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (7): Ifiúr, avagy csaknem hiteles beszámoló a hatvankilencedik magyar ügetőderbyről, amelyet Z. Z. a maga testi valójában már nem láthatott

2016 június 29 2:49 de.4 hozzászólás
Ifiúr

Most, július 2-án, szombaton futják a százkettedik magyar ügetőderbyt, az idén decemberben lenne 110 éves Zelk Zoltán, nekem pedig a derbygyőztes Ifiúr nevű ügetőménről írt tárcámba rejtett emléksoraimat éppen negyedszázada, egy napilap karácsonyi mellékletében sikerült megjelentetnem róla. Zelk Zoltánnak két megmentője volt, mindkettő a felesége. Az első Bátori Irén, aki az életét, a második Sinka Erzsébet, aki a költészetét mentette meg. Kettejük között még egy nőt szeretett, Koszó Marit, akiről az irodalomtörténet megfeledkezett. Bátori Irén a munkaszolgálatból megszökött Zelket bújtatta, aki ezért élhette túl a holokausztot. Az ’56-os forradalomban való részvételéért elítélt, korábban ünnepelt költőt a börtönből hazatérve, 1958 októberében […]

Read more ›

Orbánpáva mondta, hiszi a bolondja

2016 június 25 3:46 du.27 hozzászólás
Illusztráció: kapcsolat.hu

Orbánpáva a Kossuth Rádióban elmondta, hogy bár Nagy-Britannia unióban maradása mellett tette le a voksát, őt nem érte váratlanul a szavazás eredménye, s felelős politikusként felkészült erre az eshetőségre is. Orbánt – pávátlan mivoltában – AZÉRT nem érhette váratlanul a szavazás eredménye, AMIÉRT ő Nagy-Britannia unióban maradása mellett tette le a voksát, TEHÁT felelőtlen politikusként készült erre az eshetőségre is. * Fölszállik a páva? Fölszállik a páva a budai várra Bérelt bamba barmok bámészkodására. Táncol ez a páva, nap nap után ropja, Megbabonázottan lesi a bolondja. Szuverén bélszélre tátja ki a száját, Mert talán mással is tömheti pofáját. Csikkje is […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (6): Szenvedély

2016 június 23 10:25 de.3 hozzászólás
A végvacsorán...

Ami mély, annak van alja. Egy bármilyen mély völgynek is. Akár egy gödörnek, vagy egy sírveremnek. Nem lehet mély, aminek alja nincs. Bánat van, ami ilyen. Aljatlan. Befelé végtelen. Ami a szenvedélyt végtelenül sok aljas tettre is késztetheti. Ez az írás figyelmeztetés. Akárcsak Shakespeare (aki tán mindent megírt) Titus Andronicusa, fenyeget: “Hát bánatom nem mély, hisz alja nincs? Szenvedélyem is legyen végtelen.” “… Magyarország 1956-ban azért válhatott a tiszta politikai forradalom tankönyvi példájává, mert az uralkodó réteg totálisan elvesztette legitimációját.” Ez a mondat a Magyar Füzetek elnevezésű, 1981-es párizsi kiadványban volt először olvasható. Fehér Ferenc és Heller Ágnes e mondatot […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (5): A nemtelen nemjeinkről

2016 június 21 1:36 de.5 hozzászólás
Shakespeare

A Politikatörténeti Intézetbe (Budapest, Belváros, Alkotmány utca 2., lámcsak utcanévként még van alkotmányunk) hívtak meg egy filmvetítésre. Megköszönve a meghívást, azonnal megírtam, hogy ott leszek. Gyors, igenlő válaszomban nem a filmnek, hanem a Heller Ágnes és Csepeli György társaságában remélt politikai vitának és egy gyerekkori-ifjúkori Shakespeare-élményemnek volt döntő szerepe. A meglehetősen hosszú filmtől féltem-félek is valamelyest. Számomra a fő kérdés az, hogy miért vetítik le napjainkban (éppenséggel a Politkatörténeti Intézetben, ráadásul Heller Ágnes és Csepeli György kommentjét ígérve) egy olyan Shakespeare-dráma filmadaptációját, amelyet magyarországi színházban tudtommal még nem játszottak sohasem. Meglehet, hogy a film miatt (is). Ezt nem tudhatom, mert […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (4. rész) — Ítélet és sikoly

2016 június 9 8:34 de.2 hozzászólás
Illusztráció: Shanna Bruschi

Ausländeriáim sorában különleges helye lehet a világ talán legterjedelmesebb napilapriportjának, amit, ha nincs rendszerváltoztatás, napilapban nem közöltek volna sohasem. A jobban emészthetőség kedvéért itt, a KMH-ban is több részre bontva olvashatják (a második rész itt olvasható, a harmadik pedig itt), akiknek van hozzá idejük. Az orbáni magyar igazságszolgáltatás sűlyedése is tartósnak ígérkezik, mert bár egyelőre még nem merült el a múlt század nyolcvanas éveinek e riportban feltárt mélységeibe, de már léket kapott, s vannak előírások, amelyek akadályozzák e lék betömését, illetve vannak felhatalmazottak, akik a lék tágítására törekednek. * Ítélet és Sikoly – Megkésett adalékok  egy elutasított kegyelmi kérvényhez (Befejező rész) (Az előző rész itt […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (3. rész) — Ítélet és sikoly

2016 június 3 11:24 de.3 hozzászólás
Despair / Lanie Wood

Ausländeriáim sorában különleges helye lehet a világ talán legterjedelmesebb napilapriportjának, amit, ha nincs rendszerváltoztatás, napilapban nem közöltek volna sohasem. A jobban emészthetőség kedvéért itt, a KMH-ban is több részre bontva olvashatják (a második rész itt olvasható), akiknek van hozzá idejük. Az orbáni magyar igazságszolgáltatás sűlyedése is tartósnak ígérkezik, mert bár egyelőre még nem merült el a múlt század nyolcvanas éveinek e riportban feltárt mélységeibe, de már léket kapott, s vannak előírások, amelyek akadályozzák e lék betömését, illetve vannak felhatalmazottak, akik a lék tágítására törekednek. * Ítélet és Sikoly – Megkésett adalékok  egy elutasított kegyelmi kérvényhez (Az előző rész itt olvasható) Vagy három […]

Read more ›

Aczél Gábor ausländeriái (2)

2016 május 31 7:43 de.1 comment
Agony / Asbjorn Lonvig

Ausländeriáim sorában különleges helye lehet a világ talán legterjedelmesebb napilapriportjának, amit, ha nincs rendszerváltoztatás, napilapban nem közöltek volna sohasem. A jobban emészthetőség kedvéért itt, a KMH-ban is három részre bontva olvashatják, akiknek van hozzá idejük. Az orbáni magyar igazságszolgáltatás sűlyedése is tartósnak ígérkezik, mert bár egyelőre még nem merült el a múlt század nyolcvanas éveinek e riportban feltárt mélységeibe, de már léket kapott, s vannak előírások, amelyek akadályozzák e lék betömését, illetve vannak felhatalmazottak, akik a lék tágítására törekednek. Itélet és sikoly Megkésett adalékok egy elutasított kegyelmi kérvényhez Velőtrázó sikoly. Amíg nem hallottam, valójában nem tudtam elképzelni, hogy egy sikoltás […]

Read more ›

Aczél Gábor auslanderiái (1)

2016 május 28 9:05 de.1 comment
Vivid Recollections / Aleksandar Matejic

Atyai felmenőim Auslanderek voltak. Hogy mikortól és miért lettek azzá, azt nem tudom. Tizennégy évesen értesültem arról is, hogy a keresztanyám anyja amiatt nem él, mert a varródobozában tartott – általam egy évtizeddel korábban fellelt – sárga csillagok egyikét felvarrta magának. Archívált írásaim egyike az idő tájt született, amikor szovjet állampolgárok Budapest érintésével emigráltak Izraelbe. Ezt az írásomat soha nem tudtam felvarrni magamnak, azaz a hazai sajtóban sem a rendszerváltoztatás előtt, sem a rendszerváltoztatás után nem akadt rá vevő. Ezért illik ide, dátum és forrásmegjelölés nélkül, auslanderiáim élire. Életkép, zsidóval Parkolnék a ferihegyi reptér előtt. Közeg jő és int: – […]

Read more ›

Két éve volt fizetett ünnep Pusztaottlakán

2016 május 21 9:48 du.5 hozzászólás
Simonka György és a dinnye

Az alábbiakat most, május 19-én tették fel a facebookra az orosházi DK-sok: Évekkel ezelőtt Simonka György, dél-békési fideszes képviselő kitalálta, hogy a térság több települését egyesítve háztáji gazdaságokat hoznak létre, amelyben a többnyire munkanélküli lakók megtermelhetik a maguk számára szükséges terményeket, állatokat. Ehhez a Belügyminisztérium mintegy egymilliárd forintos támogatást adott. Azóta azonban kiderült, átverés volt az egész. A megtermelt és eladott termények értékes alig érte el a százmillió forintot, a bérköltség ennek négyszerese, a szükséges eszközök pedig két és fészeresébe kerültek. Persze, fideszes módra ugyan az egész projekt tönkrement, de jól jártak Simonka cégei, rokonai és barátai. Ugyanis a termeléshez […]

Read more ›

Újabban Karinthyt olvasok…

2016 május 19 12:02 de.5 hozzászólás
Karinthy Frigyes

Újabban Karinthyt olvasok. Ő Európa huszadik századának valóságát vélte-érezte minden képzeletet felülmúló kalandnak, magam összemérhetetlenül csekélyebb képzelőerővel a huszonegyedik századot röstellem itthagyni anélkül, hogy változtatni próbálnék rajta bármíly keveset. Mert Karinthyval vallom: a világot nem hagyhatjuk meg olyannak, amilyen, s amiként ő remélte, én is remélem, hogy előbb-utóbb törvénybe (esetleg alaptörvénybe, lánykori nevén alkotmányba) iktatják ebben a mi országunkban “az emberi szolidaritásnak azt a minimumát, aminek be nem tartása éppen úgy gazságnak minősül mint a gyilkosság”. Szóval Karinthyt olvasok megint. És Európa ide, migránsok oda, Orbán amoda, olykor könnyesre röhögöm magam. Aczél Gábor

Read more ›

Sára testvérünk kerülete

2016 május 17 8:09 de.24 hozzászólás
Sára testvér

Alábbi írásomat a húsz éven át megjelentetett (tervezett, jórészt írt, szerkesztett és tördelt) országos önkormányzati havi folyóirat alapító főszerkesztőjeként jegyzett utolsó előtti, 2009. márciusi számában, a 17-29. oldalon közzé tett Legyenek elevenek az árnyak című összeállítás részeként publikáltam. Érdemes az újságot “fellapozni” is. – Sára testvérünk tette és a róla elnevezett templom a főváros XV. kerületében – mondta Hajdu László polgármester – összeköti a Biblia éve tavalyi és a holokauszt éve idei eseménysorozatát. Testvérként említette Boldog Salkaházi Sárát a biborosprímás is, aki tavaly december 27-én felszentelte „a szolgáló szeretet budapesti vértanújáról” elnevezett – még nem teljesen befejezett – katolikus templomot. „Tekintsünk fel […]

Read more ›

A jó pásztor temploma

2016 május 12 12:56 de.7 hozzászólás
Az alapkő elhelyezése.

Egy pünkösdszombati templomszentelést követő sajótájékoztatóról adtam hírt nemrég a Facebookon, értetlenkedőn idézvén a hír egyetlen sorát, ami szerint a tájékoztatóról központi felvétel nem készül. Értetlenkedésemet indokolja, hogy ezt az igen sok tekintetben különleges templomot nem állami, hanem önkormányzati támogatással, több egyház összefogásával, a helybéli és nem helybeli művészek (építészek, szobrászok, üvegfestők), orgonaművész által vezérelt mesteremberek kétkezi munkájával, lakossági hozzájárulással nem egészen egy esztendő leforgása alatt emelték. Ráadásul egy olyan településen, amelynek több mint fél évszázada ugyanaz az öt ciklust megélt tanácselnök és hét ciklusra újra meg újra megválasztott polgármester a vezetője. A kérdésemre azonban, hogy miért nem készül központi felvétel […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.