Articles by: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.

A kiút a kapitalizmus válságából

2016 május 1 7:06 de.28 hozzászólás
Új sportcsarnok épül egy magyar vidéki kistelepülésen...

Olvasom az MTI Önkormányzati Sajtószolgálatának honlapján, hogy Pázmándon, ahol eddig tornaterem se volt, a gyerekek kérésére fantasztikus sportcsarnok épülhet, amelynek alapkőletétele hamarost bekövetkezik. A kétezernél alig több lakosú, Fejér megyei, a Velencei hegység keleti nyúlványai alatt fekvő település emellett a 2010-ben bevezetett utcabizalmi rendszerről is nevezetes (a harminchárom utcarész mindegyikének helyben választott „bizalmi” emberének feladata az ott élők panaszait, igényeit az önkormányzati testületnek közvetíteni, az utcaszintű konfliktusokat elsimítani). A most közzé tett cikkben a leendő sportcsarnok május ötödikei alapkőletételéhez fűzött kérdés releváns: ”Vajon meg tudják e valósítani a mi európai keresztény kultúránkban azt, ami Bhutánt a világ legboldogabb embereinek államává […]

Read more ›

A mi káoszunk

2016 április 20 10:24 du.11 hozzászólás
Chaos after /  Darwin Leon.

Tegnap délelőtt, féltíz után az Oktogon megállójában rostokolt egy, a Margit-híd felé tartó villamos. Benézve a nyitott ajtaján nem volt nehéz felismernem a viszonylag tartós megállás okát; fekvő, ájult nőt élesztgettek a kocsi padozatán. Csak az erőtlen kezét láttam, de nem szálltam fel, mint mások, én is vártam a mentőt. Amíg ott álltam – szűk tíz percen át –, az nem jött. Előbb jött a villamos, amire felszálltam. Sárga mellényt viselő köztájékoztatótól tudtam, hogy a Margit-híd felől érkező járat megy visszafelé, mert az Oktogon és a Blaha között villamospótló autóbuszok fuvarozzák az utasokat. Ennyi volna történet. Máshol. Itt, Budapesten a […]

Read more ›

Valakinek le kell győzni a sötétséget

2016 április 4 10:30 du.62 hozzászólás
Fighting Darkness / styzers / DeviantArt

Most hát lassan elbúcsúzunk a demokráciától… Jó egy hete, hogy keresni kezdtem ezt a mondatkezdetet, mert amellett, hogy a prágai tavasz elfojtására emlékeztetett, nem jutott eszembe a fasizmusra vonatkozó folytatása. Írójáról az interneten alig-alig van információ, pedig a könyvespolcomon Jan Zábrana két magyarul megjelent krimijét Hasek, Capek, Hrabal, Kundera, Páral és Skvorecky köteteinek szomszédságában – Eduard Fiker A C-L sorozat című detektívregénye mellett – helyeztem el. Ennek nagyobb a jelentősége, mint gondolnák, mert a legismertebb, klasszikusoknak nevezhető krimiírók (Conan Doyle, Samuel Dashiell Hammett, Agatha Christie, Erle Stanley Gardner, Edgar Wallace, Maurice Leblanc, John Grisham, Raymond Chandler) rengeteg könyve is a […]

Read more ›

Őrizzétek a TEKeTEK!

2016 március 10 8:20 de.4 hozzászólás
TEK-gyakorlat.

Az Orbán kormány által létrehozott Terrorelhárítási Központ (TEK) bejelentette: “a védett személy” biztonságának érdekében, az erőszakszervek megmotozhatják a 2016. március 15-én tüntető ellenzékieket. Ez válasz arra, hogy a Demokratikus Magyarországért Civil Társaság tüntetést jelentett be a nemzeti ünnep alkalmából a budapesti Múzeum körútra. (A szerk). * Lezárathat a TEKeTEK, igazoltathat a TEKeTEK, átvizsgálhat a TEKeTEK, lefoglalhat a TEKeTEK, távoztathat a TEKeTEK. Ti félTEK! Ti nagyon-nagyon félTEK-TEK-TEK-TEK-TEK. De mit képzelTEK? Hogy nemzeti ünnepünk csakis a tiéTEK? Meg akik nekTEK lefeküdTEK. Meg akiket megvetteTEK, vagy csupán a részvételért megfizettetteTEK? Bennünket bolondnak hiába vélTEK, tudjuk, hogy a mi pénzünkkel van tele a zsebeTEK! Nem, mi nem végzünk […]

Read more ›

Az eredmény… (a szó után három ponttal)

2016 március 5 7:38 de.26 hozzászólás
Swans Reflecting Elephants by Salvador Dali.

Nemrégiben olvastam újra (sokadszor) Lion Feuchtwangernek Az eredmény… című regényét. Ma éjjel – éppen 12 órával a Szabadság téri Hazatérés Templomának náci rendezvénye elleni tüntetés előtt  – levettem a polcról, mert emlékeztem rá, hogy egy számomra fontos helyen könyvjelzőt hagytam benne. Most fellapoztam. Martin Krüger halálánál. Az utolsó gondolatsorát nem másolom ide, tessék megkeresni (Nova-kiadás, 1935., Braun Soma fordításában, 160-166. oldal), de ami utána jön, azt igen: “Ez volt Martin Krüger utolsó gondolata, amit ki lehet fejezni szavakkal. Mert azután fölemelkedett a csöbörtől. Fuldoklott. Talán kiáltani is akart, Pockorny felügyelőnek, valakinek. De nem kiáltott. Csak kezeit emelte a feje fölé. […]

Read more ›

Tejkék Balaton

2016 február 20 8:24 de.18 hozzászólás
"Tejkék" Balaton. Fotó: Christopher Adam.

A Bezerédi utcai általános iskolában történelemre és magyarra tanított Wenner József. Kopott zakója alatt jobbára kockás inget viselt. De nem ezért szerettem. Hanem mert ő szerette, amit az óráin előadott. Sose felejtem el, ahogyan történelemből felelevenítette az alig néhány évvel korábban befejezett második világháború eseményeit. Sokszor előfordult, hogy az általa oly élvezetesen felidézett történésekből a tankönyvben csak egy-egy mondatot leltem, olykor még annyit se. Például Dunkerque homokdűnéiről beszélve, miután a fekete táblára lendületesen felírta az általunk ismeretlen város nevét, ugyanazzal a lendülettel vázolta fel a Doveri-szoros innenső tengerpartjára szorított francia katonák egyre zsugorodó hadállásait, szinte láttuk a minden oldalról rájuk […]

Read more ›

Kockás Pierre figyel

2016 február 19 8:24 de.1 comment
Kockás Péter / Lorre meg én.

Kockás Pierre (aki rövid életének születése előtti szakaszában Nagy Károlyként volt kevéssé ismert alkotója az irodalomnak) annak idején alighanem felrobbant Ukrajnában. Munkaszolgálatosként tette ezt, egy aknamezőn, amelyre őt magyar testvérei odavezényelni voltak szívesek. Emlékszem rá, amint az algériai Sidi bel Abbesben időző légionárusok egyikeként a helyi kocsma kasszája felé imbolyog, és Angyalka, a tekintélyes termetű, folyvást pipázó Levegő Királynője két pöfékelés szünetében elbűvölően feléje mosolyog. Látni vélem, ahogyan (a kocsmában senki se látja, honnan) Kockás az egyszál rózsát elővarázsolja, s hallani vélem, amint csillagokról beszél, amelyeket (ha valamivel könnyebben lehetne hozzájuk jutni) szívesen rakna Angyalka lábai elé. Kockás Pierre, alias […]

Read more ›

Halott huszáraink és a mi Tesselynk

2016 február 1 9:07 de.52 hozzászólás
Tessely Zoltán

A Vértes hegységben 2013 óta van emléktáblája az 1945 elején itt elesett magyar huszároknak. Vérteskozmán, ahol az emléktáblát felállították, az idei megemlékezésnek állami szónoka Tessely Zoltán, a miniszterelnök ötödik biztosa volt. Ahhoz képest, hogy immár Orbán Viktor biztosaként mondhatott beszédet, meglehetősen kevesen hallgatták, s mondhatni, hogy az eseményről a sajtó is hallgatott. Ráadásul az Önkormányzati Sajtószolgálat honlapján megjelentetett rövid tudósítás is csupán a szónokok egyikeként – az új funkciójával együtt – említette őt, és amit mondott, abból semmit nem közölt. Pedig ez az ember minden tőle telhetőt megtett, előbb azért, hogy elnyerje, majd, hogy a mostani beszédében meghálálja ezt a funkciót. […]

Read more ›

A keresztfiú

2016 január 28 7:17 de.91 hozzászólás
Szerb Antal

„A Szépség aranyüledéke gyakran mocskos folyók iszapjából csapódik le, és ezért szeretjük a nagy zavaros folyót, a Történelmet.” Ezzel a mondattal fejezte be Szerb Antal 1943-ban írt utolsó novelláját. A herceg a címe. Főszereplője az olasz reneszánsz egy kisszerű, ám Galilei nyomán a Földet magát is a megszámlálhatatlan világok egyikének tartó zsarnoka, „… valami lényegtelen és nemtelen közember a csillagok megdöbbentő hierarchiájában. És ha ez így van, kérdezi (maga a zsarnokocska) eltűnődve és riadtan egyik levelében, vajon akkor hogyan lehet az, hogy Isten éppen ennek a tizedrangú kis csillagnak a megváltásáért áldozta fel Egyszülött Fiát?” Szerb Antal egy évvel korábban […]

Read more ›

Lány cilinderrel, kutyával, karikával

2016 január 18 11:00 de.15 hozzászólás
Illusztráció: Emanuel M Ologeanu.

(Hazám – 2015-16 fordulóján) A levegő langyos, a város lágy, a versek szelidek. Nem tudom, honnan valók a sorok, amelyek belülről úgy símogatnak, mint kívülről a Nap nyugta előtti fénye. Már-már hihetetlen e szilveszter előtti benti-kinti béke. A kismetró lejáratánál az engem felismerő kiskutya orra felé nyújtom a kezemet, gyorsan, hevenyészve nyalja meg, mert dolga van. Egy lány cilinderrel a fején, hívja őt. Nem, a lány cilinderrel a fején, nem hegedült, mint a láttán, az a másik a fejemben. De mintha zenére táncolt volna, karikával a kezében. A kiskutya előbb a karikán, majd a lépésre tárt két vékony lábszára között […]

Read more ›

Hírdetett bűntett, avagy az Orbánvádló Orbánduma

2016 január 5 11:22 de.41 hozzászólás
Reuters / Eric Vidal.

Elegem van, elegem van. Abból van elegem, hogy az én pénzemen, kéretlenül és váratlanul harsogja Orbán Viktor újra és újra az én fülembe is: “Semmiféle ideológia, vagy gazdasági érdek miatt nem tehetjük ki életveszélynek az európai polgárokat.” Ráadásul az én alkalmazottamként teszi ezt, az én kormányom első embereként, aki az ország minden polgárát, egytől-egyig európai polgárokat, köztük engem is, szolgálni köteles, aki tehát – feltéve, hogy az európai polgárokat fenyegető életveszély indoklásában igaza van – általunk, magyar állampolgárok által személy szerint felelősségre vonható, bűncselekményre utaló magatartása okán feljelenthető, majd vádolható, mert az ő hozzájárulása nélkül országunkon nem zúdíthattuk volna át […]

Read more ›

A mi csónakunk

2015 december 24 7:22 de.46 hozzászólás
Boat in a storm / RHADS/DeviantArt.

Nos, hát itt ülünk mind, egyazon csónakban. Mi, épeszű emberek. És közülünk a legépeszűbb szerint – aki éppenséggel a magyar parlament elnöke – körülöttünk mindenki idióta. Nyilván ezért vélte úgy, hogy nekünk a terror és a migrácós válság árnyékában meg kell próbálnunk legalább beazonosítani az unokáink puszta létét fenyegető veszélyeket. Nem, nem az jutott eszembe, amire a magyar közjogi méltóságok e kiválóságának egy valamicskével korábbi, a nők unokaszülési kötelmére vonatkozó eszmefuttatása okot adna, hanem, hogy… KIK IS VAGYUNK MI EBBEN A CSÓNAKBAN? És ez azért ötlött fel bennem, mert ezen a nyáron a magyar közjogi méltóságok legtekintélyesebbje az uniós országok […]

Read more ›

Párhuzamos történések és bornírt hamisítók

2015 december 16 12:05 de.1 comment
Az IKSZ tiltakozása.

A határainkon túli honlapon megjelent fotó aláírása: “Csontos Sandra (Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, IKSZ) tiltakozó beszédet tart az antiszemita politikus szobra előtt, akiről általános iskolát neveztek el Magyarországon!” Csontos Sandra az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség alelnöke, mögötte – jól láthatóan – Zigmándy Ignác szobra. A szlovákiai hírportál forrásként a híradó.hu-n megjelentetett, 2014. január 20-án, hétfőn 14 óra 30 perckor kiadott MTI-közleményt jelölte meg. Az MTI-közlemény dátumozott címének (“IKSZ: távolítsák el a Zigmándy Ignác szobrot a törökbálinti általános iskola udvarából”) és leadjének fotóját is közölte. És publikálta többek között, hogy az MTI nyomán a híradó.hu Rétvári Bence két nappal korábbi nyílt levelének tartalmát is […]

Read more ›

Viadalom a halottak élén

2015 december 15 12:04 de.31 hozzászólás
Az Eleven Emlékmű elnevezésű, rendszeres nyilvános beszélgetésekre szerveződött civil csapat az elmúlt héten Székesfehérvárra érkezett tagjai az ott felállítandó Hóman-szobor tervezett helyén a kegyeletüket rótták le a Hóman Bálint által is gerjesztett zsidógyűlölet áldozatataira emlékezve.

“Most a Mezőn mindenki veszt S vér-felhők futnak szabadon S hű csapatomat most leltem meg, Most leltem meg a csapatom, Az Életből kikényszerültet.” Tudod-e, ki írta ezt? Igen, téged kérdezlek, aki nemrég két alkalommal is százezer székesfehérvári polgár nevében utasítottad vissza, kérted ki a nevükben egy budapesti értelmiségi – reményeid szerint szűk – csoport rájuk zúdított gyűlöletét. Téged kérdezlek, polgármester, aki százezer városlakó élén, pálfordulásod – a kurucinfo borzalmas új leleménye szerint “saulfordulásod” – előtt és után, egyaránt ugyanazt mondtad erről a csoportról, amelynek én is tagja vagyok. Mindkétszer a demokrácián túlmutató nyomásgyakorlásról szóltál, előbb egy interjúban a civilszándék szabadságának […]

Read more ›

Nyílt levél dr. Kiss-Rigó László megyéspüspöknek, a Püspöki Bíróság elnökének

2015 december 12 9:13 de.18 hozzászólás
Beszervezési dosszié

Püspök Uram! Úgy vélem, ideje megköszönnie mai tartóinak, no nem a leendő szegedi stadiont, hanem, hogy ők sem forszírozzák az egykori ügynökmúlt feltárását. Most értettem meg, hogy a Fidesz-KDNP 2010-es, választások előtti kampányrendezvényén az Isten szolgájaként e pártszövetség melletti szavazásra miért buzdított. Ön, püspök uram, mindig józan volt, a szeretet jegyében és annak prédikálásához merített és merít erőt hol innen, hol onnan. Jelzi ezt jelmondata is: „Virtus, dilectio, sobrietas”, azaz „Erő, szeretet, józanság”. Annak idején, még a rendszerváltoztatás előtt, amikor Esztergomban szolgálta az Urat, azoktól merített erőt, akiknek a Lawrence fedőnevű ügynökként jelenteni volt köteles, mostanában pedig azoktól merít, akik […]

Read more ›
This site is protected by Comment SPAM Wiper.