Articles by: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.

Orvosság az ünnepre

2017 március 14 9:00 de.8 hozzászólás
Orvosság az ünnepre

Reggelenként, jobbára pontban nyolckor látok hozzá napszakokra porciózni aznapi (a feleségem szerint életmentő) tablettáimat, ez ma is így történt, miután a kifogyottak helyébe tegnap vásárolt gyógyszeres dobozokat besoroltam. A művelet során – miközben egy, a vásárláskor ért bosszantó körülményre gondoltam – hívott valaki telefonon. Az illetőt nem zavarta, hogy a bemutatkozását követő szövege hallatán felröhögtem. A tegnapi bosszúságom oka, hogy a gyógyszerész hiába ütütte be a gépbe az egyik receptre felírt tabletta neve helyett a vele azonos hatóanyagot tartalmazó, de olcsóbb tabletta nevét, a gép azt nem árazta be, hanem kiírta, hogy a helyettesítést jogszabály nem engedi. Néhányszáz forint volt […]

Read more ›

Rákosi pávatánca

2017 január 2 10:48 de.149 hozzászólás
Rákosi pávatánca

Az a tavalyi állítás egy szélsőjobboldali honlapon, amely szerint “Rosenfeld-Rákosi a budai Várat is el akarta bontatni”, legalább akkora marhaság, mint amit az idei karácsony előtt – a 444.hu című “felfedezése” nyomán – terjesztett róla néhány honi sajtóorgánum, hogy tudniilik Rákosi Mátyás 1952-ben túl nagy luxusnak tartotta és nem volt szándékában beköltözni a budai Várba. Ez azért se lehet, mert az idő tájt Rákosi rendre a vendégeinek dicsekedett el vele, hogy hol fog lakni ott. AKINEK SÜRGŐS VOLT Ezt nemcsak onnan tudom, hogy a Bezerédi utcai általánosban Molnár Gál Péter, az őrsvezetőnk (igen, a későbbi színikritikus MGP) fehéringes, kéknyakkendős kisdobos […]

Read more ›

Petri György emlékére

2016 december 26 8:25 de.78 hozzászólás
Petri György emlékére

A magunk mögött hagyott évszázad nyolcvanas éveinek utolsó negyedében a Beszélő – és a korszak – költőfejedelmének tartottam, de az a törekvésem kudarcba fulladt, hogy a Központi Sajtószolgálat szerkesztőjeként a megyei lapoknak postázott valamelyik karácsonyi csomagba a közlésre ajánlott versek közé besuszteroljam egy, az ünneppel – mondjuk így – autentikus költeményét. Most idemásolom… Apokrif Zakatol a szentcsalád Isten tömi Máriát, József nem tud elaludni, keres valami piát. Nem lel, felkel. Pizsamára húz fel inget és gatyát, lemegy a Háromkirályba, hogy egy fröccsöt legalább— —„Megint Isten?” —„Az hát, megint.” Sóhajt, nagyot húz és legyint: —„Különben, múltkor kivertem a huppot. Ha az […]

Read more ›

Hárman egy étteremben

2016 december 23 8:58 de.24 hozzászólás
Hárman egy étteremben

Az interneten közzé tett fotó tanusítja, hogy Németh Sándor, az állam által egyházként elismert Hit gyülekezete frontembere, egyszersmind az ATV tulajdonosa a budapesti Nobu elnevezésű luxusétterem ben tárgyal Andy Vajnával és Habony Árpáddal, illetve, hogy az utóbbiak tárgyalnak vele. A menüről nem lehet fogalma senkinek. Csak találgatni lehet. Én is azt teszem. Természetesen fogalmam sincs, hogy mit fogyasztottak az étteremben találkozásuk alkalmából ők hárman (Andy Vajna, Habony Árpád és Németh Sándor), meglehet, hogy az ebéd- és vacsoraajánlatok közül csupán középáras suhsi tekercseket (ami hat darabos adagonként hármuknak, ital nékül úgy kilencven rongyot kóstál), de az is lehet, hogy csupán bekaptak […]

Read more ›

Mint eb a szarát

2016 december 8 10:27 de.8 hozzászólás
Mint eb a szarát

E heti hírünk egy kormánydöntés, amelyről Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter azonnal értesítette a Nyílt Kormányzati Együttműködés kormányzó bizottságát. Hogy tudniillik kilép belőlük a magyar kormány. Otthagyja őket, mint eb a szarát. Miért is? A Külgazdasági és Külügyminisztériumnak az MTI-vel közzé tétetett közleménye szerint nem azért, mintha bizony tagadná a részes országként egykor vállalt elkötelezettségét a nyílt és átlátható kormányzás, valamint az ebben való társadalmi részvétel erősítésében, korántsem azért, mert nem vállalja többé a költségvetési adatok és a közpénzek felhasználására kötött szerződések nyivánosságra hozatalát, a közbeszerzési adatok kereshetőségének javítását, és így tovább, és így tovább, hanem mert a Nyílt Kormányzati […]

Read more ›

A nagy ötlet továbbfejlesztési javaslata

2016 december 5 10:32 de.10 hozzászólás
A nagy ötlet továbbfejlesztési javaslata

A nagy ötlet vitathatatlanul Orbánunké, szabadalmaztatni kellene, hogy felhasználása esetén bármely más országtól rengeteg pénzt lehessen kapni érte. A leendő világszabadalom lényege, hogy egy ország nyugdíjasait karácsony alkalmából egymástól nem megkülönböztetve, egyazon – nem túlzottan nagy – összeggel ajándékozza meg az állam, amely ezt az ajándékösszeget a nyugdíjtól viszont szigorúan megkülönbözteti, elválasztja tőle, mert nem csapatja hozzá, amint azt a kósza értelem diktálná, nem is a postással kézbesítteti, aki a címzettet nyugdíjasként ismeri, nem, nem, nem, ez egy olyan különleges ajándék, amelynek nem az értéke a fontos, nem az tehát, hogy mennyit is ér, hanem az ajándékozója, akit az ajándék […]

Read more ›

Elcsíptünk egy telefont

2016 november 26 8:58 de.28 hozzászólás
Elcsíptünk egy telefont

– Halló, itt Trump. – Köszöntöm önt, elnök úr! – … – Hall engem? – Igen, de kit! – Orbán Viktor vagyok, tisztelettel. – Igen, a nevét már mondták nekem, örülök is, hogy emlékeztetett rá, mert őszintén szólva elfelejtettem. Tudja, amióta nem vagyok fekete bárány az országomban, ha-ha, többen hívnak engem, mint korábban. Szóval honnan beszél és milyen ügyben hívott? – Magyarországról, elnök úr. És Orbán Viktor vagyok, akit az Egyesült Államokban mindeddig szintén fekete báránynak tartottak. – Ne mondja, ez új nekem. Legalábbis eddig nem jelentette senki. Miért hívott? – Hogy gratuláljak elnök úr! Egy kicsiny, de bátor és […]

Read more ›

Adoptálták Orbán Viktort!

2016 november 2 9:24 de.46 hozzászólás
Adoptálták Orbán Viktort!

Nyelvtanilag lehetnek fenntartásaink az Orbán Viktorért indított imalánc adoptálásnak minősítését illetően, mert ez a fogalom közérthetően örökbefogadást jelent, manapság pedig földi létünk során jobbára árvagyereket, vagy kisállatot (mentett kutyát, esetleg sündisznócskát, vadászgörényt) fogadunk örökbe. A Római Birodalomban, ahol utódlásuk okán csakis fiúkat adoptáltak a gazdag szenátorok, ennek kétségkívül volt politika szerepe, hiszen például az Augustus nevet viselő első római császárt gyermekként korábban maga Julius Ceasar fogadta örökbe. Julius és Augustus után ugyan nem September következett Róma élén, hanem Tiberius, aki azonban a császárnak ugyancsak adoptált fia volt. És a római császárok közül így jutott a többi között trónhoz Caligula és […]

Read more ›

A nagydumás elhallgatás kormányának minisztere

2016 október 31 4:15 du.11 hozzászólás
Fotó: Népszava

Nagyon-nagyon figyeljenek! Ezt a miniszternek kinevezett illetőt a sajtótájékoztatón többször felszólították, hogy legalább elismerje, amit az ő helikopterezéséről a Népszabadság újságírójának állított. Hogy hazudott. Hogy letagadta, amit később fotó tanúsított. Ezzel szemben Rogán Antal egyetlen állítást ismételt sokszor, hogy még azon a napon, amelyen az újságíró őt erről kérdezte, világosan tudatta a nyilvánossággal az igazságot, amiért is neki nincsen lelkiismeretfurdalása, s oka sincs annak, hogy az legyen. Valamelyest változó megfogalmazásban, az ő nyilvánvalóvá vált hazugságára vonatkozó kérdések sorára csakis ezt válaszolta, semmi mást. Ha belegondolnak – és azt hiszem, hogy ennyit, csak ennyit a legfideszesebb, legkormánypártibb választópolgártól is elvárhatok –, […]

Read more ›

Orbán(ia) ellenáll(na)

2016 október 28 12:22 du.89 hozzászólás
Orbán(ia) ellenáll(na)

Ha péntek, akkor Orbán-interjú, publikálta ma reggel a már Orbániát szolgáló origo.hu, amelynek tudósítása szerint a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában Orbán Viktor az immár hagyományos péntek reggeli interjúját adta, valójában azonban Orbániának egy erre a célra ebben az időben – immár valóban hagyományosan – neki fenntartott mikrofonállványnak beszélt. Hogy mit, azzal még várjunk egy kicsit. Előbb tudjuk meg, hogy mit várt tőle a voltaképpen általa eltulajdoníttatott origo.hu tudósítója! Azt várta, hogy a kormány feje értékeli majd az október 23-ai nemzeti ünnep történéseit, meg azt is, hogy az államfő visszaküldte a Háznak a szélenergiáról szóló törvényt. Újságíróként feltételezte még, […]

Read more ›

Szellemként már nem jó neki, hogy bármit megtehet

2016 október 12 9:50 de.21 hozzászólás
Down The Haunting Road Under The Orange Sky / Jeff Swan

Azon kaptam magam, hogy látom a jövőt. Ott ülnek mind, Kupakos Alajos, meg a többi szellemóriás (a nem eléggé hívő, vagy túlfélelmet érző kirekesztettek kivételével), sápadtak nagyon, körben ülnek és ujjaikat összeérintik a háromlábú asztalon (amely egyszersmind a roppant kevéssé láthatóvá szublimálódott, immár teljesen spiritalizált alaptörvényünk asztala). Orbán lelkét várják, hogy az asztal megemelésével jelezze jelenlétét. Nem, nem volt nagyon csúnya a halála, s többen látni vélték, hogy megértőn mosolygott, amikor felszállt a mennyekbe. Most várják, hogy a szelleme az immár teljesen spiritalizált alaptörvény asztala lábainak koppanásával jelezze a hozzá intézendő kérdésekre adott válaszait. Egy koppanás igent, kettő nemet jelent. […]

Read more ›

Csücsül a farkán és spekulál

2016 október 10 4:56 de.15 hozzászólás
Csücsül a farkán és spekulál

Olvasom, hogy fényes tekintetű fideszes rezsibiztosunk – Németh Szilárd – a Népszabadságot nem szándékozik elsiratni. Legalábbis ezt akarta mondani. De nem sikerült neki. Talán, mert egyszersmind a műveltségéből szeretett volna felcsillantani valamicskét a nagyérdeműnek, azt mondotta volt, hogy „nem fog krokodilkönnyeket hullatni” érte. Ami legelőbb egy gyerekkoromban gyakran dúdolt dalocska két sorára a dallamával együtt emlékeztetve valósággal felderített: “Csuda édes víz a Nílus, hol az éhes krokodilus vizipólózik, vizipólózik, vizipólózik-zik-zik.” Hogy kapna be inkább téged ez a krokodil, gondoltam vidoran, mielőtt felötlött volna bennem a rezsibiztosi fogalmazás jelentésének esetleges szándéktalansága. Az ám! “A krokodilus a Nílus partján csücsül a farkán […]

Read more ›

Egy faji kérdés

2016 október 5 9:36 de.20 hozzászólás
We are as one humanity / Gloria Warren

Egyazon fajhoz egymással termékeny közösülésre képes, külső és belső felépítésünkben velünk egyező társainkkal együtt tartozunk. Az emberi faj mellett ez a képesség és tulajdonság más élőlények faji meghatározására is érvényes. Például a kutyákra. A tacskó a kutya alfaja. A hosszúszőrű tacskó egy tacskófajta. Egy tacskóváltozat. Fajtatiszta kutya, akit eszembe se jut fajtisztának nevezni, pedig szinte bizonyos, hogy a dédszüleit fajtisztáknak tartották az emberek. Akiknek akkor tán eszükbe se jutott, hogy nem a kutyájuk faját, hanem a fajtáját tisztázták egymás között. A nyelvünk változott azóta. Az anyanyelvünk. A tudásunk gyarapodása folytán. A nyelvünk nem mindig, de ha igen, nem azonnal követi […]

Read more ›

Aszú helyett bosszú — Mielőtt Tokaj-Hegyalját dobra vernék

2016 október 3 11:51 de.10 hozzászólás
Aszú helyett bosszú — Mielőtt Tokaj-Hegyalját dobra vernék

Köteles Laci, a Fidesz-KDNP tán legtöbbször megválasztott települési polgármestere azóta is megtisztel írásaival, amióta az MTI általam – 2009-ben Vince Mátyás elnök megbízásából – létrehozott Önkormányzati Sajtószolgálat nevű honlapját én már nem szerkeszthetem. Komlóska első embereként az új orgánum első használóinak egyike volt, azév májusában megjelentette azt az írását is, amelyben a többi között a szegénységért, a megélhetési bűnözés hétköznapivá válásáért, az erőszak térhódításáért az előző kormányt tette felelőssé, emellett úgy vélte, hogy “a hatalmon lévő pártpolitkai elit nemzeti, gazdasági, etnikai és vallási problémáink megoldására nem képes”. Az általa polgármesterként szolgált kis faluról közzé tett írásaiban és azok mellettiekben is […]

Read more ›

Házifeladvány október másodikára

2016 szeptember 30 8:11 de.24 hozzászólás
Házifeladvány október másodikára

Az újságkészítésben is jártas hírlapíróként több mint húsz éve napos szerkesztőnek hívtak egy országos napilaphoz, amelynek a borító és a középső oldalpárja akkortájt megszínesedett. Amikor az egyik szombatra virradó éjszakán én szerkesztettem a lapot, az első középső kolumna szerzője és a tervezője is voltam. Utána tudnék nézni, de nem teszem, hogy milyen akkori, engem is nyomasztó esemény késztetett egy ultiparti történetének olyatén felidézésére és bemutatására, hogy az egyszersmind megoldható rejtvény is legyen. Elég az hozzá, hogy az országos történések olyan, tőlem független körölményeket teremtettek, amelyek látszólag megfosztottak a célravezető cselekvés lehetőségétől. Sokakat ma hasonlóképpen nyomaszt a küszöbön álló népszavazás. Amelynek […]

Read more ›