A diktátor már megbukott, csak még nem tudja. A diktátor – országa, népe, nemzete ellen – politikai és gazdasági kártevéseket követett el. Felelősségre vonását egyre hangosabban követeli a nép. Nem mindenki akarja, de úgy lesz. Emlékezete a történelem szemétdombjára kerül, mielőtt elfelejtjük. Törvényszerű. Ma még itt van, s hogy ne legyen, demokratáknak – polgári és szociáldemokratáknak – akad ez ügyben egy s más tennivalója.

Társadalmunk köz- és tudatállapotát tekintve napjaink Magyarországán bestseller lehetne – ha közzétennék – az ENSZ által még a múlt században megfogalmazott Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata. Az abban foglalt jogaik (pl. a szabad véleménynyilvánítás joga, választáshoz, tulajdonhoz való jog, stb.) csorbulását egyre többen ismerik fel, ígénylik védelmét a mindezeket elorzó vagy veszélyeztető érdekszövetséggel szemben. Felismerik: az államhatalom védelmet azért nem nyújt, mert a politikai, gazdasági bűntetteket elkövető érdekszövetség ma már maga az államhatalom.

„Kik támadják hazánkat és miért?” Úgy bizony, jogos a kérdés. Csak épp a válasz aljas, tényhamisító, félrevezető, amit e kérdésre a félfasiszta diktatúrát építgető magyar kormány és szolgalelkei adnak. A tényszerű válasz más: hazánkat, a nemzetet és jövőjét, a népet és boldogulását maga a kormányzat támadja – két éve már – önös, hatalmi érdekeitől vezérelve. Egyértelmű: hazánk és népe demokráciában akar élni, nem diktatúrában; nem egy maroknyi kisebbség által visszaálmodott horthysta, úri társadalom elnyomó viszonyai közepette. Hazánkat azok támadják, akik hatalmuk megtartása végett önkényuralmat teremtő intézkedéseikkel céltudatosan rombolták le a demokratikus jogállam intézményei fék-ellensúly-rendszerének működését; akik „nemzeti” érzületűnek hazudva magukat […]

Ha egy közösség a hazugság zsákutcájába szorul, annak első következménye, hogy nem talál realista és lényeglátó embereket, akikre a maga vezetését bízhatja – mondta valaha máig ható érvénnyel Bibó István. Napjaink magyar társadalma a két éve kormányzó (magát korábban liberális, ma már konzervatív jobboldali pártként meghatározó) politikai alakulat hazugságainak zsákutcájába szorult. Csoda-e, hogy nem találja azokat, akikre vezetését bízhatná? A hazugságok zsákutcáját e politikai alakulat (bűnös vezetése) huszonkét éve – az ún. rendszerváltozás óta – építgeti. Mostanra ütött az óránk: felépítette.