Pálvölgyi Péter 46 évet élt. Hősi halottá nyilvánították, és a belügyminiszter kitüntető szándékának köszönhetően előléptették rendőr alezredessé. Kint van vele az összes vizekből. Azok is, akik gyászolják. Nekik a gyász, másoknak a tanulság marad. Óhatatlanul politikai felhangokkal. Ezek egy része nyilvánvalóan a rendőrség, illetve a belbiztonságért általában is felelős szerveket, illetve irányítóik felelősségét, tenni akarását, és kirakatbeli létüket érinti. Nem véletlenül. Ahogy a Teréz körúton történtek esetében is. Mert lehet, hogy egy bombánál benne van a pakliban, hogy felrobban, de egy ismerten szélsőséges gondolatokat valló fegyverbirtoklónál is előfordulhat, hogy a gépkarabély elsül. Csak remélni merem, hogy az akcióért felelős parancsnok, illetve a […]

A legutóbbi népszavazás nemzetközileg ugyan egyre kevesebb embert érdekel, de Magyarországon a Fidesz még mindig üti a vasat. Megértem. Ritka nagy politikai bukást jelenthetett a csalhatatlan vezér önképében. Van azonban a menekültkérdésnek egy olyan árnyéka, amit mintha csak az ellenzék megbélyegzése céljából emlegetne a hatalom. Ez pedig a (haza)árulás, mint olyan. A hatalom képviselői a történelemből megtanulták: ha sokat ismételgetnek egy hazugságot, akkor valóságnak kezd látszani. Ilyen az, amikor a népszavazás részeredményét, mint abszolút győzelmet kommunikálják. Holott a valós kisebbségre hivatkozó parciális többség hatalmával való, a valós többséggel szemben alkalmazott visszaélést hívhatnánk a vegytiszta bolsevizmusnak. Szintén a fogalom eredetének környékén […]

Az emberi méltóság kérdése, pontosabban az, hogy egy társadalom intézményesen mit ért a fogalom alatt kétségtelenül minősítő erővel bír. Miközben éppen ezt az intézményesítettséget lehet a hétköznapokban tetten érni. A hatalom viszonyában az emberekhez éppen úgy, mint a kitüntetésekben. Melyek egyikéről, némi késedelemmel, ma tudósította olvasóit a Sztárklikk. Ez a kitüntetés nem más, mint az Emberi Méltóság Tanácsának (EMT) elnöke által átadott Emberi Méltóságért kitüntetés. Melyet az MTI szerint 2016. október 8-án adtak át. De a lényeg nem az időpont, hanem az, aki kapta. Aki nem más, mint Wittner Mária. Az MTI szövege szerinti címkézése szerint „volt fideszes parlamenti képviselő, […]

A népszavazás, különösen ár-értékarányban, a kampányba ölt milliárdok fényében fényes orbánista kudarccal végződött. A jelek szerint meg is indult a bűnösök keresése. Az is valószínűsíthető, hogy a saját komplexusaiba zárt vezérben felizzhatott a bosszúvágy. Így könnyen lehet, hogy az ellenzéki sajtóterméknek ismert Népszabadság-felszámolás is ennek a része. Mármint Orbán személyes bosszúhadjáratának a része. Mert az, hogy a kihirdetett diktatúrának mindenki intézményesített ellenségévé válhat, az rendszerszintű működés. Márpedig Orbán már a népszavazás estéjén gyakorlatilag meghirdette a nyíltabbá váló diktatúrát. Az pedig már inkább az ország, és benne az ellenzék állapotát jellemzi, hogy akkor nem voltak órákon belül, százezrek az utcán. Kétségtelenül […]

Az ország, a gazdasági exodus kormányának köszönhetően, erőteljes ütemben veszti el a nyitott, fejlődőképes, nyelveket tudó, vagy megtanulni hajlandó állampolgárokat. Hosszabb, rövidebb időre. A kormány a jelek szerint úgy döntött: rájuk ijeszt. A hazai egészségügyi rendszeren keresztül. A HVG, a kormánytól nem túl messze lebzselő Magyar időkre hivatkozva közli a legújabb ötletet ezen a téren. Eszerint megbüntetnék azokat, akik külföldön dolgoznak, de Magyarországon járnak orvoshoz. Azt a titkot nem leplezik le, hogy ugyan kihez? Tekintettel arra, hogy az az egészségügy, ami elől legutóbb gyűlöletplakátokra költötték az adófizetők pénzét már most is orvoshiánnyal küzd. Annyira, hogy már a háziorvosi praxisok jövőjével […]

A népszavazás végeztével maradt a kérdés, hogy az ellenzék mit tud mindezzel kezdeni. A helyzettel, ami talán még az ellenzéki pártokat is meglepte. Mármint a szavazási helyzet. Mert az azt követő orbáni retorika aligha volt meglepő. A meglepetési potenciál Orbán esetében másutt látszik kisülni. Nem abban, hogy nyíltan bejelentette a nyílt diktatúra eljövetelét. Alaptörvényesítve, ha kell. Ez teljesen beleillik abba a képbe, amely alapján a miniszterelnöki székben olyan valaki ül, akit nyugodtan el lehetne különben egy muszáj-dzsekiben is képzelni. A 444 azonban bedobott egy olyan verziót is a köztudatba, ami még az orbáni fellépést is árnyalni képes. Eszerint a Fidesz-en […]

A népszavazás lezárult. A Nemzeti Választási Iroda közleménye szerint a Fidesz által testre szabott alap-, illetve választási törvényben megkövetelt érvényességi küszöbtől igencsak elmaradt a részvétel. Mit tesz erre egy igazán illiberális akarnok? Tesz rá nagy ívben. Illetve mégsem. De ez még árulkodóbb. Az egyik kommunikációs blöff már egy korábbi nyilatkozatban előkészítésre került. Így kis gondolkodást sem fecsérelve jelenthette ki a vezér, hogy ugyan valójában a többséget nem is érdekelte a népszavazás, a kisebbség olyan nagy része támogatta, hogy az már felér a többség támogatásával. Akinek nem lenne világos: Orbán szerint a kisebbség többsége azonos a társadalom többségével. Ez pontosan ugyanaz az […]

Ha valaki elég idős, és emlékszik a régi idők ifjúsági mozgalmaira, az emlékezhet arra is, hogy a politikai művészet szinte önálló irányzatot alkotott. A könnyedebb zenék környékén annyira, hogy kiérdemelte a pol-beat megnevezést, mint megkülönböztetést. Miközben persze a nagyobb zenekarok sem okvetlenül tagadtak meg némi kompromisszumot a hatalomtól. Még talán rosszallni sem lehet teljes szívből. A rendszerváltás után, vagy az éppen aktuális visszaváltás során inkább csak azért kezd ez zavarossá, olykor pedig zavaróvá válni, mert némelyek erőteljesen próbálnak úgy csinálni, mintha az akkori létük nem is létezett volna. Különösen zavaró pedig akkor lehet, ha egy előadó kiáll, és megpróbálja elhitetni […]

A szög az valami egészen más. Éjjel meg robbantottak. Jószerivel már mindent. Van verzió arról, hogy gázrobbanás volt a Teréz körútnál, és arról is, hogy szögekkel töltött csőbomba. Ami biztos, hogy két rendőr súlyosan megsérült. Minden emberi sajnálatom, és együttérzésem az övék. De… A „De” nem a rendőrökkel kapcsolatos. Akkor sem, ha csak rosszkor voltak rossz helyen, és akkor sem, ha odaküldték őket járőrözni. S akkor sem, ha óvatlanul lehajoltak valami gazdátlan csomaghoz. Mert ez utóbbi esetben a kiképzőké a felelősség. Ha pedig esetleg az a verzió igazolódik be, hogy a környéket előbb kezdték lezárni, mintsem a robbanások bekövetkeztek volna, […]

A nagy kavarodásban számos hír, hírszerű állítás sodródik szerteszéjjel. Így valaki a minap leporolta azt a közel egy éves tudósítást, amely szerint Indiában megépítenek egy egész erőművet a semmiből nyert energia kinyerésére. A hír annak idején valóban megjelent Indiában. De a téma időről időre lázba hozza a conteokat kedvelőket éppen úgy, mint a szkeptikusokat. De mi van, ha mindkét oldalnak igaza van? Legalább egy kicsit. Ezen próbálgatok kicsit polemizálgatni a következőkben. Nem titkolva, hogy számos gondolat alighanem kölcsönben jár nálam. Ha elég sokfélét összeolvas az ember, akkor ez előfordul. Mert, ahogy az „Eredet” című filmben megfogalmazzák: a gondolat az egyik […]

Pár napja írtam a tanár-tüntetések kapcsán: „Pannónia Géniusza nyomja le a népek torkán ugyanazt, ami most van. Legfeljebb pár pántlikát és államtitkárt kicserélve. Egy másik helyről áthelyezett hű csinovnyikkal”. S valóban. A hétvége eddig a kádárista nosztalgia jegyében telik. Már ami az oktatást illeti. Orbán kifejtette, hogy minden rendben van az oktatással. Majd jött a hír, hogy menesztik Czunyinét, a közoktatási államtitkárt. Alkalmasint az utóbbi gesztus nem hogy várható volt, de nem is jelent sokat. Annyiban semmiképpen nem, hogy a tavaly nyáron az ostobaság védőszentjeként közismertté váló államtitkár kétségtelenül egy könnyen feláldozható láncszemként gyengélkedik a hatalom gépezetében. Nem most kellett […]

A közepénél kezdve: az „Őrült nők ketrece” egy igazán jó, és a másság kérdését okkal feszegető színdarab. Nem véletlen az, hogy Magyarországon is színpadra tűzték. Legutóbb Alföldi Róbert rendezésében láthatta a nagyérdemű a budapesti Átrium Film-Színházban (az egykori Május 1. moziban) 2016. január 23.-án. Főszereplők: Stohl András és Hevér Gábor. Aki a darabot véletlenül nem ismeri, annak érdemes talán tudnia, hogy korántsem napjaink kulturális terméke. A Jean Poiret által írt színdarabot 1973-ban mutatták be. Nem sokkal később francia és olasz koprodukcióban filmvígjáték készült belőle.A zenés darab Jerry Herman és Harvey Fierstein keze munkája. A filmet, egyszer régen, hazánkban is bemutatták. […]

A drámapedagógia kapcsán írandó bevezetőként nyugodtan idemásolhatnám egy korábbi poszt lead-jét. Nem teszem. Még akkor sem, ha a társulat más, a téma más, csak a cél hasonló. Hogy mihez képest? Nem a vasedényhez, hanem ahhoz a darabhoz képest, ami legutóbb 2015. december 9-én volt látható a MU-színházban. A címe: „Kovács János felnövekedése és bukása 14 stációban elmesélve”. Előadója a RÉV Színházi és Nevelési Társulat. Azért persze tovább is van. Vagy inkább itt kezdődik. Vagy inkább a végén kezdődik. A játék tulajdonképpen igen. A végén kezdődik. Majdnem a végén. Amikor megjelenik Kovács János a színen, akkor már kifejlett alkoholista. Mint a […]

A Facebook kétségtelenül világjelenséggé nőtte ki magát. Alkalmasint azt is bebizonyítva, hogy a közösségi portálban is van pénz. Részvényértékben számítva egészen biztosan. Ennek nagyságát jelzi, hogy a részvények 99%-ának értéke mintegy 45 milliárd dollár. Na, ennyit adományozott a Facebook alapítója és felesége egy, a gyermekük nevével bejegyzett alapítványnak. Valószínűleg sokáig az egyik, ha nem a legnagyobb jótékonysági célra fordított magánadomány lesz Mark Zuckerberg és Dr. Priscilla Chan adománya, melynek felhasználási céljaként olyanok elősegítését is célul tűzte, mint a személyre szabott tanulás, a gyógyítás, az erős emberi közösségek építése. Mely utóbbi nem tévesztendő össze az erős emberek oligarchikus dacszövetségével. Mert akkor, […]

„Szcientológia, avagy a hit börtöne”. Egy film, amit a napokban is vetítenek. Budapesten, a napokban, a Tabán moziban. S már csak azért érdemes megnézni, mert a science fiction világából alapított vallás, vagy némelyek szerint üzleti vállalkozás, meglehetősen ködbe burkolódzik a hétköznapokban. Amely köd már csak azért is káros lehet, mert a ezzel, az információk hiányával, tulajdonképpen tág tere van az információs manipulációnak. Márpedig ez mindenképpen káros. Akár vallásként, akár vállalkozásként, akár mozgalomként is kezelnek valamit. Jól megfigyelhető ez a káros, a tömegeket az információs monopóliummal visszaélve manipuláló jelenség a mindennapokban, illetve a történelem számos korszakában. Márpedig minden olyan esetben, amikor […]