A párizsi merényletsor sok szempontból éppolyan mérföldkő lehet, mint az ikertornyok elleni egykori támadás. Valószínűleg a conteo-k tekintetében is hamarosan követőjévé válik annak. Aztán az elméletek gyártói természetesen megveregethetik a vállukat, ha igazolódik valami. Nem feledve persze, hogy a köz elé igencsak kevés információ fog jutni. Az indok egyszerű, bárki által belátható. Nagyjából az, amit nálunk azzal szoktak összefoglalni, hogy „nem szolgálná a nyomozás érdekeit”, ha több információ kerülne ki. Miközben szinte biztos: néhányak szerint még így is túlinformált a média, és azon keresztül a közvélemény. Holott a másik oldalon nagyon is elvárható lenne az információk közreadása. Még ismert kockázatok […]

A gyermekszegénység szintje mérhető. Alapvetően a gyermekek ellátottsága, köztük az élelmiszerrel való ellátottságuk is. Alighanem ezért van iszonyú gondban a kormányzat. Miközben az ellenzék ezen a téren kivételesen mintha ellenzékként kezdene viselkedni. Konkrét, ellenőrizhető téma mentén beszéltetve a kormányzat-, és Orbán-közeli atyafiakat és anyanőket. Ami kifejezetten erodatív környezet a hatalomnak. Egyszerűen azért, mert a teljhatalom nem is annyira diszkrét látszata elbizakodottá, nagyképűvé és érvkészletileg felkészületlenné tesz. Különösen akkor, ha mindezen készségekben már korábban sem voltak szegények a hatalom képviselői. Mert itt van például a humán laposelemek felkent minisztere: Balog Zoltán. Már 2012. végén eljutott arra, igaz az oktatás kapcsán, hogy […]

Dúró Dóra valószínűleg úgy ítélte meg, hogy a kulturális bizottság rég szerepelt a hírekben. Meg a Jobbik. Meg a népszaporulat. Ezért elefántot fújt a bolhából. Némi segedelemmel a médiától. A humanizmus jegyében ezt a segítséget kár is lenne tőle, a nagy magyar anyától megtagadni. Fújjuk. Mert fújhatjuk. Az ügy ott kezdődött, hogy rendeztek egy kiállítást. Nem a menekültek gyermekei számára az aszfalton, hanem a Jobbik Ifjúsági Tagozat művészeti pályázatának égisze alatt, ahol a képviselő-asszony zsűritag volt. Itt fényképezték le a „Kirakós homoszexuális szülők gyermekei részére” című, szerinte „egyszerűen nagyszerű mű” előtt. Amelyen három kirakós-forma látható. Nagyjából azzal az ábrázolásmóddal, ahogy […]

Valószínűleg valami fórumbeírás kapcsán jutott eszembe, hogy van pár olyan mozi a homoszexualitás témája körül, amelyeket valószínűleg érdemei alatt kezelnek. Talán nem is csak a nemiség miatt. S talán nem is kezelik annyira marginálisan, csak nekem kerüli el a figyelmemet a mozik műsorán. Minden esetre eszembe jutott az a majd’ húsz éves film, ami az AIDS felfedezéséről szól. Elvileg. S jórészt a gyakorlatban is. Tényleg csak nagyon röviden arról a tudományos, politikai és társadalmi ellenszélben végzett erőfeszítésről szól, amivel először egyáltalán megtudni szerettek volna valamit az akkor még csak meg sem igazán nevezhető kórról. Arról a ma már nyugodtan mondhatóan […]

Orbán Viktor szerepléséről az immár örökre távozott köztársasági elnök temetésén a jelek szerint divat szólni. Hódolok tehát a divathullámnak. Miközben olvasgatom a híreket, nézem a videót, és lassan mintha kezdenék meghasonlani.  Már csak azért is, mert Orbán Viktor egy valamit biztosan megtett. Ellopta Göncz Árpád elől a show-t. A meghasonlás különben kicsit ott gyökeredzik, hogy a regnáló miniszterelnök valóban szánni valónak, sajnálatra méltónak tűnt azon a videón, amelyen láthatólag egyedül maradt a kör közepén. Az ok valóban részletkérdés. A jelenség sok szempontból önmagáért beszél. Csak nem mindenkinek mondja ugyanazt. Az azonban világos, hogy miközben ezt a videót, Orbán jelenlétét elemezgetik, […]

Az MSZP politikusainak legújabb menekült-ügyi haknija a jobboldalon talán nem is a legfrissebb hír. Az egykor az oktatásért is felelős Hiller István nyilatkozata már szinte lecsengőben volt, amikor Gőgös Zoltán, az MSZP elnökhelyettese erősített rá a kerítéspártiságra. Egyelőre még csak két fecske. De egyik sem repül a jelek szerint. Se tökkel, sem anélkül. A kérdés nem is ez. Sokkal inkább az, hogy mennyire marad elszigetelt jelenség. Az egyik forgatókönyv ugyanis kétségtelenül az, hogy nem marad elszigetelt az MSZP két vezető politikusának egyfajta pálfordulása. Az ugyanis kétségtelen, hogy a kerítések a változatlanság látszatát, a kihívások elkerülésének lehetőségét kölcsönzik az azokra bámulóknak. […]

A Magyar Köztársaság első, és ezidág legnépszerűbb elnökét eltemették. A temetés előtt nagy volt a felindulás, fölbuzdulás, hogy ki menjen, ki ne menjen, ki mehet, ki nem mehet, ki beszélhet, és ki hallgasson. Nem értettem. Illetve igen. De jobb lenne nem érteni. Vártam tehát egy napot. Elvégre a temetés előtt, alatt, és közvetlen utána tülekedtek elegen. Megmondták, hogy ki ne menjen, ki beszéljen, mit mondjon, és különben is. S aztán feltűnt egy cím ott, ahol sokszor az általam vetett betűk is közkézre kerülnek: „Nem lehetne, hogy Göncz Árpád temetése kizárólag Göncz Árpádról szóljon?” S bár az írás szerzőjének (H. A.) […]

A menekültügyben Németországnak szava van. Nem véletlenül. Erős gazdaság hírében áll. Ugyanakkor már NSZK korában is híresen sok vendégmunkást alkalmaztak arrafele. Talán az sem teljesen véletlen, hogy a menekültek elsősorban ezt az országot célozták meg. Az sem véletlen, hogy a vezető ott kapta a legélesebb támadásokat. Alighanem méltatlanul. Gazdasági okokból is. Az, hogy menekültügyben nyugvópontra látszik jutni Németország, és a Merkelt bírálók egyelőre kicsit visszaültek a helyükre nyilvánvalóan csak az egyik oldala az éremnek. A másik oldal egy másik tudósítás sorai közül látszik elővillanni. Különösen, ha az előzményekről szóló híreket is megpróbáljuk emlékünkbe idézni. Az említett hír szerint a német […]

A kerítések mindig elzárnak. Ráadásul nem is mindig világos, hogy a bezárás, illetve a kirekesztés-e az a cél, amit leginkább szolgálnak. Ugyanakkor, mint arra a magyar kormányzat remek példát mutat, még katalizátorok is lehetnek. A kerítészárvány egyfajta kerítéskristályosodási láncreakciót váltott ki. A kristály azonban, bármilyen szép is lehet rajta a fények játéka, bármilyen értékes fejfedőt, vagy láncot, gyűrűt is díszítsen, egy statikus valami. A statikus helyzetben való megragadás, mint arra már Asimov is rámutatott, a fejlődés feladása. A változás jellegzetes ellenpéldája a mikrokristályok kőzetté, heggyé összeállt garmadája. Amelyet aztán a mozgó apróságok, a szél által mozgatott apró kristálytörmelékek elbontanak. Egy […]

Soros Györgyöt ekézni a kormányzat részéről nem új passzió. Az a fajta conteo, hogy a jelenlegi problémákról tehet Soros György, illetve az, hogy a migránsok és embercsempészek között van kapcsolat, mégsem egészen nélkülöz minden alapot. Legfeljebb az az alap a plafonról lóg lefele. Ahhoz képest, amit Orbán Viktor legutóbb előadott. Ha abból indulunk ki, hogy egy egységes szövetségi rendszer lokális felrúgása, a globális együttműködési keretek egyoldalú értelmezés-váltása mindenképpen politikai zárvány kialakulásához vezet, az alighanem belátható. Amennyiben egy ország nekiáll kerítéseket emelni, akkor az óhatatlanul egyfajta láncreakciót válthat ki. A magyar kerítés kerülőutakat, más országoknak fokozott terhelést jelent. Ott felerősödhetnek a […]

A bíróság döntött arról, hogy Kocsis Máté jó hírnevét sértette meg Ungár Klára, amikor lemelegezte. Ez a sértegetőnek két millába fáj az első fokú döntésről szóló hír alapján. A pereskedés még valószínűleg folytatódik. S mert Kocsis Máté szeret pereskedni, és a pártjáé a hatalom, előre leszögezem, hogy kijelentése alapján elsőre elhiszem, hogy nem meleg. Annyira elhiszem, hogy azt is elhiszem, ha holnap sajtóközleményben fogja tudatni a nagyvilággal: annyira nem meleg, hogy már ki is hűlt, és zombiként ténfereg a nyóckerben. Tehát Kocsis Máté hőmérséklete ezzel letudva. A szexualitása pedig, őszintén szólva, nem igazán érdekel. Alapvetően magánügynek gondolom. Ezért mindig zavar, […]

Az előző, pedagógiai tárgyú írásban már szóba került, az iskolai számonkérés. Ha pedig az iskolai visszatekintéseknél tartunk, akkor a szám kéréseket is érinti a tanár, illetve az iskola szerepe. Ez már csak azért is érdekes lehet, mert az iskola szerepe, és ebből fakadó lehetőségeinek számba vétele határozhatja meg, hogy mit kérhetünk számon az iskolától. A gondolat különben egy „magánbeszélgetésben” merült fel, melyben az idézőjelet az indokolja, hogy a közösségi portálok kérdésesen tekinthetők magánnak, és az ott folyó polemizálások beszélgetésnek. De ez egy másik, különben nem kevésbé érdekes, történet. Az iskolák szerepén való elgondolkodás alapjait illetően ismét csak a múltból kotornék […]

Október 23.-án az emberek egy része ünnepel. Meg a kormányzat, az. Az a kormányzat, amelynek nevéhez fűződik az ezen a napon kikiáltott köztársaság eltörlése. Az ország nevéből. Alaptörvényileg. Az a kormányzat, melynek vezetője a bátrak bátra. Vagy, ha nem, hát látott olyat. Képregényben. Bár a történet pár napja indult. Amikor az Index összeállítását olvastam arról, hogy ki hol lesz. Orbán Viktor külföldön. Ahogy tavaly, úgy idén sem mond beszédet. Beszédet az ő népéhez intézve. A nagy októberi magyar szocialista forradalom emlékére. Mert Nagy Imre sok minden volt, de antikommunista nem igazán. Lehet, hogy lett volna persze. De ezt nem tudhatjuk. […]

A politikai hírek oldalvizein evezve a nap a cicaharcok jegyében telt. Tulajdonképpen mindkettő, amelyik szembejött a neten az ellenzéki témával foglalkozik, és az egyik szinte cseppben mutatja meg a másikban feldolgozott magyar gőztengert. Nem elírás gyanánt. Nálunk ellenzéki gőzhengerről szó sem eshet. Tényleg legfeljebb tengernyi gőzről beszélhetünk csak. Felhalmozásilag. Aztán hébe-korba kidudorodik valahol a szelep, és elcsattannak a szellemi pofonok. Aztán, mintha mi sem történt volna, minden marad a régiben. Az ellenzéki parlamenti képviselők felveszik a fizetésüket. A demokrácia jegyében. A bloggerek kiheverik az egymásnak feszülést, és továbbra is nagy ívben le se sz@…k egymást. Csak immár szellemileg megerősödve. Felmentve […]

Azt hiszem már többször megfogalmaztam a reményt, hogy egyes pontoknál már nincs lejjebb. S a hírek bebizonyították: azoknak van igazuk, akik szerint mindig van lejjebb. Egy brüsszeli hír szerint most Trócsányi László igazságügyi miniszternek jutott a kétes megtiszteltetés a bányászbéka ülepének keresgélését illetően. Midőn a romák dzsihádját kezdte vizionálni. Azért persze nem teljesen abban a formában, hogy az Európában évszázadok óta élő cigányság nekiveselkedik és a kereszténység nevében szent háborút hirdet a kereszténység nevében. Ennyire talán még a miniszterelnök elméje sincs elborulva. De az magyar, olykor visszamenőlegesen törvénykező hatalom, igazságügyi főszolgája azért majdnem eljutott eddig a határig. Legalább is az […]