Kis blődli, mert nagyon meleg van…kell egy kis áramszünet, időnként mindenkinek… Színhely: valahol Budán, egy villában. Talán a Szabadság-hegy oldalában, a kertkapcsolatos panorámaajtón keresztül a táj legalábbis azt mutatja. Szereplők: Jucus, kb. 25 év körüli, festett szőke – alig látni, hogy hajszíne nem természetes, de azért mégis – babaarccal, szilinkonnal kerekített mellekkel, amit egy babarózsaszín köldökpóló alá rejt, illetve inkább mégse. Egy püspöklila sztreccs nadrágban ül egy fotelben, és éppen a lábujja körmeit lakkozza égővörösre, ami erősen problémás, mivel ugyancsak égővörös körmei olyan hosszúak, hogy az ecsetet csak igen mókás ujjtartással tudja fogni.  Erősen koncentrál, és közben enyhén nyitott szájjal […]

Az is tanulságos, ami a deportálások leállítása után történt: A katonai helyzet romlása és a deportálások negatív visszhangja, a keresztény egyházak erősödő nyomása, az auschwitzi jegyzőkönyv megismerése kényszerhelyzetbe hozta a kormányzót. Június elején leiratban utasította Sztójayt az atrocitások megszüntetésére, a gazdasági szempontból nélkülözhetetlen zsidók mentesítésére, Baky és Endre leváltására. A leirat totális kudarc! A június 21-i minisztertanácson részt vett Baky, Endre, és a csendőrség felügyelője, Faragho Gábor. Faragho elmondta, hogy alaptalanok a csendőrséget ért vádak, mert a 20.000 fős állományból csak 3 személy ellen kellett fegyelmi eljárást indítani. Majd Baky kapott szót, szerinte mindössze 18 öreg vagy beteg zsidó halt […]

Hosszú lesz, mint egy estében elhangzó vonatfütty, de megéri elolvasni. Aki úgy véli, hogy ez az ember korántsem igazmondó, mi több, gerinctelen hazug, nem jár messze az igazságtól. Idézetek, 1989 – 1993  Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. (1989. június 16-án a Hősök terén, Nagy Imre temetésén elmondott beszédéből)  Ha a választásokon csak pártok indulhatnak – amit helytelenítenék -, akkor kényszerűségből talán létre fogunk hozni egy választási pártot, amit azonban a választások után sürgősen feloszlatunk. […] A hozzám legközelebb állók, Kövér László és Fodor Gábor velem együtt egyfajta szociálliberális […]

Egy népirtás evolúciója és a kollaboráció. Erősítette a kollaborációs hajlandóságát az a nácik által is táplált tévhit, hogy a zsidókérdés rendezése után az ország szuverenitása helyreáll. Erről először Sztójay beszélt már az első kormányülésen, 1944 március 22-én. De Horthy is említette Endrének április 17-i találkozásuk alkalmával. Amikor június 7-én, – már túl voltak a sikeres kárpátaljai és észak-erdélyi akción – Sztójay megreklamálta, hogy Hitler még sem teljesítette ígéretét, a Führer tovább ámította a magyar miniszterelnököt. Sztójay elmondása szerint Hitler kijelentette, hogy „mi nem csorbítjuk a magyar szuverenitást, hanem megvédjük Magyarországot a saját zsidai és zsidóbérencei ellen. […] de mint a […]

A második döntés: a részletes gettósítási koncepció Március 22-én a Sztójay-kormány első ülésén maga a miniszterelnök közölte a megszállók igényeit: a zsidók kizárása a gazdasági és politikai életből, sárga csillag, gettósítás. A deportálásról úgy tűnik még nem esett szó. A németek a döntést megkönnyítendő elhúzták a magyar illetékesek előtt a mézesmadzagot: minél gyorsabban megoldják a zsidókérdést, annál gyorsabban elhagyják az országot. Erre Sztójay is utalt mikor ismertette kormánya előtt Veesenmayerrel folytatott beszélgetésének tartalmát. Az antiszemiták bekapták a madzagot, pedig csak rá kellett volna nézni a térképre, akkor láthatták volna, hogy miért nem fogják elhagyni az országot a nácik, ha már […]

Christian Gerlach, az európai holokausztot vizsgálva felveti a holokauszt „eichmanizálódásának” kérdését. Eichmann erősségei és gyengeségei jól láthatók. Ugyan nem kezdeményezett új stratégiákat, de taktikai szinten mindig kiválóan oldotta meg a rá ruházott feladatokat. Magatartása trendkövető. Fejlődőképes volt, 1938-ban, Bécsben még városi szinten gondolkodott és cselekedett. 1941-ben viszont már európai méretekben gondolkodott és cselekedett. Bécsben szerzett kivándorlási ügyi tapasztalatai logisztikai készségekkel bővültek (összegyűjtés, szállítás megszervezése, lebonyolítása). Kiváló csapatépítő és humánerőforrás-menedzser volt. Képes volt egy igen vegyes társaságból igen hatékony gépezetet alkotni és működtetni. A csapatából Dannecker eredetileg textilkereskedő, Seidl megbukott jogászhallgató, Hunsche gestapós segédbíró, Novak nyomdász, Girzick műszerész volt. Az alakulat […]

A döntési folyamat. Az események vészjóslóak voltak, de a magyar zsidóság sorsa ekkor még nem dőlt el véglegesen. Maga a döntési folyamat 4 lépcsős, evolutív, egyre radikalizálódó folyamatként írható le. Az összes többi parancs, értekezlet e 4 döntést készítette elő, vagy hajtotta végre. 1: Az első egy általános politikai döntés volt. A Führer március 18-án követelte Horthytól, hogy „oldják meg a zsidókérdést.” Másnap a németek bevonultak, március 22-én felálló Sztójay-kormány ezt elfogadta, amely elindította zsidórendeletek áradatát. Kötelezővé tették a sárga csillag viselését, megkezdődött a gettósítás előkészítése. A végső megoldásról azért sem születhetett azonnali döntés, mert mint azt Eichmann is elismerte, […]

Schmidt Mária Nemzeti Történészasszony, aki egyedül is megmondja a tutit, eddig se nézte jó szemmel más történészek véleményét a Horthy-korszak és annak szerves folytatása, a német megszállás és a nyilas éra tárgyában. Azonban szervi kancsalsága már kihatott a mentalitására is. A mainstream történelemhamisítás és a szerecsenmosdatás most már agyi szemtengelyferdüléssel is küszködő bajnoka meglehetősen érdekes kijelentésekre ragadtatta magát egy interjú során:  „…vége a liberális körök évtizedes szellemi terrorjának! Azért alakult ki a Szabadság téri emlékmű körüli áldatlan helyzet, mert e körök munkálkodnak a háttérben… A Szabadság téri emlékmű ürügyén egyesek újra próbálják értelmezni Magyarország szerepét a ’44-es szörnyű tragédiában. A […]

Nem könnyű neki, merthogy ő más. Hogy miben más, azt nem tudta volna megmondani, ahhoz nem voltak megfelelő szavai, de érezte, hogy ő más. Voltak az otthonban még többen is, akik ugyanúgy mások voltak, mint ő, de róluk se tudta megmondani, miben mások. Minden esetre ők, a mások, egész jól kijöttek egymással, és a környezetükkel is. Ültek az asztaloknál, vagy a kanapén, a tv előtt, és ha valaki odajött hozzájuk, hát látta, hogy Közösségképesek. Mert a gondozók azt akarták, hogy Közösségképesek legyenek. Közösségképesnek lenni jó volt. Ha csak magukban voltak, és nem kellett Közösségképesnek mutatni magukat, hát nem csináltak semmit. […]

Július 1-én Jeruzsálemben Magyarország Tel Aviv-i nagykövetsége és a HOH jeruzsálemi szervezete közös megemlékezést tartott a Holokauszt 70-ik évfordulója kapcsán. Úgy véljük, hogy Nagy Andor, Magyarország izraeli nagykövetének ott elhangzott beszéde olyan elemeket tartalmazott, amely magyar politikus szájából – aki saját véleménye mellett természetesen kormánya álláspontját is képviseli – rendhagyó: ritkán hallani ilyen, kényes témákat, a magyar nép és a magyar zsidóság kapcsolatát bátran érintő felszólalást. Ezért a szerkesztőség úgy döntött, hogy leközli az egész beszédet. Nagyon szeretnénk remélni, hogy néhány más megnyilvánulással együtt ez a szónoklat, a problémák nyílt feltárása a két nép kapcsolatában egy új, régen várt, egészséges […]

Az öreg kalapot nyomott a fejébe, rántott egyet a nadrágján, felmarkolta a szódásüveget, a küszöbről még visszabiccentett az asszonynak: majd gyüvök! – aztán elindult a szikrázó napsütésben. Lassan ment, nem sietett sehová, semmi sem sürgette, a Toroköblítő is megvárta, hát minek szaporázza. No meg aztán, már a tüdeje se bírta, hamar kifogyott belőle a levegő. Így hát csak komótosan ballagott, az utca árnyékosabb felén, néha meg-megállva, nézelődve. Nem mintha olyan sok nézni való lett volna: porosan kókadozó akácok, madárcseresznyék, egy-egy tikkadt petúnia ágyás itt, repedezett földű muskátlik ott, semmi különös, de azért mégiscsak más, mint az az örökké árnyékos, belső […]

Éves jelentést adott ki a Habitat, ami alant olvasható. „ A gazdaság ugyan lassú növekedésnek indult, a lakhatási szegénység azonban tovább mélyült 2013-ban Magyarországon. A szakpolitikai intézkedések nem adtak hatékony válaszokat a szegénységben élők problémáira: köztük a rezsicsökkentés és a lakásfenntartási támogatás sok háztartást elért, de nem nyújtott érdemi segítséget. A társadalom szélére sodródott csoportok – a szegregált telepeken élők, hajléktalanok – lakhatási problémái tovább nőttek, s egyre többen élnek nem megfelelő lakáskörülmények közt, vagy bizonytalan jogi helyzetű lakásokban. A lakhatási problémák közül továbbra is a megfizethetőségi problémák a legsúlyosabbak. 2013-ban a háztartások kiadásainak negyedét tették ki a lakásfenntartás költségei, […]

Vagy fordítva. Az asszony már rég ki akarta dobni, de ő nem engedte. Hogyisne! Érték az! Egyszer még vevőt talál rá, mindig akad valami bolond nadrágos ember, városi, aki pénzt ad az ilyesmiért! Vastag, öntött üveg fala volt, domborított betűkkel közölve: „ Schwarzenberg és Tsa. Szikvízüzem,  alapítva 1905, Síp u. 12. Törv.védve.” Az öreg Schwarzenbergre emlékezett is. Hajlott kis öregember, szakállas, télen-nyáron lüszterkabátban, a fején meg, valami kis, kerek posztósapka. Csöndes kis emberke volt. Aztán, úgy ’45 táján, egyszer csak eltűnt. Hogy ki, vagy mi volt a Tsa., arra, ha megfeszítik, se emlékezik. A törv.védve se mondott sokat neki, igaz, […]

Csak a helyszínnel. „Kedden adták át a Nemzeti Egységes Kártyarendszer első darabjait. A jelenleg érvényes diákigazolványok helyett mostantól aki újabb diákigazolványt igényel, már chippel ellátott igazolványt kap, és a jövőben már csak RFID-csippel ellátott igazolványokat fognak előállítani. Első körben a diákigazolványok esetében lép életbe az új rendszer, és bevezetik az oktatói, illetve kormánytisztviselő igazolványt. A kormány tervei szerint a későbbiekben valamennyi személyazonossági okmányt RFID-chippel látnak el, majd az összes okmányt fel fogja váltani egyetlen kártya.” Aki eddig homokba dugta a fejét és azt hangoztatta, hogy a társadalom feletti teljes ellenőrzés nem lehetséges – mi több, összeesküvés-elmélet – annak ideje elgondolkozni egy-két […]

Csak, hogy ne vegyük már annyira komolyan egymást… Két lány a Széchenyi fürdőben. Az egyik nagyon szőke, a másik nem.   –          Te Julcsi! –          Mmmmm… –          Az a pasi figyel minket! –          Melyik pasi? –          Hát az, ott, napszemüvegben és fürdőgatyában! –          Aha. Van itt vagy 50 pasi, napszemüvegben és fürdőgatyában. Mi lenne, ha konkrétabb lennél? –          Hát, az, ott! –          Az ég szerelmére, ne mutogass, olyan vagy mint egy szemafor! Inkább írd le, merre van! –          Hogy írjam le? Se papír, se toll nálam! De várjál csak, itt van egy papírzsepi, majd a rúzsommal… –          Állj már le! […]