Nahát! Belföldről befolyásolja a belpolitikát! Vajon ki áll mögötte? Egyenes-egyenes, görbe-görbe – nem folytatom ezt az ismert mondókát, „csúnya” szavak következnek. De az első sor nagyon jól jellemzi a ma regnáló Párt és kebelbéli ellenzéke (nem az MSZP) gondolkodásmódját. A CEU elleni tiltakozás hangjai mögött elsikkad egy – a társadalom jóval nagyobb részét érintő törvény szigorítása. A civilszervezetekről van szó, amelyeknek megregulázására kerül sor a napokban. Törvénybe hoznák (fogják is), hogy minden társadalmi szervezetnek, egyesületnek, alapítványnak nyilvánosságra kell hoznia, ha a támogatói között külföldi személy/szervezet van, és a támogatás összege meghaladja a 7,2 millió forintot. Állítólag az ”átláthatóság” miatt van […]

Ez most nem lesz rövid. Az összes eddigi – darabonként 1 milliárdba kerülő – „nemzeti konzultációnak” becézett álságos parasztvakítás sorsáról semmit nem tudunk. Az első alkalommal még pontosan közölték, hogy hány érkezett vissza: 1 millió fölötti darabszám. De ezt követően, már csak annyit: több mint 900 ezer. Arról, hogy a 8 millió kipostázott, és az 1 millió körül visszaküldött kérdőívek válaszai mit tartalmaztak: egy hang se, sehol. Hányan értettek egyet az egésszel, hányan nem; mely kérdéseknél milyen volt az egyetértés, és milyen jellemző kifogások érkeztek – mély hallgatás. Valószínű, a szándék nem is ez volt – csak arra voltak kíváncsiak: […]

Ahogy én a jelenlegi magyar kormány, és első szolgája esze járását megismertem, a CEU történet mögött egyszerűbb indokok húzódhatnak meg. Az egyetemen főként a társadalomtudomány területeivel foglalkoznak, amik – amint egy hozzászóló másutt említette, mind bla-bla tárgyak. Ezt a világlátást nyomatja a kormányoldal 15 éve, gyakran emlegetve „gáncsoskodó, felesleges vitákat, parlamenti bohóckodást”, „értelmiségi nyavalygást”. Ezzel a magyar szavazók jó része egyetért. A „sorosozás” csak bónusz, kolompszó látens antiszemitáknak, meg kétkezi irigyeknek. A kormány tehát nem számított ennyire zajos tiltakozásra. Főként nem a nemzetközi tudóstársadalom ilyen élénk figyelmére. Ráadásul néhány, magát jobboldalinak, konzervatívnak tartó tudós is megszólalt, egyikük például szégyent emlegetett. […]

Nagy tisztelettel ellentmondanék Gadó György Irány: A káosz? című írása néhány megállapításának, mert túlzottan általánosítónak tartom, és pár, szerintem hamis közhellyel sem értek egyet. Az általánosítás érthető, hiszen a terjedelem nem tesz lehetővé részletes elemzést – hosszabb terjedelmű cikkeket meg a többség sajnos nem olvas. Így az alábbi írás sem lesz ment az általánosítástól. Magyarországon az ”egy a tábor” taktikája teljesen tönkretette a konzervatív eszmeiség esélyét, úgy tűnik, erre néhányan mostanában kezdenek rájönni. Egyetlen jobboldali – de nem konzervatív – áramlat emelkedett ki markánsan: a Jobbik. De csak annyiban tér el a jelenleg kormányzók irányvonalától, hogy a nyílt államhatalmi erőszak […]

A Belügyminisztérium készülő rendelete szerint új űrlapot kell kitölteniük a magyarországi kutak tulajdonosainak, amely már nemcsak engedélyezéshez kell, hanem üzemeltetéshez és fenntartáshoz is. Milyen jó lenne olyan országban élni, ahol egy ilyen rendelkezés olvastán nem az jut elsőként az emberek többsége eszébe, hogy: Na, a kútvízért is fizetni kell ezután! Pedig itt van az ideje, hogy a hazai vízkészletek, vízkivételi helyek állapotát felmérjük. Drága párom kamaszkorában vízkútfúrói mesterséget tanult, de később jártasságot szerzett a vízépítésben, hidrogeológiában, környezetvédelemben is. Munkás élete során főként termálkutak kiépítésénél dolgozott vezető mesterként. Ő és csapata emelt kutat a büki ”ordító” forrás fölé, nevükhöz fűződik a […]

Nem vagyok boldog, hogy sok, évekkel ezelőtti sejtésem valóra vált. Amikor 1999-ben azt mondtam: ha a Párt (a néhai fiatal demokraták szövetsége) még egyszer többséget kap, kiviszi az országot az Európai Unióból. Azt is gondoltam, hogy nem hétfőről keddre virradóra jelentik be, mint nagy eseményt, hanem hosszú évek szorgos munkájával lazítják a kötődést. Úgy tűnik a „munka” erősen a végkifejlet felé tart, és most egy új lépcsőfokhoz érkeztünk. Nem hallgatom a kormányfő beszédeit, de általában elolvasom. (Gyorsabban olvasok, hamarabb a végére érek.) Pár hónapja akadt meg a szemem egy mondaton, amelyben az első szolga olyasmit mondott a nemzeti gazdasággal kapcsolatban, […]

A Mindenki című kisfilm Oscar díja ismét vitát váltott ki Magyarországon, ami nem baj, sőt. Szögezzük le: a film nem csapnivalóan pocsék. Kedves és szép történet egy valós és komoly problémáról, szépen lekerekített „igazsággal”. Mint egy amerikai családi film, a végén feldíszített tortával és meghatottan tapsoló közönséggel. Hogy érdemes-e az Oscar-ra? Miért ne? Az eddigi díjazottak között bőven fellelhetők a hasonló alkotások, mint a Beépített szépség, vagy a brutalitásával tüntető A bárányok hallgatnak. A hvg.hu-n nagy vitát váltott ki Balavány György véleménye, aki szerint nem elég jó az alkotás ahhoz, hogy világelső legyen. Döntő részben egyetértek vele, már persze feltéve, ha […]

Akár örülhetnék is: a budapesti olimpia rendezése ellen már 3-4 éve felsorakoztattam az érveimet. Először még az Amerikai Népszavában, tavalyelőtt nyáron – a paralimpiai bizottságnál kiderült disznóságok miatt –, a KMH-ban is. Mégsem vagyok felhőtlenül elégedett. Akkor is, most is azt tartom: NEM a játékok költségei – és azok jó részének várható elsikkasztása – a legfontosabb argumentum ebben a vitában. Bár azért rávilágítanak az egész olimpiai mozgalom természetére az elmúlt években kipattant sorozatos botrányok. Nemcsak a NOB, a FIFA, az UEFA, hanem nemzeti megfelelőik háza táján is. Nem úszhatják meg az ellenzéki pártok sem, de a Momentum sem, hogy végiggondolják: […]

Tisztelt Sportolók! Lépten-nyomon olvasni, mennyire örülnének, ha Magyarországon vehetnék át következő érmüket, ha teljesítményüket a hazai közönségnek Budapesten mutathatnák be. Rajta, tegyenek érte! Dobják össze azt a párezer milliárdot, ami még több új stadionhoz kell! Elvégre az Önök hobbijáról, mániájáról, megélhetéséről van szó. Amit mellesleg döntő részben ma is közpénzből finanszírozunk. Mondhatják: milliókat lelkesít egy futam, egy csörte, egy meccs küzdelme. Milliókat meg hidegen hagy. De nem is a piszkos anyagiak a legfontosabbak ebben a játszmában, Az ember szívesen költ –akár erején felül – az örömre, az önbecsülésére, olyan nem egészen racionális ügyekre, amelyekben nem az észé a döntő érv. […]

Amikor úgy 12 évvel ezelőtt azt mondtam: a HÍR TV a legprofibb hírcsatorna, barátaim majdnem meglincseltek. Pedig nem azt mondtam, hogy „objektív”, pláne nem azt, hogy független (mitől is?), csak annyit jegyeztem meg: professzionális. Persze – különösen a televíziós műfajban ehhez jelentős mennyiségű pénz is kell – ezt nem sajnálták az induláskor a mögötte álló erők. Nagyjából a teljes jobboldal, a néhai fiatal demokraták szövetségével az élen. Amely erő éppen pár hónappal a tévé 2003 januári beindítása előtt szenvedett méretes vereséget, ami után nyolc ellenzéki év következett. Az ilyen idők azonban kedveznek ellenzéki hírműsoroknak, hiszen általános vélemény szerint kizárólag a […]

Beszélünk, vitázunk – ki-ki vérmérséklete szerint – a nyugdíjakról, és van egy olyan benyomásom, hogy a megszólalók nagyobbik részének (már bocsánat), gőze nincs, miről beszél. És nemcsak a laikus érintett: a hivatásos kérdezők, megmondók jó része sincs tisztában pl. a magyar nyugdíjrendszer sajátosságaival. Az alábbiakban arra teszek kísérletet, hogy alapot teremtsek a valódi kérdések megvitatásának. Ehhez nagy vonalakban fel kell vázolni a létező nyugdíjrendszerek sajátosságait. A fejlett országokban (mert a „fejlődő” világban többnyire semmilyen időskori gondoskodás nincs) két rendszer létezik: a biztosítás alapú és a szolidaritás alapú nyugdíjrendszer. A biztosításra épülő rendszer alapelve, hogy a munkás évek alatt összegyűjtött befizetéseket […]

Igen tanulságos amerikai történet olvasható az index.hu-n a világháló egyre erősebben érzékelhető negatív hatásairól. Az amerikai elnökválasztás után tüntetések zajlottak a végeredményt kifogásolva több városban is. A texasi Austinban is sor került ilyen megmozdulásra. Az állam ugyan a republikánusok egyik támaszának számít, a várost viszont inkább liberális fellegvárként tartják számon. Az eset egyik főszereplője, Eric Tucker sem Trump-szavazó de hevesen Clinton ellenesként jellemzi magát. Inkább felháborították tehát a szavazás végeredményét kétségbe vonó megmozdulások. A városban lefényképezett egy parkolót, ahol rengeteg egyforma busz sorakozott, mintegy 5 kilométerre a tüntetés helyszínétől. A fotót azzal a kommentárral küldte föl a twiterre, hogy lám, […]

Előzmények: Szüdi János „A rontás virágai” címmel írt az Élet és Irodalom című lap október 7-iki számában egy publicisztikát. Ebben arról morfondírozott, hogy a magyar társadalom többsége 2010-ben vajon miért arra az erős emberre voksolt, aki a szabadság illúziójából a kötelességtudás mezejére vezette népét. Sok egyéb mellett, azt a következtetést is megengedte magának, hogy: „A magyarság nem tud kiegyezni Trianonnal, holott nem történt más, csupán annyi, hogy önálló országot alapítottak azok a nemzetek, amelyek nem találták meg a helyüket a dualista államban.” Erre kapta fel a fejét Markó Béla, aki a lap október 28-iki számában Rossz mondataink címmel felháborodottan kérte […]

Tényleg nem tudom, hogy a jelenlegi hatalmon lévők emlékezete ilyen rövid hatótávolságú, vagy ennyire lenézik az egész országot – elsősorban persze a saját híveiket. Nem volt olyan rég, mindössze két (kettő!) hónapja, hogy egyöntetű elutasításba torkollt egy nemzetközi hírű popszerző kétes eredetiségű művének ’56 nemzeti rockhimnuszává való kinevezése. Nemcsak ún. „baloldali liberális” orgánumok kommentálták felháborodással a „dalt”: a Magyar Nemzet és a mandiner.hu oldalain is vitriolos hangú kritikák jelentek meg.  Az elkövetők oldaláról mély hallgatás volt a válasz, illetve erőlködtek még kicsit a szerző felmagasztalásával. Aztán kb. három héttel ezelőtt elhangzott egy felhívás, miszerint a 60. évfordulóra méltó szöveget várnak […]

Szívem szerint mindössze annyit üzentem volna a hírre, hogy Eörsi Mátyás nem pályázik a Demokráciák Közössége szervezet főtitkári tisztére, mert ehhez a jelenlegi kormány ajánlására lenne szüksége, hogy: köszönöm. A főszerkesztő azonban figyelmeztetett, hogy 150 szó a minimum, amit érzékelni képes a furfangos technika. Hát legyen. Annak idején (2016. augusztus 4-én) ebben a lapban fejtettem ki, hogy miért nem értek egyet az ilyen együttműködéssel. Ezért itt kell üdvözölnöm azt is, hogy a képviselő megváltoztatta a döntését. Ahogyan egyébként a Demokratikus Koalíció is, amelynek alelnöke, és amely a napokban döntött úgy, hogy országgyűlési képviselői a következőkben nem vesznek részt a parlamenti […]