Magyarország többpárti demokrácia – legalábbis hivatalosan nincsenek betiltva (még?) a pártok. Folyamatosan ezen dühöngök, hallgatván a vasárnapi, budapesti, internetadó elleni tüntetésről, illetve az azt követő attrocitásokról szóló híreket, kommentárokat. Vasárnap két tüntetés is zajlott a fővárosban. A Parlament elé a fociultrák kaptak engedélyt. Ők amiatt tiltakoztak, hogy a meccseken most már folyamatosan jelenlévő agresszivitás miatt a Magyar Labdarugó Szövetség ún. szurkolói ellenőrzői rendszert szándékozik bevezetni. Ez lehetővé tenné a drukkerek azonosítását, illetve a balhésok kitiltását a stadionokból. Az Országház előtt tőlük szokatlan fegyelmezettséggel szidták az MLSZ vezetését – a testület elnöke Csányi Sándor, az OTP Bank Rt. elnök-vezérigazgatója is. A […]

Magyarországon a nyolcvanas évek közepe óta – én azóta érzékelem – nem a “kommunisták” uralták a politikát, hanem a pragmatikusok. Egypárt rendszerben nyilvánvaló, hogy minden politizálni akaró ember abban az egy pártban próbálja a hangját hallatni. (A rendszerellenzék hangja érzékelhetetlen volt a mindennapokban, egészen 1985-ig, amikor Budapesten tartottak egy európai kulturális fórumot, de ennek híre is csak párezer emberhez jutott el.) A hatvanas évek óta tartott fellendülés azt az érzést keltette az átlag magyar állampolgárban, hogy na, tessék: ha nem „ideologizálunk” – vagyis a mindennapokban nem érzékelhető az állandó ideológiai nyomás – akkor jobb lehet a nép élete. (Átlagpolgárról beszélek, […]

Túlcsordult az… éjjeliedény Bombaként robbant a hír: az Egyesült Államok kitiltott 10 magyar állampolgárt az USA területéről. Bizonyára vannak, akiket hasonló sors ért, amikor vízumért folyamodtak, de a közlések szerint ez a 10 ember nem akárki, hanem magyar magas rangú tisztségviselők – pl. a Nemzeti Adó és Vámhivatal és a köztudottan a kormányhoz kötődő Századvég ZRt. legfőbb vezetőjéről is szólnak a hírek –, valamint nagyvállalatok, és kormányhoz közel állónak tartott szervezetek prominensei. Az indok szerint az illetők korrupció gyanújába keveredtek. Este 20.27-kor a legfőbb hírszolgálat, a Magyar Távirati Iroda még nem reagált, a külgazdasági és külügyminiszter délután behívatta az USA […]

Török Gábor “független” politikai elemző azt találta írni, hogy „Orbán Viktor egy baromira jó politikus”: Rácuppantak erre a különböző véleménymondók, politológusok mindkét oldalon, míg legutóbb maga az érintett fejtette ki elméletét az ATV vasárnap esti műsorában. (Nem Orbán Viktor, ó nem! Ő már régen csak megnyilatkozik a nyilvánosságnak.) Tekintsünk el most attól, hogy Török Gábor a mai államigazgatási rendszerben magas pozíciót tölt be, nem mint irányító, hanem, mint ”elemző”. Nem tudom pontosan felidézni a hivatalos titulusát, de ezzel nincs egyedül a jelenlegi kormányzatban. A legtöbb vezető ember hivatalos pozíciója igen képlékeny, a hivatalos cím egyáltalán nem egyezik az illető valós […]

A budapesti ellenzéki főpolgármester-jelölt körül zajló események számomra azt mutatják meg, mennyire fontos (lenne) a szilárd elvi alapokon álló politizálás. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy a választók túlnyomó többsége úgy véli, hogy felesleges minden „ideologizálás”, a mindenkori kormány dolga az, hogy jólétet biztosítson a népnek, akármit is értsünk nép alatt. Ezért aztán az 1990 óta eltelt időkben Magyarországon mindig az a politikai erő szerzett többséget, amelyik meggyőzőbben tudta elhitetni a szavazókkal, hogy képes azonnal – és főként a szavazók bármiféle közreműködése nélkül – jólétet, biztonságot, nyugalmat teremteni az országban. A fidesz jelenlegi sikere is ezen alapul. „Ideológiája” faék egyszerűségű: csak […]

Az alábbi sorokat vegyék egyéni gondolatoknak. Egy olyan polgár gondolatainak, aki bizonytalan, és nem elég tájékozott. És fél. Szorong, mert a háború, a fegyverek zaja immár ismét a haza határaihoz vészesen közel került. Annyira közel, hogy félő, ez a pici ország akár akarata ellenére ismét az „elefántok” küzdőterévé válhat. Márpedig egy régi mondásból tudjuk, ahol elefántok csatáznak, ott a „fű” húzza a rövidebbet. Természetesen az ukrajnai helyzetről van szó. Ami egyre kaotikusabb, főként, ha az ember megpróbál nem zsigeri szimpátiából vagy unszimpátiából ítélkezni. A keleti szlávok történelme nem kevésbé eseménydús, mint bármely más, európai nemzeté – sokféle törzzsel keveredve éltek […]

Magyarország önkormányzati választásra készül, október 12-én voksolhat városai, falvai vezetőire. Budapesten a főpolgármester-jelöltek keresése zajlik, a baloldalon sokakban felmerül Ráday Mihály személye, aki évtizedekkel ezelőtt filmsorozatot forgatott a televízió számára a főváros értékes területeiről, szépséges házairól. Ráday érdemeit én határozottan kisebbíteném. Bár én is szívesen néztem a múlt századfordulói budapesti házak bemutatását, és őszintén örültem, amikor sikerült az Andrássy úti kandelábersort megmentenie, egyvalami azért hiányzott. Illetve, egy tévésorozat készítőjétől nem, de egy főpolgármestertől bizony nagyon hiányzik. Például annak bemutatása, hogy azoknak a gyönyörűséges házaknak a mélyén, meg a hátsó udvaraiban sötét, komfort nélküli lakások jutottak a többségnek (a hatvanas években […]

Bogdán Géza A jó Pásztor című cikke tegnap jelent meg a Kanadai Magyar Hírlapban. Erre válaszol és reflektál Rátesi Margit. * Kedves Géza! Régen írtál már, örömmel fogadtam az írásod. De nem értek egyet azzal, hogy Pásztor rasszista lenne. Nem ismerem őt, nem tudom tehát, hogy rasszista-e, de azt az egyetlen mondatot ismerem tőle, amit a fejére olvasnak (joggal, hiszen semmilyen módon nem lehet egy cselekményt egy egész népre érteni). Nagyon sajnálom, hogy így alakult ez az ügy a polgármester jelöléssel, de azt még jobban, hogy ismét bebizonyosodott, hogy szinte képtelenség párbeszédet kezdeni ebben a mindannyiunkat súlyosan érintő témában. Mert ne […]

Hogy mit képes művelni a jog egy társadalom életében, arra jó példa a reklámtörvény, amelyet a minap fogadott el a magyar parlament felkent kétharmada. Persze ez nem rendhagyó esemény abban a törvényhozásban, amelyet többnyire egyetlen csoport, a budapesti ELTE jogi karán egy évfolyamon végzettek csapata határoz meg. Amikor a házelnök a választások előtt a kormány teljesítményét értékelte, kiemelte: több mint ezer törvényt hozott a többség az első ciklusában. Arról persze nem készült statisztika, hogy ezek közül hányat kellett módosítani már a hatályba lépése pillanatában, hogy hány törvényjavaslat változott a módosító indítványok hatására, hányat vertek át sürgősségre hivatkozva, gyakorlatilag mindenféle vita […]

Nem tudok mást, jobbat ajánlani most sem, az európai parlamenti választások után, mint április hetedikén: számoljunk, és gondolkodjunk azon, mit üzennek a választások eredményei a magyar politikai osztálynak. Mert magyar üzenetek ezek. Elsősorban az alacsony részvétel – bár úgy látni, Európa más, jobban élő nemzetei sem tülekedtek az urnák körül, úgyhogy sajnos a 28,92%, amellyel a magyar választópolgárok nyilvánítottak véleményt, egyáltalán nem nevezhető kirívóan alacsonynak. Ami figyelmeztető jel, hogy 2004 óta – amióta az Európai Unió része Magyarország is, – folyamatosan csökken az érdeklődés közös hazánk iránt. Ez persze kedvező az olyan soviniszta, populista erőknek, amelyeknek szinte egyetlen ambíciójuk, hogy […]

Ez az a kifejezés, amit a magukat jobboldalinak tételezők gyakran számon kérnek a többiektől. Szerintem ennek a kifejezésnek a világon semmi értelme nincs, ugyanúgy, mint a lengyelség-teljesítménynek, vagy a kanadaiság-teljesítménynek sem lenne. Igen jó eszköz azonban arra, hogy elbódítsa azokat, akik önmaguk szerint nem kapják-kapták meg azt az elismerést, ami megilletné őket. Hogy miért? Hát… azért, mert magyarok. Ezt a roncsoló kábítószert alkalmazza mesterien a jelenlegi miniszterelnök, ezt a mákonyt hintette beiktatási beszédében is, amikor sokat szenvedett, nemes, meg mit tudom én milyen népről beszélt. A valóság persze ebben az esetben is árnyaltabb – enyhén szólva. Élesen világít rá a […]

Éles vita zajlik a demokratikus pártok között az Együtt-PM pártszövetség legújabb felvetéséről, ami szerint, miután a kirekesztés nem járt eredménnyel, ezért a Jobbik elképzeléseiről érvekkel kell lerántani a leplet. Nyílt vitában kell szembeszállni a neonáci eszmékkel. Az április 6-i választásokon a nyíltan antidemokratikus, az EU-t és a parlamentáris demokráciát mélyen megvető párt több mint 20%-ot szerzett, ezzel megközelítve a kormányváltó pártszövetség 25% körüli eredményét – és a második legerősebb politikai formáció megcélzott helyzetét. Ezzel valamit kezdeni kell, jól érzi mindenki, akit rémülettel tölt el a magát radikális nemzetinek besoroló párt térnyerése. Szerintem azonban először érdemes lenne szemügyre venni ennek az […]

Magyarországi választások 2014: Hunnia legyőzte Pannóniát.* Akkor most vegyünk egy mély levegőt, számoljunk háromig – vagy akár tízig – és próbáljuk meg végiggondolni düh, szégyen, diadalmámor nélkül, hogy ki, mi vesztett Magyarországon április 6-án. Hunnia legyőzte Pannóniát. Röviden ennyi történt. A választások legnagyobb vesztese a polgári, konzervatív, demokratikus Magyarország – amire a most győztes Párt még csak 12 évvel ezelőtt is oly szívesen hivatkozott, és amelyet látványosan hagyott cserben, amint kedves vezetője 2002-ben úgy látta, hogy ez az idea nem hoz elegendő voksot hatalmához. Túlságosan nagy volt a szakadék már akkor is, 1998 és 2002 között az első Orbán-kormány intézkedései […]

Hallgatom Friderikusz interjúját Vidnyánszky Attilával, és pár dolgot megérteni vélek, annak ellenére, hogy nem vagyok a műfaj rajongója, és nem is értek hozzá. Elfogadom, hogy a Nemzeti Színház rendezője kvalitásos művész, és az, hogy vállalkozott a beszélgetésre, azt mutatja, valamennyire nyitott személyiség is. Árad belőle a sértettség ugyan – kitelepítések, családi tragédiák (bár szerintem igen sok, határainkon belül élő család is őrizget hasonlókat), – de igyekszik ezt némiképp palástolni. Ez egyre kevésbé sikerül. Most nem annyira a kritikusok elleni olthatatlan ellenszenvét és egyáltalán nem szimpatikus lenézését vesézném ki, védjék meg magukat, ha akarják. Hanem amikor a színház épületéről esik szó! […]

Sok szempontból forgatják még mindig különböző véleménymondók a bojkott lehetőségét és ésszerűségét. Van nézet, ami szerint egyenesen hazaárulás ilyen körülmények között részt venni a választásokon, és mindenki kollaboráns a Párt rendszerével, aki voksával legitimálja a mostani hatalmat. Az okfejtésnek minimum két nagy hibája van. Vegyük az elsőt, a technikait. A bojkott nem az, hogy a szavazó nem megy el választani, hanem az, hogy az uralgó párton (pártszövetségen) kívül egyetlen politikai alakulat sem állít jelöltet, nem vesz részt a kampányban, nem mutat alternatívát. Ebben az esetben a Pártnak csak arra kell vigyáznia, hogy nehogy 100% fölé csússzon a rászavazók aránya. Ezt […]