Hogy az a…! Itt most hosszú, változatos, nyomdafestéket nem tűrő kifejezések sora következik, tegye mindenki hozzá. A kifakadásra a magyar egészségügy késztetett. Immáron negyedszer. Negyedszer szívatnak meg ugyanis a különböző intézmények. Persze, jó, tudom, magyar állampolgár szívatóval* indul – na de ennyi szívatással már a huszonéves Trabantom is bepöccent -10 fokban is. Négyszer történt meg ugyanis, hogy a kiemelt(!) eü intézmény olyan javaslatot, beutalót, egyebet adott, amelyet a MEGFOGALMAZÁSA miatt nem fogadott el a vizsgálatot végző, ellátást adó szolgáltató. Egyszer például azért kellett fél napot várakoznom a zsúfolt rendelőben, hogy a „beteg naponkénti sebkötözése otthonában javasolt” szöveg helyett azt írja […]

Az Egy mozaiklap a magyar gazdaságból című írásom hozzászólói két fontos aspektust hiányoltak – jogosan – a cikkből: a mezőgazdaság helyzetét és a korrupció hatását a gazdaságra. Mindkettő külön-külön is megér egy „misét”, de talán kezdjünk a korrupcióval. Felhívnám a figyelmet, hogy az információim a nyilvánosan hozzáférhető adatokból – statisztikákból, hivatalos jelentésekből, sajtóinformációkból, no meg évtizedes tapasztalataimból származnak. Ám e sok forrás sem jelent tévedhetetlenséget, mindentudást. Ezért köszönettel veszem minden hozzászóló kiegészítését, pontosítását: a közös gondolkodás általában segít megtalálni a kiutat a rossz helyzetekből. Elsősorban tisztázzuk, hogy itt és most, mit értsünk korrupció alatt. Alapállásként ajánlom azt, hogy korrupció az, […]

Nem tudom, ennek az írásnak lesz-e valaha helye a nyilvánosságban. Egyelőre nem túl sanszos a magyar iparról – a volt magyar iparról – írni, beszélni, mert szinte bizonyos, hogy az ember megsérti valamely szélsőség érzelmeit. Ebben az ügyben ugyanis szinte csak szélsőséges vélemények léteznek – legalábbis a nagyobb nyilvánosságot kapott megnyilvánulások alapján. Az egyik szerint a honi ipar 1948 és 1990 között kizárólag eladhatatlan vacakokat gyártott, a másik viszont nosztalgiával emlegeti a világhírű produktumokat. A valóság ebben az ügyben is a két szélsőség között létezik. Vajon milyen politikai, társadalmi, gazdasági, katonai folyamatok vezettek odáig, hogy eladhatatlanok lettek az egykor – […]

Körülbelül tíz éve történt, még az internet elterjedése, és mai lehetőségei előtt. Egy szemléző szerkesztőségben dolgoztam, ami annyit jelentett, hogy az éjjel kettőkor megjelent aznapi napi- és hetilapokból kivonatot készítettünk, a megrendelőt érdeklő cikkekből. Ezt a kivonatot reggel 8-9-ig eljuttattuk a partnerhez. Általában gazdasági témájú összefoglalót kértek, különös figyelemmel az adott céget, önkormányzatot konkrétan érintő írásokról. Valamennyien megbízási szerződéssel dolgoztunk. Az egyik ilyen vállalkozásnál fiatal rádiósokkal dolgoztam együtt. Új ügyvezető érkezett a cég élére, aki a megbízási szerződéseket felülvizsgálva, új kontraktust tett elibénk. Ennek egyik pontja szerint, a megbízott – az az mi –, a szerződés felbontását követő három éven […]

Édesanyám 1985-ben tett látogatást „a kapitalizmusban”: egy hónapot töltött az öccsénél Franciaországban. Persze a vendéglátók nem vehették ki a szabadságukat – gyárban dolgoztak, ahol egyszerre adták ki a pihenőt. Néhány napot azért együtt töltöttek: elvitték Anyut Párizsba is, meg a közeli tengerpartra. Amíg dolgoztak, Anyu főzött itthoni ételeket, főként a káposztás cvekedli, meg a szilvásgombóc nyerte meg a francia gyerekek szívét. És persze közben nézte a tévét, ahol már akkoriban is közvetítették a parlamenti üléseket. Egy szót nem tudott franciául, mégis felháborodva mesélte: Képzeljétek, az Országgyűlésben ordítoznak egymással, néha már azt hittem, ölre mennek! Magyarországon akkoriban méltóságteljes volt a parlamenti […]

Rátesi Margit magyarországi újságíró már írt a Kanadai Magyar Hírlapnak, vendégszerzői kapacitásban. Ezuttal azonban üdvözöljük szerzői csapatunkba! Mától írásai fotójával, illetve rövid önéletrajzával jelennek meg lapunk virtuális hasábjain. * Új folyóiratot gründol Kerényi Imre, a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott (nem vicc, tényleg ez a titulusa) és Bencsik Gábor, a Magyar Demokrata című hetilap lapigazgatója, Bencsik Andrásnak a lap főszerkesztőjének és a békemenetek fő szervezőjének testvére. Már el is küldték a terjedelmes felkérő levelet, nem fárasztanám az olvasót a bornírt, és szemmel láthatóan fogalmazásgátló hatása […]