Nem lesz könnyű dolga Paillének, hiszen két évtizedes parlamenti jelenlét után, a Bloc Québécois mára csupán négy országgyűlési képviselővel rendelkezik, elveszítette hivatalos parlamenti státuszát – ami annyit jelent, hogy nincsen önálló frakciójuk, hanem függetlenként ülnek a szeparatisták Kanada törvényhozásában – és a tavasz óta körülbelül 25 százalékkal csökkent a párttagok száma. Az év elején még 53 ezer párttaggal rendelkezett a Bloc. A tagság zsugorodásán kívül már csak az lehet kétségbeejtőbb a párt számára, hogy a megmaradt tagok közül is csak 14 ezren szavaztak az elnöki választáson. Ez jelzi, hogy rendkívül mély érdektelenség gátolja majd Paillé munkáját, aki egykori parlamenti képviselő, most azonban a törvényhozáson kívül kénytelen felépíteni romokban heverő pártját.

Ennek ellenére tüzes retorikával támadta Stephen Harper konzervatív kormányfőt és pártját. “Stephen Harper piromániás, fel akarja gyújtani a lőszer tulajdonosok regiszterjét és e lépés ellentétes a québeci nép értékeivel”–mondta Paillé győzelme éjszakáján. Paillé szerint a mai konzervatívok egyre inkább hasonlítanak a nyugati bázisú, az ontario-és québeci liberális és baloldal által szélsőséges színekben festett Reform pártra (1987-2000), mely az eléggé nyíltan Québec-ellenes retorikájáról volt ismert.

Bár rosszul áll a BQ szénája, hiba lenne leírni az eddig kanadai szövetségi finanszírozásból élő szeparatisa pártot. Jack Layton, a baloldali Új Demokrata pártvezér (NDP) halála óta nyitott kérdés, hogy képes lesznek-e a Kanada-párti baloldalon a 2011-es válaszáson szerzett lendület és québeci parlamenti mandátumok prezerválása. Jack Layton québeci születésű volt, folyékonyan beszélt franciául és szocdem értékei is nagyban egyeztek a québeci közvéleménnyel, mely az angol kanadaihoz képest inkább baloldali. 1891 óta még soha sem fordult elő olyan helyzet, hogy egy más tartományból származó szövetségi párt vezetője több mandátumot szerzett volna Québecben pártja számára mint egy konkurrens québeci születésű alakulat vezetője.

Éppen ezért az NDP komolyan elgondolkodhatna azon, hogy mi lesz a francia tartományban szerzett mandátumaival ha egy nem québeci születésű politikus lesz az új pártelnök és pláne ha az illető nem beszél franciául.

De addig is, Paillé elsőként mindenképpen a keménymag aktivizálására koncentrál, így tehát nem bázisépítésre teszi a hangsúlyt, hanem a párt stabilizálására. És éppen ezért az első hónapokban kőkemény szeparatista retorikát várhatunk tőle, mely aligha ismer kompromisszumot. Kérdés azonban, hogy lesz egyáltalán olyan aki felfigyel rá és romos, pénznélküli pártjára.

Nycole Turmel

Nycole Turmel, a legnagyobb ellenzéki párt vezetőjét alig egy hete válaszották meg Jack Layton utódjaként, de politikai jövője és az eddig felfelé ívelő párt népszerűsége kerülhet veszélybe, miután a májusban leszerepelt Bloc Québécois kiszivárogtatta, hogy a veterán szakszervezeti vezető hosszú éveken keresztül a szeparatista párt támogatója és tagja volt. Gilles Duceppe, a Bloc Québécois egykori elnökének lemondása óta alig hallani a hivatalos parlamenti párt státuszát elvesztett, öt mandátumra zsugorodott alakulatról, most azonban ismét a hírekbe kerültek.

Egészen 2011 januárjáig Turmel a Bloc Québécois tagja volt, öt éven keresztül minden év elején megújította párttagsását. Turmel bevallotta, hogy nemrég még a Bloc Québécois-t támogatta, ugyanakkor elmondása szerint világéletében híthű federalista volt. “Nemmel” szavazott az 1980-as és 1995-ös, a québeci leszakadásról szóló referendumokon és kizárólag azért lépett be a Bloc-ba, mert a párt egyik parlamenti képviselője, Carole Lavallee–aki egyben közeli barátja–erre kérte.

Turmel a kanadai közszféra legnagyobb szakszervezetét vezette és elmondása szerint a liberálisok és a blocisták is arra kérték, hogy induljon pártjuk színeiben. Turmel el tudta volna képzelni azt, hogy liberális jelöltként indul a választáson, azt azonban semmiképpen, hogy esetleg a Bloc képviselőjeként dolgozott volna a parlamentben.

Karl Belanger, az Új Demokrata Párt (NDP) szóvívője elmondta, hogy Turmel húsz éven keresztül párttag és a kilencvenes években az NDP szociáldemokrata fórumának volt a társelnöke.

Stephen Harper miniszterelnök jelezte, hogy nem kiván sokat nyilatkozni a Turmel körüli balhéról, ugyanakkor angolul és franciául is elmondta a konzervatív kormányfő, hogy mennyire csalódott a hivatalos ellenzéki párt vezetőjében és hogy szerinte a kanadaiak is nagyot csalódtak.

A Turmel körüli vita a Bloc Québécoist ismét a címlapokra emelte, miután hónapok óta szinte semmit nem lehetett hallani a pártról. Ugyanakkor a konzervatívoknak és a liberálisoknak is kedvezhet a jelenlegi helyzet, hiszen mind két párttól elszívott québeci mandátumokat a történelmi eredményt elérő NDP. Turmel múltja például elbizonytalaníthatja azokat a montreáli angolokat és bevándorlókat akik az évtizedeken keresztül liberális fellegvárként emlegetett Notre-Dame-de-Grace-Lachine válaszókerületben életükben először az új demokratákra szavaztak a májusi választáson.

Az Új demokrata párt népszerűsége szárnyal és ez Jack Layton miniszterelnök-jelölt karizmájának köszönhető.

Több mint négy évtizedes történelmében először került sor arra, hogy a markánsan baloldali Új Demokrata Párt (NDP-NPD) lett a legnépszerűbb párt Kanada francia-többségű tartományában, ezzel komoly aggodalmat okozva a szintén balközép, azonban nyiltan szeparatista Bloc Québécois számára, mely két évtizeden keresztül uralja Québec vidékeit, kisvárosait és Montreál egyes külvárosait. A legnagyobb kanadai pártpreferenciás felméréseket készítő cégek felmérései többnyire egybecsengnek és azt mutatják, hogy az angol és francia viták óta drámaian nőtt az NPD támogatottsága Québecben, miközben a Bloc Québécois érezhetően visszaesett. Layton, aki erősen hangsúlyozta, hogy Québec-ben született és nevelkedett, jól beszél franciául és észrevehetően közel áll a tartomány többségének progresszív értékeihez (különösen a nagyvállalatokkal szembeni fellépéssel és az állami egészségüggyel kapcsolatban), komoly alternatíva lehet ott, ahol két évtizeden keresztül a szociáldemokrata nézeteket valló szeparatisták voltak a legerősebbek.

Sokan aggódtak, hogy Layton nem lesz képes egy energikus és hatékony öthetes kampányra, mivel még tart a tavaly felfedezett prostatarákból való felépülése és csupán egy hónapja műtőtték meg csípőjét, mely először mankó, aztán bot használatára kényszerítette. Azonban inkább úgy tűnik, hogy a kampány izgalma inkább javított egészségügyi állapotán. A kampány elején Layton fáradtnak, sápadtnak és gyengének tűnt. Mára azonban mindez megváltozott. Miközben Stephen Harper miniszterelnök és Michael Ignatieff liberális kormányfő-jelölt visszavonult a húsvéti ünnepekre, Layton (aki egyébként hívő kereszény, a United Church tagja) egy torontói nagypénteki felvonuláson vett részt. Az EKOS utolsó Húsvét előtti felmérése szerint a konzervatívok 34,4 százalékos támogatottságon állnak, miközben a liberálisokra és az NDP-re a lakosság 24,7 százaléka voksolna, így teljes holtverseny alakult ki a két ellenzéki párt között. A Bloc Québécois azonban 6,5 százalékra esett vissza az EKOS országos adatai szerint, miközben a parlament kívüli zöldpárt most 7,8 százalékon áll.

Az EKOS most azt prognosztizálja, hogy május 2-án az NDP összesen 60 mandátumot nyer oszágszerte, mely huszonnéggyel több képviselőt jelent mint az előző parlamentben volt, valamint az Alsóház harmadik legnagyobb pártjának státuszát. (Eddig a Bloc Québécois foglalta el ez a pozíciót a kanadai tövényhozásban.) Québec tartományban egyről 14-re ugrik az új demokrata mandátumok száma, miközben a Bloc Québécois frakció 47-ről 32-re zsugorodna.

Mivel 308 mandátumból áll a kanadai parlament, 155 képviselő szükséges a többségi kormányzáshoz. Az EKOS adatai szerint nemhogy, nem szerez többséget a 2006 janárja óta regnáló konzervatív párt, hanem a jelenleginél jóval kisebb frakcióval kénytelen boldogulni és gyengített pozícióból kormányozni. Az EKOS szerint a jelenlegi 143-ról 134-re csökkenhet a konzervatív kormány mandátumainak száma. Az ellenzéki liberálisok kissé megnövekedett frakcióval (77 mandátumról 82-re) érkeznének vissza a parlamentbe a májusi választások után. Itt azonban érdemes megjegyezni, hogy a liberális párt 82 mandátumával és az NDP hatvan képviselőjével együttesen is csak 142 mandátumnál tartana a baloldal, ami önmagában nem lenne elég a többségi koalíciós kormány alakításhoz. Még mindig szükség lenne a Bloc Québécois külső támogatására, mely nem csak anathema lenne a szövetségi pártok számára, hanem egyáltalán nem valószínű, hiszen egy katasztrófális választási szereplés után krízisben lenne a BQ és Gilles Duceppe pedig majdnem biztosan lemondana rövid időn belül.

Egy bizonyos pontig a konzervatívokat segíti az NDP megerősödése, hiszen megosztja a baloldali tábort egyes választókerületekben, melyekben a jobboldali kandidátus kerül előnyös helyzetbe. Most úgy tűnik, hogy az NDP meteórikus növekedése túl lépte ezt a pontot és már a jobboldalt is akadályozza az áhított többség megszerzésében. Ezt a tézist az is bizonyítja, hogy tegnap (a kampányban először) negatív televíziós kampányt indított a konzervatív párt Layton ellen, mondván hogy az NDP nem nyújt erős fellépést a québeci szeparatista veszély ellen. Ez a taktika esetleg akkor lehet szerencsés angol-Kanadában, ha kiderül a Québec-en kívüli lakosság számára, hogy valóban úgy fest, hogy jövőre nagy eséllyel az egyre inkább radikális Parti Québécois válthatja a jelenleg kormányzó liberálisokat a francia-többségű tartományban. A Parti Québécois legutóbbi kongresszusán bejelentették, hogy drámaian szigorítanának az angol főiskolákra való felvételi követelményken, mely kizárná szinte az egész francia többséget és egyben az új bevándorlókat is, ezzel ösztönözve–vagy forszírozva–a francia iskolákba való jelentkezést

Egy CROP-La Presse felmérése szerint a Bloc Québécoisból és a soha nem változó, unalmassá vált szlogenjeiből egyre többen kiábrándultak Québec-ben. A montreáli francia-nyelvű napilapban publikált számok szerint 36 százalékon áll az NDP Québecben, miközben a Bloc Québécois 31 százalékra esett vissza. A CROP szerint a konzervatívok 17, a liberálisok csupán 13 százalékon állnak Québecben, ami azt jelenti hogy mint két párt veszíthet mandátumaiból. A liberálisok különösen bajban lehetnek Montreál egyes körzeteiben, például Westmount-Ville Marie-ban, de még Notre-Dame-de-Grace-Lachine (Dorvál)-ban is, ahol 1997 óta Marlene Jennings liberális képviselő nyert minden választáson.

De május 2-án nem lesz könnyű dolga Layton pártjának, hiszen az NDP szavazómaximalizáló gépezete rendkivül gyenge Québecben, eddig csupán Outremont-ban tudott nyerni a szociáldemokrata baloldal. Tehát nem lesz egyszerű konkrét szavazattá konvertálni a telefonos felméréseken mért támogatást. Ebben azonban húsz éves gyakorlata van a Bloc Québécois-nak. Ezen kívül Laytonnak arra is ügyelnie kell, hogy a kampány utolsó hete alatt is megmaradjon a párt jelenlegi, valamennyi közvéleménykutató cég által mért lendülete. Ez előző választásokon nehéznek bizonyult az NDP számára. Amennyiben mindkét kihívásban sikeres lesz az NDP, komoly változásokra ébredhetünk a választás másnapján.  

A szeparatista Bloc Québécois

Gilles Duceppe, a szeparatista Bloc Québécois vezetője elmondta, hogy egyedül az ő pártja akadályozhatja meg azt, hogy a jobboldal többséget szerezzen a kanadai Alsóházban. Duceppe pártja–mely az utóbbi időben óvatosan kerüli a szeparatizmus körüli vitát és most már csak egyszerűen Québec képviseletéről beszél–egyben nacionalista és baloldali. Éppen ezért aligha vállalhat közösséget a Konzervatív Párttal, mely támogatja Kanada részvételét az afganisztáni háborúban és amely jobbközép nézeteiért ismert, különösen a társadalmi kérdésekben.

“Nézzék meg, hogy mit igért Harper miniszterelnök és hogy a végén mit tartott be igéreteiből. Nem a konzervatívok képviselik Québec érdekeit,” mondta Duceppe. A veterán pártvezér arra is rámutatott, hogy az UNESCO-ban még mindig nem képviselteti teljes magát teljes joggal Québec–függetlenül Kanadától–annak ellenére, hogy Harper éppen ezt igérte 2006-ban. “A québeci képviselő csak akkor szólalhat fel, amennyiben egyetért a kanadai állásponttal,” magyarázta a Bloc vezetője. A napokban Duceppe azt is állitotta, hogy a konzervatív kormány kétnyelvűséget szeretne bevezetni Québec tartományban, mivel Harper pártja ellenzi a 101-es törvény azon részeit, melyek korlátozzák az angol használatát bankokban és postai hivatalokban és a franciát jelölik ki mint az egyedüli hivatalos nyelv.

Duceppe bizonyára már felfedezte azt, hogy a konzervatívoknak jelentös esélyük van arra, hogy a vidéken szavazatokat vegyenek el a Bloc Québécois-tól. Különösen ott, ahol jelentős a ”puha nacionalista” tábor, mely egyre inkább távolodni kezd a Bloc baloldali politikájától. Ahhoz, hogy a konzervatívok valóban többséget szerezzen a kanadai parlamentben, minimum duplázni kell a jelenleg 11 egyéni képviselőből álló québeci delegációjukat és ezek a választókerületek mind a Bloc Québécoisra szavaztak a 2006-os választásokban.

Kanadai Magyar Hírlap

A Bloc Québécois egyetlen vigasza tegnap este az volt, hogy legalább a  Saint-Hyacinthe–Bagot nevű választókerületet képes volt megtartani. De itt is megerősítette pozícióját a Konzervatív Párt. A jelenlegi eredmények után, kissé átrendeződtek a viszonyok a kanadai parlamentben. A konzervatívok 126 képviselővel rendelkeznek, a liberálisoknak pedig 96, a Bloc Québécois-nak 49 és az új demokratáknak 30 képviselőjük van.

Az eredmények Roberval–Lac-Saint-Jean-ban: (Részvételi arány: 46.7%)

59.4% – Denis Lebel – Konzervatív

27.0% – Céline Houde – Bloc Québécois

  9.6% – Louise Boulanger – Liberális

  2.3% – Éric Dubois - NDP

  1.7% – Jean-Luc Boily – Zöld Párt

Az eredmények Saint-Hyacinthe–Bagot-ban: (Részvételi arány: 42.1%)

42.1% – Eve-Mary Thaï Thi Lac – Bloc Québécois

37.5% – Bernard Barré – Konzervatív

  7.9% - Brigitte Sansoucy – NDP

  7.4% – Jean Caumartin – Liberális

  3.7% – Jacques Tétreault – Zöld Párt

  1.2% – Christian Willie Vanasse – neorhino.ca

  0.2% – Michel St-Onge – Canadian Action

(Az Elections Canada eredményei alapján – 2007. szeptember 18., 00:39 ET)

Kanadai Magyar Hírlap